Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-01 / 270. szám

,, h «■ kérjük tiszteli el«, fizetülnket, kiknek előfizetésük m. hét vé­gével lejárt, h­ogy újabb­ megrendelései­­k­et mielőbb megtenni méltóztassanak* Lapunk előfizetési ára: Október hóra - - - - - 1 frt 80 kr. Október—november — _ 3 frt g0 Október—deczember — — — 5 frt __ kr' Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizetési nevének, ezimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük hogy a­ap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a l­ö bármely napjaiéi el­­fogadunk. . Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha czimszalagjukat, a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivata­lába (himeő utcza 1. szám alá) küldendők. Az­­ Egyetértés* kiadó­hivatala. idézték, hogy az orosz a törököt legyőz­hesse, létesítették azt, hogy az előbb össze­tört szerb orosz segély által legyen független­né,hogy Montenegró megnagyobbodjék. A ro­mánt az orosz háború tette önállóvá, vala­mint ez volt Bulgária alapítója is, és a berlini szerződés uj­szülöttje, kelet Rumé­­lia, csak uj lázitási terrénumát képezi a nagy bolgár törekvéseknek. Ujongtak azon annak idejében az Ausztria keleti politika helyeslői, hogy a montenegrói fejedelem Bécsbe jött és, hogy Bécs tetszik neki. Ez valami csuda ? Bécs oly szép, kellemes és világváros, hogy az legkevésbbé sem csuda, ha valakinek megtetszik s az sem, ha a jóvérű császári lovakon szívesen lovagolt egy, a kellemes lovaglásra igen alkalmat­lan, hegyes vidékü kis ország fejedelme. Hogy ez biztos jele volna azonban már annak, hogy a felszabadult kis államok az Ausztria politikát ismerik el belsőleg sza­badítójukként vagy már alávetették volna magukat a Bismarck féle terveknek, da­c­ára, hogy Németország szolgáltatott már eddig is két fejedelmet, a kelet ujjáalkotá­­sára, azt még elhinni igen bajos volna. Mik Bismarck tervei, melylyel Európa felett uralkodni akar, s melyek véghezvitelére Ausztriára még mai minőségében is szük­sége van ? Bismarck, Cavour módjára, nem­zete egyesítésének élére állott. Csakhogy Cavour ismerte nemzetét. Tudta, hogy az olasz nemzet, hazája egységét ön­maga, miután a papi uralom erkölcsileg annyira sülyesztő, kivívni nem fogja.­­ A ro­mán nemzetek szövetsége megalkotása végett tehát elment Francziaországgal a Krimbe is, hogy megnyerje őt az 59-iki háború szerencsés kivitelére. Bismarck azonban nemzetét valódilag nem ismeri, mert azt nem veszi figyelembe, hogy ez a megsér­tett rhenusi ideáért kész ugyan együttesen harczolni, de azért poros­szá válni nem akar, valamint az elfoglalt El­­szasz is­ csak azért tűr, mert bizonyos füg­getlenség meghagyatott neki. De Bismarck­nak régi terve egyszersmind az is, hogy az egész régi egyesittessenek. német császárság országai Ide az osztrák tartomá­nyok is tartoznak. Hogy, ha idő múltán bár, de e terveit létesíthesse, kell neki gon­doskodnia arról, hogy az osztrák dynasztia kárpótlást nyerjen örökös tartományaiért. Hogy ezen terv kivitelére az első lépés is megtörténjék, kibékítették őt Magyaror­szággal. Hogy a kárpótlási tervek előké­szíttessenek, kellett megkötni a hármas szövetséget. Hogy az orosz valahogy a francziával, Bismarck e­lemjével ne egyesüljön, engedni kellett őt szétbon­tani a török birodalmat, ugy hogy e ked­­vencz eszméjét létesíteni képes legyen, s a német és orosz barát maradjon.Hogy Ausztriá­nak végre 70­ ki semlegessége meghálálta s­oót O nl Aíj-óarrt+Ac­n­lt, hogy fie vonuljon Novi-Bazarba s ennek kopár hegyeiről elmélkedhessék a Saloniki kikötő jövőjéről, melyet Triesztért fog majd kárpótlásul nyerni. A terv mán, bolgár, tehát az, hogy idővel a fő­szerb és montenegrói fe­jedelmek oly szerepet játszanak a du­nai vagy bár máskép nevezett új bi­rodalomban, mint a bajor, Württembergi badeni a német birodalomban, és a most hozzánk közelebb viszonyban álló horvát, oly állást foglaljon, miként ott, a szász. Ennek kárpótlása természetesen volna az, hogy a német császárság határai a Laj­­tháig terjesztessenek ki. Mi ámbár kíván­tuk, hogy a keleti birodalom rendeztessék, óhajtottuk, hogy