Egyetértés, 1925. január-április (7. évfolyam, 1-97. szám)
1925-01-01 / 1. szám
DEBRECEN, 1920. 4feriMtybM és «kMkiC Egy hónapra 35.000 korona. Egyes szám ára 1500 korona, avtav vn. r.V FOLYAM. I. SZÁM. ('.Si'TöRTöK. JAM’Aft I. — Lapunk mai száma 12 oldal, ára 2000 korona. EGYETERTES !»MUnKAI NAPILAP ti szántul« református e gyhAzFertyes henyenyom«szeállaist«„ 57»rfcssztősé|| és kiadóhivatal. Programmot adni az új esztendőre nem szükséges nekünk, akiket a közönség eddigi működésünkből megismerhetett. Ha kellene programm, az azt jelentené, hogy hiábavaló volt eddigi munkálkodásunk, mert nem akarunk más lenni az új esztendőben sem, mint ami eddig voltunk. Lapunk címe: Egyetértés — fejezi ki az irányt, amely bennünket minden írásunkban vezet. Jól tudjuk, hogy hálátlan ebben az irányban haladni. Békés időkben is érdekelte a közönséget az egymás ellen hadakozás szenzációja s a háború és a forradalmak óta még általánosabbá vált az ellenkezésekben gyönyörködés. A napi ajtónak, fővárosban úgy, mint vidéken, eldurvult a modora s tagadhatatlan, hogy a személyek elleni támadások, egyeseknek, pártoknak, osztályoknak, foglalkozásoknak, politikai pártoknak kíméletlen, rendszeres támadása, becsmérlése, kifigurázása inkább vonza, mint eltávolítja az olvasóközönséget a napilapok irányában. De mi ezt tudva és látva sem akarunk eltérni attól az iránytól, amelyen elindultunk. Erősen megvagyunk győződve arról, hogy ha nincs is részünk a divatosság olcsó dicsőségében, a mi irányunké a jövő. Lehet, hogy ezt a jobb, szebb, igazságosabb jövőt nem is mi magunk érjük meg, hanem csak az utódaink, de az sem tántoríthat el bennünket arról az útról, amelyet hazánk, városunk, társadalmunk szempontjából egyedül helyesnek ismerünk. Hisszük, hogy napról-napra többen hallják meg és helyeslik a szavunkat és hiszszük, hogy a magunk — most tán népszerűtlen — feladatának teljesítésével hivatást töltünk be. Hivatást, amely abból áll, hogy az egymással szemben álló s egymás ellen harcra kétség miatt magasabb szempontokról olykor megfeledkező pártos felek között megkíséreljük megtalálni azokat a törekvéseket és azokat az eszményeket, amelyek mindegyikőjük keblében izzanak s amelyeket ők a pártosság elvakultságában egymásnál meglátni nem tudnak vagy nem akarnak. Mi pedig tudjuk, hogy ezek az eszmények ott égnek mindegyik pártos fél lelkében. Hazaszeretet, nemzeti érzés, nemzeti műveltség, józan haladás, a közélet tiszta-sága, felvilágosodottság, ember , szeretet, nemes erkölcs, a nyo , mor meggátlása — melyik magyar pártnak, vagy magyar társadalmi osztálynak nem volna komoly törekvése? Amelyik tábort nem ezek az eszmények vezetik, az nem is érdemli a magyar nevet. Mi nem gondoljuk senkiről, hogy ezek nélkül a sine qua non-ok nélkül szűkölködnek. Legfeljebb azt látjuk, hogy az ellenfeléről teszi fel — helytelenül — ezeknek a hiányát. És ezzel a feltevésével esik az igazságtalanságnak a közéletben nagy károkat okozó, tehát erkölcsi szempontból különösen súlyos bűnébe. Mi épen azért nem támadunk senkit, mert a célt gonosznak senkinél sem véljük. De igenis védünk mindenkit, akit igazságtalanul megtámadnak. Erre bizony napjainkban elég sokszor nyílik alkalom. A méltatlanul megbántottnak leszünk — mint voltunk eddig is — szószólói, akár lenézett, semmibevett, kigunyolt emberekről, akár világ szerint való hatalmasokról van szó. Mert a megtámadottnak védelmére kelni nemcsak akkor kell bátorság, amikor szegényeket, kicsinyeket, jelentékteleneket bántanak, hanem talán még több erkölcsi bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk az igazságot olyannak a támogatására is, akiről azt hihetik, hogy az árnyékában hasznos meghúzódni. A megtámadottak védelme jogán küzdünk a hamisítatlan liberalizmus mellett, amelyet — amint rabszolgamód értetlenül magasztaltak — most derüre-borura gáncsolnak, gyaláznak s minden veszedelemért okolnak. A mi zászlónkon, akárhogy fordul is a világ, a szabadelvüség marad a vezető jelszó, — az a szabadelvüség, mely a mult században egy fél ezer évvel vitte előre Magyarországot s mely a magyar hazafisággal egy bölcső- sből való. " A nemzetgyűlés elnöke kezdeményező lépéseket tesz a parlamenti béke helyreállítása érdekében. Az ellenzék