Egyetértés, 1882. március (16. évfolyam, 60-89. szám)

1882-03-27 / 85. szám

tt mígkolozi kereskedelmi kamara elnöke, Dr. Sc­heffer Sándor a szabadkai ip­ar­tár­su­lat­ küldötte, M­e­z­e­y Péter és több rendező a fiumei városházban C­i­o­tt a polgármesternél tisztelegtek. R­á­t­h beszédére Ciotta megragadó szavakban válaszolt, kiemelve, hogy nem mint kereskedőket, hanem mint magyarokat fogadja ; de mint kereskedőket s mint ilyeneket figyel­mezteti egy hazafias kötelességre, mely a fiumei kérdés megoldásánál reájuk vár. Cusulich lovag a kereskedelmi kamara elnöke szintén szólott a vendégekkel. A nap délutánján tombo­lásától­ volt a Mária árvaház javára. Roppant nagy számú közönség lepte el az Adamich tért és a koraot­a folyton a leglelkesebb hangulat volt észlelhető ; a főnyeremény egy budapesti vendégnek jutott, a tombolajáték után a közön­ség zenekar kísérete mellett járt az utczákon; esti hat órakor a fiumei polgárok közül többen a Cittavechhiában vacsorát rendeztek a vendégek tiszteletére, hova Ráth Károly küldöttségileg meghivatott. A vacsorát tengeri halból készült halleves után nehány olasz eledel képezte. Föl­szólaltak Ráth Károly, Sgardelli Iginio, Mé­cs Zsigmond, U Ihr­i­k, kinek beszéde a legnagyobb lelkesedést idézte elő. A kaszinóban Dr. Gelletich Miklós rendezése folytán a leg­­vigabb tánca van folyamatban; a bálon ott lát­tuk Ciottáékat, Cosulichókat, a Ca­mera családot, Brelic­h titkárt, dr. G­e­ll­i­­chet és Ráth Károlyt nejével, továbbá Eör­­dögh titkárt, S­ca­rpaékat és Robicsek­­nét. A tánca a legjobb kedvvel folyik. Város­szerte nagy a lelkesedés. Tüntetések a berlini „Schulverein“ ellen. A temesvári németajkú lakosság tiltakozá­sul a berlini Schulvereina pozáns népgyűlést tartott, izgatásai ellen ma im­melyen a Strasser Albert szerkesztő által előterjeszt hazafias szel­lemű rezolucziót egyhangúlag elfogadták. A nép­­gy ülésről következő tudósítást vettük­: Temesvár, márcz. 26. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) A temesvári né­met ajkú polgárság mai népgyűlése az esős és viharos idő daczára néhány száz polgár je­lenlétében folyt le. A népgyülést a ren­dező bizottság elnöke s az idevaló rékpénztár igazgatója , Bahusnig­ Ágost Jaka­nyi­tott meg, kit a jelenvoltak elnökké kiáltottak ki. Alelnökká Steiner Károlyt, jegyzőkké Róth Nán­dort és Strassszer Albertet választották meg. Elnök megnyitván az ülést, rövid sza­vakban közli a „Deutscher Schulverein“-nak a magyar nemzet becsülete és méltósága ellen irányult tendencziáit és czélját. Utána Klein Jakab, Baader Henrik, Habekosz Benjamin polgárok szólaltak fel és erélyes sza­vakban utasították vis­sza a Schulverein illeték­telen, alaptalan agitáczióit. Strasser Albert hosz­­asabb és többször zajos éjjenektől kísért beszéd­ben hangsúlyozza meg nem engedhetőségét annak, hogy a Deutscher Schulverein belügyeinkbe avatkozzék, valamint minden becsületes hon­polgárnak ama magasztos kötelességét, hogy ily beavatkozások és a nemzet ellen irányzott sértegetések ellenében a legerélyeseb­ben lépjen fel; különösen nagy lelkese­dést idézett elő Strasser beszédének azon része, melyben a „zum Schutze deutscher interesse im Auslande“ czim alatt Mün­chenben alakult egyletről tett említést és közli, hogy ezen egylet a magyar nemzet gazda­­s­ isti viszonyainak kiaknázását tűzte ki czéljául. Erre szónok lelkesült tetszésnyilatkozatok, sőt helyenkint ismétlődött dörgő éljenzések között olvasta fel a rezoluczió tervezetét, melyet a nagy­gyűlés minden változtatás nélkül elfogadott. Fölol­vastattak továbbá a nagygyűlés folyama alatt az elnökséghez Budapestről a testvéregyetemek ifjú­ságának délmagyarországi társas köre eln­öksé­­gétől és számos ig­ei előkelő szász polgártól érkezett táviratok, melyekben a temesvári polgá­roknak eme hazafias erélyes föllépéséért köszö­netet nyilvánitanak. Végül egyhangúlag elfogadta­tott azon inditvány, hogy a rendező bizottság ál­tal aláirt rezoluczió eredetiben a berlini német Schul­­vereinnek elküldessék, a mai népgyülés jegyző­könyve pedig a rezolucsióval együtt, mint a temesvári német származású polgárság hazafias érzelmének örök emléke, a városi törvényható­sági levéltárban leendő elhelyezés czéljából a városi polgármesternek átadassák; ezek után elnök a nép­gyülést berekesztvén, a közönség lelkes „Éljen a haza“kiáltás­ok