Élelmezési Dolgozó, 1950 (45. évfolyam, 1-15. szám)

1950-01-05 / 1. szám

LAV. évfolyam 1. szám Világ proletárjai egyesüljetek! ÉLELMEZÉSI IPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA indul az Ötéves Tev írta: Marosán György A­z új év napjaiban nagy bi­zakodással és lelkesedéssel in­dult meg az ötéves terv, népgaz­daságunk első, szocializmust építő tervének végrehajtása. Gyárak, üzemek, irodák és a falu dolgozói személyes ügyük­nek tekintik a tervet és erre minden ok meg van, mert hú­szon hároméves népgazdasági tervünk, amelynek a helyreállítás volt a döntő feladata, olyan mé­retű sikerrel járt, hogy nyomá­ban 37 százalékkal emelkedett dolgozó népünk életszínvonala. Hároméves tervünk sok ered­ményt hozott, helyreállítottuk a magyar ipart, megteremtettük a tervgazdálkodást, elkészítettük ötéves népgazdasági tervünket. Dolgozó népünk ilyen eredmé­nyekkel és gazdag tapasztalattal kezdi meg az 1950-as év tervé­nek végrehajtását. Az ötéves terv helyes és jó beindítása lehetővé fogja tenni számunkra újabb, döntő, nagy sikerek elérését annál is inkább, mert a tervhez megvannak a szükséges előfeltételek és az 1949-es év utolsó heteiben a jól szervezett egyéni munkaverseny nyomán megszületett a magyar sztahanovista mozgalom is, amelynek következtében sok olyan tartalék került felszínre, amellyel nem számoltunk, de amely nagymértékben befolyá­solni fogja népgazdaságunk to­vábbi gyors fejlődését. Eddigi eredményeinket és sikereinket nem tartjuk elégségesnek, in­kább valaminek a kezdetét és az alapját látjuk benne a további fejlődés számára, ép gazdaságunkban a köny­­nyűiparra, így az élelmezési iparra is fontos és nagy felada­tok várnak és annak tükrében kell megnézni ötéves tervünket. Mi az ipar feladata, mi a szak­­szervezet szerepe és döntő fel­adata népgazdaságunk tervének végreha-­tásánál, a szocializmus építésénél? A legfontosabb minden élel­mezési iparban dolgozónak tud­ni, hogy az öt év folyamán be­ruházásra kerülő 50,9 milliárd forintból 21,3 milliárd forint ke­rül ipari beruházásra, ebből 18,3 milliárd forint a nehézipar kü­lönféle ágaiban és 3 milliárd fo­rint a könnyűiparban. A mező­gazdaságban, amely a szükséges nyersanyagot kell hogy bizto­sítsa az élelmezési és élvezeti iparcikkeket gyártó ipar számára 8 milliárd forint kerül beruhá­zásra, amely különböző más te­rületek beruházásainál felemel­kedik 12,5 milliárd forintra. Ezeknek az összegeknek kö­vetkezményeként népgazdasá­gunk egész ipari termelésének értéke 1954-ben el kell, hogy érje az 1949-es évi ipari terme­lés 186,4 százalékát, ezen belül a nehézipari termelésnek értéke az 1949-es termelés értékének 204.3 százalékát, a könnyűiparé 172.9 százalékát, a mezőgazda­­sági termelés értékének 1954- ben el kell érnie az 1949. évi termelés 142.2 százalékát. A nö­vénytermelés hozama 135 száza­lékot, az állattenyésztésé 151,1 százalékot. 1950—54-ig a munka termelé­kenységét az iparban c­z%k kal kell emelni, ugyanezen idő alatt a termelés önköltségét 25% -kal kell csökkenteni. Az ötéves terv időszaka alatt az életszínvonal­nak az 1949. évhez képest átlag­ban 35 % -kal kell emelkedni, és így 1954-ben eléri a háború előtti átlagos életszintvonal 18valy­át .Ez­zekből a számokból kitűnik, hogy az első ötéves népgazda­sági tervünk elsőrendű kérdése és feladata a nehézipar fejlesz­tése. Elsőrendű feladat az álta­lános népgazdasági terveink si­kere érdekében, de a könnyű-, il­letve élelmezési ipar fejlődése és jövője érdekében is, mert