Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-07 / 65. szám

detését megtámadják, hatalmát korlátozzák, legüdvösebb intézményeit visszautasítják s mindezt most a jelen idő­szakban, mikor, ám a társadalomra nézve igazi üdvöt remélnek, ezt legfőkép az egyháztól kell várni. Ezen fölül keserűségünket megtetézi az a helyzet, melyet itt Rómában Jézus Krisztus helytartójának terem­tettek, s mely annál nehezebb s annál súlyosabb, men­nél tovább tart. — Nincs­­ hiány olyanokban, kik azt állítják, hogy a római pápa jószántából alkalmazkodhat­nék, alkalmazkodnia kellene eme helyzethez, s elégnek kellene tartania a számára meghagyott szabadságot. Ez által csak gún­nyal és inzultussal tetézik az állalmit, mert szembeötlő tény, hogy a jelen viszonyok közt nem vagyunk urai a saját hatalmunknak, hanem mások kényére vagyunk hízva, kik hatalmukban tartván b­en­ün­ket, minden peremben súlyosabbá tehetik ellenünk való ellenségeskedéseiket, keresett ürügyek alatt megakadá­lyozhatják minden tettünket, s az emberek és dolgok különféle lehetséges változékaiban saját személyünk ellen megújíthatják amaz ellenségeskedéseket, melyeknek több elődünk ki volt téve más korokban. Talán nem teszik meg? Azok, kik minden jog ellenére nem féltek meg­rohanni az egyházi államokat, erőszakkal elfoglalni Rómát, sőt pápai lakásunk kapujáig is hatolni, micsoda biztosítékot nyújtanak, hogy ezt is nem fogják megsér­teni. Vájjon a közelmúlt alkalmakkor nem nyilvánítot­­ták-e vakmerő szándékukat, nem intéztek-e vad fenyege­­­­téseket békés hajlékunk ellen ? De ha mindez nem történnék is, hol van a pápának teljes szabadsága az egyház kormányzatában ? Mindenki­nek élénk emlékezetében van még, hogy mit­ követtek el a propaganda ellen s általa az apostoli hatalom és hivatal függetlensége ellen, a mennyiben ez igen közel­ről s az egész világon érdekli a hit s a lelkek érdekeit. Mit mondjunk a megürült székekre általunk eszközölt kinevezésekről, melyek közül némelyek igazolhatatlan késedelmet szenvednek, míg másoknak semmi eredmé­nye sincs Olaszország sok egyházára nézve a minden alapnélküli jogkövetelésekkel szemben ? végre még Ró­mánkban sincs hatalmunkban ajtót csukni a betörő eret­nekség előtt; nincs hatalmunkban megakadályozni a fel­forgató és gonosz doktrínák elterjedését, sem a hit igaz­ságaival s az egyház, tanaival nyíltan ellenkező törvénye­ket. Váljon a becsületes emberek ítélete szerint eme helyzet tartós és megillető helyzete-e az egész katholikus világ legfőbb pásztorának ama magas hivatalban, melyet Jézus Krisztustól kapott, megfelel-e ez az apostoli szék méltóságának? Bizonyára nem. Mi elviselhetjük, de amíg tart, sem mi, sem utódaink bármelyike soha semmi áldoza­tok árán sem fogadhatja el s nem szentesítheti. Az egy­ház életéről és erejéről, legfőbb hivatalának függetlensé­géről és szabadságáról van itt szó, a­melyekért a római pápák istenbe vetett hittel s a kötelesség indulatából merített bátorsággal mindig küzdöttek és győztek még a föld legnagyobb hatalmasságaival szemben is. Mint pápaságunk első napjaiban, úgy most­ is belenyugodva a gondviselés rendelkezéseibe, ama különös segedelem­mel, melyért könyörgü­nk, s melyet az egész katholikus világ könyörög ránk az égből, tántoríthatlanul fogjuk követni megfutandó nehéz és zord utunkat, s tőlünk telhetőleg fogjuk nyújtani a romlása felé siető világnak ezen isteni vallás becses előnyeit, melyeket ez a világ nem csak hogy nem becsül meg, hanem még oktalanul és hálátlanul harczol is ellenük. A szent kollégium se­gítsége, a­melyre számítunk, nagy segedelmünkre és nagy támaszunkra lesz a jövőben is. S ezen bizodalomban, különös jóindulatunk zálogául, önre bibornok ur, vala­mint a szent kollégium többi tagjaira s a többi itt levő személyekre apostoli áldásunkat adjuk.» • T7!TT!TCT!TT^rszÖMr>AT, márczius 17 ÚJDONSÁGOK. — márcz. 6. — Személyi hírek. A király tegnap délben bucsulátogatást tett Bécsben Reuss herczeg német nagykövet palotájában Károly Sándor szász-wei­­mari nagyherczegnél, ki három heti ott időzése után este visszautazott Wei­marba. — Dr. Károly Tiva­dar bajor herczeg számára a merani kórházban egy termet rendeztek be szemorvosi műtétekre. — Jova­­novics b. táborszernagy, Dalmác­­ia helytartója,tegnap Zárába érkezett. — Császka György szepesi püspök tetemes összeget ajánlott fel a Bolognában IX. Pius emlékére építendő mauzóleum költségeire s elküldte egyházmegyéje czimerét Bolognába, hol a mauzó­leumban freskóképet készítenek róla. — Liszt Fe­­rencz a jövő héten Esztergomba utazik Simor János herczegprimás meglátogatására. — Ernő koburg­­gothai herczeg Nizzába utazott. — János főherczeg a trónörököspárral egyidejűleg látogatja meg Cze­­tinyét, hol a magas vendégek fogadására nagy elő­készületeket tesznek. — Mária Anna braganzai herczegnő Würzburgból Meranba utazott. — Peja­­csevics László gróf belső titkos kamarás tegnap ki­hallgatáson volt Bécsben a királynál. — Különvélemény. A gráczi Tagespost márczius 2-iki száma, mely csak véletlenül jutott hozzánk, kü­lönvéleményt nyilvánít Jókai Arany ember­éről a bécsi lapok magasztaló kritikáival szemben. A stájer lapocska sem poézist, sem drámai erőt nem talál a nagy magyar költő darabjában, de azt nagylelkűen elismeri, hogy a színpadi hatásnak nincs híjával. Különben m­ég a da­rabnál is jobban elitéli az első előadás közönségét, me­lyet m­ivéletlennek és vadnak bélyegez, a miért oly za­josan nyilvánította tetszését. Nincs ínyére, hogy a bécsi magyarok annyira kitüntették nemzetük legnagyobb re­gényíróját s azt hiszi, hogy a tüntetés lármája boszan­­totta az előadás német hallgatóit is. A lármából a ma­gyar nép