Egyetértés, 1879. december (13. évfolyam, 330-358. szám)
1879-12-01 / 330. szám
330. szám XHL évfolyam Budapest Frankfurtban a/«,; Daubs Q. L. is térsémái.EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Hirdetések és nyiltterek felvétetnek árkab&l. szerint a kiadó hivatalban: Budapest IV. hímző-atcza és kalap-atcza szuktán i. sz. Hirdetések felvétetnek a ktdlftildCn: Bécsien: OppeUk A.-nál, Stnbenbastei Nr. 3. Mosee Rudolfnál, Seiíeratatte Nr. 2. Haasenstein és Voglemél, WsMsehcteae 10. Daube G. L is tAraánál, Wollzeile Nr. 12. Parisban: Havas, Lafitte db Comp.-nál, Plaee de la Bourse. TÁVIRATOK. Técső, nov. 30. (Az „Egyetértés* távirata.) A técsői választókerület választói ma délután a városházánál értekezletet tartottak, melyen a választók intelligencziája, s a községek tisztviselőik által nagyszámban vettek részt. Az értekezlet Viszanik Bazil g.k. esperest választotta elnökül s rövid eszmecsere után egyhangúlag Várady Gábor jelöltetett ki képviselőül; egy küldöttség hivatott meg, hogy Váradyval a kijelölést tudassa. Bécs, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet Konstantinápolyban valószínűleg a hét folyamában fogja Konstantinápolyt elhagyni. Helyébe minden valószínűség szerint Wimpffen gróf lesz kinevezve. London, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Lord Dufferin, angol nagykövet a pétervári udvarnál, a cárnak Pétervárban leendő megérkezte után visszahívási levelét nyujtandja át és mindjárt visszatér ide Londonba, honnan Kelet-Indiába utazik, mely ország részére lord Litton helyébe alkirálynak fog kineveztetni. Bécs, nov. 30. A „Montagsrevue“ jelenti, hogy Bosznia és Herczegovina polgári közigazgatását illetőleg 1879. évre póthitel nem lesz szükséges, mivel a két tartomány bevételei fedezik a még megkivántató összeget, sőt még egy kis fölösleg is fog valószínűleg maradni. Szevilla, nov. 30. Egy uj árvíz lepte el az itteni vidéket. A Quadalquivir folyam öt méternyi magasságra emelkedett! A katasztrófa kiterjedése még ismeretlen. Berlin, nov. 30. A császár fogadta Gorcsakoff herczeget. Edinburg, nov. 30. Gladstone ismét két meetingen beszélt, azt mondván, hogy a kormány által követett pénzügyi politika nem becsületes. Hangsúlyozta továbbá, hogy a török uralom megszűnése a Balkán félszigeten már nemsokára be fog következni; az örökség a Balkánon lakó nemzeteket illeti. — Éberség Oroszországgal szemben szükséges, de az szükséges Ausztria-Magyarországgal szemben is, mely az orosz supremácziát a saját felsőbbségével akarná talán helyettesíteni! Konstantinápoly, nov. 30. A porta határozottan megczáfolja Iilukhtár pasa felől terjesztett nyugtalanító híreket. A portához érkezett távirat szerint a pasa nov. 28-án este Periepében volt, honnan ma Kalkandelenbe és holnap Gnsinje közelébe fog érkezni. Moszkva, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Dolgoruki főkormányzó legmagasabb parancsolat folytán felhívja a katonaságot, hogy demonstráczióknál fegyveres erővel támogassa a rendőrséget, mely támogatásért törvényes üldözésnek hely nem adatik. — Császári ukázzal Tsernigow, Poltawa, Kursk, Orel és Worones kormányzóságok fölött az ostromállapot lett kimondva. Ezen tényekkel szemközt nagyon kétségesekké válnak az alkotmányt ígérő hírek ! Bécs, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósitójának távirata.) Az itteni orosz nagykövetséggel meghitt viszonyban álló körökben egész biztossággal megerősítik azon hírt, hogy Waruseff, az orosz trónörökös ajánlata folytán, az orosz birodalom alkanczellárjává neveztetett ki. Pétervár, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) A czár deczember hó 5-én Pétervár és környéke összes katonasága fölött a Marsmezőn hagy katonaszemlét fog tartani és a sereghez rendkívül fontos beszédet fog intézni. Azt hiszik, hogy az orosz császár ez alkalommal a katonasága előtt kinyilvánitandja,mikép a kormányt trónörökössel megosztani szándékozik. Szerajavo, nov. 30. