Elektromos Híradó, 1984 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A Budapesti Elektromos Művek dolgozóinak üzemi lapja ELEKTROMOS HÍRADÓ X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Az Elektromos Híradó októberi számában Balázs Károly munkatársunk azt kérdezi: „Ki szervezze a munkamódszer-korszerűsítést?” Lakonikusan egyszerű a válasz az aggódó, drámai, rövid elemzésre, éspedig az, hogy a vállalat minden dolgozója szervezze a legkorszerűbben és a leghatékonyabban a maga munkaterületét esetleg célszerű szervezési, újítások kidolgozásával és bevezetésével is. Ugyanis ma már tapasztalatunk szerint az üzemviteli munkák döntő többsége leghatékonyabban 2—3 fős csoportokra tagolva végezhető el. Világszerte a csoporttechnológia kezd általános lenni a szerelési műveleteknél is. Ilyen kis létszámú csoportok pedig már önigazgatási csoportok lehetnek megfelelő szakmai ismeretekkel. A korszerű üzemben a vezető már nem a beosztottak fölé rendelt személy, aki azok munkájának tartalmát és irányát meghatározza, hanem csupán az irányítást végző szakember, a kollektíva egyik tagja (primus inter pares), akinek feladata, hogy a többiek által felvetett problémákra a legkorszerűbb gépi és matematikai módszerek alkalmazásával az optimális megoldást, mint tárgyi feladatot kidolgozza, szükség szerint egyegy illetékes szakosztály bevonásával (szervezői, technológiai, üzembentartói szakosztályok). A munka a használati értékek forrása. Ezért célszerű tevékenység és az emberi élet örök természetes feltétele. Sajátos és növekvő szolgáltatói feladatainkat — az üzemviteli és szerelőipari tevékenységünket — még ma is csak a szerelő munka hatékonyságának növelésével oldhatjuk meg, amely technikailag elég korlátozott más gépesíthető és automatizálható műveletekhez viszonyítva. A szerelésre ma is a kézi munka a jellemző és e területen igen kevés műveletet automatizáltak. A korszerű szerelési technológia alapfeltétele az, hogy a szükséges anyag a megfelelő helyen, minőségben és menynyiségben álljon rendelkezésre a szerelési üzemraktárak révén. A szerelés jellemző műveleteinek célszerű elvégzése pedig szakmai műveltségi és fegyelmezett munkavégzési követelmény (anyagmozgatás, az alkatrészek összeállítása, működéskész beállítás, alkatrészrögzítés, szerelés közben történő megmunkálás, ellenőrzés, próbaigazítás, bejáratás, üzembe helyezés). A bevezetőben kijelentettük, hogy a vállalat minden dolgozója szervező. Az alábbiakban — figyelemmel a részteendőkre — fokozottabban kitűnik ez a sokoldalú kívánalom. Sokszor elhangzik a figyelmeztetés különféle fórumokon, hogy a munka hatékonyságának alapja az alkalmazott korszerű technológia, a szervezettség és a munkafegyelem. Mindháromnál elengedhetetlen feltétel a dolgozók munkavégzésével kapcsolatos kötelességek pontos meghatározása. A munkaviszony alapján a meghatározott munkavégzés a dolgozó személyes kötelessége. A munkavégzés módja előírja: — a munkavégzés intenzitását, — a munkavégzés technológiai követelményeit, — a munka közbeni kezdeményezőkészség tanúsítását, — a többi dolgozóval történő együttműködést és végül — a testi épség és mindennemű anyagi érték megóvását. A munkaviszony alapján a dolgozók kötelessége a mennyiségi és minőségi átlag és csúcskövetelmények teljesítése. Az átlagkövetelmények kategóriájában a munkanormák és normatívák teljesítése (teljesítménynormák, létszámnormák, munkaigényességi normák), a csúcskövetelmények körébe a munkaverseny célok és újítási célkitűzések megvalósítása tartoznak. Ezért is függ össze a munka tudományos megszervezése, a munka normázása és az ergonómia. Technológiai szempontból: a nagy- és kisgépellátás, a kézi szerszámellátás, a csökkentett munkaigényű hálózatok kialakítása, az anyagellátás, raktározás és a szállítás gépesítése, az előszerelési műhelyek fejlesztése, a szakoktatás, a tipizálás és szabványosítás. Normaügyi és ergonómiai szempontból : a norma és a technológiai fegyelem erősítése, a munkaszervezés hatékonyságának növelése, a technológiai normaváltozások bevezetése, a munkakörülmények javítása. ARA: 2,50 FT Ha üzemi fejlődésünk akadozik, vagy ahogy a hivatkozott cikk mondja, hogy „nem felelünk meg az elvárásoknak”, akkor csak önmagunkban és környezetünkben kereshetjük a szervezési, a technológiai, a norma- és munkafegyelmi hiányosságok okait. Mindannyian hibásak vagyunk abban, hogy nem becsüljük meg jobban az őszinte, egyenesen, nyíltan kritikus embereinket, sőt nem minden esetben teszünk eleget a „kedves opportunisták”, a cinikusok szellemiségének letörésére. Becsületet, szívet, lelket kell a munkába vinnünk, tehát a munkamorál kiteljesedésére kell törekednünk és akkor már nem engedünk teret a bürokratikus módszereknek. A szocialista gazdasági rend elvei között fennen hangoztatjuk, hogy megfelelő ember a megfelelő helyre kell állítani, hogy gátat vetünk a protekcionista kontraszelekciónak, hogy tökéletes szociális mikroklímát, üzemi légkört alakítunk ki a munkakedv és a munkafegyelem fokozására. Mindezek elérésére — gondolom — megvan a saját nyersanyagunk, fejünk és kezünk. De vajon eleget és jól serénykedtünk-e ezen a téren? Az októberi cikk szerzője joggal elégedetlen a hat éve történt átszervezést követő racionalizálások ütemével, iramával, így hát a cikkben említett kirendeltségek például ugyan „jobban gazdái a területüknek mint a korábbi túlszakosított előző szervezetek”, de az üzemvitel, a szerelés és a fogyasztói szolgálat tekintetében még távol vannak attól, hogy a kirendeltségi üzemi terület pl. a Rózsadombon, vagy a Belvárosban olyan legyen, mint Ráckevén vagy Gödöllőn. Erre találóan rámutat a programot adó vállalati intézkedési terv „a kirendeltségi munka színvonalának megjavítása” címmel. Kár, hogy nem előzte meg a volt két körzetirodák fejlesztése (VII. ötéves tervben irányozta elő a beruházási főosztály) e tekintetben kevésbé fontos Gödöllőt, Kerepestartarcsát, Vecsést. Szervezzünk, dolgozzunk keményen, merjünk cselekedni. Az „elvárások” kielégítése és a célkitűzések megvalósítása tekintetében ne legyünk engedékenyek és akkor nem vívunk szélmalomharcot céljaink elérésére. MASZTICH SÁNDOR A korszerű munka