Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-07 / 65. szám
detését megtámadják, hatalmát korlátozzák, legüdvösebb intézményeit visszautasítják s mindezt most a jelen időszakban, mikor, ám a társadalomra nézve igazi üdvöt remélnek, ezt legfőkép az egyháztól kell várni. Ezen fölül keserűségünket megtetézi az a helyzet, melyet itt Rómában Jézus Krisztus helytartójának teremtettek, s mely annál nehezebb s annál súlyosabb, mennél tovább tart. — Nincs hiány olyanokban, kik azt állítják, hogy a római pápa jószántából alkalmazkodhatnék, alkalmazkodnia kellene eme helyzethez, s elégnek kellene tartania a számára meghagyott szabadságot. Ez által csak gúnnyal és inzultussal tetézik az állalmit, mert szembeötlő tény, hogy a jelen viszonyok közt nem vagyunk urai a saját hatalmunknak, hanem mások kényére vagyunk hízva, kik hatalmukban tartván benünket, minden peremben súlyosabbá tehetik ellenünk való ellenségeskedéseiket, keresett ürügyek alatt megakadályozhatják minden tettünket, s az emberek és dolgok különféle lehetséges változékaiban saját személyünk ellen megújíthatják amaz ellenségeskedéseket, melyeknek több elődünk ki volt téve más korokban. Talán nem teszik meg? Azok, kik minden jog ellenére nem féltek megrohanni az egyházi államokat, erőszakkal elfoglalni Rómát, sőt pápai lakásunk kapujáig is hatolni, micsoda biztosítékot nyújtanak, hogy ezt is nem fogják megsérteni. Vájjon a közelmúlt alkalmakkor nem nyilvánították-e vakmerő szándékukat, nem intéztek-e vad fenyegetéseket békés hajlékunk ellen ? De ha mindez nem történnék is, hol van a pápának teljes szabadsága az egyház kormányzatában ? Mindenkinek élénk emlékezetében van még, hogy mit követtek el a propaganda ellen s általa az apostoli hatalom és hivatal függetlensége ellen, a mennyiben ez igen közelről s az egész világon érdekli a hit s a lelkek érdekeit. Mit mondjunk a megürült székekre általunk eszközölt kinevezésekről, melyek közül némelyek igazolhatatlan késedelmet szenvednek, míg másoknak semmi eredménye sincs Olaszország sok egyházára nézve a minden alapnélküli jogkövetelésekkel szemben ? végre még Rómánkban sincs hatalmunkban ajtót csukni a betörő eretnekség előtt; nincs hatalmunkban megakadályozni a felforgató és gonosz doktrínák elterjedését, sem a hit igazságaival s az egyház, tanaival nyíltan ellenkező törvényeket. Váljon a becsületes emberek ítélete szerint eme helyzet tartós és megillető helyzete-e az egész katholikus világ legfőbb pásztorának ama magas hivatalban, melyet Jézus Krisztustól kapott, megfelel-e ez az apostoli szék méltóságának? Bizonyára nem. Mi elviselhetjük, de amíg tart, sem mi, sem utódaink bármelyike soha semmi áldozatok árán sem fogadhatja el s nem szentesítheti. Az egyház életéről és erejéről, legfőbb hivatalának függetlenségéről és szabadságáról van itt szó, amelyekért a római pápák istenbe vetett hittel s a kötelesség indulatából merített bátorsággal mindig küzdöttek és győztek még a föld legnagyobb hatalmasságaival szemben is. Mint pápaságunk első napjaiban, úgy most is belenyugodva a gondviselés rendelkezéseibe, ama különös segedelemmel, melyért könyörgünk, s melyet az egész katholikus világ könyörög ránk az égből, tántoríthatlanul fogjuk követni megfutandó nehéz és zord utunkat, s tőlünk telhetőleg fogjuk nyújtani a romlása felé siető világnak ezen isteni vallás becses előnyeit, melyeket ez a világ nem csak hogy nem becsül meg, hanem még oktalanul és hálátlanul harczol is ellenük. A szent kollégium segítsége, amelyre számítunk, nagy segedelmünkre és nagy támaszunkra lesz a jövőben is. S ezen bizodalomban, különös jóindulatunk zálogául, önre bibornok ur, valamint a szent kollégium többi tagjaira s a többi itt levő személyekre apostoli áldásunkat adjuk.» • T7!TT!TCT!TT^rszÖMr>AT, márczius 17 ÚJDONSÁGOK. — márcz. 6. — Személyi hírek. A király tegnap délben bucsulátogatást tett Bécsben Reuss herczeg német nagykövet palotájában Károly Sándor szász-weimari nagyherczegnél, ki három heti ott időzése után este visszautazott Weimarba. — Dr. Károly Tivadar bajor herczeg számára a merani kórházban egy termet rendeztek be szemorvosi műtétekre. — Jovanovics b. táborszernagy, Dalmácia helytartója,tegnap Zárába érkezett. — Császka György szepesi püspök tetemes összeget ajánlott fel a Bolognában IX. Pius emlékére építendő mauzóleum költségeire s elküldte egyházmegyéje czimerét Bolognába, hol a mauzóleumban freskóképet készítenek róla. — Liszt Ferencz a jövő héten Esztergomba utazik Simor János herczegprimás meglátogatására. — Ernő koburggothai herczeg Nizzába utazott. — János főherczeg a trónörököspárral egyidejűleg látogatja meg Czetinyét, hol a magas vendégek fogadására nagy előkészületeket tesznek. — Mária Anna braganzai herczegnő Würzburgból Meranba utazott. — Pejacsevics László gróf belső titkos kamarás tegnap kihallgatáson volt Bécsben a királynál. — Különvélemény. A gráczi Tagespost márczius 2-iki száma, mely csak véletlenül jutott hozzánk, különvéleményt nyilvánít Jókai Arany emberéről a bécsi lapok magasztaló kritikáival szemben. A stájer lapocska sem poézist, sem drámai erőt nem talál a nagy magyar költő darabjában, de azt nagylelkűen elismeri, hogy a színpadi hatásnak nincs híjával. Különben még a darabnál is jobban elitéli az első előadás közönségét, melyet mivéletlennek és vadnak bélyegez, a miért oly zajosan nyilvánította tetszését. Nincs ínyére, hogy a bécsi magyarok annyira kitüntették nemzetük legnagyobb regényíróját s azt hiszi, hogy a tüntetés lármája boszantotta az előadás német hallgatóit is. A lármából a magyar nép