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata) a hadügyminiszternek nov. 21-éről keltezett egy rendelete következtében a 9 dik zászlóaljnak most Boszniában levő két ágyúütege, Innsbruckba helyeztetett át. A „Times“ levelezője legjobban értesült forrásból azt hallja, hogy Ausztria és Németország közt nem köttetett írásbeli szerződés, valamint ilyen szerződés a három császár szövetség kötésekor sem létezett, minthogy az úgy is felesleges lett volna. De Németország és Ausztria már a san stefanoi szerződés előtt egyetértettek Muszkaország követelései korlátozása felett, még Anglia is több engedményeket tett Muszkaországnak, mint a másik két hatalom s a berlini kongresszuson, melynek tartását, az igaz, Anglia sürgette leginkább, Ausztria és Németország mégis sokkal inkább ellene voltak ott Muszkaországnak. Annyi bizonyos, hogy Andrássy gróf Bismarckkal sem Gasteinban, sem Bécsben nem kötött írásbeli szerződést és Ferencz József császár Andrássyt azzal nem akarta megsérteni, hogy Haymerre által köttetett volna ilyet. Cassagnac Pál tagadja kiengesztelődését Jeromos herczeggel, azt mondja, hogy őt még ki nem elégíti az, hogy Plonplon Eugénia excsászárnőt meglátogatta, csak ha meggyőződnék a herczeg vallásos érzelmeiről, akkor állana pártjához. Raniier Gabriel, híres kommunista, ki a kommune forradalom alatt felvigyázott a Vendome oszlop lerontása felett és midőn a kommune legyőzetett, elmenekült Londonba, 62 éves korában meghalt. Ő a hágai Internationale kongresszusban elnökölt, élete utolsó éveiben Párisban lakott. A muszka lapok nagyon fel vannak bőszülve Karaveloff bolgár képviselő és a bolgár skupcsina balpártja vezére, valamint még több bolgár szabadelvű képviselő ellen, kik mindnyájan Pétervárott jártak iskolába és ott sajátították el a szabadelvű eszméket, azt javasolják e muszka lapok, hogy a muszka diákság ezen veszedelmes elvei vigyázatra intik a kormányt s a diákok ezentúl szigorúbb felvigyázat alatt tartandók. A minapi kimutatás azon többletről, melyet Francziaország a jelen évben megtakarított, annyiban téves, mivel ott kevesebb van mondva. Francziaország ugyanis nem 100, hanem 150 milliót takarított meg. A „Times” biztos forrásból tudja, hogy a porosz koronaherczegnő csak azért jött vissza előbb, mint férjének szándéka volt, Olaszországból, mivel Cumberland herczeg igényeit pártolja és ezek mellett fog a német császárra hatni. Németországban legújabban egy könyv jelent meg ezen czim alatt: „a szocziáldemokráczia terjedésének okai.“ Itt a szerző a szocziáldemokratákat tíz kategóriába osztja. 1. Dicsvágyók. 2. Vagyonbukott kereskedők. 3. Elismert gazemberek, tolvajok, rajongók és korhelyek. 4. Kiskereskedők. 5. Kis iparosok és bányászok. 6. Falusi proletárok. 7. az ifjúság. 8. Idealisták. 9. Zsidók. 10. Itventualisták vagy oly emberek, kik mindenhez ragaszkodnak mi uj. Kiváltképen a zsidók ellen kel ki ezen könyv szerzője. Azt mondja végre, hogy a szoczialdeiokraczia terjedését csak vallásos neveléssel lehet ellensúlyozni. Egy Hol1ender nevű száműzött elszászi, minap nagy kerülőkön át Dannemarieba jött, hogy szüleit éjjel meglátogassa, midőn másnapon jókor reggel távozni akart, egy Köhler nevű zsandárral találkozott, ki őt meg akarta fogni, mire Hüllender futni kezdett, erre Köhler utánna lőtt és őt elejtette. A lakosság fegyverével ezen felbőszülvén Kohlert lynchelni akarta, de ez elillant. Sófiából jelentik, hogy a konzervativok vonakodnak a Karaweloff által alakítandó kabinetbe belépni. A fejedelem a czárnak írt, hogy kénytelen a kamarát feloszlatni és az ostromállapotot kihirdetni, inkább mint az alkotmány sértését tűrni. A fejedelem a czárnak kijelentette, miszerint nem akar többé fejedelem maradni, hanem leköszön. A helyzet nagyon feszült. Budapest, november 