Élelmezési Dolgozó, 1950 (45. évfolyam, 1-15. szám)
1950-01-05 / 1. szám
LAV. évfolyam 1. szám Világ proletárjai egyesüljetek! ÉLELMEZÉSI IPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA indul az Ötéves Tev írta: Marosán György Az új év napjaiban nagy bizakodással és lelkesedéssel indult meg az ötéves terv, népgazdaságunk első, szocializmust építő tervének végrehajtása. Gyárak, üzemek, irodák és a falu dolgozói személyes ügyüknek tekintik a tervet és erre minden ok meg van, mert húszon hároméves népgazdasági tervünk, amelynek a helyreállítás volt a döntő feladata, olyan méretű sikerrel járt, hogy nyomában 37 százalékkal emelkedett dolgozó népünk életszínvonala. Hároméves tervünk sok eredményt hozott, helyreállítottuk a magyar ipart, megteremtettük a tervgazdálkodást, elkészítettük ötéves népgazdasági tervünket. Dolgozó népünk ilyen eredményekkel és gazdag tapasztalattal kezdi meg az 1950-as év tervének végrehajtását. Az ötéves terv helyes és jó beindítása lehetővé fogja tenni számunkra újabb, döntő, nagy sikerek elérését annál is inkább, mert a tervhez megvannak a szükséges előfeltételek és az 1949-es év utolsó heteiben a jól szervezett egyéni munkaverseny nyomán megszületett a magyar sztahanovista mozgalom is, amelynek következtében sok olyan tartalék került felszínre, amellyel nem számoltunk, de amely nagymértékben befolyásolni fogja népgazdaságunk további gyors fejlődését. Eddigi eredményeinket és sikereinket nem tartjuk elégségesnek, inkább valaminek a kezdetét és az alapját látjuk benne a további fejlődés számára, ép gazdaságunkban a könynyűiparra, így az élelmezési iparra is fontos és nagy feladatok várnak és annak tükrében kell megnézni ötéves tervünket. Mi az ipar feladata, mi a szakszervezet szerepe és döntő feladata népgazdaságunk tervének végreha-tásánál, a szocializmus építésénél? A legfontosabb minden élelmezési iparban dolgozónak tudni, hogy az öt év folyamán beruházásra kerülő 50,9 milliárd forintból 21,3 milliárd forint kerül ipari beruházásra, ebből 18,3 milliárd forint a nehézipar különféle ágaiban és 3 milliárd forint a könnyűiparban. A mezőgazdaságban, amely a szükséges nyersanyagot kell hogy biztosítsa az élelmezési és élvezeti iparcikkeket gyártó ipar számára 8 milliárd forint kerül beruházásra, amely különböző más területek beruházásainál felemelkedik 12,5 milliárd forintra. Ezeknek az összegeknek következményeként népgazdaságunk egész ipari termelésének értéke 1954-ben el kell, hogy érje az 1949-es évi ipari termelés 186,4 százalékát, ezen belül a nehézipari termelésnek értéke az 1949-es termelés értékének 204.3 százalékát, a könnyűiparé 172.9 százalékát, a mezőgazdasági termelés értékének 1954- ben el kell érnie az 1949. évi termelés 142.2 százalékát. A növénytermelés hozama 135 százalékot, az állattenyésztésé 151,1 százalékot. 1950—54-ig a munka termelékenységét az iparban cz%k kal kell emelni, ugyanezen idő alatt a termelés önköltségét 25% -kal kell csökkenteni. Az ötéves terv időszaka alatt az életszínvonalnak az 1949. évhez képest átlagban 35 % -kal kell emelkedni, és így 1954-ben eléri a háború előtti átlagos életszintvonal 18valyát .Ezzekből a számokból kitűnik, hogy az első ötéves népgazdasági tervünk elsőrendű kérdése és feladata a nehézipar fejlesztése. Elsőrendű feladat az általános népgazdasági terveink sikere érdekében, de a könnyű-, illetve élelmezési ipar fejlődése és jövője érdekében