Egyetértés, 1921. május-augusztus (3. évfolyam, 98-195. szám)

1921-06-25 / 141. szám (142. szám)

DEBRECZEN, 1921. III. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM. SZOMBAT, JUNIUS 25. Előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 50■— K Félévre. . 220*— K Negyedévre no*— K Egész évre 440, K EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA. Kapható az összes dohánytőzsdékben és :: az utcai árusítóknál :: Szerkesztőség Ferencz József­ ut .: a városi és kiadóhivatal: 26., I. em. (passage) bérházban. i A számok szédületes oszlopai bontakoznak ki abból a költségvetésből, melyet a pénzügyminiszter most terjesz­tett a nemzetgyűlés elé. Ez az ak­tus a háború kitörése óta kiesett volt a magyar parlament munka­rendjéből és most elhülve látjuk, hogy mennyire szaporodott meg ennek a harmadára csonkított or­szágnak háztartási költsége. Ha vannak beszélő számok, úgy ezek a számok azok, mert soraik­ból valósággal megelevenedik a háború és forradalmak utáni Magyarország külső-belső képe. A számokból két rideg tény me­red felénk. Az egyik a deficit, a másik az, hogy ennek a deficitnek csekély ötödfél milliárdra való leszorításához rettenetes adóter­hek kiszorítása szükséges. Az adózás szükségességét az el­kerülhetetlen adóterhekkel való operálást feltétlenül szükségesnek tartjuk, mert hiszen a bankóprés működését csak egyetlen eszköz­zel lehet sikeresen beszüntetni: az adópréssel. A bankóprés megáll,­­ az adóprés megindul. Nem is az adózás maga az, a­mivel szemben bizonyos aggódó érzés kél bennünk, hanem annak módja és annak egyik túltengő fajtája. A költségvetésben ugyanis kö­zel két és egy­negyed­ milliárd olyan adó van előirányozva, mely­ből a munkás, a szegény ember, az alkalmazott tisztviselő vagy köztisztviselő éppen oly mérték­ben veszi ki részét, mint a dúsgaz­dag. Ez a horribilis összeg ugyan­is a fogyasztási adókból adódik ki és ezt mindenkinek ki kell izzad­nia, aki egy pakli gyufát, egy fél kiló sót vagy cukrot, avagy hála a forgalmi adónak — bármit is vásárol. Mert az ilyen jellegű adó­kat az iparos, a kereskedő nem a maga zsebéből fizeti, hanem a vá­sárló, vagy rendelő közönségnek számítja fel. Ezek egy-egy vásár­lásnál csak koronákat jelenthet­nek, de hányszor és hányszor kell ezeket a koronákat egy esztendő­ben leszurkolni ? A pénzügyminiszter az adózási rendszerek mestere és feltétlenül ■szaktudósa a számadásoknak és igy perbe szállani vele bajos volna De az adózó polgárság érdekében már hat hónappal ezelőtt kellett volna azt az erélyes kijelentését megtenni, hogy a deficittel dol­gozó állami üzemek vezetőit záros határidőn belül meneszti. Akkor ezek a feladatukat abszolúte nem értő, politikai szolgálatokért szi­­nekurákat élvező antitalentumok már régen nem volnának helyü­kön. Hogy a rendkívülien magas ta­rifák mellett az államvasutak még ráfizetnek, ezt átmenetileg még értjük, hiszen menekültjeink nagy részét épen a vasutasok ad­ják és így a megrövidült, tehát kevesebb jövedelmet hozó vasút­hálózatnak kell nagyobb személy­zetet fizetnie. De hogy az állam mezőgazdasági birtokaira négy millió koronát ráfizet egy évben, az már igazán elképesztő jelenség. Itt kell a dolgot szorítani, még­­­pedig sokkal erősebben szorítani,­­ mint a fogyasztási és forgalmi adóknál. Mert szép az a szimfónia amit a pénzügyminiszter kompo­nált, de majd ha eljátszák, bizo­nyosan ki fog csendüli belőle egy kis­­ diszharmónia. Nyugat-Magyarország átadását újabb megfontolás tárgyává teszik. A legfelsőbb tanács attól tart, hogy Német­országhoz csatolják. Páris, június 24. A legfelsőbb tanács elhatározta, hogy Nyu­­gatmagyarország átadásának kérdését a legközelebbi ülésében, amely előreláthatólag július hó 15-én lesz, ismét konszideráció tárgyává fogja tenni. Ez a kérdés az osztrák csatlakozási moz­galom által, amely Nyugatmagyarországra való átterjedéssel fe­nyeget, a békemű és a nemzetközi politika szempontjából egé­szen új világításba kerül, amely körülménnyel a legközelebbi tanácskozáson számot kívánnak vetni. (M. T. I.) Züriich, június 24. Párisi híradás szerint a legfelsőbb tanács oly okmányok birtokába jutott amelyek szerint a nagynémet agit­ációt Nyugatmagyarországon is bizonyítják. Ezek arról is bizonyságot tesznek, hogy Nyugatmagyarország csatlakozása Németországhoz komolyan elő lett készítve, sőt az a terv is fenforog, hogy Nyugatmagyarország Ausztriának való átadása puccs kíséretében mennie végbe. (M. T. I.) Budapest, június 