részéről is helyeslik az akciót. Budapest, dec. 31. Komoly kilátások mutatkoznak a parlamenti béke megteremtésére. A kezdeményező lépést Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, rövidesen megteszi. Ez ügyben Szcitovszky Béla a következő nyilatkozatot tette egy fővárosi újságíró előtt: — Nekem — mint aki kötelességszerűen pártokon felül állok —úgy érzem, meg kell tennem azt a kezdő lépést, amelytől eddig mindenki fázott és amellyel elő akarom segíteni azt, hogy a par- ■ lament békéje és nyugodt munkássága megteremthető legyen. Hogy sikerül-e ez, vagy sem, ennek megállapítása nem az én feladatom. A magam részéről kötelességemnek tartom, hogy min- den lehetőt elkövessek arra, hogy , olyan atmoszféra teremtődjék, amely a békés munkálkodást a parlament számára lehetővé teszi Mint értesülünk, amint Szcitovszky Béla megbeszéli szándékát Bethlen miniszterelnökkel, a pártközi konferenciát egy-két nappal a nemzetgyűlés összeillése előtt hívják össze. Kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy az érdekelt ellenzéki körökben bizonyos rokonszenvvel figyelik a Ház elnökének a parlamenti béke helyreállítására irányuló törekvéseit. A szociáldemokrata pártban a pártközi konferencia tervével kapcsolatban felhívták figyelmünket arra, hogy a pártvezetőség tagjai az egyetlen Vanczák kivitelével tulajdonképen be sem mehetnek a parlament épületébe, hiszen nemcsak az ülésekről vannak kitiltva, hanem a parlament kapuján sem léphetnek be, mert ebben a háznagyi hivatal utasítására a kapusok meggátolják őket. Payer Károly kijelentette előttünk, hogy a demokratikus ellenzéki szövetség intézőbizottsága még nem kapott semmiféle értesítést arról, hogy Szcitovszky Béla a pártközi konferenciát összehívná, annál kevésbé kaphatott természetesen meghívást egy ilyen konferenciára. Ha ez megtörténnék, akkor az intéző bizottság értekezletre ül össze és azon vitatják meg, hogy részt vesznek-e az értekezleten, vagy sem. Baross János a következőket mondta: — Elvileg helyesnek tartom az akciót. A Ház elnökének kötelessége a parlamenti béke helyreállítására az iniciatív lépéseket megtenni. Más kérdés természetesen, hogy a történtek után egy ilyen lépésnek lesz-e eredménye. Annyit mondhatok, hogy a paszszivitásban levő ellenzék szolidáris a tekintetben, hogy meg kell kapnia a teljes elégtételt, mielőtt passzivitásának feladására elhatározná magát. Szilágyi Lajos nyilatkozatában kijelentette, hogy addig, amíg az elnöknek a pártközi konferenciát összehívó értesítését a szövetség meg nem kapja és amíg a szövetség intéző bizottsága nem foglal állást ebben a kérdésben, nem nyilatkozhatik. Szombaton a debreceni demokratikus párt vacsorán a szónokok mindenesetre foglalkozni fognak a Ház elnökének a pártértekezlet összehívására irányuló lépésével. A •iw**-t Vásáry István dr. tb. főjegyző és polgármester-helyettes. Debrecen város közgyűlésének berekesztése előtt Hadházy Zsigmond dr. főispán bejelentette, hogy törvényadta jogánál fogva Vásáry István dr. tanácsnokot tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. A bejelentést a közgyűlés nagy és őszinte örömmel hallotta és lelkes éljenzéssé vette tudomásul. És ez öröm nemcsak a közgyűlésben nyilakozott meg, hanem általánosan. Ama kivételes tehetségnek, amely Vásáry István dr. minden közhivatali munkájában fáradhatatlan munkássággal és szorgalommal párosulva igazi értékeket és eredményeket termelt, meg kellett adni a külső elismerést. Emeli ez elismerés felett érzett örömet a tb. főjegyző rokonszenves egyénisége, amelyet a tehetségen és szorgalmon, a város rajongó szerettén kívül igen magas értékűvé tesz nagy tudása s még sok más kvalitás, amelynek vezető szerepre hivatott — és Vásáry István dr. különösen az — debreceni köztisztviselőben meg kell lennie. Az ő nagy értékei különös survival esnek e kinevezés alkalmával azért is a latba, mert tb. főjegyzővé kinevezésével egyidőben megbízást nyert a polgármester helyettesítésére is. Bizonyos, hogy a köztisztviselő vezető szerepében Vásáry István dr. kiváló kvalitásai nagyobb térben, nagyobb hatáskörben még hatványozottabban fognak érvényesülni Debrecen és a debreceni polgárság javára és a saját további dicsőségére. Kérjük mindenütt az Egyetértést!