Egyetértés, 1879. december (13. évfolyam, 330-358. szám)

1879-12-01 / 330. szám

330. szám XHL évfolyam Budapest Frankfurtban a/«,; Daubs Q. L. is térsémái.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Hirdetések és nyiltterek felvétetnek árk­ab&l. szerint a kiadó hivatalban: Budapest IV. hímző-atcza és kalap-atcza szuktán i. sz. Hirdetések felvétetnek a ktdlftildCn: Bécsien: OppeUk A.-nál, Stnbenbastei Nr. 3. Mosee Rudolfnál, Seiíeratatte Nr. 2. Haasenstein és Voglemél, WsMsehcteae 10. Daube G. L is tAraánál, Wollzeile Nr. 12. Parisban: Havas, Lafitte db Comp.-nál, Plaee de la Bourse. TÁVIRATOK. Técső, nov. 30. (Az „Egyetér­tés* távirata.) A técsői választókerület választói ma délután a városházánál érte­kezletet tartottak, melyen a választók in­­telligencziája, s a községek tisztviselőik által nagyszámban vettek részt. Az érte­kezlet Viszanik Bazil g.­k. esperest válasz­totta elnökül s rövid eszmecsere után egy­hangúlag Várady Gábor jelölte­tett ki képviselőül; egy küldöttség hivatott meg, hogy Váradyval a kijelölést tudassa. Bécs, nov. 30. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet Konstantinápoly­ban valószínűleg a hét folyamában fogja Konstantinápolyt elhagyni. Helyébe minden valószínűség szerint W­i­m­p­f­f­e­n gróf lesz kinevezve. London, nov. 30. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) Lord Duf­fer­in, angol nagykövet a pétervári ud­varnál, a c­árnak Pétervárban leendő megérkezte után visszahívási levelét nyuj­­tandja át és mindjárt visszatér ide Lon­donba, honnan Kelet-Indiába utazik, mely ország részére lord Litton helyébe alki­­rálynak fog kineveztetni. Bécs, nov. 30. A „Montagsrevue“ jelenti, hogy Bosznia és Herczegovina polgári közigazga­tását illetőleg 1879. évre póthitel nem lesz szük­séges, mivel a két tartomány bevételei fedezik a még megkivántató összeget, sőt még egy kis fö­lösleg is fog valószínűleg maradni. Szevilla, nov. 30. Egy uj árvíz lepte el az itteni vidéket. A Quadalquivir folyam öt méternyi magasságra emelke­dett! A katasztrófa kiterjedése még isme­retlen. Berlin, nov. 30. A császár fogadta Gorcsa­­koff herczeget. Edinburg, nov. 30. Gladstone ismét két meetingen beszélt, azt mondván, hogy a kormány által követett pénzügyi politika nem becsületes. Hangsúlyozta továbbá, hogy a török uralom meg­szűnése a Balkán félszigeten már nemsokára be fog következni; az örökség a Balkánon lakó nem­zeteket illeti. — Éberség Oroszországgal szemben szükséges, de az szükséges Ausztria-Magyaror­­szággal szemben is, mely az orosz supremácziát a saját felsőbbségével akarná talán he­lyettesíteni! Konstantinápoly, nov. 30. A porta határozottan m­egczáfolja Iilukhtár pasa felől terjesztett nyugtalanító hí­reket. A portához érkezett távirat sze­ri­nt a pasa nov. 28-án este Periepé­ben volt, honnan ma Kalkandelenbe és holnap Gnsinje közelébe fog ér­kezni. Moszkva, nov. 30. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) D­o­l­g­o­r­u­k­i főkormányzó legmagasabb parancsolat foly­tán felhívja a katonaságot, hogy demon­­stráczióknál fegyveres erővel tá­mogassa a rendőrséget, mely támogatásért törvényes üldözésnek hely nem adatik. — Császári ukázzal Tsernigow, Poltawa, Kursk, Orel és Worones kormányzóságok fölött az ostromállapot lett kimondva. Ezen tényekkel szemközt nagyon kétségesekké válnak az alkotmányt ígérő hírek ! Bécs, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósitójának távirata.) Az