80. Több baloldali kamarabeli taggyűlést tartott Parisban, hol a kabinetkérdés meg lett vitatva, Brisson is szólott és a következő javaslatot tette: mindenekelőtt a reakczionárius hivatalnokok elbocsátását a miniszteri irodákból, a bírói elmozdulatlanság ideiglenes felfüggesztését, több száz felesleges bírósági hivatal eltörlését, zsandárságnak a hadügyminisztériumból a belügya minisztérium alá helyezését, tökéletesen korlátlan sajtó- és gyülekezési szabadságot, kivévén az egyházi rendeknél, minthogy ezek a szabadság és köztársaság ellen esküsznek össze. Az egyetemi kérdést illetőleg a memorandum nem követeli egy új egyetemnek felállítását, mivel ehhez a törvényhozásának ténykedése is szükségeltetnék, önálló euci tanári kollégiumnak alkotását, illetőleg a prágai egyetem kettéosztását sem követeli az emlékirat. De követeli azt, hogy a cseh egyetemi hallgatóknak alkalom adassék, az összes szigorlatokat cseh nyelven letenni. A további követelések arra irányulnak, hogy a szigorlatoknál cseh vizsgálók alkalmaztassanak s parrallel cseh tanszékek állíttassanak fel. Noha a memorandum cseh egyetem felállítását nem követeli, mégis rámutat a galicziai és horvátországi viszonyokra, hogy abból következtesse azt, hogy a cseheket egy cseh egyetem megilleti. A népiskolákról a memorandum nem szól, mivel az erre vonatkozó cseh tartománygyűlés hatáskörébe intézkedéseket a csőnek tekinti. Ellenben a csehországi középiskolaügy statisztikáját közli a memorandum, amelyből azt következteti, hogy tekintettel Csehországnak állami eszközökkel fenntartott német középiskoláira, még legalább is 20 cseh nyelvű állami középtanodát kellene felállítani. A memorandum azonban nem óhajtja új középtanodák felállítását, hanem azt, hogy a fennálló községi középiskolák fenntartását az állam vegye át. A morvaországi középiskolákat illetőleg részletezett követelés nincsen. Csak általánosságban van kifejezve azon kívánság, hogy ott, hol szükség mutatkozik, a német állami középtanodákban cseh parallel osztályok állíttassanak fel. A memorandum utolsó része a szakiskolákról szól s a cseh elem részére Csehországban, Morvaországban és Sziléziában szak- és ipariskolákat követel. A hivatalos lap mai száma közli a következőket: ,ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi november hó 26-áról kelt legfelső elhatározásával, gróf Zichy Ferencz cs. és kir. nagykövetnek Konstantinápolyban, benyújtott lemondási kérvényét legkegyelmesebben elfogadni, s nevezettnek a m. kir. Sz.István rend nagykeresztjét díjmentesen adományozni méltóztatott. A „Neues Wiener Tagblatt“ szerint deczember második hetében fognak összeülni a delegácziók. Az osztrák képviselőház delegátusai csütörtökön választatnak meg, addig idejük lesz az egyes tartományok képviselőinek a jelöltek iránt megállapodni. Csehország német alkotmányhű képviselői hajlandók a cseh kisebbségnek egynéhány helyet átengedni. Az erre vonatkozó kompromisszum felett ma történik megállapodás. A morvaországi képviselők között a kompromisszum már létesült és pedig úgy: egy delegatus a morvaországi szlávok, egy a morva nagybirtokosok s az alkotmányhű képviselők közül fog megválasztatni. A reichsváth képviselőháza, holnap hétfőn kezdi meg a véderő javaslatok feletti vitát, mely előreláthatólag nagy dimenziókat fog ölteni. A 10 évi tartamú véderő törvény ellen felszólalók száma úgy a haladó párt, mint a liberális klub részéről igen nagy lesz. A liberális klub nevében, annak megbízásából Wolfram és Tomas urak fognak szólani, hogy indítványozzák a hadilétszámnak csak 3 évre való megállapítását. A békelétszám leszállítását czélzó indítványt szedik, mint a kisebbségi vélemény előadója fogja indokolni. Ma délben több órai minisztertanács volt. Péchy Tamás közlekedési miniszter Királyi Pálnak a Budapest melletti Duna szabályozási munkálatok tárgyában hozzá intézett interpellácziójára — mint a „Bud. Corr.