Együtt, 1991 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1991-11-01 / 1. szám
1991 I. évfolyam, 1.szám C5 (Folytatás a 4. oldalról) - A népgyűlés félbeszakítását műbomba robbanása okozta? - Nem. Határozottan nem. Most hallom először ezt a változatot, ami kissé merész feltételezésnek tűnik, de utóvégre ma már nem látom lehetetlennek. Én úgy tudom, s ezt olyan munkatársaimtól hallottam, akik részt vettek a népgyűlésen s elég közel voltak az események tényleges színteréhez, hogy egy házi gyártmányú petárda robbant. S állítólag a térre az Athénée Palace felől bevonult egy elkésett csoport is. Később belügyes tisztektől megtudtam, hogy a téren nem funkcionált az a szekus rács, amelynek közre kellett volna fognia az embercsoportokat. A belügyesek csak elől alkottak erős gyűrűt. S a rémülethez, a fejvesztettséghez, mint mondják, a petárdák robbanásán kívül az is hozzájárult, hogy bizonyos személyek kanmpálni kezdtek a jelszavas táblák hosszú nyelével, a nők kiáltoztak, jajveszékeltek. A pánikot csak növelte, hogy (szándékosan vagy véletlenül) meghibásodtak egyes hangszórók, valami vezetékek összeérhettek, s a hangszórók olyan szörnyű hangot hallattak, mintha hernyótalpas harckocsik közeledtek volna. A lényeg az, hogy a tömeg szétszóródott, rohant ki merre látott, teljes volt a fejetlenség, amit megakadályozni már nem lehetett. Csak akkor, állítják a szemtanúk, hallották Nica Leoni Ceauşescu-ellenes jelszavakat kiabálni a Romarta épület végénél lévő szökőkutak felől. Az az állítása tehát, hogy ő szakította félbe a beszélő Ceauşescut s indította el a román forradalmat, talán túlzás. - Időzzünk el többet december 22-nél. - 21. elemzésével kezdtem, mivel ez volt az a döntő időszak, amikor elképzelhető azon külső erők közbelépése, amelyek feladata csupán annyi volt, hogy kimozdítsák látszólagos nyugalmi állapotából a lakosságot, hogy aztán vagy támogassák azt, együttműködve, vagy bizonyos alantas célok érdekében pánikot és diverziót keltsenek, polgárháborúba sodorva az országot, hogy megingassák egész Románia stabilitását. Ami ezeknek az erőknek a december 22 utáni részvételét illeti, meglehetősen zavaros, az események pillanatában pedig nem vettem észre csak azt, hogy támadtak és zavartak bennünket, mint köztudott, anélkül, hogy akkor megállapíthattuk volna ennek a pontos okát. Természetesen mindannyiunk számára a legkézenfekvőbb s legelfogadhatóbbarázatnak tűnt, hogy ez a belügyesek megtorlása, vagy legalábbis a Ceauşescuhoz hű elemek munkája. S még azt is feltételeztük akkor, hogy lehetséges egy általunk nem ismert, Ceauşescu szolgálatában álló különleges védelmi erő akciója is. Vagy bizonyos arab egységeké, amelyeket feltételezett speciális táborokban készítettek elő, s amelyek nyilván hűek maradtak Nicolae Ceauşescuhoz. Bizonyára tudják, hogy valósággal elárasztottak bennünket a legfantasztikusabb rémhírek a tenger felől érkező akciókról, a légi- és helikoptertámadásokról. S vegyék figyelembe, hogy mindezek az értesülések katonai forrásokból eredtek, tehát maximális hitelt szavaztunk nekik. Csak jóval később jöttünk rá, hogy egy elektronikus háború áldozatai vagyunk, amely a radarernyőkre fantom célpontokat varázsolt. - Ki indította el ezt az elektronikus háborút ? - Nehéz erre pontos választ adni. Katonai körökből hallottam - anélkül, hogy saját szemmel láttam volna valamit is -, hogy állítólag szovjet és magyar gyártmányú szondabajlorokat találtak, amelyeket rádióadókkal, esetenként fényforrásokkal szereltek fel, s szimulátorként