czivilizálatlanságára vont következtetést. — Hiába, nincs teljes öröm, nincs teljes boldogság és diadal a világon ! A bécsi sajtó hasztalan ünnepli Jókait, ha egyszer a gráczi Tagespost megtagadja tőle az elismerést. — Borzasztó lég szeszrobbanás. Olmützből távírják, hogy ma éjjeli 2 órakor Karvinban/Larisch gróf bányájában légszeszrobbanás volt, melynek 147 bányász esett áldozatul. Nem tudni még, vajjon valamennyien életüket vesztették-e. Tuskany bányatanácsos még az éjjel folyamában Karwinba utazott. Mint lapunk olmützi tudósítója sürgönyzi, a bányának Larisch-Moenich Henrik gróf a tulajdonosa, ki olmützi palotájában, Johannesgasse 20. lakik. A grófhoz eddig csak rövid táviratok érkeztek a bányaszerencsétlenségről. E sürgönyök elsejében száz ■negyvenhat halottról van szó, a másodikban már csak százhuszonnégyről. A gróf nyomban kimerítő jelentést kért Kamin bányaigazgatótól és minden intézkedést megtett, hogy az esetleg életben maradottak megmentessenek. A való az, hogy a robbanás folytán százhuszonkét munkás járt szerencsétlenül, ezek közül a legtöbb nőt; délig tizennyolcz halottat és két élőt szállítottak fel. A mei<g munka rendkívül meg van nehezítve; az orvosok azt állítják, hogy mind a százhúsz ember menthetlenül el van veszve. A robbanás éjjel három órakor történt a János-aknában. — Gordon tábornok nővérei, kik Southamptonban laknak, a Standard értesülése szerint kijelentették, hogy nem fogadnak el semmi nemü pénzt,vagy állami nyugdíjat elhunyt fivérük szolgálataiért. Gladstone a kormány nevében szintén évi nyugdíjat ajánlott föl, ígérve, hogy a parlamentet erre, vonatkozólag meg sem fogják kérdeni, de a két hölgy a ízt is visszautasította. — Véres pisztolyjHírbaj folyt le Győr mellett a püspökréten Pálffy János gróf és Szapáry Péter gróf huszárhadnagyok közt. Az utóbbit ellenfele golyója mellen találta és súlyos sebet ejtett rajta. A feltételek szerint egyszeri golyóváltás volt avance nélkül. A párbajozók már régebben Pozsonyban elakarták intézni ügyüket, de a rendőrség tudomást szerzett a készülő párbajról és közbelépett. Szapáry állapota életveszélyes. — Európai bútorok Szudánban. A londoni Graphicnek Szudánban iüőző levelezője ebben a lapban újdonságképen beszéli, hogy a dongolai rnudir házában, kit utazása közben meglétogatott, a keleten még mindig divatos szőnyeg helyett hajlott fából való székkel kínálták meg. A rnudir ugyanis tizenkét darab ilyen széket hozatott magának Európából. — Öngyilkos tábornok, Münchenből távírják, hogy ott a hetvenkét éves Dietl a.tábornagy gyógyítlatlan betegség miatt agyonlőtte magát. Az elhunyt a legkedveltebb bajor katonatisztekhez tartozott. 1873-ban nevezték ki altábornaggyá. — A párbér-kérdéshez. Timon Ákosnak a párbérről írott könyvét bírálja a «Magyar Igazságügy» márcziusi füzete. A bírálatot tsal?pvetts Gyula, az egyházjognak magántanára a liMafjesti egyetemen, irta. A terjedelmesebb bírálat arra az eredményre jut, hogy a párbér dologi teher és hogy a párbérviták elintézése nem a közigazgatási hatóságok, de a rendes bíróságok elé tartozik. Kováts tehát egészen más eredményekre jut, mint Timon. A bírálat külön lenyomatban is megjelent. — A kolera. A borzasztó kísértet már megint fenyegetőn emeli a fejét. Két helyről jön ar, hogy a kolera ismét kitört. Marseilleből Triesztbe érkezett táviratok szerint az említett franczia városban pusztít a rémes betegség. Tegnap pedig Oroszországból, Kronstadtból jött az a hír, hogy ott is kolerabetegségek nyomai mutatkoztak. Nem lehetetlen, hogy az enyhe időjárás következtében tűntek megint fel a járvány csírái, de egyelőre még nem kell attól tartani, hogy ezek a hírek alaposak is. Mert Marseilleben —a múlt évi szomorú tapasztalatok után — bizonnyal nem titkolnák el a szomorú híreket, hanem haladéktalanul megtennék a szükséges intézkedéseket a baj elhárítására. Ami pedig az oroszországi hírt illeti, arra kell utalnunk, hogy a tavasz közeledtekor majd minden évben hasonló hírek érkeznek, melyek azonban utólagosan rendesen túlzottaknak bizonyulnak. — «Művelt maire kerestetik.» A «Pattié» egy franczia vidéki lapnak következő hirdetését közli: «F... városban maire kerestetik, feltétel, hogy írni és olvasni tudjon és ne legyen írnokra szüksége. Jó ajánlatok kívánatosak.» — A «Patrie» ehhez még megjegyzi, hogy F . . . városának előbbi makeje nem hatolt az ábécéskönyvnek titkaiba. — Potemkin városából A «Szegedi Napló»-ból vesszük át a következő sorokat: Hogy az általános lakásüresség miatt mily szomorú helyzetbe jutottak a szegedi háziurak s evvel kapcsolatban a város is mily fonák viszonyok közé jut, — élénken színezi ki az alábbi eset, mely most a hatóság kezében van elintézés végett. Egy helybeli kereskedőnek, ki a viz előtt virágzó üzlettel birt, két uj háza van, (illetőleg: volt !) melyeket államkölcsön segélyével épített fel. A házak — egyik a Rákóczy-utczában, másik a szabadkai sugárúton — teljesen fel vannak épülve, előttük kövezett út vezeti el s szakértői becslés szerint az egyiknek értéke 0969 forint, a másiké 11,337 forint. A két házban, mióta felépültek, nem lakott egyéb halandó a házigazda családján kivül, mely a kisebbik házat foglalta el, mig a nagyobbik ház lakatlanul állt. Nem csoda tehát, ha ez egyetlen egy lakó fölül is ellicitálták csakhamar a házakat, és pedig mindkettőt összesen 2005, mondd kétezeröt írtért, daczára hogy forgalmas utczákban vannak, s kövezet vonul mellettük el. Ámde a két házon az államnak nagyobb kölcsönösszege tetszik, és pedig az egyiken 4130 és a másikon 8350 forint. Miután az állam kölcsönért