mellett szétoszlott. A rezoluczió kö­­vetkezőképen hangzik: Határozat: Elfogadtatott a temesvári né­met származású polgároknak 1882. évi már­­czius 26 án a városház tanácstermében tartott polgári gyülekezetében. Tekintve, hogy a berlini általános Deutscher Schul verein közhírré tett felhívásában akként nyilatkozik, hogy a Magyar­­és Erdély országban láró németek azért szorul­nak leginkább ezen egylet segélyére, mivel eze­ket egy ellenséges nemzet erőszakoskodásától meg kell menteni, ezen ellenséges nemzet alatt azonban egyedül és csupán a magyar nemzet érthető, tekintve, hogy ezen egylet fölhívásában azon sértő állítás foglaltatik, hogy Magyarországban az uralkodó ma­­gyar kisebbség a német művelő­désnek következetesen teljes tönkretételére mű­­­ködik, már évek során át annak daczára, hogy a nyelvnek egyenjogosultsága törvényileg biztosítva van; tekintve , hogy ezen egylet felhívásában kiváló kötelességének tartja és is­meri, hogy a Magyar és Erdélyországban lakó németeket a Magyarországban uralkodó tűrhe­tetlen állapotokkal szemben oltalmába vegye és kötelességszerű oltalom nyújtásra a német biro­dalom összes lakóit és a 40 milliónyi német nemzetet fölhívja, ezáltal pedig Magyarország ellen csupán gyűlöletet, bosszút és ellensé­ges indulatokat fejleszt, tekintve,­­ hogy ezen egylet föladatául és czéljául tűzte ki mindenhol a németek segélyére védszövet­­ségesként működni, hol a modern bar­barizmus a német műveltséget lábbal tiporja, és ezen sértő kifejezést az előbbiekkel összehason­lítva , kizárólag a magyar nemzet ellen hasz­nálja tekintve, hogy ezen egylet sértő és rágal­mazó kifejezéseit annak daczára, hogy azok alap­talan­sá­gát a hazai összes német nyelvű sajtó, sőt az országgyűlésben a magyar kor­mány nemcsak teljes értelmükben fenntartotta, ha­nen«­ szokat későbbi újabb ennncsiacziókkal te­tőzte, tekintve továbbá, hogy nem csak Temesvár sz. kir. város polgársága, illetve törvényhatósgi bi­zottsága,hanem a föloszlatott Bánság valamennyi né­met lakosú községének elöljárósága önkényt is ki­mutatta, sajátt kezdeményezéséből,szabadon akként intézkedett még mielőtt a törvényhozás kötelező erejüleg elrendelte volna, — hogy : Temesvár város községi elemi népiskoláiba a magyar nyelv nem csak a kötelezett tantárgyak sorába vétes­sék föl, hanem még azonfölül mint tannyelv is alkalmaztassák, főleg azon indokból, hogy mi­dön a gyermek az elemi iskolából a községi iskolákba átlép, a magyar nyelvet már oly töké­letesen bírja, hogy a közép­tanodákban tanulmá­nyait kizárólag magyar nyelven folytathassa és ez által is idővel a legszorosabb értelem­ben tett magyar honpolgárokká neveltessenek, t tekintve, hogy Temesvár német származású pol­gárai sohasem tekintettek idegen vagy elkülöní­tett nemzetiségűeknek, hanem mindenkor s ki­zárólag a magyar nemzethez tartoznak, és belát­ták, hogy minden hazafinak kötelessége a hazai nyelv teljes mű­velése és tudása, miért is fáj­lalván és élénken érezvén önmaguknál an­nak hiányát és elkerülhetlen szükségességét, alkotmányos önkormányzati jogaik vissza­nyerése után a gyárvárosban azonnal magyar nyelvű elemi iskolát állítottak föl és tartottak fenn csupán azért, hogy gyermekeik a hazai magyar nyelvben művelődjenek , mely iskolát, alig néhány éve vette át az állam és jelenleg is fenn­tartja, tekintve ezekből folyólag, hogy sem Te­mesvár — és mivel itt Magyarországban min­denki részére egyenlő hatályú törvények van­nak csupán, — tehát az egész országban német nyelvnek kiküszöböléséről sem törvény, a sem kormányrendeleteken alakuló intézkedé­sek folytán "szó sem lehet, tekintve, végre, hogy hazánkban bárkinek joga van anyanyelvét szabadon, úgy a köz mint magánéletben, valamint templomban és községben használni, sőt törvé­nyileg az sincsen megtiltva, hogy mivelődés szem­pontjából összeköttetését bármely nemzettel, a­melytől származott fenn ne tarthassa; te­kintve végül , hogy Magyarország összes nyilvános vagy magán középtanodáiban a német nyelv és irodalom épen oly rendes és kötelezett tantárgy, mint a magyar nyelv és így a német nyelv vagy művelődés elnyomása, vagy kiküszö­böléséről egy­általában még szó sem lehet, mind ezek folytán Temesvár sz. kir. város német szár­­mazá­si polgársága ezennel ünnepélyesen kije­lenti, hogy a berlini „ Allg. Deutscher Schulverein“ felhívásában foglalt