czivilizálatlanságára vont következtetést. — Hiába, nincs teljes öröm, nincs teljes boldogság és diadal a világon ! A bécsi sajtó hasztalan ünnepli Jókait, ha egyszer a gráczi Tagespost megtagadja tőle az el­ismerést. — Borzasztó lég szeszrobbanás. Olmützből távírják, hogy ma éjjel­i 2 órakor Karvinban/Larisch gróf bányájában légszeszrobbanás volt, melynek 147 bányász esett áldozatul. Nem tudni még, vajjon va­lamennyien életüket vesztették-e. Tuskany bánya­­tanácsos még az éjjel folyamában Karwinba utazott. Mint lapunk olm­ützi tudósítója sürgönyzi, a bányá­nak Larisch-Moenich Henrik gróf a tulajdonosa, ki olmützi palotájában, Johannesgasse 20. lakik. A grófhoz eddig csak rövid táviratok érkeztek a bánya­­szerencsétlenségről. E sürgönyök elsejében száz ■negyvenhat halottról van szó, a másodikban már csak száz­huszonnégyről. A gróf nyomban kimerítő jelentést kért Kamin bányaigazgatótól és minden intézkedést megtett, hogy az esetleg életben mara­dottak megmentessenek. A való az, hogy a robbanás folytán száz­huszonkét munkás járt szerencsétlenül, ezek közül a legtöbb nőt; délig tizennyolcz halottat és két élőt szállítottak fel. A mei<g munka rend­kívül meg van nehezítve; az orvosok azt állítják, hogy mind a száz­húsz ember menthetlenül el van veszve. A robbanás éjjel három órakor történt a János-aknában. — Gordon tábornok nővérei, kik South­amptonban laknak, a Standard értesülése szerint kijelentették, hogy­ nem fogadnak el semmi ne­mü pénzt,vagy állami nyugdíjat elhunyt fivérük szolgálataiért. Gladstone a kormány nevében szintén évi­­ nyugdíjat ajánlott föl, ígérve, hogy a parlamentet erre, vonatkozólag meg sem fogják kérdeni, de a két hölgy a ízt is visszautasította. — Véres pisztolyjHírb­a­j folyt le Győr mel­lett a püspökréten Pálffy János gróf és Szapáry Pé­ter gróf huszárhadnagyok k­özt. Az utóbbit ellenfele golyója mellen találta és súlyos sebet ejtett rajta. A feltételek szerint egyszeri golyóváltás volt avance nélkül. A párbajozók már régebben Pozsonyban el­akarták intézni ügyüket, de­ a rendőrség tudomást szerzett a készülő párbajról és közbelépett. Szapáry állapota életveszélyes. — Európai bútorok Szudánban. A­­ londoni Gra­­phicnek Szudánban iüőző levelezője ebben a lapban újdonságképen beszéli, hogy a dongolai rnudir házában, kit utazása közben meglétoga­tott, a keleten még mindig divatos szőnyeg helyett hajlo­­­­tt fából való székkel kí­nálták meg. A rnudir ugyanis tizenkét darab ilyen széket hozatott magának Európából. — Öngyilkos tábornok, Münchenből távírják, hogy ott a hetvenkét éves Dietl a­­.tábornagy gyógyítlatlan be­tegség miatt agyonlőtte magát. Az elhunyt a legkedvel­tebb bajor katonatisztekhez tartozott. 1873-ban nevezték ki altáborn­ag­gyá. — A párbér-kérdéshez. Timon Ákosnak a pár­bérről írott könyvét bírálja a «Magyar Igazságügy» már­­cziusi füzete. A bírálatot tsa­l?pvetts Gyula, az egy­házjognak magántanára a liMafjesti­ egyetemen, irta. A terjedelmesebb bírálat arra az­­ eredményre jut, hogy a párbér dologi teher és hogy a párbérviták elintézése nem a közigazgatási hatóságok, de a rendes bíróságok elé tartozik. Kováts tehát egészen más eredményekre jut, mint Timon. A bírálat külön lenyomatban is meg­jelent. — A kolera. A borzasztó kísértet már megint fenyegetőn emeli a fejét. Két helyről jön a­­r, hogy a kolera ismét kitört. Marseilleből Triesztbe érkezett táviratok szerint az említett franczia város­ban pusztít a rémes betegség. Tegnap pedig Orosz­országból, Kronstadtból jött az a hír, hogy ott is kolerabetegségek nyomai mutatkoztak. Nem lehe­tetlen, hogy az enyhe időjárás következtében tűn­tek megint fel a járvány csírái, de egyelőre még nem kell attól tartani, hogy ezek a hírek alaposak is. Mert Marseilleben —a múlt évi szomorú tapasz­talatok után — bizon­nyal nem titkolnák el a szomorú híreket, hanem haladéktalanul megtennék a szükséges intézkedéseket a baj elhárítására. Ami pedig az oroszországi hírt illeti, arra kell utalnunk, hogy a tavasz közeledtekor majd minden évben hasonló hírek érkeznek, melyek azonban utólagosan rendesen túlzottaknak bizonyulnak. — «Művelt maire kerestetik.» A «Pattié» egy franczia vidéki lapnak következő hirdetését közli: «F... városban maire kerestetik, feltétel, hogy írni és olvasni tudjon és ne legyen írnokra szüksége. Jó ajánlatok kívá­natosak.» — A «Patrie» ehhez még megjegyzi, hogy F . . . városának előbbi mak­eje nem hatolt az ábécés­könyvnek titkaiba. — Potemkin városából­ A «Szegedi Napló»-ból vesszük át a következő sorokat: Hogy az általános la­kásüresség miatt mily szomorú helyzetb­e jutottak a sze­gedi háziurak s evvel kapcsolatban a város is mily fonák viszonyok közé jut, — élénken színezi ki az alábbi eset, mely most a hatóság kezében van elintézés végett. Egy helybeli kereskedőnek, ki a viz előtt virágzó üzlettel birt, két uj háza van, (illetőleg: volt !) melyeket államkölcsön segélyével épített fel. A házak — egyik a Rákóczy-utczá­­ban, másik a szabadkai sugárúton — teljesen fel van­nak épülve, előttük kövezett út vezeti el s szakértői becslés szerint az egyiknek értéke 0969 forint, a másiké 11,337 forint. A két házban, mióta fel­épültek, nem lakott egyéb halandó a házigazda csa­ládján kivül, mely a kisebbik házat foglalta el, m­ig a na­gyobbik h­áz lakatlanul állt. Nem csoda tehát, ha ez egyet­len egy lakó fölül is ellic­itálták csakhamar a házakat, és pedig mindkettőt összesen 2005, mondd kétezeröt írtért, daczára hogy forgalmas utczákban vannak, s kövezet vonul mellettük el. Ámde a két házon az államnak nagyobb köl­csönösszege tetszik, és pedig az egyiken 4130 és a másikon 8350 forint. Miután az­ állam kölcsönért a város keres, ennélfogva a város 14 napi határidő alatt kénytelen utó­ajánlatot tenni, mert különben elveszti jogát a birtokra, míg a 12,480 forint állami kölcsönt ennek daczára le kell fizetnie a házakért, melyekért az árverésen csak 2005 forintot adtak. Megjegyezzük még, hogy az ilyen esetek nagyon is gyakoriak.