itteni orosz nagykövetséggel meghitt viszonyban álló körökben egész biztossággal megerősítik azon hírt, hogy W­a­r­u­s­e­f­f, az orosz trónörökös ajánlata folytán, az orosz biro­dalom alkanczellárjává neveztetett ki. Pétervár, nov. 30. (Az „Egyet­értés“ tudósítójának távirata.) A czár deczember hó 5-én Pétervár és környéke összes katonasága fölött a Marsmezőn hagy katonaszemlét fog tartani és a se­reghez rendkívül fontos be­szédet fog intézni. Azt hiszik, hogy az orosz császár ez alkalommal a katonaság­a előtt kinyilvánitandja,mikép a kormányt trónörökössel megosztani szándékozik. Szerajavo, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata) a hadügyminiszternek nov. 21-éről keltezett egy rendelete következtében a 9 dik zászlóaljnak most Boszniában levő két ágyú­­ütege, Innsbruckba helyeztetett át. A „Times“ levelezője legjobban értesült forrásból azt hallja, hogy Ausztria és Né­metország közt nem köttetett írásbeli szerző­dés, valamint ilyen szerződés a három csá­szár szövetség kötésekor sem létezett, mint­hogy az úgy is felesleges lett volna. De Németor­szág és Ausztria már a san stefanoi szerző­dés előtt egyetértettek Muszkaország követelései korlátozása felett, még Anglia is több engedmé­nyeket tett Muszkaországnak, mint a másik két hatalom s a berlini kongresszuson, melynek tartá­sát, az igaz, Anglia sürgette leginkább, Ausz­tria és Németország még­is sokkal inkább ellene voltak ott Muszkaországnak. Annyi bizonyos, hogy Andrássy gróf Bismarckkal sem Gas­­teinban, sem Bécsben nem kötött írásbeli szerző­dést és Ferencz József császár Andrássyt azzal nem akarta megsérteni, hogy H­a­y­m­e­r­r­e által köttetett volna ilyet. Cassagnac Pál tagadja kiengesztelődé­­sét Jeromos herczeggel, azt mondja, hogy őt még ki nem elégíti az, hogy Plonplon Eugé­nia excsászárnőt meglátogatta, csak ha meg­győződnék a herczeg vallásos érzelmeiről, akkor ál­lana pártjához. Raniier Gabriel, híres kommunista, ki a kommune forradalom alatt felvigyázott a Vendome oszlop lerontása felett és midőn a kommune le­gy­őzetett, elmenekült Londonba, 62 éves korá­ban meghalt. Ő a hágai Internationale kongres­­­szusban elnökölt, élete utolsó éveiben Pár­is­ban lakott. A muszka lapok nagyon fel vannak bőszülve K­ar­av­el­of­f bolgár képviselő és a bolgár skup­­csina balpártja vezére, valamint még több bolgár szabadelvű képviselő ellen, kik mindnyájan Pé­­tervárott jártak iskolába és ott sajátították el a szabadelvű eszméket, azt javasolják e muszka lapok, hogy a muszka diákság ezen veszedelmes elvei vi­gyázatra intik a kormányt s a diákok ezentúl szi­gorúbb felvigyázat alatt tartan­dók. A minapi kimutatás azon többletről, melyet Francziaország a jelen évben megtakarított, annyiban téves, mivel ott kevesebb van mondva. Francziaország ugyanis nem 100, hanem 150 mil­liót takarított meg. A „Times” biztos forrásból tudja, hogy a porosz koronaherczegnő csak azért jött vissza előbb, mint férjének szándéka volt, Olaszor­szágból, mivel Cumberland herczeg igényeit pártolja és ezek mellett fog a német császárra hatni. Németországban legújabban egy könyv jelent meg ezen czim alatt: „a szocziáldemokráczia terjedésének okai.“ Itt a szerző a szocziáldemokratákat tíz kategóriába osztja. 1. Dicsvágyók. 2. Vagyon­bukott kereskedők. 3. Elismert gazemberek, tolva­jok, rajongók és korhelyek. 4. Kis­kereskedők. 5. Kis iparosok és bányászok. 6. Falusi proletárok. 7. az ifjúság. 8. Idealisták. 