teljesen alaptalan és indokolat­lan és a magyarországi viszonyokkal határozott el­lentétben levő állításokat és segély­ajánlatokat hívatlan, a magyarországi német származású hon­­polgárok által soha nem kérelmezett tolakodó elbi­zakodottságnak tekinti, annál is inkább, mivel hogy Temesvár város német származású polgárai ma­gukat kizárólag magyar honpolgároknak tekin­tik, és segély ajánlatot soha senki mástól, mint ma­gyar testvérektől sem nem kérnek sem mástól el nem fogadnak. Ez okból minden a külföldről szár­mazó, minden néven nevezendő segélyt, vagy men­­tőajánlatot a leghatározottabban visszautasítanak és olyannak tekintenek, mely szabad önelhatá­­rozási jogukat a legérzékenyebben megsértett. A német származású magyar polgárok az egész országban és különösen Temesváron a magyar nemzet kiegészítő részének tekintik magukat. És valamint régibb időkben származásukra való tekintet nélkül a harcztéren, véres csatákban, szívesen küzdöttek Magyarország jogai és sza­badságáért, úgy jövőben is, a jóllét é a kultúrfej­­lődés békés küzdelmeiben a haza többi pol­gáraihoz óhajtanak tartozni. És valamint a német származású magyar polgároknak so­hasem volt aspirácziójuk az, hogy külön nem­zetiséget képezzenek, erélyesen tiltakoznak az ellen hogy jövőben bár­ki által olyannak tekintes­senek, miért is minden, bárhonnét származó, a magyar nemzet és törvényhozás ellen intézett támadást úgy tekintik mint a melyet ellenök is intéztek és azt mint gyűlöletes rágalmazást a legkomolyabban visszautasítják; ezek kü­lönben nem is származhatnak becsületes érzelmű német származású magyar honpolgá­roktól, hanem legfeljebb hazafius kötelességé­ről megfeledkező egyénektől, kikkel bármely né­ven nevezendő érzelem-­ vagy cselekményközös­­ségbe hozatni, mint német származású magyar honpolgárok hazafias önérzetüket és szennyfolt nélküli becsületüket legmélyebben sértő tényt kellene tekinteni, miért is azt leghatározottab­ban, legerélyesebben ezennel visszautasítják. Kelt a temesvári német származású honpolgárok által Tem­esvárott 1882.márcz. 26 án tartott nagy gyüzs­­ből. Babuschnig Ágoston takarékpénzt, igazgató, Steiner Károly malomtulajdonos, Klein Jakab háztulajdonos, Ziebenhaar Mátyás háztulajdonos, Schleifelder János háztulajdonos, Wiesner Fe­­rencz kereskedelmi iskolaigazgató, Hinterseer Ulrich kesztyűgyáros, Steiner Ferencz gyógysze­rész, Habekost Benjamin szücsmester, Hetzl Samu iskolaigazgató, Strasser Albert szerkesztő, Szuchan Antal háztulajdonos, Keiser Ulrich ház­­tulajdonos, Dollfetd Dávid bőrgyáros, Blasch Imre kötélgyáros, Schor Károly üveges, Adler Ferencz háztáj, Novotny József kéményseprőmaster, Sten­­der Adolf szerkesztő, Heim Ignátz bőrgyáros, Ker­ner Antal fűszerkereskedő, Kerecheg Gyula vas­kereskedő, Ley­ritz Ignátz lakatosmester, Gotthilf Ede fa nagykereskedő, Peidl Ád­ám vaskereskedő, Beszért Kristóf korcsmáros, Seffer Károly iskola­­igazgató, Siabanbaar Emil mérnök, Roth Nándor ügyvéd.* Tétény, márcz. 26. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Városunk német polgá­rai szintén hozzá csatlakoztak ahhoz a hazafias mozgalomhoz, melyet Délmagyarország derék németjei megindítottak. A mai napon látogatott népgyülést tartottak s erélyes rezoluczióban uta­sították vissza a „Deutscher Schulverein“ be­avatkozását, melyre mint Magyarország szabad polgárainak szükségük nincsen. * Az a hír, hogy a magyarországi németek a Schulverein agitácziói ellen tüntetni fognak, ter­mészetesen igen kellemetlenül érintette a né­met sajtót, s az ágostai „Allgemeine Zei­­tung ma érkezett száma kegyetlenül el is bánik az egész hazafias mozgalommal. A tüntetéseket a kor­m lán­­nyal hozza összekötte­tésbe s az ügy élén állóknak ugyan­csak a fejükre olvas. Több higgadtsággal s tel­jes elismerésre méltó tárgyilagossággal nyilatkozik e tárgyról a „Köln. Zig“. Szerinte az ellenmozgal­mon nem lehet csodálkozni, mert a magyarországi németeknek nincs nemzetiségi törekvésük s a szá­szokkal nem akarnak tartani, mert ezekről úgy vannak meggyőződve, hogy a haza ellenségei. E németek számára— végzi e lap — németországi fajrokonaik támogatása „már nagyon későn ér­kezik.