­­ Egy másik közleménye a szegedi lapnak így hangzik: Szeged­ről valóságosan özönlik ki az iparosság, és pedig egy tekintélyes része külföldre. A hatósági közegek alig győzik elintézni a sok jelentkező iparos utazási ügyét. A mai tanácsülés elé egyszerre 14 iparos külföldi útlevele került jóváhagyás végett, kinek nagy része Szerbiába tart. Midőn megkérdeztük tőle, mi az oka a tömeges kivándorlásnak, szomorúan mondák : «Ugyan mit csi­náljunk Szegeden ? Nincs itt számunkra munka, tán nem is lesz többet.» —• Halál drurajkodás miatt. Laibachból írják: E hó 1-én Eisnern községben egy földbirtokos azzal a je­lentéssel állított be az odavaló csendőr-őrparancsnok­­hoz, hogy három falubeli legény garázdálkodik a falu­ban, s többek közt az ő kutyáját is agyonverték. Kérte, hogy vegyenek föl jegyzőkönyvet az esetről. A késő esti órákban a három paraszt­legény megjelent a csendőr laktanya előtt, s nagy kurjongatás közt fenyegetőzött, hogy: «Még ma vége lesz itt minden élőnek !» Az őrs­vezető két csendőrrel rögtön őrjáratra indult, mit a le­gények meglátván, folytonos lárma közt eltávoztak. Az őr­járat utánok sietett és csendre intette őket. A felszólításnak azonban nem lett eredménye, sőt az egyik legény, Botor Antal kihívó hangon oda kiáltotta a csendőröknek, hogy többet próbált már a világon, mint a csendőrök, mert a már katona volt. A csendőrök figyelmeztették, hogy no lármásáét, s mikor látták, hogy m­inden szép szó hiába való, a törvény nevében letartóztatták. A­mint az egyik csendőr megfogta Rotar kezét, hogy megkötözze,sőz mellbe taszította. A másik csendőr erre szuronyával lá­bon szúrta a legényt, a­ki megragadta a fegyvert, a du­lakodni kezdtek. Dulakodás közben még két szúrást ka­pott lábába és mellébe. Végre sikerült neki megfutni, de a csendőrök ötször utána lőttek. Az egyik golyó fe­jén találta, úgy hogy összerogyott, s rövid idő múlva meghalt. — Mac­ Mahon emlékiratai: Mac Mahon tábornagy szabad idejét arra fordítja, hogy megírja emlékiratait, melyek a katonai pályára való lépésével kezdődnek és addig tartanak, mikor a köztársasági elnökségről lemon­dott. A Gaulois azt írja azonban, hogy ezek a me­­moireok nem fognak napvilágot látni, mert csak a csa­ládjának vannak szánva és a tábornagy akaratához ké­pest még a halála után se lesz szabad azokat nyilvános­ságra juttatni. —­ Fokról fokra. Az amerikai lelkész leánya, ki né­hány év előtt Pétervárott nagy botrányt okozott, melynél Konstantin nagyfejedelem oly kevéssé irigylendő szerepet játszott (a nagyfejedelem ugyanis ellopta anyjának ék­­szerszekrényét, hogy a szép amerikai­­ leány lábaihoz te­gye), mint az Amen Corn írja, annyira sülyedt, hogy egy filadelfiai roszbimü házba került. Nagyon jó nevelés­ben részesült és egy tekintélyes nyugat-virginiai kereske­dővel, Blackwooddal kelt egybe, a­kitől azonban­ meg­szökött, hogy a gyalázat ölébe vesse magát. Tíz évvel ezelőtt Európába utazott és a párisi egyetemes kiállítás alkalmával megismerkedett Miklós nagyfejedelem fiával, Konstantin nagy­fejedelemmel.­ A kiállítás után Blanchard név alatt kedvesét Pétervár­ra követte, hol nagy lábon élt. A fejedelmi udvarló száműzetése után a szép leányt katonai fedezettel a határra szállították, a­hol megtiltot­ták neki, hogy valaha megint orosz földre tegye a lábát. Blackwoodné, kinek ekkor még sok pénze volt, Parisba ment, hol sok botránynak volt az okozója. Nemrég vis­­­szatért az­ Egyesült­ Államokba és minden szégyenkezés nélkül kijelentette, hogy Washingtonba készül utazni, a­hol «Ladies Boardinghouse»-t nyit meg. — Kämmerer czlntcost&rea. Abból­­ az alkalomból, hogy a múlt héten több anarchista izgatót fogtak el Svájczban. Berlinből a következőket írják a JV.Ztg.-mk: A közvéleménynek elégtételül szolgál, hogy Otter Viktort, a solothurni születésű anarchistát szintén elfogták. Kam­merer tőle kapta az Otter Arnold nevére szóló útleve­lét, mel­lyel hosszabb ideig tartózkodhatott Bécsben. Otter irt is Kennelnek egy ízben levelet, melyben a többi közt ezeket mondja: «Hiszen ismered talán szán­dékát » Otter erre nézve zavartan azt vallotta, hogy e szavak Kammerernek arra a szándékára vonatkoznak, hogy az anarchista­ pártnak propagandát csinál. A vizs­gálóbíró azonban azt következtette ebből, hogy Otter, Ken­nel és a többi anarchista is be volt avatva Kämmerer bűnös terveibe, mert a czinkostársak mind azt vallották, hogy Kämmerer­­ Bernből Amerikába utazott, valamint a Freiheit czimű anarchista lap is azt írta, hogy: «Käm­merer és Dinglmeyer szerencsésen ide (Amerikába) ér­keztek.» Kämmerer atyjánál, ki külföldön lakik, csak­ugyan találtak fiától egy levelet, mely New-Yorkból 1883. deczember 10-ikéről volt keltezve. Kammerer azonban nem is volt Amerikában, hanem a Bernben megírt le­velet átadta egy Amerikába utazó barátjának, ki azt New-Yorkban postára tette.