Egyetértés, 1922. május-augusztus (4. évfolyam, 99-197. szám)

1922-06-23 / 140. szám

Egyes szám ára 3 korona. DEBRECZEN, 1922. IV. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM. Előfizetési ár helyben és vidéken. Egy hónapra 70* — K Negyedévre 170* — K Félévre. Egészévr■ EGYES SZÁM ÁRA 3 KORONA. Kapható az összes dohánytőzsdékben és az utcai árusítóknál. .. I Szerkesztőség és Kiadóhivata­l Kossuth-utca 7-ik szám alatt, város- I .: háza épület. .: i 340 - K 660' - Ki a­­ PÉNTEK, JUNIUS 23. Megmozdul Debrecen és bizonyságot akar tenni arról, hogy a képviselő választások tel­jesen egyszínű eredménye egy­általán nem tekinthető az egész lakosság egyértelmű állásfoglalá­sának. Amit egyébiránt bizonyít­gatni sem kell, hiszen h­a mind­egyik választókerületben a szélső irányzat jelöltjei kapták is a több­séget, a kisebbség számbelileg is olyan tekintélyes volt, hogy ha nálunk lajstromos választás lett volna, mint Budapesten, egy meg­választott mindenesetre a kor­mányt támogató pártok jelöltje lett volna. Ha meg a szavazatokat régi magyar jog szerint — nem számlálnák, hanem mérlegelnék, m­ég inkább másnak lehetne az eredményt mondani. Távolról sem a vagyon, vagy a társadalmi állás előkelősége sze­rint való mérlegelésre gondolok, ami hiszen kétségtelenné tenné a polgári elemek túlsúlyát, hanem pusztán a megértésre, való képes­ség alapján mérlegelésre. Mert azt senki sem tagadhatja, hogy a szél­sőség diadalát itt Debrec­enben — valamint valószínűleg máshol is — nem az öntudatos szavazók többsége okozta. — A szervezett munkásság, bármily tekintélyes erőt tud is kifejteni, magában nem lett volna elég erre a teljes győzelemre. Ők, a szervezett mun­kások, nagyon jól tudták, hogy mit akarnak, de diadalra segí­tőik nagy része egyáltalán nem volt képes megítélni a helyzetet, sőt egy jórész egyáltalán azt sem tudta, hogy kire szavaz, hiszen közbeszéd tárgya például, hogy egyik jelölt itt ismeretlen nevét sokan egy helybeli tekintélyes és kedvelt kereskedőének gondol­ták. Már­pedig azt senki sem ál­líthatja, hogy az ilyen módon szavazó választónak a szavazata annyit ér, mint a megfontolt és politikai ügyekben kellő jártas­sággal bíró jogosulté. Megmozdult Debreczen és szin­te úgy látszik, mintha szégyelné magát a kedvetlen eredményért. Pedig ez az eredmény, akármi­lyen kellemetlen is a polgárságra, ilyen módon nem ítélhető meg. Hiszen a most már mindenfelől ismeretes választási eredmények­ből kétségtelen, hogy mindenütt, ahol a szervezett munkásság na­gyobb számmal él együtt és a maga bámulatos agilitását a hó­dítható szavazók meghódításában érvényesíthette, nagyjában ilyen­féle lett az eredmény. A szociál­demokrata munkásság nagy szer­vezettségének és tökéletességig vitt agitációjának, nem pedig a titkos szavazásnak tulajdonítható a törvényhatósági városokban ál­talában mutatkozó ilyen ered­mény. A titkos szavazás ugyanis nem a választók őszinte akaratának érvényesítésére szolgáló biztosí­ték, hanem sokkal inkább az öt­letszerű szavazások s ezek utján a meglepetések lehetősége. Legjobb bizonyság erre a fővárosi válasz­tások példája. A lajstromos sza­vazásnál ugyanis egy-egy párt­­liszta ajánlásához