Együtt, 1995 (5. évfolyam, 38-49. szám)

1995-01-01 / 38. szám

M Cil. CEI ‘"IT­T 1995. V. évfolyam, 1. (38.) szám EUROPATÓL-EUROPAIG HOSSZÚ AZ UT Jegyzetek 1994 legjelentősebb nemzetközi találkozójáról, az Európai Biztosági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) budapesti munkálatairól Előzmények... A múlt év december 5-én és 6-én talál­koztak az „Európa-család” tagjai Buda­pesten. Ekkor tartották meg a magyar főváros Kongresszusi Központjának Pátria termében az „Európa-Csúcsot”, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten résztvevő országok állam- és kormányfőinek a talál­kozóját. A világ vezető politikusainak 1994- ben kétségtelenül ez volt a legkiemelkedőbb tanácskozása, amelynek a Románia elnökét, Ion Iliescut elkísérő újságíró-delegáció egyik tagjaként - ahogy mondani szokás - szem- és fültanúja lehettem. Mindössze néhány hét telt el a budapesti „politikus sztárparádétól”. A rendkívüli esemény közelsége is indokolja a Csúcstalálkozó fölötti további tűnődést­­töprengést. Mindenekelőtt azonban az öreg kontinensünk biztonságát, békéjét és népeinek együttműködését előtérbe állító eszmék és viták egész sora, amely az Euró­­pa-asztalt körülülő államelnökök és kor­­mányfők állásfoglalásaiban, beszédeiben fejeződött ki. Mielőtt az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet legfelső szintű találko­zóján készített jegyzeteim elrendezésébe, összegezésébe kezdenék, talán nem feles­leges emlékeztetőül pár szóban felidézni az Európa-család budapesti együttlétét megelő­ző törekvéseket, erőfeszítéseket, egyszóval a Helsinki folyamat legfontosabb állomásait. A magyar külügyminisztériumnak az EBEÉ bu­dapesti Csúcsa alkalmából kiadott tá­jékoztató füzete átfogó képet nyújt mind a folyamat kezdetéről, mind annak kitelje­sedéséről: „A finn főváros 1975 augusztus elején a második világháború utáni európai történelem egyik legnagyobb jelentőségű eseményének adott otthont: ekkor 35 államfő kézjegyével látta el az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki Záró­­dokumentumát. A dokumentum tíz alapelvet tartalmaz, az u.n. «Helsinki Dekalógot». Ezek a következők: 1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása. 2. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől. 3. A határok sérthetetlensége. 4. Az államok területi ép­sége. 5. A viták békés rendezése. 6. A bel-­ügyekbe való be nem avatkozás. 7. Az emberi jogok és ez alapvető szabadságjogok tisz­teletben tartása, beleértve a gondolat, a lelki­­ismeret, a vallás és meggyőződés szabad­­ságát. 9. A népek egyenjogúsága és önren­delkezési joga. 9. Az államok közötti együtt­működés. 10. A nemzetközi jogi kötelezett­ségek jóhiszemű teljesítése. A dokumentum maga nem szerződés, hanem politikai kötelezettségvállaláson alapuló egyezmény... A részvevő államok megegyeztek, hogy szabályos időközönként utótalálkozókat tartanak az EBEÉ kötelezett­ségvállalások végrehajtásának felülvizsgá­latáról, új szabályok és normák megalkotá­sáról, az együttműködés szélesítéséről és a politikai perbeszéd erősítéséről. Az 1970-es és az 1980-as években Belgrádban (1977), Madridban (1980) és Bécsben (1986) tartottak utótalálkozókat. Az EBEÉ-keretek között zajló tárgyalások egyik legjelentősebb eredményeként tartják számon az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló (CFE) szerződés kidolgozását... 