­­ A trieszti kéj ó fű­­tők sztrájkja még nem ért vé­get. A Lloyd igazgatóság intézkedéseket tett, hogy a Lloyd-gőzösök zavartalanul közlekedhessenek. A Lloyd táviró utján felkérte a hadügyminisztériumot, hogy ideig­lenesen bocsátaná rendelkezésére a hadi­tengerészeti fűtőket. A hadügyminisztérium ezt a kérvényt kedvezőn intézte el és így a postaszolgálat nem fog megzavarást szenvedni. A Lloydfütők száma mintegy 700-ra megy és fizetésük 24—32 írt havonkint. A­míg a hajókon szol­gálnak, aranyban fizetik őket, ha pedig a hajó Trieszt­nél horgonyoz, csak papírban. Szolgálatuk nagyon nehéz, mert naponk­int 8—12 óra hosszat kell a tüzeléssel baj­­lódniok. A sztrájkolók száma tegnap m­ár 200-ra rúgott, csupán 20-an — valamennyien családapák — vonakod­tak a Példát követni, mert nem akarták családjaikat tönkretenni. Ennek a körülménynek és új emberek fel­fogadásának köszönhető, hogy az Iris és Benace Lloyd gőzösök tegnap még elindulhattak. De az Iris fűtői abban állapodik meg a sztrájkolókkal, hogy arra az esetre, ha Fiuméba érkeztükkor nem kapnak sürgönyt, melyben értesítik, hogy a fűtők kívánságait teljesítették, úgy Fiuméban partra szállnak és a sztrájkolókhoz csatlakoznak. A­mi a tűzöknek a munkaidő szabályozására vonatkozó kí­vánságát illeti, azt alkalmasint teljesíteni fogják, azonban egész bérüknek aranyban való kifizetése oly nehézséget képez, mely alig lesz teljesíthető, mert a Lloyd kiadásai ezáltal évenkint 20—30.000 frttal emelkednének. A Lloyd zavara annyival­­ nagyobb, mert az egymás után Triesztbe érkező gőzösök fűtői valamennyien a sztráj­­kolókhoz csatlakoznak, és helyükbe nem lehet csupa ujonczokat vagy megbízhatatlan egyéneket alkalmazni.­­ Az éjjel folyamában érkezett táviratok szerint a sütők sztrájkja körülbelül véget ért, Petke műszaki igazgató köz­belépésére nagyon sok sütő ismét hozzálátott a munkához. Az igazgatóság a bér fölemelését illetőleg is engedett. Egyébiránt tegnap este elfogtak három fűtőt. Biztosan hiszik, hogy még ma valamennyi fütő visszatér a mun­kához. Éjjel tizenkét órakor távírják lapunknak, hogy a Lloyd-fű­tők valamennyien véglegesen elhatározták, hogy elfogadják az igazgatóság ajánlatát. — Véres szerelmi dráma színhelye volt Kolozs­váron tegnap az «Angol­la» vendéglő. A szolgaszemély­­zet a délelőtti órákban az egyik­ szobában egy fiatal leány­­ véres holttestét, s mellette egy haldokló fiatal em­bért talált. Az utóbbi Zu­r­er Ferenc­ marosvásárhelyi keres­­kedésepéd, ki a kolozsvári dohányfőtőzsdén volt alkal­mazásban ; a leány pedig Tamási Jozefa kolozsvári ille­tőségű szobaleány. Karácsony óta voltak egymással isme­retségben, s mint a kihallgatott fiatal ember vallja, tegnapelőtt a leány a színházban volt, s ö eléje menve, a vendéglőbe kisérte, a­hol Tamási Jozéfa alkalmazva volt. Ott együtt vacsorának, a együtt töltötték az éjét; reggel 6 óra tájt a futar ember ÍVaga pisztol­lyal előbb a leány szivébe lőrt, minek következtében az azonnal meg­halt, azután­ saját szivét vette czélba, de rosszul talált, s életben maradt. Állítása szerint, már egy hét óta el­határozták, hogy a halálban egyesülnek, indokuk az volt, hogy szerették egymást, de nem lehettek egymáséi, mert a fiú szülei ezt határozottan ellenezték. — Gyújtogató süket néma. A múlt hó végén em­lítettük, hogy a Wohlen a vájczi faluban a szegények házát egy süket­néma felgyújtotta, s hogy ez alkalommal öt ember vesztette el életét. Mint Woldenből írják, a köz­ség 3000 lakóval bir, s egyike Aargau kanton legszebb falvainak, különösen szal­oniparáról ismeretes. Díszét a szegények háza képezte, melyben 55 személy­­ volt elhe­lyezve. Mikor a tűz kiütött, az intézet lakói mély álomba voltak merülve. Daczára, hogy a falak mind kőből van­nak, s néhány bátorszivü ember megtett minden men­tési kísérletet,­ öt szegény bennégett. — Egy ártatlanul elitélt Borsa. Nagyon sokan fognak m­ég enyé­ ezni h’teiner Katalin esetére, kit a bécsi esküdtszék gyilkosság miatt ártatlanul elitélt. Feb­ruár 15-én volt három éve,­ hogy a leány négy évi ra­­boskodás után, ártatlansága ,kiderülvén, visszanyerte szabadságát. Általános volt a részvét iránta, s a közön­ség meg­lehetős összeget adományozott számára. Steiner Katalin háialóüzlethez fogott,’de’alig egy év alatt el­vesztette mindenét, mert nem értett az üzlethez. Azóta nagy nyomorban él anyjával és nővérének öt éves fiával együtt Bécs egyik külvárosában. A sok sírástól egyik szemére tökéletesen megvakult, s most a másikkal is alig lát már­. Az átélt izgatottságok miatt veszedelmes­­szívbajt kapott s emlékezőtehetsége is meggyöngült. Hogy szerencsétlensége teljes legyen, nem rég lefoglal­ják bútorait és elárverezik házbértartozás fejében. Ha jótevő nem akad, a szerencsétlen leány, ki lesz téve az énen halálnak. — Öngyilkosság a taplómban. A tizennyolcz éves varrónő, Havelka Maria, kinek öngyilkossági kísérletét már jelentettük, annyi sok megcsalatkozott leánynak a sorsában osztozott. Őt is elárulta és ott hagyta egy lelki­ismeretlen férfiú és a lány azt hitte, hogy nem éli túl gyalázatát. A szerencsétlen­­ leány néhány hónap előtt megismerkedett egy fiatal emberrel, ki azt állítva, hogy komoly és becsületes szándékai vannak, elcsábította a gyenge teremtést. A szép leány már az esküvőre készült, de egyszerre azt a felfedezést lőtte, hogy kedvese már három év óta nős és azonfelül különféle büntettek miatt már ismételten büntetve volt. Havelka Mária, ki ennek a lelkiismeretlen csalónak összes megtakarított pénzét feláldozta, ettől a percztől buskom­or lett és ily hangu­latban ment múlt szerdán a templomba, hol fél óra hosszat imádkozott az oltárkép előtt, aztán a leghátulsó padba mentésg kéksavval megmérgezte magát. Az irgal­mas nővérek kórházában megtagadott minden felvilágo­sítást és sem nevét, sem lakását nem akarta megmon­dani. Azonban ruháinak átkutatásakor, egy üres, de czim­­mel ellátott levélbom­lékot találtak és csak ez által álla­píthatták meg az öngyilkos leány kilétét. Az orvosok kételkednek felgyógyulásában. . .