“ Zöigulund Budapestről, Egri Kálmán és neje Deb­­reczenből. Simonyi Ernő végóráit élvén, nem be­szélhetett a látogatókkal, csakis halk hangon, alig hallhatólig köszönte meg rokonszenvüket. Állapota folyvást a legaggasztóbb, már napok óta erős küzdelmek közt folynak élete megszám­lált perczei. Orvosa csodálkozik a beteg szívós életereje fölött. A fiumeiek körében a legnagyobb érdeklődés nyilvánul a jeles hazafi iránt. Test­vére János, a tegnapi vonattal érkezett Zsám­­bokrétról Abbáziába. — Az udvar vendégei. Mint bécsi tu­dósítónk sürgönyzi: Vladimir orosz nagyher­­czeg ma délután két órakor érkezett oda nejével az éjszaki vasút külön udvari vonatán. A beteg nagyherczegnére való tekintetből senkit sem bo­csátottak a perronra, s a hivatalos fogadta­tás is elmaradt. A nagyherczegi párt az orosz ezredesnek öltözött királyon kívül M­o­n­d­e­l fő­­hadsegéd, D­u­b­r­i 1 orosz nagykövet, a nagykö­vetség személyzete, Berchen német követségi tanácsos, a vendégek mellé kirendelt tisztek s a rendőrség főnöke fogadta. A király kétszer is megcsókolta Vladimír nagyherczeget, ki magyar huszárnak volt, öltözve s mellén a Szent-István rend nagy keresztjét viselte. A nagy­­herczegnőnek udvariasan kezet csókolt az ural­kodó s érdeklődéssel tudakozódott egészségi ál­lapota felől. A főherczegnőt ezután gyaloghintóra ültették s kivitték a zárt kocsihoz. A király nyitott kocsin hajtatott a Burgba. A nagyherczeg jobbján ült. Mária Pavlovna nagyherczegné atyja, Mecklenburg Schwerin Frigyes nagyher­­czeg holnap reggel érkezik ide. Alighogy meg­érkeztek a vendégek, a Bécsben időző főhercze­­gek látogatására aietíÉfe. Vladimir nagyher­­czegnek, ki négy óra körül sét­a kocsizást tett ő felségével a prateren, azután viszonozta a főherczegek látogatását. Hat órakor nagy családi ebéd volt a burgban. A királyi és a nagyherczegi páron kívül részt vettek benne az összes főherczegek nejeikkel, továbbá M­o­d­e­n­a herczegnő, a cumberlandi és a naasz­aui herczeg nejével. A király, Lajos Viktor főherczeg és a nasszaui her­czeg orosz egyenruhát viselt. A trónörökös pár és Nándor toszkánai herczeg ma tér vissza Reichstadtból. — Tűzvész. Gyuláról távirják lapunk­nak e hó 25 ikéről . Ma 19 41 órakor városunk­ban borzasztó szélvihar mellett tűz támadt. A veszély az első pillanatban óriási volt; azt hitte mindenki, hogy elpusztul a város. Csakis a szél megváltozott iránya mentette meg a végpusztulástól, így is leégett 67 ház. — Paksról távirják lapunknak e hó 26 ibáról: Iszonyú tűzvész pusztított városunkban, mely két év előtt is leégett. Tegnap este 7 órakor Giel­­mann földmives Kornis-utczai háza kigyulladt s a nagy szélben félelmesen szórta mindenfelé a lángokat. Csakhamar egész házsorok kezdtek égni. A megrémült lakosság alig tudta puszta életét megmenteni. Az állítólag vigyázatlan­ságból támadt tűz átcsapott a kápolna utczába a vásártérre. A házak egész az égtek. Ha a szél meg nem fordul, az alapig le­egész vá­ros a tűz martaléka. A toronymagasságig nyúló láng borzasztó fénye egész Dunaföldvárig lát­szott. Innen és Szegazárdról tűzoltók mentek se­gítségre. Reggelig 120 ház égett le, a kár 200 ezer forint. Háziállat sok oda veszett, de ember­élet nem eset áldozatul. — A csortanovcze hírneves téglagyár gépháza f. hó 19. éjjel leégett. A tüzet egy ittas munkás idézte elő, ki önkivüli állapotban lévén, alig menthették meg a tűzhaláltól. A rögtöni oltás folytán a nagy gépháznak csak fedele égett le, a kár pár ezer írtra rúg. Rövid hírek. Újpesten tegnap volt a bíróválasztás, mely nem minden zaj nélkül folyt le. Ubiarikot, kinek nagyobb pártja volt, nem kandidálták s így Paneket választották meg; a választók nagy része a megyére apellál a biró és a többi tisztviselők választása ellen. UJ DOM­WK. —­ márcz. 26. — Személyi hírek. Gr. Andrássy Gyula ma reggel Budapestről Tisza-Luczra uta­zott — Levinszky holnapután tartja a ma­gyar költőkből való felolvasását Budapesten; hat­van táb­lásszéknél többet a mágnás családok fog­laltak le. — Ágai Adolf április 2 -án felolva­sást tart NI.