Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-22 / 110. szám
2 EGYETÉRTÉS, SZERDA, ÁPRILIS 22. balfelöl) a szabadelvü párt élén állani, és a mellett ó-konzervatív intézményeket létesíteni (Zajos helyeslés a bal és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) és előkészíteni: ez azon szerep, amely a miniszterelnök úrnak a történetben jutott, és én meg vagyok győződve — mert ismerem a nyíltságát és őszinteségét, — hogy valamint ma tartózkodás nélkül kinyilatkoztatja, hogy ezen eszmék, melyeket balközépi vezér korában hirdetett nemcsak a kiegyezkedést illetőleg, hanem a belpolitikát illetőleg, majdnem kivétel nélkül egytől-egyig tévesek, helytelenek voltak, — úgy meg vagyok győződve, hogy eljön még az a nap, mikor a t. ház előtt még vezekelni fog azért, hogy magát valaha szabadelvű párt vezérének nevezte. (Derültség és tetszés balfelől.) És nevet akkor azzal a nyíltan bevallott konzervatív kormánnyal szemben is őszintén és nyílt homlokkal, felemelt fővel remélek ellenzéket formálhatni, mivel nem akarok rátérni azon lejtőre, mely a kormányt, és túloldalt múlhatlanul ez eredményre fogja juttatni, ezért én e törvényjavaslatot meg nem szavazom, hanem elfogadom a Szilágyi J. barátom által beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszan tartó élénk helyeslés a baloldalon.) Ezután Ugron Gábor szólalt fel, beszéde így hangzik: A szőnyegen levő törvényjavaslatnak története nagyon tanulságos. A minisztérium bead az alsóházhoz egy törvényjavaslatot, melynek tárgyalásánál ama szokatlan meglepetésben részesültünk, hogy a kormánypárt tagjai felszólalnak és védelmezik a javaslatot, nem úgy mint a jelen esetben történik. 14 napi vita folyama alatt a túlsó oldalról igen szép, érdekes és tartalmas beszédeket hallottunk, melyek mind a szabadelvűséget hangoztatták, a demokrácziát hirdették, a szabadelvűségnek és demokrácziának akarták Magyarországot meghódítani. Most azok, akik 14 napon keresztül beszéltek, választani kénytelenek atyai érzelmük közt, mely őket beszédeikhez fűzi, és amaz érzület közt, mely őket a miniszterelnök úrhoz köti. (Derültség a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr a javaslattal átment a főrendiházhoz. És mi történt ott? A legszégyenletesebb alkun processzusa. (Igaz ! ügy van a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr, aki magát az alsóház többsége vezérének szokta nevezni, a vezér e többség által elfogadott törvényjavaslatot a főrendiházban nem védelmezte, hanem minden védelem nélkül kiszolgáltatta a főrendek kénye-kegyének. (Igaz, ügy van a szélsőbalon.) Azt megítélni, hogy méltó-e eme eljárás az alsóház többségének vezéréhez ez örökre tartozik, de mivel a vereség nemcsak a többségé, hanem az alsóházé és a nemzeté is, tartozik mi reánk is. Hiszen a miniszterelnök úr a megalkuvás ama proczeduráját követte, melyet adomákban hallunk. A zsidók közt folyik a beszélgetés. 10-et kér, 8-at akar kapni, 6-ot ér, a másik 4-et akar adni, majd kettőt ígér és mikor kettőt ígértek volna oda át a miniszterelnök úr megalkudott, mert a korona által kinevezendő tagoknak 20%-ával be tudta érni és e számban ki tudott egyezni. (Derültség a szélsőbalon.) Eddigelá a falusi prókátorhoz hasonlított furfangos okoskodásaival; most már a kisvárosi kereskedőhöz vagyunk kénytelenek őt hasonlítani, aki midőn bukás fenyegeti 20 ° C-ra kiegyezkedik. (Élénk derültség) Azt hirdették a túlsó oldalról: nem kell a választás elvét elfogadni, a korona kinevezési joga mellett kell megállanunk, mert a korona jogait szaporítani kell. A korona tanácsosainak legelseje, midőn saját javaslatának megvédelmezéséről van szó, képes 20[1-ig a korona jogait feladni csak azért, hogy saját állását megvédelmezhesse és megtarthassa, (ügy van a szélsőbaloldalon.) Ha a korona jogainak védelmezésében Magyarországon a miniszterelnök úr hasonló buzgóságot tanúsít az osztrák császári korona jogainak érvényesítésével szemben, akkor Magyarország önállásának sorsát előre megírva látom. A miniszterelnök úr azt mondta tegnap, hogy az ellenzék hivatása eszmét hirdetni, mert úgyis a kivihetőség közvetlen feltételeivel nem kell számolnia. Váljon a miniszterelnök úr most ellenzéki, váljon eszmét hirdetett, midőn a főrendiházban az itt megszavazott törvényjavaslat kivihetőségének eshetőségével nem számolt. (Derültség a szélsőbalon) midőn a korona első tanácsosa annyi könnyelműséggel bír, hogy megszavaztat itt egy törvényjavaslatot egész pártja, az egész képviselőház befolyásának latba vetésével csak azért, hogy alkudozási alapot nyerjen és azt minél hamarabb cserben hagyja. Mert ha a főrendiházban törekszik ez álláspontot védelmezni, lépésről-lépésre szoríttatik vissza és megkísérti az alsóházáz akaratának érvényesítését a főrendiházzal szemben, ez vád éle megtompul, de midőn mit sem kísértett meg, hanem midőn a javaslat ide visszajön, akkor en bloc elfogadtatást akar, akkor az alsóház és a nemzet megaláztatásának teljességből semmi sem hiányzik, (ügy van a szélső baloldalon. