Együtt, 1993 (3. évfolyam, 14-25. szám)

1993-01-01 / 14. szám

’ „EMBERKÉNT '­k EGYMÁSMELLETT”­­ Együtt az EGYÜTT ünnepén címmel előző számunkban kétoldalas, illusztrált összeállítást közöltünk a lap első számú megjelenésének évfordulója alkalmával a Tudósok Házában rendezett bensőséges ünnepségről. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a lapunk évfordulójáról napi- és hetilapok is megemlékeztek. Ezúttal ismertetjük az egyéves EGYÜTThez intézett üdvözleteket, a lapunk által felkarolt nemes célkitűzéseket és kitartó erőfeszítéseket méltató szavakat. AZ EGYÜTT-IMPREUNA ÉVFORDULÓJA Az EGYÜTT-IMPREUNA lap első számú megjelenésének évfordulója alkalmából az azonos nevű Művelődési és Baráti Társaság, a lap szerkesztőségével együtt, ünnepséget rendezett Bukarestben. Számos román és magyar kulturális és po­litikai személyiség vett részt a barátság eme igazi ünnepén, a béke- és együttműkö­dési óhaj e megnyil­vánulásán, mely egy­aránt fűti az ország román és magyar nyelvű honpolgárai­nak túlnyomó többsé­gét. A rendezvény megnyitása alkalmá­val mondott beszédé­ben Hajdú Győző úr rámutatott, hogy egy évvel ezelőtt jelent meg az EGYÜTT első száma, hat hónapja pedig a lap két nyel­ven, románul és ma­gyarul lát napvilágot „Emblémánk, az emberi összetartozást és összefogást jelképes erővel kifejező, világhírű remeklés: Constan­tin Brâncuşi A csók szobra.“ Programunkat pontosan kifejezi a lap címe – hangsúlyozta Hajdú Győző úr, majd így folytatta: „Ars­ poeti­­kánkként valljuk meg, hogy ehhez az esz­méhez - a román nép és a magyar nemzeti kisebbség testvériségéhez és egységéhez - szívünk utolsó dobbanásáig hűek leszünk.“ (ROM­PRES-hír, 1993. december 11.) EGYÜTT Az elmúlt napokban töltötte be megje­lenésének első évfordulóját az EGYÜTT­­ÎMPREUNĂ lap, amelyet az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság ad ki. A kul­turális jellegű lap rövid idő alatt tekintélyt szerzett magának minőségi publicisztiká­jával. Azáltal, hogy minden alkalommal két nyelven jelenik meg - románul és ma­gyarul - , a szerkesz­tőségnek mindig is si­került megtalálnia a széles érdeklődésre számottartó és idő­szerű témákat a nem­zeti és egyetemes kultúra különböző te­rületeiről, s ennek ke­retében természete­sen román és magyar kulturális személyi­ségekről. Megjelené­sének egész ideje alatt a lap azt a fóru­mot jelentette, amely a jó megértés üzenetét juttatta el az ol­vasóközönséghez, azt az üzenetet, mely fen­nen hirdeti: a kultúra hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek elfelejtsék a rosszat; a kul­túra az, ami összefűzi az embereket és lel­kükben csak azt őrzi meg, ami jó és szép. őszintén köszöntjük tehát kollégáinkat, s jelentős sikereket kívánunk nekik a maguk elé tűzött nemes szándékok megvalósítá­sában. (CURIERUL NATIONAL, 1992. decem­ber 10.) BOLDOG SIKERES ÉVEKET! Az EGYÜTT-IMPREUNA lap, melyet a Bu­karestben székelő azonos nevű Művelődési és Baráti Társaság ad ki, betöltötte meg­jelenésének első esztendejét. Kívánunk kollégáinknak, a lapot szerkesztő magyar és román honfitársainknak boldog éveket, úgy ahogyan maga a lap címe is kimondja. (DmmEATA, 1992. december 11.) Egy magyar író, Hajdú Győző Románia összes honpolgáraiért Minden szeparatizmus és román­ellenes provokáció ellenére kitűnő kortársunk, Hajdú Győző romániai magyar író és újságíró a széthúzással dacolva, hidakat épít, s az általa vezetett lap, az egyidőben magyarul és ÎMPREUNĂ cím­mel románul is megjelenő EGYÜTT útján megoldást javasol: testvériség. (VREMEA, 1992. december 12-13.) A mértéktelenül felfoko­zott, úgynevezett magyar prob­léma azzal a kockázattal jár, hogy az egyik legszégyentelje­­sebb, erkölcstelen megnyilvá­nulássá válhat, mindenképpe­­ni rendeltetése pedig megkísé­relni destabilizálni