9. Zsidók. 10. Itven­­tualisták vagy oly emberek, kik mindenhez ra­gaszkodnak mi uj. Kiváltképen a zsidók ellen kel ki ezen könyv szerzője. Azt mondja végre, hogy a szoczialdeiokraczia terjedését csak vallásos neveléssel lehet ellensúlyozni. Egy H­o­l1­e­n­d­e­r nevű száműzött elszászi, minap nagy kerülőkön át Dannemarieba jött, hogy szüleit éjjel meglátogassa, midőn másnapon jókor reggel távozni akart, egy Köhler nevű zsandárral találkozott, ki őt meg akarta fogni, mire Hüllender futni kezdett, erre Köhler utánna lőtt és őt elejtette. A lakosság fegyverével ezen fel­bőszülvén Kohlert lynchelni akarta, de ez el­illant. Só­fiából jelentik, hogy a konzervativok vonakodnak a Karaweloff által alakítandó ka­binetbe belépni. A fejedelem a czárnak írt, hogy kénytelen a kamarát feloszlatni és az ostromállapo­tot kihirdetni, inkább mint az alkotmány sértését tűrni. A fejedelem a czárnak kijelentette, miszerint nem akar többé fejedelem maradni, h­anem leköszön. A helyzet nagyon feszült. Budapest, november 80. Több baloldali kamarabeli tag­gyűlést tartott Parisban, hol a kabinetkérdés meg lett vitatva, B­r­i­s­s­o­n is szólott és a következő javaslatot tette: mindenekelőtt a reakczionárius hivatalnokok elbocsátását a miniszteri irodákból, a bírói elmozdu­latlanság ideiglenes felfüggesztését, több száz felesleges bírósági hivatal eltörlését, zsandárságnak a hadügyminisztériumból a belügy­a minisztérium alá helyezését, tökéletesen korlátlan sajtó- és gyülekezési szabadságot, kivévén az egy­házi rendeknél, minthogy ezek a szabadság és köztársaság ellen esküsznek össze. Az egyetemi kérdést illetőleg a memo­randum nem követeli egy új egyetemnek felállítá­sát, mivel ehhez a törvény­hozásának ténykedése is szükségeltetnék, önálló euci tanári kollégium­nak alkotását, illetőleg a prágai egyetem kettéosz­tását sem követeli az emlékirat. De követeli azt, hogy a cseh egyetemi hallgatóknak alkalom adas­­sék, az összes szigorlatokat cseh nyelven letenni. A további követelések arra irányulnak, hogy a szigorlatoknál cseh vizsgálók alkalmaztassanak s parrallel cseh tanszékek állíttassanak fel. Noha a memorandum cseh egyetem felállítását nem köve­teli, mégis rámutat a galicziai és horvátországi viszonyokra, hogy abból következtesse azt, hogy a cseheket egy cseh egyetem megilleti. A népiskolákról a memorandum nem szól, mivel az erre vonatkozó cseh tartomány­gyűlés hatáskörébe intézkedéseket a csőnek tekinti. Ellenben a csehországi középiskola­ügy sta­tisztikáját közli a memorandum, a­melyből azt kö­vetkezteti, hogy tekintettel Csehországnak állami eszközökkel fenntartott német középiskoláira, még legalább is 20 cseh nyelvű állami közép­tanodát kellene felállítani. A memorandum azonban nem óhajtja új középtanodák felállítását, hanem azt, hogy a fennálló községi középiskolák fenntartását az állam vegye át. A morvaorszá­gi középiskolákat ille­tőleg részletezett követelés nincsen. Csak általá­nosságban van kifejezve azon kívánság, hogy ott, hol szükség mutatkozik, a német állami középta­nodákban cseh parallel osztályok állíttassa­nak fel. A memorandum utolsó része a szakisko­lákról szól s a cseh elem részére Csehországban, Morvaországban és Sziléziában szak- és ipariskolá­kat követel. A hivatalos lap mai száma közli a következő­ket: ,ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi november hó 26-áról kelt legfelső elhatározásá­val, gróf Zichy Ferencz cs. és kir. nagy­követnek Konstantinápolyban, be­nyújtott lemondási kérvényét leg­kegyelmesebben elfogadni, s neve­zettnek a m. kir. Sz.