legalább ötezer választó aláírása szükséges és ime, a fővárosban több olyan liszta volt, amelyre megközelítően sem esett ötezer szavazat. Pedig nem lehet azt mondani, hogy az aláírók presszió folytán írták alá az Ajánlási íveket s azután sza­vaztak őszintén másfelé. Hiszen köztudomású, hogy a fővárosban a Wolf­-féle keresztény tábor vall — Az Egyetértés Budapest, junius 22. A nemzetgyű­lés mai ülését Apponyi Alb­ert gróf korelnök negyed 11 órakor nyitotta meg. Bejelenti, hogy napirend előtti felszólalásra kért és kapott enge­délyt Nagy Ernő, aki kijelenti, hogy a keddi ülésen olyan kijelentésre ra­gadtatta el magát, amely nem volt parlamentáris, ezért a házat meg­­követi. Bejelenti, hogy a szombati interpellációs ülésen előterjeszti azokat a dolgokat, amelyeket Gu­­lácsy István alispán ellene a válasz­tási harcok alatt elkövetett. Az elnök megállapítja, hogy a keddi ülésen Nagy Ernő által mon­dottakat a nagy zajban maga sem hallotta, de a jegyzőkönyvet olvasva kötelességének tartotta volna meg­állapítani, hogy Nagy Ernő képvi­selő in parlamentáris kifejezésre ra­gadtatta el magát. Miután azonban Nagy Ernő ezt a mai felszólalásá­ban jóvátette, további eljárásra nincs szükség. Jelenti továbbá, hogy Teleky Pál gróf és Szentpály Ist­ván tegnap ugyancsak beadták meg­bízó leveleiket. Ezután felkéri az I. számú igazoló osztály előadóját a jelentéstételre. Dr. Szabó Sándor előadó bejelenti, az osztály megalakulását. Elnökké, Nagy Emil, jegyzővé Szabó Sándor képviselőt választották meg. Megvizsgáltak 57 mandátumot, ki­fogástalannak találtak 56-ot, ezeket az A) osztályba sorozták, míg a ki­fogás alá esett­ Mokcsay Zoltán man­dátumát a B) osztályba utalták­ uralmon, a kormánypárt pedig egyáltalán nem is állított jelölte­ket,­­ az ilyen módon lemaradt liszták aláíratása mellett tehát nem volt semmiféle, sem kor­mánytól, sem városi hatalmassá­goktól jövő nyomás érvényesít­hető. Egyszerűen az történt, hogy a választók meggondolatlanul ír­ták alá az ajánlási íveket és — ugyancsak meggondolatlanul — máshova szavaztak. Itt minálunk is nyilvánvalóan sokan voltak olyanok, akik másra szavaztak, mint akit írásban aján­lottak. Valamint az sem lepne meg, ha aláírogatnák sokan a pe­tíciót valamelyik, képviselő man­dátuma ellen olyanok, akik pe­dig ráadták a szavazatukat. S nem is azért, hogy kétszínűsködve mást akarnának nyíltan csele­kedni, mint amit titokban tettek, hanem egyszerűen azért, mert az­­óta megint — meggondolták ma­gukat, tudósítójától. — Az állandó igazoló bizottságba be­választották rendes ingókul Her­­czegh Béla és Kaas Albert báró kép­viselőket, póttagokul Meskó Zoltánt és Muszty István képviselőket. Rácz János képviselő beterjeszti a II. osztály jelentését, amely sze­rint elnökké Graefl Jenő, előadóvá pedig Rácz János képviselőt válasz­tották meg. A megbízó leveleket ki­fogástalannak találták. Valamennyit az A) osztályba sorozták. Az állandó igazoló bizottságba be­választották rendes tagokul Czett­­ler Jenőt és Szily Tamást. Póttago­kul Bartos János s Cziráky György képviselőket. A III. osztály jelentését báró Pró­­nay György terjeszti be. Elnökké Fáy Gyulát, jegyzővé Petrovich Györgyöt