Egyetértés - esti kiadás, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 1-85. szám)

1920-10-20 / 41. szám

) Háztulajdonosok a miniszterelnöknél. Amit Salamon bölcsessége se oldhat meg. A napokban a háztulajdo­nosok küldöttsége kereste fel Teleky Pál miniszterelnököt és előterjesztették a háztulaj­donosok kívánságát. Legelső­­sorban azt kérték, hogy a lakások lekötöttsége szűnjön meg és a háztulajdonosok nyerjék vissza rendelkezési jogukat teljes mértékben a házuk felett. A mai idők „legjogósabb“, legnehezebb kérdése a lakás­­kérdés. Salamon bölcsessége is csődöt mondana, ha ezt a kérdést kellene megoldania. Mert bárhogy nézzük is a dolgot, a háztulajdonosok kí­vánsága — bár jogosságához kétség sem fér, hiszen társa­dalmunk a magántulajdon alap­ján áll, amelynek tehát tisz­telnie kell a magántulajdon­ból eredő kötelességek mellett az ezekből folyó jogokat is — de mindezek dacára ez a kívánság a jelen helyzetben nemcsak teljesíthetetlen, ha­nem egyben végzetes követ­kezményű is volna. Hogy miért? Nem szükséges ma­gyaráznunk. Az a pár év, amely a lakót akarva nem akarva a háztulajdonoshoz fűzte — annyi elkeseredést és gyűlöletet csiholt ki mind­két félből, hogy a társadalmi béke veszélyeztetése nélkül a szenvedélyek zsilipjeit most felnyitni halálosan könnyelmű volna. Hol van az a háziúr, aki lakóitól ne akarna szabadulni, ha másért nem, hát csak azért, mert azt vagy a lakás­hivatal varrta a nyakába, vagy mert eddig sehogysem tudott tőle megszabadulni. Hol van viszont az a lakó, aki nem remegne az áthurcolkodás nagy költségeitől s aki a helyzet magaslatára emelkedve , egy bölcsész fennköltsé­gével mérlegelné és megértené háziura lelkiállapotát? Ki fe­lelne ezért a lavináért, mely anélkül is széttagolt társadal­munkra még egy gyűlölet­hullámot zúdítana? Igaz ugyan, hogy ezen előbb-utóbb úgyis túl kell esnünk, hiszen a lakó és a házi­úr soha sem tettek egymásnak örök hű­séget. El is fog jönni és el is kell jönnie az időnek, amikor ez a jelenleg összeláncolt két ellenfél: a lakó és a háziúr örök istenhozzádot mondanak egymásnak. De ezt meg kell előznie a kormány intézkedő beavatkozásának, a szükséges építkezésnek és a lakásköz­­vetítésnek, hogy a válás ne a bizonytalanságot, a szabad eget jelentse a lakóra, hanem ennek egy jobb, egy békésebb otthont — a pereskedés, a torzsalkodás végét pedig a háziúrnak. Addig, míg erre kilátás nincs, csak tűrjük egymást, akármilyen nehezen, akármilyen keservesen is. És vigasztalódjunk. A lakók vi­gasztalódjanak, hogy minden résznak vége lesz egykor s hogy azzal, hogy nem szü­lettek a háziúrnak — a házi­urak pedig vigasztalják meg magukat azzal, hogy minden ürömnek megvan a maga öröme s hogy minden, még bosszúságuk mellett is jobb dolguk van, mint a lakóknak. Mert ők, ha bele unnak, el­mehetnek lakóknak, de a la­kók már nem igen mehetnek el háziúrnak. Zs. BO­YB TÉR TÉS 1920 október 20 A balmazújvárosi földosztók a bíróság előtt — Az­­Egyetértés“ tudósítójától. — Ismét monstre kommunista bűnper tárgyalásába kezdett a debreczeni törvényszék ötös tanácsa. A balmazújvárosi nép­­boldogító földosztók kerültek a vádlottak padjára. A fővád­­lott Csige István, aki mint tettes tizenegy rendbeli, mint felbujtó tizennégy rendbeli zsarolás bűntettével, hét rend­beli hatóság elleni erőszak bűntettének vétségével, számos rablás és orgazdasággal van vádolva. Legnagyobb segítő­társa Csigének Pokrócz Fe­renc volt, a direktórium el­nöke, ki már a Károlyi-forra­dalom idején szocializálta a Fried és Lichtschein-féle bér­leteket. Tevékeny részt vettek még­­Lukács Imre, Kerekes Miklós és Veres Péter direk­tóriumi tagok és Eszenyi Pé­ter gazdasági ellenőr. Rajtuk kívül még húsz vádlottja van a bű­npernek. Egyébként a már szokásos téma szerint dolgoztak. Leltározták a bir­tokokat, pénzt utaltak ki a bankból fizetésekre, fizetést vettek fel. A vádat Baróthy Zoltán kir. ügyész képviseli, míg a védelmet dr. Karsay