működtek. Függetlenül attól, hogy milyen gyártmányúak voltak, tisztáznunk kell: ki bocsátotta fel s használta azokat. - Ez afogás célbatalált-e ? - Mielőtt erre válaszolnék, még szeretnék valamit mondani. Például azt, hogy miként gondolkoztunk, miként gyötört bennünket az, amit joggal feltételeztünk: tartottunk attól, hogy a belügy a kritikus helyzetre külön tervet dolgozott ki. Meg voltunk győződve arról, hogy akkor egy tervet hajtottak végre. Bebizonyosodott viszont, hogy a nem tudom hányadik (2500- as, ha nem csalódom) Postelnicu féle, abszolút jelentéktelen parancson kívül, nem létezik semmi. Még érvényes volt az öt éve kidolgozott Aldea-terv, két változatban, amely még reám is utalt, de 89-ben ez már idejét múlta. - A hírhedt ZZ se volt ? - Ez egy másik fantazmagória. Még csak az elnevezése se pontos. Állítólag volt valami, de csak Z jelzéssel. A fantázia megduplázta a betűt, s kifinomult képzelettel olyan jelentőséget tulajdonított neki, mintha ez jelentette volna az utolsó fázist. Semmilyen ZZ nem létezett. Jártam Dincánál is a börtönben, h hogy tisztázzam a kérdést. Úgy tűnik, hogy ami az afféle terveket, az úgynevezett kríziseset forgatókönyvét illeti, Ceauşescu lefedezetlen volt, a csalhatatlannak és sérthetetlennek hitte magát. Különben világos számomra: valóban azt hitte, hogy népe imádja. Tehát az utólagos tisztázások azt bizonyították, hogy túlon-túl sokat képzelődtünk. Paradox módon a forradalom során nem a belügy nyitott tüzet és lőtt. Vlad tábornok parancsai világosak voltak és azokat tiszteletben tartották. A sajátos helyzetek többnyire egyéni kezdeményezések következményei. Visszatérve a kérdésre, a következőket mondhatom: hogyha léteztek külföldi profi diverzionista tervek - és lehet, hogy léteztek -, az események felgyorsulása nyomán ezek végrehajtása lehetetlenné vált. Egyrészt a mi erélyes akcióink, váratlan megjelenésünk, másrészt a szervezetlenség és rendetlenség, az amatőrök jellegzetesen kaotikus cselekedetei annyira megtévesztették az ún. professzionistákat, hogy egy adott pillanatban nem értették, mi is történik. Ezért a terveik papíron maradtak. Gyakorlatilag a mi káoszunk bénítólag hatott szakértelmükre s lehetetlenné tette mindenféle terv keresztülvitelét. Ez a mi forradalmunk titka, ha egyáltalán titokról lehet beszélni. A mi váratlan kitörésünk, az a spontán, összekuszált mód, ahogy cselekedtünk, megzavarta a szakértőket, akik nem tudták, hogy kik is vagyunk - ismeretlen emberek gyülekezete, akiket évtizedes remény verbuvált egy táborba -, s jól átgondolt akciót, szuperprofesszionista akciót sejtettek, amely viszont nem illeszkedett schémáikba s így ez felborította az egész adverzionista tájékozódási mechanizmust, így ment füstbe az a 600 millió dollár, amit, mint hallottam, a Valahia ‘89 fedőnevű akciónak szenteltek. Minden bizonnyal az anarchistákat meglepte a mi csoportunk váratlan megjelenése, amely úgy tűnt, uralja a helyzetet, és erőteljes tömegbázissal rendelkezik. Gondolom, senki sem tételezte fel, hogy mi egész egyszerűen a felkelő sokaság hullámain verődtünk ide-oda, hogy nem rendelkeztünk semmilyen szervezési felépítéssel. Ezek a körülmények jelentik sikereink titkát. (Folytatjuk) Nell Luchian Valentin Voiculescu (Megjelent a fővárosi Libertatea 475 - 476. számában) GELU VOICAN VOICULESCU Kollázs •: 2. Ady Endre válasza : 1 . „ Kedves jó barátom, testvérem, igazán sajnálom ma már, hogy a kolozsvári utat megszakítottam. De talán néhány napos múlva Önt telegrammal tudatni fogom, ott