az abban élő nemzet k és nemzetiségek az őket megillető szabad­ságokat elnyerjék, sőt azt terveztük volna, hogy szövetséges állammá alakíttassék át a török birodalom, de hogy a mi birodal­maink keretébe rendeztessenek be ennek nemzetei, ezt se szükségesnek, se jónak nem hisszük. Ha valamely más országgal tartanánk czélszerűnek fejedelmi azonos­­sági vagy szövetségi kapcsot, az, helyreál­lítása után Lengyelország volna, a­mely ki nem zárná a véd- és dacz-szövetséget sem a szövetséges balkáni birodalommal. De hát Ausztria politikusai máskép gon­dolkoznak. Ők, miután a nagy német ró­mai szent birodalom világot elnyelni akaró politikája megtöretett, s e világ­uralom csak az osztrák monarchia keretébe szoríthatott össze, nem tudtak e kis hatáskörrel meg­barátkozni, s hol nyugat, hol kelet felé igyekezték tágítani a gátakat, csakhogy ez erőlködés mellett a meder még­is mindég szűkebbre szorult. Metternich még Európát rendezte a bécsi kongresszuson, de azután német politikája el­vitte őt odáig, hogy a 48-i átalános forradalom, midőn őt s egész rendszerét elsöpörte, azon mindenki örült benn és künn. És csak az orosz segély mentette meg a birodalmat a végórától. A Schwarzenberg-Bach merev bel és kétszínű kül­politikája oda vitték a dolgot, hogy Lombardia elveszett s vele elveszett az olaszországi uralom is. Schmerlingnek al­kotmányos reichseinheitje, de a­mely egy­szersmind Németországot is elnyelni álmo­dozott, a poroszok irigy szemeit nyitotta fel, s ha Holsteint rövid időre megnyerték is, előkészíttetett ez által a 66-iki végki­­takarodás Németországból. Jött Beust és keresztül vitte a Magyarországgal való ki­békülést. Megszületet a dualizmus. Ő nem volt magyar, s tőle elég volt, ily rendszert létesíteni. De mert nem találta jónak sem­legesnek maradnia a 70-diki háborúban, megbukott ő is, mennie kelletett. Az osz­trák-magyar semlegesség meghozta Bis­marck terveinek a kellő gyümölcsöket. A 66-ban tervezett „Süddeutsche Bund“ Né­metországba bekebeleztetett s a franczián aratott győzelmek Németországot Európa fővezérévé tevék. Ausztria élére Andrássy jött, a­ki a hármas szövetség utján meg­nyitotta az orosznak a balkán kapuit. Bis­marcknak satellesévé vált, hogy az el­vesztett Lombard-Velencze-i tartományok helyett Bosznia-Herczegovina által a „Meh­rer des Reich’s“ czímet kiérdemelje, de valószínűleg evvel csak az utat egyengette, hogy mint említettük másfelől, „Reichsver­­mindererré“ váljék. De hát ő is megy, miután utódját be­avatta nagyszerű terveibe. Pedig kár neki mennie. Hisz Novibazárt elfoglalta, pedig akképen a mikép azt Boszniáról hirdette és ígérte. És ezen foglalással szerinte megol­dotta már a keleti kérdést s igy mehet, hogy magát babérain ki­nyugodhassa. Ha maradt volna, folytattatok volna feltétle­nül a Bismarck politika, de miután An­drássy távozik, azért, hogy Bismarck kon­­ferencziázott, utódjának mi mégis azt ajánl­juk, hogy kissé tekintsen körül Európában. Szabadítsa fel magát a hármas szövetség jármai alól. Találhat Európában még más szövetségeseket is, mint az orosz czaris­­must. Ott van a keleti kérdésben nagyban engagi­ozva Angolország. — Ott Egyp­­tomért s Görögországért érdeklő Fran­­cziaország. — Ez a nyugati szövetség. Ott vannak eshetőleg kisebb államok, Hollandia, Skandinávia , Spanyolország, Görögország, ezek szövetségesei igen nagy szolgálatokat tehetnek még, úgy a sa­ját, mint a mi érdekeink megvédésénél is. • Ha Német- és Oroszország egy­mással veszekednek, hagyjuk őket, majd fogjuk tudni, ha háborúra kerül a dolog, érdekeinket tettleg megvédeni, s az eddig elmulasztottakat kipótolni. De ha új szö­vetséget akarna e két ciarismus egymással újra kötni, többé ne csatlakozzunk semmi esetben sem. A keleti birodalom, foszlik fájdalom széthull, mint az oldott kéve, de azért még itt is van teendőnk. Elmulasztatott, Albánia autonómiája létre­hozása, most tehát Svéd és Norvégia módjára akar Görögországhoz csatlakozni. És ez igy fog tovább folytattatni, mig csak azon földrészecske marad majd meg, mely kulcsát képezi a középtengeri kereskedelmi világ­központnak, de