Együtt, 2000 (10. évfolyam, 94-102. szám)
2000-02-01 / 95-96. szám
Petőfi Sándor Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez: Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! 1848. március 13 Klárus% 97 FfiYIÎTT _ ÎMPDFI1NÂ Művelődési és Baráti Társaság Tiszteletbeli elnök: MATEI VINTILĂ mérnök X. évfolyam, 2-3. (95-96.) szám, 8 oldal, 2000. FEBRUÁR-MÁRCIUS ára 1000 lej „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ Örökre nevezetes nap Petőfi Sándor, az 1848 - as március 15. - i, budapesti forradalom kirobbanásának költő-vezére két nappal a magyar fővárosban lezajlott forradalmi események után ezt jegyezte fel Naplójában március 15. - ről: „Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben.“ Több mint 150 éve mindenütt, ahol a nagyvilágon magyarok élnek, ezt a napot - a magyar szabadság és függetlenség jelképeként - a magyar nemzet nagy ünnepeként köszöntik. Bukarestben a kilencedik éve megjelenő, kétnyelvű művelődési lapunk is minden esztendő márciusában külön számmal, összeállítással, valamint a főváros Nemzeti Színházában rendezett irodalmiművészi műsorral tisztelgett a Magyar Március szelleme, a Március Ifjak forradalmi tette előtt. 2000 márciusában is ezt tesszük. Ezúttal a forradalom költőalakja mellett felidézve Petőfi Sándor mindezideig kevéssé ismert eszmetársait, holdudvarát. Ugyanakkor továbbra is törekedve az 1848-as magyar és román forradalom tanulsága minél erőteljesebb tudatosítására. Nevezetesen arra, amit Ştefan Ştefănescu bukaresti történész, a Román Akadémia tagja ekképpen összegezett egyik, évekkel ezelőtt az Együtt-impreunában és a budapesti Ezredvégben párhuzamosan megjelet tanulmányában: „1848 egyik tanulsága, hogy tisztánlátásra ösztönöz. Arra, hogy elítéljük a nemzeti szűkkebblűség valamennyi megnyilvánulását, hogy megbecsüljük történelmeink értékeit, s ezzel előmozdítsuk a román és a magyar nép közeledését egymáshoz.” A szerkesztőség „Ez volt március 15-ike” „Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetieket folytassák... Én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadaságot! és ha lelövöldöznek? Isten neki, ki várhat ennél szebb halált?... Lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal mentünk vissza a kávéházba, mely már tele volt ifjakkal. Jókai a proclamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el, mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott. (A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam...). A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát... Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proclamációt és én elmondtam a Nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a seminariumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg... Jókai ismét felolvasta a proclamatiót s a tizenkét pontot, s én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt. Mindkettőt fanaticus lelkesedéssel fogadták, s a reframnban előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt... Länderer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk... S a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték... A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magukénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek... A censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-ike... Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek. Pest, március 17. 1848 Petőfi Sándor Naplójából