Együtt, 2000 (10. évfolyam, 94-102. szám)

2000-01-01 / 94. szám

m­ár a I X. évfolyam, 2000.1. (94.) szám „A román nemzet történelmének útjai Eminescu szívén át vezetnek.” MIHAI EMINESCU - EMLEKEST Ez év január 12-én a Bukaresti Nemzeti Színház Amfiteátrum­­termében Mihai Eminescu­­emlékestet szervezett az Együtt­­împreună Művelődési és Baráti Társaság és kétnyelvű, kulturális lapunk a költő születése 150. évfordulója tiszteletére. Irodalmi­­művészeti műsorunkat támogatta a Román Kormány Köztájékoztatási Főigazgatósága, valamint Matei Vintila mérnök, a CONIMPEX Cégcsoport főmendzsere. Az este sikeréhez, közönségszervezéshez hozzájárult: az RSZDP fővárosi 6. kerületi, illetve Ilfov megyei szervezete, úgyszintén a Romániai Demokrata Front Bukarest municípiumi fiókja. A műsort Eugen Simion akadé­mikus, a Román Akadémia elnöke nyitotta meg, aki méltatta Mihai Eminescu életművét. Az Együtt­­împreună Művelődési és Baráti Társaság és kétnyelvű lapunk nevében a közönséget Hajdú Győző főszerkesztő köszöntötte. Verseiből felolvasott: Mircea Micu, Grigore Vieru és Romulus Vulpescu. Az est magyarországi vendége: Simor András költő, műfordító, a Budapesten megjelenő irodalmi, művészeti és társadalomkritikai folyóirat, az Ezredvég főszer­kesztője, aki felolvasta Eminescuról szóló lírai vallomását és a költő egyik versét saját fordításában. Adrian Paunescu, miután Mihai Eminescu költői zsenialitása előtt tisztelgett, a Totuşi Iubirea - kör tagjaival - Tatiana Stepa, Cristian Buică, Andrei Paunescu - több megzenésített versét adta elő. Eminescu költeményeiből szavalt: Olga Bucataru, Rodica Mandache, Eusebiu Ştefănescu színművész, Bianca Anghel színinövendék, Ádám Erzsébet marosvásárhelyi színművész három­nyelvű - román, magyar, angol - Eminescu-műsorát mutatta be. Tudor Gheorghe színművész és folkénekes új Eminescu-műsorából adott elő. Eminescu-dalokat és Radu Cozărescu szerzeményét szólaltatta meg a bukaresti Alexandru Odobescu iskola Canon nevű ének - és zenekara, Radu Cozărescu tanár vezényletével. A műsort Radu Doina Diana színművész vezette. Az irodalmi-művészeti rendezvény színvonala méltó volt a nagy költő emlékéhez. A zsúfolásig megtelt Amfiteátrum közönsége forró tapssal közöntötte mind a költőket, mind az előadóművészeket, több ízben felállva ünnepelte, éljenezte az est szereplőit. Eminescu, a politikai gondolkodó sztétikai szempontból Eminescu cikkei pamflatista jellegük mellett szembeötlően messianisztikus sajátossággal is ren­delkeznek. Ritkán tapasztalható kombináció ez. A pamfletírók rendszerint nem profetizálnak, gúnyolódnak, mint I. L. Caragiale, mint Arghezi, mitológikusak vagy fekete utópisták, alakjai eltávolodnak a reális modelltől. Eminescu éppen ellenkezőleg, kevésbé érdekelt a művészi effektusban, de annál inkább az ideológiai, illetve szociológiai demonstrá­cióban, fellelkesíti egy-egy gondolat, s ezért türelmetlen és heves-indulatos, mint az ótestamentum prófétái, a reális világot egy ideális kerethez viszonyítja (például: archaikus, illetve paraszti, etnikai állam) és nem tanúsít engedékenységet az olyanokkal szemben, akik rossz, idegen törvényeket vezetnek be, mellőzve a jó hagyományos törvényeket. Rögeszmeként ismételve, a fenti meglátásmód mitológiaszerűvé válik, két jól elhatárolható látomássá: az egyk negativista, amelyben a Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke (Folytatás a 4. oldalon) E­ DDA (Antik versmértékben) Csillaga vonta. Nem hittem, hogy halni tanulok egyszer; Mindig­ ifjan, bő köpenyembe rejtve, Álmodó szemem csak a nagy magánynak Akkor szenvedés, te sajogva­ édes, Megjelentél hirtelenül utamban .... S a halál ádáz gyönyörét fenékig Itta ki lelkem Élőn égek, mint az régi Nesszosz, Vagy Heraklész méreg-itatta ingben. Nincs tengervíz annyi, hogy ezt az égést Oltani tujda. Mert saját álmom gyötör és jajongtat, És saját máglyám lobogása olvaszt... Új életre szállok-e fel ragyogva, Mint csoda-főnix? Tűnjetek, ti megzavaró szemek már, Bús közöny, költözz a szivembe újra, S hogy szelíden halni tanuljak, adj te Vissza magamnak! 1883. december. Áprily Lajos fordítása NICOLAE IORGA Köszönjük Eminescunak Megtisztelő feladatnak teszek eleget, amikor az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság s kétnyelvű, kulturális lapunk szerkesztősége nevében köszöntöm önöket, akik meghívásunkra eljöttek ma este a Bukaresti Nemzeti Színházba, hogy minden idők legnagyobb román költője, Mihai Eminescu életműve előtt együtt tisztelegjünk a költő születése 150. évfordulóján. Tudor Arghezi szavaival szólva: „A román vers szeplőtlen szentje” szellemét idézzük. Mihai Eminescu személyében az előtt a román géniusz előtt hajtunk fejet, akiről nem szabad elfelejteni,­­ amiként Nichita Stanescu­ emlékezetes versében figyelmeztet -, hogy élő, eleven, kézzel tapintható ember volt, aki itt lehetne velünk. Egyetlen dolgot kell elfelejtenünk, térden könyörögve kéri a költő: „Azt felejtsétek el, csak azt, hogy ő mielőttünk élt.” Az Estcsillag szerzője ma is velünk van. Szelleme nem halt meg. Kortársunk é­s az eljövendő nemzedékek kortársa marad mindörökre. Nicolae Iorga mondta: „A román nemzet történelmének útjai Mihai Eminescu szívén át vezetnek”. Az emberség útjai ezek, nem Európába vezetnek, hiszen már régen Európához tartoznak. Mindezt Mihai Eminescunak köszönjük. Hajdú Győző „... Az Eminescu-füzeteket csak egészében szabad értékelni, azzal a tudattal, hogy a román kultúra teljesértékű embere előtt állsz.” CONSTANTIN NOICA „Eminescu akkor érkezett, amikor a költő még megszentelt hagyományokra, egyetemes érvényű, általánosan elfogadott konvenciókra támaszkodhatott. Mindaz, amit több ezer éven át költészetnek neveztek, érvényben volt még. Ezért lehetett népe reprezentatív költőjévé, igazán naggyá, igazán népszer­űvé.” SZÉKELY JÁNOS „Feltűnő szépség volt! Dús, fekete fürtökkel körített klasszikus szépszögű arc, magas, nyílt homlok, nagy szemek - s a lélek eme ablakain látszott, hogy van valaki odabenn - szelíd és mélységesen mélabús mosoly. Olyan volt, mint egy régi ikonból kilépő ifjú szent, mint egy fájdalmakra született gyermek, akinek arcán már ott sötét lettek az eljövendő gyötrelmek jegyei.” I.L CARAGIALE

Next