Együtt, 1995 (5. évfolyam, 38-49. szám)
1995-01-01 / 38. szám
M Cil. CEI ‘"ITT 1995. V. évfolyam, 1. (38.) szám EUROPATÓL-EUROPAIG HOSSZÚ AZ UT Jegyzetek 1994 legjelentősebb nemzetközi találkozójáról, az Európai Biztosági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) budapesti munkálatairól Előzmények... A múlt év december 5-én és 6-én találkoztak az „Európa-család” tagjai Budapesten. Ekkor tartották meg a magyar főváros Kongresszusi Központjának Pátria termében az „Európa-Csúcsot”, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten résztvevő országok állam- és kormányfőinek a találkozóját. A világ vezető politikusainak 1994- ben kétségtelenül ez volt a legkiemelkedőbb tanácskozása, amelynek a Románia elnökét, Ion Iliescut elkísérő újságíró-delegáció egyik tagjaként - ahogy mondani szokás - szem- és fültanúja lehettem. Mindössze néhány hét telt el a budapesti „politikus sztárparádétól”. A rendkívüli esemény közelsége is indokolja a Csúcstalálkozó fölötti további tűnődésttöprengést. Mindenekelőtt azonban az öreg kontinensünk biztonságát, békéjét és népeinek együttműködését előtérbe állító eszmék és viták egész sora, amely az Európa-asztalt körülülő államelnökök és kormányfők állásfoglalásaiban, beszédeiben fejeződött ki. Mielőtt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet legfelső szintű találkozóján készített jegyzeteim elrendezésébe, összegezésébe kezdenék, talán nem felesleges emlékeztetőül pár szóban felidézni az Európa-család budapesti együttlétét megelőző törekvéseket, erőfeszítéseket, egyszóval a Helsinki folyamat legfontosabb állomásait. A magyar külügyminisztériumnak az EBEÉ budapesti Csúcsa alkalmából kiadott tájékoztató füzete átfogó képet nyújt mind a folyamat kezdetéről, mind annak kiteljesedéséről: „A finn főváros 1975 augusztus elején a második világháború utáni európai történelem egyik legnagyobb jelentőségű eseményének adott otthont: ekkor 35 államfő kézjegyével látta el az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki Záródokumentumát. A dokumentum tíz alapelvet tartalmaz, az u.n. «Helsinki Dekalógot». Ezek a következők: 1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása. 2. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől. 3. A határok sérthetetlensége. 4. Az államok területi épsége. 5. A viták békés rendezése. 6. A bel-ügyekbe való be nem avatkozás. 7. Az emberi jogok és ez alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát. 9. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga. 9. Az államok közötti együttműködés. 10. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése. A dokumentum maga nem szerződés, hanem politikai kötelezettségvállaláson alapuló egyezmény... A részvevő államok megegyeztek, hogy szabályos időközönként utótalálkozókat tartanak az EBEÉ kötelezettségvállalások végrehajtásának felülvizsgálatáról, új szabályok és normák megalkotásáról, az együttműködés szélesítéséről és a politikai perbeszéd erősítéséről. Az 1970-es és az 1980-as években Belgrádban (1977), Madridban (1980) és Bécsben (1986) tartottak utótalálkozókat. Az EBEÉ-keretek között zajló tárgyalások egyik legjelentősebb eredményeként tartják számon az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló (CFE) szerződés kidolgozását... 