Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)
1993-01-01 / 14. szám
’ „EMBERKÉNT 'k EGYMÁSMELLETT” Együtt az EGYÜTT ünnepén címmel előző számunkban kétoldalas, illusztrált összeállítást közöltünk a lap első számú megjelenésének évfordulója alkalmával a Tudósok Házában rendezett bensőséges ünnepségről. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a lapunk évfordulójáról napi- és hetilapok is megemlékeztek. Ezúttal ismertetjük az egyéves EGYÜTThez intézett üdvözleteket, a lapunk által felkarolt nemes célkitűzéseket és kitartó erőfeszítéseket méltató szavakat. AZ EGYÜTT-IMPREUNA ÉVFORDULÓJA Az EGYÜTT-IMPREUNA lap első számú megjelenésének évfordulója alkalmából az azonos nevű Művelődési és Baráti Társaság, a lap szerkesztőségével együtt, ünnepséget rendezett Bukarestben. Számos román és magyar kulturális és politikai személyiség vett részt a barátság eme igazi ünnepén, a béke- és együttműködési óhaj e megnyilvánulásán, mely egyaránt fűti az ország román és magyar nyelvű honpolgárainak túlnyomó többségét. A rendezvény megnyitása alkalmával mondott beszédében Hajdú Győző úr rámutatott, hogy egy évvel ezelőtt jelent meg az EGYÜTT első száma, hat hónapja pedig a lap két nyelven, románul és magyarul lát napvilágot „Emblémánk, az emberi összetartozást és összefogást jelképes erővel kifejező, világhírű remeklés: Constantin Brâncuşi A csók szobra.“ Programunkat pontosan kifejezi a lap címe – hangsúlyozta Hajdú Győző úr, majd így folytatta: „Ars poetikánkként valljuk meg, hogy ehhez az eszméhez - a román nép és a magyar nemzeti kisebbség testvériségéhez és egységéhez - szívünk utolsó dobbanásáig hűek leszünk.“ (ROMPRES-hír, 1993. december 11.) EGYÜTT Az elmúlt napokban töltötte be megjelenésének első évfordulóját az EGYÜTTÎMPREUNĂ lap, amelyet az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság ad ki. A kulturális jellegű lap rövid idő alatt tekintélyt szerzett magának minőségi publicisztikájával. Azáltal, hogy minden alkalommal két nyelven jelenik meg - románul és magyarul - , a szerkesztőségnek mindig is sikerült megtalálnia a széles érdeklődésre számottartó és időszerű témákat a nemzeti és egyetemes kultúra különböző területeiről, s ennek keretében természetesen román és magyar kulturális személyiségekről. Megjelenésének egész ideje alatt a lap azt a fórumot jelentette, amely a jó megértés üzenetét juttatta el az olvasóközönséghez, azt az üzenetet, mely fennen hirdeti: a kultúra hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek elfelejtsék a rosszat; a kultúra az, ami összefűzi az embereket és lelkükben csak azt őrzi meg, ami jó és szép. őszintén köszöntjük tehát kollégáinkat, s jelentős sikereket kívánunk nekik a maguk elé tűzött nemes szándékok megvalósításában. (CURIERUL NATIONAL, 1992. december 10.) BOLDOG SIKERES ÉVEKET! Az EGYÜTT-IMPREUNA lap, melyet a Bukarestben székelő azonos nevű Művelődési és Baráti Társaság ad ki, betöltötte megjelenésének első esztendejét. Kívánunk kollégáinknak, a lapot szerkesztő magyar és román honfitársainknak boldog éveket, úgy ahogyan maga a lap címe is kimondja. (DmmEATA, 1992. december 11.) Egy magyar író, Hajdú Győző Románia összes honpolgáraiért Minden szeparatizmus és románellenes provokáció ellenére kitűnő kortársunk, Hajdú Győző romániai magyar író és újságíró a széthúzással dacolva, hidakat épít, s az általa vezetett lap, az egyidőben magyarul és ÎMPREUNĂ címmel románul is megjelenő EGYÜTT útján megoldást javasol: testvériség. (VREMEA, 1992. december 12-13.) A mértéktelenül felfokozott, úgynevezett magyar probléma azzal a kockázattal jár, hogy az egyik legszégyenteljesebb, erkölcstelen megnyilvánulássá válhat, mindenképpeni rendeltetése pedig megkísérelni