­Kanizsán. — Csiky Gergely a nya­rat Visegrádon, saját villájában fogja tölteni. — Simonyi Ernő állapotára vonatko­zólag írják lapunknak e hó 26-áról Fiuméból: A beteg képviselő szívós természete sokáig bírja a küzdelmet. Tegnap a Fiuméba indult iparosok és kereskedők közül egy kis társaság a „Fiume“ szerkesztőjével Abbáziába indultak Simonyi lá­togatására. A társaság tagjai voltak: M­ad­ári Gábor, az asztalos ipartársulat elnöke, B­e­n­e Pál, S­i­p­o­s­s Albert, Sverteczky István, Kovács Lantos mivészet. — „A milimári“, Almici Tihamér pályanyertes népszínműve e hét péntekén kerül először színre a nép­színházban. Egyletek, társulatok, — Az írók és művészek társasága rendes évi közgyűlését ma d. u. 3 órakor tartotta meg ürváry Lajos elnöklete alatt. D­o­r­i­n­a­y Gyula titkár a társaság vagyoni állapotára vonatkozólag jelenti . Be­vételek a lefolyt évben 7­97 frt 40 kr, kiadások: 5963 frt frt kr. Előirányzat az 1882 - iki évre. Bevételek 8871 frt 89 far. Kiadások 6424 frt. Indítvány tetetett a hátralevő tagdíjak behajtását illetőleg s hogy a be nem hajtható tagdíjak számadásból töröltessenek. Ez ügyek rendezése a folyó év feladatai közé vétetett fel. A jövő évi számvizsgáló bizottságba választottak: dr. Tnry Béla, P. Szathmáry Károly és Kabdebó Gyula. Ezután a tiszti­kar megköszönte a bizalmat és helyet adott az új válasz­tásra alakult szavazatszedő bizottságnak. Megválasztot­tak: Urvary Lajos elnök, Feleky Miklós alelnök, Siposs Antal alelnök, Udry Lehel igazgató, Dolinay Gyula tit­kár Választmányi tagok : irók : Frecskay János, dr K­a­a­s Ivor, dr. Vára­dy Antal, V­i­s­i Imre, György Aladár, dr. Fenyvessy Ferencz, K­o­m­ó­c­s­y József, dr. Molnár Antal, Grfinwald Béla és Bartók Lajos Művészek : Jankó János, gr. Zichy Géza, K­á­l­d­i Gyula, E­v­v­a Lajos, Együtt István, Halmi Ferencz, Kápolnai János, P­á­l­i­k Béla, S­i­m­o­n­f­y Kálmán és Karikás József. A választás után több in­dítvány tétezett. Az ülés folyamán Evva Lajos indítvá­nyozza, hogy Jókai Mór örökös elnökségére vonatko­zólag az alapszabályokban egy szakasz alkottassák. A közgyűlés ez indítványt a választmányhoz tette át azon meghagyással, hogy az újra átdolgozandó alapszabályok megbeszélése alkalmával ezt figyelembe vegye. Az ülés végén Székely József indítványozza, hogy Mun­kácsy Mihály mint tiszteletbeli tag választassák meg. A közgyűlés táviratilag értesíti Munkácsyt az egyhangú­lag elfogadott indítványról, és megkérdi, hogy elfogadja-e Ezután a közgyűlés véget ért. — A budapesti ügyvédi kamara rendes évi közgyűlését H­ó­d­o­s­s­y Imre megnyitván, felolvasta­tott a választmány évi jelentése. E szerint a kamara ügy­forgalma volt a lefolyt évben 3121 ügydarab, melyek kö­zül elintézetlenül maradt 33. A bejegyzett ügyvédek száma 776, az ügyvédjelölteké 987 volt. Fegyelmi panasz elinté­zésre várt 153, ebből elintéztetett 129. Vizsgálat folya­matban volt 25, befejeztetett 15. Végtárgyalás tartatott 18, felfüggesztve az 1881 év végén 12 ügyvéd volt. Az ügyvédi kar és az igazságszolgáltatás érdekében tett fel­terjesztések közül kiemeljük: az igazságügyminiszterhez a pestvidéki törvényszék telekkönyvi hivatalának alkalmas helyiségben való elhelyeztetése végett beadott kérvényét, az ügyvédeket megillető jogoknak a bíróságok részéről történő sérelmek orvoslását czélzó intézkedését­­,stb. A választmányi jelentés felolvasása után dr. Del­l’A­d­a­­m­i Rezső a következő határozati javaslatot terjesztette be: A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése az évi jelen­tés helyeslő tudomásul vétele mellett felhívja a kamarai választmányt, hogy a bűnvádi eljárás javaslatát annak idején az ügyvédi kar véleményezése tárgyává tegye. Ez a jelen volt tagok általános helyeslése közt elfogadtatott. Dr. Sámuel Lázár sajnálatát fejezi ki, hogy a választ­mány törekvései az igazságügyminisztériumnál visszhangra nem találtak. Minden alkalmat megragadandónak tart arra nézve, hogy a nagyk­­özönségnek tudtára adassék, hogy az ügyvédi kar a törvénykezési eljárás terveit re­formjánál egyhangúlag a szóbeliség és közvet­lenség mellett emelte fel szavát a kormány által tá­mogatott írá­beli eljárás el­enében. Állot­tó aláír­ázni k­i­tűnő sérelmek és hiányokra, melyek utóbbi időben a bu­dapesti bíróságoknál tü­hetlen módon érezhetőkké váltak. Kiemeli, hogy a megüresedett bírói állomások szándéko­san hosszabb időn át betöltetlenül hagyattak, mi miatt a feleknek hónapokig kell várni egyszerű keresetek elinté­zésére. Felemlíti, hogy ez ügyben több felszólalás történt a sajtóban, sőt a napokban az ügyvédi kör is felterjesz­tést intézett az igazságügyi minisztériumhoz. Elnök felemlíti, hogy a választmánynak van tudomása e dolgok­­gokról s az ügyvédi kör átiratát is megkapta s minden tőle telhetőt el fog követni a baj orvoslására. Ezután a