Egyetértés, 1884. december (18. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-21 / 350. szám

»külső váczi-uti telepet a gyár-utczai irodával összekötő­­ telefon­vezetésre, az összekötő vasúti híd világítása czél­­­­jából lerakott légszeszcsövek átfektetésére és a VIII. ker. Csokonai­ u. légsze­zvitágitására, a kőbányai gőztégla­gyár, X. ker. óhegyi agyagbányájának vizmentesitésére, a m­. kir. állam­vasut kőbánya úti főmű­­helytel­kének csa­tornázására és az I. ker. Karthausi völgyben vízvezetéki csefektetésre vonatkozó tervek ellen észrevétel fenn nem forog. Elintézést nyert Deutsch Bernát, Bauer Ferencz, Csonka Simon és Kéler Napoleon felfedve mód­j­­a is. Kéler Napóleonnak VI Vörösmarty­ u. 3312— 13/c és 3312—13—/d sz. telkén kétemeletes lakház építésére az engedély meg nem adatik, mivel az utczai szárny alatt pi­lozel­ikusok terveztetnek s mivel ezek érdekében az udvar oly mélyen hagyatik, hogy árvíz, felhőszakadás vagy záporeső alkalmával az elöntés veszélyétől lehet tartani. Ellenben megadatik az építési­ engedély Gróf Fer néznék 111. ker. kisczelli ut 8. a. háztető helyre­­állításra. A magyar királyi állam­vasutak üzletvezető­­sége IX. kerület egy külön álló iroda ép tő ére. Basel Salamon Vill. kerület Mária Teré­ia­ tér 6211—II. sz. a. fekvő telkén egy földszintes toldalékra Deutsch Bernátnak r. k. váczi-ut 58/4­8. sz. a. egy föld­szinti toldalék, épitésére. — Egyházi Ágostonnak Vll. ker. csömöri ut 4353/18. sz. a. egy físfdsz. műhely építésére. — Fried Józsefnek X. ker. bánya-téri 8452/3. sz. a. egy­emeletes bérh­azra. — Haggenmacher Henriknek Vill. ker. ősz-uteza 13/5399. sz. a. jégverem-átalakításra. — Hauberl Jánosnak a II. ker. kapá*-ut 59. és ország-ut 4. sz. a. némi átalakításokra. — Konta és Haszmann, V. ker. váczi ut 1390. sz. n. munkásház kibővítésére. — Nicholson W. Fülöp VI. ker. vácz­i­ ut 2930/34. sz. a. ideiglenes szírt építésére. — Orova Jónás ill. ker. Lajos­­utcza 162—164.­ sz. a. némi átalakításokra. — Fóliák Mórnak Vill. ker. József-utcza 6158—6159. sz. a. föld­szintes ház építésére. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A csángó magyar egyesület igazgató-választ­mánya ma d. u. 5 órakor Somssich Pál elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak : Apponyi Albert gróf, Pró­­nay Dezső báró, Kerkápoly Károly, Kamermayer Károly, Gerlóczy Károly, Rá­cosi Jenő, Királyi Fál, László Mihály. Somssich Pál elnök bejelenti, hogy a pénztárnoki állás rendezése most már elodá­­hatlanul szükséges. Addig is, míg erre alkalmas embert találnak, ő fogja átvenni az­ iratokat. A számvizsgáló-bizottságo­t pedig föl kell hívni, hogy az irományokat vizsgálják át. Jelenti továbbá Somssich, hogy ő és Kerkápoly a nemzethez intézendő felhívás ügyében ott voltak Jókai Mórnál, a­ki arra készséggel vállalkozótt, s a felhívás elkészültét az ünnepek utánra helyezte kilátásba. Felha­talmazást kapott még az elnök arra, hogy a Bukoviná­ban levő magyar telepek javára megszavazott 900 frtot az erdélyi ref. misszió felügyelő bizottságának felhaszná­lás végett már most utalványozhassa. Apponyi Albert gróf, ki a bizottság utóbbi ülésein egyéb elfoglaltságai miatt nem vehetett részt, kérdést intézett az iránt, hogy a gyoroki csángó telep­rész helyzetéről volt-e szó a bi­zottságban. Somssich Pál válaszolt a kérdésre, kije­lentvén, hogy a bizottság nem foglalkozott ez üg­gyel, mert a kormány, a megye, a püspök és a közönség azonnal segítettek a gyoroki csángókon, úgy hogy a pil­lanatnyi szükségen segítve van. Ő elnöki jogánál fogva már küldeni akart 200 frtot, de a nagy szükséget az említett adományok akkorra már megszüntették. Appony­i gróf a felvilágosítást köszönettel fogadván, az elnök boldog újévet kívánt a tagoknak s berekesztette az ülést. — cisztornázás. A nemzeti csarnok helyiségében ma esti hét órakor nagy és előkelő közönségnek nyújtott érdekes látnivalót a disztornázás, melyet a nemzeti torna­­egylet tagjai a tornatanítói nyugdíj­alap javára rendez­tek. A nézők között láttuk József főherczeg két fiát László és József főherczegeket, kik br. Nyáry és Holdházy apát kíséretében jelentek meg. Ott volt Jókai Mór is, ki sokat, beszélgetett az ifjú főherczegekkel A disztornázás program­mja úgy volt összeállítva, hogy teljes bemutatóul szolgált a tornászok ügyességének és­ edzettségének. Mintegy százház tornász vonult fel katonai pontossággal végezve a fordulatokat és menet gyakorlatokat. Ezután a szergyakorlatokhoz láttak hat csoportban s a korláton, lovon, gyűmű­h­intán, bakon és mászó póznán az érdekes és nehéz gyakorlatokat mu­tatták be Cherolly János, Szarka Manó, Maurer János, Karapós Lajos, Porzsolt Lajos­ és Keresztessy Sándor előtornászok vezetése alatt. Az osztály­tornázásban hu­szonnégy középiskolai tanuló ügyessége tűnt fel.­­ A ver­seny magasugrásban az első díjat Kallinger Mihály, a másodikat pedig Földváry Tibor nyerte meg, a verseny­­birkózásban kemény tusa után Weiszenstein N. lett győz­tes. A közönség sűrű éljenzéssel tüntette ki az ügyes tornászokat. Végül Hegedűs Sándor az egylet elnöke oszta ki a versenydíjakat.­­ A m. tiul. akadémia e hó 22-én hétfőn délután 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a követke­zők: 1. Than Károly r. t. emlékbeszéde Saint-Claire Deville kültag fölött. 