destabilizálni egy olyan országot, mint Románia. Most, amikor a sok baj mindnyájunkat egyformán érint - és nemcsak itt, nálunk, hanem egész Kelet-Európában -, szüntelenül azon a témán rágódni, hogy magyar honfitársainknak úgymond nincsenek jogaik (különleges jogaik!), s akár feszültségkeltés révén is odáig menni az elképesztő követelések terén, hogy - amint a minap olvastam - ENSZ - protekciót?! kérjenek... egy népe történelmét védő polgármesterrel szemben, eszembe juttatja hőbörödött egyének egykori bamba lármázását, amikor az egyik külvárosban a szomszédok megbolondítására dobokat és pléhdobozokat ütögettek, egyszerűen azért, mert őket senki sem méltatta figyelemre. A különböző úton-módon szüntelenül táplált badarsággal szembeni szorongatottság érzelmeivel vettem részt tegnap egy egyszerű rendezvényen az EGYÜTT-IMPREUNA lap megjelenése első évfordulójának ünnepségén, amelyet ismert magyar nemzetiségű újságírók, írók és művészek alkotta kollektíva szervezett, az a kollektíva, mely egy lelkes ember, Hajdú Győző kezdeményezésére, Antal András, Várdai Ferenc, Boross Melinda és mások támogatásával - olyan lapot ad ki, amely programatikusan szembeszegül a gyűlölet, a viszály eszméivel. Az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság égisze alatt megjelenő lap síkraszáll a közeledés, a jó együttélés és együttműködés mellett. Az egyszerű, bensőséges, emberközeli rendezvény meglepetését - mármint azok számára, akik minduntalan borzadoznak és örökösen toxinokat bocsátanak ki - egyetlen tény szolgáltatta: a sokat bírált román Nemzeti Párt legfőbb kezdeményezői, Adrian Păunescu és Corneliu Vadim Tudor szenátorok az EGYÜTT magyarjainak jeles vendégei voltak! Kommentár nélkül lehetne mondani, ha nem létezne mégis egy kihangsúlyozandó igazság, nevezetesen az, hogy a „magyarevő” román meséje abszurd és kínos adomának bizonyul! Adrian Paunescut a jelenlévők tapssal fogadták: ő nemcsak hogy nem ellenezte a magyar nemzetiségű újságírók nyilvánosság elé lépését, hanem ellenkezőleg, közvetlenül támogatta azokat, akik segítségért fordultak hozzá a ma ünnepelt lap beindítása érdekében. E segítségnyújtás magyarázata igencsak egyszerű, a költőszenátor éppen az EGYÜTT év ÉS MÉGIS, VAN SZERETET! fordulós számában indokolja meg. A költő a románok és magyarok között „lehetetlenné vált kommunikáció bűnösségéről” szól, egyaránt elutasítva azt, hogy maroknyi politikai lider látja el minden útonmódon információval a romániai magyar kisebbséget, úgy, hogy szembehelyezze azt a román többséggel, de ugyanakkor elutasítja azt a tényt is, hogy a román többség sem követ el mindent azért, hogy őt megértsék. Mert - amint Adrian Păunescu írja - hiába küldjük mi baráti és összefogásra szólító üzenetünket románul, amikor ezt Hargita és Kovászna székelyei meg nem hallják, mivel az olyan nyelven fogalmazódott meg, amelyet, egyes politikai liderek jóvoltából, a székelyek nem értenek meg, s így a szakadék köztünk naprólnapra csak nagyobb lesz. Az EGYÜTTre szükség volt! íme, az elfogadhatatlan kommunikációhiány ellenszereként az EGYÜTT által rendezett találkozó - melyre a Tudósok Házának szép szalonjaiban került sor a többnemzetiségű romániai kultúra jeles személyiségeinek részvételével - kitűnő lépést szimbolizált a helyes irányban. Az ünnepség gondosan összeállított kulturális programja - noha rövid volt - kitűnt művészi értékével. Megható balladákkal és versfordítások tolmácsolásával fellépett az utolérhetetlen Ádám Erzsébet, s mellette tapasztalt vagy nagyon fiatal művészek, mint Cristina Constantinescu, Ovidiu Cucu, Csendes László, Dolores Chelaru. Dallamok hangzottak fel Bartók Béla és George Enescu alkotásaiból, hallhattuk Mihai Eminescu, Adrian