számvizsgáló bizottság jelentése vétetett tudomásul s a választmány a számadásokat illetőleg a felmentvény meg­adatott. Számvizsgálókká megválasztattak: H­e­r­c­z­e­g János, L­o­v­é­s­z­y György és Mérő János. Végü­l az 1882. évi költségelőirányzat terjesztetett elő s fogadta­tott el. Ennél egy kis vitát ketett, hogy a tagok évdija 16 írtról 18-ra emeltetett, mely azonban előadó felvilágo­sító szavai után szintén elfogadtatott. — Állatvédő egyesület: Va­sárnap tartott értekezlet által kiküldött bizottság a régi városháza tanácstermében összehívott érte­kezlet elé egy kidolgozott alapszabály tervezetet terjesztett. E javaslatot, mely a megalaku­landó állatvédő egyesület czélját s tagjai­nak kötelességét s jogait szabja meg, a mai értekezlet csekély módosításokkal elfogad­ta. — A következőkben közöljük az alap­szabályok főbb elveit. — Az egyesület czélja az állatokat mindennemű zaklatástól megóv­ni, hogy ezt tehesse, mindent megtesz arra nézve, hogy a jogi személy jellegé­vel ruháztassék fel. Az eszközök közt fel­soroltatnak : jóindulatú, felvilágosító közbelépés, esetleg a hatóság igénybe vétele, a jó példával előljárás, az állatvédelemnek irodalmi úton, elő­adások által terjesztése, érdemek elismerés és jutalmazása, az idevágó orsz. törvények és közs. szabályzatok fejlesztése. Az egyesü­letnek vannak díjas és díjtalan tagjai. A díjas tagok vagy alapítók, legalább is 20 forintnyi alapítván­nyal vagy rendes tagok, kik éven­­kint 1 frt tagdijat fizetnek. A díjtalan ta­gok : levelező és tiszteletbeliek. A tagok tagai: az alapító és rendes tagok a tár­sulat kiadványait dij nélkül kapják, könyv­tárát használhatják, előadásain megjelenhet­nek, az egylet­­ jelvényeit viselhetik s az ah­hoz kötött jogokat élvezik. Kötelességük az egye­sület feladatai érdekében közreműködni. Az egye­sület pecsét­je öt ágú csillagot tüntet fel, közepé­ben kerek mezőben A. V. E. monogrammal és „Állatvédő egyesület Budapesten“ felirattal. A jelvény egy öt ágú arany csillag, közepén A. V. E. monogrammal. Az egyesület, mint már a múlt alkalommal felsoroltuk, 6 osztályból áll. A tagok tetszés szerint választják az osztályt,mely­ben működni akarnak. Az egyesületi tagoknak s nem tagoknak is dicsérő oklevelet állít ki az egyesület ha kiváló eredmén­nyel működnek. Cselédeket, az állatok nagyobb gondozásáért pénzbeli jutalomban részesít, szint­egy alsóbb rendű rendőri közegeket, kiváló szolgálat­­készségért s éberségért. Ezek az alapsza­bályok főbb intézkedései. Az aláírási íve­ket, addig is, míg az alapszabályok a jóváha­gyó záradékkal a belügyminisztériumtól leérkez­nek, ki fogják bocsátani, hogy a végleges ala­kuló gyűlésre az alapszabályok által megkívánt 100 tag mér meglegyen. Ez ívek Királyi Pál id. elnök aláírásával vannak ellátva.­­ A főváros szeretetház egye­sület tegnap délelőtt tartotta meg köz­gyűlését Andrássy Gyula grófnő el­nöklete alatt. A jelentés, melyet az egyesü­let múlt évi működéséről előterjesztettek, két irányban ad arról számot: az egyesület anyag- és szellemi tőkéinek, a jótékonyság eszközei­nek gyarapításáról és az egyesület intézetének a szeretetháznak , nevelésügyi és gazdasági felsőbb igazgatásáról. Az egyesület vagyona a múlt évben tekintélyes összeggel gyarapodott. Ez nagy részben az adakozásoknak köszönhető, bár a temetéseknél való perselyes gyűj­tés, a főkapitányság azon intézkedése által hogy az egyesület kiküldött emberének nem sza­bad a temetéseknél körüljárni, — nagyon meg­apadt. Az egyesület intézetében ez idő sze­rint 34 növendék van elhelyezve. Az egyesület vagyona: 14,473 forintra megy. Végül még megemlítjük, hogy a közokta­­tásügyi miniszter 1501 forintot, az első hazai takarékpénztár 500 forintot, egy whist­­társaság 30 forintot adományozott az egyesü­letnek. Végül a közgyűlés örömét fejezte ki az egyesület elnöknőjét, Andrássy Gyula gróf­nőt ért családi öröm felett. Fővárosi ügyek. vető — Adókivetés. A föv. VIII. ker. adóki­bizottság f. é. márcz. hó 27 én az 5903— 5988 terjedő uj helyrajzi számok alatt összeirt III. oszt. kér. adó alá tartozók adóját tárgya­­landja. — A Rókus kórházban megürült állo­másokra a polgármester a következőket nevezte ki: gondnoki segédül Vigadi Vilmost, I. oszt. segédül Schwer­da Nándort s II. oszt. segé­dül Zadovánszky Gyulát. — Járványos bajok a főváros­b­a­n. A tiszti főorvosi