­István rend nagykeresztjét díjmentesen adományozni méltóztatott. A „Neues Wiener Tagblatt“ szerint deczem­ber második hetében fognak összeülni a de­leg­á­­cziók. Az osztrák képviselőház delegátusai csü­törtökön választatnak meg, addig idejük lesz az egyes tartományok képviselőinek a jelöltek iránt megállapodni. Csehország német alkotmányhű kép­viselői hajlandók a cseh kisebbségnek egynéhány helyet átengedni. Az erre vonatkozó kompromis­­­szum felett ma történik megállapodás. A morvaor­szági képviselők között a kompromisszum már lé­tesült és pedig úgy: egy delegatus a morvaországi szlávok, egy a morva nagybirtokosok s­­ az al­kotmány­hű képviselők közül fog megválasztatni. A reichsváth képviselőháza, holnap hétfőn kezdi meg a véderő javaslatok feletti vitát, mely előreláthatólag nagy dimenziókat fog ölteni. A 10 évi tartamú véderő törvény ellen felszólalók száma úgy a haladó párt, mint a liberális klub részéről igen nagy lesz. A liberális klub nevében, annak megbízásából Wolfram és Tomas urak fognak szólani, hogy indítványozzák a hadilétszámnak csak 3 évre való megállapítását. A békelétszám leszál­lítását czélzó indítványt szedik, mint a kisebb­ségi vélemény előadója fogja indokolni. Ma délben több órai miniszterta­nács volt. P­é­ch­y Tamás közlekedési miniszter Ki­rályi Pálnak a­­ Budapest melletti Duna szabályo­­zási munkálatok tárgyában hozzá intézett interpel­­lácziójára — mint a „Bud. Corr.“ Írja — holnap kimerítően és részletesen ki fogja a kormánynak a külföldi szakértők javaslatainak teljes tekintet­bevételével végrehajtandó szabályozási munkálatok iránti szándékait sejteni. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét vizsolyi Gusztáv elnök meg­nyitván, előterjeszti a canditáló bizottság által a delegáczióba kijelölt tagok névsorát.­­ E szerint­re adós tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Faik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hege­dűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gróf, Kármán Lajos, Kemény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gróf, ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szőgyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró.— Horvátok: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihalovics Károly, Voncina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály, Slofgraff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Do­mokos gr. Horvátok: Kotur Bazil. Az értekez­let a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a párton­­kívüliek részéről Szily László; az egyesült ellenzék részéről Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltet­tek ki a delegatióba. Fáik Miksa kérdést intéz a keresk. minisz­terhez az iránt, hogy azon esetre, ha 1880-ban az autonom tariffák élelbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország részéről a monarchia irányában retorsionális tarif­ák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, mi­után a tárgyalások ez iránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi na­pokban határozott választ adhat. Ezután P­é­c­h­y közi­ miniszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket egy­felől Királyi Pál­nak a Dunaszabályozás tárgyában, másfe­lől Bánhidy Béla bárónak a műszaki tanács felállítása iránt tett interpelláczióikra adni szándékozik. Az értekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül tárgyaltatván s elfogadtattak a követ­kező­tjavaslatok: a József műegyetem és az Hétfő 1879 deczember I. Szerkesztő­ 8 kiadó-hivatI­t <Budapest IV. himző-akcza is kalap­atczs­i sukia­l, szia. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. i Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: ftó­:::....:: &z Negyedévre.................................5._ tón.................................ím Egy szán 6 krajczár. állatgy­ógyintézet építéséről, az indem­­nityről és a luxusadók megszüntetéséről. Ezzel az értekezlet véget ért. iiniiiiiiiiiiiimin *mi mi.... Budapest, nov. BO. A cseh memorandum, mint múlt szá­munk egy bécsi táviratában olvasható volt, a jövő héten nyilvánosságra kerül. E memorandumot az új „Press­e“ következőleg ismerteti: A memo­randum csak oly követeléseket tartalmaz, melyek­nek valósítása a kormány hatáskörébe tartozik s a­melyeknek keresztülviteléhez a törvényhozás sza­vazata nem kívántatik meg. E memorandum 4 részre oszlik és pedig szó van hivatali egyenjogúságról, a prágai benne először a egyetemről, cseh- és morvaországi középtanodákról s a szak­a iskolákról. Azon rész, mely a h­i­v­at­a­l­i egy­e­n­jo­gú­ságr­ól szól, azon alaptételt ál­ltja fel, hogy az összes per- és közigazgatási ügyek, a legalsó foktól a legfelsőbbig nem csak a cseh nyelven intéztessenek el, hanem cseh nyelven tárgy­al­tassanak. Ezen alaptétel következményekép az követel­­tetik, hogy Csehországban minden hivatalban leg­alább egy oly egyénnek kell lenni, a­ki a cseh nyelvet bírja. Ellenben nyomatékosan hangsúlyoz­tad, hogy a legfőbb ítélőszéknél cseh tanács fel­állítását nem követelik. A­mi Csehország igazság­ügyi és politikai hatóságainak hivatalos nyelvét il­­leti, a memorandum azt követeli, hogy egyes já­rásokban a járási képviseletnek s az államhatósá­goknak hivatalos nyelve a cseh legyen. Általános­ságban a memorandum azon alaptételt állítja fel, hogy Csehországban minden államhivatalnoknak az ország mindkét nyelvét ismernie kell. Éremkiosztási ünnepély. Budapest, nov. 30. A székesfehérvári kiállításon részt vett buda­pesti kiállítóknak ma d. e. osztották ki az érmeket és okmányokat. A kiosztás fényes ünnepélyesség­gel volt összekapcsolva. A vigadó nagyterme már d. e. 10 óra előtt zsúfolva volt az érdekelt kiállí­tókkal és nagyszámú vendégekkel. Az alsó és felső karzatokat díszes hölgy közönség foglalta el. A főasztalnál ott­­ láttuk az ünnepély rendező kereskedelmi és iparkamara és az országos magyar iparegyesület képviselőit. Ráth Károly, Posner Károly Lajos, Faik Zsigmond, Mudrony Somát, és a­kit legelői kellett volna említeni: az ünne­pély főrendezőjét dr. Szabóky Adolfot. Az ezek mellett levő asztalnál Ráth Károly a főváros főpolgármestere és Kammermeyer mellett a székesfehérvári kiállítási bizottság képvi­selői, gr. Zichy Jenő, Lederer Sándor, Kreutzer Sándor foglaltak helyet. A közönség számára föntartott padok első sorában láttuk: Kemény Gábor báró, T­r­e­­f­o­r­t Ágoston, Bedekovich Kálmán minisz­­terek"és később T­i­s­z­a Kálmánt, ki Szabóky alábbi beszéde közben érkezett meg. A többi padokban az arisztokráczia több képviselője, államhivatalno­kok, magánosok és nők, jobbról és balról a kiállí­tók foglaltak helyet. A budapesti férfi dal­egylet nyitotta meg az ünnepélyt a „Hymnusz“-szal. Ezután a beszédek következtek. Legelőször dr. Szabóky Adolf lépett a terem közepére