ezen kulcsot Anglia kezében fogja tartani mindig s ez teszi őt fő szövetségesünkké. A keleten arra kell tehát ügyelnünk most már, hogy legalább egészséges kis alakulások jöjjenek létre s akkor majd teljesítjük feladatunkat, politi­kailag és közgazdászatilag is velük szem­ben. Nem foglalási, de szabad rendezési po­litika legyen tehát, a­mit követnünk kell. n „ Jm!;' 6 On a-o j-riq z ha im k A celläF ír lejédeieín­­azonossági systéma előkészítéséről is, hogy a bekövetkezhető világeseményekkel szem­ben, valódi független erőt fejthessünk ki, s megmentsük a hazát minden veszélytől. Sember y. ' bw—mmmamm———» ÚJDONSÁGOK. — szept. 30. ~ Lapunk mai száma mellékletének tar­talma: Budapest, szept. 30. Anglia hajai. Sze­gedi tevét, lanilgg. Fővárosi ügyek Tu­rvéna­­széki csarnok, közgazdaság, tárcsa. Edith keze. Hervadt tevelék. , Időjárás Budapesten. Eső m­a kevés esett az ég azonban egész estig felhős volt. Este kiderült. Hőmérő állása 12 R.° — Személyi hírek. József főherczeg, ki tegnapelőtt Budapestre visszaérkezett, okt. 4-ig marad itt, s aztán külföldről visszatérő nejével Alcsuthra megy. — Mária Valéria főherczegnő holnap Gödöllőre érkezik, hova a királyt okt. 3-ára várják. — Tisza Kálmán miniszterelnök holnap Budapestre érkezik. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter tegnap Füzes-Abonyba utazott. — B. No­pcsa főudvarmester Gödöllőről a fővá­­rosba érkezett. — Ny­á­r­y Kálmán gr. szeptember 27-én vezette oltárhoz Alsó-Loczon Czaderska Kr­­iesztina kisasszonyt.­­ Gr­om­on Dezső bács­megyei főispánról egy lap azt irta, hogy ez állá­sáról lemond. A főispán a megye tegnapi közgyű­lésén kijelenté, hogy állásától nincs szándéka meg­válni. — Haynald, bibornok-ór.-ek, Rómából tegnapelőtt Budapestre érkezett. — Két amerikai mérnök Captain Eads és Andrews ezredes érkeztek a napokban Budapestre, hon­nét legköze­lebb s Tisza folyó megtekintésére indulnak. Az amerikaiak Miklós Ödön mérnök vendégei, ki a Tiszavidékre is el fogja őket kisérni.­­ A meg­ürült rozsnyói kanonokságra Podmaniczky N. neveztetett ki. Podmaniczky, mint a „P. N.“ írja, meg csak 33 éves, tíz éve, hogy pap. — Kánicz a híres balkáni utazó a napokban Bu­dapesten időzött. Kanicz Szófiából, hova a bolgár fejedelem meghívására ment le, visszautaztában érintő a magyar fővárost. Kánicz a múzeumot is megtekintette Budapesten időztében. — A mú­zeumnak a napokban egy másik külföldi látogatója is volt: Hochstaedter tanár a bécsi mú­zeumok igazgatója, ki a napokban szintén Buda­pesten időzött. — Gr. Károlyi Ede holttestét ma délután 3 órakor szentelték be nagy ünnepélyes­séggel a muzeum utcza 11. sz. palotájában. A ra­vatal a palota földszinti sarokhelyiségében volt fel­állítva ; a szobák és az előcsarnok fekete posztóval vonattak be ez alkalomra. Az üveggel béllelt di­­szes érczkoporsóba még délelőtt elhelyezték a bol­dogult földi maradványait,­miután a testet Scheut­hauer tanár tegnap felbonczolta és bebalzsamozta. A halott körül számos viaszgyertya l­előtte és az előteremben 2—2 nagy szövetnek lobogott. A ra­vatalt délszaki növények vették körül s számos koszorú lepte el ; ezek közül a családtagokon ki­­vül kiemeljük a tisztikarét, „Feledhetetlen urunknak“ felirattal. — A koszorúk száma meg­haladta­­ a 40-et. — A gyászoló és családja­3 órakor kezdődött; a beszentelést Kanovics jó­zsefvárosi plébános végezte fényes segédlettel. A boldogult gróf végső tisztességtételére a fővárosi előkelő világ nagy számmal jelent meg. A minisz­terek közül ott láttuk Paul­ert és Trefortot, ott voltak továbbá Majláth Antal, gr. C­z­i­­r­á­k­y János, S­z­l­á­v­y József, T­ü­r­r tábornok, gr. S­z­a­p­á­r­y István, S­o­m­s­s­i­c­h Pál, R­á­t­h főpolgármester, Szabó Miklós kúriai ta­nácselnök, Tóth Lőrincz, Lukács Móricz, F­á­b­r­y legfőbb itélősz. al­ln.,T­h­a­i­s­z főkapitány s számos főrendiházi tag, országgy. képv., főpap és ka­tonatiszt. Vidékről a boldogult tisztjei s volt jobbágyai küldöttségig voltak képviselve. Az utczán nagy nép­­tömeg hullámzott, mely­ közt 50 lovas és 50 gya­log rendőr tartotta fenn a rendet. A holttestet ma este 7 órakor a családtagok kíséretében Fóthra vitték, hol holnap délelőtt fogják eltemetni. Béke az elköltözött poraival. Harm­incz év múlva, nekünk a következőket: Az itteni törvényszéknél nagy érdekű nyomozás indíttatott meg, mely ha si­kerre vezet, meglehet, hogy b. P­e­r­é­n­y­i Zsigmond kivégeztetésének ügye újra a törvényszék elé kerül­­t. Perényi Zsigmond életének megmentése végett ugyanis akkor időben nagy mennyiségű ékszer és volna ír­agát a blamsgetól, melyről kivágjuk, de nem hiszük, h­gy a kongresszus alatt egyetlen maradjon... — Ő felsége — a „Bud. Corr.