2. Az osztályok és bizottságok 1885. évi költségvetései. — Az összes ülést zárt ülés követi. — Karácsonyfa-ünnepek. Az óvsz. kisdedóvó egyesület kedden, decz. 23-án d. u. 4 órakor, képez­­d­éj’e helyiségében (VII. ker. szegényház-tér 7. sz.) tartja szokott karácsonyfa-ünnepélyét. — A magyar gazd­­asszonyok orsz. egylete Dam­janich­ utczai leányárvahá­­zában deczember hó 24-én d. u. 3-kor a szülőktől meg­fosztott szegény árvák megörvendeztetésére karácsonyfa­­ünnepélyt rendez. — A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők dalköre e hó 25-én a vízivárosi Fáczán helyisé­geiben karácsonyi ünnepélyt rendez. — A rákosfalvi kath­. templom építési alapra gyűjtő bizottság az általa megindított gyűjtés eredményé­ről számadását elkészíteni óhajtván , kéri a még künn levő gyüjtöiveknek — bár üresen is — a bizottsághoz (külső dob­ uteza 7. sz.) ez évi decz. 31-ig leendő vissza­küldését. "ÉRTÉS. VASARNAP, DECZEMBER Csak azi­ln "és^tSHMR midőn további lázon­gás czéljára ad­tt újabb jelnek vádkövetkezményeié nem lettek. A lázadás büntette pedg nem csak azo­kat terheli, a­kik az alsóbb bírói ítéletekben sújtottak, hanem terheli mindazokat, a­kik a csoportosulásban részt vettek, s a hatóságnak, a szétoszlásra irány­zott felhívása után is a csoportján,­maradtak, m­ert 8 btk, IV-ik fejezete a «csoportra»:%átok!papitotta meg a láza­dás büntetését s i*y a csopürtfi^r fpvát­’egyének mind* nyáján, mint a lázadás ténydőT va)ÍW.itfk­%ővetkezményei­­ért felelősek, már pedig az alsóbb­ vaiMságok által a lá­zadás alól felmentett Dömötör, Buzsáki és Turbékire nézve bizonyítva van, hogy a Rózsa-korcsmából kimenve, a csoportban részt vettek. A büntetés kiszabásánál súlyo­sító körülményül vétetett Kálmánczyra nézve, hogy kivá­lóbb sz­­eptért vitt, Liszkovárira nézve már rovott elő­élete, Turbéki és Bucsákira nézve az elkövetett lopás és így fentorgó bűnhalmazat; ez utóbbiakra nézve enyhítő körülményül tételeit ifjú koruk, valamennyi vádlottra nézve pedig az, hogy egy nyilvánosan folytatott s tá­­sa­­dalmunk egyik nemzetiségét s h­itfelekezetét súlyos vá­dakkal terhelő mozgalom izgatólag hatott a műveletle­nebb tömegek szenvedélyeire s igy a vádlottak is egy nagyobb rétegekben felzavart közhangulat befolyása alatt követték el rendzavaró féktelenkedéseiket. — Mme Clovis Hugues ellen a párisi vádhatóság előre megfontolt szándékkal véghezvitt emberölés, vagyis a mi büntető törvénykönyvünk szerint gyilkosság miatt emel vádat. A per a januáriusi első szesszió alatt kerül az esküdtszék elé. — Orosz eikkasztók. Moszkvából távirják mai ke­lettel. A skopini községi banknál előfordult szabályta­lanságok miatt indított perben az esküdtszék vétkesnek nyilvánított 21 vádlottat, köztük Bykow bankigazgatót. A vádlottak közül ötöt felmentettek­. Az ügyész Bykow bankigazgatóra nézve azt az indítványt tette, hogy Szi­béria valamely kevésbbé távol eső vidékére száműzessék. A többi vádlottra ré zint száműzetést, részint pedig fegy­házbüntetést kért. Az ítélet kihirdetését deczem­ber 24 ikére halasztotta a törvényszék. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Fegyelmi ügy. A kir. kúria kisebb fegyelmi ta­nácsa ma délelőtt tárgyalta Majtényi Sándor szeniczi kir. járásbiró ügyét, kit hét rendbeli fegyelmi rét­eg, bélyegek és letéti összegek helytelen kezelése miatt 500 frt pénzbírságra ítélt. — A szigetvári ssifidhejsza a kúria előtt. A m­. kir. kúria IV. büntető tanácsa Tóth Lőrincz elnöklete és Dózsa Dániel bíró előadása mellett e hó 16-án ítélt a szigetvári ismeretes zsidóhajszának lázadással vádolt részesei ügyében. A fővádlottak, kiket az alsóbb bírósá­gok lázadás bűntettében mondtak ki bűnösöknek, Kál­­mánczi Albert , szigetvári borbélylegény, a mozgalom fővezetője, s Liszkovári János, üg­anottani csizmadia, továbbá Dömötör György molnár, Feh­ér József hentes­legény voltak; a többi vádlottakat az alsóbb biróságok a lázadás bűne alól felmentenék, s csak még Tur­bók­ István, Duzsáki Imre s Komdanesz Ji^z­ef csiz­madialegényeket, kik a boltok feltörése alkalmá­val némely apróbb tárgyakat eltulajdonítottak, ma­rasztalták el lopás vétségében. Az egy pár száz főre menő lázongó tömeg többi vádolt tagjaira nézve a kellő bizonyíték hiányozván, ezek teljesen felmentettek, a leg­nagyobb résznek neve sem lévén tisztába hozható, vád alá sem voltak helyezhetők. A m. kir. kúria az alsóbb bíróságok által kiszabott büntetéseket részint szigorí­totta, s a csak lopás vétségében marasztalt Turbékit és Buzsákit is lázadás bűntettében mondta ki bűnösöknek, s Kálm­ánczi Albert első r. vádlottat, az alsóbb bírósá­gok ítéletével egyezőleg, 3 évi fegyházra ítélte; Liszko­vári János büntetését két évről két és félévi fegyh­ázra emelte, s mindegyikre nézve a büntetésből 10 hónapot a vizsgálati fogság által kitöltöttnek vétetni rendelte; Dömötör Györgyöt, valamint Turbékit és Buzsákit, a még­­megállapított lopási vétségen felül a lázadás bűntettében is bűnösöknek mondván Id. Dömötört és Buzsákit egy évi, Turbékit nyolcz havi börtönre ítélte, az utóbbiakra a 92. §-t (rendkívüli enyhítő körülményeket) alkalmaz­ván, Fehér Józsefre nézve az ítélethozást függőben tar­totta. A minősítésre nézve érdekes vita volt a felett, váljon a lázadás büntette, melyet csak fegyverrel lehet elkövetni, alkalmazandó-e a jelen esetben, midőn a tö­meg felfegyverkezve nem volt s az egész mozgalom, mely közben ajtók, ablakok betörettek, bútorok szét­romboltattak, boltiáruk szétszórattak ugyan, de sem em­berek megtámadása és sértése, sem rablás nem történt, inkább csak demonstráczió színét viselte? A m. k. kúria helybenhagyta az alsóbb bíróságok eziránti véleményét, mert a btk. IV-ik fejezetében foglalt lázadás