­­Rövid hírek. Nyolczmn éves asszony került a vádlottak p­adj Ma az erzsébetvárosi tör­vényszéknél. Nyilka Tudoménak hívják s bűne ab­ban áll, hogy Héjcisfalván 70 éves férjével együtt megverte a végrehajtót. Nyolcz napi fogházra ítél­ték őket. — Jiecsen Jakab Károly jómódú iparos egyetlen leánya , Mari e hó 1-én czyankalival meg­mérgezte magát. Az öngyilkosság okát nem is sej­tik.—­­Régi pénzt talált Csepregi Mihály szeg­­szárdi lakos hati szőllejében. A pénz, török ezüstök, nagy fazékban volt; az egész összeget a szolgabiró­­ság vette magához. — Nagy-Perkátán egy 12 éves szolgálóleány e hó 3-án gazdája házában a kútba esett és megfulladt. — Pozsonyban Neider Elemér budapesti illetőségű 15 éves szerkovács teg­nap mellbe lőtte magát. Felgyógyulásához nincs remény. — Négy gyermekét temették el egy­szerre Gyergyó-Alfaluban Székely István ottani gazdának. Mindnyájan a difteritisz áldozatai voltak. — Nagy Sándor volt aradi törvényszéki elnök jótékony czélokra nem 3000 frtot, mint a mú­lt hé­ten említettük, hanem 15,200 frtot hagyományo­zott. — Aradon egy hentesmester csöndes elme­­zavarban szenvedő neje bekente magát petróleum­mal és meggyújtotta ruháját. Mire eloltották a tü­zet, egész teste összeégett. — Bános község mel­lett e hó 2-án éjjel a segesvári rendőrtanácsost, ki egy csendőrrel ment, kilencz farkas megtámadta. A csendőr addig lövöldözött, mig a farkasok szétsza­­ladtak — Jókainé Laborfalvi Róza mell­szobrára eddig 70S írt 30 kr és 120 frank gyűlt egybe. — Az ujvásártéri rablógyilkosság. Mai szá­munkban tartózkodással regisztráltuk azt a hírt, hogy a rendőrség kézrekeritette V­égh Ágnes tébolyházi ápoló­nőt, kit özv. Schmidt Józsefn­é meggyilkolásának gya­núja terhel. A sokáig keresett asszony letartóztatásáról ugyanis már délután értesültünk, de a rendőri sajtó­iroda határozottan megc­áfolta az elfogatás hírét, midőn­­hivatalos megerősítését kértük. A rendőrség körében még m­a is titkolják Végh Ágnes kézrekerültét, noha egyenesen a sajtó érdeme, hogy sok tévelygés után reá akadtak. A lapok részletes közlései nélkül aligha tudták volna meg a vig­ytezái 22. számú ház lakói, nogy olyan rettenetes gyanú terheli azt az asszonyt, kinek ők csupa vendégszeretetből menedéket adtak, s nem is jutott volna eszükbe, hogy Végh Ágnes hollétéről hírt adjanak a rendőrségnek, mely oly 'nagyra van most a sikerült fogásán-val. A gyanúsított asszony Kápolnás-Nyékről vak, s mint már említettük, rokona Bognár József nyugalmazott plébánosnak. Ezen a réven gyakori ven­dége volt az öreg lelkésznek, s a gazdasszony jó hasz­nát vette a ház körül. Attól­­ fogva, hogy az angyal­földi tébolyházból elbocsátották, csaknem minden­nap megfordult az újvásártéri házban, habár ott nem a legnagyobb szívességgel látták. Az öreg pap neheztelt reá, mert könnyelmű életet folytatott, a gazdasszony pedig azért nem szívelhette, mivel minduntalan megkí­vánta valamelyik ruháját, vagy egyéb értékes holmiját, s addig hizelgett, könyörgött, a­mig a kiszemelt tárgyat elcsalta tőle. A vigurezai 22. számú házban Pusztai Já­nos kocsisnál lakik özv. Sik Mihályné, Végh János föl­dije. A volt ápolónő ide is ellátogatott néha-néha s egy ízben lilaszin selyemszalagot mutatott Siknének, azt mondta, hogy nagybátyjától, Bognár plébánostól kapta ajándékul. Ugyanekkor sokat beszélt a papról, meg gazdasszonyáról s a többi közt említette azt is, hogy nagy örökség száll reá a plébános halála után. Dicsérte a gazdasszony szép ruháit, ékszereit, de egyúttal kor­holta is őt nagy fukarsága miatt. Hétfőn este ismét be­­állított Sik Mihálynéhoz, s kérte, hogy adjon neki szállást az éjszakára, m­ert összeveszett a nagy­bátyja gazdasszonyával, s haragjában otthagyta ezt is, meg a papot is, a ki nem neki fogta pártját.. Sikné a házbeliek engedelmével teljesítette földije kívánságát és Végh Ágnes beszolitott az udvarról egy kis fiút, a ki batyuját hozta targonczán. Az éjszakát Pusztaiék lakásán töltötte s ott tartózkodott másnap is. Csak délután ment el egy-két órára , ezalatt zálogba adta a meggyilkolt gazdasszonynak néhány ruháját. Mire visszatért, már tudták a házbeliek az újságokból, hogy az új vásártéren megölték azt­­ a gazdasszonyt, a­kiről Végh Ágnes oly sokat beszélt. Pusztainé említette is a gyilkosságot új lakója előtt, de ez a legnagyobb nyugalommal hallgatta szavait. Szerdán reggel már Végh Ágnes nevét is emlegették a lapok és Sik _ Mihályné ijedten kérdő földijétől, hogy csakugyan ő volt-e a gazdasszony gyilkossa ? Végh­ Ágnes megnyugtatta a halálra ijedt asszonyt, de a­mikor Pusztáiné a házmesterhez küldte kis­fiát, hogy hozzon az új lakó számára beje­lentő czédulákat, kérve kérte Siknét, hogy ne jelentsék be őt, mert másnap, úgyis visszaköltözik már nagybáty­jához. Ezzel elárulta magát. Sik Mihályné keserve­en megbánta, hogy magához fogadta a bűnös asszonyt; félt, hogy még ő is bajba keveredik s tanácsot kért öcs­ ősétől, egy közhuszártól, a ki azt ajánlotta neki, hogy menjen el a főkapitánysághoz s mondja meg ott, hogy Végh Ágnes nála lakik. Csakugyan igy is tett, s a fő­­kapitányságtól rögtön kiküldöttek egy tisztviselőt és­ egy polgári biztost, a­kik a gyanúsított asszonyt letartóztat­ták. — Végh Ágnes konokul tagadja a terhére rótt bűn­tettet, s azt állítja, hogy a nála talált ruhákat ajándékba kapta a gazdasszonytól, a­kit hétfőn délután látott utoljára. A gyilkosságról — úgymond — csak csütörtökön reggel értesült az újságból, különben már régen föl­kereste volna nagybátyját, hogy elvégezze lakásán a házi dolgokat. Még tegnap este orvosi vizsgálat alá ve­tették a foglyot s kiderült, hogy kezén horzsolások és kannolások, lábszárain pedig kék foltok vannak, melye­ket nyilván a szerencsétlen áldozat ejtett rajta kétségbe­esett védelmében. Ma délelőtt is sokáig fakgatták a gya­núsított asszonyt, aki