“ Írja — holnap kimerítően és részletesen ki fogja a kormánynak a külföldi szakértők javaslatainak teljes tekintetbevételével végrehajtandó szabályozási munkálatok iránti szándékait sejteni. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, előterjeszti a canditáló bizottság által a delegáczióba kijelölt tagok névsorát. E szerintre adós tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gr., Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Faik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gróf, Kármán Lajos, Kemény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gróf, ifj. Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szőgyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró.— Horvátok: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Mihalovics Károly, Voncina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály, Slofgraff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szeberényi Andor, Teleki Domokos gr. Horvátok: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort elfogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pártonkívüliek részéről Szily László; az egyesült ellenzék részéről Apponyi Albert gr., Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltettek ki a delegatióba. Fáik Miksa kérdést intéz a keresk. miniszterhez az iránt, hogy azon esetre, ha 1880-ban az autonom tariffák élelbe lépnek, nem lehet-e attól tartani, hogy Németország részéről a monarchia irányában retorsionális tarifák alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, miután a tárgyalások ez iránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi napokban határozott választ adhat. Ezután Péchy közi miniszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket egyfelől Királyi Pálnak a Dunaszabályozás tárgyában, másfelől Bánhidy Béla bárónak a műszaki tanács felállítása iránt tett interpelláczióikra adni szándékozik. Az értekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül tárgyaltatván s elfogadtattak a következőtjavaslatok: a József műegyetem és az Hétfő 1879 deczember I. Szerkesztő 8 kiadó-hivatIt <Budapest IV. himző-akcza is kalapatczsi sukial, szia. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. i Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: ftó:::....:: &z Negyedévre.................................5._ tón.................................ím Egy szán 6 krajczár. állatgyógyintézet építéséről, az indemnityről és a luxusadók megszüntetéséről. Ezzel az értekezlet véget ért. iiniiiiiiiiiiiimin *mi mi.... Budapest, nov. BO. A cseh memorandum, mint múlt számunk egy bécsi táviratában olvasható volt, a jövő héten nyilvánosságra kerül. E memorandumot az új „Presse“ következőleg ismerteti: A memorandum csak oly követeléseket tartalmaz, melyeknek valósítása a kormány hatáskörébe tartozik s amelyeknek keresztülviteléhez a törvényhozás szavazata nem kívántatik meg. E memorandum 4 részre oszlik és pedig szó van hivatali egyenjogúságról, a prágai benne először a egyetemről, cseh- és morvaországi középtanodákról s a szaka iskolákról. Azon rész, mely a hivatali egyenjogúságról szól, azon alaptételt álltja fel, hogy az összes per- és közigazgatási ügyek, a legalsó foktól a legfelsőbbig nem csak a cseh nyelven intéztessenek el, hanem cseh nyelven tárgyaltassanak. Ezen alaptétel következményekép az követeltetik, hogy Csehországban minden hivatalban legalább egy oly egyénnek kell lenni, aki a cseh nyelvet bírja. Ellenben nyomatékosan hangsúlyoztad, hogy a legfőbb ítélőszéknél cseh tanács felállítását nem követelik. Ami Csehország igazságügyi és politikai hatóságainak hivatalos nyelvét illeti, a memorandum azt követeli, hogy egyes járásokban a járási képviseletnek s az államhatóságoknak hivatalos nyelve a cseh legyen. Általánosságban a memorandum azon alaptételt állítja fel, hogy Csehországban