“ értesülése szerint — Lukács György belügyminiszteri ta­nácsosnak a szegedi árveszély alkalmával tanúsított tevékenységéért a Szent­ István-rend lovagkeresztjét adományozta. — A „Bolond Istók,“ pártunknak e ki­tünően szerkesztett élctlapja, három éves fennál­lása óta oly nagy hódítást tett a közönség minden része közt, a minőre alig van példa hasonló válla­latok történetében. Mai világban, midőn a bátor igazat szólás oly ritka madár lett, nem csoda, ha a romlatlan ér­zékü közönség a felé a közlön­y felé fordul, mely e nemben semmiféle tekintet által váratni magára, mert bár a tanácsban inditvány­­kép még nem hozatott elő, a tanácstagok mind­egyike foglalkozik vele s rövid idő alatt várhatjuk a tanácsi javaslatot a két városház telephonnal való összeköttetése iránt. — N­agy czeremonia volt Bécsben teg­­nap és ma a pápai pro­nuntiusnál. Tegnap tette le a pro­nuntius a bibornoki esküt s ma tartatott meg vele a karrat-feltétel szertartása. Ez utóbbi ma délelőtt 11 órakor a várkápolnában folyt le az ural­odó, a kamarások és titkos tanácsosok s a bécsi érsekbibornok és több főpap jelenlétében. A szertartás az előre megszabott rendben folyt le, melynek végeztével a király külön kihallgatáson fogadta az uj bibornokot. — Potrohosok kongressusa. Bécs­ben tegnap este összejövetelt rendeztek a legkö­vérebb­­ emberek számára. Uj-Lerchenfelden a Tha­­liáról nevezett termekben valami népmulatság volt, mely alkalomból dijat tűztek­ ki a legkövérebb em­berek számára. A sörpusztitók hazájában természe­tesen nagy számmal akadtak concurrensek s a dijat egy Frih Farkas nevű bérkocsis nyerte el, ki 178 kilogrammot, vagyis 357 fontot nyomott. Derekának kerülete 168 centiméter. Ezután ellen­tétül a legsoványabb emberre tűztek ki dijat. Elő­állott egy szabó, ki 451/2 kilogrammot nyomott; ezt azonban lefőzte egy házaló, ki 38 éves kora daczára csak 29 kilogrammig bírta vinni eddig elé. Ennek neve Nikolacsek János, s születésére nézve lengyel. Mint a bécsi lapok írják nem lehet kép­zelő! siralmasabb ellentétet, mint mikor a 178 kilós bérkocsis meg ez a 29 kilós lengyel egymás kikeresztelkedett zsidó volt látható, kik ,­vagy buz­gósággal végezték ájtatosságukat. Tudósitónk há­­z melle álltak. . , rom ilyen általa személyesen ismert, de a hosszú — Lenyelte a darazsat. Lsori re­nap alkalmából a Mózes valláshoz ismét visszatért rencz tudvalevőleg avval jutott a Dánus kincse­­zsidót vett észre A megm­agyarázhatlan dolognak hez, hogy nagy merészen lenyelte a darazsat, mely ..... i *1 .1­1 / 11. 1 . I__1 I ______l­nirÁoLű­o7aranccüo volt­o­n­g „ ö­márral irtát megfejtése az, hogy a kikeresztelkedés alkalmával a szájába csapódott, kevésbé szerencsés volt a na- Szatmarral írjak e czélra fennálló alapból, minden keresztyén pókban egy stájerországi erdész, a­ki hihetőleg 1 fnrrflnpsypbnp I . .. .... . , * • 11 1 an 1... j* i. I * i.A »AATTAvt aHÓIaHo crvöiof a en­lr o*a mm n nrfl.Tl bi're térő izraelita pár forintot, ha jól tudjuk 25-28 frtot kap. Huszonnyolcz forint nem nagy összeg, de annyit meg lehet érte tenni, hogy az ember keresztvíz alá hajtja fejét. A hosszunap el­jöttével a Jehova haragjától mégis rettegő orthodox zsidóban, ki 28 forintért megsértette Ábrahám, Izsák, és Jákob istenét, megszólal egy drácasáu küldetett fel Szathmiron keresztül. Ez pillanatra a lelkiismeret szava, s a gyermekkor óta hány percz múlva bedagadt, úgy hogy többe - '-----t keblébe oltott ajtatosság maradványa arra készti­­ semmi orvosi segítség nem használt neki. Nem őt, hogy bocsánatot, kiengesztelődést menjen ke­resni Jehovának házába. — Párbaj S.