1992 szep­temberében új testület kezdte meg tevé­kenységét Bécsben: az Európai Biztonsági Együttműködési Fórum... Az 1990 novemberi párizsi EBEÉ-találkozó fordulópontot je­lentett a szervezet történetében. A részvevő államok vezetői elfogadták a «Párizsi Char­tát», amely a szervezetnek új identitást adott. A Charta új intézmények létrehozásáról rendelkezett. Ilyen a Bécsi Konfliktusmeg­előző Központ, a varsói Szabad Választások Irodája (ez később átalakult a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalává) és a prágai EBEÉ-Titkárság. A dokumentum alapján három fő politikai és konzultációs testület jött létre: a Miniszterek Tanácsa (a részvevő államok külügyminisztereiből), a Vezető Tisztségviselők Bizottsága és a Csúcstalálkozó­­ rendszeres időközönként, állam- és kormányfői szinten... Az EBEÉ résztvevő államainak száma a Szovjetunió és más közép- és kelet-európai országok széthullása miatt 53-ra emelkedett. Egy későbbi döntés alapján Jugoszlávia tagságát meghatározatlan időre felfüggesztették, mivel az ország durván megsértette az EBEÉ elveit. Az 1992-es Helsinki Dokumentum további lendületet és lehetőséget adott az EBEÉ-n belüli tevékenységnek... A Nemzeti Kisebbségi Főbiztos Intézményének az a feladata, hogy kifejlődésük legkorábbi szakaszában kezelje az etnikai feszült­ségeket... 1992 decemberében az EBEÉ Mi­niszteri Tanácsa létrehozta a Főtitkári posztot, 1993-ban megerősítette titkárságát... 1993 decemberében az Állandó Bizottság kezdte meg munkáját Bécsben... Az EBEÉ tevékenységében központi szerepet játsza­nak a válság sújtotta területeken munkálkodó missziók... Az EBEÉ eredetileg konzultációs és tárgyalási fórumként működött. Az Euró­pában lezajlott gyökeres politikai változások új kihívás elé állították a nemzetközi bizton­sági szervezeteket Ezeknek a kihívásoknak az EBEÉ úgy kíván megfelelni, hogy átalakul aktív cselekvőképességgel rendelkező intézményi rendszerré... Az EBEÉ növekvő szerepe nem jelentheti még európai bizton­sági szervezetek háttérbe szorítását. A szer­vezet sikeres tevékenységének alapját abban is látják a részvevő államok, hogy kiegyensú­lyozott kapcsolatokra törekednek elsősorban a NATO-val, a NYEU-val, az ET-val és EU-val... Az újfajta Intézményrendszer olyan képes­ségekkel ruházta fel az EBEÉ-t, amely meg­növeli szerepvállalási lehetőségeit a rész­vevő államok területén lévő válságok és konfliktusok kezelésében... Ennek egyik előfeltétele az EBEÉ és az ENSZ közötti viszony tisztázése”. ENSZ Európai Gazdasági Bizottság: Yves Berthelot ügyvezető titkár, Európa Tanács: Daniel Tarschys főtitkár, Európai Beruházási Bank: Wolgang Roth alelnök, Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank: Németh Miklós alelnök, Európai Unió Bizottsága: Jacques Delors elnök, Független Államok Közössége: Ivan M. Karacsenya ügyvezető titkár, NATO: Willy Claes főtitkár, OECD (Gazdasági Együtt­működési és Fejlesztési Szervezet): Tanigu­­csi Makoto főtitkár-helyettes, Nyugat-európai Unió: Jose Cutilheiro főtitkár, UNESCO: Henri Lopes külkapcsolatokért felelős igazgató­­helyettes. A világ vezető politikusainak, íme, ez a gárdája, ez a serege adott „randevút” a múlt év legjelentősebb diplomáciai találkozóján, Budapesten. A világpolitika központja A múlt év decemberének első hetében Budapest valóban a világpolitika központjává vált. Hetvenhárom küldöttség háromezer delegátusa, 62 tagország állam- és kor­­mányfője és közel kétezer külföldi újságíró, rádió- és televízió szerkesztő érkezett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Csúcstalálkozójára. A magyar diplomácia története eddigi legrangosabb eseményánek lehettünk tanúi. Magyarország a házigazda szerepkörét - e világméretű poli­tikai „randevú" megszervezését - példásan, minden elismerést megérdemlő körültekin­téssel, európai szinten töltötte be, oldotta meg. Kik ülték körül az Európa-asztalt, a buda­pesti Kongresszusi Központ Impozáns Pátria termének