a város keres, ennélfogva a város 14 napi határidő alatt kénytelen utóajánlatot tenni, mert különben elveszti jogát a birtokra, míg a 12,480 forint állami kölcsönt ennek daczára le kell fizetnie a házakért, melyekért az árverésen csak 2005 forintot adtak. Megjegyezzük még, hogy az ilyen esetek nagyon is gyakoriak. Egy másik közleménye a szegedi lapnak így hangzik: Szegedről valóságosan özönlik ki az iparosság, és pedig egy tekintélyes része külföldre. A hatósági közegek alig győzik elintézni a sok jelentkező iparos utazási ügyét. A mai tanácsülés elé egyszerre 14 iparos külföldi útlevele került jóváhagyás végett, kinek nagy része Szerbiába tart. Midőn megkérdeztük tőle, mi az oka a tömeges kivándorlásnak, szomorúan mondák : «Ugyan mit csináljunk Szegeden ? Nincs itt számunkra munka, tán nem is lesz többet.» —• Halál drurajkodás miatt. Laibachból írják: E hó 1-én Eisnern községben egy földbirtokos azzal a jelentéssel állított be az odavaló csendőr-őrparancsnokhoz, hogy három falubeli legény garázdálkodik a faluban, s többek közt az ő kutyáját is agyonverték. Kérte, hogy vegyenek föl jegyzőkönyvet az esetről. A késő esti órákban a három parasztlegény megjelent a csendőr laktanya előtt, s nagy kurjongatás közt fenyegetőzött, hogy: «Még ma vége lesz itt minden élőnek !» Az őrsvezető két csendőrrel rögtön őrjáratra indult, mit a legények meglátván, folytonos lárma közt eltávoztak. Az őrjárat utánok sietett és csendre intette őket. A felszólításnak azonban nem lett eredménye, sőt az egyik legény, Botor Antal kihívó hangon oda kiáltotta a csendőröknek, hogy többet próbált már a világon, mint a csendőrök, mert a már katona volt. A csendőrök figyelmeztették, hogy no lármásáét, s mikor látták, hogy minden szép szó hiába való, a törvény nevében letartóztatták. Amint az egyik csendőr megfogta Rotar kezét, hogy megkötözze,sőz mellbe taszította. A másik csendőr erre szuronyával lábon szúrta a legényt, aki megragadta a fegyvert, a dulakodni kezdtek. Dulakodás közben még két szúrást kapott lábába és mellébe. Végre sikerült neki megfutni, de a csendőrök ötször utána lőttek. Az egyik golyó fején találta, úgy hogy összerogyott, s rövid idő múlva meghalt. — Mac Mahon emlékiratai: Mac Mahon tábornagy szabad idejét arra fordítja, hogy megírja emlékiratait, melyek a katonai pályára való lépésével kezdődnek és addig tartanak, mikor a köztársasági elnökségről lemondott. A Gaulois azt írja azonban, hogy ezek a memoireok nem fognak napvilágot látni, mert csak a családjának vannak szánva és a tábornagy akaratához képest még a halála után se lesz szabad azokat nyilvánosságra juttatni. — Fokról fokra. Az amerikai lelkész leánya, ki néhány év előtt Pétervárott nagy botrányt okozott, melynél Konstantin nagyfejedelem oly kevéssé irigylendő szerepet játszott (a nagyfejedelem ugyanis ellopta anyjának ékszerszekrényét, hogy a szép amerikai leány lábaihoz tegye), mint az Amen Corn írja, annyira sülyedt, hogy egy filadelfiai roszbimü házba került. Nagyon jó nevelésben részesült és egy tekintélyes nyugat-virginiai kereskedővel, Blackwooddal kelt egybe, akitől azonban megszökött, hogy a gyalázat ölébe vesse magát. Tíz évvel ezelőtt Európába utazott és a párisi egyetemes kiállítás alkalmával megismerkedett Miklós nagyfejedelem fiával, Konstantin nagyfejedelemmel. A kiállítás után Blanchard név alatt kedvesét Pétervárra követte, hol nagy lábon élt. A fejedelmi udvarló száműzetése után a szép leányt katonai fedezettel a határra szállították, ahol megtiltották neki, hogy valaha megint orosz földre tegye a lábát. Blackwoodné, kinek ekkor még sok pénze volt, Parisba ment, hol sok botránynak volt az okozója. Nemrég visszatért az Egyesült Államokba és minden szégyenkezés nélkül kijelentette, hogy Washingtonba készül utazni, ahol «Ladies Boardinghouse»-t nyit meg. — Kämmerer czlntcost&rea. Abból az alkalomból, hogy a múlt héten több anarchista izgatót fogtak el Svájczban. Berlinből a következőket írják a JV.Ztg.-mk: A közvéleménynek elégtételül szolgál, hogy Otter Viktort, a solothurni születésű anarchistát szintén elfogták. Kammerer tőle kapta az Otter Arnold nevére szóló útlevelét, mellyel hosszabb ideig tartózkodhatott Bécsben. Otter irt is Kennelnek egy ízben levelet, melyben a többi közt ezeket mondja: «Hiszen ismered talán szándékát » Otter erre nézve zavartan azt vallotta, hogy e szavak Kammerernek arra a szándékára vonatkoznak, hogy az anarchista pártnak propagandát csinál. A vizsgálóbíró azonban azt következtette ebből, hogy Otter, Kennel és a többi anarchista is be volt avatva Kämmerer bűnös terveibe, mert a czinkostársak mind azt vallották, hogy Kämmerer Bernből Amerikába utazott, valamint a Freiheit czimű anarchista lap is azt írta, hogy: «Kämmerer és Dinglmeyer szerencsésen ide (Amerikába) érkeztek.» Kämmerer atyjánál, ki külföldön lakik, csakugyan találtak fiától egy levelet, mely New-Yorkból 1883. deczember 10-ikéről volt keltezve. Kammerer azonban nem is volt Amerikában, hanem a Bernben megírt levelet átadta egy Amerikába utazó barátjának, ki azt New-Yorkban postára tette. A trieszti kéj ó fűtők sztrájkja még nem ért véget. A Lloyd igazgatóság intézkedéseket tett, hogy a Lloyd-gőzösök zavartalanul közlekedhessenek. A Lloyd táviró utján felkérte a hadügyminisztériumot, hogy ideiglenesen bocsátaná rendelkezésére a haditengerészeti fűtőket. A hadügyminisztérium ezt a kérvényt kedvezőn intézte el és így a postaszolgálat nem fog megzavarást szenvedni. A Lloydfütők száma mintegy 700-ra megy és fizetésük 24—32 írt havonkint. Amíg a hajókon szolgálnak, aranyban