folyvást tagadja a gyilkosságot, de a káromlásoknak és kék foltoknak nem tudja okát adni. A rendőrség szabadon eresztette tegnap Végh Ágnes volt­ szállásadó gazdáját és ennek feleségét, kiknek ártatlansága kétségtelenné vált. A főkapitányságnál azt hiszik, hogy Végh Ágnes azért gyilkolta meg a gazdasszonyt, mert attól félt, hogy nagybátyja, a plébános erre hagyja te­temes vagyonát. — Késő­­ éjszaka halljuk, hogy Végh Ágnes töredelmes vallomást tett ma este Zsarnay Győző kapitány előtt. A kapitány három órán á fák­­gáttá, intette a bűnös asszonyt, ki ártatlanságát hajto­gatta folyvást, s végre meg tudta vele értetni, hogy a tagadással csak súlyosbítja bűnét, melyről számtalan bi­zonyíték tanúskodik. Hét óra­­ tájban annyira elérzéke­­nyü­lt a fogoly, hogy a nagy sírástól jó ideig beszélni sem tudott. Mikor aztán összeszedte erejét, megvallotta, hogy özv.. Schmidt Józsefnét csakugyan ő fojtotta meg hétfőn délután. Néhány forintjával tartozott — úgymond — a­ gazdasszonynak s biztosítékul átadott neki néhány zálogczédulát. Mikor ugyanis elbocsátották az angyal­földi tébolyházból, nagyon meg volt szorulva, s mivel a plébános megvonta tőle támogatását a gazdasszonytól kért naponkint egy pár hatost. Utóbb megunta a sok koldulást s elhatározta, hogy visszamegy szülőfalujába s kiber­­ül törvényes urával, Husvét Péter nyéki csizmadiával. E végből elment a plébános lakda Sára s kérte a gazdasszonyt, hogy adja vissza zálogczé­­duláit és rábízott holmiját. Ígérte egyúttal, hogy mi­helyt hazaér, megküldi a tartozását. Schm­idtné kereken kijelentette, hogy nem adja ki se a holmit, se a szédu­­sátrat,­­ak­iig­ pénzt nem lát. Erre aztán összeszólalkozott a két asszony és Schmidtné ki akarta lökni Végh Ág­nest. „Sokáig dulakodtak, egymással s végre az ápolónő, kinek rendkívül nagy a testi ereje, földhözvágta a gyönge, beteges gazdasszonyt, Schm­idtné: fölemelkedett a padlóról, de alighogy talpraállott, Végh Ágnes torkon ragadta, rátekitette a pamlagot s fojtogatta addig, amíg elállott a­ lélekzete. A szegény asszony nem halt meg mindjárt, hanem csak elájult s nemsokára föl is ocsúdott. Végh Ágnes ismét rávetette magát, s addig szorongatta a torkát, a­mig arcza elkékült, elfakult.­ Látva, hogy áldozata már nem él, ráfektette hosszában a pam­lagra; lábait letakarta egy kabáttal, fejére pedig párnát dobott, hogy ne juthasson hozzá a levegő. Miután így elbánt a ha­lottal, hozzáfogott a szekrények kiürítéséhez. Összecso­magolt mindent, a­mi kémügyébe került, aztán elsie­tett. A gázgyár körül találkozott egy kis­fiúval, a­ki tar­­gonczáján elvitte a batyut a vig­y­ czába.­­ Veszedelmen örült. Horváth Kálmán szalk­­szentmártoni születésű 32 éves újpesti ácsmester régibb idő óta csendes el­mezavarban szenved. Néhány nappal ezelőtt azonban dühöngési rohamok törtek ki rajta, hol az egyik, hol a másik szomszéd házba rohant be hirtelen s ott minden ok nélkül férfit, nőt egyaránt megtáma­dott, megvert s aztán sietve eltávozott és elrejtőzött. Tegnapelőtt Wilhelm Alojziát és Strobel Karolinát sú­lyosan megsebesítette, miinek következtében a bujdosót Chapó csend­biztos üldözőbe vette s két napi nyomozás után egy ház udvarán erős küzdelem után letartóztatta s megkötözve beszállította a Rókus-kórház megfigyelő osz­­­tályára. ’ •­­ Felismert holttest. A Dunából tegnapelőtt kifo­gott holttestben tegnap Róth Mihály miskolczi születésű 83 éves nős egyént ismerték fel. — A Szeiler-árvák számára, ma 10 fi­ 5 kr érke­zett szerkesztőségünkhöz, mint egy lapunk más helyén említett mindszenti farsangesti mulatság eredménye. Az összeget a legutóbbi számunkban kimutatott 182 fit 95 krhoz csatolva, összes gyűjtésünk 193 forint. A fen­tebbi összeg a következő adományokból került ki: Robicsek Mór 40 kr, Robicsek Jakab 60 kr, Robicsek Lajos 50 kr, Robicsek Lajosné 50 kr, Goldmann Ignácz 1 k­r, Benedek Bernát 40 kr, Schvab Lázár 30 kr, Schvab Bernát 40 kr, Engel Ignácz 40 kr, Robicsek Soma 20 kr, Schlesinger József 10 kr, Vas György őrsvezető 40 kr, Schwarz Dávid 30 kr, Pauker Ignácz 60 kr, Dia­mant Vilmos 30 kr, Mihály Pál 20 kr, Altver Bandi 30 kr, Csornák György 50 kr, Lőwy Jenő­ 20 kr, Kentei Ernő 20 kr, Zimbó János 10 kr, Dásler József 50 kr, Schenk Mihály 50 kr, fölösleg fent maradt 1 frt 15 kr, — 10 frt 5 kr,­­ Az «Ország-Világ» e szép képekben és becses czikkekben leggazdagabb magyar képes­lap ez évi 10-ik száma a következő tartalommal jelent meg: Tisza Kálmán (arczképpel) Beksics Gusztávtól, egy szellemes epigrafam Szont­ágh Páltól, a képviselőház alelnökétől, Az első klien­j Tóth Józseftől, «A falu urai», regény Tolnai Lajostól, «Őskori bányászszobrok», Téglás Gábor­tól, «Az erdőben», Eugene Manuel szép költeménye, fordította Bogdánffy Lajos, «Művész-világból», irta Jesson, angolból fordította Sárai Lászlóné, «A divat és a gyer­mekek», irta Klemenszky Mihály, «Három vár», rajzolta és irta Agyag­fal­vy Goró Lajos, «A hét története», Székely Huszártól. A képek közül megemlítjük Vénus és Ámor, Müvésznövendék, Kanadai favágók tanyája stb­. czimüeket. Végül a rendkívül változatos és gazdag ro­vatok : Tudomány és irodalom, szinház és művészet, újdonságok, nők világa, könyvpiacz, vidéki élet, sport, bymen, gyászrovat, rejtvények. — Az «Ország-Világ» előfizetési ára január—deczemberre 10 frt, január— júniusra 5 frt, január—márcziusra 2 irt 50 kr. Az elő­fizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvény­­társasághoz küldendők, gránátos-utcza­tj-ik szám. SZÍNHÁZ, művészet. — Hangverseny. BrouUrc Ferencz, a m­. kir. opera jeles tenoristája ma este a vigadó kistermében kisszámú, de válogatott közönség előtt dalestélyt rende­zett. A