Elektromos Híradó, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
ELEKTROMOS HÍRADÓ Mottó, a zászlókon eme szent jelszóval Világszabadság! " Ha kiejtem a nevét, annyi esemény, annyi vers, egy egész korszak jut eszembe, hogy hirtelen nem is tudom mit ragadjak ki közülük. Legendás pályáját, forradalniságát, lyraiságát, vagy a kort, amely valósággal összeforrt vele?. Egy művész helyét hitelt érdemlően meghatározni, csak az idő távlatából lehet. Petőfi, mint sok másban, ebben is kivétel volt. Költészetének, személyének hallatlan népszerűsége a bizonyíték erre. Petőfi óta a "költő" szó fogalma összenőtt vele. A "Befordultam a konyhára", a " Nemzeti dal", az "Alföld" ott szerepel a gyermekek első élményei, első ismeretei között, egész életükben megőrzik Petőfi szellemét. Petőfi testben, lélekben a népből származott, és mégis, vagy talán éppen ezért hányszor felhasználták a nép, a szent nép megtévesztésére. Hányszor szegezték a képet hamis lobogókra, hányan akasztották a gomblyukukba a hazaszeretet cégére gyanánt. Az ifjúságot próbálták megtéveszteni mindig - gondoljunk a Horthy korszak levente, cserkész intézményeire, vagy 1956-ra - azt az ifjúságot, akinek ősei 1848-ban Lamberg szívébe kést szúrtak, Latourt felkötötték és meghaltak a szabadságharc csatáiban. Ezeknek az ősöknek a nevei között Petőfié ragyog a legfényesebben. A hősi halál dicsőségét bearanyozza a művészet mágikus fénye, mely örökre gátat emel az elmúlás ellen. Petőfi ma már túlnő az ország határain, nem csak úgy, hogy költeményei sorban jelennek meg külföldi országokban, hanem úgy is, hogy internacionalista eszméi egyre jobban győzedelmeskednek. Látnoki tehetséggel jósolta meg a világszabadság eljövetelét, s tragikus sorsának beteljesedését, az érte való küzdelemben. Valami hátborzongató álom, elevenbe vágó látomás szállt le rá, s Petőfi tudta, ki merte mondani: "Anyám az álmok nem hazudnak". Nem hazudtak. Holttestén át fújó paripák száguldottak, de nem temették "ünnepélyes, lassú gyászfenével", névtelenül került be a közös sírba, a többi hős mellé, akik életüket adták a világszabadságért. A diadalra sokáig kellett várni a költőnek. A XIX. század, melynek költőihez napiparancsban adta a hűség és a folytonos küzdelem jelszavát, nem tudta valóra váltani álmait. Ránk vár a feladat, hogy a társadalom adta lehetőségekkel élve, törlesszünk Petőfinek, kimenjünk a sírjához és kiáltsunk éljent a Respublikára, hadd szálljon béke a nyugtalan költő poraira, így tudjuk csak megünnepelni méltóan születésének évfordulóját. Horgas Béla 1.szám. 1.