Egyetértés, 1921. május-augusztus (3. évfolyam, 98-195. szám)

1921-06-10 / 129. szám

DEBRECZEN, 1921. III. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM. PÉNTEK, JUNIUS 10. Előfizetési ár helyben és vidéken:­­­EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA. § Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy hónapra 50*—K Félévre. . 220'—K­­§ Kapható az összes dohánytőzsdékben és­­ Ferenci József­ ut 26., I. em. (passage) Negyedévre 110*— K Egész évre 440'—K h :: az utcai árusítóknál :: 1 :: a városi bérházban. a « A maximális árak a háborús esztendők kényszer­szüleménye, most a háború után majd három évre, csen­desen haldoklik. Nehezen hal­doklik és a fogyasztó közön­ség, bár az ő kedvéért hívták életre, nem nagyon bánatosan bucsúzkodik tőle. Egy keservesen kellemetlen emlék marad majd utána és az a többszörösen beigazolt ta­núság, hogy a konjuktúra kí­méletlenül aknázta ki a maga részére a legjobb intenciókkal létesített intézkedéseket és in­tézményeket. — Így voltunk a maximális árakkal. — Az lett volna a céljuk, hogy megvédjék a fogyasztókat az áruuzsora ellen és ehelyett melegágya lett a szemérmetlenül szipolyozó láncosoknak. Amit egyszer „lem­aximál­­tak“, az egyszerűen eltűnt, a­mint a kámfor s a megszorult fogyasztó csak suba alatt jut­hatott a feltétlenül szükséges áruhoz, jóval a maximális áron felül. Bizonyos, hogy ezt a visz­­szás állapotot nemcsak a kon­juktúra teremtette meg, hanem a kereskedelmi forgalom teljes megbénítása a háború alatt és a kereskedelemellenes irány­zata a háború után. A táncosoktól háttérbe szo­rított tisztességes kereskede­lem, melyet a politikai érdek­ből monopolizált és államilag segélyezett és kedvezményezett alkalmi alakulatok is verseny­­képtelenné tettek, tehetetlenül vergődött és az ország gazda­sági újjáépítéséből mindezideig nem vehette ki az őket megillető részt. Mert nemcsak a fogyasztó­közönség érdekéről van szó, mikor a kereskedelem szabad­ságáról és tisztességes munká­jának megbecsüléséről beszé­lünk, hanem magának az ugyancsak ki­uzsorázott, lerom­lott és tönkrenyomorodott or­szág gazdasági helyzetének, — tehát jómódjának helyreállítá­sáról is. A maximális árak eltörlése, — amit Máyer János közélel­mezési miniszter tegnap a nem­zetgyűlésben jelzett,­­ minden­esetre a kereskedelem szabad­sága felé vezető lépés, de en­nek üdvösségét a közönség és vele az ország csak akkor fogja megérezni, ha a kereskedelmi forgalom teljes felszabadítása nyomon követi. És ez el nem maradhat, hogy a gazdasági vérkeringés megint egészséges legyen Budapest, június 9. A nemzet­gyűlést féltizenegykor nyitotta meg Rakovszky elnök. A vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárca költségvetésének vitáját folytat­ják. Gerencsér István arról beszél hogy a magyar politikának a ma­gyar kultúra iránt nem volt meg a kellő érzéke. Ezért népoktatá­sunkat át kell alakítanunk. Indít­ványt nyújt be, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a közoktatásügyi minisztert, hogy a világháború lefolyását és a trianoni békeszerződés lénye­ges pontjait az ifjúsággal az iskolákban ismertesse. A költségvetést elfogadja. Utánna Giesswein Sándor szó­lal fel. A régi oktatási rendszer nem felel meg a követelményeknek. — Erkölcsi öntudatra kell nevelni az ifjúságot. A nevelésnek nemzetinek és szociálisnak kell lenni. A sport igen fontos. Bele kell nevelni a tanulóba a nemzeti szolidaritás mellett az emberiség szolidaritását is. — A többi népekkel szükséges az érint­kezés, ezért kell az idegen nyelve­ket elsajátítani. Ennek megfelel az eszperantó nyelv. Úgy tudom, hogy egy olyan ember akadá­lyozza a katolikus autonómiát, ki ma a kereszténypárt elnöke, An­­drássy Gyula gróf. Határozati ja­vaslatot nyújt be, amelyben kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a katolikus auto­nómiáról szóló törvényjavaslatot minél előbb terjessze a nemzet­gyűlés elé. Azután Egri Nagy János szó­lal fel: Erdély és a Felvidék el­­szakításával a magyar erkölcs és kultúra forrásainak nagy részét is elveszítettük. A megmaradt magyar Alföldet állandó magyar kultúrforrássá kell tenni és a cél elérésére semmi áldozattal sem szabad visszariadni. Javasolja, hogy a tanítók ne négy középis­kolából, hanem érettségivel men­jenek a tanítóképezdére. A költség­vetést elfogadja. Egri Nagy János után Anda­­házi Kasnya Béla beszél. A mi­niszterelnök azt mondotta, hogy jogrend van. Azt kérdezem, hogy lehet jogrend jogegyenlőség nél­kül ? Elismerni, hogy a közbiz­tonság egyes helyeken javult. A jogrendre feltétlenül szükség van. Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy térjen a tárgyra. Andaházi Kasnya: A numerus clausus máskép volt valóságban, mint papíron. Csodálkozom hogy egyik képviselőtársam a­ karhata­lom támogatásáról beszél. A kor­mánynak nem szabad a különít­ményeket támogatni. Támogas­suk az egyetemi hallgatókat, mint diákokat, de nem mint különít­ményeket. Úgy látszik, ezekre a kurzus fenntartása miatt van szükség. Felkiáltások a keresztény pár­ton : Igen. A kurzus az ország érdeke. Andaházi Kasnya : Olyan dol­gok történtek a numerus clausus alatt, hogy több száz olyan zsidó hallga­tót nem vettek fel, akiket a tiszti igazoló bizottságok iga­zoltak és a kommün alatt is orosz hadifogságban szenved­tek, de ennek dacára sem vették fel őket. A karhatalom legutóbb is átírt a kultuszminiszterhez, hogy ha a zsidó vallásúaknak megengedi a vizsgázást, akkor ezeket ők újra felül fogják vizsgálni. Minden állampolgárnak eb­ben az országban egyenlő joggal kell bírnia. Nem lehet kívánni, hogy az a zsidó, aki most külföldön kény­telen tanulmányait folytatni, ha­zafias érzését gyarapítsa. A keresztény kurzusnak ke­resztény szereteten kell ala­pulnia. Ezután hosszasan foglalkozik a képzőművészeti intézményekkel. Budaváry László két határo­zatai javaslatot nyújt be. A nem­zetgyűlés utasítja a kormányt,­­ hogy az állami tanítók, az állami tisztviselők, a községi és hitfele­kezeti tanítók pedig köztisztvi­selői fizetési osztályba soroztas­­sanak be, ha ugyanazokkal a kvalitásokkal bírnak, amelyeket az állami, illetőleg a köztisztvise­lőkre nézve a törvény előír. A második határozati javas­lat pedig így szól: A nemzetgyű­lés utasítja a kultuszminisztert, hogy a tanítók, tanárok, óvónők rendbentartásáról szóló törvény­­javaslatot az érdekelt tanár- és tanítótestületek közreműködésé­vel dolgozza ki és azt három hó­napon belül terjessze a nemzet­gyűlés elé. Schlachta Margit: Három ak­tuális kérdéssel foglalkozik : Fel­hívja a nemzetgyűlés figyelmét a kisdedóvónők rendkívül súlyos helyzetére. Az óvónők kevés fize­tést kapnak és kénytelenek ne­héz fizikai munkát végezni és így nem tudnak a gyermekek neve­lésére elegendő gondot fordítani. Ezután az elnök az ülést dél­után négy óráig felfüggeszti. A nemzetgyűlés délutáni ülését négy óra után nyitotta meg Ra­kovszky István elnök. Első felszólaló Usetty Ferenc. A tanári kérdést teszi szóvá. — Olyan tanárokra van szükség, a­kik tényleg tanítani tudnak. A gyakorló tanárjelöltek intézmé­nyét reformálni kell, úgy, hogy a jövő tanév elején a reform már életbe lépjen. A megüresedő állá­sokat pályázatok útján kell be­tölteni. Ezelőtt a tanári karnak meg volt az a joga, hogy a pá­lyázók felett ítélkezzen. Ez a joga a tanári karnak valamilyen ok­nál fogva konfiskáltatott. Az ál­lásokra pályázókat az iskola ta­nári kara bírálta felül és döntése eredményeképen felterjesztette a kultuszminiszterhez. Kéri a kul­tuszminisztert, hogy a tanári kar­nak azt a régi jogát adja vissza. Ha neki nem tetszik a tanári kar előterjesztése, akkor még mindig jogában áll neki a megüresedett állásokat a saját intenciója sze­rint betölteni. A hadviselt taná­rok harctéren töltött idejét be kell számítani a szolgálat ide­jébe. Azután a hittanárok kérdé­sével foglalkozik. A hittanárok helyzete kulturszégyen. Kéri a kultuszminisztert, hogy könnyít­sen a hittanárok helyzetén. A kul­tuszminiszter a IX., illetve a X. fizetési osztályba óhajtja őket so­rozni. Azért nevükben köszönetet­­ mond, de kéri a kultuszminisz­tert, hogy ne álljon meg ennél,­­ hanem menjen tovább és a hit­­­­oktatók részére külön státust ál­­l­­apítson meg. Utána dr. Szilágyi Lajos szólal fel és két határozati javaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé. Első­sorban kéri, hogy utasítsa a nem­zetgyűlés a kormányt, hogy a ka­tonaság és csendőrség által le­foglalt iskolákat a lehető legrö­videbb időn belül ürítessé ki hogy az oktatás megkezdődhessék. In­dítványozza továbbá, hogy a ta­nítónők és óvónők egyenlő elbá­násban részesedjenek az állami tisztviselőkkel. Zákány Gyula határozati ja­vaslatot nyújt be az alsópapság fizetésének rendezése ügyében. — Ernst Sándor az autonómia kérdésében szólal fel. Sokorópátkai Szabó István: A falusi tanítás nehézségeivel fog­lalkozik. A falusi iskolának azért nincsen tanítása, mert nincs .­ A numerus klauzus a­­ valóságban. Jövő tanévben nem lesz szénszünet az iskolákban.

Next