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy a jelenlegi javaslat nem olyan arisztokratikus, vagy semmivel sem arisztokratikusabb, mint amilyen a jelenlegi felsőház. A helyzet azt hiszem az, hogy volt egy főrendiház, melyben a törvényhozás jogát a dúsgazdagtól kezdve a földön futó szegényig a társadalom minden osztályában élő mágnások bírták a születési jognál fogva, a mely a múltból fennmaradt, de az uj kor által sohasem szentesittetett, mindig mint megváltoztatandó, mint revideálandó úgy állott a nemzet előtt. Most ebből az arisztokracziából, mely eddig a főrendiházban helyet foglalt két arisztokracziát fognak képezni, egyik arisztokraczia lesz a 3000 forint czenzussal bíró főrendi arisztokraczia, a másik arisztokraczia lesz az, amely most a főrendiházból kilöketik. A főrendiházból kimaradt arisztokracziára nem azt mondom, hogy ezek a liberális elemek, hanem, hogy ezek azok, melyek társadalmi foglalkozásuk és vagyoni állásuknál fogva sokkal közelebb állanak a nemzet zöméhez, jobban ismerték a nemzet szívének lüktetését és mintegy a nemzet testébe beolvadt széleit képezték az arisztokráczia testületének, mert az illetők be valának házasodva a köznemesség és a polgári osztályba és azért az arisztokratikus gőgről le kellett mondani. Mi történt ? A szabadelvű párt sietett megakadályozni, hogy az arisztokráczia beolvadhasson a nemzet testébe, ami által a demokráczia észrevétlenül terjedt volna el, mert mi lett volna a történelmi procedura? Amint az arisztokráczia elszaporodik, elszegényedik, annál jobban beolvad a nemzet testébe, és akik a nemzet testébe beolvadva vannak, a fidei commissariusokkal és gazdagokkal egyenlő jogot élvezve, ama jogok használásában korlátot is képezhetnek. A nemzet számíthatott volna reájuk a törvényhozásban, most pedig kétféle arisztokráczia fog alkottatni: az egyik, mely 3000 frtot fizet, és a mely főrendi arisztokracziának fogja magát nevezni, mely a visitkártyáira is rá fogja nyomatni, hogy a főrendiház tagja, mely külön fog egymás között összeházasodni, amely külön társasköröket fog képezni, és mely a másikat, a nem főrendi arisztokracziát ki fogja kebeléből taszítani. (Igaz, ügy van; a bal és szélső balon.) Ismerem jól ama körök felfogását és igen jól tudom, hogy a gentryt és az arisztokrácziát is megbecsülik addig, amíg vagyona van, de ha vagyona elzüllik, nem részesül többé ama becsülésben és gyakran ép azok által gyaláztatik meg, a kik vagyonát elkaparták. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Ha az volt a czél, hogy a nemzet teste több tagra osztassák, hogy lehetetlenné tétessék az arisztokracziának a nemzet testébe való felolvadása, akkor a t. miniszterelnök úr és a főrendiház e czért elérte, mert az által, hogy az elszegényedett arisztokracziát magából kirekeszti, a kizárólagosság és az arisztokracziának egy szoros egészét képező testületben összecsoportosulása létesítve van. Még van a mellett egy másik czél, amely czélt Magyarországon soha megtűrni és megszenvedni nem tudták, mert mindig azt hitték Magyarországon, hogy a nemesség egy és ugyanazon jogokon alapszik, s ez a másik czél az, hogy egy külön arisztokráczia teremtessék és az az arisztokráczia, mely a főrendinek fogja magát nevezni, az lesz majd az udvarképes arisztokráczia. (Ügy van a szélső balon.) A másik arisztokráczia csak kegyelemből és türelemből fog az udvarnál megjelenhetni, a nemesség pedig egyszerűen el fog távolíttatni. Nekünk, akik azt akarjuk, hogy Magyarország koronája ne egy társadalmi osztálynak befolyása alatt állhasson, hogy Magyarország királya ne csak egy társadalmi osztálynak nézeteit és érdekeit ismerje, hanem az egész nemzet érdekeivel megismertethessék és az egész nemzet akaratáról közvetlenül hallhasson, nekünk gátat kell vetnünk oly törvényjavaslatnak, amely külön udvarképes arisztokrácziát akar megteremteni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A 3000 frtos főrendiházi tagok közt kik lesznek a túlnyomók? A nemzeti szellem, a nemzeti érdek fog-e ott érvényesülni? Nem. Túlnyomó és állandó tagok lesznek a fidei commissariusok, akik az elsőszülöttségi jognál fogva bírják roppant vagyonukat. A fidei commissum a magyar jogrenddel, a magyar családi és örökösödési joggal homlokegyenest ellenkező idegen instituczió. Az elsőszülöttségi jogot Magyarország törvényhozásában az egész középkor barbár időszaka alatt nem voltak képesek meghonosítani. Az eddig Magyarország jogéletében csak tűrt állapotot képviselt, nem volt törvényesítve. De ma, midőn a törvényjavaslat elfogadtatik és a fidei comissariusok állandósága a főrendiházban biztosíttatik, egy idegen institucziónak, egy idegen örökösödési rendnek szolgálatába lépünk, azt törvényesítjük, annak törvényhozói jogot adunk. (Igaz ! Úgy van a szélső balon.) Magyarország törvényhozása eddig is szűk korlátok közt mozgott. A külpolitika, a hadügy kérdéseiben, valamint a fontosabb közgazdasági kérdésekben a közjogi kiegyezés folytán Magyarország nem bír önállósággal és függetlenséggel. És midőn most a főrendiházban egy exkluzív arisztokrácziának nyújtják oda a hatalmat, melyet csak a theokráczia elveinek hódoló főpapság egészít ki, akkor uraim, önök előkészítik azt, hogy Magyarország a társadalmi törvényhozás szabadságáról is lemondjon. A társadalmi törvényhozás pedig mireánk, hogy a nemzet demokratikus és szabadelvű irányban fejlődjék, életkérdés és ha valaha veszedelmes volt az, hogy az arisztokráczia diadala által a társadalmi törvényhozás terén is újabb ellentállásra bátoríttassuk, akkor annál veszedelmesebb most, midőn épen a polgári törvénykönyv megalkotása előtt állunk. Hisz a franczia forradalom összes