a könnyűipar területén több ipar­ág, mely a kapitalizmus­­alatt épült ki, a tőkések ismert érde­kei és politikája folytán nem épült korszerűen, nem szerelték fel az iparágakat a kornak és a követelményeknek megfelelő gé­pekkel. Számtalan olyan iparág van, amely nem csak kézmű- és kisipari jellegű, hanem a közép­üzemek is el vannak maradva technikai, kémiai,, vegyészeti vo­nalon egyaránt, nem felelnek meg a szocializmus építési köve­telményeinek. Gondolok itt az összes élelmezési iparágakra, ki­véve a cukor- és a szeszipart, a most fejlődő konzerviparunkra, sütőiparunkra, korszerűsítésre és racionalizálásra kerülő malom­iparra, nagy fejlődés előtt álló tejiparunkra, vágóhíd­jainkra, cukrász- és cukorüzemeinkre. Ezeket az iparágakat népgazda­ságunk ötéves terve folyamán akarjuk tervgazdálkodással jól kifejleszteni és nagyipari jelle­gűvé tenni. A nehézipar nagy áldozatok árán való fejlesztése fogja lehe­tővé tenni a könnyűipar terüle­tén, így az élelmezési iparokban a korszerű felszerelést, új üze­mek létesítését, mint ahogy le­hetővé fog válni először az ipar területén műszaki, technikai, ve­­­gyészeti, tudományos kutatás és azok eredményei megnyitják és kiaknázzák azokat a nagy lehe­tőségeket, amelyeket a könnyű­ipar és az élelmezési ipar a mai napig is magában rejt. A kön­nyűiparnak pl. 13 kutatóintézete, kísérletező intézete van, de ezek is magukon viselik egy részük­ben a kapitalizmus bélyegét, nem felelnek meg a magyar iparban már eddig is­­végbement nagy onírozás álírtuk és fejlődje­nek. Ezeknek az intézeteknek és laboratóriumoknak az lesz a fel­adatuk az ötéves terv folyamán, hogy jó előre dolgozzanak és késedelem nélkül, eredményeiket levigyék végrehajtás végett a termelő munkába. A könnyű- ás elemezési ipar­nak van még egy fontos fel­adata a terv maradéktalan végrehajtása érdekében, emelnie kell munkásainak, techniku­sainak, mérnökeinek és ve­gyészeinek szakmai színvona­lát. Ha megnézzük az élelmezési iparokat, általában kevés mér­nök, képzett technikus, vagy szakmunkás és sok­­napszámos­sal és betanított munkással dol­gozik. A szocialista termelés tu­dományos, tervszerű termelés, magasabb színvonalú, mint a ka­pitalizmusé. Ennek kifejezésre kell jutni a több és jobban kép­zett szakmunkásban, a minden téren művelt dolgozóban. Az új szocialista munkamódszerek to­vábbi fejlesztése szükségessé te­szi ezek pótlását. Az ötéves terv folyamán a meglevő munkaerő­höz 480.000 új munkást és alkal­mazottat kell munkába állítani, amiből kb. 250.000 új szakmun­kás, 92.000 betanított munkás, 85.000 segédmunkás és 53.000 különböző foglalkozású értelmi­ségi dolgozóra lesz szükség. Ag­­ezőgazdasági iparunknak óriási jelentősége és jövője van hazánkban. Nemcsak a mi élet­­színvonalunk emeléséről van szó, hanem ezen túlmenően az ország gazdasági életét lényege­sen befolyásoló exportról is. A mezőgazdasági és könnyűipar­nak egyik legfontosabb feladata lesz az ötéves terv folyamán és így az 1950-es esztendőben is az elég jelentős beruházás mellett a meglévő üzemekkel, sok he­lyen a meglévő eszközökkel és munkerővel megfelelni a 35 százalékos életszínvonal kielégí­tésének, de ugyanakkor növelni az exportra kerülő minőségi áruk mennyiségét is. Az egész iparnak irányt kell venni arra, hogy az exportigények kielégí­tésére komolyabb, szervezettebb munka folyjék, mert az export biztosítja iparunk számára döntő fontosságú nyersanyagok beho­zatalát, az export biztosítja az­­ ötéves terv beruházásaihoz