-A. -Uj­helyt. A lapokban, többek közt nálunk is em­itve volt, hogy S.-A.­­Ujhelyt a megyeházán a főjegyző szobájában H. és K. nevű urak párbajt vívtak. Viczmándy me­ókszerek azonban itt akkor elraboltattak, s igy a haza e nagy fiának megmentésére nem volt többé eszköz. — A rablás elkövetőjét sem akkor sem azóta nem találták meg , most 30 év után azonban oly jelek merültek fel, melyek eltelte úgy látszik nyomára vezetnek a tettesnek. A kire a legfőbb gyanús esett Kapussy András szíjgyártó I gyei főjegyző ur most” arról értesit bennünket, a 4 Ín dein­tán itt ez iiffv miatt letar- hogy a P­árbaj n m az o szobájában történt, mi­mestert e ho 27-en délután itt ez úgy miatt letar I aljegyző szobája a főjegyző hivatalos he- , —a-T~;~ ------. —- s­zóztatták. Kapussy azelőtt szegény ember volt, ne- j igé éhez ^ tartozik! A főjegyzőnek a párbajról újabb füzete Strakosch ismert bécsi színész-tanár hány év előtt azonban hirtelen meggazdagodott de tudomása sem volt, s neve azzal semmiképen ősz- életrajzában azt mondja, hogy e terhű 1874-senki sem tudja miből, honnan. A nagy feltűnést szefüggésbe nem hozható. Különben a párbaj sok­ ben Schratt kisasszon­nyal e_gy b­e­ke _. eg­hal­árta­lanabb kimenetelű volt, mint a lapok | jegyzendő azonban, hogy írták, s veszélyes sérülésről szó sincs. — Leégett falu. Vöök csallóközi falu, mint a pozsonyi német lapnak írják, porrá égett. A tűz szept. 15 én reggel 5 órakor ütött ki egy ház kéményében, s csakhamar a falunak fele lán­gok martalékává lett. 23 család fedél nélkül ma­radt, s a szenvedett kárt hivatalosan 3780 írtra falu másik fele is elhamvadt. Ez alkalommal 26 család veszti el vagyonát, s a kár 6170 frtot tesz. A faluból csak néhány ház maradt meg. A lakos­ság szegény, s eddig is Pálffy herczeg erdejében való favágásból élt. Hírek a városból: Surják Ádám­ liptó­keltő ügyben a nyomozást még tovább is foly­tatják. — A szegedi és tiszavidéki árvíz­károsultak javára rendezett rendkívüli állami sorsjáték húzása ma d. u. 5 órakor történt meg, a m. kir. lottóigazgatóság helyiségében. E sorsjá­ték 5308 nyereményből állt, melynek összes nye­reménye 220.000 frtot tesz. A sorsolás ama 5000 I__LtL»n^nÁiTn1 lr/xrvrl­XrlAf­f VYinilTVŰQ lüfTUlCŰihh I beesünk. E hó 26-án újra tűz ütött ki, s ekkor a „­­ ° 11 1 V C” nyeremény kihúzásával kezdődött, melyre a legkisebb nyeremény t. i. 10 frt esik. E szerint nyertek a köve­t­­kező 50 sorozat összes számai egyenként 10 ftot kész­pénzben: 91 160 1­81 187 188 267 287 353 428 470 559 634 643 675 893 1006 1009 1068 1170 1221 1246 1248 1280 1380 1407 1473 1485 1493 1535 1582 1591 1641 1784 1837 1840 1844 1876 óíOfij ci fl?i?iíiniílízíia iSí­ai wíítifíyfije*?y W ffluuíno! 6%-os adómentes magyar aranyjáradéki kötvényből áll a sorozatsz. 416. szám 77-re esett. 20.000 fo­rintnyi aranyjáradékot nyert sorozatszám 1952 sz. 75. 15.000 frtnyi ara­nyj­árad­ékot nyert sorsz. 535. sz. 11. 10.000 forintnyi aranyt nyert sorozatszám 786. sz. 89. a többi nyereményeket utólagosan közlendjük. — a király­i­ biztos a szerb con­­gressuson. Karlóczáról írják nekünk szeptember 26-áról: Stancsics György pancsovai és verseczi főispán, a karlóczai egyházkongresszus kir. biztosa ma délután 1/23 órakor, az ünnepélyesen fellobo­gózott „Drina“ nevű külön hajón. Újvidékről ide megérkezett. Kíséretében voltak Szüry miniszteri fogalmazó titkárra, Polzovics újvidéki városi fő­jegyző és Manojlovica újvidéki városi kapitány. Ha a kir. biztos ur azt várta, hogy — a mint mel­lesleg leg­yen mondva, illett volna is — Karlóczán, mint a király közvetlen képviselőjét, ünnepélyesen fogadják, nagyban csalatkozott. A karlóczai pol­gármesteren kívül, csak a patriarchának kocsisa és két lova várta. Ezeken kivül egy árva lélek — illetőleg pára — sem tartotta érdemesnek csics ur üdvözlésére kifáradni. A patriarcha Stan­dél­utáni fiestáját tartotta, a többi papság s a con­­gressusi képviselők valószínűleg a fekete kávé mellett elfeledték, hogy királyi biztos a világon. A szerbek ezen tartózkodását, is van bármin alapuljon