elvei csak deklarácziókat és emncziácziókat képeztek, nem voltak képesek azt a franczia nemzet életébe a gouillotinnal sem átvinni, de a franczia polgári törvénykönyv, a Code Napoleon a franczia forradalom elveit átvezette az életbe s azután a restaurácziónak is kellett kímélni azokat. A forradalom emberei, a forradalom törekvései, a forradalom elvei megbukhattak künn a politikai életben, de a társadalmi életben a Code Napoleon által fentartottak és túlélték az alkotókat. És most azt akarják önök, hogy nemcsak Magyarországnak 48-diki politikai iránya semmisíttessék meg e törvényjavaslat elfogadása által, hanem azt, hogy a társadalmi törvényhozás terén is Magyarország visszaszoríttassék 48 mögé, hogy a 48 előtti elveknek hódolva alkottassák meg Magyarország polgári törvénykönyve. Ha önök nem akarnak családi jogot és öröklési jogot, mely az egyenlőség elvétől van áthatva; ha úgy akarják, hogy polgári intézményeinken is az arisztokráczia kegyelmi bélyege legyen rányomva, úgy amint e törvényjavaslat némely pontjaira, akkor igenis helyesen cselekszenek, ha a törvényjavaslatot elfogadják. De mi, kik az ellenkező iránynak vagyunk harczosai, vissza kell, hogy utasítsuk a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az arisztokráczia maga sem gondolja meg, mily veszélyes lépést tesz, mert a születési arisztokrácziának nem áll érdekében, hogy a czéltáblát, mely a plutokrácziát éri Európaszerte, a nyakába akassza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az arisztokrácziának érdekében az állna, hogy a nemzet törekvéseinek vezéréül szegődjék, annak élén legyen, küzdelmeinek első harczosává váljék, nem pedig a nemzeti törekvések akadályául szolgáljon. (Úgy van a szélső baloldalon.) Nem áll érdekében, hogy a jelenlegi születési arisztokráczia egyszersmind plutokratikus színezetet nyerjen s ez alapon jogot gyakoroljon. Hisz tudva van mindenki előtt, hogy egész Európában a harcz, már nem a születési arisztokráczia ellen foly forradalmi elemek körében, hanem épen a plutokratikus a elemek ellen. (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn akar jogot az arisztokráczia 3000 frtos czenzus alapján gyakorolni, akkor a vagyon ellen fogja felhívni a nyugtalan elemeknek minden izgatását , az a gyűlölet, az a megvetés, az az elszántság, mely annyi forradalom és zendülési kitörésekben nyilvánul egész Európában, s mely egész Európában a nagy szocziális forradalmi pártot tartja fenn, az Magyarországba is át lesz ültetve azonnal mihelyt a plutokráczia itt is diadalát üli meg. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem gondolják meg azt sem, hogy midőn a vagyonhoz kötik a jogosultságot, s ennek alapján kitaszítják az arisztokraczia kebeléből a tehetséges arisztokratákat, megteremtik a proletár arisztokratákat, kikben mindaz a büszkeség, mely megvan a 3000 fitosokban, megvan, de gyakran több tehetséget érezvén és tapasztalván magukban, azt kérdezik, hogy miért ne bírjak én is azzal a joggal, amellyel a fidei commissumok csekély tehetségű urai bírnak, s akkor előállnak a Kropatkinok és Rochefortok, megkezdik a testvérek osztályharczát, az aknamunkát és a szocziális forradalmat még itt Magyarországon is ama arisztokraczia ellen, mely a plutokraczia szolgálatába szegődik. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Egységnek kellene lenni a nemzet testében. Arra kellene a törvényhozásnak törekednie, és az volt a mi mérsékelt álláspontfoglalásunknak is czélja, hogy a nemzetben ne törjünk kasztokat, hanem a kasztok közti űrt igyekezzünk áthidalni; az volt czélunk midőn Irányi Dániel t. képviselőtársunk javaslatát beadta, hogy ne a külföldi demokrácziát kövessük, amelynek tendencziája az, hogy mindent, ami kiemelkedik lerombolja és a földszinével egyenlővé tegyen , hanem azt a példát kövessük, amely a magyar demokrácziának jellemvonása, hogy felfelé nivellál, hogy a mint 1848-ban kimondatott, nem a nemesség jogai szűnnek meg, hanem Magyarország népe a nemesség jogainak sánczai közé emeltetik fel. Akik azt akarják, hogy az intelligens, vagyonos középosztály a főrendiházban együtt foglaljon helyet az arisztokrácziával, áthidalást képezzen, hogy a kasztok közötti különbség a politikai életben ki legyen egyenlítve és az osztályharcz magva és bekövetkezése még ideje korán lehetetlenné legyen téve. (Tetszés balfelől.) Nem úgy akartunk tenni, mint azok, akik a meghódított várost lerombolják, és követ kövön nem hagynak , hanem úgy mint Rómának átalakítói tették, kik a régi épületeket föltöltötték szűk épületek és az új pompás és díszes palotákat a régi, tetejébe emelték. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Az arisztokráczia e törekvésünket visszautasította egész megfontolatlanul, mert ne higgje a t. ház azt, hogy a főrendiház csak a rabbit tette ki az ajtón; kitette Magyarország összes intelligens és vagyonos középosztályát; mert a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatnak tendencziája az volt, viselőtársam kifejezte, a mint Apponyi Albert gr. t. képhogy a nemzet középosztályának csúcsai oda behatoljanak és ott helyet foglaljanak. Nagyon meggondolatlan az az arisztokráczia, amely kizárólagosságot akar magának teremteni akkor, amikor módja van a társadalom különböző osztályait saját érdekhálózatába vonni ,és saját peliditett törekvéseinek szövetségesévé tenni. (Igaz! Ügy van a szélső balon.) Igen természetes, hogy ha az a középosztály és az az intelligenczia, mely a főrendiházban visszautasittatott, a főrendiházban a kizárólagos érdekek uralmát tapasztalja, mely uralomra a főrendiház e törvényjavaslat által szervezettnek látszik: ellenségévé fog válni az arisztokrácziának és a válságokat, Magyarország társadalmi osztályokra való szakadozását csak elő fogja készíteni és siettetni. (Igaz! Úgy van a szélső balon.) Hisz annyira megy a rendi előítélet, hogy magát a czimet, mely «felsőház» volt, nem fogadták el és megtartották a régi «főrendiház» czimet. Azt mondták: miféle manir valakit elkeresztelni! Maga a név «főrendiház» teljesen jellemzi a ház asztalán levő törvényjavaslatot. Ez a főrendeknek kizárólagosan a saját érdekükben hozott institucziójuk, amellyel szemben a nemzet törekvését kellett volna a kormánynak képviselni és kellene az alsóháznak most megvédelmezni. Amint látom, a nemzettől nyert megbízatást ez nem arra akarja felhasználni, hogy a nemzet testében az egység meg ne háboríttassék, és hogy a nemzet akarata érvényesíttessék, hanem arra, hogy részesévé váljék ama meghódolásnak, amelyet a miniszterelnök úr a főrendek előtt tett. Nem sajnálja a kormány előterjesztése az alsóház és a kormány vereségét a felsőházban, de egy pontot kiemel, mint vívmányt t. i. azt, hogy a protestáns felekezetek papjai ott részt vehetnek. Ezt oly szánalmas és siralmas hangon teszi, hogy a czimzetes püspököket mért ne fogadná be a törvényhozás a főrendiházba, mikor a katholikus főpapok nem tettek ellenvetést a protestáns felekezetek ellen s ezzel mintegy jelezve látszik, hogy a protestáns főpapok a főrendiházban a kath. klérus türelméből és kegyelméből foglalnak helyet. Hát miért volt szükség ez indokolás, ha az elv diadalmaskodott, és ha ez nem kegyelmi tény? Hát Magyarországnak közvéleménye, demokratikus és egyenlőségi felfogása oda sülyedt, hogy a protestáns felekezetű püspököknek, hogy megszorított számban is, a főrendiházban helyet foglalhassanak, arra van szükségük, hogy ez kiegyenlitésképen adassák meg, nem pedig az elv erejénél és igazságánál és nem az egyenlőségi törekvés hatalmánál fogva. (Élénk tetszés szélső balfelől). Siránkoznak a legszivszaggatóbban a zsidó hitfőnök felett. Úgy látszik, ez a kormánypártnak kedves halottja, mely felett mindenki fájdalmasan jajgat, de amelyet senki sem sajnál. (Élénk derültség). A miniszterelnök úr a zsidókkal szemben egy idő óta különös eljárást követ. (Halljuk! (Halljuk!) Nem ad be javaslatot az általános polgári házasságról, hanem benyújt törvényjavaslatot a zsidók és keresztények közti házasságról. Nem rendezi átalánosságban az anyakönyvek ügyét, hanem külön rendeletet bocsát ki a zsidó anyakönyvek vezetéséről. Nem mondja általában, hogy minden az állam által elismert vallásnak főpapjai helyet foglalhatnak a főrendiházban, hanem külön pontban felttünően oda teszi, hogy a «zsidó hitfőnök.» Ha a miniszterelnök úrnak az a czélja, hogy az antiszemita kérdést folytonosan , szőnyegen tartsa, akkor sokkal nagyobb ügyességet tanúsít, mint az antiszemita párt. (Elénk derültség.) mert minden beadványában arra törekszik, hogy Magyarország törvényhozásában a szőnyegről a zsidó kérdés le ne vétessék. (Igaz! ügy van a bal és szélső balon.) Ha már ezt a szőnyegen tartja, ha ez czélja és ez a czél nem ravaszság, hanem komoly barátság, akkor az volna kötelessége, hogy meg is védelmezze és nem az, hogy sajnálkozás kijelentésével elejtse. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon.) Ha a miniszterelnök urnak ezen tényei ravaszságból származnak, akkor a zsidóságnak alig van veszedelmesebb ellensége, mint a miniszterelnök úr. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha pedig a miniszterelnök úr ezt barátságból teszi, akkor alig van a zsidóknak ügyetlenebb barátjuk. (Úgy van a szélső bal felől.) Azt tapasztaltuk, hogy a múlt nyáron a választások alkalmával már megkezdte a miniszterelnök úr a zsidókkal szemben a keresztény hitoktatást. (Halljuk! Halljuk!) akkor a megváltás elméletére tanította őket. (Élénk derültség a baloldalon és a szélsőbalon.) Most pedig feltámadás igazságáról akarja őket meggyőzni (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) azt hirdetvén, hogy a főrendiház által eltemetett rabbi majd fel fog támadni a kinevezettek közt. (Zajos derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez nem is példátlan dolog, a zsidók nyugodtan elfogadhatják. Mert a feltámadás ez alakja benne van az ó-testamentomban is. Midőn a hajóból kidobták Jónást, a czethal elnyelte, de meggondolatlan tettét megbánva, megint kiköpte. (Hosszan tartó derültség a hálós szélső baloldalon.) A kormány által az alsóházban előterjesztett törvényjavaslatban a következő princzipiumok voltak: nagyszámú korona által kinevezett; ez az elv jelentőségnélküliségre van redukálva. Továbbá benne volt a zsidó hitfelekezet képviselete, benne volt rendi előjogok megszüntetése, a főrendiháznak felsőházzá való átalakítása, ami most teljesen ki van zárva már ama szakasz értelmében is, melyben a főrendek föntartják maguknak még azt is, hogy különleges közjogi helyzete mindegyiknek megmaradjon. Tehát még a főrendek közt se legyen egyenlőség, hanem minden gyerek a maga mulatságára kapja meg a maga macska asztalát. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Volt benne oly’ elv is, hogy a főrendiház kezdeményezési joggal bír. És a miniszterelnök úr javaslatából mi maradt meg ? A legrosszabb, a miniszterelnök úr maga. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbalon.) Amaz elvek pedig, melyek törvényjavaslatában foglaltatnak, mire szolgálnak a miniszterelnök urnak ? Ama zsenge, ifjú elvek, melyeket ő kezdett kényeztetni csak arra szolgáltak neki, mint amaz ártatlan gyermekek, a kiknek vérében mosdva kereste magának az örök ifjúságot Csejthe várának asszonya. (Tetszés a szélsőbalon.) A miniszterelnök úr is nem a saját elveit védelmezte, hanem azok feláldozásával akar magának biztosabb politikai alapot teremteni. A harczot a főrendiházzal, melyet neki ott szentelt, nem fogadta el és midőn a javaslatot a kiszámíthatatlan főrendiházba vitte, a kiszámitott megaláztatást elfogadta. (Tetszés a bal és szélső baloldalon.) Sőt tovább ment, mert eme megaláztatása részesévé akarja tenni először a kormánypártot, részesévé, — ha elfogadtatik a javaslat — az alsóházat és a nemzetet is. Példátlan dolog az, hogy ama miniszterelnök, aki, midőn első ízben tárgyaltatott a törvényjavaslat a képviselőházban, alig egy pár, mondhatni szinteten felszólalásában védelmezte saját elveit, most, midőn ellenfeleinek elvei védelmezéséről van szó, azokat mindennap a legnagyobb eréllyel, a legnagyobb kitartással és fáradhatatlansággal védelmezi! (Igaz, ügy van a szélsőbaloldalon.) Tudok példát a történelemben arra, hogy a góthok megölt ellenfeleik koponyáiból ittak, de arra példát, hogy valaki, ha legyőzetett, ellenfelei zászlaja alá szegődjék, annak zászlaját emelje magasra, és seregét az ellenfél lobogója alatt vezesse harczra, csak egyet láttam, a középkori olaszországi condottierik példáját, akiknek a küzdelemből nem az eszme, nem a dicsőség, nem a babér, hanem a haszon kellett. (Zajos helyeslés és tetszés a bal és a szélsőbalon.) A miniszterelnök úrnak parlamentáris pozícziója nagyon kényelmes. Kormányt és kormányprogrammot egy másik programmal lehet csak parlamentáris feltételek mellett megbuktatni. Ki is kéri a miniszterelnök úr, hogy valaki ezt máskép megpróbálja. De midőn azután ellenfeleinek elvei sikerre és győzedelemre jutnak, ő az, aki ellenfeleinek zászlaja alá szegődik és megint marad továbbra is miniszter. (Igaz! ügy van a bal és szélső baloldalon.) Még oly primitív országban, mint Bulgáriában is, az alkotmányosságról és lelkiismeretességről más fogalommal bírnak, mert ott azt tartják, hogy nem szabad az embernek, még ha kiváló állásban van is, saját magát, ha ellenség ellen síkra száll, kompromittálni; de tekintettel kell lenni azokra is, akik annyi önfeláldozással és készséggel követik politikai pályáján, mint követik a túloldalon ülők a miniszterelnök űrét. Valóban példátlan kíméletlenség és példátlan gúnyolódás az, amely a kormányelnök által történt kiegyezés következtében a ház többségével fizetik, amely nincsen hasznára az alkotmányosságnak, nincsen hasznára a parlamentarizmusnak, mert az a könnyű megegyezés, a kabinetkérdés felállítása úgy hangzik, mintha csak azt jelentené, hogy ine nézzetek, az én táborom mily fegyelmezett, mily engedelmes! Pedig, te hát, e parlament nem arra való, hogy itt a miniszterelnök úr idomitási és megszeliditési ügyességének produkczióit mutassa. (Élénk derültség balfelől és zajos tetszés a bal és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr azt mondja, hogy midőn a kabinetkérdés jött szóba, elszenderegve felült az ellenzéknek. Úgy látszik a beszólás a miniszterelnök úrnak mindig tulajdonsága még álmában is. (Derültség a bal és szélső bal felől.) Akik álmukban beszélnek, azoknál azt tapasztalhatjuk, hogy ennek oka, ha közönséges emberek azok, hogy megterhelték gyomrukat; ha pedig miniszterek, az ok az, hogy meg van terhelve a lelkiismeretük. (Élénk tetszés a bal és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úrnak eme szendergéséről mondott nyilatkozatával még egyet elárult, azt, hogy mikor a miniszterelnök úrnak nehéz álmai vannak kabinetkérdéssel álmodik. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Most a kérdés akként van felállítva, váljon nemzet érdeke ellen egy kaszt érdeke, érvényesüljön-e a egy embernek érdeke? A nemzet érdeke szembe van állítva a kaszt érdekével, és az egy ember érdekével. A kaszt érdeke érvényesült a főrendiházban; most itt az alsóházban az a kérdés, hogy az egy ember érdeke, vagy a nemzet érdeke érvényesüljön-e és mikor választani kell nem habozhatok, hogy ne tiltakozzam az alkotmányossággal ellenkező amaz eljárás ellen, tiltakozzam Mirabeau szavaival, aki azt mondta: nem lehet megtűrni, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe egy nemzet, másik serpenyőjébe egy ember legyen téve. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha van önérzet, vagy a nemzet jogai, érdekei iránt fogékonyság az egy ember gondolkodásában és politikai eljárásában, nem szabad annak az egy embernek megengedni, hogy a kérdés akként legyen feltéve, hogy én vagy a nemzet ? (Helyeslés a szélső balon.) És ha annyira önző, annyira hatalomra vágyó, akkor tessék ama pártnak, mely háta megett állott, megfontolni azt, hogy a nemzet örök, az ember múlandó, az embernek el kell törpülnie a nemzet mellett és az ember érdekeinek háttérbe kell szorulnia a nemzet érdekei előtt. És aki ily szempontból ítéli meg és fogja fel a helyzetet, annak a választás nem nehéz: ezen törvényjavaslatot visszautasítja, és a kérdés megoldását más, jobb időkre halasztja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen, ha az ember és nemzet érdeke közti választásban az alsóház az egy ember részére fog dönteni, beláthatatlan a parlament tekintélyének megcsonkulása. Ennek a következései kiszámíthatlanok, mert a magyar alkotmányosságnak instítucziói már mind elkezdették veszíteni tekintélyüket. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon). íme ott van a közszabadságnak legerősebb institucziója: a sajtó, az esküdtszékek, azután a népgyűlések, a megyei önkormányzat és a parlamenti rendszer maga. A sajtó nem bír már az országban kellő tekintéllyel, mert a megfizetett, zsoldos, hálózata árasztja el az országot, kitartott sajtónak egész mely pénzért hirdet rossz cselekedeteknek hymnuszt és ez által a tisztességes sajtó tekintélyét és befolyását megsemmisíti. (Zajos helyeslés a szélső balon). Az esküdtszékek ellen a támadást onnan, a kormány padjairól halljuk leginkább hangoztatni, mert azok funkcziója még a megfélemlítés elé gátat vet. A népgyülések határozatait csak papírszámba veszik. A megyei önkormányzat, amint igen jól mondotta Pulszky J. képviselőtársam, a főispánoknak van kiszolgáltatva. Az a megyei tiszti kar, melyben az alispán felett egy oly fegyelmi bíróság ítél, melyben a döntő szót örökké a főispán adja meg, az a megyei autonómia, melynek hatásköre a közigazgatási bizottság által a kormány és főispánjai részére van konfiskálva, az a megyei autonómia, mely annak következtében, hogy nincs elegendő tárgya és érdeke, sehol sem találja meg és sehol sem tudja érvényesíteni az igazságot, mert bármily jogtalansággal szemben a főispánok védelmet találnak a belügyminiszternél, az a megyei autonómia meg van csonkítva és a közszabadságnak már támaszul nem szolgálhat. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Megmaradva még a parlamenti rendszer, mely némi tekintéllyel bírhatna, ha a háznak mindjárt megalakulása alkalmával meg nem csorbíthatnék annak tekintélye. Ámde az alkotmányosság szimbóluma: a választások, a legnagyobb visszaélések mellett folynak le, melyekben erőszakoskodások, önkénykedés játszanak főszerepet, és midőn e visszaélések a képviselőház bíráló bizottsága elé kerülnek, ezek még csak meg sem kísérlik a hibák megtorlását, sőt meg nem kísérti ezt az erkölcsiséggel és tisztakezűséggel kérkedő miniszterelnök sem kellő módon megfenyíteni. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nem is akarok szólani ama botrányról, mely a bíráló bizottságoknak eljárását követi és környezi. Ekként alakul meg az alsóház. És midőn működése által kellene, hogy jóvá tegye ama botrányokat, és elsimítsa a felháborodást, melyet keletkezése okozott, működése csak a szolgaiságnak és föltétlen meghunyászkodásnak válik bizony Unkává. (Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a bíráló bizottság tagjai ezen háznak tagjai, a képviselő urnak pedig tagtársai, akik eskü alatt végzik teendőiket. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. Felkiálltások jobbról . Halljuk az elnököt!) A képviselő úr nincs jogosítva eskü alatt tett cselekvényeiket ily bírálat alá vonni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a bal és szélsőbal oldalon. Felkiáltások: Szt.Endre! Szt.Endre!) Ugron Gábor : Igen jól emlékszem tehát, hogy a 66-iki főrendiházban 5 szavazattöbbséggel ment át az a felirati javaslat, mely a kiegyezést előkészítette. Az akkor visszavonult és megvert konzervatív és reakczionárius áramlat mostanáig visszahúzódott, duzzogott, távol tartotta magát a közügyektől vagy csak óvatosan vett azokban részt. És mit látunk most? Azt, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy eldobják az álarczot, és rendi érdekekben síkra szálljanak és Magyarországon olyan főrendiházat alkossanak, melyben az arisztokráczia, vagyis a nemzetnek egy kis osztálya egyenlő jogokkal ruháztatik fel az egész nemzettel. Azt megengedni nem lehet, hogy egy nemzet felett a nemzet egy kis része, egy osztálya jogot gyakorolhasson; azt tűrni nem lehet, hogy a nemzet csak ama határok között mozogjon, melyet egy ilyen arisztokratikus jellegű felsőház megszab azáltal, hogy vétójogát érvényesíti a fenforgó nemzeti törekvésekkel szemben. Nekünk ellensúlyozóról kell gondoskodnunk, de nem gátról, nem korlátozni kell a törvényhozást, hiszen az a közösügyes törvények által már úgy is eléggé korlátozva van. Azért sem szabad a t. háznak elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mert úgy van feltéve a kérdés, hogy egy nemzet érdeke és egy egyén érdeke közt kell választani. úgy látjuk a történelemben, hogy midőn az a kérdés, hogy egy egyén vagy egy nemzet, mindig a nemzet érdeke győz, de ha az egy ember érdeke győz, akkor az egy ember diadalmas hadsereget vezet, az nagy sikereket tud felmutatni. Nem arról van szó, hogy a miniszterelnök dicsőségének legyen részese, a képviselőház, hanem hogy megaláztatásában osztozkodjék, arról van szó,hogy az arisztokráczia előtt leborult miniszterelnököt a t.ház felemelje s önmaga boruljon helyette a porba. (Tetszés a baloldalon.) Nem veszik észre, hogy e kormány alatt minden az