fizetik őket, ha pedig a hajó Triesztnél horgonyoz, csak papírban. Szolgálatuk nagyon nehéz, mert naponkint 8—12 óra hosszat kell a tüzeléssel bajlódniok. A sztrájkolók száma tegnap már 200-ra rúgott, csupán 20-an — valamennyien családapák — vonakodtak a Példát követni, mert nem akarták családjaikat tönkretenni. Ennek a körülménynek és új emberek felfogadásának köszönhető, hogy az Iris és Benace Lloyd gőzösök tegnap még elindulhattak. De az Iris fűtői abban állapodik meg a sztrájkolókkal, hogy arra az esetre, ha Fiuméba érkeztükkor nem kapnak sürgönyt, melyben értesítik, hogy a fűtők kívánságait teljesítették, úgy Fiuméban partra szállnak és a sztrájkolókhoz csatlakoznak. Ami a tűzöknek a munkaidő szabályozására vonatkozó kívánságát illeti, azt alkalmasint teljesíteni fogják, azonban egész bérüknek aranyban való kifizetése oly nehézséget képez, mely alig lesz teljesíthető, mert a Lloyd kiadásai ezáltal évenkint 20—30.000 frttal emelkednének. A Lloyd zavara annyival nagyobb, mert az egymás után Triesztbe érkező gőzösök fűtői valamennyien a sztrájkolókhoz csatlakoznak, és helyükbe nem lehet csupa ujonczokat vagy megbízhatatlan egyéneket alkalmazni. Az éjjel folyamában érkezett táviratok szerint a sütők sztrájkja körülbelül véget ért, Petke műszaki igazgató közbelépésére nagyon sok sütő ismét hozzálátott a munkához. Az igazgatóság a bér fölemelését illetőleg is engedett. Egyébiránt tegnap este elfogtak három fűtőt. Biztosan hiszik, hogy még ma valamennyi fütő visszatér a munkához. Éjjel tizenkét órakor távírják lapunknak, hogy a Lloyd-fűtők valamennyien véglegesen elhatározták, hogy elfogadják az igazgatóság ajánlatát. — Véres szerelmi dráma színhelye volt Kolozsváron tegnap az «Angolla» vendéglő. A szolgaszemélyzet a délelőtti órákban az egyik szobában egy fiatal leány véres holttestét, s mellette egy haldokló fiatal embért talált. Az utóbbi Zurer Ferenc marosvásárhelyi kereskedésepéd, ki a kolozsvári dohányfőtőzsdén volt alkalmazásban ; a leány pedig Tamási Jozefa kolozsvári illetőségű szobaleány. Karácsony óta voltak egymással ismeretségben, s mint a kihallgatott fiatal ember vallja, tegnapelőtt a leány a színházban volt, s ö eléje menve, a vendéglőbe kisérte, ahol Tamási Jozéfa alkalmazva volt. Ott együtt vacsorának, a együtt töltötték az éjét; reggel 6 óra tájt a futar ember ÍVaga pisztollyal előbb a leány szivébe lőrt, minek következtében az azonnal meghalt, azután saját szivét vette czélba, de rosszul talált, s életben maradt. Állítása szerint, már egy hét óta elhatározták, hogy a halálban egyesülnek, indokuk az volt, hogy szerették egymást, de nem lehettek egymáséi, mert a fiú szülei ezt határozottan ellenezték. — Gyújtogató süket néma. A múlt hó végén említettük, hogy a Wohlen a vájczi faluban a szegények házát egy süketnéma felgyújtotta, s hogy ez alkalommal öt ember vesztette el életét. Mint Woldenből írják, a község 3000 lakóval bir, s egyike Aargau kanton legszebb falvainak, különösen szaloniparáról ismeretes. Díszét a szegények háza képezte, melyben 55 személy volt elhelyezve. Mikor a tűz kiütött, az intézet lakói mély álomba voltak merülve. Daczára, hogy a falak mind kőből vannak, s néhány bátorszivü ember megtett minden mentési kísérletet, öt szegény bennégett. — Egy ártatlanul elitélt Borsa. Nagyon sokan fognak még enyé ezni h’teiner Katalin esetére, kit a bécsi esküdtszék gyilkosság miatt ártatlanul elitélt. Február 15-én volt három éve, hogy a leány négy évi raboskodás után, ártatlansága ,kiderülvén, visszanyerte szabadságát. Általános volt a részvét iránta, s a közönség meglehetős összeget adományozott számára. Steiner Katalin háialóüzlethez fogott,’de’alig egy év alatt elvesztette mindenét, mert nem értett az üzlethez. Azóta nagy nyomorban él anyjával és nővérének öt éves fiával együtt Bécs egyik külvárosában. A sok sírástól egyik szemére tökéletesen megvakult, s most a másikkal is alig lát már. Az átélt izgatottságok miatt veszedelmesszívbajt kapott s emlékezőtehetsége is meggyöngült. Hogy szerencsétlensége teljes legyen, nem rég lefoglalják bútorait és elárverezik házbértartozás fejében. Ha jótevő nem akad, a szerencsétlen leány, ki lesz téve az énen halálnak. — Öngyilkosság a taplómban. A tizennyolcz éves varrónő, Havelka Maria, kinek öngyilkossági kísérletét már jelentettük, annyi sok megcsalatkozott leánynak a sorsában osztozott. Őt is elárulta és ott hagyta egy lelkiismeretlen férfiú és a lány azt hitte, hogy nem éli túl gyalázatát. A szerencsétlen leány néhány hónap előtt megismerkedett egy fiatal emberrel, ki azt állítva, hogy komoly és becsületes szándékai vannak, elcsábította a gyenge teremtést. A szép leány már az esküvőre készült, de egyszerre azt a felfedezést lőtte, hogy kedvese már három év óta nős és azonfelül különféle büntettek miatt már ismételten büntetve volt. Havelka Mária, ki ennek a lelkiismeretlen csalónak összes megtakarított pénzét feláldozta, ettől a percztől buskomor lett és ily hangulatban ment múlt szerdán a templomba, hol fél óra hosszat imádkozott az oltárkép előtt, aztán a leghátulsó padba mentésg kéksavval megmérgezte magát. Az irgalmas nővérek kórházában megtagadott minden felvilágosítást és sem nevét, sem lakását nem akarta megmondani. Azonban ruháinak átkutatásakor, egy üres, de czimmel ellátott levélbomlékot találtak és csak ez által állapíthatták meg az öngyilkos leány kilétét. Az orvosok kételkednek felgyógyulásában. . .Rövid hírek. Nyolczmn éves asszony került a vádlottak padj Ma az erzsébetvárosi törvényszéknél. Nyilka Tudoménak hívják s bűne abban áll, hogy Héjcisfalván 70 éves férjével együtt megverte a végrehajtót. Nyolcz napi fogházra ítélték őket. — Jiecsen Jakab Károly jómódú iparos egyetlen leánya , Mari e hó 1-én czyankalival megmérgezte magát. Az öngyilkosság okát nem is sejtik.