Elektromos Híradó, 1989 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

EGYÉN ÉS TÁRSADALOM 2 SEGÍTHET! A történelmi idők kétségtelenül egyik legsúlyosabb földrengése pusz­tította el a múlt év decemberében Örményország egy részét. A szeren­csétlenség hírére a világ minden tá­járól küldtek a helyszínre segélyszál­lítmányokat. A közvetlen veszély elmúlt. Meg­indult az újjáépítés , melyhez pénz kell. Ezért döntött úgy vállalatunk vezetése, hogy a természeti csapás károsultjainak javára 150 000 forintot utal át. EGYÉNI SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRA is van mód ebben az esetben. Tehát mindazok, akik személyesen segíte­ni szeretnének e bajba jutott nép életben maradt tagjain, keressék meg további információért a köz­vetlen munkahelyi területükön mű­ködő pártalapszervezet titkárát, il­letve szakszervezeti bizalmiját! Jentősebb változások történtek! Ko­rábban a cikkek döntő többségét a vállalati központban dolgozók írták, s csak töredék részben képviseltet­ték magukat a területek. Ezen a té­ren tavaly igen jelentős súlypont át­helyeződés ment végbe. A főegysé­gek köréből a Villamos és gépésze­ti, valamint a Főelosztóhálózati Üzemmérnökség emelkedett ki. Masztich Sándor, a Vizsgálóállomás dolgozói, illetve Sitkei Gyula és Lengyel Gábor szervező munkájá­nak köszönhetően. A főleg Balázs Károly aktivitásá­nak eredményeként hagyományosan sokat publikáló Észak-pesti Üzem­­igazgatóság mellé kellemes meglepe­tésként 1988-ban a megelőző évben magáról igen keveset író Dél-Buda zárkózott fel, elsősorban Bajor Pé­ter és Solymosi Oszkár ilyen irá­nyú figyelmének köszönhetően. A felelős szerkesztő személyének változásával jelentősen felerősödtek rózsaszínű újság Már jó ideje fülembe cseng, s ki tudja még meddig fogom újra és újra felidézni ezeket a monda­tokat: az Elektromos Híradó még mindig az 50-es évek szellemét tük­rözi. Ha valóban csak azok az ered­mények léteznének amelyekről eb­ben olvashatunk, akkor nem így áll­nánk. Túl vörös (vagy éppen rózsa­szín) az újság! Pedig az igazi, a valódi Vörös Új­ság megjelenésének napja a magyar sajtó legnagyobb ünnepe, s mint minden ünnep, kicsit a számvetés ideje is.­­Viszont paradoxon, átlép­­hetetlen árnyék ugyanazt tisztelni és egyben elutasítani... Igenis igyekeztünk a mögöttünk hagyott esztendőben számot adni a nehézségeinkről éppúgy, mint eredményeinkről! S hogy mégis több sikerről tudósítottunk mint a „Nagy Lapok” az lényegében változatla­nul két okra vezethető vissza: egy­részt az ELMÜ jobb helyzetben van, mint a magyar vállalatok átlaga, másrészt üzemi újságunkat tovább­ra is dolgozóink írják. Kitől várhat­ná el a szerkesztő közvetlen környe­zetének (minden bizonnyal olykor valóban létező) szennyesének kite­regetését. Glasznoszty! Áhított, vágyott, sőt követelt nyilvánosság. Ma már min­denki őszintén akarja tudni, hogy mikor, milyen mértékű és ki, vagy kik által elkövetett hibák történtek — MÁSHOL! Meggyőződésem, hogy csak mindezek figyelembevételével lehet reálisan értékelni az Elekt­romos Híradó mögött álló évet is: 1988-ban nem újult meg a lap for­mája, szerkezete, kivitele, mint a megelőző év első hónapjaiban. (Vi­szont újra csak rosszabb minőségű papírt kapunk.) Tartalmában azon­ban kevésbé látványos, de annál jó­azon korábban is