országban, ami annak anyagi és szellemi, erkölcsi érdeke, sülyed és eltörpül, amekkora e sülyedés, épen akkora a miniszterelnök úr hatalmának növekedése. (Élénk tetszés balfelől). Ez mutatja, hogy a miniszterelnök úr hatalma nem a nemzet érzületére, a nemzet érdekeinek talajára van építve, mert az az államférfiú, aki a nemzet érzületét képviseli, az a nemzet erejével erősbödik és ha bukik a nemzet, a nemzettel bukik. De az az államférfiú, aki a nemzet törekvéseit nem képviseli, az a nemzeti élet lerombolásából a közélet rothadásából meríti a tápanyagot a saját növekedésére. Nincs példa a történelemben, amely teljesen hasonlítana ehhez. De van egy, amely részben hasonlít. Szeretik barátai és ellenségei Teleki Mihályhoz hasonlítani a miniszterelnök urat; mivel barátai és ellenségei egyaránt hasonlítják hozzá, azt hiszem, van ebben valami igaz. Gondolom, mert Teleky Mihály is híres volt azért hasonlítják hozzá, praktikájáról. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Teleky Mihály egyszer állott a a nemzet előtt úgy, mint a miniszterelnök úr, mikor Lippánál vereséget szenvedett. Akkor egy csizmában jött vissza, az egyik csizmáját ott hagyta Lippánál. A miniszterelnök úr azt állítja, hogy a javaslatnak egyik részét keresztülvitte. Teleki Mihályt hasztalan biztatták az erdélyi rendek hogy menjen vissza Lippához a másik csizmájáért, s mi is hasztalan biztatjuk a miniszterelnököt, hogy menjen vissza a főrendiházba javaslatának ott hagyott másik feléért. (Éljenzés a szélső balon.) De Teleki Mihály minden hibáját és bűnét kiegyenlítette, mert élvéért harczolva, küzdve a csatatéren esett el. A miniszterelnök élvéért soha sem fog sem elvérzeni sem elbukni, mert ő, ha ellenségét látja győzni, megalkuszik vele, a másik csizmáját is odaadja. A miniszterelnök még egy ilyen államférfimhoz sem tud kellőképen hasonlítani, ámbár az az államférfiú Magyarországnak egy részét Bécs uralma alá juttatta. Én a törvényjavaslatot, mely nem úgy van felállítva itt a ház előtt, mint a kabinetnek kérdése, nem úgy, mint egy nemzet és a főrendek közt megvívandó küzdelemnek egyik stádiuma, hanem úgy, mint a miniszterelnök úr személyes kérdése, amely akként van felállítva, hogy a miniszterelnök úr vereségét vegye a nemzet saját magára: én nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert nemzetemet nem akarom a Tisza Kálmán vereségének orsztályrészévé tenni, elég az a sok csalódás, az a sok nyomor és ínség, mely az ő kormányzatát követi, a szégyenből nem kérek részt; nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Hosszas élénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Rácz Géza a főrendiháznak a zsidó hitfelekezet képviseletére vonatkozó módosításával foglalkozik s ennek a módosításnak helyességét fejtegeti. Annál nagyobb jelentőségű a főrendek e módosítása, mert ez mintegy ünnepélyes megpecsételését képezi a modern antiszemitizmus első tíz évi működésének. Az antiszemiták hite az, hogy amint a történelem folyamán nem voltak képesek a sémita népek nemesebbjei karddal kivívni uralmukat a nem sémita világ felett, úgy nem fog sikerülni a sémita népfaj salakjának az európai népek között eddig mintegy lopva fentartott zsidóságnak sem az ő eszközeivel sem. . . Az elnök : Oly kifejezés, hogy a zsidóság a sémi népfaj salakja, meg kell vallanom 650,000 ember irányában, kik Magyarország polgárai, nem engedhető meg. (Helyeslés jobbfelől.) Rácz Géza: A törvényjavaslatot, mely minden arisztokráczia legrosszabbjának, a pentarisztokrácziának szentesítése, s melyet csak a mai korszakban, midőn a zsidó szellem dominál, lehetett szabadelvűség örve alatt beterjeszteni, már csak azért is, mert a kinevezés trójai falova segítségével lehetővé teszi a zsidóság beszédelgését a főrendiházba, még ily körülmetélt alakjában is indignáczióval utasítja vissza. (Helyeslés az antiszemiták közt). Az elnök: Ily kifejezéseket ne méltóztassanak használni, mert itt a karzaton olyanok is vannak, akikre ez kellemetlen lehet. Lipthay Béla dr. figyelmezteti a jobboldalt, hogy ha megszavazza a törvényjavaslatot, s azt a módosítást, amelyről az imént szó volt, ne ragadtassa el magát a most hangoztatott érzületek által, mert a főrendek más indokból ejtették el a képviselőház intézkedését. Sem fajgyűlölet, sem vallási szempont nem indította a főrendeket a határozatra, hanem csupán az, hogy a zsidóknak egyházi szervezetük nincsen. Kérdi egyébiránt, érdekében van-e az államnak, hogy épen azt a vallásfelekezetet utalja arra, hogy egyházi szervezkedése legyen. Kérdi, érdekében van-e az államnak, hogy bármely egyház hierarchiája fejlődjék, még ha hatalmas hierarchiává is ? Azt hiszi, határozottan nem. (Felkiáltások jobbfelől: De igen !) mert a hierarchia aspirácziói az állam érdekeivel nagyon nehezen egyeztethetők össze. Politikai hibának tartja az ily indokolást. Amíg csak egyesek sürgetnek ily egyházi szervezkedést, addig ez nem annyira fontos, de midőn ezt a törvényhozó testület egyik háza teszi és most a másik ház is ahhoz csatlakozik, azt már határozottan károsnak tartja. Meg van győződve, hogy az ily indokok, mint a posvány a levegőnek tisztasága és a felvillant fény által föl fognak száradni, holott a törvényhozásnak ily intézkedései tartósan fenn fognak maradni. (Zaj a bal és szélső baloldal némely padjain.) Midőn az eredeti