Păunescu, Grigore Vieru verseit. Különleges varázst adott az ünnepségnek az Adrian Păunescu vezette Totuşi Iubirea-kör egyik csoportjának jelenléte, Tatiana Stepa (Filipoiu) mélységesen lenyűgöző hangjával, továbbá Andrei A. Păunescu, Raul Cristea, akiknek mikrorecitálja, mely mindvégig egybefonódott a költőszenátor alapeszméjével, amit különben az EGYÜTTben közölt, már említett cikkében is megfogalmazott: „Volt és ma is van egy vesszőparipám. És mégis, a szeretet.” Valóban, a nagy emberi lelkesedés, az igazi, egyszerű és tiszta testvériség megnyilvánulásainak lehettünk részesei. Igen, mégis létezik szeretet! Itt, köztünk, akik e hazában születtünk és élünk. S csak kutyalelkűek buzdítottak, illetve buzdítanak még szembeszegülésre és gyűlöletre. Különben évszázadokon át emberként egymás mellett álltunk, s kölcsönösen nagyraértékeltük és emberként tiszteltük egymást. Üdvözletünket tolmácsoljuk Hajdú Győzőnek és munkatársainak, akiknek szíve nem téved e nagy és örök igazság megértésében! (Eugen Florescu, VREMEA, 1992. december 12-13.) 1993. III. évfolyam, 1 .(14.) szám íme, milyen felgyorsult ütemben zúgnak el a napok, hetek, hónapok, sőt még az évek is: a „Vremea“ elérkezett már a 100. lapszámhoz. Ez a kitűnő napilap alig öt hónap alatt teremtett magának az egyazon szerkesztőségi műhelyben, az Adrian Păunescu családi otthonában hetente megszülető „Totul Iubirea" mellett a rendkívül népes és lelkes olvasótábort Bukarestben és az ország különböző megyéiben. 100. számának megjelenésekor, immár, a legtekintélyesebb, országos jelentőségű sajtótermék egyikeként tájékoztat, formálja a közvéleményt, alakítja közgondolkozásunkat, küzd az országot átfogó politikai arénában. Egyszóval: valóban együtt él, együtt lélegzik hazánkkal, Romániával és e haza valamennyi becsületes, demokrata, hűséges állampolgárával. Van Ady Endrének, a modern magyar irodalom nagy forradalmár-költőjének, aki a magyar és a román nép történelmi megbékélésének, összefogásának és barátságának rendíthetetlen híve, halhatatlan harcosa volt, egy verse, címe: „Az Idő rostájában“. A „Vremea“ 100. Számát köszöntve az említett Ady-verset idézzük, illetve a költemény prózában feloldott alapgondolatát, parafrázisát. Kezében óriás rostával áll az Idő és, rostál egyre, világokat rostál ki vidáman, és csak az búsul, akit kihullat. Aki kihull, az megérdemli, mert az ócsát az Idő nem szánja. Eképpen működik, eképpen rostál a kortárs román irodalom és publicisztika nagy alakja, az Adrian Păunescu által megálmodott és minden elismerést megérdemlően megvalósított „Vremea“ című napilap is. Az Idő kegyetlen, óriás rostálásában tölt be ez a lap kivételes jelentőségű funkciót. Abban az óriási rostálásban, amelyben egyszer csak kihullnak az emberek és nemzetek közötti gyűlöletkeltő „girhes eszmék“ és e „fonnyadt“ eszmék - a faji gőg és a szítás és az elvakult bosszú és leszámolás - szolgálatába szegődött „perc-emberkék“, akiknek a dáridója sajnos még jócskán tart e meglódult századvég Európájában. Kívánjuk kollégiális tisztelettel és testvéri szeretettel a „Vremea“-nak, páratlan költő-vezetőjének, Adrian Păunescunak s a lap „mindenesének“, Andrei A. Păunescu-nak, hogy a „Vremea“ az Idővel való versenyben továbbra is férfiasan helyt álljon, hogy egyetlen száma se hulljon ki az Idő kegyetlen, óriási rostáján, hogy olvasói közül minél többen vallják a lap szerkesztőivel és velünk együtt „emberek csinálják a békét, legyünk tehát emberek, hogy utána románok és magyarok maradhassunk!“ További sikereket, boldog új esztendőt kívánunk! Bukarest, 1993. január 14. Hajdú Győző, Antal András, az EGYÜTT-ÍMPREUNÁ az EGYÜTT-ÍMPREUNÁ Művelődési és , című lap Baráti Társaság elnöke szerkesztőségi főtitkára