hatalmas, téglalap alakú asztalát? Az 62 résztvevő állam képviselői közül elsősorban a két főszereplő, a két nagyhata­lom vezetőjének a nevét kell említenünk, hiszen köztudottan Bill Clinton amerikai elnök és Borisz Jelcin orosz elnök személye­­s felszólalása iránt mutatkozott a legszé­lesebb körű érdeklődés, illetve álláspontjaik idézték elő a legnagyobb hullámvarásokat a nemzetközi politikai közvéleményben. Amint a sajtóból köztudott a találkozón részt vett Ion Iliescu, Románia elnöke is. A világpolitika nevezetes személyiségeit láthattuk az Euró­­pa-asztal mellett egymással szemtől szem­ben ülve: Francois Mitterrand francia köztár­sasági elnök, Helmut Kohl német szövetségi kancellár, Silvio Berlusconi, akkor olasz mi­niszterelnök, John Major, Nagy-Britannia mi­niszterelnöke, Lech Walesa lengyel köztár­sasági elnök, Václav Havel cseh köztársasági elnök, Eduard Sevardnedze, Grúzia államfője, Jeen Chrétien, Kanede miniszterelnöke, Zselju Zselev, Bulgária köztársasági elnöke és természetesen e Biztonsági értekezletet vendégül látó ország, a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád és a magyar kormányfő, Horn Gyula,­­ hogy az európai vendégkoszorú valamennyi tagját ne soroljam fel. A nem részvevő országok, illetve nem tagállamok képviselői között a Pátria terem­ben léthettük Japán, Korea Köztársaság, Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó, Tunézia kormányainak küldötteit, külügyminisztereit, valamint a következő nemzetközi szer­vezetek delegátusait: EBEÉ Parlamenti Közgyűlés: Frank Sweeten elnök, Egyesült Nemzetek Szervezete: Butrosz Gáli főtitkár, „Visszafordulhat a szabadság Európán végigsöprő hulláma” Göncz Árpád magyar köztársasági elnök meleghangú, elegáns üdvözlő beszéde és Horn Gyula magyar kormányfő tömör, gondo­latébresztő köszöntője után az EBEÉ Csúcsot az amerikai elnök beszéde villanyozta fel. Clinton felszólalása három alapgondolatra é­­pült: 1. Az Egyesült Államok elkötelezett az egységes, szabad és biztonságos Európa megteremtésében. 2. A NATO marad Európá­ban a biztonság sarokköve. 3. A boszniai szer­­beknek be kell szüntetniük az agressziót s el kell fogadniuk a béketervet Mintegy az oro­Borisz Jelcin,­­Oroszország elnöke köz­vetlen Bill Clinton beszéde után szólalt fel. Mind az EBEÉ struktúráját és szerepét, mind a NATO kibővítését illetően az amerikai elnök nézeteitől élesen eltérő álláspontot fejtett ki. Jelcin félreérthetetlenül kifejezte, hogy Oroszország, amely önmagát egy új európai biztonsági rendszer keleti bástyájának tekinti, fenntartással követi a NATO bővítési terveit Az orosz elnök szerint: „A történelem azt bizonyítja, veszélyes félreértés lenne azt hinni, hogy bármelyik fővárosból is meg lehetne határozni a kontinensek, a nemzet­közi közösség egészének a sorsát.. Európa - a hidegháború örökségétől megszabadulva - azt kockáztatja, hogy «hidegbékébe» keve­redik. Hogy kerülhetjük el ezt?... Mi nyug­talansággal követjük a NATO-ban végbemenő változásokat. Mit fog ez jelenteni Orosz­ország számára?... A NATO, amelyet a hideg­háború korszakában hoztak létre, keresi a helyét az új Európában. Fontos, hogy ez az útkeresés ne vezessen új elhatárolódások­­hoz, hanem közelítsen az európai egységhez. Azoknak címezve hangsúlyozta Clinton: „A NATO kinyitotta kapuit az újonnan jelentkezők előtt, és útjára bocsátotta a békepartnerség programját. A NATO senkit sem zár ki auto­matikusan a csatlakozásból. Ugyanakkor egyetlen NATO-n kívüli országnak sem enge­dik meg, hogy vétót emeljen a bővítést illető­en... Az etnikai viták - állapította meg végül Clinton elnök -, a gyűlölködés erői és az eze­ket kihasználó demagógok azzal