javaslatot a módosításokkal szemben támogatja, könnyen azon félreértésre vezethet nyilatkozata, hogy ő az eredeti javaslatot helyesli. Ha az áll, hogy a jónak ellensége a jobb, akkor hasonlag mondhatja, hogy a rosznak legerősebb támogatója a rosszabb. És ezen szempontból az eredeti javaslat mellett nyilatkozik azon módosításokkal, nevezetesen azon módosítással szemben, mely a 25-dik §-ban nyer kifejezést. Kárhoztatja a szónok a 28-dik §-ban foglalt intézkedést is, mert nem helyesli, hogy a képviselőház a főrendiháznak tisztán belügyeibe avatkozik, de még fontosabb momentum e tekintetben az, mely e fejezet szellemében nyilvánul. Hangsúlyoztatok már itt, és nem lehet elégszer ismételni, hogy azok, akik ezen javaslatokat és módosításokat elfogadják, szem azon szellemet, mely ezen módosításokban elől tévesztik nyilatkozik, a rendi alkotáshoz való merev ragaszkodástól kezdve sem sajnálkozik fölötte. Igen, ösmertem őt, mégpedig igen furcsa körülmények közt. A korcsmáros és a másik, füleiket hegyezték e szavaknál. — Ha akarnál valamit elmondani e szegény ördögről, átkozott kiváncsi lennék megtudni, monda az első. — Az egész város érdeklődik a dolog iránt, és a vizsgálat óta, vendégeim alig beszélnek másról, mint erről. A londoni állát vakarta, és bodor füstöket bocsátott pipájából. Láthatólag nem volt közlékeny ember, de látszott az is, mennyire hízelegve érzi magát amaz érdeklődés által, melynek egyszerre tárgyává vált. Ezen egyén nem volt más, mint Iarrison Mathew, a kutya-idomító; Aurorának régi alamizsnása, azon ember, ki a titkot kiaknázta, és utolsó kapcsot képezett közte és aljas férje közt, akitől megszabadult. A kapitány most felemelkedett fekhelyéről. Sokkal jobban érdeklődött a társalgás iránt, hogysem tovább is alvónak tettethette volna magát. Felkelt, s nyújtózkodott, mintha azon pillanatban ébredt volna fel mély és üdítő álmából, és kérte a korcsmárost hozna még egy pohár groggot. Míg a «Sánta házi nyúl» tulajdonosa elsietett a megrendelést teljesíteni, Prodder megtöltő pipáját. Habár kancsal szemekkel fürkészte is Harrisont, mégis jól vagy rosszul meg kellett várnia, míg a társalgás újból folyamatba kerül, hogy abba beleszólhasson. A kutya idomító, miután hallgatóinak kíváncsiságát hosszú szünetek által felkorbácsolá és pipájából füstkarikákat fújt, következőleg folytatá : — Azon különös körülmények közt, melyek közt Conyers Jamessel megismerkedtem, egy aszony, egy átkozott szép asszony szerepelt; egyike azon ördögöknek, ki azonnal földhöz vágna, ha mást nem is kérdeznél tőle, mint azt, hogy : hogy van ? de nem oly módon kérdeznéd a mint neki tetszik. Igen asszony volt ő, még pedig nagyon szép asszony és mégis James, daczára furfangosságának nem volt képes rajta kifogni. Ah, magam láttam, mily villámokat szórtak nagy fekete szemei, mondá Harrison, mintha álmodnék és e villámló szemeket maga előtt látná; jelen voltam, midőn oly megvetőleg tekintett rá, mintha szemeivel a földhöz akarná szegezni. Prodder Sámuel nagyon kellemetlenül kezdé magát érezni, midőn ez embert a czikázó fekete szemekről és Conyersre vetett dühös pillantásokról hallá beszélni. Hisz maga is tanúja volt e lángoló tekinteteknek, melyeket unokahúga vetett a meggyilkoltra, egy negyed órával a lövés előtt. Isten irgalmazzon a szerencsétlen asszonynak! — Vad sárkány lehetett az az asszony, kiről beszélsz, mondá a kormáros. Sárkány volt az igaz, de a javából és hozzá irányomban nagyon jó. Nem múlik el negyed, hogy ne volna okom ezt ismételni. Ezzel friss pohár sört öntött magának és e szavakkal : Az ön egészségére! kiürtte. Ez alatt egy más férfi is lépett a szobába, egy púpos halavány férfi,ki úgy sompolygott be a korcsmába, mintha nem lenne joga oda belépni és az asztal mellett csendesen helyet foglalt. Prodder visszaemlékezett e íiczkóra. Látta őt az ablakon keresztül, az északi kapusház kivilágított szobájában, midőn a megölt felügyelő hulláját oda hozták. Nem volt azonban valószínű, hogy ezen ember akkor, a kapitányt szintén észrevette volna. — Mi a pokol, nem Hargraves Steeve ez Mellish Parkból ? kiáltá a korcsmáros, amint a «bárgyút» megpillantá. Ez legjobban fogja elmondani a történteket. Épen a gyilkosságról beszéltünk Steeve, mondá barátságosan a bárgyúhoz fordulva. Hargraves otromba kezeivel fejét vakarta és kémkedőleg tekintett a társaság minden egyes tagjára. Persze, az emberek azt hiszik, hogy másról nem is lehet beszélni, mondá a bárgyú. Elég rész volt már a parkban, de úgy látszik, itt Doncasterben még rosszabb lesz. — A városban lakik kend Steeve ? kérdő a korcsmáros, ki vele elég bizalmas lábon látszott állan. — Igen, egy kicsit itt maradok a városban, azon történet óta, ott már nincs többé helyem.Hisz tudja, hogy kikergettek azon házból, hol kölyök koromtól óta éltem és tudja azt is, ki volt, aki kikergetett? No, de se baj, nincs ugyan most szolgálatom, de azért hozhat egy korsó sört, annyi pénzem van még, hogy megfizethessem. Prodder nagy érdeklődéssel nézett a bárgyúra. Alig gondolta ugyan, hogy tőle a titokra nézve felvilágosítást nyerhetne, habár az eseménynél ez is, bár kicsi szerepet játszott. Hisz szegény, nem volt ez más, mint egy félig buta teremtés, aki urának kora halálával mindenét elvesztette. A bárgyú idogálta a sört, s hallgatagon ült a többi férfi közt. (Folytatása következik.)