Együtt, 1995 (5. évfolyam, 38-49. szám)
1995-01-01 / 38. szám
Ilyen ember kellene sok 1995-ben öszöntjük olvasóinkat az új esztendőben megjelenő első lapszámunkban. Köszöntjük barátainkat, akik az V. évfolyamába lépő lapunk mellett 1994- ben is hűséggel kitartottak. Köszöntjük azokat, akiket nem távolított el az EGYÜTT-IMPREUNÁ-tól a pénzügyi nehézség okozta szaggatott szerkesztői gyakorlat. Az, hogy a múlt esztendőben hosszú hónapokon át kénytelenek voltunk szüneteltetni kétnyelvű lapunk megjelenését. Népes olvasótáborunk és baráti körünk megtisztelő ragaszkodása erősítette munkaközösségünk hitét abban, hogy a szerkesztőségi asztalok melletti munkánk folytonossága nem szakadhat meg, hogy lehetőség nyílik, van remény, az EGYÜTT-ÎMPREUNĂ rendszeres megjelentetésére. A tovatűnt óesztendő sírja mellett - a költő szavával szólva - „lágy bölcsőjében ringatott" hát a remény bennünket. Bizakodásunk nem volt alaptalan: 1994 karácsonya előtt közvetlenül megjelenhetett az EGYÜTT-IMPREUNA 34-37-es összevont száma. S bár a remény - ugyancsak Petőfi Sándort idézve - „förtelmes kéjleány, ki minden embert egyaránt ölel", bízunk abban, hogy ez a „leány” 1995-ben sem lesz hűtlen hozzánk, végképp nem fordít hátat lapunknak. S az átmeneti korszakban, az új esztendőben zúduljon is reánk, egész társadalmi életünkre a gennyesedés és kifakadás állapotában lévő szociális, gazdasági, morális bajok oly sokasága, hisszük, lesz erőnk a megkapaszkodáshoz: bízunk az EGYÜTT-IMPREUNA rendszeres, pontos havonkénti megjelenésében. Ezernyi külső és belső indok szól amellett, hogy panaszra nyíljon a szánk, hogy lapunk oldalait elborítsa az új év kezdetén a keserűség és lehangoltság, a rossz társadalmi közérzet. Megannyi tény felkiáltójelként figyelmeztet egyént és közösséget egyaránt: „micsoda erkölcsiség az, ami itt elburjánzott?!"; „Hétfejű sárkány lenne a fejünk felett?!" De egyáltalán: mit segít a panasz? Nem sokat! Semmit, az égvilágon semmit! „És mégis kénytelen az ember legalább panaszkodni - mondja egyik klasszikus írónk -, mert ha ki nem beszéli magából azt a sok feszültséget, amit az élet ma ad, akkor megőrül". Így tehát S-Ííi&íií'' nem a pusztulás és kétségbeesés, nem a megsemmisülés és nemzethalál vészharangjainak tébolyult kongatására buzdítunk. Az anarchista, hisztériás sajtveszékelés felelőtlenségére különösképpen nem biztatunk senkit. Ellenkezőleg! Az a A szerkesztőség (Folytatása a 8. oldalon) ION ILIESCU úr, Románia elnöke beszéde az EBEÉ budapesti csúcsértekezletén. (A 3. oldalon) A vegyes házasságban élők országos találkozója elé. (A 4-5-6. oldalon) (A 7.oldalon) E Avvon MEMENTO Minden év januárjában két zseniális költőre emlékezünk: a román költészet Esthajnalcsillagának, Mihai Eminescunak a születésnapja, Ady Endrének, a modern magyar líra legnagyobb alakja halála évfordulója alkalmából idézzük emlékét, szellemét ................................ • „Fordítottam Eminescu-verseket úgy is, hogy a fordítói munkának komoly tétje volt. Tisztességgel meg kell mondanom, hogy a fordítás tétjeit többnyire elvesztettem. • Ami az eredetiben aranytallér, a fordításban rézpatkó. A • színűk hasonlít ugyan, de ami Eminescunál cseng, az a • fordításban kopog... Eminescut nagyon nehéz magyarra • fordítani, lévén, hogy a szöveg egyszerű és természetes, • zenéje dalszerűen könnyed, gondolatai világosak. • Ezeknek a tényeknek a tudatában lehet igazán értékelni a • magyar műfordítás-irodalom valódi teljesítményeit. • Eminescu keitős nagyságát képes érzékelni magyarul is az • olvasó, és világirodalmi rangján becsülheti". • Bajor Andor • ismerem a barátságot, amely Ady Endrét Octavian Go • • gához fűzte... Úgy érzem, nem tettünk eleget azért, hogy ez • • a barátság ne csak a tudományos kutatás tárgya legyen és • • ne csak ürügy elérzékenyült felkiáltásokra: «Milyen szé • • pen megértette és becsülte egymást egy nagy magyar és • • egy nagy román költő!»... Ady Endre lángeszű Intuícióval, • • egész szívéből megértette és átérezte, hogy a történelem - • • ez a modern sorsforma - tett le ide bennünket erre a • • földre, románokat, magyarokat; hogy a kaszás Ion tenyere * • éppen olyan kérges, mint a kapás Jánosé... Van, ami fejébe * • kerül a legkörmönfontabb metternihs ármánykodásnak is: * • a tudat, hogy a közös igazságért érdemes és kell harcolni”. * • Titus Popovici • •s • ‘ I „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.I V. évfolyam, 1. (38.) szám 16 oldal, 1995. JANUÁR ára 100 lej