1992 szeptemberében új testület kezdte meg tevékenységét Bécsben: az Európai Biztonsági Együttműködési Fórum... Az 1990 novemberi párizsi EBEÉ-találkozó fordulópontot jelentett a szervezet történetében. A részvevő államok vezetői elfogadták a «Párizsi Chartát», amely a szervezetnek új identitást adott. A Charta új intézmények létrehozásáról rendelkezett. Ilyen a Bécsi Konfliktusmegelőző Központ, a varsói Szabad Választások Irodája (ez később átalakult a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalává) és a prágai EBEÉ-Titkárság. A dokumentum alapján három fő politikai és konzultációs testület jött létre: a Miniszterek Tanácsa (a részvevő államok külügyminisztereiből), a Vezető Tisztségviselők Bizottsága és a Csúcstalálkozó rendszeres időközönként, állam- és kormányfői szinten... Az EBEÉ résztvevő államainak száma a Szovjetunió és más közép- és kelet-európai országok széthullása miatt 53-ra emelkedett. Egy későbbi döntés alapján Jugoszlávia tagságát meghatározatlan időre felfüggesztették, mivel az ország durván megsértette az EBEÉ elveit. Az 1992-es Helsinki Dokumentum további lendületet és lehetőséget adott az EBEÉ-n belüli tevékenységnek... A Nemzeti Kisebbségi Főbiztos Intézményének az a feladata, hogy kifejlődésük legkorábbi szakaszában kezelje az etnikai feszültségeket... 1992 decemberében az EBEÉ Miniszteri Tanácsa létrehozta a Főtitkári posztot, 1993-ban megerősítette titkárságát... 1993 decemberében az Állandó Bizottság kezdte meg munkáját Bécsben... Az EBEÉ tevékenységében központi szerepet játszanak a válság sújtotta területeken munkálkodó missziók... Az EBEÉ eredetileg konzultációs és tárgyalási fórumként működött. Az Európában lezajlott gyökeres politikai változások új kihívás elé állították a nemzetközi biztonsági szervezeteket Ezeknek a kihívásoknak az EBEÉ úgy kíván megfelelni, hogy átalakul aktív cselekvőképességgel rendelkező intézményi rendszerré... Az EBEÉ növekvő szerepe nem jelentheti még európai biztonsági szervezetek háttérbe szorítását. A szervezet sikeres tevékenységének alapját abban is látják a részvevő államok, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekednek elsősorban a NATO-val, a NYEU-val, az ET-val és EU-val... Az újfajta Intézményrendszer olyan képességekkel ruházta fel az EBEÉ-t, amely megnöveli szerepvállalási lehetőségeit a részvevő államok területén lévő válságok és konfliktusok kezelésében... Ennek egyik előfeltétele az EBEÉ és az ENSZ közötti viszony tisztázése”. ENSZ Európai Gazdasági Bizottság: Yves Berthelot ügyvezető titkár, Európa Tanács: Daniel Tarschys főtitkár, Európai Beruházási Bank: Wolgang Roth alelnök, Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank: Németh Miklós alelnök, Európai Unió Bizottsága: Jacques Delors elnök, Független Államok Közössége: Ivan M. Karacsenya ügyvezető titkár, NATO: Willy Claes főtitkár, OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet): Tanigucsi Makoto főtitkár-helyettes, Nyugat-európai Unió: Jose Cutilheiro főtitkár, UNESCO: Henri Lopes külkapcsolatokért felelős igazgatóhelyettes. A világ vezető politikusainak, íme, ez a gárdája, ez a serege adott „randevút” a múlt év legjelentősebb diplomáciai találkozóján, Budapesten. A világpolitika központja A múlt év decemberének első hetében Budapest valóban a világpolitika központjává vált. Hetvenhárom küldöttség háromezer delegátusa, 62 tagország állam- és kormányfője és közel kétezer külföldi újságíró, rádió- és televízió szerkesztő érkezett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Csúcstalálkozójára. A magyar diplomácia története eddigi legrangosabb eseményánek lehettünk tanúi. Magyarország a házigazda szerepkörét - e világméretű politikai „randevú" megszervezését - példásan, minden elismerést megérdemlő körültekintéssel, európai szinten töltötte be, oldotta meg. Kik ülték körül az Európa-asztalt, a budapesti Kongresszusi Központ Impozáns Pátria termének hatalmas, téglalap