Együtt, 1999 (9. évfolyam, 82-88. szám)
1999-01-01 / 82. szám
KiaHifl cv PfiYllTT IMODPIIILA ■ 1 91 Cljp53l 3Z Ehk%b31 ■ I I mmm IEZL^uP 1^1 Művelődési és Baráti Társaság IX. évfolyam, 1. (82.) szám, 8 oldal, 1999. JANUAR ára 1000 lej A nagyvilág lírai lángelméi között is az elsők egyike Eminescut méltató első prózai írásomat 1939-ben közölte a Korunk. A közben eltelt évtizedekben bizonnyára mindent elmondtam róla, ami tőlem tett - hol az Igaz Szóban, hol talán az Utunkban és az Előre hasábjain. S íme, egészen megfeledkeztem a legfontosabbról, arról a sok-sok Eminescu-műről, amelyet annyi lelkesedéssel és töredelemmel, annyira szívesen és oly sok küszködéssel, annyi büszkeséggel fordítottam és közöltem. Mindezek után lehet-e még valamit mondani róla - évfordulók idején, vagy csak amúgy minden külön ok nélkül - egyszerűen azért, mert olyan költőről van szó, akiről bármikor, bármilyen helyen minden ösztönzés nélkül lehet újat közölni, hiszen nagyságához és jelentőségéhez nem fér kétség. Sőt nem csupán kétely nem fér, de szakadatlanul hangsúlyozni kell. A román költészetben jószerint ő a legjelentősebb. A nagyvilág lírai lángelméi között is az elsők egyike. (1975) Szemlér Ferenc Eleven példák Az Együtt-impreuna ezévi első számában, a lapunk által teremtett hagyományhoz hűen, minden korok legnagyobb román lírikusa, Mihai Eminescu születésnapja alkalmából a költő élő szelleme és halhatatlan életműve előtt tisztelgünk. Mivel múlt évi decemberi lapszámunkban helyszűke miatt nem emlékezhettünk meg a romániai magyar irodalom klasszikusa, a legendás műépítész, grafikus és irodalomszervező, Kós Károly születésének 115. évfordulójáról, örökké eleven példájának idézésével indítjuk kétnyelvű, művelődési lapunk 1999-es évfolyamát. Én egész életemben mindig ugyanazt csináltam .Egy kisebbségnek elsősorban íróra van szüksége, aki igazat szóljon, édes és érthető nyelven. Az irodalom mindig szolgálat, s aki ezt elvállalja egyébbel ne törődjék, csak a hűséges szolgálattal... Magamnak magunknak nem hazudhattam és nem hízeleghettem és nem csalhattam. Nem lett volna értelme semmi és senki kedvéért, de káromrakárunkra lenne... Sohasem voltam síró természetű ember. Ha életem folyamán fájdalom vagy gyász szakadt rám, összeszorítottam a számat és behunytam a szememet, hogy senki se hallhassa jajszómat és senki se láthassa a szememben égő könnyet... Hosszú történelmünk folyamán együtt voltunk a románokkal, szászokkal. Ez az együvé tartozás históriai és kulturális tény, mindenképpen lehetőség egymás igaz megismerésére. Magunktól sohasem lett volna bajunk egymással. A barátság a létezés és a fejlődés föltétele, természetes dolog. Több, mint program... Én a transzilvánizmust úgy értelmeztem, mint a sajátos hagyományok megtagadásának orvosságát. Regényeimben nem azért szerepeltek román hősök is, mert kiméricskéltem. Hanem azért, mert minden nagy tett az ott élő népek fiainak közös műve volt... Lesznek, akik utánam jönnek majd... Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük, mert én itthon maradtam...” Mihai Eminescu A csillagig A csillagig, mely égre szállt, Oly hosszadalmas út van, Hogy sok-sok évezreden át Ért hozzánk fényre gyúltan. Lehet, hogy útján rég lehullt A kéklő messzeségbe, S a sugara épphogy kigyúlt Horizontunkra érve. A halott csillag képe még Az égre lassan felmegy, Míg nem látták is, egyre élt. Ma látjuk, s már nincsen meg, így, ha szerelmes vágyaink Mély éjszakába tűntek, kihunyt szerelmünk fénye mind kísérget még bennünket. Tóth István fordítása „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ lapszámunk szponzora: CONIMPEX COMPANY Elnök: MATEI VINTILA MÉRNÖK Lapunk támogatója DGLAN DELFIN CONSTRUCTvirgil secheru mérnök