Együtt, 1995 (5. évfolyam, 38-49. szám)

1995-01-01 / 38. szám

Ilyen ember kellene sok 1995-ben öszöntjük olvasóinkat az új esztendőben megjelenő első lap­számunkban. Köszöntjük ba­rátainkat, akik az V. évfolya­mába lépő lapunk mellett 1994- ben is hűséggel kitartottak. Kö­szöntjük azokat, akiket nem távolított el az EGYÜTT-IMPRE­­UNÁ-tól a pénzügyi nehézség okozta szaggatott szerkesztői gyakorlat. Az, hogy a múlt esztendőben hosszú hóna­pokon át kénytelenek voltunk szüneteltetni kétnyelvű lapunk megjelenését. Népes olvasótá­borunk és baráti körünk meg­tisztelő ragaszkodása erősítet­te munkaközösségünk hitét ab­ban, hogy a szerkesztőségi asz­talok melletti munkánk foly­tonossága nem szakadhat meg, hogy lehetőség nyílik, van re­mény, az EG­YÜTT-ÎMPREUNĂ rendszeres megjelentetésére. A tovatűnt óesztendő sírja mellett - a költő szavával szól­va - „lágy bölcsőjében ringa­tott" hát a remény bennünket. Bizakodásunk nem volt alap­talan: 1994 karácsonya előtt közvetlenül megjelenhetett az EGYÜTT-IMPREUNA 34-37-es összevont száma. S bár a re­mény - ugyancsak Petőfi Sán­dort idézve - „förtelmes kéj­leány, ki minden embert egy­aránt ölel", bízunk abban, hogy ez a „leány” 1995-ben sem lesz hűtlen hozzánk, végképp nem fordít hátat lapunknak. S az át­meneti korszakban, az új esz­tendőben zúduljon is reánk, e­­gész társadalmi életünkre a gennyesedés és kifakadás álla­potában lévő szociális, gazda­sági, morális bajok oly sokasá­ga, hisszük, lesz erőnk a meg­kapaszkodáshoz: bízunk az EGYÜTT-IMPREUNA rendsze­res, pontos havonkénti megje­lenésében. Ezernyi külső és belső in­dok szól amellett, hogy panasz­ra nyíljon a szánk, hogy lapunk oldalait elborítsa az új év kez­detén a keserűség és lehan­­goltság, a rossz társadalmi közérzet. Megannyi tény felkiál­tójelként figyelmeztet egyént és közösséget egyaránt: „mi­csoda erkölcsiség az, ami itt el­burjánzott?!"; „Hétfejű sárkány lenne a fejünk felett?!" De egyáltalán: mit segít a panasz? Nem sokat! Semmit, az égvilágon semmit! „És még­is kénytelen az ember legalább panaszkodni - mondja egyik klasszikus írónk -, mert ha ki nem beszéli magából azt a sok feszültséget, amit az élet ma ad, akkor megőrül". Így tehát S-Ííi&íií'' nem a pusztulás és kétségbe­esés, nem a megsemmisülés és nemzethalál vészharangjai­nak tébolyult kongatására buz­dítunk. Az anarchista, hiszté­riás sajtveszékelés felelőtlensé­gére különösképpen nem bizta­tunk senkit. Ellenkezőleg! Az a A szerkesztőség (Folytatása a 8. oldalon)­ ­ ION ILIESCU úr, Románia elnöke beszéde az EBEÉ budapesti csúcsértekezletén. (A 3. oldalon) A vegyes házasságban élők országos találkozója elé. (A 4-5-6. oldalon) (A 7.oldalon) E Avvon MEMENTO Minden év januárjában két zseniális költőre emlékezünk: a román költészet Esthajnalcsillagának, Mihai Eminescunak a születésnapja, Ady Endrének, a modern magyar líra legnagyobb alakja halála évfordulója alkalmából idézzük emlékét, szellemét ................................ • „Fordítottam Eminescu-verseket úgy is, hogy a fordítói­­ munkának komoly tétje volt. Tisztességgel meg kell­­ mondanom, hogy a fordítás tétjeit többnyire elvesztettem. • Ami az eredetiben aranytallér, a fordításban rézpatkó. A • színűk hasonlít ugyan, de ami Eminescunál cseng, az a • fordításban kopog... Eminescut nagyon nehéz magyarra • fordítani, lévén, hogy a szöveg egyszerű­ és természetes, • zenéje dalszerűen könnyed, gondolatai világosak. • Ezeknek a tényeknek a tudatában lehet igazán értékelni a • magyar műfordítás-irodalom valódi teljesítményeit. • Eminescu keitős nagyságát képes érzékelni magyarul is az • olvasó, és világirodalmi rangján becsülheti". • Bajor Andor • ismerem a barátságot, amely Ady Endrét Octavian Go­ • • gához fűzte... Úgy érzem, nem tettünk eleget azért, hogy ez • • a barátság ne csak a tudományos kutatás tárgya legyen és • • ne csak ürügy elérzékenyült felkiáltásokra: «Milyen szé­ • • pen megértette és becsülte egymást egy nagy magyar és • • egy nagy román költő!»... Ady Endre lángeszű Intuícióval, • • egész szívéből megértette és átérezte, hogy a történelem - • • ez a modern sors­forma - tett le ide bennünket erre a • • földre, románokat, magyarokat; hogy a kaszás Ion tenyere * • éppen olyan kérges, mint a kapás Jánosé... Van, ami fejébe * • kerül a legkörmönfontabb metternihs ármánykodásnak is: * • a tudat, hogy a közös igazságért érdemes és kell harcolni”. * • Titus Popovici • •s • ‘ I­ „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré­ válásának eszméje, a testvérré­­válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.I­ V. évfolyam, 1. (38.) szám 16 oldal, 1995. JANUÁR ára 100 lej

Next

/
Thumbnails
Contents