is, mert a könnyűipar területén több iparág, mely a kapitalizmusalatt épült ki, a tőkések ismert érdekei és politikája folytán nem épült korszerűen, nem szerelték fel az iparágakat a kornak és a követelményeknek megfelelő gépekkel. Számtalan olyan iparág van, amely nem csak kézmű- és kisipari jellegű, hanem a középüzemek is el vannak maradva technikai, kémiai,, vegyészeti vonalon egyaránt, nem felelnek meg a szocializmus építési követelményeinek. Gondolok itt az összes élelmezési iparágakra, kivéve a cukor- és a szeszipart, a most fejlődő konzerviparunkra, sütőiparunkra, korszerűsítésre és racionalizálásra kerülő malomiparra, nagy fejlődés előtt álló tejiparunkra, vágóhídjainkra, cukrász- és cukorüzemeinkre. Ezeket az iparágakat népgazdaságunk ötéves terve folyamán akarjuk tervgazdálkodással jól kifejleszteni és nagyipari jellegűvé tenni. A nehézipar nagy áldozatok árán való fejlesztése fogja lehetővé tenni a könnyűipar területén, így az élelmezési iparokban a korszerű felszerelést, új üzemek létesítését, mint ahogy lehetővé fog válni először az ipar területén műszaki, technikai, vegyészeti, tudományos kutatás és azok eredményei megnyitják és kiaknázzák azokat a nagy lehetőségeket, amelyeket a könnyűipar és az élelmezési ipar a mai napig is magában rejt. A könnyűiparnak pl. 13 kutatóintézete, kísérletező intézete van, de ezek is magukon viselik egy részükben a kapitalizmus bélyegét, nem felelnek meg a magyar iparban már eddig isvégbement nagy onírozás álírtuk és fejlődjenek. Ezeknek az intézeteknek és laboratóriumoknak az lesz a feladatuk az ötéves terv folyamán, hogy jó előre dolgozzanak és késedelem nélkül, eredményeiket levigyék végrehajtás végett a termelő munkába. A könnyű- ás elemezési iparnak van még egy fontos feladata a terv maradéktalan végrehajtása érdekében, emelnie kell munkásainak, technikusainak, mérnökeinek és vegyészeinek szakmai színvonalát. Ha megnézzük az élelmezési iparokat, általában kevés mérnök, képzett technikus, vagy szakmunkás és soknapszámossal és betanított munkással dolgozik. A szocialista termelés tudományos, tervszerű termelés, magasabb színvonalú, mint a kapitalizmusé. Ennek kifejezésre kell jutni a több és jobban képzett szakmunkásban, a minden téren művelt dolgozóban. Az új szocialista munkamódszerek további fejlesztése szükségessé teszi ezek pótlását. Az ötéves terv folyamán a meglevő munkaerőhöz 480.000 új munkást és alkalmazottat kell munkába állítani, amiből kb. 250.000 új szakmunkás, 92.000 betanított munkás, 85.000 segédmunkás és 53.000 különböző foglalkozású értelmiségi dolgozóra lesz szükség. Agezőgazdasági iparunknak óriási jelentősége és jövője van hazánkban. Nemcsak a mi életszínvonalunk emeléséről van szó, hanem ezen túlmenően az ország gazdasági életét lényegesen befolyásoló exportról is. A mezőgazdasági és könnyűiparnak egyik legfontosabb feladata lesz az ötéves terv folyamán és így az 1950-es esztendőben is az elég jelentős beruházás mellett a meglévő üzemekkel, sok helyen a meglévő eszközökkel és munkerővel megfelelni a 35 százalékos életszínvonal kielégítésének, de ugyanakkor növelni az exportra kerülő minőségi áruk mennyiségét is. Az egész iparnak irányt kell venni arra, hogy az exportigények kielégítésére komolyabb, szervezettebb munka folyjék, mert az export biztosítja iparunk számára döntő fontosságú nyersanyagok behozatalát, az export biztosítja az ötéves terv beruházásaihoz