leszek. Gyönyörű az önök terve. S nagy kedvem van írni egyenesen román ... § színpadra egy színdarabkát - magamat. Az az egyfelvonásos , , melyről Ön hallott, tizenhárom év előtt készült, s amolyan j gyermekes vallomás az akkori Adyról. De akarnék (s pompás pofon volna Budapestnek) valami jelentést írni, pláne ha Ön fordítaná le. Címem: Érmindszent, kiSzilágyin. (Ön tudja.) S nagyon akarom, hogy mennél is hamarabb összeüljünk, beszélgessünk azzal a barátsággal, s testvériséggel, mellyel vagyok az Ön Adyja. P.S. Ha akarod, fordítsd át tegezőbe ezt a levelet. s§ 3§5 ■Á 13. Emil Isac levele I Ady Endréhez Édes, Ady Endre 1 ■ 1 Bocsáss meg, hogy leveledre azonnal nem válaszoltam,... Mindenekelőtt küldöm Jékey Aladárnak, a te lelkes és kedves g örög tisztelődnek egy versét, amelyet itt, a konzervatív . bagolyvárban olvasott fel szűz vénleány konteszek és reumás s adófőtisztek előtt. Nem örvendesz azon, hogy már itt is I becsülnek ? És ami fő, megértenek, így mondhatom én is Romániáról, ... s amelyet lassanként beveszek teljesen az új irodalom számára. Ha gondolod, hogy érdemes ennek az öreg bámulódnak , örömet szerezni, ígj egy pár sort - hozzájuttatom, és odalesz a meghatottságtól. Ismered te az ilyen lelkes öreg urakat, akik dacosan és ököllel tudnak kitartani valaki mellett. A másik, amit küldök, az Adevarulban megjelent levelem,s amely a Világban is megjelent, az egész román sajtó nagy tisztelettel ír rólad, s gondoskodom arról, hogy bármikor írnak a működésedről, az emberek tudjanak az egyéniségedről. " Densuşianu geniális román esztéta, a bukaresti egyetemen a román nyelv tanára, a Viața nouában (a mi Nyugatunkban) többször írt rólad franciául és románul, ő igen sokra tart, beszélt Kerr A.-lal egyszer Berlinben, s ő is elragadtatással szól verseidről. Ezekről persze neked nem lehet tudni ... Azt is is mondhatom, hogy őszire neked és Kosztolányinak egy meglepetést tartogatok ... Fogadd szívesen a hozzád intézett levelemet, s légy meggyőződve igaz és állandó tiszteletemről. Nagyon jó lenne, ha le tudnál szaladni Kvárra. Én még egy pár napig (10-15) itt vagyok. Aztán megyek el sok-sok álmot a polgárok kezére bízni, lelkemnek zenéjét átírni színpadi vásznakra. Írjál arról, mit dolgozol, mik a terveid, ne sajnálj egy pár ideges percet attól, aki nagy-nagy imádattal van irántad, mert is benned látja az új Magyarország képviselőjét. Ha ebben az országban a te szavaid lennének az irányadók - istenem, mily * más volna minden, mily mások volnának az emberek ... !§ Kedves jó Ady, küldj nekem, ha lehet, egy sikerült fényképet. | S légy irántam az, aki voltál mindég. Szeretettel és becsüléssel ölellek Isac Emil ! Éppen ma olvasom, hogy a darabom verses kiadásban * megjelent. Majd küldök neked egy példányt, olvasd el - ha , értesz románul. Igen viharos a múltja 1914. június 26 ADY ENDRE ® „Mikor fogunk már összefogni ? ! Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok ?“ antológia. (Folytatás a 4. oldalról) A színház repertoirja még nem végleges. Egyelőre hét darabunk van: Maeterlinck, Strindberg, Pelladon. Az újak közül az én „Apácá“-m (a Nemzetiben tavalyelőtt lett bemutatva), Minulescu és Davidescu dramolettjei vannak elfogadva. Én szívből azon leszek, hogy az új színház csupán igazi művészek munkáit adassa elő, így pl. Goga Octaviandrámáit'' majd csak a patrióta színpadok fogják venni. Nehéz a vállalkozás, de új, és lehet sikeres. Önök is így kéne “csináljanak és függetlenedjenek a budapesti bourgeois & s direktoroktól. Igaz tisztelettel. * M I