büntettét az a cselekmény képezi, mely egyes társadalmi osztályok, nemzetiség vagy­­ hitfelekezet ellen irányzott támadás ál­tal, a társadalmi rend megzavarására irányul, s e czél­­ból a csoportosuló tömeg fegyvert ragad. A vádlottak botok, dorongok s egyéb romboló eszközökkel ellátva, megrohanták az izraeliták lakásait Szigetváron, s huza­mos időn át folytatott rendzavarással, ablakokat, ajtókat összerongá­sik, egyes üzleti helyiségekbe behatolva elkö­vetett rombolásokkal jelentékeny kárt okoztak, sőt a köz­rend megzavarására irányzott szándékukkal még akko­r sem hagytak fel, midőn a hatóság által szétoszlásra felhivat­tak, de sőt a lázadó tömeg még akkor is vakmerően ellenszegülve együtt maradt, midőn vak lövéssel a fenye­gető jel két ízben megadatott, s csak ak­kor kezdett oszolni, midőn az éles lövésre egy­­ ember elesett s töb­ben megsebesültek és ekkor sem békésen oszlott el, de még nagyobb izgalom előidézése s a lázadás általá­­nositása czéljábol. félre kezdték verni a harangokat és Szterényi Bertalan sajtópöre. Az antiszemita Újpest szerkesztőjének, Szterényi Bertalan czipésznek sajtópörét, mely dr. Sárkány József IV—X. kerületi aljárásbíró följelentésére indíttatott meg, ma délelőtt tárgyalták a budapesti esküdtszék előtt, be­lépti jegyek kiosztása mellett. A vádlott, kit hatóság el­leni erőszak miatt a vizsgálati fogsága kissé megviselt, védő nélkül jelent meg. A vádat Sárkány József ma án­­panaszos és Bal os János kir. alü­gyész képviselte. A sajtó­­biróság elnöke Kriszt; szavazóbirák Thold és Brinkmann; jegyző Krenedics. Az esküdtszék következőleg alakult meg: Ber­ns­cski Antal, Pécsy Ferencz, Jungfer Gyula, Ko­vács Ödön, Kleinlein Károly, dr. Vaskovics János, dr Romy Béla, ifj. Biszkura Endre, Kauser Gyula, Rauscher János, Lukovics József, dr. Melichár Kálmán. Póttagok: Lindtner Imre és Komlóssy László. A vádlott által visszavetett esküdtek : Dr. Dalnoki Béla, dr. Kelemen Gyula, Heinrich­ Ferencz, Püspöki Emil, Wilke Gottfrid, Eisele József, Weiszenfeld Jakab, Gold József, Reinisch Henrik, dr. Csengery Loránd, Eberling Antal, Dezsényi József. Az ügyész nem gyakorolta vis­­­szavetési jogát. Szterényi Bertalan az általános kérdésekre előadja, hogy 29 éves éves, r. kath., somogyi születésű, lapszer­kesztő. Mindenekelőtt felolvassák a lapunk tegnapi számában közölt vádlevelet, mely Szterényi ellenében rágalma­zást és becsületsértést állapított meg. Az Újpest ez évi 7. számában megjelent inkriminált czikkben Szterényi erős támadást intéz Sárkány albíró ellen, azt állítva róla, hogy egy keritet pénzért fölmentett. Szterényi, ki a szerzőséget elvállalja, kéri felolvasni Sárkány bírónak egy becsületsértési pörben hozott ítéle­tét, melyet «hat akasztófára való gonosz zsidó» eszközölt ki ellene «Polonyi zsidó fiskális» közbejöttével. Kéri to­vábbá az ez ügyben benyújtott fellebbezésének felolva­sását. Bakos ügyész: Semmi ellen nincs kifogásom, csak az esküdteket sajnálom, hogy szorosan ide sem tartozó dol­gokat kell végig­hallgatniuk. Ezután megh­ireltetik a vádlott kérelmére beidézett 8 tanú. Horváth Mihály újpesti kovácstól azt kérdezi Szterényi, hallotta-e az említett becsületsértési per tárgyalása alkalmával Sárkány bíró amaz állítását, hogy ez ügybe belejátszik Sz­terényi keze, de ő az újpesti antiszemita zavargások felét, az Újpest szerkesztőjét el fogja hallgattatni. A tanú egyáltalában semmit sem tud erről. Bakos ügyész : Tud ön valamit arról, hogy Sár­kány biró pénzért szolgáltatott igazságot. A tanú: Nem tudok. Következik Friedmann József, r. kath. vendéglős, Szterényi keresztapjának kihallgatása. Bakos ügyész: Én az igazságot keresem, hogy lehet ön keresztapja a vád­lottnak, holott egykorúak ? A tanú: Augusztus havában kereszteltem még, mikor kilépett az izraelita vallás­ból. Bakos: Az már más. Szterényi: Hallotta a tanú, hogy Sárkány bíró engem többször rendreutasított és megbírságolással fenyegetett. A tanú: A biró azt mondta a vádlottnak, hogy ha még oly nyilatkozatokat tesz, levezetteti őt, Polonyit ellenben nem intette meg. Sárkány biró: Egyszer megintettem. Szterényi: Nem igaz. Bakos ügyész: Tud arról valamit a tanú, hogy Sárkány biró megvesztegethető és csak pénzért szolgáltat igazságot. A tanú: Nem. Medveczky János földmives jelen volt ama tárgyalás­nál, mikor Sárkány biró elitélte Szterényit. A rendre­utasításokra nem igen ügyelt, mert «csak azon bámész­kodott, mint h­ultak-pirultak az ott levő urak.» Az el­nök: Tud arról, hogy Sárkány bíró pénzzel megveszte­gethető. A tanú : Erről, uram, semmit sem tudok. Papp Dezső joghallgató szintén jelen volt a tárgya­láson, mint hallgató. Szterényi illetlenül viselte magát, mire a bíró rendreutasitotta. Pulonyi kissé személyes­kedett. Arról nincs tudomása a tanúnak, hogy Sárkány biró megvesztegethető. Schiffer Sánd. izr. táncztanitótól kérdi Szterényi: Azt a péklegényt, a­ki késsel be akart törni lakásomra, m­eg­­idéztette-e Sárkány biró az én kívánságomra ? A tanú: Nem láttam ott. Szterényi: Mit mondott önnek a biró, mikor tanuzási költségeit kérte felszámítani. A tanú: A biró ur, tetszik tudni kérem tek. törvényszék, azt mondta, hogy kérjem a dijat attól, a kinek részére tanú­ságot tettem. — A biró megvesztegethetőségéről a tanú­nak nincs tudomása. Kei­es Istvánnénak tudomása van arról, hogy Szte­­rényi a péklegényt, Morgenstern sakter fiát megidéztetni kérte. A következő tanú : Deutsch Ignácz könyvelő. Szte­rényi : Hallotta a tanú, hogy Stern Móricz engem az utczán