Együtt, 1994 (4. évfolyam, 26-37. szám)
1994-01-01 / 26. szám
p hm mmm mmm mmm mmm mmm mmm hmm mmm mmm mmm mm| (§Y©1TU -ANTOLÓGIA •Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok?” (ADY ENDRE) MIHAI EMINESCU E NYÁRFÁK MELLETT TÁRSTALAN... E nyárfák mellett társtalan Sokszor elmentem én. Ismert boldog-boldogtalan - Te nem néztél felém. Az ablakodra annyiszor Pillantott fel szemem. Értette azt mindenki Jól -Csupán csak te, te nem! Hányszor lestem, hogy halk szavak Suttogják válaszod! Egy napot adtál volna csak - Csak annyit egy napot Egy órát csak, míg két barát Hőn egymásra talál; Hogy halljam csöpp szád dallamát, Majd jöjjön a halál! Ha szép szemed egy sugarat Küld akkor énfelém, Egy csillag gyűl ki s ott marad A Jövendők egén. Hideg karoddal fényesen, Márvánnyá dermedett, Ragyogtál volna végtelen A századok felett, Imádott arc, örök való, Páratlan, mint azok A múlt ködén átcsillanó Szép tündér-alakok. Mert fájdalommal telt, pogány Szemekkel vágytalak! Kín közt, mi századok során Apáktól rám maradt.. Ma ritkán Járok erre én, S már nem fáj, ami volt Az arcod szomorúan felém Hiába fordítod. Ma már mint bárkié, olyan A Járásod, ruhád, Holt szemmel, hűvös-komolyan Pillantok tered. Érezned kellett volna a Varázsos, szent erőt, És mécsest gyújtanod éjszaka A szerelem előtt rang. 2./szept Sl Kiss Jenő fordításai^©TFKz 1994. IV. évfolyam,1.(26.) szám „EMINENCE A ROMÁM KÖLTÉSZET SZEPLŐTLEN SZENTJE” KORTÁRSUNK • Mihai Eminescu szobra Bukarestben, az Athénéul Romin előtti téren A hazai Irodalom nemrégen elhunyt nagy alakja, Geo Bogza rendíthetetlen hűséggel emlékeztetve a román líra esthajnalcsillagának, Mihai Eminescunak a születésnapjára, minden év Január 15.-án elküldte a hozzá legközelebb álló író-társainak és barátainak a költői bukaresti szobráról készült felvételt Az Itt közölt fotóval 1975. január 15-én engem is megtisztelt, postán juttatva el címemre, a marosvásárhelyi IGAZ SZÓ-hoz a sokatmondó, jelkép értékű fényképet Hátlapjára az elmaradhatatlan zöld színű tintával rárajzolta - sajátos Geo Bogza-i stilizáltsággal. Eminescu átszáll, magányos nyárfáját Az egyetlen vonalba sűrített-összegezett, legendássá vált rajzkompozícióban Geo Bogza mintegy felkiáltójelekkel fordult környezetéhez, embertársaihoz, az egész világhoz. Mintha csak ezekkel a minden év január 15-én szétküldött felkiáltójel-nyárfákkal évtizedeken át azt a gondolatot továbbította volna szent konoksággal lélektől-lelkra, amely Nichita Stanescu emlékezetes Eminescu-vallomásában feszül: Azt felejtsétek el, csak azt, hogy ő mielőttünk élt, csak ennyit, térden kérlek, ennyit felejtsetek el~ Geo Bogza Eminescu-szerelmét-rajongását-hűségét ezzel szemben nem szabad, nem lehet elfelejtenünk. Legnagyobb román kortársunk, Mihai Eminescu előtt nyitogatta, tárta szélesre a lelkek kapuit.. HAJDÚ GYŐZŐ SZŐCS GÉZA A román Irodalom legjelesebb lírikusát akarom bemutatni A román Irodalom kávéssá Ismerstas a mi közönségünk előtt. Egyik legérdakasibb, legmodernebb, legjelesebb lírikusét akarom ezúttal bemutatni. Teszem kegyeletből a szomorú véggel kimúlt kettő emlékezete Iránt, s teszem a magyar-román testvériség, jóbarátság erősítése, nevelése céljából. Ha erőm és tehetségem engedi, megismertetek a mi jeleseink közül is