Elektromos Híradó, 1993 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7-8. szám
8 ELEKTROMOS HÍRADÓ jelzi de hogy ezek milyen értékek voltak, azt a kicsit is hozzáértők számára bemutatom. (A rövidítéseknél: Ek) a megengedett legkisebb vízszintes megvilágítás; egy a világítás jóságára jellemző, a legkisebb és a legnagyobb megvilágítás hányadosaként adódó, ún. határegyenletességi mutató): 1926. év útközepes rendszer 3 lux 0,02 1987. évi Magyar Szabvány, 4. útosztály 4 lux 0,10 ua, de 1. útosztály 24 lux 0,30 A húszas-harmincas évek lámpaoszlopai, kandeláberei méltán képviselték a kor technikai színvonalát. Ezek az oszlopok túlnyomó részben húzott acélcsőből készültek, amelyekhez alul a villamos szerelvényeket és a tápkábelt is befogadó díszes, legtöbbször címeres ajtóval ellátott öntöttvas lábazat, felül pedig kovácsoltvas díszítésű lámpakarok (3. ábra) csatlakoztak. (Az ötvenes évek egyik "fontos" ideológiai indíttatású kampánya volt e címerekről a korona fáradtságos leszerelése.) Úgy gondolom, a míves kandeláberek gyártói közül méltó megemlíteni a Ganz-gyár mellett az Oetl, a Burghardt és a Schlick öntödéket, amelyekhez később a csepeli Weiss Manfréd Művek is csatlakozott. A főváros 1944. évi ostroma hatalmas pusztítást okozott a közvilágításban, ezért az azt követő heroikus újjáépítésnek számtalan nehézséggel kellett szembenéznie, elsősorban az általános anyaghiány hátráltatta a munkákat. Nem ritkán a romok alól előbányászott alkatrészekből sikerült egy-egy használható világítóberendezést összeépíteni. Szerencsének mondható, hogy a vállalat izzólámpa-készlete épségben átvészelte az ostromot, s így a lámpagyártás 1947. évi újraindulásáig az utánpótlást megoldhatták. Az újjáépítés történelmi sikere mellett számtalan kisebb-nagyobb epizód szájhagyományként öröklődött, ebből egyet szeretnék megemlíteni. A Lánchíd újjáépítésén dolgozó szerelőink egyike talán a feszített munkatempó, talán a böjti szelek ellen fogyasztott védőital miatt, ez ma már kideríthetetlen - belezuhant a Dunába. "Rocsó, rocsó" - kiáltozta kétségbeesetten kapálózva a vízben a motoros mentőcsónak népszerű nevét. Veszélyes helyzetéből ugyan szerencsésen megmenekült, de ezután rajtaragadt a Rocsó becenév, olyannyira, hogy egy ízben vezetői dicséretet mint "Bocsó elvtárs" vehetett át. A nátriumlámpák közvilágítási alkalmazását a hetvenes évek elején kezdte meg az ELMŰ. Az élénk sárga színű fényforrást eleinte csak a gyalogátkelőhelyekhez szánták, hogy a kiemelten veszélyes pontokra ne csak nagyobb fényerővel, de eltérő színnel is hívja fel a figyelmet. így, amikor az első, teljesen nátriumlámpás világítás az Alkotmány utcában megvalósult, kézenfekvőnek látszott, hogy itt a gyalogátkelőhelyek kiemelésére a régi, kékesfehér színű higanylámpákat használják fel. A berendezés párját ritkítóan valóban így is készült el, s majd csak a későbbi gyakorlati tapasztalatok bizonyították, hogy egy jól megvilágított úton az ilyen kiemelés fölösleges. A nátriumlámpák elterjedését az első időkben jelentősen gátolta a színével szembeni szubjektív ellenérzés. (Különösen a hölgyek nehezményezték a monokromatikus fény által pirosról barnára torzított színű ajkak és körmök csökkent vonzerejét...) Jó néhány évnek kellett eltelni, amíg a megszokás - és a lámpa színvisszaadásának javulása - a lakott területeken is elfogadtatta az új, jó hatásfokú lámpafajta alkalmazását. A technikatörténeti füzet kellő részletességgel tárgyalja a hetvenes évek végére lassan már uralhatatlan mennyiségű, ún. "népi" vagy "univerzális" lámpák által eredményezett előnyöket. Itt most érdekességként a lámpa születésének kevesek által ismert eseményét elevenítem fel. A tervezők előtt világos volt, hogy az olcsóság érdekében az új konstrukciónak lehetőleg egy már meglévő és nagy mennyiségben előállítható alapanyagra kell támaszkodni, ezt azonban jó ideig nem sikerült megtalálni. Végül egy egészen más célú székesfehérvári látogatáskor az Aluminiumgyár reklámvitrinében fedeztek fel egy négyzet keresztmetszetű, zártszelvényű aluminiumidomot. "Jé, ebben éppen elférnének a szükséges szerelvények" - mondták a látogatók, majd megkérdezték, hogy ezt a terméket gyártják-e? "Kilométerszámban" - hangzott a felelet -, hiszen ez az Ikarus autóbuszok alvázának egyik fő eleme. Így történt, hogy amíg útjainkon az Ikarus autóbuszok bonyolítják le egyre növekvő tömegközlekedésünket, addig ezeket az utakat az alvázból készült, túl szépnek ugyan nem mondható, de annál praktikusabb lámpák világítják meg egyre szaporodó számban. Az egy lámpatesten elhelyezett fényforrások (égők) száma mindig érdekes meggondolásokra adott alkalmat. Az első villamos lámpák kézenfekvően egyfényforrásosak voltak, majd a távvezérlés fellő- 2. számú ábra. 3. számú ábra. Ek ег