egy olyan országot, mint Románia. Most, amikor a sok baj mindnyájun­kat egyformán érint - és nem­csak itt, nálunk, hanem egész Kelet-Európában -, szüntelenül azon a témán rágódni, hogy magyar honfitársainknak úgymond nincsenek jogaik (különleges jogaik!), s akár fe­szültségkeltés révén is odáig menni az elképesztő követelé­sek terén, hogy - amint a mi­nap olvastam - ENSZ - protek­ciót?! kérjenek... egy népe tör­ténelmét védő polgármesterrel szemben, eszembe juttatja hőbörödött egyének egykori bamba lármázását, amikor az egyik külvárosban a szomszé­dok megbolondítására dobo­kat és pléhdobozokat ütöget­­tek, egyszerűen azért, mert ő­­ket senki sem méltatta figye­lemre. A különböző úton-módon szüntelenül táplált badarság­gal szembeni szorongatottság érzelmeivel vettem részt teg­nap egy egyszerű rendezvé­nyen­­ az EGYÜTT-IMPREUNA lap megjelenése első évfordu­lójának ünnepségén, amelyet ismert magyar nemzetiségű újságírók, írók és művészek alkotta kollektíva szervezett, az a kollektíva, mely­­ egy lel­kes ember, Hajdú Győző kez­deményezésére, Antal András, Várdai Ferenc, Boross Melinda és mások támogatásával - o­­lyan lapot ad ki, amely progra­­matikusan szembeszegül a gyűlölet, a viszály eszméivel. Az Együtt-Impreuna Műve­lődési és Baráti Társaság égisze alatt megjelenő lap síkraszáll a köze­ledés, a jó együttélés és együttműködés mellett. Az egyszerű, bensősé­ges, emberközeli rendezvény meglepetését - mármint azok számára, akik minduntalan borzadoznak és örökösen to­­xinokat bocsátanak ki - egyet­len tény szolgáltatta: a sokat bírált román Nemzeti Párt leg­főbb kezdeményezői, Adrian Păunescu és Corneliu Vadim Tudor szenátorok az EGYÜTT magyarjainak jeles vendégei voltak! Kommentár nélkül­­ le­hetne mondani, ha nem létez­ne mégis egy kihangsúlyozan­dó igazság, nevezetesen az, hogy a „magyarevő” román meséje abszurd és kínos ado­mának bizonyul! Adrian Pau­­nescut a jelenlévők tapssal fo­gadták: ő nemcsak hogy nem ellenezte a magyar nemze­tiségű újságírók nyilvánosság elé lépését, hanem ellenke­zőleg, közvetlenül támogatta azokat, akik segítségért for­dultak hozzá a ma ünnepelt lap beindítása érdekében. E segítségnyújtás magyarázata igencsak egyszerű, a költő­­szenátor éppen az EGYÜTT év­ ÉS MÉGIS, VAN SZERETET! fordulós számában indokolja meg. A költő a románok és magyarok között „lehetetlenné vált kommunikáció bűnös­ségéről” szól, egyaránt eluta­sítva azt, hogy maroknyi poli­tikai lider látja el minden úton­­módon információval a romá­niai magyar kisebbséget, úgy, hogy szembehelyezze azt a román többséggel, de ugyan­akkor elutasítja azt a tényt is, hogy a román többség sem kö­vet el mindent azért, hogy őt megértsék. Mert - amint Adrian Pău­nescu írja - hiába küldjük mi baráti és összefogásra szólító üzenetünket románul, amikor ezt Hargita és Kovászna szé­kelyei meg nem hallják, mivel az olyan nyelven fogalmazó­dott meg, amelyet, egyes po­litikai liderek jóvoltából, a szé­kelyek nem értenek meg, s így a szakadék köztünk napról­­napra csak nagyobb lesz. Az EGYÜTTre szükség volt! íme, az elfogadhatatlan kommunikációhiány ellen­szereként az EGYÜTT ál­tal rendezett találkozó - melyre a Tudósok Há­zának szép szalonjai­ban került sor a több­nemzetiségű romániai kultúra jeles személyisé­geinek részvételével - kitűnő lépést szimbolizált a helyes irányban. Az ünnepség gondosan összeállított kultu­rális programja - noha rövid volt - kitűnt művészi értékével. Megható balladákkal és vers­­fordítások tolmácsolásával fel­lépett az utolérhetetlen Ádám Erzsébet, s mellette tapasztalt vagy nagyon fiatal művészek, mint Cristina Constantinescu, Ovidiu Cucu, Csendes László, Dolores Chelaru. Dallamok hangzottak fel Bartók Béla és George Enescu alkotásaiból, hallhattuk Mihai Eminescu, Adrian