egyet-kettőt a román közönséggel. Remélem, hogy tehetséges. jó tollú írónk közül azok, akik értik a román nyelvet, készséggel fogják követni példámat Nehogy félreértsen valaki, nem akarok politizálni. Egy jeles román költővel kívánom megismertetni olvasóközönségünknek azt a kis részét, amelynek kezébe kerül könyvem. Román ajkú honfitársainknak pedig be akarom mutatni egy magyar embernek - s el merem mondani: Jó magyar embernek a felfogását az ő jeles költőjükről. Örömmel említem meg att, hogy a művelt román közönség részéről élénk érdeklődés nyilvánult, már eleve is. Igénytelen munkám Iránt (19) FRANYÓ ZOLTÁN ötven év Eminescural Mindezek az apróbb vagy nagyobb viszontagságok, amiket Eminescu verseinek fordítása során 50 év alatt átéltem , persze csak külsőségek. Ami a munka lényege volt a lelkesedés, a láz, a siker vagy a megtorpanás, a kiváltságosan szép szavak megtermékenyítő sugallata, a hajnalig átdolgozott éjszakák erőpróbája, a gyönyör és a csömör, vagy a magasztos feladat izgalma, melynek mindig megvolt a reakciója is, végül az a megnyugtató tudat, hogy én mint a versek fordítója egyáltalában nem kell vétkesnek éreztem magam amiatt, hogy Eminescu sok versét két vagy három változatban igyekeztem egyre tökéletesebben megformálni, ha Ő maga természetesnek tartotta, hogy mind magasabb lépcsőfokokon jusson feljebb a költői nyelvben megvalósítható ama megoldásig, amelyben a majdnem kimondhatatlannak megteremti azt a végső alakját, mely által önmagát a legigazabban tudja kifejezni. (1975) SZEMLÉM FERENC A kiteljesítt műremek A román költészet Eminescuval lép be az európai Irodalomba. Az előtte járó nemzedék még csak a kísérleteknél tart Vezéregyénisége, Alecsandri is csupán az ígéret földjének kapujáig jutott el a latinságról írt énekével. Alecsandri a vázlat, Eminescu a kiteljesült műremek. Eminescu az első román költő, akit nemcsak műveltsége, szándékai és az irodalmi hatások, hanem tehetsége és jelentősége kapcsolnak bele az európai Irodalom nagy áramába. (1995) SZILÁGYI DOMOKOS A költő életei Igen, több élete volt Aminthogy több halála is.. Hányszor kezdte elölről. És hányszor kellett abbahagynia. A cserovid kisdiák („haja: fekete, szeme: fekete, orra: rendes, arca: sötétbarna“ - így írja le apja az útlevél-kérvényben) több mint száz kilométert kutyagol hazáig, ipotesti-ig; szökik az iskolából, amikor először ébred rá, mi a szabadság. Aztán megszökik a Tardini-truppal. Aztán Balázsfalvára gyalogol. Dicsőszentmártonban kijelenti a két román szeminaristának, ki útitársul fogadta: „Uraim, én költő vagyok, és anyagot kell gyújtanom“. S gyűjt Aztán ismét: a színház, most már Bukarestben. Aztán a bécsi diákévek. Aztán a berliniek. Aztán lati: a könyvtár, a tanfelügyelőség (és közben, hogy ne feledjük: költészet és szerelem!). Aztán az „elbitangolt barmok lapja“ lasi-ban és a Timpul Bukarestben. Majd, a sok kényszerű halál és újrakezdés után a szellem végleges halála 1193 nyarán. És 18SS- ben I tette. Életet? Igaz, ami Igaz: értőkön s Jóbarátokon (a kettő nem ugyanaz) kívül a fiatalok rajongtak érte már a nyolcvanas években. De - figyelmeztet Ştefan Aug. Doinaş - a mai Eminescu-kép csak az első világháború után kezd körvonalazódni. Utolsó élete, a visszavonhatatlan. (1095)