a veszéllyel fenyegetik a kontinenst, hogy „visszafordulhat a szabadság Európán végigsöprő hulláma”. Véleményünk szerint e logikának ellentmond a NATO kiszélesítését célzó terv. Miért kell elvetni a bizalmatlanság magját, hiszen mi már nem ellenségek, hanem partnerek va­gyunk. Ehhez az lenne a magyarázat, hogy úgymond «a stabilitást terjesztik ki», ha ked­vezőtlen fordulatot vesz az események alaku­lása Oroszországban. Ha ezért akarják kiter­jeszteni a NATO felelősségvállalásának a határait Oroszországig, csak agyat mond­hatunk: Korai még temátni a demokráciát Oroszország­ban!" Borisz Jelcin az utolsó idézett mondatot felszólításként hangsúlyozta. E sorok írása közben azonban a Televízió híradója a csecsen­földi háborús pokol borzalmait mutatja: Groznij utcáin rohamozó orosz tan­kok, a halottak százai, az elnöki palota lán­gokban... „Föld robban, ember szakad, tűz és víz és vér keveredik, acél, hús és föld haso­nul”. Iszonyatos háború tombol Csecseny­­földön. Korai ház temetni a demokráciát Oroszországban?! A Groznij-i vérfürdő kit vádol, miről tanúskodik?!... „Korai temetni az orosz demo Európa szégyene A budapesti EBEÉ-csúcsra nem nyomta rá bélyegét sem az amerikai és orosz elnök álléspontja között tátongó szakadék, sem pe­dig a boszniai válság. A felszólalók többsége ugyanis alig érintette a délszláv krízist, mint­ha a Biztonsági Értekezlet színhelyétől, Buda­pesttől pár száz kilométerre nem öldökölnék egymást oly régóta együtt élő népek, nem­zetek, nemzetiségek. Alija Izetbegovics bos­­nyák elnök rendkívül éles hangú, megrázó, drámai erejű beszédben bírálta a nagyhatal­makat szégyenteljes Bosznia-politikájukért. Mit ér az ember, ha európai órák óta jegyzetfüzetemben lapozok: mi az, amit egy hónap eltelte után is érdemes az EBEÉ-csúcson készült feljegyzéseimből ki­emelni, mi az, amire érdemes külön is a fi­gyelmet ráirányítani? A kétnapos magas szin­tű tanácskozáson egész sor felszólalás hangzott el, amelyben számtalan javaslat, el­képzelés fogalmazódott meg kontinensünk biztonságára és az együttműködésre vonat­kozóan. Szólni kellene, egyebek között, arról az elfogadott határozatról is, amely kimond­ja, hogy 1995 januárjától az EBEÉ átkeresz­­teltetik „értekezlet”-ről „szervezetté”, vagyis ezután Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezetnek - és nem Értekezletnek!­s hívják a Helsinkiben közel 20 évvel ezelőtt létrejött európai Fórumot. Bízzunk abban, hogy ez a változás egyszerű átkeresztelésnál sokkal többet jelent és valóban új szakasz kezdete a Helsinki folyamat kiteljesedésének útján. Államelnökünk, Ion Iliescu méltó módon képviselte hazánkat az EBEÉ Csúcsán. Be­széde - amelyet olvasóink az EGYÜTT-IM-PREU­T jelenlegi számában olvashatnak, ■ azokat az emberhez méltó gondokat állította előtérbe, amelyeknek közös erőfeszítések révén való megoldásuk a békát és biztonsá­got, az együttműködést erősíthetik kontinen­sünkön. Ahhoz járulhatnak hozzá, hogy a „fehérek” között egyre több legyen az „euró­pai". Az olyan tetőtől talpig ember, aki Euró­­pét - bármilyen nehéz haza legyen is - teljes­­értékűen vállalni képes. Mert korparancs: a földrajzi értelemben felfogott Európától el kell jutnunk­­ Európáig. Az Emberség, a Tisz­tesség, az Igazság és Szabadság európai­­asságáig, az igazi Európáig. Ahhoz a valóban demokratikus Európáig, amelyben - Thomas Mann szavaival szólva : „az ember egyetlen nagy ügye - a béke!”. A szabad Európához, amelynek kategórikus imperatívusza: a háború trónfosztása s az ember és népek közötti megértés és harmónia. Az Európától­ Európáig vezető hosszú úton kitartani tisztesség dolga. Embert növesztő erőpróba. Hajdú Győző

Next