is, az, kétségtelen, hogy a kir. biztos sze­mélyisége, hanem se igazolja, de érthetővé teszi. P­ancsics úr a politikai életben nemcsak tökélet­es nulla, de magának a kormánynak Pancsován és Versetzen annyi zavart okozott, hogy a kormány­nak iránta való türelmét csak csodálni lehet. A phylloxera kérdésben a néki jutott nevetséges sőt szánandó szerep, nagy idény ü­gyefogyottsága, me­lyet legjobban illustrál az 1878. XXIX. t. ez. melylyel Versetzen a választók névjegyzékének utó­lagos kiigazítása megengedtetett, mivel ott a fő­ispán úr bács kormányzása folytán, a választók névjegyzékének kiigazítása meg sem kezdetett, mi­dőn ennek, törvényeink értelmében már bevé­gezve kellene lennie, — azon körülmény, hogy Versetzre ■ rendcsinálás végett Hertelendy to­rontáli főispánt kellett kormánybiztosi minő­ségben kiküldeni és Stancsicsot a verseczi fő­apám állástól m­erte felmenteni, számos egyébb, titokban maradt és napfényre került baklövései­­ valóban nem teszik Stancsics úr személyiségét olyanná, a­mely képességei iránt valami különös tiszteletet vagy bizalmat tudna ébreszteni. Mind­ezeket megfontolva egyrészről lehetetlen el nem ámulni azon, hogy a különben, a személyiségek iránt,­­ országszerte kiküldött kormány­kémek által elég jól informált miniszterelnök, éppen Stancsics urat szemelte­ ki a karlózai egyház­kon­gresszus kir. biztosául , de másrészről érthetővé válik Stancsics ur karlóczai fogadtatása helye­sebben nem fogadtatása is, mert a szerb papság és a congresszusi tagok, a kik minden eddigi kir. biztost a legünnepélyesebben fogadtak,— egy ily jelentéktelen és nevetséges személyiségnek az ő ellenőrzésükre való kiküldetése által méltó­ságukban valószínűleg sértve érezték magukat. Stancsics úrnak Karlóczára rándulása nevetséges volna, ha nem lehetne tar­tani attól, hogy egy magyar funkczionariusnak, a szerbek kolomposai által való ilyetén ignorálása a szerb népben sajnos visszahatást szülend. Akár Gromon, akár Flatt, akár Hertelendy főispánok egyike, — kik úgy lát­szik szintén kombinaczióban voltak, — bízatott volna m­eg e küldetéssel, — bár ezeken is elég kifogá­solni való van, — a magyar kormány megkímélte szintén nagyon eltátotta száját a sült galamb után. Ez alkalommal a szerencsétlennek egy darázs csa­pódott a szájába, s a stájer híven követve a jeles vajda példáját, lenyelte a darazsat. De óh szeren­csétlenség ! A gonosz állat, épen a bekebleztetés küszöbén kiölté falánkját, s tövig üté azt a stájer gégecsapjába. A boldogtalan erdész torka erre né­z ____ azonban, hogy bár a Wurzbach-féle lexicon adatai eddig átalában pontosaknak ismer­tettek, Strakosch életrajza, oly hiányosan és za­vartan van benne megírva, hogy e kérdéses adat is aligha a tévedések közé nem tartozik. — A birodalom ebe. Mi a német kutya nélkül? Valahányszor Bismarckról sok a szó a la­pokban, mindannyiszor előkerül a „reichshund“ is, s többnyire tudnak róla valami furcsa históriát. Tyras tudvalevőleg Bécsbe is elkísérte gazdáját s igy vele volt Gasteinban is, honnét most a következő­ket írják kettejökről: Mikor a herczeg fürdőn, kevésbé feszélyező ceremoniálék közt él, sokkal több figyel­met szokott fordítani ebére, mint otthon. Tyras önbecsérzete ilyenkor szokatlanul megnövekszik, megyei születésű utczaseprőt az eskütéren egy arra menő gS pedig oly mértékben, mely nem igen áll ere­- - - ’ ' ■" ^ ív r -: _ ~ ---J. jj>o I . , S > ** ■ ‘ . * — 1------------ műtől­bérkapsi elgázolta. — Szvoboda Lajos német hirlan uh «»Hsjwt. »mol»TM »»u lujiauejuiut es 40 irt készpénzt el­lopott. — Simon Sándor kocsis legény ma reggel a Du­nához kavicsot szállítván, lovai a parton megbokrosodtak s belerohantak a Dunába. Mind a kocsis, mind a lovak bele vesztek. Az alkotmán­y-utcza 6. sz. alatti ház abla­kán keresztül több ruhaneműkkel együtt eltolvajoltattak egy 2 fedelű ezüst remontoir era, egy rövid zabla alakú aranyláncz, mindkét végén kapocscsal, egy nagy ezüst gyűrű N. I. betü­­czimerrel, egy arany gyűrű fehér kővel B. betűvel, egy ves és arany gyűrű, egy gyémánt gyűrű, s egy arany gyűrű egy női fejet ábrázoló korállal. A