szükséges gépek, termelőeszközök behozatalát, amelyeket ma még magunk nem utalhatunk elő, vagy csak részben tudunk előállítani. Az élelmezési és könnyűiparok számára ez a legszebb feladat: többet, jobbat, szebbet és olcsóbban termelni. Természetesen a minőségnél nemcsak az exportárunál kell figyelmet és gondot fordítani, hanem fokozni kell a minőséget a belső piacra kerülő árunál is, mert ezzel megbecsüljük dolgozó népünket a könnyű- és élelmezési iparoknak az ötéves terv folyamán a szocialista akkumuláció is egyik feladata, elsősorban a nehézipar fejlesztésére és népgazdaságunk stabilitására. A könynyűipar pl. 1948-ban — textil-, bőr-, fa-, papír-, nyom fa- és élelmezési iparunk — 144 millió forint nyereségrészesedést fizetett be, 1949-ben már 930 millió forintot, 1950-ben előirányoztunk, vállaltunk és végrehajtjuk egymilliárd 650 millió forint befizetését. A mezőgazdasági ipar termelésének 1954-ben el kell érnie 9,3 milliárd forintot, ami 1949- hez képest 70,1 százalékos emelkedést jelent. Az 1949-es évi termelési eredményekhez képest 135.000 tonnával több finomított cukrot, 170.000 hektoliterrel több nyers szeszt, 250.000 hektoliterrel több malátasört, 850.000 tonnával több malomipari terméket, 22.000 tonnával több növényi konzervet, 4400 tonnával több húskonzervet, 4200 tonnával több tejterméket, 8600 tonnával több cukorka- és csokoládékészítményt kell előállítani A mezőgazdasági ipar termékeinek előmozdítására, minőségi emelésére 1383 millió forint kerül beruházásra, ennek keretében új malmokat, új baromfifeldolgozó üzemeket, állami és megyénként községi húsfeldolgozó üzemet, kenyérgyárat, továbbá 60.000 vágón új gépesített közraktári férőhelyet, 2000 vagon sütőteret és új keményítőgyárat, 1950— 54-es tervidőszakban 263 új ipari üzemet kell létesíteni és ebből 71 mezőgazdasági ipari lesz. Hogy az ipar megfelelhessen a kívánt feladatoknak, az egész mezőgazdasági termelés korszerűsítésére kerül sor. Ennek következtében 1954-ben el kell érjük, hogy pl. a búzatermelés termésátlaga 13 százalékkal, a rizsé 27 százalékkal, az árpáé 7 százalékkal, a kukoricáé 35 százalékkal, a burgonyáé 30 százalékkal, a cukorrépáé 39 százalékkal emelkedjen, illetve meghaladja az 1949-es termésátlagot. Az állattenyésztés hozamának növelését az állatállomány mennyiségi emelésével és minőségi fejlesztésével kell elérni. 1954-ben ily módon el akarjuk érni, hogy szarvasmarhából 2.4 millió darabot, sertésből 5.6 milliót, juhból 1.6 milliót tenyészt szünk és a baromfi törzsállomány meghaladja a 22 millió darabot. A tehenenkénti tejhozamot 20 százalékkal, a hízott sertések vágósúlyának átlagát 18 százalékkal kell a tervidőszakban emelni. Ez azt jelenti, hogy mezőgazdasági és könnyűiparunk legtöbb ágában közvetlen kapcsolatban van dolgozó parasztságunkkal. Az élelmezési ipar döntő és legtöbb nyersanyagát a mezőgazdaság adja és népgazdaságunk gondoskodni fog arról, hogy a mezőgazdasági iparok nyersanyaga, amelynek a feldolgozása nagyon kényes, de a termesztése is gondos, komoly mezőgazdasági szakmunkát igényel, fejlett agrotechnikai eljárást alkalmazzon dolgozó parasztságunk, hogy megfelelő lépéseket tartson a mezőgazdasági ipar követelményeivel. Ez magával vonja, hogy minden mezőgazdasági iparban dolgozó munkásnak is ismernie kell pártunk parasztpolitikáját és segítségére kell legyen dolgozója- Szocialista munkaversennyel előre az Ötéves Terv megvalósításáért!