deklarált, de tel­jes mértékig még végre nem haj­tott szándékok melyeknek lényege, hogy újságunkban egyre nagyobb te­ret kapjanak a figyelemfelhívó, va­lamire előzetesen mozgósító, még kész tények, döntések meghozatala előtt, a gondolkodási folyamatról, a különböző véleményekre hírt adó cikkek és szoruljanak vissza az utó­lagos tudósítások. Jelentős szemlé­letbeli változás történt abban a te­kintetben is, hogy lapunk összeál­lításakor, egy-egy anyag beszerkesz­­tésének vitái alkalmával már hát­térbe szorultak a „mit szól majd a Tröszt, a Minisztérium, stb.” kez­detű érvek. A szerkesztés elvi alap­ja napjainkra kizárólag az írások valóságtartalma, minősége és idő­szerűsége lett a korábban előfor­duló tekintély-tisztelettel szemben. Mindezen gondolatok — számos más, szűkebb körünket érintő ér­tékelő mondat mellett — természe­tesen elhangzottak a Magyar Saj­tó Napja alkalmából rendezett ha­gyományos kis háziüznnepségünkön is. Ezt követően Nagy Lajos felelős szerkesztő azoknak, akik megítélé­sünk szerint a legtöbbet tették 1988- ban az Elektromos Híradóért: Ba­lázs Károlynak, Banai Józsefnek, dr. Bátori Mátyásnénak, Dobos Sándor­nak, Fucskó Miklósnak, Göntér Lászlónak, Lévai Györgynek, Masz­tich Sándornak, Mészáros Imrének, Németh Lajosnak (É-B), Óber Fe­­rencnének Ősz Éva Lídiának, Pol­gárdiné Szilágyi Katalinnak, Sápi Istvánnénak, Lindler Ervinnek, Solymosi Oszkárnak, dr. Tigyi Ist­vánnénak, Tóth Lajosnénak és Vin­­cze Jánosnénak pénzjutalmat adott át. Rajtuk kívül tizenketten még könyvjutalomban részesültek. (móró) 1989/1. lesz A lehetséges vállalkozási formák két nagy csoportba sorolhatók: I. Jogi személyiség nélküli gazd. társaságok: 1. Közkereseti társaság, 2. Betéti tár­saság. Gazdasági II. Jogi személyiségű gazd. társaságok: 1. Egyesülés, 2. Közös vállalat, 3. Korlátolt felelősségű társaság (Kft), 4. Részvénytársaság (Rt). Gazdasági társaságot alapíthat: az állam, a jogi személyek, jogi sze­mélyiség nélküli gazdasági társasá­gok és természetesen személyek belföldiek és külföldiek egyaránt. Feltételek: természetes személy egyidejűleg csak egy társaságnak lehet korlátlanul felelős tagja. Csak jogi személy lehet tagja: az egyesü­lésnek és a közös vállalatnak. A könnyebb értelmezhetőség vé­gett rögzítjük az alábbi fogalmi meghatározásokat: — Természetes személy: minden ember. A Magyar Népköztársa­ságban minden ember jogképei, jogai és kötelezettségei lehetnek. — Jogi személy: a jogszabályokban megengedett célok szolgálatára létrejött olyan szervezet, amely­nek az állam által elismert szer­vezeti és működési szabályzata, valamint elkülönített vagyona van és cselekményeiért vagyoni felelősséggel tartozik. I. 1. Közkereseti társaság A társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet foly­tatnak és az ehhez szükséges va­gyont a társaság rendelkezésére bo­csátják. A társasági szerződésben meg kell határozni a tagok vagyo­ni hozzájárulásának formáját, érté­két és a személyes közreműködés módját. 1/1 Gazdasági munkaközösség (gmk) A gazdasági munkaközösség olyan közkereseti társaság, amely kizáró­lag természetes személyekből áll. Nem folytathat olyan tevékenysé­get, amelyet törvény vagy törvény­­erejű rendelet természetes személy számára nem tesz lehetővé. (Folytatás a következő oldalon)

Next