hivatal kimutatása sze­rint f. évi márczius 19-től márczius 26-ig terjedő héten a főváros területén a következő heveny­­fertőzési új betegségek fordultak elő: Himlő 34, vörheny 40, ror­c­oló toroklob 17, croup 4, hagymáz 48, kanyaró 168, hökhurut 2. Halá­lozások: himlőben 9, vörhenyben 4, roncsoló toroklobban 5, croupban 3, hagymázban 11, kanyaróban 8, hökhurutban 3. A 48 hagy­más közül (17 küteges) előfordult a katonai kór­házban 4, a közp. kapitánysági börtönben 1 (küt) a fortunában 1, tolonczházban 4, (3 kat.) laktalannal 1, a többi magán házak­ban. A himlő-esetekhez a katonai kórház egy­­gyel, a rákosi téglagyár 3-mal s az u. n. bécsi téglagyár 2 vel járult. A­ fertőtlenítések, miket a törvény elrendel, mindenütt megtörténtek. Törvényszéki csarnok. — Borzasztó bűntett. Zágrábból táv­ozják lapunknak e hó 26 ikáról : Rendkívül szén zászlót keltett városunkban lovag dr. Ebe­r­hartinger itteni katonai főparancsnoksági al­ezredes hadbíró letartóztatása. Az a vád emelte­tett ellene, hogy erőszakos erkölcstelen kísérle­teket követett el 7—12 éves gyermekek ellen. Ed­dig 21 gyermek ellen elkövetett ilyetén kísérle­tét konstatálták. A gyermekek jobbára előkelő családok tagjai ; némelyek nagyobb sérüléseket szenvedtek s a kórházba szállíttattak. A kerítőnő egy 12 éves Kohn nevű leányka volt. Eber­­hartinger 55 éves s általánosan tisztelt egyén volt. Már két év óta volt dolga a gyermekekkel, kik­nek erkölcsét frivol képek mutogatásával méte­­lyezte meg. Ilyen képeket leltek is nála. Hir szerint ez eset interpelláczió tárgyát is fogja ké­pezni a tartománygyűlésen. — Felelősségi sorozat sajtó­ügyekben. A m. kir. kúria sajtótanácsában azon alkalomból, midőn Neugebauer Annának, a „N­yi­ka-Títiu­­s üöx Z­itUög“ sttfidó lUÁjífonősának büntetőügye Tóth Lőrincz kir. kúriai biró ál­tal előadatott, figyelemreméltó elvi jelentőségű határozat jött létre. Az említett lap nem lé­vén oly időszaki lap , melynek tartalma politikai tárgyak körül forog, hanem tár­sadalmi s közgazdasági és helybeli érdekekkel fglalatoskodó heti­lap, annak kiadó tulajdonos­­nője nem tette le a sajtótörvény III­dik fejeze­tében előírt 5000 frtnyi óvadékot. Minthogy a törvény 31-dik §-a szerint az, a ki a törvény említett feltételének teljesítése nélkül politikai czikkeket tartalmazó lapot ad ki, egy évi fog­ságig s 500 forintig terjedhető büntetéssel sújtandó : a nyitrai kir. ügyészség, mely a nevezett lapban véleménye szerint politikai természetű czikkeket talált, bűnvádi feljelentést tett Neugebauer Anna, mint kiadótulajdonos él­én. A megrémült asszony arra hivatkozva, hogy ő a lap tartalmát nem is ismeri s a felette, váljon az abba felvett czikkek politikai természetűek­­, vélemén­nyel nem is bírhat, a szerkesztőjére hi­­vatkozott, ki a lapot több év óta ugyanazon szellemben vezeti. — A nyitrai törvényszék a királyi ügyészszel egy véleményben volt, s a lapban felvett némely czikkek­et , pél­dául a zsidó-emanczipáczióról, a nemzeti egyen­jogúságról, s a nyitravárosi közgyűlések határo­zatainak bírálással kisért ismertetését, természetű közleményeknek ítélte s a politikai biadótu­­lajdonosnőt, bár a rendkívüli enyhítő körülmé­nyek tekintetbe vételével, csak igen c­sek­ély, úgymint 10 frt pénzbírságból álló büntetéssel sújtotta, a lapra nézve, mely időközben ó­ adók • tál elláttatott, politikai lappá változott, intézke­dés szüksége fenn nem forogván. Neugebauer Anna valamint a büntetést csekélylő kir. ügyész is ezen ítélet ellen a kir. táblára felebbezett. — A kir. tábla a nyitrai törvényszék neheztelt ítéletét, va­lamint az annak alapjául szolgáló vád alá is­­­ vezéri határozatot me­gsem­misitette, s Neuge­bauer Anna ellen a további eljárást beszüntette, mert, nézete szerint, a sajtótörvény (1848: 18 tvezikk.) nemcsak a nyomtatvány utján elkö­vetett s a büntető törvény által tiltott tettek és vétségekre nézve, hanem az azon bün­tör­vény 30 dik § ában körülírt sajtó, rendőri vét­ségekre nézve is — milyen a fennforgó — a fo­kozatos felelősség elvét állapította meg, a­mi ki­tetszik az idézett 30 ik § us 3 ik pontjából, va­lamint, annak 33 ik §-ából, összeköttetésben a 13-ik § sal, de követeli ezt a sajtótörvény által megállapított felelősségi rendszer is, mely sz­rint első­sorban a szerző, azután a szerkesztő csak azután a kiadó, és végre nyomtató felelős. E