megsértett ? Az elnök : Talán nem is tarto­zik ez ide. Szterényi : De nagyon is ide tartozik. Az elnök: Megjegyzem, tartsa magát a vádlevél kitételei­hez. Szterényi tovább polemizál az elnökkel, a tárgya­lás körébe nem tartozó dolgokat hozza föl és azt köve­telte, hogy a tanút kérdezzék meg az iránt, váljon Stern csak becsületsértéssel, vagy rágalmazással is illette őt. Bakos ügyész : A vádlott nagyon ragaszkodik előter­jesztéséhez és ha ily csekélységgel boldoggá lehet őt tenni, ne fos­szuk meg tőle, különben holnap még azt találná kiírni az Újpestbe, hogy a sajtóbíróság és az ügyészség is meg van vesztegetve. Szterényi (izgatottan): Sajnos, hogy én itt a tör­vényszék börtönében egy hó óta ártatlanul le vagyok tar­tóztatva és az ügyész ur kegyelméből még talán tovább is itt kell maradnom. Fájdalom, ennélfogva most nem irhatok, de él még a magyarok istene és eljő az idő, mikor újra tollat ragadhatok. Engem az ügyész úr ne tegyen boldoggá, szerencsétlenné tett már úgyis, a­mint azt védőbeszédemben igazolni fogom. A bíróság elrendelte a tanú kihallgatását, ki előadja, hogy Szterényit Stern tényleg rágalmazta, fenyegette «du getaufter jud, csavargó» stb. kifejezésekkel illette és Sárkány biró ezt nem akarta jegyzőkönyvbe venni! A biró megvesztegethetőségéről nincs tudomása. Pritsch Jozefa hallotta, hogy Stern azt mondta Szte­­rényin­ek «t . . vés.» Ezzel a tanúkihallgatás véget ért. . . Tíz pereznyi szünet után Bakos ügyész előterjeszti a vádat. «Nehéz probelema előtt állok — úgymond — ha kutatom az indokot, mely a vádlottat e czikk megírására vezethette. Hivatkozik a nemzet nagy költőjének Bolond Istók czim­ü művére, melyben a jó módú Istók gazda tolvajlása van kimagyarázva, hogy rászületett a zsivány­­ságra. A vádlott is született rágalmazó, máskép táma­dásai nem volnának megérthetők Az esküdtek lesznek hivatva arra, hogy a vádlottat a rágalmazás útjáról lété­­rítsék, hogy tisztes foglalkozáshoz a czipészethez lásson, mint akkor télié, n felött zsurnalisztává vált. Rettentő dolog valakire h­irlapilag oly tényt ráfogni, mely 5—10 évig terjedhető f­egyh­ázzal büntetendő. Voltak esetek mi­dőn a rágalmazó ahhoz hasonló büntetésben része­sült, mint a minőt a rága­mazott kapott. Itt is megérdemelné a vádlott a hasonló büntetést alap­talan, agyafúrt támadásáért. A tanuk vallomására kiterjeszkedni majdnem időrablás volna. M­ár puszta rendreutasításból azt­­a­arja a vádlott kihozni, hogy Sár­kány bíró megvesztegnye lelt. Ez a megtestesült képte­lenség. A vádlott két tanút állított min­ek bebizonyítá­sára, hogy a bíró csak becsület­­értésért ítélte el Sternt, holott az őt rágalmazta is Hogy valakit csavargónak, vagy t. ..... snek neveznek, ez csak becsületsértést ké­pezhet, minélfogva a bíró teljesen korrekte járt el. Vagy ágalmazás az, ha valakinek azt mondják : «kikeresztel­kedett zsidó ?• Hivatkozik az ügyész a Moskovitz-Bajkov ügyre és kéri az esküdteket, hogy a megtámadott he­vületet állítsák helyre. Szterényi Bertalan: Gyöngének érzem magamat a védekezésre a közvádló által hangoztatott rettenetes vád­­dal szemben. Az ügyész kerül­i, mint macska a forró­­ ását, ama körülményeket, melyek az inkriminált közle­­mény igazolására szolgálnak. Szememre hányják, hogy etettem azt a vallást, mely magában foglal minden jel­­emtelenséget és bűnt . . . Az elnök: Nem engedhetek egy törvényesen bevett vallást ócsárolni. A vádlott: A közvádló Bolond Istókkal hoz engem kapcsolatba és született rágalmazónak nevez. Ha én született rágalmazó vagyok, a közvádló az igazságnak ízületett elnyomója. Én a rágalmazást a legaljasabb cse­lekedetnek tekintem. Ha nem sikerül kimutatnom, tisz­ait esküdt uraim, az ellenem szórt vádak alaptalansá­gát, akkor ítéljenek el könyörtelenül. Mikor engem a «tehetséges és erélyes» bíró pénzbírságra ítélt, nem rá­galmaztam őt, csak fölebbeztem Ítélete ellen, mely em­beri tévedés eredménye lehetett. Midőn azonban a hat zsidó, kiktől Újpest rózsás kertjét meg akarom menteni, jött a tárgyalásra, tőlük nem kérdezősködött előéletük után, míg reám, mint felperesre, rásütötte a rovott előélet bélyegét. A zsidók ... Az elnök: Ismételve figyelmezte­tem, ne tüntessen felekezetek ellen. A vádlott: Nem akarom magamat asszimilálni velük (Derültség). Mel­lőzte a közvádló a tanuk ama vallomását, hogy Sárkány bíró nem idézte be kérelmem daczára azt az egyént, ki veszélyes fenyegetést követett el velem szemben. Nem készültem­ védelemre, mert nem tudtam, hogy Bakos lesz a közvádló, hanem egy oly lelkiismeretes ember, ki belátva a fen­forgó tévedést, ezt fogja mondani az esküd­teknek : Mentsétek föl a vádlottat (Derültség.) Hiába pisszegnek a hallgatóságban levő zsurnaliszták, én az igazságszolgáltatás szerencsétlen áldozata vagyok. Mivel egy zsidó kufárok kezébe esett 14 éves lányt ki akartam szabadítani, már egy hónapja itt fetrengek Fortuna falai közt. Többet akarok mondani. Engem meg akartak gyil­kolni és gyilkosaim egyike itt van a hallgatóságban. (De­rültség.) Az elnök ismét rendreutasítja Szterényit. A vádlott: Született rágalmazónak neveztek, mert több százezerre menő sikkasztást fedeztem föl Újpesten, melyet zsidó polgártársaim .... Az eii : Ez nem függ össze a járásbiró ur ügyével. A vádlott : Majd össze fogom kötni. Beszél ezután a magyar igazságszolgáltatásról és felhozza, hogy a kisbir­tokosok földhitelintézetének ügyét el akarják tusolni. (Derültség.) Az elnök: De lássa, mit avatkozik ön megint bele ebbe a dologba ? A vádlott: Jogom van magamat védeni, hiába szakít mind a félbe és mosolyog a nagyságos elnök úr. Áttér ezután a rendőrségi botrányokra. Az ügyészség Meranba küldi Th­aisz Eleket, mert így kívánja ezt az igazság­szolgáltatás. Fölemlíti a «Függetlenség» csángópörét, me­lyet egy «kölyök» feljelentésére indítottak meg. Mind­ezekből — úgymond — kiderül, mint teljesíti kötelessé­gét az az ügyészség, mely azt mondja, hogy az igazság szolgálatában áll. Támadást intéz ezután a törvényszék ellen, mely letartóztatási végzését azzal indokolta, hogy a vádlott, ha szabadon bocsáttat­nék, még nagyobb bűnt követhetne el.