régi klasszikus szerzők műveit tartalmazó műsor tizenkét, finom ízléssel kiválasztott s chronologiai sor­rendben egymás mellé helyezett, számot tartalmazott. Egy tekintet a szerzők névsorára, melybe a két Scar­latti, Bach, Ilaendel, Pergolese mellett Haydn, Mozart Beethoven­ és Weber voltak felvéve, meggyőzhette a hallgatóságot arról, hogy rendkívül fényes társaságba jutott, melyben a bemutatásokat Broulik nagy művészet­tel és finomsággal eszközölte. A műsor összeállítása már egymaga elegendő lett volna arra, hogy a hangver­­senyző tapintatát a legelőnyösebb világításba helyezze, mert az egyes számok úgy­ szépség, mint a különféle irányok tekintetében a legkellemesebb változatosságot nyújtottak. A műsor első száma Blüh’nde Veilchen Scarlatti Alessandrótól méltó bevezetésül szolgált. Scar­­lattit, ki nemcsak korának (1659—1752) legnagyobb ze­neszerzője, de a zene valóságos reformátora volt, leginkább megillette az elsőség. Az­ ő működé­sével, melynek legelső kiváló momentuma L'Onesti nell Amore czímű operája volt, egy egészen új irány lépett fel a vokál zene terén. Mindenekelőtt ő volt az, a­ki úgy az obligat, mint a kísérettel ellátott reczitá­­tivót úgyszólván megteremtette. Megváltoztatta az ének­­kiséretet, mely addig bizonyos b­ablonok között mozgott s az ő fellépéséig csak tisztán arra szorítkozott, hogy a megfelelő accord egyes hangjait kitöltse. Jelen műve, melyet Broulik bemutatott, csupa báj, csupa költészet, melynek kedves ellentétül szolgált fia Scarlatti Domeniko Ein Schmetterling czimü dala, mely élénk behizelgő dallamával egészen felvillanyozta a hallgatóságot. Chro­nologiai sorrendben következtek azután Bach, Ilaendl, Pergolese­s Haydn szebbnél szebb dalai, Mozart das Veilchen czimü románcza, Beethoven An sie­s Neue Liebe és Neues Leben czimü d­alai, melyeket nem lehet elégszer, hallani, de nem is lehet egyhamar feledni. A sorozatot Weber K. M. két ismeretes szerzeménye zárta be. Broulik mai hangversenyével minden tekintetben 1885 élvezetes estét szerzett a közönségnek, a­mely nagy figye­­lemmel s elismeréssel hallgatta az egyes számokat. Szinte sajnálkozik a hallgató azon, mert nincs Broulik­­­nak olyan nagy hangja, mint a minő nagy művészettel énekel. Felső hangjaival csak ép olyan könnyedén és elegánsan bánik, mint a közép és mély fekvéssel. A hang az összes fekvésekben egyenletesen van kiképezve, ehhez járul az előadásnak, az árnyalásnak az a sok vál­tozata, melyek Brouliknak bőségben állnak rendelke­zésére. Lélegzetvétele pedig valóban bámulatos s hatású­nak nem egy titka rejlik abban, hogy a zenei mondato­kat, ha még oly hossznak is, egy lélegzettel adja elő. Olyan frázisokat köt össze, a­mit más legalább is két részre, osztva énekel s ezáltal a dallam kidomborodását jelentékenyen elősegiti.­A dalokat Mayer Gusztáv kisérte zongorán diskrétül. Érdekkel tekintünk legközelebbi hangversenye elé, a­melyben valószínűleg a modern mesterek dalszerzeményeit fogja előadni. —t.s. — A várszínházban ma este Blumenthalnak a né­met Színház műsorából ismert négy felvonásos vígjátékra, a Próba-nyíl került színre először. Blumenthal e vig­­játékában azt bizonyítja be, hogy az első szerelmet ren­desen megelőzi a legelső, s a nyíl, melyet Amor először röpít az ifjú leány a fiatal ember szivébe, csak próba­­nyíl, s nem üt mély, gyógyithatlan sebet. E tárgy körül forog a darab cselek­ménye, melynek szálai Ernő báró és Berta­ grófné szivében megfészkelt próba-nyil sebeinek meggyógyulásában fonódnak össze, ha előadás a jobbak közé tartozott. Balogh Etelka, Réthey, Makó jól kidolgoz­­­ták szerepeiket, Lubinszkyné és Beődy nem találták el azt a finom, előkelő hangot, melyet szerepek megkíván. — A kolozsvári nemzeti színházban tegnap adták az Alvajárót, melyben Amina szerepét Dévai Janka kis­asszony játszotta. A kolozsvári lapok szerint a kisasszony gyönyörű koloraturája és hangjának rendkívüli kellem­e meglepte a közönséget. Játéka keresetlen és kedves volt. Minden egyes énekrészlete után zajos tapsokkal­ tün­tették ki. — Balázs Bognár Vilma asszony, a nemzeti szín­házi opera volt tagja, mint Marosvásárhelyről távira­tilag tudatják, ma oda­ érkezett. A művésznőt a pálya­udvaron a színpártoló-egylet, a dalkör, a szintársulat s a zeneművészet és a sajtó képviselői ünnepélyesen fo­gadták. Szentkereszthy Zsigmondi b. üdvözlő beszédére a művésznő meghatottan válaszolt s ezután Apor Károly b. díszkocsiján a «Transylvania» vendégfogadóba hajtatott. — Magyar színészet Sopronban. Jelentik Sopron­ból, hogy a városi közgyűlés tegnap­, elhatározta, hogy színházát a jövő téli évszakra magyar színtársulatnak adja bérbe. A határozatot csak­­ hosszú és erős vita után­ hozták. — A szabadkai színházat Tóth Béla színigazgató nyerte el, hét pályázó közül. — Székely Imre matinéeje, melyet a nemzeti ze­nede kim­űvelési zongora-osztályának növendékeivel ren­dez, vasárnap, e hó 8-án d. e. 11 órakor lesz a Har­monia zongoratermében. A matinée műsora a követ­kező: 1. Weber: Zongoraverseny. Előadják Stranyavszky Nelli és Korber Aranka. 2. Thalberg: MoySes-fantasia.­ Előadja Korber Aranka. 3. Chopin Fantasia (kemény A) Előadja Rosenfeld Sarolta, kíséri Urhegyi Mari. 4­. Raff: Giga con­variazioni. Előadja Krausz Róza. 5. Liszt: Polonaise (kemény E) Előadja Zimmermann Ottilia. 