—Régi pénzt talált Csepregi Mihály szegszárdi lakos hati szőllejében. A pénz, török ezüstök, nagy fazékban volt; az egész összeget a szolgabiróság vette magához. — Nagy-Perkátán egy 12 éves szolgálóleány e hó 3-án gazdája házában a kútba esett és megfulladt. — Pozsonyban Neider Elemér budapesti illetőségű 15 éves szerkovács tegnap mellbe lőtte magát. Felgyógyulásához nincs remény. — Négy gyermekét temették el egyszerre Gyergyó-Alfaluban Székely István ottani gazdának. Mindnyájan a difteritisz áldozatai voltak. — Nagy Sándor volt aradi törvényszéki elnök jótékony czélokra nem 3000 frtot, mint a múlt héten említettük, hanem 15,200 frtot hagyományozott. — Aradon egy hentesmester csöndes elmezavarban szenvedő neje bekente magát petróleummal és meggyújtotta ruháját. Mire eloltották a tüzet, egész teste összeégett. — Bános község mellett e hó 2-án éjjel a segesvári rendőrtanácsost, ki egy csendőrrel ment, kilencz farkas megtámadta. A csendőr addig lövöldözött, mig a farkasok szétszaladtak — Jókainé Laborfalvi Róza mellszobrára eddig 70S írt 30 kr és 120 frank gyűlt egybe. — Az ujvásártéri rablógyilkosság. Mai számunkban tartózkodással regisztráltuk azt a hírt, hogy a rendőrség kézrekeritette Végh Ágnes tébolyházi ápolónőt, kit özv. Schmidt Józsefné meggyilkolásának gyanúja terhel. A sokáig keresett asszony letartóztatásáról ugyanis már délután értesültünk, de a rendőri sajtóiroda határozottan megcáfolta az elfogatás hírét, midőnhivatalos megerősítését kértük. A rendőrség körében még ma is titkolják Végh Ágnes kézrekerültét, noha egyenesen a sajtó érdeme, hogy sok tévelygés után reá akadtak. A lapok részletes közlései nélkül aligha tudták volna meg a vigytezái 22. számú ház lakói, nogy olyan rettenetes gyanú terheli azt az asszonyt, kinek ők csupa vendégszeretetből menedéket adtak, s nem is jutott volna eszükbe, hogy Végh Ágnes hollétéről hírt adjanak a rendőrségnek, mely oly 'nagyra van most a sikerült fogásán-val. A gyanúsított asszony Kápolnás-Nyékről vak, s mint már említettük, rokona Bognár József nyugalmazott plébánosnak. Ezen a réven gyakori vendége volt az öreg lelkésznek, s a gazdasszony jó hasznát vette a ház körül. Attól fogva, hogy az angyalföldi tébolyházból elbocsátották, csaknem mindennap megfordult az újvásártéri házban, habár ott nem a legnagyobb szívességgel látták. Az öreg pap neheztelt reá, mert könnyelmű életet folytatott, a gazdasszony pedig azért nem szívelhette, mivel minduntalan megkívánta valamelyik ruháját, vagy egyéb értékes holmiját, s addig hizelgett, könyörgött, amig a kiszemelt tárgyat elcsalta tőle. A vigurezai 22. számú házban Pusztai János kocsisnál lakik özv. Sik Mihályné, Végh János földije. A volt ápolónő ide is ellátogatott néha-néha s egy ízben lilaszin selyemszalagot mutatott Siknének, azt mondta, hogy nagybátyjától, Bognár plébánostól kapta ajándékul. Ugyanekkor sokat beszélt a papról, meg gazdasszonyáról s a többi közt említette azt is, hogy nagy örökség száll reá a plébános halála után. Dicsérte a gazdasszony szép ruháit, ékszereit, de egyúttal korholta is őt nagy fukarsága miatt. Hétfőn este ismét beállított Sik Mihálynéhoz, s kérte, hogy adjon neki szállást az éjszakára, mert összeveszett a nagybátyja gazdasszonyával, s haragjában otthagyta ezt is, meg a papot is, a ki nem neki fogta pártját.. Sikné a házbeliek engedelmével teljesítette földije kívánságát és Végh Ágnes beszolitott az udvarról egy kis fiút, a ki batyuját hozta targonczán. Az éjszakát Pusztaiék lakásán töltötte s ott tartózkodott másnap is. Csak délután ment el egy-két órára , ezalatt zálogba adta a meggyilkolt gazdasszonynak néhány ruháját. Mire visszatért, már tudták a házbeliek az újságokból, hogy az új vásártéren megölték azt a gazdasszonyt, akiről Végh Ágnes oly sokat beszélt. Pusztainé említette is a gyilkosságot új lakója előtt, de ez a legnagyobb nyugalommal hallgatta szavait. Szerdán reggel már Végh Ágnes nevét is emlegették a lapok és Sik _ Mihályné ijedten kérdő földijétől, hogy csakugyan ő volt-e a gazdasszony gyilkossa ? Végh Ágnes megnyugtatta a halálra ijedt asszonyt, de amikor Pusztáiné a házmesterhez küldte kisfiát, hogy hozzon az új lakó számára bejelentő czédulákat, kérve kérte Siknét, hogy ne jelentsék be őt, mert másnap, úgyis visszaköltözik már nagybátyjához. Ezzel elárulta magát. Sik Mihályné keserveen megbánta, hogy magához fogadta a bűnös asszonyt; félt, hogy még ő is bajba keveredik s tanácsot kért öcs ősétől, egy közhuszártól, a ki azt ajánlotta neki, hogy menjen el a főkapitánysághoz s mondja meg ott, hogy Végh Ágnes nála lakik. Csakugyan igy is tett, s a főkapitányságtól rögtön kiküldöttek egy tisztviselőt és egy polgári biztost, akik a gyanúsított asszonyt letartóztatták. — Végh Ágnes konokul tagadja a terhére rótt bűntettet, s azt állítja, hogy a nála talált ruhákat ajándékba kapta a gazdasszonytól, akit hétfőn délután látott utoljára. A gyilkosságról — úgymond — csak csütörtökön reggel értesült az újságból, különben már régen fölkereste volna nagybátyját, hogy elvégezze lakásán a házi dolgokat. Még tegnap este orvosi vizsgálat alá vetették a foglyot s kiderült, hogy kezén horzsolások és kannolások, lábszárain pedig kék foltok vannak, melyeket nyilván a szerencsétlen áldozat ejtett rajta kétségbeesett védelmében. Ma délelőtt is sokáig fakgatták