minden államhivatalnoknak az ország mindkét nyelvét ismernie kell. Éremkiosztási ünnepély. Budapest, nov. 30. A székesfehérvári kiállításon részt vett budapesti kiállítóknak ma d. e. osztották ki az érmeket és okmányokat. A kiosztás fényes ünnepélyességgel volt összekapcsolva. A vigadó nagyterme már d. e. 10 óra előtt zsúfolva volt az érdekelt kiállítókkal és nagyszámú vendégekkel. Az alsó és felső karzatokat díszes hölgy közönség foglalta el. A főasztalnál ott láttuk az ünnepély rendező kereskedelmi és iparkamara és az országos magyar iparegyesület képviselőit. Ráth Károly, Posner Károly Lajos, Faik Zsigmond, Mudrony Somát, és akit legelői kellett volna említeni: az ünnepély főrendezőjét dr. Szabóky Adolfot. Az ezek mellett levő asztalnál Ráth Károly a főváros főpolgármestere és Kammermeyer mellett a székesfehérvári kiállítási bizottság képviselői, gr. Zichy Jenő, Lederer Sándor, Kreutzer Sándor foglaltak helyet. A közönség számára föntartott padok első sorában láttuk: Kemény Gábor báró, Trefort Ágoston, Bedekovich Kálmán miniszterek"és később Tisza Kálmánt, ki Szabóky alábbi beszéde közben érkezett meg. A többi padokban az arisztokráczia több képviselője, államhivatalnokok, magánosok és nők, jobbról és balról a kiállítók foglaltak helyet. A budapesti férfi dalegylet nyitotta meg az ünnepélyt a „Hymnusz“-szal. Ezután a beszédek következtek. Legelőször dr. Szabóky Adolf lépett a terem közepére és Ráth főpolgármester felé fordulva a következő beszédet tartotta: Méltóságos főpolgármester ur! Ha a magyar haza bármely városából felhangzott a testvéri felhívás, a tudomány és művészet, az ipar és mezőgazdaság ezerágú termelvényeivel tevékenyen versenytérre lépni, a főváros minden körében, sőt a főváros törvényhatósága kebelében is a testvéri szó teljes visszhangra talált. Ifjabb időben Kecskemét, Újvidék, Szeged, Székesfehérvár, De és tanúim. Maga London, Bécs, Páris, a nemzetközi kiállításon díszhelyet jelölnek ki számunkra. A mezőgazdaság ősi kincsünk, a tudomány és művészet díszpalotája felé méltányoló buzgósággal törekszenek jelesbteink, az ipar mindhárom ágában félreismerhetlen előhaladást teszünk. Gyárak emelkednek, szakügyes kéz hozza elő az egyéni, családi és mezőgazdasági szükségleteink fedezésére a szerény követelményeknek megfelelő iparczikkeket, a házi és népipar pedig millió kezet foglalkoztat, gondosan és czélszerűen feldolgozván, amit a haza földje termeszt. A haza termelő gazdagsága akkor valódi, ha azt a magunk ipara értékesíti; ezen értékesítés akkor igaz, ha vele szükségeinket fedezzük és nemzeti jólétet fokozzuk, ha versenyképesség mellett a kivitelt lehetségessé tesszük. Ezen közjólét alapelveire az eddigi kiállítások alapján hazafiúi büszkeséggel öntudatosan bátorkodunk mutatni. Van-e irány, melyben a haladás nem kezdeményeztetik ? Van-e iparág, melynek fejlesztését, melynek sikeres meghonosítását lángbuzgalommal legalább meg ne kisérjenők ? Van e szerényebb egyéni, családi szükséglet, melyet hazai iparkészítményekkel kielégíteni nem lehetne ? Köztárlataink gazdagok, sokoldalúak, a kiállítási tárgyak czélszerűségre, szépségre, olcsóságra nézve versenyképesek, a kiállítók díszoklevelek és érmekkel halmozva térnek vissza, a jó hazafi örvend szivében, hogy nemzete dolgozik, s munkájának jól kiérdemelt jutalmát aratja. A jutalomnak azonban valamint legfőbb becse, úgy leghathatóbb ösztöne a kitartó pártolás. Az iparosok tiszteletteljes hálával fogadták a hazai törvényhozás azon határozatát, hogy az országos szükségletek lehetőleg hazai iparkészítményekkel fedeztessenek, amely nagy horderejű feladatnak a magas kormány, amennyiben már most lehetséges, elegetenni törekszik. Maga a fővárosi törvényhatóság is ezernemű tárgyait a hazai iparosok műhelyeiből veszi. Ha egyesek, családok, uradalmak, egyesületek, hatóságok, ha mindnyájan e nemes példát kitartóan