Együtt, 2000 (10. évfolyam, 94-102. szám)
2000-01-01 / 94. szám
Kiadja az EGYÜTT - ÎMPREUNĂ Művelődési és Baráti Társaság Tiszteletbeli elnök: MATEI VINTILĂ mérnök X. évfolyam, 1. (94.) szám, 8 oldal, 2000. JANUÁR ingyenes kiadás „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ EGY EREDETI MÍTOSZ - AZ ESTCSILAG Évszázadnyi perspektívában már felmérhetjük annak az eseménynek a valós dimenzióit, hogy 1883 áprilisában a bécsi România Jună (Ifjú Románia) társaság gondozásában megjelenő diákévkönyvben napvilágot látott a román költészet eleddig vitathatatlan remekműve és - kritikusi felelősségünk teljes tudatában valljuk - az európai romantizmus egyik kiemelkedő alkotása, Az estcsillag. Eminescu akkor életének harmincharmadik évében járt, tizenegy esztendővel előbb még maga is bécsi diák volt, s tagja a helybeli román diáktársaságnak. Természetesnek tartotta tehát, hogy fiatalabb tollforgatók, a társaság tagjai kérésének legjobb írásával tegyen eleget. Más körben, amelyet Titu Maiorescu filozófia professzor, a román irodalomkritika megalapítója vezetett, 1882 áprilisában, tehát egy évvel a megjelenése előtt Az estcsillag című elbeszélő költeményének utolsó előtti változatát is felolvasta a kör egyik ülésén; figyelmesen meghallgatta a tagság véleményét, több verssoron még csiszolgatott, néhány szakaszt törölt, tanácskozott Titu Maiorescuval külön is, s a művet végső formába öntve küldte el a közép-európai fővárosban tanuló román diákoknak. Az estcsillag szenzációt keltett; 1883 augusztusában átvette a Convorbiri literare (Irodalmi viták), amely mindenkor hű maradt a hasábjain publikáló legjelesebb költőhöz; decemberben bizonyos módosításokkal napvilágot látott Eminescu költeményeinek első kiadásában is, amelyet maga Titu Maiorescu gondozott. Az elbeszélő költemény gyorsan tért hódított, különösen a fiatal értelmiség körében, de a siker híre sajnos a költő betegségéről keringő értesülésekkel keveredett. Eminescunál már két évvel előbb aggasztó jelek mutatkoztak. Az estcsillag megjelenése után pár hónappal súlyos krízis vetett véget alkotó munkájának és hosszas, fájdalmas tévelygéssé változtatta életének utolsó hat esztendejét. A harminchárom éves korában véglegesített és közreadott elbeszélő költemény utolsó nagy műve és egész alkotómunkájának vitathatatlan csúcspontja volt és marad. Dőreség lenne most arra gondolni, hogyan teljesedik ki az életmű, ha kegyesebb a sors: dőreség, mert nem a sok vers, hanem a kiváló vers a szellem igénye és tápláléka. (Részlet a Luceafărul tíznyelvű kiadásának előszavából. Kiadta a Cartea Românească 1985- ben, a vers megjelenésének 100. évfordulóján.) Petru Mihai Gorcea Részlet Az estcsillag kéziratából MIHAI EMINESCU Az estcsillag (Részlet) - „Ó, szállj alá, jó csillagom, Lebegj le egy sugáron, Hatolj át lombon, illaton, Ragyogd be boldogságom!” És ő mint rég, erdőn-hegyen Fényt árasztszét, világot, S befényli a tengeren A hullám-pusztaságot. De nem veti magát le már, Mint hajdanán, a mélybe. „Agyag-báb, mit bánond, ki vár, Hogy én vagy más becéz-e! A földi élet szűk terén Üdv, mámor állhatatlan. Az én köröm tág, s benne én: Hideg és halhatatlan.” 1883. április. Kiss Jenő fordítása Eminescu-emlékszámunk megjelenését és a költő születése 150. évfordulója tiszteletére rendezett irodalmi-művészeti műsort a Román Kormány Köztájékoztatási Főigazgatósága támogatta. Eminescu-estünk finanszírozásához úgyszintén jelentős mértékben hozzájárult MATEI VINTILĂ mérnök, a CONIMPEX GÉGCSOPORT főmenedzsere