és Ráth főpolgármester felé fordulva a következő beszédet tartotta: Méltóságos főpolgármester ur! Ha a magyar haza bármely városából felhangzott a testvéri fel­hívás, a tudomány és művészet, az ipar és mező­gazdaság ezerágú termelvényeivel tevékenyen ver­senytérre lépni, a főváros minden körében, sőt a főváros törvényhatósága kebelében is a testvéri szó teljes visszhangra talált. Ifjabb időben Kecs­kemét, Újvidék, Szeged, Székesfehérvár, De és ta­núim. Maga London, Bécs, Páris, a nemzetközi kiállításon díszhelyet jelölnek ki számunkra. A mezőgazdaság ősi kincsünk, a tudomány és művészet díszpalotája felé méltányoló buzgóság­­gal törekszenek jelesbteink, az ipar mindhárom ágában félreismerhetlen előhaladást teszünk. Gyá­rak emelkednek, szakügyes kéz hozza elő az egyéni, családi és mezőgazdasági szükségleteink fedezésére a szerény követelményeknek megfelelő iparczikkeket, a házi és népipar pedig millió kezet foglalkoztat, gondosan és czélszerű­en feldolgozván, a­mit a haza földje termeszt. A haza termelő gazdagsága akkor valódi, ha azt a magunk ipara értékesíti; ezen értékesítés akkor igaz, ha vele szü­kségeinket fedezzük és nemzeti jólétet fokozzuk, ha versenyképesség mel­­­lett a kivitelt lehetségessé tesszük. Ezen közjólét alapelveire az eddigi kiállítások alapján hazafiúi büszkeséggel öntudatosan bátorko­dunk mutatni. Van-e irány, melyben a haladás nem kezde­­ményeztetik ? Van-e iparág, melynek fejlesztését, melynek sikeres meghonosítását lángbuzgalommal legalább meg ne kisérjenők ? Van e szerényebb egyéni, családi szükséglet, melyet hazai iparkészít­­ményekkel kielégíteni nem lehetne ? Köztárlataink gazdagok, sokoldalúak, a kiál­lítási tárgyak czélszerű­ségre, szépségre, olcsóságra nézve versenyképesek, a kiállítók díszoklevelek­ és érmekkel halmozva térnek vissza, a jó hazafi ör­vend szivében, hogy nemzete dolgozik, s munká­jának jól kiérdemelt jutalmát aratja. A jutalomnak azonban valamint legfőbb be­cse, úgy leghathatóbb ösztöne a kitartó pártolás. Az iparosok tiszteletteljes hálával fogadták a hazai törvényhozás azon határozatát, hogy az országos szükségletek lehetőleg hazai iparkészítményekkel fedeztessenek, amely nagy horderejű feladatnak a magas kormány, a­mennyiben már most lehetsé­ges, eleget­­enni törekszik. Maga a fővárosi tör­vényhatóság is ezernemű tárgyait a hazai iparosok műhelyeiből veszi. Ha egyesek, családok, uradalmak, egyesüle­tek, hatóságok, ha mindnyájan e nemes példát ki­tartóan követjük, akkor a hazai ipar megmentve, fölvirágzása biztosítva van. Üdvözlöm a budapesti kiállítók nevében mél­tóságodat, kit a főváros törvényhatóságának élén mélyen tisztelünk, azon kéréssel, méltóztassék a fővárosból a székesfehérvári kiállításra özönlött s onnan teljes elismeréssel visszatért iparos polgár­társadnak e fényes gyülekezet színe előtt a kiér­demelt jutalmakat kézbesíteni. (Hosszas éljenzés.) Ráth Károly főpolgármester e beszédre a kö­vetkezőkben válaszolt : Uraim, polgártársaim ! Igen tisztelt gyüleke­zet ! A mai nap nem egyedül a külső pompától nyeri ünnepies jellegét. Mi ma egy ünnepélyre gyűltünk össze e diszes csarnokokban, oly ünne­pélyre, mely nem külső fényénél, hanem inkább benső értékénél, magasztos, reális, s komoly czél­­jánál fogva főleg a fővárosi mű és iparos körök egyetemére, de egyszersmind az egész fővárosra nézve kétségtelen fontosággal s kiváló jelentőség­gel bír. Mert ha van valami, a mi szellemi, és anyagi