Sándor, dr. Jóna Kálmán, dr. Nagy János és dr. Nagy Ár­pád ügyvédek látják el. A tárgyalásra negyvenkilenc tanú van beidézve és így előrelát­hatólag több napot fog igénybe venni. Il postások postástelepe akarnak létesüli A debreczeni 2. számú pos­tahivatal tisztviselőcsoportja azt kérte, hogy a Vilmos-lak­­tanyával szemben lévő Juhász­féle öt és fél hold területet négyszögölenként 10 koroná­ért, tehát holdankét 16,000 koronáért engedje át nekik tisztviselőtelep létesítése cél­jából. A tanács, tekintettel arra, hogy a telek sokkal na­gyobb értékű, de még nem is kívánatos apró telkek és telepek létesítése, a kért terü­letet nem engedi át. urin“ kézimunkaüzlet, fe- ilÍÍSI bérnemű javítóval és KOLOSNÉ nyakkendő - terme Simonffy­ u. 5. sz. Társadalmi akció a gyermekvédelemért. — Az Egyetértés tudósítójától. — Benárd Ágoston dr. népjó­léti miniszter most, tekintettel az állam nehéz pénzügyi hely­zetére és ezzel szemben külö­nösen a gyermekvédelem terén fennálló nagy kötelezettségeire, arra határozta magát, hogy a gyermekvédelem terén a tár­sadalom erejét veszi igénybe. Leírt Debreczen város ta­nácsához s leiratában a kö­vetkezőket mondja : A bekö­vetkezett nehéz idők szüksé­gessé teszik, hogy a társadalmi erők a gyermekvédelem nagy munkájában minél nagyobb mértékben részt vegyenek. Ezért elhatározta, hogy Deb­­reczenben, ahol a gyermek­­menhely van gyem­ekvédőtelep bizottságot kell alakítani, amely­nek hivatása a társadalmi jótékonyság igénybevételével gondoskodni és segítségére lenni a gyermekmenhely igaz­gatóságának abban, hogy az államilag védett gyermekek a lakosság körében jól elhe­lyezhetők legyenek. Az elő­munkálatok megkezdődtek s a miniszter kérte a polgár­­mester támogatását az ak­cióhoz. A bizottságnak hivatalból tagjai a polgármester, az árva­széki elnök, a gyermekvédelmi ügyek előadója, a közjóléti és a közellátási tanácsnok, a köz­gyám, a város lelkészei, a rendőrség képviselője, a tiszti főorvos, a menhely orvosai, a népiskolai igazgatók, óvó­nők, csecsemő- és anyavédő­­nők, a menhelyfelügyelőnök és 6 férfi, 6 nő tag, akiket a közgyűlés választ meg 6 évre. Ugyancsak 6 évre választják meg az elnököt is. — Az Egyetértés tudósítójától. — A siketnémákat gyámpütő egyesület igazgatótanácsa leg­utóbb tartott gyűlésén határo­­­zatilag kimondta, hogy a siket­néma intézetben varróiskolát létesít. Az iskola szervezésével az igazgatótanács az intézetet vég­zett leány­növendékek kereső képességét fokozni, jövőjüket, megélhetésüket biztosítani kí­vánja. A varróiskola létesítésének tervezetét a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter örömmel vette tudomásul s az iskola megnyitását engedélyezte. A leérkezett rendelet alap­ján a szervezés munkája fo­lyamatban van s­­ a varroda Debreczeni Róza gazdasági tanítónő vezetése mellett pár nap múlva megnyílik. A varróiskolában a képzés ideje három évfolyamra ter­jed, mely idő alatt a növen­dékek elméleti ismereteik ki­bővítésén kívül a legkénye­sebb ízlést kielégítő női felső­ruha s fehérnemű szabás­varrásban fognak a lehetősé­gig begyakoroltatni. Az iskola — az előtte álló emberbaráti feladatri való tekintettel — kéri a közönség hathatós támogatását, legsze­rényebb díjazás mellett vállal női felsőruhá­s fehérnemai varrást. Gazdák figyelmébe! Akik a Gazdasági Egye­sülettől mezőhegyesi bú­zára utalványt kaptak, szerdán és csütörtökön okvetlen szállítsák el a búzát az István-malomból beszállítván a megfelelő mennyiségű árpát. Visszaélések a hadifoglyok nevével A honvédelmi miniszter rendel­etet küldött le a polgár­­mesterhez, amelyben értesí­tette, hogy tudomására jutott, hogy egyesek a hadifoglyok hozzátartozóit azzal keresik fel, hogy a hadifoglyoknak üzenetet visznek, vagy róluk felvilágosítást adnak és e címen különböző dijakat szed­nek. Ilyen megbízása senki­nek sincs és azért az ilyen embereket figyelemmel kell kísérni s ellenük hatóságikig el kell járni.

Next