­Ez arra a theo­­riára vezetne — úgymond, — hogy az egyszer becsu­kott tolvajt nem volna többé szabad kibocsátani, m­ert azután még nagyobb lopásokat követne el. Bakos ügyész visz mválaszában Don Quichotte szél­­malom­harczának nevezi Szterényi védekezését. Egy szerencsétlen, elvakult ember, ki azt képzeli, hogy az emberiség üdve tőle függ. Beszédével Csak meg­erősítette azt a véleményt, hogy született rágal­mazó. Különben is az Újpest czimü lapban nem­csak Sárkány aljárásbiró van megtámadva, az van ott mondva a szolga­bíróról, alispánról stb., hogy gazembe­rek ... A vádi.: (közbeszól.) Az is, be fogom bizonyí­tani. Az ügyész : A vádlott ama vádjára, hogy egyik val­lásról a má­skra való áttérését kigúnyolta, kijelenti, hogy a zsidó és keresztény vallás n­apelvei­ ugyanazok, a­mi a többit illeti, az csak sallang. Különben is itt nem a fele­kezetről, hanem a magánpanaszos ellen elkövetett becsü­letsértésről van szó. Kéri az egyhangú elitélést. Még néhány válasz és viszonválasz után az esküdtek visszavonultak határozathozatal végett. Nemsokára, dr. Vaskovics kihirdeti az esküdtszék határozat, mely szerint a vádlott 10 szóval 2 ellené­ben a rágalmazásban és becsületsértésben vétkesnek nyilváníttatott. Bakos ügyész a büntetés kimérésére nem akar be­folyni, megelégszik azzal, hogy Sárkány albíró becsülete hely­reállíttatott. Kívánja azonban, hogy az ítélet az Új­pest legközelebbi számában nyomassák ki. Szterényi Bertalan megköszöni az ügyész jó­indula­tát és arra kéri a törvényszéket, hogy a pénzbírság mel­lőzésével Csupán fogságra ítéljék, mert ő szegény, «mint a templom egere.» A törvényszék Szterényi Bertalant 11 havi fogházra és 150 frt pénzbírságra ítélte, tekintettel arra, hogy elítélendő cselekvényében saját érzületét követte és tá­madásai csak jelentéktelen lapban láttak napvilágot. Az ítélet az Újpest legközelebbi számában közzéteendő. Az ítéletbe mindkét fél belenyugodott. A tárgyalásért, mely 3 óra után ért véget, elejétől fogva nagy számú közönség volt jelen. Felemlíthetjük még e helyütt, hogy az egész tárgyalás alatt az ügyészség épületében Bornemissza felügyelő ve­zetése alatt 10 lovasrendőr volt felállítva, mert híre járt, hogy az újpesti munkások tüntetést szándékoznak rendezni földijük mellett. A demonstráczióból azonban semmi sem lett. Ily óvatossági szempontokból követelték mindenkitől a beléptijegy felmutatását is, nehogy vala­­mikép divergens elemek jussanak be a tárgyaló­terembe. Beszélték azt is, hogy Újpesten az esetleges felmentés hírét mozsárlövésekkel készültek megünnepelni.­­ A budapesti szobrász egyesület február 9-én, a polgári lövölde termeiben segélyalapja javára boh­ocz­­estélyt rendez. — Mulatság. Az alakulóban levő budapesti munkás­családház épitő egylet tagjainak ezeret elért létszáma al­kalmából január 3-án (szombaton) a réti polgári lové­­ház helyiségeiben dal- és szavalati előadások­kal, tov­ább tánczvigalommal egybekötött ünnepélyt rendez. — A maros tordamegyei fiatalság január 17-én vármegye-bált rendez a­ M.-Vásárhelyen építendő színház javára, melyre eddig huszonkét ezer frt gyűlt össze. — A lévai kaszinó e hó 18-án tartotta a közön­ég részéről már a múltból oly előnyösen ismert felolvasási estélyeinek elsejét. Nagyszámú és igen szép társaság tölte meg a ka­zilló di­ttermét, hogy a­ beállott t < h sárion küszöbén már megjelenésével biztosítsa az­ estély­­rendező bizottságot, mily előszeretettel ad találkát egy­másnak a város és vidék intelligencziája a kaszinóban, hogy a szellemi élvezetet és kedves szórakozást nyújtó társas összejövetelekben részt vegyen.­­ A fokozott vá­rakozásnak teljes élvezetet nyújtott az estély műsora, melyben első helyen említendő Szulyovszky Kornélia kisasszony teljesen átérzett és igen szépen előadott sza­valata, azután Koroda Mariska kisasszonynak művészi zongorajátéka úgy, hogy a társaság szűnni nem akaró tapssal fejezte ki köszönetét a szép előadásokért; a mű­sor befejező részlete volt Travnik Zsigmond ur felol­vasása «a nőkről», érdekesen és élénken előadva. — Társas vacsora követte az előadást;­­ a társaság derült hangulatban egész éjfélig maradt együtt. — A pécsi jogakadémia polgársága január 10-én a Hattyu-term­ek szín­ segélyző-egylete javára ur. Koharits Károlyné szül. Gzvetkovits Beatrix úrnő védnöksége­ alatt tartandó jogászbált rendez. A­ bizottság : Jobst Bem el­nök, Koszits Ákos pénztáros, Kriegl Imre ell­enőr, Vru­­lyák J­ános jegyző, Borsitzky Imre, Goócs Antal, Huksch Lajos, Horváth Kálmán, Kietzar Lajos, Lösch Antal, Princz Jenő, Szabó Kálmán, Tukacs Fábián, Troli Fe­­rencz, Závodnik Elek tagok.