haladásunknak kulcsát, s nemzet jólétének, műve­lődésének, s megerősödésének alapfeltételét képezi, úgy az teljes joggal azon felette fontos ügy, mely­nek országok és nemzetek hódolnak és ez: az ipar s gazdászat ügye. Napjainkban a munka képezi az államok súlypontját, munka és ipar azon forrás, melyből egyesek úgy, mint egész nemzetek jólétüket­, élet­erejüket merítik, ez azon kapocs, mely a nemzet­családokat összefűzi, és bátran mondhatjuk, hogy napjainkban kult­urállamnak csak azon ország te­kintethető, önállóságra fenállhatásra csak azon nemzet számíthat, mely kifejlődött virágzó ipar és gazdászattal bír. Ezen általános, ezen országos meggyőződés­nek, ezen őszinte érzelmeknek kívánt kifejezést adni Székesfehérvár városa és a hazai mű­ipar és gazdászat fejlesztésének, s emelésének, e fontos s komoly nemzeti czélnak kívánt szolgálni azon or­szágos mű-, ipar- és terménykiállitás, melyet Szé­kesfehérvár város hazafias, és lelkes közönsége, há­lásan elismert áldozatkészséggel, s buzgalommal rendezett s melyben a haza minden vidékének iparosai, s termelői, főleg pedig a főváros derék műiparos polgárai, önökkel együtt részt vettek. Nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, de átalános a vélemény, s meggyőződés, hogy a szé­kesfehérvári országos mű-, ipar- és terménykiállítás úgy sokoldalúságát, mint a kiállított tárgyak mi­nőségét tekintve, a magyar ipar jövője iránti ala­pos reményekre jogosít és ennek fejlesztéséhez mint­ nevezetes tényező hozzájárult; de különös örömömre szolgál ez alkalommal konstatálhatni azt is, hogy a főváros, hazafiúi kötelesség­érzettől át­hatva sietett a kiállítás előkészítéséhez egész buz­galommal s készséggel hozzájárulni, csak azért, hogy az országos nagy czél eléressék, az eszme valósulást nyerjen. A sikernek, melyet különösen a magyar so­r jövője mellett felmutathatunk, jelentékeny részben önök voltak tényezői, önök kik készítményeiket a közvélemény ítélete alá bocsátották és hogy az ott kiállított műtárgyaikkal a magyar ipar, s iparmű­vészet nevének becsületet szereztek, igazolja azon örvendetes tény, hogy önök, jeles mű és ipar ké­szítményeikért, a kitüntetések számos nemeivel lőnek megjutalmazva és itt elismeréssel kell nyi­latkoznom a bíráló választmányról, mely legnagyobb részben a főváros kiállítóiból alakulván, lelkiisme­retes szigorúságot és szakértelmet egyiránt tanú­sított nehéz, fontos eljárásában. Örömteljes érzelemmel üdvözlöm tehát a mé­lyen tisztelt gyülekezetét Budapest fővárosa nevé­ben, melynek még e peremben élén állami szeren­csém van, — üdvözlöm mindazokat, kiket a mű­vészet s iparügy iránti érdeklődés, és az e téren szerzett érdemek elismerése, e helyre vezérelt; üd­vözlöm különösen lelkem mélyéből a fővárosnak derék iparosait, kik ez alkalommal is megmutatták, hogy a műipar terén a fővároshoz méltók, — kik nem csak kivételes nagy számban a kiállítás ré­szesei voltak, hanem legnagyobb számban a mél­tán kiérdemelt kitüntetésekben is részesültek. — Üdvözlöm őket a legőszintébb hazafiúi örömmel, s teljes elismeréssel, — mert részvétük által nem­csak a kiállítás sikeréhez tetemesen hozzájárultak, hanem az ipar terén kifejtett tevékenységük, szak­ismeretük, s buzgalmuk által a főváros jólétének, anyagi haladásának, díszének, s megerősödésének hatalmas tényezőivé lettek, s így a kiállítás alkal­mából nyert kitüntetés mellett a főváros köszönetét, s elismerését szintén kiérdemelték. Azon