Egyetértés, 1922. május-augusztus (4. évfolyam, 99-197. szám)
1922-06-23 / 140. szám
i berálisabban kívánunk eljárni. E tekintetben nemcsak a házszabályok írott rendelkezéseit kívánjuk tiszteletben tartani, hanem valahányszor kétség lesz az eltérő felfogások között, az elnök felfogása lesz hivatva dönteni. Érvényesíteni kívánjuk a házszabályok szelleméből folyó, — vagy a gyakorlat szentesitette hagyományokat, szóval kötelezőknek ismerjük el magunkra nézve a magasabb etika törvényét akkor is, ha nem volnának kódexbe foglalva. — Ezzel hisszük legjobban biztosítva a nemzetgyűlés törvényhozói működését. A magam részéről Návay Lajos volt elnök értelmezését választom és alkalmazom, amennyiben a házszabályok 258. §-ának alkalmazása a tartós rendzavarással szemben való rögtöni intézkedésre vonatkozólag, amennyiben e szakasz alkalmazása a parlamenti munka érdekében elkerülhetetlennek mutatkozik. Kijelentjük, hogy tudatában vagyunk azoknak a súlyos kötelességeknek, amelyek ránk a nemzetgyűlés elnökeire várnak. A nemzetfentartó erőknek, a hazafias érzésű társadalmi értékeknek, a polgári erényekben kimagasló, a szenvedőkkel együttérző erős szociális érzéstől áthatott minden személyi és pártszenvedélytől mentes, a haza és társadalom iránt minden áldozatra kész konzervatív együttműködésre van szükség, amely törekvésnek inkarnációja a nemzet megválasztott képviselőinek gyülekezete a nemzetgyűlés kell, hogy legyen. Az elnöki székfoglaló után Caál Gaszton köszönetet mond Apponyi Albert gróf korelnöknek és a körjegyzőknek. Ezzel az 1922 június 16-ára összehívott nemzetgyűlést megalakultnak jelenti ki. Erre a nemzetgyűlés tagjai, valamint a közönség felállanak helyükről és Gaál Gaszton a következő beszédet mondotta : — Tisztelt nemzetgyűlés ! Azalatt, amig a törvényhozás szünetelt, megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából a folyó évi április 1-én fiatal korában idegen földön a halál kiragadta az élők sorából IV. Károly őfelségét, Szent István koronájának egykori viselőjét Gyászos elhunytát az ősi intézményekhez ragaszkodó ország minden polgárában mély fájdalmat váltott ki. Mint királynak tragikus és emberileg mélyen megindító sorsát a történelem távlatából tárgyilagosan mérlegelni későbbi kor feladata leend. Most, amidőn, mint törvényesen megválasztott képviselők itt egybegyűltünk, kötelességünk megragadni az első alkalmat arra, hogy a gyászba borult családnak a nemzetgyűlés őszinte, mély részvétét kifejezzük és tolmácsoljuk. Javasolom tehát a tisztelt nemzetgyűlésnek, méltóztassanak elhatározni, hogy a nemzetgyűlés IV. Károly őfelségének, Szent István koronájának egykori viselőjének elhunyta felett érzett mély gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést és bízza meg a nemzetgyűlés elnökét, hogy erről őszinte mély részvétének nyilvánítása mellett a magára maradt gyász háborúit családot megfelelő módon értesítse. (Élénk helyeslés.) A nemzetgyűlés elnökének indítványát elfogadják és az elnök ezt határozatként kimondja. Az elnök felolvassa a távozó és újonnan kinevezett miniszterek névsorát. A Ház tudomásul veszi. Bethlen István gróf miniszterelnök indítványozza, hogy a megválasztott 6 jegyzőhöz még 2 új jegyzőt válaszszanak. A Ház az indítványt elfogadja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés június 23-án, pénteken délelőtt 10 órakor lesz. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés délután fél 2 órakor véget ért. Szép és felemelő közgyűlés keretében alakult meg csütörtök délután a kerületi mezőgazdasági kamara Debreczenben, a vármegyeháza dísztermében. Megalakult hazánkban az első mezőgazdasági kamara. Hét vármegye és Debreczen szabad királyi város gazdaközönsége gyűlt össze nagy számmal e napon, hogy ünnepi közgyűlés keretében alkossa meg érdekképviseletének hatalmas épületét, a mezőgazdasági kamarát. Széchenyi óta hő vágya Magyarország mezőgazdáinak az, hogy képviselet keretében megvédje az ország mezőgazdaságát minden irányban, más gazdasági ágakkel szemben maga döntsön önsorsa felett a haza javára. Nagy feladat előtt áll a mezőgazdasági kamara. Hazánk jövője a magyar földön, a magyar föld népén nyugszik. Helyes gazdasági és szociális politika csak az lehet, mely a magyar föld árva népét a többi társadalmi osztályok nivójára emeli s csonka hazánk összes jogaiban részelteti, hiszen az épitő munkában tőle vár sokat, nagyon sokat... A vármegyeház tanácstermét már a kora délutáni órákban jó vágású, magyaros megjelenésű és öltözetű, Lisztesvidéki emberek töltötték meg. Rajtuk kívül megjelentek : Koós Mihály államtitkár, gróf Almássy Imre, Csóka Sámuel Debreczen város polgármester helyettese, Nábráczky Béla vármegyei főjegyző, id. Rickl Antal gazdasági főtanácsosi, Ormándy János a győri, gesztei Nagy László a kecskeméti kamarák igazgatói, Surgoth, Buchwein gazdasági főfelügyelők, Jéna István, dr. Czeglédy Mihály gazdasági egyesületi elnökök, a debreczeni ipar és kereskedelmi kamara részéről Dávidházy Kálmán elnök és dr. Radói Rezső főtitkár, a társadalmi egyesületek részéről Balogh István gazdaköri és Deák István függetlenségi köri elnök és még számos debreczeni gazda jelent meg. Általános érdeklődés közepette nyitotta meg a közgyűlést Koós Mihály h. államtitkár. Meleg hangon köszöntötte az egybegyült tagokat és érdeklődőket. Röviden ismertette a mezőgazdasági kamara történetét, lényegét és feladatát. Az 1920. évi XVIII. t.-c. alkotta meg a mezőgazdasági érdekképviseletet és ennek betetőzése a kamara. A földmivelésügyi miniszter a Tiszántúl egész területére Debreczen székhellyel alakította meg a mezőgazdasági kamarát. Más nagy kulturnemzetek tapasztalataiból vettük át ez intézményt, de nem követtük vakon, hanem helyi viszonyainkhoz átalakítottuk és tovább fejlesztettük. Mi nemcsak a birtokosokat, bérlőket, hanem a gazdasági munkásokat és cselédeket is egyenlő jogokkal felvettük a kamarába. A mezőgazdasági érdekképviselet és kamara tehát nem osztályokra támaszkodik, hanem felöleli a mezőgazdasági társadalom minden rétegét. Tagja nem az lehet, aki akar, hanem tagjának kell lenni mindenkinek. Az állam támogatását erkölcsileg veszi igénybe, de a mezőgazdák és munkások maguk intézik sorsukat, a maguk anyagi erejéből élnek és őrzik meg függetlenségüket. Soha sem volt olyan szükség a kamarára, mint ma. Az állam súlyos helyzetében új intézményeket nem állíthat fel, de ez egyetlen legyen a gazdatársadalom erőteljes intézménye, hogy a rá váró fontos gazdasági és társadalmi életkérdéseket megadja. E kérdéseket minden gazdasági ág önmagára nézve csak maga oldhatja meg. Védekezni kell, hogy más gazdasági ág ne avatkozzék bele. Aszfaltról a mezőgazdasági kérdést nem lehet megoldani. Szükséges, hogy a kamarai tagok dolgozzanak a nagy célért, bizalommal legyenek egymás és a tisztviselők iránt. Reméli, hogy sem ő, sem a kormány, sem a haza nem csalatkozik bennük. Utána dr. Rácz Lajos, a kamara kinevezett igazgatója meghatva mondott köszönetet a nagy megtiszteltetésért. Törekedni fog, hogy a kamara a több termelést előmozdítsa, a termést mennyiség és minőségben fokozza. Továbbá arra, hogy amit a gazda megtermel, haszna a gazdáé legyen. Valamint itt, az Alföldön minden évben az élet fakad, úgy fog a csonka ország a magyar mezőgazdaságon újra éledni, egész lenni. Kéri a gazdák őszinte támogatását. Az alapszabályok elfogadása után elnökké egyhangú lelkesedéssel Almássy Imre grófot választották, akinek Koós államtit-kár szép szavak kíséretében átadja az elnöki széket. Almássy gróf szép aktuális beszédben köszöni meg a bizalmat, óriási kötelesség vár rá — úgymond. Ezt a legnagyobb örömmel teszi, mert hosszú idők óhaja vált most valóra : a gazdatársadalom végre egy táborban van. Egy ország nagy, boldog és erős akkor lehet, ha