­­ Az újvidéki polgári kaszinó, mely a magyar társasélet fejlesztésében valóságos misszót teljesít, derék elnöke Táki Tóth István buzgósága folytán szombaton fényesen sikerült piknikkel nyitotta meg ez idei mulatsá­gainak sorozatát. — Jelen volt a magyar intelligenczia szine-java, nagyszámú hölgyköz­önséggel, kik jó zene mellett fesztelen jó kedvvel egész hajnalig mulattak. A négyeseket 30—40 pár tánczoltak még éjfél után is, a jelenlevők száma pedig meghaladta a százat. Ő­t láttuk — írja a tudósítónk — a város kedvelt főispánját Par­­csetich Félixet nejével, Lobm­ayer törvényszéki elnököt szintén nejével, B­igsicsevics honvéd és Albrecht közös hadseregbeli őrnagyokat, Hoch József honvéd ezredor­­vost s a katonai és polgári tisztikar öreget­ illat. A höl­gyek közül ott voltak: Arnold Sándorné, dr. Badics Ferenczné, Dimitrievitsné, dr. Höck Józsefné, Grossin­­gerné, Kovácsicsné, Horváth Józsefné, Hallerné, Kug­­lerné, Papné, Beloh­orszkyné, Tóth Istvánná, Winklené, Weissenhalm Edéné stb. továbbá: Belohorszky­­­ária, Dobruczky Gizella és Emilia, H­ick Leona, _ Horváth Ju­liska (Budapestről), Herger Elvira, Hoffmann Olga, Grossinger Julcsa, Esztergomi Ilma, Josipovits Aranka, Szabó Ilka, Tóth Róza, Wenzel Jócsa, Winkle Mariska és Paula kisasszonyok. MULATSÁGOK. — A fővárosi iparoskörben ma este a szabadság­­szobor-alap javára tánczczal, hangversen­nyel egybekö­tött műkedvelői szinielőadás volt. A szinielőadást meg­előzőleg a Czigányné nyitányát Lucsány Gyula tetszéssel játszotta zongorán. Ezt követte Tündérla­c Magyar­honban népszínmű, melyben különösen kitűnt Ging Anna k. a. (Marosa), ki úgy játék, mint ének dolgában kiváló tehetséget árult el. A nőszereplők közt kitűntek még Nagy Róza és Péczeli Róza kisasszonyok, kik otthono­san érezték magukat a színpadon. Tetszettek Mol­nár József, ki hatással énekelt, továbbá Bereczky Imre, Megyery Ferencz, Dezső József, Pápai P. Já­nos és Bereczky Ferencz.­­ Az előadás általában összevágó volt, a­mi jó részben Dezső József rendező érdeme. A népszínmű előadása után Elbert Imre szép zongorajátéka és Péczeli Róza csinos népdalai követ­keztek. Az utolsó számot Grig Anna népdalai képezték. A közönség élénk tapsokkal tüntette ki. Ezután táncz következett. Az első négyest 40 pár tánczolta. Jelen vol­tak : Streck Kalicza, Roth Kornél, Deutsch Jeanette, Müller Anna, Keller Hermin, Kovács Mariska, Finaly Róza, Streck Jolán, Borbélyi Karolin és Katalin, Schubers Frigyesné Posch Karolina, Ging Anna, Péczeli Róza, Nagy Róza, Kovács Mariska, Rivischis Sarolta, Neumann Celma stb. A mulatság igen vidám hangulat mellett folyt le.­­ Az athletabál tisztikara következőleg alakult meg : elnök Teleky József gróf, alelnökök Abonyi Emil, Banil­y György báró, pénztáros Aichnar Albert, el­enőr Streu­mann Gyula, jegyzők Rath Albert, Szokulay Kor­nél. A bizottság 70 tagból alakult meg. A bálbizottság irodája már megnyílt a Budapest fogadóban (bécsi­ utcza és Kristóf tér sarkán) I. emelet 3., hol­naponkint d. u. 4—6-ig vannak hivatalos órák. — A vasúti bál febr. 11-én lesz meg a vigadó ter­meiben. Pártolok: Hieronymi Károly, Tainay Lajos, Ivánka Imre, De Maistre vicomte, Fackh Károly vezér­­igazgatók. A rendezőbizottság elnöke : dr. Kiss János, (magyar államvasut), alelnökök: Seidl Ambrus, (kassa­­oderbergi vasut), Daxner Andor, (osztr. magy. állam­­vasút), báró Stockinger János, (magy. állam­vasut). A bál háziassszonya a legmagasabb köröshöz tartozó úrnő lesz.­­ A pesti izr. nőegylet bálját január 10-én tartja meg a vigadó nagytermében. A jótékonyczélu estély a farsang egyik legfényesebb mulatsága lesz. A lady pat­ronesse tisztjét Bisch­itz Dávidné vállalta el, a rendes bizottság pedig következőleg alakult meg: Dr. Bamber­ger Béláné, Deutsch­ L­ajosné, Hirsch Jakabné, Hohtscher B. Lipótné, megyeri Kiadsz Izidorné, dr. Neumann An­­talné, Schwarz Sándorné, Strasser Izidorné, Weiszhut Alajosné. — Dr. Bullai Lajos, ifj. Bischutz Artúr, dr. Dalnoky Béla, dr. Darvai Eulöp, Egger Gyula, Fiscus Béla, dr. Gráner Ernő, Herzfeld Frigyes, Keszler József, dr. Rosenberg Gyula, Schwarz József, d­r. Schwarz Kálmán, Strasser Rezső, dr. Visontai Soma, Weisz*­manni Lajos. — A Budapest I. ker. tabáni népiskolai könyvtár j vára jan. lO­en (szombaton) az I. ke­ület-krisztinavá­­rosi sörcsarnok termében zártkörű tánczestély lesz. — A szepesi bál bizottsága a bál háziasszonyául Juhos Gyuláné szül. Gassenheimer Eveline úrnőt nyerte meg, mig a védnökséget dr. Andalnizy László országgy. képviselő vállalta el. HÁZASSÁG. — Tornay Sándor korponai járásbirósági hivatalnok a napokban nőül­ vette Tito Miklós szent­endrei keres­kedő leányát. GYÁSZROVAT: Adorjánh­ázi Molnár Gábor a koronás érdem­kereszt tulajdonosa, okleve és mérnök, a cs. kir. dunagőzhajó­­zási társaság nyugalmazott felügyelője e hó 19-én, éle­tének 67-ik és boldog házassága 34-ik évében hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése holnap deczember 21-én, délután fél 3 órakor fog történni a IX. ker. pipa-utcza 6. sz. házból. A gyászjelentést a boldogult özvegye szül. Arkauer Mária asszony fia Ador­­jánházi Molnár Elemér szegedi kir. aljárásbiró és ennek neje Kocsi Horváth Amália, valamint Adorjánh­ázi Mol­nár János szabad-battyáni esperes-plébános, mint az el­hunyt bátyja adták ki a számos rokonság nevében. Barla Józsefné Osztián Veronika úrasszony e hó 17-én elhunyt. A boldogult az olvasó-nőegyletn­ek 1844. évi alakulásától kezdedig folytonosan részvényes tagja és az 1868. év óta buzgó és hi­séges pénztárnoka volt. Az egyesület külön gyászlapon jelenté halálát­ . Rosmayer Ferencs, Tolna m­egyének egyik legtekin­télyesebb és leggazdagabb polgára szél­ütés következté­ben hirtelen meghalt. Az elhunyt 71 éves volt. Polgár Mihály török-szent-miklósi földbirtokos