forró s hazafias óhajtással zárom rövid üdvözletemet, hogy az Isten védje meg szeretett hazánkat, — védje meg annak fejlődő iparát, minden jóra, minden nemesre irányzott törekvését! ! (Éljenzés.) És most átadom a szót Ráth Károly kép­viselő úrnak. (Halljuk.) Ráth Károly orsz. képviselő miután a kor­mány jelenlevő tagjait üdvözölte következőleg szólt: Tisztelt gyülekezet! Nekem jutott a meg­tisztelő feladat, az imént elhangzott üdvözleteket a főváros iparos közönségét képviselő és egyszers­mind az ünnepélyt is rendezendő testületé budapesti keresk. és iparkamara és az orsz. m­ a iparegyesület nevében kiegészíteni. küli Örvendetes és nem komolyabb jelentőség­ű él­zárkövét képezi ez évre a jelen ünnepély azon társadalmi felocsúdásnak, melynek néhány hónap előtt gazdasági életünk legszélesebb terén mindannyian tanúi, részben tényezői voltunk. Gazda és iparos ösztönszerüleg, mintegy varázs­ütésre tudatára ébredt azon veszélyeknek, melyek­kel termelő erőinknek ijesztő mérvekben terjedő tespedése anyagi létünket fenyegeti. Gazda és ipa­ros, minden szerves érintkezés nélkül, s mégis mintegy összebeszélve egy időben emelte fel intő és kérő szavát, az állami intézőkhez, de hangoz­­tatá egyszersmind a lét, az önsegély, a h­a­­ladás, a szervezkedés, a legvégső önerő­­megfeszítés férfias jelszavát is. A leggazdagabb, gazdaságilag legedzettebb államokat körülöttünk sorban látjuk szakítani az utolsó évtizedek legfényesebb vívmányának tartott szabad forgalmi irányzattal, s viszonyulni a tudo­mány posztulátumai által rég túlha­adottnak vélt védelmi rendszer legszélső eszközeihez — és ez alatt a mi összes őstermelésünk sinti a védelmi politika minden hátrányait és veszélyeit, a­né­kül, hogy ez által iparunk emelésének csak egyet­len tényezője is megerősödhetnék. Ki kellett adnunk kezünkből az ipar fejlesz­tésének leghatályosabb eszközeit, le kellett monda­­­nunk az egyedül lehetséges nagyobb akczióról, de azért nem mondunk le minden akczióról, s an­nál erélyesebben és szívósabban kell nünk a még rendelkezésünkre maradt megragad­k­i­s­e­b­b eszközöket, annál kitartóbban kellene mun­kálkodnunk, annál többet tanulnunk, annál bizto­sabban haladnunk,­­ annál buzgóbban művel­nünk és fejlesztenünk a meglevőt. az önfentartás parancsszava, de egyszersmind a hazafiui kötelességérzetnek, a munkakedvnek, az életképességnek ezen szelleme hozta létra az ez évi székes­fehérvári országos kiállítást, ezen szellem biztosította annak fényes sikerét, ez költötte fel iránta a nemzet osztatlan rokonszenvét. A világkiállításoknak reánk nézve maradan­dóbb közgazdasági becsesei nem bíró költséges lát­ványosságai és parádézó remekművei helyett itt­hon, magunk közt, a gyakorlati verseny azon te­rén, melyre 1872-ben Kecskeméten az első szerény kísérlettel, majd 1876-ban Szegeden már ez inten­zív és extensiv haladás oly örvendetes bizonyíté­kaival léptünk, — rövid 3 évvel később a szomszé­dos és koronázó városban nem várt sikerrel zár­tuk le a vidéki országos kiállítások cikluszát. Si­került, a kételyeket az iránt eloszlatnunk, hogy egy életerős nemzeti iparnak szilárd alapjai nálunk máris meg­vannak, hogy nem hiányoznak az ipar­­művesség legtöbb ágaiban az egészséges fejlődés előfeltételei. Az iparosság önérzetes férfias szózata volt e kiállítás a nemzethez: „mi ismerjük és önerőnk­ből teljesíteni akarjuk és fogjuk saját­­ kéz­fel­adatainkat, de ezt »ikkerrel csak úgy tehetjük, ha

Next