24. A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alel­­nök. Szabó József, a biharnagy­­bajomi képviselő a közoktatási bi­zottság előadója, jelentést tesz a népoktatási törvényről. Temes­­váry Imre a közigazgatási, pénz­ügyi s munkás bizottság előadója a munkáskérdésről tesz jelentést. Következett a pénzbüntetés ideig­lenes felemeléséről szóló javaslat harmadszori olvasása. Elfogad­ták. A büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot Hejj Imre ismerteti. Első szónok Tasnády Kovács foglalkozik a ja­vaslattal. Azt általánosságban el­fogadja, de bejelenti tiltakozását a kormány ama ténykedése ellen, hogy a javaslatokat nem engedi előkészíteni hanem gyorsan dobja a Ház elé. Ez a javaslat a hatal­mával visszaélni akaró kormány kezében jó eszköz. Pontonként adja elő azután kifogásait. Fog­lalkozik a Tisza-perrel és kérdi, hogy ha Friedrich ellen a gyor­sított eljárás szerint jártak el,­­ miért nem járnak el a hamis tanú szerzőkkel szemben is. Bottlik al­elnök figyelmezteti, hogy egy jelenleg folyamatban levő ügy szereplőiről nem lehet említést tenni. Különben is ha­­m­istani szerzőkről beszélni addig amíg bebizonyítva nincsen, nem lehet. Tasnády tudomásul veszi az el­nök figyelmeztetését. Végre kije­lenti pártja, a keresztény nemzeti párt nevében, hogy fenntartják maguknak azt a jogot, hogy min­den törvényjavaslatot érdeme sze­rint bíráljanak el. Rassay mindenben aláírja Tas­nády aggályait. A javaslat kisebb bűncselekményekre vonatkozik, de a második szakaszban benne van a hatóság elleni erőszak, a személyes szabadság megsértése s a magánlaksértés, amelyek véle­ménye szerint nem kissúlyú bűn­cselekmények. A javaslatot nem fogadja el. Bródy Ernő hasonló értelemben beszél. Ruppert Rezső elfogadhatónak tartja a javaslatot, mert ezzel le­hetővé válik a múlt restanciájá­nak feldolgozása. Ezután áttértek a sürgős inter­pellációkra. Temesváry Imre elő­adja, hogy amikor a múlt évben megjelent a pénzügyminiszter zá­roló rendelete és köztudomásúvá vált, hogy a részvénytársaságok vagyonváltságát az 1920 decem­ber 20-iki árfolyamok képezik, a pénzügyminiszter megengedte,­­ hogy a bankok a vagyonváltság fejében befizetendő részvényeket a tőzsdén vásárolhatják. A bankok nem a tőzsdén vásárolják a papí­rokat, háton kéz alatt, spekulá­cióval, hogy a tőzsdei árfolyam ne emelkedjen és a kis­emberek­től alacsony árfolyamon vásárol­hassák meg a papírokat. Súlyos következményekkel jár ez, külö­nösen azokra a kis­emberekre, a­kiknek papírjai lombardkölcsö­­nökkel vannak megterhelve. In­terpellációjában kéri a pénzügy­­minisztert, hogy hajlandó-e meg­akadályozni az üzérkedésnek ezen módját és egyben felvilágosítást kér azokra a hírekre vonatkozólag hogy igaz-e az, hogy egyes rész­vénytársaságok kifizették az öt százalékos vagyonváltságot. Hegedűs Lóránt pénzügyminis­­zer azonnal válaszol az interpellá­cióra. Azt akarom,­­ úgymond, hogy a szabad piacon alakulja­nak olyan árak, amelyek javára lesznek az értékpapír tulajdono­soknak. De abba nem megyek bele, hogy a bankok kéz alatt vá­sárolják meg ezeket a részvénye­ket. Kijelenti, hogy mióta a va­­gyonváltság harmadik és máso­dik tétele megjelent, a kisgazda társadalmat azzal biztatják, hogy többet vesznek el az ingó vagyon­ból, mint az ingatlanból. Minden­kinek viselnie kell az egyenlő te­herviselést. Meg van győződve, hogy a kisgazda társadalom el fogja fogadni javaslatát. Azok a h­írek, hogy a részvénytársaságok­nak megengedte, hogy 4—5%-ot fiezessenek váltságképpen, plety­kán alapszanak. Az ingó va­­gyonvá­lság fejében befizetett ösz­­szegeket elköltötte és éppen ezért kéri az ingatlan vagyon váltságá­­ról szóló törvényjavaslat elfoga­dását. Kéri válaszának tudomá­sulvételét. A választ úgy az inter­pelláló, mint a Ház tudomásul vette. Ezután Tomory Jenő terjeszti elő sürgős interpellációját. Négy szatmári képviselő arra kérte a belügyminisztert, hogy Pécsy László főispánt mentse fel állásá­tól. A belügyminiszter erre azt válaszolta, hogy csak konkrét adatok alapján lehet felmenteni a főispánt. Nekünk a szatmárme­­gyei tisztviselők ellen van kifogá­sunk. Betyárságnak minősíti azo­kat az atrocitásokat, amelyek Pécsy László főispánsága alatt történnek. Főnök figyelmezteti Tomoryt szavainak súlyosságára. Tomory ezután különböző ta­núvallomásokat olvas fel arról, hogy Tóth Tibor főszolgabírót és Kerekes Lászlót hosszú időn át üldözték mert reájuk fogták, hogy román barátok voltak. Negyven­három tanú ennek az ellenkezőjét

Next