és hites ügyvéd e hónap 17-dikén elhunyt. Halála köztisz­teletben álló nagy családot bontott gyászba, de egyúttal igaz részvétet keltett az egész környéken, melynek sze­gényei jótevőjüket tisztelték a boldogultban. Emlékét több nemes czélu alapítványa s egy nevét viselő iskola őrzi. Ti­meté­s 18-kán ment végbe a­ felekezeti különb­ség nélkül egybesereglett nagyszámú közönség részvéte mellett. A gyászdalokat a debreczeni főiskola énekkara adta elő. A Hivatalos lap decs. 20-iki számából. Kinevezés. Ő felsége a kassai székes káptalanban: Vandrácsek­ Károly székesegyházi főes­peres és Szent- Miklósról czimzi­k­ mislyei prépostnak az őrkanonok­­ságra, és Répaszky József ifjabb mesterkanonok és sóóvári czimzetes apátnak a székesegyházi főesperes­­ségre való fokozatos előléptetését jóváhagyván; ugyan­oda Dessewffy Sándor sárospataki plébánost s . szent­­keresztről nevezett vértes-kereszturi czimzetes apátot idősb — s Pagács Ferencz hittudort, tiszt, kanonokot s lyczeumi hi tanárt ifjabb mesterkanonokká, Liszkay Ferencz forrói plébánost és ale­perest, valamint Hat­­ting­er János töltszéki plébánost és alesperest pedig czimzetes kanonokká. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m­. kir. miniszterelnök, a. m­. kir. pénzügymi­niszterrel egyetértőleg, az aldunai VI. és Vll. öblözet­­ben levő ármentesitett állami birtokuk betelepítésére kormánybiztosul Bornemissza Ádám országgyűlési képviselő­. A közmunka és közlekedésügyi m­. kir. mi­niszter, Teszák Gyula postatisztet a temesvári posta­igazgatósághoz fogalmazóvá. A m. kir. pénzügyminisz­ter, Gammel Alajos irodatisztet és Ferenczy István szám­gyakornokot végleges, Byely Aurél díjnokot ellen­ben ideiglenes III. oszt. illeték-kezelő­i számtisztekké. A budapesti kir. törvényszék elnöke, Fekete Gyula díjta­lan joggyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki, iskolalátogatóit. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Baky István ügyvédet Csanakfalu, Ménfő és Kis-Barátffu községek; Sző­cs Árpád ügyvé­det Váralja, Szent-Marton, Écsfalu, Káptalan­-Nyul és Nagy-Barátfalu községek; Nagy Lajos birtokost As­­­szonyfa, Ravazd, Táp és Táp-Szent-Miklós községek és Turján puszta.; Zsoldos Sándor mezőőrei­, belv. hitv. evang. .lelkészt Pér község s Rétalap és Örkény pusz­ták; Tóth István gönyöi esperes-plebánost Böny és Mező-Örs; Púder Rezső gyor-szab dhegyi plébánost Gönyő és Szent-Iván községek; Fridrich Károly szám­­tartói Gyarmat, Tényő és Pátka községek; Matisz Ká­roly kis-peczi ág. hitv. evang. lelkészt Gyumure és Sze­­recsen községek; Mocsári­ Jenő birtokost Tét, Sze­nt- Kut, Kis- és Nagy-Móriczhida és Szemere községek s Szent-Pál puszta; Bors Pál gyarmati plébánost Csik­­vánd község Ö- és Uj-Majomsok és Ponyvád puszták; Pigmond Ferencz sz­­­inerei plebáno­s Kuronczó, Gyir­­mot, Kis-Bubut és Mérges községek; Kovács Lajos gyomorés plébánost Fel-Pécz, Kis-P­ cu és Kajád közsé­gek ; Inász László kis-babuti ág. hitv. evang. lelkészt Rába-Szent-Mihály, Raba-Szt.-Miklós, Csécseny, Rába- Patona és Ikrény községek.; Nagy György konyi plé­bánost Kapi, Enese,­Bi­zi és Rév községek; Takács Fér­ncz réti ág. hitv. ev. lel­­észt Kóny, Bödöge, Sö­­vényh­áz és­ Fehértó községek ; Jérff­y Ferencz birtokost Abda­ és Barcs községek; Koffer József abdai plébá­nost Öttevény és Ötevény-S­­iget községek; Cserhalmy Lajos z­.molyi plébánost Bácsa, Kis-Bajcs, Nagy,Bajcs, Dunaszeg, Duna-Szt.-Pál, S­­egye, Vámos, Szabadi és Vének községek; Boüaniczk­y Ignácz révfalui esperes­­plébánost Z.moly, Ladomér, Ugor-Ujalu,­ Héuervár, Raró és Ásvány községek; Závory Elek fiatali helv. hitv. evang. lelkészt Medve, Bak­on­y és Nyárad közsé­gek, és Zsemlye Péter birtokost Patas, Kulcsod, Gsihz- Radvány és Szap községek számára ideigl. iskola-láto­­gatókká nevezte ki. Bévváltoztatás: Guttmann Márk kassai illetőségű ugyanottani lakos saj.át, valamint Klára és Sándor kis­korú gyermekei vezetéknevének «G­ál»-ra, Pollak János kis-zombori illetúségü zsombolyai lakos vezetéknevének «Pata«vi»-ra, Veit­man Lajos deési illetőségű Ugyanottani lakos vezetéknevének «Torok»-re, Pick Lipót budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Mór és Vil­mos kiskorú gyermekei vezetéknevének «Peto»-re, Bru­dermann Samuel budapesti illetőségű ugyanottani la­kos saját, «amint Re­i, Biri, Katalin és Anna kiskoru gyermekei vezetéknevének «Bánti» ra kért átváltoztatása belügym­iniszterium renüe,eitel m­egengedtetett. 1884 SAVI­RATO­K. Kolozsvár,decz. 20. (0. E.) Dr. Haller Károly polgármester magyar közművelődési egylet alakítása czéljábol deczember 27-kére értekezletet hivott egybe. Az eszmét annak idején Bartha Miklós or­szággyűlési képviselő pende tette meg, és Haller pol­­mester most azt meg akarja valósítani. Z g­ráb, decz. 20. (0. É.) Zágráb város községtanácsa Vranyezán bárót a város díszpolgárává választotta ama érdemei elismeréséül, melyeket a város szépítése és a Strossmayer püspök tiszteletére remle­­ett ünne­pélyek körül szerzett. A városnak 1885 évi költségvetése a következő: összes szükséglet 525.553 frt, fedezete 492 532 frt, a hiány tehát 32.981 frt, mely 10­ Vo-nyi községi pótadóval fog fedeztetni. A községtanács 3 tagú bizottságot küldött ki oly czélból, hogy a rugviczai hajózási csatorna ügyében javaslatokat terjes­szen elő. A községta­nács elhatározta, hogy a pénzügyminiszterhez kérvényt fog intézni az iránt, ho­gy az új építkezésekre nézve 16 évi adómentességet engedélyezzen. Kumicsics írónak, ki Varasdon