szerint tehát Neugebauer a Anna, mint kiadó, a felelősség szem előt­t­ tar­tandó sorrendje szerint, csak akkor vonathassák felelősségre, ha előzője, a szerkesztő ellen ítélet nem volna hozható; miután azonban jelen eset­ben a lap felelős szerkesztője ismert személy, a felelősség azt terheli s Neugebauer Annát vizs­gálat alá fogúi s elítélni nem lehet. — A. m. kir. kúria más véleményben volt s a kir. tábla vég­zését megsemmisítvén , a táblát arra utasí­totta, hogy a perben, a közbetett felebbezés folytán, érdemleges ítéletet hozzon. Mert a­z a­j­tó­törvény 31-ik §a határozottan a kiadót jeléli ki a törvényben elősorolt feltételek betöltése nél­kül kiadott időszaki lap közzétételére kimért büntetés tekintetében felelősnek, s a törvény szerint a szerző vagy szerkesztő a kiadó mel­lett csak együtt jól állónak tekintetik, mely mellékkötelezettsége a szerzőnek vagy szer­­­kesztőnek csak úgy képzelhető, ha e kötelezettség első­sorban a kiadót, vagy tulajdonost terh­li; s minthogy a sajtótörvény 30—31. § aiban szabá­lyozott sajtórendőri kihágások, s a sajtó útján elkövetett, ugyanazon törvény t­ett fejezetében foglalt, s a büntető törvény szerint elbírálandó sajtóvétségek nem egy természetűek, &?, nem rendőri kihágásokra vonatkozó felelősségi s , ira­tot a 13 ik s 33-ik­­ usokban felállított sorosat­­ugyan azonositni nem lehet. ■— Azon érde­­kes kérdés eldöntését, mely az említett ügynek érdemén képezi, hogy *• i- más érteleimben s ki­terjedésben kell venni a lapokban , ,­ik­kek politikai jellegét s termeszek» V cj.uttü. elhalasztatott, mig e tekintetben a kir. ábli íté­letet hoz. Ha társadalmi s nemzetgazdasági helyi lapokban, a nyelv, nemzetiség, zsidóság stb. kér­déseiről szólani épen nem szabad, s ha, &?, a ki e társadalmi kérdéseket bármi oldalról s. ., Es­teti, vagy a helybeli hatósági gyűlések és sas /mé­lyek eljárásait bírálva ismerteti, azonnaal a tör­vény szigorú büntetésének s a rendőri iratai­nak üldözésének teszi ki magát, úgy a sajtószabad­ság igen szűk korlátok közt fog mozogni, s ily szűkkeblű felfogás mellett alig volna nemzet­gazdasági, vagy társas életi lap, mely a bünte­tést kikerülhetné, sőt a divatlapoknak is meg­gyűlne olykor a bajuk. — Az Abeles-pörben, a lapunkban már közölt esküdtszéki verdikt kimondása van a törvényszék következő ítéletét hirdette ki. Ab­el­esz Lipót gyanús áruk megvétele által elkövetett kihágás vádja alól felmentetett, s en­nélfogva nem tartozik a perköltséget megfizetni. Haberl-t hasonlóképen felmentették a lopás­ban való részesség vádja alól, ellenben Po­l­ák Ábrahámot a törvényszék lopásban bün önek mond­ja ki, s öt évi súlyos börtönre, mely ne­gy­edévenkint egy napi böjttel lesz si­yos­­bitva — ítélte, hasonló büntetést szabott ki törvényszék Pichler Károlyra, a­kit a lo­pás­a bűntettében marasztaltak el. Mindkét vádlott ezenkívül tar­tozik a szolenaui és schönaui gya­­pot­gyáraknak 47.089 frtot egyetemlege­se­n megfizetni, egyúttal a perköltségeket is megtéríteni kötelesek. A késedelmmi kamatokat illető követelésekkel a magánérdekelteket pol­gári perre utasították. Eszleuer Mihályt lo­pásban való részesség miatt négy havi sú­lyos börtönre ítélték. a Sajtóper vissza­v­o­n­á­s­a. A Fi­nb­lich Antal kolozsvári lakos által Giergl I­tván kártyagyártó és Gombos Gyula­­„Budapest“ el­len indított sajtópört visszavonta s igy a tárgyalás nem fog megtartatni. G­y­á­s­z­r­a­v­a­t Longfellow Henry Waswort­h, a hírneves amerikai költő meghalt New­ Yorkban. Ame­ika legkiválóbb s leghatározottabb költői egyénisége szállt vele sirba. A hol művelt ember van, hol a költő lángesze hódit, oda mindenüvé eljutott Longfellow híre. Magyarra is számos művét fordították le. Született 1807 ben, február 27-ikén Porislandban, Maine államban, tanult Bordoin Collegében Brunezwickban, hol 1825 ben promotéltatott. Már tanuló korában néhány köl­teményt irt az „United States Literary Ga­zette“-be, mely oly ismertté tette ne­vét és oly te­kintélyt kölcsönzött, hogy 1826 ban ifjúsága da­czára a Bowdoin Collegében tanári állást ajánl­­tak neki. Mielőtt azonban ezt elfogadta volna, nagy utazásra indult Franczia, Olasz, Spanyol, Angol, Németországban és Dániában. 1829-ben tért vissza Amerikába, hol egész buzgalommal kezdett új hivatásához. Több költeményt fordí­tott spanyolból, 1835 ben közzétette ».z „Ontre

Next