alakú asztalát? Az 62 résztvevő állam képviselői közül elsősorban a két főszereplő, a két nagyhatalom vezetőjének a nevét kell említenünk, hiszen köztudottan Bill Clinton amerikai elnök és Borisz Jelcin orosz elnök személyes felszólalása iránt mutatkozott a legszélesebb körű érdeklődés, illetve álláspontjaik idézték elő a legnagyobb hullámvarásokat a nemzetközi politikai közvéleményben. Amint a sajtóból köztudott a találkozón részt vett Ion Iliescu, Románia elnöke is. A világpolitika nevezetes személyiségeit láthattuk az Európa-asztal mellett egymással szemtől szemben ülve: Francois Mitterrand francia köztársasági elnök, Helmut Kohl német szövetségi kancellár, Silvio Berlusconi, akkor olasz miniszterelnök, John Major, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Lech Walesa lengyel köztársasági elnök, Václav Havel cseh köztársasági elnök, Eduard Sevardnedze, Grúzia államfője, Jeen Chrétien, Kanede miniszterelnöke, Zselju Zselev, Bulgária köztársasági elnöke és természetesen e Biztonsági értekezletet vendégül látó ország, a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád és a magyar kormányfő, Horn Gyula, hogy az európai vendégkoszorú valamennyi tagját ne soroljam fel. A nem részvevő országok, illetve nem tagállamok képviselői között a Pátria teremben léthettük Japán, Korea Köztársaság, Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Tunézia kormányainak küldötteit, külügyminisztereit, valamint a következő nemzetközi szervezetek delegátusait: EBEÉ Parlamenti Közgyűlés: Frank Sweeten elnök, Egyesült Nemzetek Szervezete: Butrosz Gáli főtitkár, „Visszafordulhat a szabadság Európán végigsöprő hulláma” Göncz Árpád magyar köztársasági elnök meleghangú, elegáns üdvözlő beszéde és Horn Gyula magyar kormányfő tömör, gondolatébresztő köszöntője után az EBEÉ Csúcsot az amerikai elnök beszéde villanyozta fel. Clinton felszólalása három alapgondolatra épült: 1. Az Egyesült Államok elkötelezett az egységes, szabad és biztonságos Európa megteremtésében. 2. A NATO marad Európában a biztonság sarokköve. 3. A boszniai szerbeknek be kell szüntetniük az agressziót s el kell fogadniuk a béketervet Mintegy az oroBorisz Jelcin,Oroszország elnöke közvetlen Bill Clinton beszéde után szólalt fel. Mind az EBEÉ struktúráját és szerepét, mind a NATO kibővítését illetően az amerikai elnök nézeteitől élesen eltérő álláspontot fejtett ki. Jelcin félreérthetetlenül kifejezte, hogy Oroszország, amely önmagát egy új európai biztonsági rendszer keleti bástyájának tekinti, fenntartással követi a NATO bővítési terveit Az orosz elnök szerint: „A történelem azt bizonyítja, veszélyes félreértés lenne azt hinni, hogy bármelyik fővárosból is meg lehetne határozni a kontinensek, a nemzetközi közösség egészének a sorsát.. Európa - a hidegháború örökségétől megszabadulva - azt kockáztatja, hogy «hidegbékébe» keveredik. Hogy kerülhetjük el ezt?... Mi nyugtalansággal követjük a NATO-ban végbemenő változásokat. Mit fog ez jelenteni Oroszország számára?... A NATO, amelyet a hidegháború korszakában hoztak létre, keresi a helyét az új Európában. Fontos, hogy ez az útkeresés ne vezessen új elhatárolódásokhoz, hanem közelítsen az európai egységhez. Azoknak címezve hangsúlyozta Clinton: „A NATO kinyitotta kapuit az újonnan jelentkezők előtt, és útjára bocsátotta a békepartnerség programját. A NATO senkit sem zár ki automatikusan a csatlakozásból. Ugyanakkor egyetlen NATO-n kívüli országnak sem engedik meg, hogy vétót emeljen a bővítést illetően... Az etnikai viták - állapította meg végül Clinton elnök -, a gyűlölködés erői és az ezeket kihasználó demagógok