követjük, akkor a hazai ipar megmentve, fölvirágzása biztosítva van. Üdvözlöm a budapesti kiállítók nevében méltóságodat, kit a főváros törvényhatóságának élén mélyen tisztelünk, azon kéréssel, méltóztassék a fővárosból a székesfehérvári kiállításra özönlött s onnan teljes elismeréssel visszatért iparos polgártársadnak e fényes gyülekezet színe előtt a kiérdemelt jutalmakat kézbesíteni. (Hosszas éljenzés.) Ráth Károly főpolgármester e beszédre a következőkben válaszolt : Uraim, polgártársaim ! Igen tisztelt gyülekezet ! A mai nap nem egyedül a külső pompától nyeri ünnepies jellegét. Mi ma egy ünnepélyre gyűltünk össze e diszes csarnokokban, oly ünnepélyre, mely nem külső fényénél, hanem inkább benső értékénél, magasztos, reális, s komoly czéljánál fogva főleg a fővárosi mű és iparos körök egyetemére, de egyszersmind az egész fővárosra nézve kétségtelen fontosággal s kiváló jelentőséggel bír. Mert ha van valami, a mi szellemi, és anyagi haladásunknak kulcsát, s nemzet jólétének, művelődésének, s megerősödésének alapfeltételét képezi, úgy az teljes joggal azon felette fontos ügy, melynek országok és nemzetek hódolnak és ez: az ipar s gazdászat ügye. Napjainkban a munka képezi az államok súlypontját, munka és ipar azon forrás, melyből egyesek úgy, mint egész nemzetek jólétüket, életerejüket merítik, ez azon kapocs, mely a nemzetcsaládokat összefűzi, és bátran mondhatjuk, hogy napjainkban kulturállamnak csak azon ország tekintethető, önállóságra fenállhatásra csak azon nemzet számíthat, mely kifejlődött virágzó ipar és gazdászattal bír. Ezen általános, ezen országos meggyőződésnek, ezen őszinte érzelmeknek kívánt kifejezést adni Székesfehérvár városa és a hazai műipar és gazdászat fejlesztésének, s emelésének, e fontos s komoly nemzeti czélnak kívánt szolgálni azon országos mű-, ipar- és terménykiállitás, melyet Székesfehérvár város hazafias, és lelkes közönsége, hálásan elismert áldozatkészséggel, s buzgalommal rendezett s melyben a haza minden vidékének iparosai, s termelői, főleg pedig a főváros derék műiparos polgárai, önökkel együtt részt vettek. Nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, de átalános a vélemény, s meggyőződés, hogy a székesfehérvári országos mű-, ipar- és terménykiállítás úgy sokoldalúságát, mint a kiállított tárgyak minőségét tekintve, a magyar ipar jövője iránti alapos reményekre jogosít és ennek fejlesztéséhez mint nevezetes tényező hozzájárult; de különös örömömre szolgál ez alkalommal konstatálhatni azt is, hogy a főváros, hazafiúi kötelességérzettől áthatva sietett a kiállítás előkészítéséhez egész buzgalommal s készséggel hozzájárulni, csak azért, hogy az országos nagy czél eléressék, az eszme valósulást nyerjen. A sikernek, melyet különösen a magyar sor jövője mellett felmutathatunk, jelentékeny részben önök voltak tényezői, önök kik készítményeiket a közvélemény ítélete alá bocsátották és hogy az ott kiállított műtárgyaikkal a magyar ipar, s iparművészet nevének becsületet szereztek, igazolja azon örvendetes tény, hogy önök, jeles mű és ipar készítményeikért, a kitüntetések számos nemeivel lőnek megjutalmazva és itt elismeréssel kell nyilatkoznom a bíráló választmányról, mely legnagyobb részben a főváros kiállítóiból alakulván, lelkiismeretes szigorúságot és szakértelmet egyiránt tanúsított nehéz, fontos eljárásában. Örömteljes érzelemmel üdvözlöm tehát a mélyen tisztelt gyülekezetét Budapest fővárosa nevében, melynek még e peremben élén állami szerencsém van, — üdvözlöm mindazokat, kiket a művészet s iparügy iránti érdeklődés, és az e téren szerzett érdemek elismerése, e helyre vezérelt; üdvözlöm különösen lelkem mélyéből a fővárosnak derék iparosait, kik ez alkalommal is megmutatták, hogy a műipar terén a fővároshoz méltók, — kik nem csak kivételes nagy számban a kiállítás részesei voltak, hanem legnagyobb számban a