szük­séges gépek, termelőeszközök be­hozatalát, amelyeket ma még magunk nem utalhatunk elő, vagy csak részben tudunk elő­állítani. Az élelmezési és kön­nyűiparok számára ez a leg­szebb feladat: többet, jobbat, szebbet és olcsóbban termelni. Természetesen a minőségnél nemcsak az exportárunál kell fi­gyelmet és gondot fordítani, ha­nem fokozni kell a minőséget a belső piacra kerülő árunál is, mert ezzel megbecsüljük dolgozó népünket a könnyű- és élelmezési ipa­roknak az ötéves terv folyamán a szocialista akkumuláció is egyik feladata, elsősorban a ne­hézipar fejlesztésére és népgaz­daságunk stabilitására. A köny­­nyűipa­r pl. 1948-ban — textil-, bőr-, fa-, papír-, nyom­ fa- és élelmezési iparunk — 144 mil­lió forint nyereségrészesedést fi­zetett be, 1949-ben már 930 mil­lió forintot, 1950-ben előirá­nyoztunk, vállaltunk és végre­hajtjuk egymilliárd 650 millió forint befizetését. A mezőgazdasági ipar terme­lésének 1954-ben el kell érnie 9,3 milliárd forintot, ami 1949- hez képest 70,1 százalékos emel­kedést jelent. Az 1949-es évi ter­melési eredményekhez képest 135.000 tonnával több finomított cukrot, 170.000 hektoliterrel több nyers szeszt, 250.000 hektoliter­rel több malátasört, 850.000 ton­nával több malomipari terméket, 22.000 tonnával több növényi konzervet, 4400 tonnával több húskonzervet, 4200 tonnával több tejterméket, 8600 tonnával több cukorka- és csokoládéké­szítményt kell előállítani A me­zőgazdasági ipar termékeinek előmozdítására, minőségi emelé­sére 1383 millió forint kerül be­ruházásra, ennek keretében új malmokat, új baromfifeldolgozó üzemeket, állami és megyénként községi húsfeldolgozó üzemet, kenyérgyárat, továbbá 60.000 vágón új gépesített közraktári férőhelyet, 2000 vagon sütőteret és új keményítőgyárat, 1950— 54-es tervidőszakban 263 új ipari üzemet kell létesíteni és ebből 71 mezőgazdasági ipari lesz. Hogy az ipar megfelelhessen a kívánt feladatoknak, az egész mezőgazdasági termelés korsze­rűsítésére kerül sor. Ennek kö­vetkeztében 1954-ben el kell ér­jük, hogy pl. a búzatermelés ter­mésátlaga 13 százalékkal, a ri­zsé 27 százalékkal, az árpáé 7 százalékkal, a kukoricáé 35 szá­zalékkal, a burgonyáé 30 száza­lékkal, a cukorrépáé 39 száza­lékkal emelkedjen, illetve meg­haladja az 1949-es termésátla­got. Az állattenyésztés hozamá­nak növelését az állatállomány mennyiségi emelésével és minő­ségi fejlesztésével kell elérni. 1954-ben ily módon el akarjuk érni, hogy szarvasmarhából 2.4 millió darabot, sertésből 5.6 mil­liót, juhból 1.6 milliót tenyészt szünk és a baromfi törzsállo­mány meghaladja a 22 millió darabot. A tehenenkénti tejho­zamot 20 százalékkal, a hízott sertések vágósúlyának átlagát 18 százalékkal kell a tervidőszakban emelni. Ez azt jelenti, hogy mezőgazdasági és könnyűipa­runk legtöbb ágában közvetlen kapcsolatban van dolgozó pa­rasztságunkkal. Az élelmezési ipar döntő és legtöbb nyersanya­gát a mezőgazdaság adja és népgazdaságunk gondoskodni fog arról, hogy a mezőgazdasági iparok nyersanyaga, amelynek a feldolgozása nagyon kényes, de a termesztése is gondos, komoly mezőgazdasági szakmunkát igé­nyel, fejlett agrotechnikai eljá­rást alkalmazzon dolgozó pa­rasztságunk, hogy megfelelő lé­péseket tartson a mezőgazda­­sági ipar követelményeivel. Ez magával vonja, hogy minden mezőgazdasági iparban dolgozó munkásnak is ismernie kell pár­tunk parasztpolitikáját és segít­ségére kell legyen dolgozó­ja- Szocialista munkaversennyel előre az Ötéves Terv megvalósításáért!

Next