azzal a veszéllyel fenyegetik a kontinenst, hogy „visszafordulhat a szabadság Európán végigsöprő hulláma”. Véleményünk szerint e logikának ellentmond a NATO kiszélesítését célzó terv. Miért kell elvetni a bizalmatlanság magját, hiszen mi már nem ellenségek, hanem partnerek vagyunk. Ehhez az lenne a magyarázat, hogy úgymond «a stabilitást terjesztik ki», ha kedvezőtlen fordulatot vesz az események alakulása Oroszországban. Ha ezért akarják kiterjeszteni a NATO felelősségvállalásának a határait Oroszországig, csak agyat mondhatunk: Korai még temátni a demokráciát Oroszországban!" Borisz Jelcin az utolsó idézett mondatot felszólításként hangsúlyozta. E sorok írása közben azonban a Televízió híradója a csecsenföldi háborús pokol borzalmait mutatja: Groznij utcáin rohamozó orosz tankok, a halottak százai, az elnöki palota lángokban... „Föld robban, ember szakad, tűz és víz és vér keveredik, acél, hús és föld hasonul”. Iszonyatos háború tombol Csecsenyföldön. Korai ház temetni a demokráciát Oroszországban?! A Groznij-i vérfürdő kit vádol, miről tanúskodik?!... „Korai temetni az orosz demo Európa szégyene A budapesti EBEÉ-csúcsra nem nyomta rá bélyegét sem az amerikai és orosz elnök álléspontja között tátongó szakadék, sem pedig a boszniai válság. A felszólalók többsége ugyanis alig érintette a délszláv krízist, mintha a Biztonsági Értekezlet színhelyétől, Budapesttől pár száz kilométerre nem öldökölnék egymást oly régóta együtt élő népek, nemzetek, nemzetiségek. Alija Izetbegovics bosnyák elnök rendkívül éles hangú, megrázó, drámai erejű beszédben bírálta a nagyhatalmakat szégyenteljes Bosznia-politikájukért. Mit ér az ember, ha európai órák óta jegyzetfüzetemben lapozok: mi az, amit egy hónap eltelte után is érdemes az EBEÉ-csúcson készült feljegyzéseimből kiemelni, mi az, amire érdemes külön is a figyelmet ráirányítani? A kétnapos magas szintű tanácskozáson egész sor felszólalás hangzott el, amelyben számtalan javaslat, elképzelés fogalmazódott meg kontinensünk biztonságára és az együttműködésre vonatkozóan. Szólni kellene, egyebek között, arról az elfogadott határozatról is, amely kimondja, hogy 1995 januárjától az EBEÉ átkereszteltetik „értekezlet”-ről „szervezetté”, vagyis ezután Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek - és nem Értekezletnek!s hívják a Helsinkiben közel 20 évvel ezelőtt létrejött európai Fórumot. Bízzunk abban, hogy ez a változás egyszerű átkeresztelésnál sokkal többet jelent és valóban új szakasz kezdete a Helsinki folyamat kiteljesedésének útján. Államelnökünk, Ion Iliescu méltó módon képviselte hazánkat az EBEÉ Csúcsán. Beszéde - amelyet olvasóink az EGYÜTT-IM-PREUT jelenlegi számában olvashatnak, ■ azokat az emberhez méltó gondokat állította előtérbe, amelyeknek közös erőfeszítések révén való megoldásuk a békát és biztonságot, az együttműködést erősíthetik kontinensünkön. Ahhoz járulhatnak hozzá, hogy a „fehérek” között egyre több legyen az „európai". Az olyan tetőtől talpig ember, aki Európét - bármilyen nehéz haza legyen is - teljesértékűen vállalni képes. Mert korparancs: a földrajzi értelemben felfogott Európától el kell jutnunk Európáig. Az Emberség, a Tisztesség, az Igazság és Szabadság európaiasságáig, az igazi Európáig. Ahhoz a valóban demokratikus Európáig, amelyben - Thomas Mann szavaival szólva : „az ember egyetlen nagy ügye - a béke!”. A szabad Európához, amelynek kategórikus imperatívusza: a háború trónfosztása s az ember és népek közötti megértés és harmónia. Az Európától Európáig vezető hosszú úton kitartani tisztesség dolga. Embert növesztő erőpróba. Hajdú Győző