nyomra­vezető 20 frt ju­talomban részesül a főkapitányságnál. — Zola Emil világhírű regénye „Az e­m­b­e­r­i r 16“ (l’A­s­s­o­m­m­o­i­r) mely lapunk ez idei évfolyamának hosszú idő át szolgált tárcza gyanánt, végre a könyvpiacon is napvilágot látott Nyáry László munkatársunk fordításában. Zola regénye nem csak mestermű, hanem kor­szakalkotó könyv volt Francziaország­an, jó időre megállapítván a realismus uralmát az idealismus felett. Midőn először látott napvilágot egy nagy pártlap hasábjain, hallatlan brutalitással támadták meg több oldalról, de épen oly kitartó s erélyes védelemben részesúek másfelől, s azóta alig múlik el hét irodalmi párharcz nélkül, melynek nem Zola és hires regénye volna központja. Az Assommoii az igazság munkája, első regény mely a népet olyannak festi,­aminő az valósággal, sokszor iszonyú sebeket érint, de csak azért, hogy megmutassa, hogyan kell őket beheggeszteni. Egy munkás család végzetes bukását rajzolja, Páni külvárosainak dögleletes légkörében. Tönkre téve a részegség, restség által a családi kötelékek megla­­zulását írja le a közös élet szennyét, a becsületes érzelmek kihalását s végül a szégyent, a halált. Zola regénye egyszerűségében nagyszerű, igaz s nem szorul a fatásra czikornyáira, s éppen azért zúdult fel ellene annyira a hívatlanok serege, kik­ben hiányozván a tehetség az élet festő­ ere, alak­jaik véznaságát, czikornyás czafrangok által kény­telenek elfedni. A franczia közönség ítélt már az Ember­irtó felett, mert ez egy rövidke év alatt 69 kiadást ért, áma ítéljen most a magyar. A szép kiállítású két, vastag kötet Pfeifer Fer­dinand kiadásában jelent meg. Ára 3 frt. Ajánljuk még egyszer olvasóink figyelmébe. Megszökött zsidó lén­y: Fleischmann Száli 20 éves, gömbölyű telt képű, közép termetű barna szemű és szemöldökű fekete hajú zsidólány ki magyarul, németül és zsidóul beszél Bánk Vesz­prém megyei faluból Pozsgai Imre bánki lakossal együtt aug. hó 25 én megszökött. Előbb azonban atyját Fleischmann Károlyt meglopta, 2 dunyhát, 10 vánkost, 2 alsó párnát, egy paplant, néhány arany gyűrűt, fehérnem­űeket irományokat és 300 forint készpénzt vitt magával. A szökevények állí­tólag Budapest felé mentek. Most országszerte kö­rözik őket. A telephon és a főváros, az Amerikából most haza érkezett vizimérnök Miklós Ödön látogatást tevén a polgármesternél, amerikai tapasztalataiból felemlíté azt is, hogy New­ York­­ban és másutt mily nagy használatnak örvend köz­­igazgatási hivatalokban és az üzletvilágban a te­lephon. Idő és költségkímélés ennek az eredménye. A reformok iránt fogékony polgármesternek eszébe jutott rögtön, hogy a két városháza közt az írás­beli érintkezés az ügymenet folyására mily lassító befolyással van. A tanács már a szerencsétlenül járt szervezési reformmunkálatban is panaszkodott erről s több tanácstag helybeli telephon-raktáro­soknál s szakembereknél járt is ebben az ügyben. A telephon behozatala a fővárosnál nem fog soká ostorozza, annál szükségesebbé vált a sajtóban, mert a közönség tapasztalástól tudja, hogy a gyön­géd legyezgetés, megíntés mit sem használ többé az elharapózott ferdeségek, bűnök és a társadalmi corruptió ellen. Az uj évnegyed kezdetén melegen ajánljuk a közönség figyelmébe az igazság e bátor harczosát, melyet ép oly félve olvas az ellenpárt, a minő kedvvel saját feleink. A Bolond Istók­ elő­fizetési ára negyedévre 2 frt, mely a lap kiadó hi­vatalába (Lipót-utcza 21. sz.) küldendő. — Kikeresztelkedett zsidók. A Gyorsfutárban olvassuk: Az elmúlt izraelita ün­nepek alkalmával, különösen a „hosszú nap“-kor a Rombach utczai orthodox zsidó templomban több birván lélekzetet venni, lelke csakhmar kiment be­lőle „a hol tudott.