gazdaságilag nagy, boldog és erős. A kamara érdekképviselet, panaszokat orvosol. Ha ezeket megteszi, a többtermelés nem lesz frázis, hanem testet ölt. Kéri a tagok őszinte támogatását. Első alelnökké dr. Czeglédy Mihály Hajduvármegye tiszti főügyészét, második alelnökké Paulus Márton kisgazdát, a nyíregyházai gazdasági egyesület elnökét választották. — Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a debreczeni gazdatársadalom rendkívül agilis tagja, a Gazdasági Egyesület és a mezőgazdasági bizottság elnöke kisebbségben maradt, pedig az ő nagy szaktudása, munkaereje és a tisztikarban nagy jelentőségű lenne. A két alelnök szép szavakban megköszönve a bizalmat, az emelvényen helyet foglalt. A törvény értelmében kültagokká a rendes tagok negyedrészének megfelelő számban megválasztották Debreczenből dr. Vargha Kálmán akadémiai igazgatót, Csanak Jenő, Kertész István, Gábor József, Váradi Szabó János, Weszprémy Zoltán birtokosokat, Biró Pál tanárt, a vidékiek közül számos gazdasági tekintélyt, így Mezőssy Bélát, Almády Gézát, Szomjas Gusztávot, Szalánczy Bertalant és még másokat. Az ügyvitel könynyebbítésére husz igazgató választmányi tagot választottak. A debreczeni mezőgazdasági bizottságból Jóna István elnököt. Egyelőre két szakosztályt, úgymint egy közgazdasági és egy mezőgazdasági szakosztályt alakítottak 30—30 taggal, a tagok megválasztását azonban az igazgató választmányra bízta a közgyűlés. A csonka 1922. évre rendes költségvetést nem készített az igazgató, ez évben a költségek fedezése az elnökségre bízatott, amely törvényadta jogánál fogva 4 százalék kamarai illeték behajtásából kívánja fedezni a kiadásokat. Többek érdeklődésére az igazgató kijelenti, hogy ez holdanként az idén 97 fillér fog lenni. Az ügyrend, fegyelmi és nyugdíjszabályzat elkészítésével az igazgató választmányt bízzák meg, mely az őszi közgyűlésre terjeszti elő munkálatát. Az országos kamarába 15 rendes- és 10 póttagot küldenek. A debreczeni bizottságból Vásáry József birtokost mint rendes-, Deák István birtokost mint póttagot küldik fel. Végül Almássy gróf elnök indítványára távirati üdvözletet küldtek Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és a nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszternek. Fél hat órakor Almássy Imre gróf köszönő szózata zárja be a gyűlést. A közgyűlést igazgató választmányi ülés követte Almássy Imre gróf elnöklete alatt. Ezen a gyűlésen fogalmazóvá Horkay Lajos okleveles gazdát, titkárokká Szekér Ernőt és Szalay Pált, segédtitkárokká Czeglédy Bélát és dr. Fáy Andort választották meg. Este szerény társasvacsora volt az Arany Bika éttermében. Az asztalton Almássy Imre gróf, Koós Mihály, Csóka Sámuel, dr. Rácz Lajos foglaltak helyet. A debreczeni gazdatársadalom szép számmal vett részt a társas vacsorán. Az első pohárköszöntőt Almássy Imre gróf mondotta. A Tiszántúl első gazdáját, Magyarország kormányzóját , Horthy Miklóst élteti. A jelenlevők fennállva harsányan éljenzik Horthy Miklóst. Jóna István, a debreczeni mezőgazdasági bizottság elnöke óhajtja hogy a kamara ne legyen a változó kormányok játéka. Ennek csak a mezőgazdasággal kell foglalkozni. A megválasztott elnök személye garancia erre. A mezőgazdasági kamara megalkotójára, Koós Mihály helyettes államtitkárra és a kamara elnökére, Almássy Imre grófra üriti poharát. Koós Mihály a mezőgazdasági kamara tagjait élteti. Ormándy János Czeglédy Mihály alelnökre üriti poharát. Czeglédy Mihály kívánja, hogy a kamara minden tagja ébredjen öntudatra. Vásáry József a kamara eredményes működésére emeli poharát. Magyary Imre muzsikája mellett késő éjjeli óráig maradt együtt a társaság. A mezőgazdasággal foglalkozók egy táborban. Megalakult a mezőgazdasági kerületi kamara 2 EGYETÉRTÉS 1922 június 23. Állandó nagy választék és legolcsóbb árak Feldheim és Weisz posztóáruházában Piacz utca 73-11s szám. 1