a gyanúsított asszonyt, aki folyvást tagadja a gyilkosságot, de a káromlásoknak és kék foltoknak nem tudja okát adni. A rendőrség szabadon eresztette tegnap Végh Ágnes volt szállásadó gazdáját és ennek feleségét, kiknek ártatlansága kétségtelenné vált. A főkapitányságnál azt hiszik, hogy Végh Ágnes azért gyilkolta meg a gazdasszonyt, mert attól félt, hogy nagybátyja, a plébános erre hagyja tetemes vagyonát. — Késő éjszaka halljuk, hogy Végh Ágnes töredelmes vallomást tett ma este Zsarnay Győző kapitány előtt. A kapitány három órán á fákgáttá, intette a bűnös asszonyt, ki ártatlanságát hajtogatta folyvást, s végre meg tudta vele értetni, hogy a tagadással csak súlyosbítja bűnét, melyről számtalan bizonyíték tanúskodik. Hét óra tájban annyira elérzékenyült a fogoly, hogy a nagy sírástól jó ideig beszélni sem tudott. Mikor aztán összeszedte erejét, megvallotta, hogy özv.. Schmidt Józsefnét csakugyan ő fojtotta meg hétfőn délután. Néhány forintjával tartozott — úgymond — a gazdasszonynak s biztosítékul átadott neki néhány zálogczédulát. Mikor ugyanis elbocsátották az angyalföldi tébolyházból, nagyon meg volt szorulva, s mivel a plébános megvonta tőle támogatását a gazdasszonytól kért naponkint egy pár hatost. Utóbb megunta a sok koldulást s elhatározta, hogy visszamegy szülőfalujába s kiberül törvényes urával, Husvét Péter nyéki csizmadiával. E végből elment a plébános lakda Sára s kérte a gazdasszonyt, hogy adja vissza zálogczéduláit és rábízott holmiját. Ígérte egyúttal, hogy mihelyt hazaér, megküldi a tartozását. Schmidtné kereken kijelentette, hogy nem adja ki se a holmit, se a szédusátrat,akiig pénzt nem lát. Erre aztán összeszólalkozott a két asszony és Schmidtné ki akarta lökni Végh Ágnest. „Sokáig dulakodtak, egymással s végre az ápolónő, kinek rendkívül nagy a testi ereje, földhözvágta a gyönge, beteges gazdasszonyt, Schmidtné: fölemelkedett a padlóról, de alighogy talpraállott, Végh Ágnes torkon ragadta, rátekitette a pamlagot s fojtogatta addig, amíg elállott a lélekzete. A szegény asszony nem halt meg mindjárt, hanem csak elájult s nemsokára föl is ocsúdott. Végh Ágnes ismét rávetette magát, s addig szorongatta a torkát, amig arcza elkékült, elfakult. Látva, hogy áldozata már nem él, ráfektette hosszában a pamlagra; lábait letakarta egy kabáttal, fejére pedig párnát dobott, hogy ne juthasson hozzá a levegő. Miután így elbánt a halottal, hozzáfogott a szekrények kiürítéséhez. Összecsomagolt mindent, ami kémügyébe került, aztán elsietett. A gázgyár körül találkozott egy kisfiúval, aki targonczáján elvitte a batyut a vigy czába. Veszedelmen örült. Horváth Kálmán szalkszentmártoni születésű 32 éves újpesti ácsmester régibb idő óta csendes elmezavarban szenved. Néhány nappal ezelőtt azonban dühöngési rohamok törtek ki rajta, hol az egyik, hol a másik szomszéd házba rohant be hirtelen s ott minden ok nélkül férfit, nőt egyaránt megtámadott, megvert s aztán sietve eltávozott és elrejtőzött. Tegnapelőtt Wilhelm Alojziát és Strobel Karolinát súlyosan megsebesítette, miinek következtében a bujdosót Chapó csendbiztos üldözőbe vette s két napi nyomozás után egy ház udvarán erős küzdelem után letartóztatta s megkötözve beszállította a Rókus-kórház megfigyelő osztályára. ’ • Felismert holttest. A Dunából tegnapelőtt kifogott holttestben tegnap Róth Mihály miskolczi születésű 83 éves nős egyént ismerték fel. — A Szeiler-árvák számára, ma 10 fi 5 kr érkezett szerkesztőségünkhöz, mint egy lapunk más helyén említett mindszenti farsangesti mulatság eredménye. Az összeget a legutóbbi számunkban kimutatott 182 fit 95 krhoz csatolva, összes gyűjtésünk 193 forint. A fentebbi összeg a következő adományokból került ki: Robicsek Mór 40 kr, Robicsek Jakab 60 kr, Robicsek Lajos 50 kr, Robicsek Lajosné 50 kr, Goldmann Ignácz 1 kr, Benedek Bernát 40 kr, Schvab Lázár 30 kr, Schvab Bernát 40 kr, Engel Ignácz 40 kr, Robicsek Soma 20 kr, Schlesinger József 10 kr, Vas György őrsvezető 40 kr, Schwarz Dávid 30 kr, Pauker Ignácz 60 kr, Diamant Vilmos 30 kr, Mihály Pál 20 kr, Altver Bandi 30 kr, Csornák György 50 kr, Lőwy Jenő 20 kr, Kentei Ernő 20 kr, Zimbó János 10 kr, Dásler József 50 kr, Schenk Mihály 50 kr, fölösleg fent maradt 1 frt 15 kr, — 10 frt 5 kr, Az «Ország-Világ» e szép képekben és becses czikkekben leggazdagabb magyar képeslap ez évi 10-ik száma a következő tartalommal jelent meg: Tisza Kálmán (arczképpel) Beksics Gusztávtól, egy szellemes epigrafam Szontágh Páltól, a képviselőház alelnökétől, Az első klienj Tóth Józseftől, «A falu urai», regény Tolnai Lajostól, «Őskori bányászszobrok», Téglás Gábortól, «Az erdőben», Eugene Manuel szép költeménye, fordította Bogdánffy Lajos, «Művész-világból», irta Jesson, angolból fordította Sárai Lászlóné, «A divat és a gyermekek», irta Klemenszky Mihály, «Három vár», rajzolta és irta Agyagfalvy Goró Lajos, «A hét története», Székely Huszártól. A képek közül megemlítjük Vénus és Ámor, Müvésznövendék, Kanadai favágók tanyája stb. czimüeket. Végül a rendkívül változatos és gazdag rovatok : Tudomány és irodalom, szinház és művészet, újdonságok, nők világa, könyvpiacz, vidéki élet, sport, bymen, gyászrovat, rejtvények. — Az «Ország-Világ» előfizetési ára január—deczemberre 10 frt, január— júniusra 5 frt, január—márcziusra 2 irt 50 kr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, gránátos-utczatj-ik szám. SZÍNHÁZ, művészet. — Hangverseny. BrouUrc Ferencz, a m. kir. opera jeles tenoristája ma este a vigadó kistermében kisszámú, de válogatott közönség előtt dalestélyt rendezett. A régi