tartománygyülési képvise­lővé választatott, de a kinek választását a tartománygyülés kifogásolta, mert Ku­­­icsics nem birt honossági joggal, tegnap a s­okáa03 dijak lefizetése mellett megadatott a zágrábi polgárjog. ■ Berlin, decz. 20. a nyugat-afrikai ügyben ös­­­szehívott értekezlet hétfőn ülést tart. Berlin, decz. 20. Ma délután a császári palotában udvari ebéd volt, melyre az itt időző nagykövetek és nejeik, a katonai meghatalmazottak, Bismarck herczeg birodalmi kanczellár, Moltke tábornagy és Schleinitz a porosz királyi ház minisztere­i voltak hivatalosak. Berlin, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Azt beszélik, hogy a birodalmi gyűlés feloszlatásá­nak kérdésével az utolsó napokban mérvadó he­lyen komolyan foglalkoztak, de a kanczellár határo­zottan ellene nyilatkozott, mert a partviszonyok lényeges változását e rendszabály­tól úgy­­sem lehetne várni. H­ órm, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Gorr.: Itteni mérvadó körökben határozottan állítják, hogy a nemzetközi afrikai társaságot leg­közelebb Oroszország, Ausztria-Magyarország és Olaszország is el fogja ismerni. Róma, decz. 20. A Stefáni ügynökség valót­lannak nyilvánítja azon hírt, mintha a külügymi­nisztériumhoz megerősítése érkezett volna ama jelentésnek, hogy Bianchi tudományos utazó és társai meggyilkoltattak. Róma, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Gorr.: Az egészségügyi konferenczia, melyet tud­valevőleg Mancini külügyminiszter kezdeményezett, két, legfölebb három hónap múlva ül össze Rómá­ban. A másik nemzetközi konferenczia, melynek eszméje szintén Mancinitől eredt s,melynek czélja az, hogy a jogérvényes ítéleteket az államok kölcsö­nösen végrehajtsák, valamivel később, de szintén jövő tavas­szal ül össze ugyanott. Róma, decz. 20. (Az «Egyetértés» tudó­sítójának távirata.) Oberdank emlékezetére irridentista egyetemi hallgatók emléktáblát falasztak be a szabadság­harczban elesett hő­sök emléktáblái alá. A befalazás megtörténte után a rektorhoz mentek s értesítették őt a történtekről. Maurizi tanár kijelenti, hogy ez oly fait accomplie, a­melyet ő önkényüleg meg nem változtathat, de a további teendők végett egybe fogja hívni az egyetemi tanácsot s annak határozatát fogja végrehajtani. A tanulók ezután Oberdank házát akarták megkoszorúzni. Az egyetem kapujában azon­ban rendőrbiztos állta utjukat s a szalag nél­küli koszorúk vitelét is megtiltotta. A tüntető ifjak erre széttépték a koszorút s annak ba­bérleveleit maguk között kiosztották. A­mint a tüntetők szétoszolni vonakodtak, sőt inkább tüntető kiáltásokat hallattak, a szétoszlásra felhívó háromszori kürtjei után a rendőrség karhatalommal oszlatta szét a tömeget, mindamellett elfogatások nem történtek. A tüntetők bizottsága fekete szegélyű könyvecs­két osztott szét, mely Oberdank s Carducci halálának leírását tartalmazza s felhívást in­téz az ifjúsághoz az Oberdank emlék felállítá­sára. Az egyetemi tanács az Oberdank emlék­táblát el fogja távolítani. (N. Fi­. Presse.) Paris, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Wad­­dington ma Párisba érkezik. Faria, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Michel Lujza idegbajban szenved. Azt mondják, hogy álla­pota aggályos. Páris, decz. 20. A kamara mai ülésén a rend­kívüli költségvetés kivételével az egész költségve­tést megszavazta. A jobboldal nem szavazott. Mackay kijelenti, hogy a jobb párt semmi felelősséget nem vállal el a költségvetésért s azt nem szavazza meg, mert rendszeres hiányt tartalmaz. A kamara f. hó 26-ikáig elnapolta üléseit. Páris, decz. 20. Mint a Havas-ügynökség Shanghaiból jelenti, a khinai kormány Pate­­netre franczia követnél ismét megkísérelte békülékeny lépések tételét, Ferry miniszter­­elnök azonban megbízta Patenetret, hogy utasítsa vissza Khina ajánlatait, mert a fön­­forgó viszály most már csak fegyveres úton intézhető el. Páris, decz. 20. Kairóból érkezett távirat sze­rint, ott határozottan állítják, hogy a khedive bele­egyezett Németország és Oroszország ama kivonatá­­nak teljesítésébe, hogy az egyiptomi államadóssági pénztár ellenőrző bizottságában a nevezett két ál­lam is képviseltve legyen. Páris, decz. 20. A Kambodsával kötött szerző­dés tárgyalására kiküldött bizottság mai ülésén Terry kormányelnök kijelenté, hogy teljesen­ he­lyesli Thomsson kormányzó eljárását a kambodsai királ­lyal szemben, ki nem tartja meg az 1863-diki egyezmény határozatait. Páris, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Gorr.: Itteni körökben újabb egyiptomi konferencziát kezdenek emlegetni. Úgy látszik, hogy az összes ka­binetek az angol javaslatokat illetőleg azt a nézetet vallják, hogy az egyiptomi kérdésben a politikai momentumot a pénzügyitől nem lehet elválasztani s e két kérdést csakis együttesen és pedig nemzet­közileg lehet megoldani. London, decz. 20. A,«Times» még egyszer rá­térvén a német birodalmi gyűlés decz. 15-ki hatá­rozatára, azt határozottan elitéli, mint meggondo­latlan kicsiny­lését a birodalmi kanczellárnak. London, decz. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Tims az Új-Gunea annektálásáról szó­l hirt lényegében helyesnek tartja. Különben— úgymond a citty-lap — Angliának annyi a szigete, hogy más nemzetek szerzeményeit nem kell irigyelnie. A n­é­m­etek kitűnő gyarmatosok lesznek. Egyidejűleg azonban ócsárolja a Times az angol gyarm­atügyi hivatal tehetetlenségét, mivel megy végbe ut meg uj annexió, tétlenül nézi, mint mely az angol ke.

Next