választották meg. Az ösz­­szes képviselők mandátumát kifo­gástalanoknak találták és az A) osz­tályba sorozták. Az állandó igazoló bizottságba megválasztották rendes tagokul Al­­mássy Lászlót és Örffy Imrét, pót­tagokul Mikovényi Jenőt és Saly Endrét. , A IV. osztály jelentését Mózer Ernő előadó terjeszti be, amely szerint elnökké Plathy Györgyöt, jegyzővé Ory Szabó Dezső képvise­lőt választották meg. A megvizsgált mandátumok közül kifogás alá esőnek találták Wild József, Szilágyi József, Siriusz Ist­­ván, Paupera Ferenc és Szentpály István mandátumait, amelyeket a B) osztályba soroztak. Az állandó igazoló bizottság ren­des tagjaivá megválasztották Pesty Pál és Hegymegi Kiss Pál képvise­lőket, póttagokul Egri Nagy János és Csilléry András képviselőket. Az elnök bejelenti, hogy a tegna­pi nap folyamán bemutatott 243 man­dátum közül kifogás alá esett 15, iga­zoltnak találtak 237-et. Ezután a Ház áttér az elnökvá­lasztásra. A korelnök újból megnyitja az ülést. Elrendeli az elnök a válasz­tásra való szavazást és a leadatott szavazatok megszámolását. Majd bejelenti, hogy 185 szavazatot adtak be, ebből 145 Gaál Gaszt­onra esett. Eszerint Gaál Gaszton a nemzetgyű­lés elnökévé megválasztatott. Mi­előtt az alelnökök választására tér­nének át, a korelnök az ülést fel­függeszti. Az ülés újból való megnyitása után Apponyi Albert gróf korelnök elrendeli a szavazást az alelnökökre A szavazás megtörténte és a szava­zatok összeszámlálása után az el­nök bejelenti, hogy leadtak összesen 260 szavazó cédulát, Szcitovszky Bé­lára esett 135, Huszár Károlyra 108, 21 cédula üres volt és 4 meg­oszlott.­­ Ennek folytán Szcitovszky Bél­­ és Huszár Károly a nemzetgyűlés alel­­nökeivé választottak. Ezek után a Ház a jegyzők válasz­tására fog áttérni. A korelnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Apponyi Albert gróf korelnök be­jelenti, hogy a hat jegyzői állásra 161 szavazatot adtak be. Jegyzőkké választották Bartos Jánost, Bodó Jánost, Forgách Miklóst, Héj Imrét, Perlaky Györgyöt és Petrovich Györgyöt. A háznagyi állásra 130 szavazattal Karafiáth Jenőt válasz­tották meg, 20 szavazat Kállay Ta­másra­­ esett, a többi szavazat meg­oszlott. Ezután az elnök köszönetet mon­dott a körjegyzőknek, a Ház buzgó tisztviselőkarának, továbbá a Ház összes képviselőjének azért az elő­zékenységért, amelylyel őt a Ház megalakulásában támogatták Mielőtt a megválasztott tisztvise­lők helyüke elfoglalták volna, az ülést 5 percre felfüggesztették. Gaál Gaszton zugó éljenzés s taps között elfoglalja az elnöki széket és az ülést újból megnyitja, a követ­kező szavakat intézvén a nemzet­­gyűléshez : — Tisztelt nemzetgyűlés ! Méltóz­tassanak megengedni, hogy amikor az elnöki széket elfoglalom, köszö­netet mondjak azért a bizalomért, a­mellyel most már harmadizben tisz­telnek meg. Nem kívánom a tisztelt nemzetgyűlés tagjait továbbra is fá­rasztani, azonban ki kell jelentenem, hogy a tanácskozást az 1908. évi házszabály alkalmazásával fogjuk vezetni, mindaddig, amíg a nemzet­gyűlés e tekintetben másként nem intézkedik. Kijelentem, hogy a ház­szabályok alkalmazásában a legk­­ az új elnök a házszabályok alkalmazásáról.

Next