6. Beethoven : Sonata (kemény F) Előadja zon­gorán Klein Szidónia,­ hegedűn Metzler Gusztáv, 7. Liszt:­ Tarantella Neapolitana (lágy G) Előadja Gruber Emma, 8. Chopin : Rorado (kemény A) Két zongorán előadják Sebődei János és Kerner István. — Az aradi vértanú szobor, melynek Huszár Adolf kisalakú mintáját s vázlatos főalakját készítette el, csak az ősz folyamán kerül újólag munka alá. Zala György szobrász ugyanis, kire az aradi szoborbizottság a szobor befejezését bízta, most az orsz. kiállításra szánt műveivel van elfoglalva, májusban pedig Rómába,és Párisba indul hosszabb tanulmányútra, melyről csak őszkor tér vissza. Ekkor fog hozzá a nagy mű készítésé­hez is. Minthogy azonban a főalak, Pannónia agyag­­mintája ezideig el nem tartható, legközelebb gipszönt­­vényt készítenek róla, mely után Zala újra fogja min­tázni az egész szobrot. — Zala György szobrász a napokban Fiuméba utazik, hogy József főherczeg leányának, Mária Dorottya főherczegnőnek . megkezdett­­ mellszobrát befejezze. A művész ugyanis az orsz. kiállításra szánta e művét, me­­­lyet azonban csak is úgy készíthet el, ha a főherczegnő még egy néhányszor ül hozzá, a SPORT. — Udvari parforce - vadászat. Mint lapunknak Bécsből táviratozzék, ma udvari parforce-vadászat volt Hohenau mellett, melyben a király ő felsége is részt­­vett rendes kíséretével. A tavaszi season­ban ez csak a harmadik parforce-vadászat, mert az eddigi rossz időjá­rás több ízben­­ lehetetlenné tette a kitűzött vadászatok megtartását. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A tanácsnoki választásokhoz. A 11. ker. fővá­rosi törvk­. bizottsági tagok ma délután a tanácsnoki állomásokra kijelölték dr. Nagy Lajost, Rózsát, dr. Pó­zért és Lung Györgyöt. Utóbbinak kijelölése feltételes, mert a 45-ös bizottság tagjai azt az utasítást nyerték, hogy abban az esetben, ha részére a­ többség szavazata nem biztosítható, a 45-ös bizottságban Matuska Alajos mellett foglaljanak állást. Ugyan a határozathoz csat­lakozott az 1. kerület is.­­ A fővárosi képviselőtes­tület V. kerületi tagjai ma délután 5 órakor Burán János elnöklete alatt a lipótvárosi kaszinóban értekez­letre gyűltek össze, melyen a közelálló tanácsnok válasz­tások ügyét beszélték m­eg. Miután elvileg kimondották, hogy a választásoknál első­sorban nem a szolgálati éveket, hanem a folyamodók kvalifikáczióját fogják tekin­tetbe venni, megejtették a titkos próbaszavazást, mely­nek eredménye az lett, hogy a folyamodók közül Nagy Lajos 26, Matuska­ Alajos 25, Rózsa Péter 23, Póter István 18, Csendics Gyula 11 szavazatot kapott. Ennek következtében az első négyet jelölték ki. — A fővárosi bizottság IV. kerületi tagjai 7-én d. u. 4 órakor a régi városház tanácstermében tartanak értekezletet. — Az onmibusztulajdonosok ma este 6 órakor, a bérkocsi-ipartársulat helyiségében Mátyás Gábor el­­­nöklete alatt értekezletet tartottak. Az elnök jelenti, hogy a kiküldött bizottság dr. Széchényi Pál­­ miniszternél tisztelgett, ki megígérte teljes pártfogását és a fővárosi tanács által megadott egyévi szabadközlekedő kedvez­mény jóváhagyását. Elhatároztatott, hogy a szabály­rendelet megváltoztatása tárgyában az országgyűléshez kérelmet fognak benyújtani, melyben az örökösödési elv­nek kimondását fogják szorgalmazni. E kérvény szerkesz­tésére bizottság küldetett ki, melynek tagjai Tompa An­tal ügyvéd vezetése alatt, előbb a miniszterelnöknél fog­nak tisztelegni, átadvánjj a hozzá intézendő kérvényt, azután a képviselőházhoz nyújtják be azt. — Dr. N­ag­y Lajos főv. h. tanácsnok úrtól a követ­kező sorokat kaptuk : A m­ai lapoknak a főváros tegnapi­­közgyűléséről hozott tudósításaiban az mondatik, hogy én a nógrádmegyei körlevél tárgyalása alkalmával azt állí­tottam volna, miszerint «van a zsidóknak egy Sulchan Aruch nevű törvényük, mely megengedi, hogy 10 zsidó hitközséggé alakulhasson és eme Sulchan Aruchot a vallásügyminiszter jóváhagyta.» Ez a tudósítás téves, mert én felszólamlásomban azt állítottam, hogy a vallás­ügyi miniszter 1871. évi november 30-án 26,915. sz. a­. kelt rendeletével helybenhagyta a Sulchan Arachba ikta­tott h­ittörvények alapján álló­­ hittörvényhü (orthodox) zsidóságnak — Askenazim és Szefardim — szervező alapszabályzatát, melyben ezek önálló autonóm hittele­­kezetté alakulnak. Azt sem mondtam, hogy a Sulchan- Aruch szerint 10 zsidó jogosítva van önálló hitközséget alakítani, de azt igenis mondtam, hogy az említett szer­vező alapszabályzat szerint egy hitközség alakításához, nem szükséges egyéb mint «az egyének önkéntes egye­sülése,» mily számban és mily feltételek alatt, az nincs meghatározva, teh­át nincs kizárva az sem, hogy 10 csa­lád is önálló autonóm hitközséggé alakulhasson, állítot­tam továbbá azt is,­­ hogy e szervezői alapszabályzat nem kötelezi a hitközségeket, arra, hogy alapszabályaikat a politikai hatóságnak jóváhagyás végett bemutassák. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A márczius ISiki ünnepély alkalmával elsza­valandó költemény megírására az egyetemi ifjúság küldöttségileg Ábrányi Emilt kérte fül, ki a kérelem­nek engedett. Ugyancsak a márczius 15-iki ünnepély ügyében a következő nyilatkozat közzétételére kérettünk föl: «Mi alulírottak, mint a Wesztermayer-párt bizalmi fér­fiai, ezennel köztudomásra hozzuk, hogy a m. kir. tudományegyetem nagyságos rektorának óvásunkra adott ama válaszában, miszerint az egyetemi tanács magát a fenforgó ügyben — mint a­mely jobbára az egyetem falain kívül folyik le és főleg politikai színezetű — ille­tékesnek nem tekinti, ennélfogva abbeli kívánalmunk­nak, hogy a folyó hó 4-én az olvasóköri elnök által sza­bályellenesen összehívott értekezlet összes határozatait érvényteleneknek nyilatkoztassa és új választóértekezlet megtartását rendelje el — bár teljesen méltányosaknak találja az óvásunkban kifejtett indokainkat és érvelé­seinket, mint­ a­melyeknek súlyt különösen az adott hogy a párt által emelt óvást oly egyetemi polgárok ír­ták alá és támogatjuk, kiktől az egyetemi tanács a leg-

Next