Păunescu, Grigore Vie­ru verseit. Különleges varázst adott az ünnepségnek az Adri­an Păunescu vezette Totuşi Iubirea-kör egyik csoportjának jelenléte, Tatiana Stepa (Fili­­poiu) mélységesen lenyűgöző hangjával, továbbá Andrei A. Păunescu, Raul Cristea, akik­nek mikrorecitálja, mely mind­végig egybefonódott a költő­szenátor alapeszméjével, amit különben az EGYÜTTben kö­zölt, már említett cikkében is megfogalmazott: „Volt és ma is van egy vesszőparipám. És mégis, a szeretet.” Valóban, a nagy emberi lel­kesedés, az igazi, egyszerű és tiszta testvériség megnyilvá­nulásainak lehettünk részesei. Igen, mégis létezik szere­tet! Itt, köztünk, akik e hazá­ban születtünk és élünk. S csak kutyalelkűek buzdítottak, illetve buzdítanak még szem­beszegülésre és gyűlöletre. Különben évszázadokon át emberként egymás mellett áll­tunk, s kölcsönösen nagyraér­­tékeltük és emberként tisztel­tük egymást. Üdvözletünket tolmácsol­juk Hajdú Győzőnek és munka­társainak, akiknek szíve nem téved e nagy és örök igazság megértésében! (Eugen Flo­­rescu, VREMEA, 1992. decem­ber 12-13.) 1993. III. évfolyam, 1 .(14.) szám íme, milyen felgyorsult ütemben zúgnak el a napok, he­tek, hónapok, sőt még az évek is: a „Vremea“ elérkezett már a 100. lapszámhoz. Ez a kitűnő napilap alig öt hónap alatt teremtett magának­­ az egyazon szerkesztőségi mű­helyben, az Adrian Păunescu családi otthonában hetente megszülető „Totu­l Iubirea" mellett a rendkívül népes és lelkes olvasótábort Bukarestben és az ország különböző megyéiben. 100. számának megjelenésekor, immár, a legte­kintélyesebb, országos jelentőségű sajtótermék egyikeként tájékoztat, formálja a közvéleményt, alakítja közgondolko­zásunkat, küzd az országot átfogó politikai arénában. Egy­szóval: valóban együtt él, együtt lélegzik hazánkkal, Romá­niával és e haza valamennyi becsületes, demokrata, hű­séges állampolgárával. Van Ady Endrének, a modern magyar irodalom nagy for­radalmár-költőjének,­­ aki a magyar és a román nép törté­nelmi megbékélésének, összefogásának és barátságának rendíthetetlen híve, halhatatlan harcosa volt,­­ egy verse, címe: „Az Idő rostájában“. A „Vremea“ 100. Számát kö­szöntve az említett Ady-verset idézzük, illetve a költemény prózában feloldott alapgondolatát, parafrázisát. Kezében óriás rostával áll az Idő és, rostál egyre, világokat rostál ki vidáman, és csak az búsul, akit kihullat. Aki kihull, az meg­érdemli, mert az ócsát az Idő nem szánja. Eképpen működik, eképpen rostál a kortárs román iro­dalom és publicisztika nagy alakja, az Adrian Păunescu által megálmodott és minden elismerést megérdemlően megvalósított „Vremea“ című napilap is. Az Idő kegyetlen, óriás rostálásában tölt be ez a lap kivételes jelentőségű funkciót. Abban az óriási rostálásban, amelyben egyszer csak kihullnak az emberek és nemzetek közötti gyűlölet­keltő „girhes eszmék“ és e „fonnyadt“ eszmék - a faji gőg és a szítás és az elvakult bosszú és leszámolás - szolgála­tába szegődött „perc-emberkék“, akiknek a dáridója sajnos még jócskán tart e meglódult századvég Európájában. Kívánjuk kollégiális tisztelettel és testvéri szeretettel a „Vremea“-nak, páratlan költő-vezetőjének, Adrian Păunes­­cunak s a lap „mindenesének“, Andrei A. Păunescu-nak, hogy a „Vremea“ az Idővel való versenyben továbbra is férfi­asan helyt álljon, hogy egyetlen száma se hulljon ki az Idő kegyetlen, óriási rostáján, hogy olvasói közül minél többen vallják a lap szerkesztőivel és velünk együtt „emberek csi­nálják a békét, legyünk tehát emberek, hogy utána románok és magyarok maradhassunk!“ További sikereket, boldog új esztendőt kívánunk! Bukarest, 1993. január 14. Hajdú Győző, Antal András, az EGYÜTT-ÍMPREUNÁ az EGYÜTT-ÍMPREUNÁ Művelődési és , című lap Baráti Társaság elnöke szerkesztőségi főtitkára

Next