méltán kiérdemelt kitüntetésekben is részesültek. — Üdvözlöm őket a legőszintébb hazafiúi örömmel, s teljes elismeréssel, — mert részvétük által nemcsak a kiállítás sikeréhez tetemesen hozzájárultak, hanem az ipar terén kifejtett tevékenységük, szakismeretük, s buzgalmuk által a főváros jólétének, anyagi haladásának, díszének, s megerősödésének hatalmas tényezőivé lettek, s így a kiállítás alkalmából nyert kitüntetés mellett a főváros köszönetét, s elismerését szintén kiérdemelték. Azon forró s hazafias óhajtással zárom rövid üdvözletemet, hogy az Isten védje meg szeretett hazánkat, — védje meg annak fejlődő iparát, minden jóra, minden nemesre irányzott törekvését! ! (Éljenzés.) És most átadom a szót Ráth Károly képviselő úrnak. (Halljuk.) Ráth Károly orsz. képviselő miután a kormány jelenlevő tagjait üdvözölte következőleg szólt: Tisztelt gyülekezet! Nekem jutott a megtisztelő feladat, az imént elhangzott üdvözleteket a főváros iparos közönségét képviselő és egyszersmind az ünnepélyt is rendezendő testületé budapesti keresk. és iparkamara és az orsz. m a iparegyesület nevében kiegészíteni. küli Örvendetes és nem komolyabb jelentőségű élzárkövét képezi ez évre a jelen ünnepély azon társadalmi felocsúdásnak, melynek néhány hónap előtt gazdasági életünk legszélesebb terén mindannyian tanúi, részben tényezői voltunk. Gazda és iparos ösztönszerüleg, mintegy varázsütésre tudatára ébredt azon veszélyeknek, melyekkel termelő erőinknek ijesztő mérvekben terjedő tespedése anyagi létünket fenyegeti. Gazda és iparos, minden szerves érintkezés nélkül, s mégis mintegy összebeszélve egy időben emelte fel intő és kérő szavát, az állami intézőkhez, de hangoztatá egyszersmind a lét, az önsegély, a haladás, a szervezkedés, a legvégső önerőmegfeszítés férfias jelszavát is. A leggazdagabb, gazdaságilag legedzettebb államokat körülöttünk sorban látjuk szakítani az utolsó évtizedek legfényesebb vívmányának tartott szabad forgalmi irányzattal, s viszonyulni a tudomány posztulátumai által rég túlhaadottnak vélt védelmi rendszer legszélső eszközeihez — és ez alatt a mi összes őstermelésünk sinti a védelmi politika minden hátrányait és veszélyeit, anékül, hogy ez által iparunk emelésének csak egyetlen tényezője is megerősödhetnék. Ki kellett adnunk kezünkből az ipar fejlesztésének leghatályosabb eszközeit, le kellett mondanunk az egyedül lehetséges nagyobb akczióról, de azért nem mondunk le minden akczióról, s annál erélyesebben és szívósabban kell nünk a még rendelkezésünkre maradt megragadkisebb eszközöket, annál kitartóbban kellene munkálkodnunk, annál többet tanulnunk, annál biztosabban haladnunk, annál buzgóbban művelnünk és fejlesztenünk a meglevőt. az önfentartás parancsszava, de egyszersmind a hazafiui kötelességérzetnek, a munkakedvnek, az életképességnek ezen szelleme hozta létra az ez évi székesfehérvári országos kiállítást, ezen szellem biztosította annak fényes sikerét, ez költötte fel iránta a nemzet osztatlan rokonszenvét. A világkiállításoknak reánk nézve maradandóbb közgazdasági becsesei nem bíró költséges látványosságai és parádézó remekművei helyett itthon, magunk közt, a gyakorlati verseny azon terén, melyre 1872-ben Kecskeméten az első szerény kísérlettel, majd 1876-ban Szegeden már ez intenzív és extensiv haladás oly örvendetes bizonyítékaival léptünk, — rövid 3 évvel később a szomszédos és koronázó városban nem várt sikerrel zártuk le a vidéki országos kiállítások cikluszát. Sikerült, a kételyeket az iránt eloszlatnunk, hogy egy életerős nemzeti iparnak szilárd alapjai nálunk máris megvannak, hogy nem hiányoznak az iparművesség legtöbb ágaiban az egészséges fejlődés előfeltételei. Az iparosság önérzetes férfias szózata volt e kiállítás a nemzethez: „mi ismerjük és önerőnkből teljesíteni akarjuk és fogjuk saját kézfeladatainkat, de ezt »ikkerrel csak úgy tehetjük, ha