klasszikus szerzők műveit tartalmazó műsor tizenkét, finom ízléssel kiválasztott s chronologiai sorrendben egymás mellé helyezett, számot tartalmazott. Egy tekintet a szerzők névsorára, melybe a két Scarlatti, Bach, Ilaendel, Pergolese mellett Haydn, Mozart Beethoven és Weber voltak felvéve, meggyőzhette a hallgatóságot arról, hogy rendkívül fényes társaságba jutott, melyben a bemutatásokat Broulik nagy művészettel és finomsággal eszközölte. A műsor összeállítása már egymaga elegendő lett volna arra, hogy a hangversenyző tapintatát a legelőnyösebb világításba helyezze, mert az egyes számok úgy szépség, mint a különféle irányok tekintetében a legkellemesebb változatosságot nyújtottak. A műsor első száma Blüh’nde Veilchen Scarlatti Alessandrótól méltó bevezetésül szolgált. Scarlattit, ki nemcsak korának (1659—1752) legnagyobb zeneszerzője, de a zene valóságos reformátora volt, leginkább megillette az elsőség. Az ő működésével, melynek legelső kiváló momentuma L'Onesti nell Amore czímű operája volt, egy egészen új irány lépett fel a vokál zene terén. Mindenekelőtt ő volt az, aki úgy az obligat, mint a kísérettel ellátott reczitátivót úgyszólván megteremtette. Megváltoztatta az énekkiséretet, mely addig bizonyos bablonok között mozgott s az ő fellépéséig csak tisztán arra szorítkozott, hogy a megfelelő accord egyes hangjait kitöltse. Jelen műve, melyet Broulik bemutatott, csupa báj, csupa költészet, melynek kedves ellentétül szolgált fia Scarlatti Domeniko Ein Schmetterling czimü dala, mely élénk behizelgő dallamával egészen felvillanyozta a hallgatóságot. Chronologiai sorrendben következtek azután Bach, Ilaendl, Pergoleses Haydn szebbnél szebb dalai, Mozart das Veilchen czimü románcza, Beethoven An sies Neue Liebe és Neues Leben czimü dalai, melyeket nem lehet elégszer, hallani, de nem is lehet egyhamar feledni. A sorozatot Weber K. M. két ismeretes szerzeménye zárta be. Broulik mai hangversenyével minden tekintetben 1885 élvezetes estét szerzett a közönségnek, amely nagy figyelemmel s elismeréssel hallgatta az egyes számokat. Szinte sajnálkozik a hallgató azon, mert nincs Brouliknak olyan nagy hangja, mint a minő nagy művészettel énekel. Felső hangjaival csak ép olyan könnyedén és elegánsan bánik, mint a közép és mély fekvéssel. A hang az összes fekvésekben egyenletesen van kiképezve, ehhez járul az előadásnak, az árnyalásnak az a sok változata, melyek Brouliknak bőségben állnak rendelkezésére. Lélegzetvétele pedig valóban bámulatos s hatásúnak nem egy titka rejlik abban, hogy a zenei mondatokat, ha még oly hossznak is, egy lélegzettel adja elő. Olyan frázisokat köt össze, amit más legalább is két részre, osztva énekel s ezáltal a dallam kidomborodását jelentékenyen elősegiti.A dalokat Mayer Gusztáv kisérte zongorán diskrétül. Érdekkel tekintünk legközelebbi hangversenye elé, amelyben valószínűleg a modern mesterek dalszerzeményeit fogja előadni. —t.s. — A várszínházban ma este Blumenthalnak a német Színház műsorából ismert négy felvonásos vígjátékra, a Próba-nyíl került színre először. Blumenthal e vigjátékában azt bizonyítja be, hogy az első szerelmet rendesen megelőzi a legelső, s a nyíl, melyet Amor először röpít az ifjú leány a fiatal ember szivébe, csak próbanyíl, s nem üt mély, gyógyithatlan sebet. E tárgy körül forog a darab cselekménye, melynek szálai Ernő báró és Berta grófné szivében megfészkelt próba-nyil sebeinek meggyógyulásában fonódnak össze, ha előadás a jobbak közé tartozott. Balogh Etelka, Réthey, Makó jól kidolgozták szerepeiket, Lubinszkyné és Beődy nem találták el azt a finom, előkelő hangot, melyet szerepek megkíván. — A kolozsvári nemzeti színházban tegnap adták az Alvajárót, melyben Amina szerepét Dévai Janka kisasszony játszotta. A kolozsvári lapok szerint a kisasszony gyönyörű koloraturája és hangjának rendkívüli kelleme meglepte a közönséget. Játéka keresetlen és kedves volt. Minden egyes énekrészlete után zajos tapsokkal tüntették ki. — Balázs Bognár Vilma asszony, a nemzeti színházi opera volt tagja, mint Marosvásárhelyről táviratilag tudatják, ma oda érkezett. A művésznőt a pályaudvaron a színpártoló-egylet, a dalkör, a szintársulat s a zeneművészet és a sajtó képviselői ünnepélyesen fogadták. Szentkereszthy Zsigmondi b. üdvözlő beszédére a művésznő meghatottan válaszolt s ezután Apor Károly b. díszkocsiján a «Transylvania» vendégfogadóba hajtatott. — Magyar színészet Sopronban. Jelentik Sopronból, hogy a városi közgyűlés tegnap, elhatározta, hogy színházát a jövő téli évszakra magyar színtársulatnak adja bérbe. A határozatot csak hosszú és erős vita után hozták. — A szabadkai színházat Tóth Béla színigazgató nyerte el, hét pályázó közül. — Székely Imre matinéeje, melyet a nemzeti zenede kiművelési zongora-osztályának növendékeivel rendez, vasárnap, e hó 8-án d. e. 11 órakor lesz a Harmonia zongoratermében. A matinée műsora a következő: 1. Weber: Zongoraverseny. Előadják Stranyavszky Nelli és Korber Aranka. 2. Thalberg: MoySes-fantasia. Előadja Korber Aranka. 3. Chopin Fantasia (kemény A) Előadja Rosenfeld Sarolta, kíséri Urhegyi Mari. 4. Raff: Giga convariazioni. Előadja Krausz Róza. 5. Liszt: Polonaise (kemény E) Előadja Zimmermann Ottilia. 