Elektromos Híradó, 1964 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Bevezető helyett — úgy gondo­­­lom — nem haszontalan tisztázni az a­­gitáció fogalmát. Az­ agitáció: A­ na­pi politika (egyes gazdasági cél­kitűzések, tervek, stb.) megérte­­­tését elősegítő, annak tá­mogatására mozgósító szó­beli és írásbeli tevékeny­­­s­é­g. A szóbeli agitáció lehet egyéni és csoportos. Az egyéni agitáció fo­­­galmában az egyszeméllyel, a csopor­tos agitáció fogalmában a több sze­­­méllyel történő együttes beszélgetést, vagy előadást értjük. Ilyen pl.: a párt­csoport értekezlet, taggyűlés, pártnap, termelési tanácskozás, ismeretterjesz­tő előadás, stb. Az írásbeli agitáció fogalmába soroljuk a faliújságot, röplapot, sajtót, a különböző kiadványokat, stb. Az a­­gitációs munkában a fő súlyt az egyé­­n­i agitációra kell helyezni, mint az agitáció legjobb formájára. Témáját tekintve az agitáció 3 fő területét említem meg. Ezek: a gaz­dasági, politikai és kulturális területen végzett agitációs tevékenység. Felvetődik a kérdés, hogy az agitáció melyik terü­letét kell előtérbe helyezni? Az lenne az ideális, ha mind a három témával párhuzamosan tudnánk foglalkozni. Ez azonban jelenlegi hely­zetünket figyelembe véve gyakorlatilag nehezen oldható meg, másrészt az a­­gitációnak mindig a fő feladatok meg­oldásának elősegítésére kell irányulnia. Mi a jelenlegi időszak fő feladata? Világos választ ad erre a kér­­­désre az MSZMP Vik­. kongresszusá­nak határozata, amely kimondja: "A munka, termelékenységének e­­­melése, a gazdaságosság foko­­­zása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik." 1963-64. DECEMBER-JANUÁR Mindjárt meg szeretném jegyez­ni, semmit sem ér az a termelési a­­gitáció, amely nem párosul kellő po­litikai tartalommal. Miért? A termelékenység fokozására, a gazdaságos termelésre, a korsze­rű technológiai eljárások alkalmazá­sára csak azok képesek, akik meg­felelő politikai és szakmai műveltség­gel rendelkeznek, nem félnek az aj­­­tól, bátrak és kezdeményezőek. Világos tehát, hogy a termelési agitáció csak akkor vezet kimagasló eredményekre, ha követi, illetve vele együtt jár a politikai és kulturális té­ren folyó agitációs tevékenység is. Ugyanis a szocialista tudat formálása a szakmai műveltség fokozása nélkül az egyre növekvő termelési feladatok megoldása, a korszerű technika al­­­kalmazása nem lehetséges. Vagyis fejlett szocialista társadalmat kapita­­­lista gondolkodásmóddal építeni nem lehet. A vizsgálat - amely a párt V.B. ülését megelőzte - meg­állapította,hogy a pártszervezetben folyó agitációs tevékenységben lényeges előrehala­­­dás mutatkozik, de korántsem felel meg az agitációval szemben támasz­tott követelményeknek. Egy rövid cikk keretében nem áll módomban, hogy teljességre töre­kedjek e tevékenység bírálatában.En­­nek ellenére szükségesnek tartom, hogy a párt V.B. ülés néhány megál­lapítását felvessem. Mindenekelőtt azt, hogy még ma sem valósult meg az a helyes elv pártszervezetünkben, ame­lyet a Politikai Bizottság 1960-ban az üzemi agitációról szóló határozata előír a pártszervezetek számára,hogy minden párttag agitáljon. Továbbá nem sikerült megvalósítani eléggé az agi­táció differenciáltságát az úgynevezett rétegagitációt, amely alapvető követel­mény az agitációs tevékenységben. 3.

Next