“ — B­i­gami a? Schratt kisasszonyról a bécsi városi színház tagjáról írták nem rég a lapok, hogy Kiss Miklós magyarországi nagybirtokoshoz ment nőül. Ha e hit csakugyan való, akkor az uj menyecskének ugyan kellemetlen meglepetést okoz­hatott egy a napokban megjelent könyv. Ez a Wurzbach-féle biographiai lexicon, melynek leg­hozott, más kutya nem mehetett el mellette, hogy fogat ne vicsorított volna rá, s megvetését minden­féle hangok és jelekkel tudtára ne adta volna. Ebéd alatt, mikor a híg a Straubinger házban lakott, Tyras a balkonra száműzetett, s szabad idejét arra hasz­nálta fel, hogy minden arra menő ebre souverain megvetéssel lemorgott. Nemrég azonban kutyául megjárta a kutya Gasteinban. Egyszer kifutott a Straubinger-ház előtti térre, s ott t-bül rámordul Türkre a vendéglős nagy fehér-fekete egy óvás szelindekére. Türk nem veszi tréfára a dolgot, fülét hegyezi, s szintén bizonyos tompa han­gokat ereszt ki foga közt.­­— Ekkép szo­rul szóra, a két dög csakhamar egymás­’fü­lének esett, s a szelindek úgy oda teremtette a birodalom kutyáját egy kőhöz, hogy az egyik lába kific­amodott bele. Mikor Bécsben jártas, Tyras még akkor is viselte a gasteini emléket, s keser­ves sántítva fogadta a bécsiek köteles hódolatát. — Rövid hírek A Hermann-féle kávé­­ház a barátok terén újonnan rendeztetek be s most már tekeasztalokkal is el van látva. — A „Magyar Lapok“ czimü hírlap, mely az Athenaeum kiadásában jelent meg, a mai nappal bevégzé pá­lyafutását. — ,A főv. adóbehajtó hivatal személy­zete tegnap Árki Mihály hivatalfőnök nevenapja alkalmából ünnepet rendezett a rákospalotai erdő­ben. — A jogász segélyegylet október hóra 24 szegény tanuló közt 200 frtot szavazott meg kiosz­tásra. Segélyért 44-en folyamodtak. — Uj magyar találmány. Noszlopy Tamás is Vojta Adolf pápai lakosok egy uj gépet találtak fel, mely nevezetes szerepet van hivatva elfoglalni az erő­­mű­tan körében. Az új gép maga egy kétkarú emel­tyű, mely az eddigi elméletekkel rész­erőt képes megtakarítani, azon ellentétben ,«/8 okból, mert támpontja nem szilárd, hanem mozgó. A feltalálók találmányukat legközelebb a pápai ismeretterjesztő egyletnek is bemutatták, hol az általános feltűnést keltett.— A jelentkezési szabályok áthágása miatt, a lefolyt szeptember hóban a fővárosi katonai nyil­vántartási hivatal 44 egyént büntetett meg 1—2 és 3 napi fogsággal. Azonkívül ugyanezen vétsé­gért, 11 egyén 5—5 híjával bűnhődött. Az ezen büntetésekből befolyt 55 frt a fővárosi szegény­ alap javára lesz átadva. A hivatalos lapból:D­i­p­lom­á­cz­i­a, A király Dra­­g­o­v­i­n­a Károly trieszti lakosnak megengedte, hogy a mo­nacói fejedelmi konzuli állomást elfogadhassa. Wolff C. bostoni kereskedőt ugyanoda díjtalan konzullá kinevezte. Kinevezések és áthelyezések, a minisz­terelnök, R­o­m­y Béla fogalmazó-gyakornokot, a miniszter­elnökség létszámában miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki. Az igazságügyminiszter, Takács Lajos veszprémi kir. törvényszéki aljegyzőt, ugyanezen kir. törvényszékhez jegy­zővé, Horváth Lajos ungvári kir. járásbirósági joggyakor­nokot, a beregszászi kir. törvényszékhez, Veréczy Gyula marmaros-szigeti kir törvényszéki joggyakornokot, az ökör­mezői és Markovits Jenő kassai kir. törvényszéki jog­gyakornokot, a szepsi kir. járásbirósághoz aljegyzőkké, W­o­l­f János brassói kir. irodatisztet pedig az oraviczabá­­nyai kir. járásbirósághoz segédtelekkönyvvezetővé nevezte ki. Berthóthy Marczell bártfai kir. járásbirósági írnokot, a szvidniki kir. járásbirósághoz és Krecsmáry Imre se­gesvári kir. járásbirósági írnokot, a temesvári kir törvény­székhez helyezte át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Lovcsányi A. Gyula budapesti 1-ső kerületi állami tanitóképezdei ren­des tanárt, állomásán véglegesen megerősítette; ugyanő Martinovics Gyula mislyei kér. számtartót, a czeglédi kir. főtisztséghez, a segédi teendők végzésére, rangjának s illetményeinek fentartása mellett, áthelyezte; Mock Imre dunaföldvári számtartósági ellenőrt, a közalapítványi kir. kir. számtartóvá, Gomoncsák Endre sajóládi kasznárségi ellenőrködő írnokot, dunaföldvári ellenőrré, Pallóczy József ispánt és czeglédi főtisztségi helyettes segédet, szeg­szárdi számtartósági ellenőrré, Ferdinándy Istvánt köz­alapítványi kasznárrá nevezte ki Sajóládra s a sajóládi kasz­­nársági ellenőrségre Sziberik László pécsváradi ellenőrt helyezte át, továbbá Kogelbauer Lajos pécsváradi szám­­tartósági írnokot, pécsváradi számtartóság­ ellenőrré. B 6'

Next