6. Beethoven : Sonata (kemény F) Előadja zongorán Klein Szidónia, hegedűn Metzler Gusztáv, 7. Liszt: Tarantella Neapolitana (lágy G) Előadja Gruber Emma, 8. Chopin : Rorado (kemény A) Két zongorán előadják Sebődei János és Kerner István. — Az aradi vértanú szobor, melynek Huszár Adolf kisalakú mintáját s vázlatos főalakját készítette el, csak az ősz folyamán kerül újólag munka alá. Zala György szobrász ugyanis, kire az aradi szoborbizottság a szobor befejezését bízta, most az orsz. kiállításra szánt műveivel van elfoglalva, májusban pedig Rómába,és Párisba indul hosszabb tanulmányútra, melyről csak őszkor tér vissza. Ekkor fog hozzá a nagy mű készítéséhez is. Minthogy azonban a főalak, Pannónia agyagmintája ezideig el nem tartható, legközelebb gipszöntvényt készítenek róla, mely után Zala újra fogja mintázni az egész szobrot. — Zala György szobrász a napokban Fiuméba utazik, hogy József főherczeg leányának, Mária Dorottya főherczegnőnek . megkezdett mellszobrát befejezze. A művész ugyanis az orsz. kiállításra szánta e művét, melyet azonban csak is úgy készíthet el, ha a főherczegnő még egy néhányszor ül hozzá, a SPORT. — Udvari parforce - vadászat. Mint lapunknak Bécsből táviratozzék, ma udvari parforce-vadászat volt Hohenau mellett, melyben a király ő felsége is résztvett rendes kíséretével. A tavaszi seasonban ez csak a harmadik parforce-vadászat, mert az eddigi rossz időjárás több ízben lehetetlenné tette a kitűzött vadászatok megtartását. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A tanácsnoki választásokhoz. A 11. ker. fővárosi törvk. bizottsági tagok ma délután a tanácsnoki állomásokra kijelölték dr. Nagy Lajost, Rózsát, dr. Pózért és Lung Györgyöt. Utóbbinak kijelölése feltételes, mert a 45-ös bizottság tagjai azt az utasítást nyerték, hogy abban az esetben, ha részére a többség szavazata nem biztosítható, a 45-ös bizottságban Matuska Alajos mellett foglaljanak állást. Ugyan a határozathoz csatlakozott az 1. kerület is. A fővárosi képviselőtestület V. kerületi tagjai ma délután 5 órakor Burán János elnöklete alatt a lipótvárosi kaszinóban értekezletre gyűltek össze, melyen a közelálló tanácsnok választások ügyét beszélték meg. Miután elvileg kimondották, hogy a választásoknál elsősorban nem a szolgálati éveket, hanem a folyamodók kvalifikáczióját fogják tekintetbe venni, megejtették a titkos próbaszavazást, melynek eredménye az lett, hogy a folyamodók közül Nagy Lajos 26, Matuska Alajos 25, Rózsa Péter 23, Póter István 18, Csendics Gyula 11 szavazatot kapott. Ennek következtében az első négyet jelölték ki. — A fővárosi bizottság IV. kerületi tagjai 7-én d. u. 4 órakor a régi városház tanácstermében tartanak értekezletet. — Az onmibusztulajdonosok ma este 6 órakor, a bérkocsi-ipartársulat helyiségében Mátyás Gábor elnöklete alatt értekezletet tartottak. Az elnök jelenti, hogy a kiküldött bizottság dr. Széchényi Pál miniszternél tisztelgett, ki megígérte teljes pártfogását és a fővárosi tanács által megadott egyévi szabadközlekedő kedvezmény jóváhagyását. Elhatároztatott, hogy a szabályrendelet megváltoztatása tárgyában az országgyűléshez kérelmet fognak benyújtani, melyben az örökösödési elvnek kimondását fogják szorgalmazni. E kérvény szerkesztésére bizottság küldetett ki, melynek tagjai Tompa Antal ügyvéd vezetése alatt, előbb a miniszterelnöknél fognak tisztelegni, átadvánjj a hozzá intézendő kérvényt, azután a képviselőházhoz nyújtják be azt. — Dr. Nagy Lajos főv. h. tanácsnok úrtól a következő sorokat kaptuk : A mai lapoknak a főváros tegnapiközgyűléséről hozott tudósításaiban az mondatik, hogy én a nógrádmegyei körlevél tárgyalása alkalmával azt állítottam volna, miszerint «van a zsidóknak egy Sulchan Aruch nevű törvényük, mely megengedi, hogy 10 zsidó hitközséggé alakulhasson és eme Sulchan Aruchot a vallásügyminiszter jóváhagyta.» Ez a tudósítás téves, mert én felszólamlásomban azt állítottam, hogy a vallásügyi miniszter 1871. évi november 30-án 26,915. sz. a. kelt rendeletével helybenhagyta a Sulchan Arachba iktatott hittörvények alapján álló hittörvényhü (orthodox) zsidóságnak — Askenazim és Szefardim — szervező alapszabályzatát, melyben ezek önálló autonóm hittelekezetté alakulnak. Azt sem mondtam, hogy a Sulchan- Aruch szerint 10 zsidó jogosítva van önálló hitközséget alakítani, de azt igenis mondtam, hogy az említett szervező alapszabályzat szerint egy hitközség alakításához, nem szükséges egyéb mint «az egyének önkéntes egyesülése,» mily számban és mily feltételek alatt, az nincs meghatározva, tehát nincs kizárva az sem, hogy 10 család is önálló autonóm hitközséggé alakulhasson, állítottam továbbá azt is, hogy e szervezői alapszabályzat nem kötelezi a hitközségeket, arra, hogy alapszabályaikat a politikai hatóságnak jóváhagyás végett bemutassák. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A márczius ISiki ünnepély alkalmával elszavalandó költemény megírására az egyetemi ifjúság küldöttségileg Ábrányi Emilt kérte fül, ki a kérelemnek engedett. Ugyancsak a márczius 15-iki ünnepély ügyében a következő nyilatkozat közzétételére kérettünk föl: «Mi alulírottak, mint a Wesztermayer-párt bizalmi férfiai, ezennel köztudomásra hozzuk, hogy a m. kir. tudományegyetem nagyságos rektorának óvásunkra adott ama válaszában, miszerint az egyetemi tanács magát a fenforgó ügyben — mint amely jobbára az egyetem falain kívül folyik le és főleg politikai színezetű — illetékesnek nem tekinti, ennélfogva abbeli kívánalmunknak, hogy a folyó hó 4-én az olvasóköri elnök által szabályellenesen összehívott értekezlet összes határozatait érvényteleneknek nyilatkoztassa és új választóértekezlet megtartását rendelje el — bár teljesen méltányosaknak találja az óvásunkban kifejtett indokainkat és érveléseinket, mint amelyeknek súlyt különösen az adott hogy a párt által emelt óvást oly egyetemi polgárok írták alá és támogatjuk, kiktől az egyetemi tanács a leg-