Élelmezési Dolgozó, 1950 (45. évfolyam, 1-15. szám)

1950-01-05 / 1. szám

1956 Január S ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Kultúrteremavatás a Központi Húsüzemben Ünnepélyes keretek között a Párt, a Szakszervezet és az üzem vezetősége december 10-én, szom­baton átadta az üzem dolgozóinak az oly régen várt kultúrtermet. A népi demokrácia lehetővé tette, hogy a Központi Húsüzem dolgozói kultúrteremhez jussanak. Az ünnepélyes avatást fél nyolc­kor a Központi Húsüzem énekkara nyitotta meg. Utána Sötét Károly K. vezérigazgató ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta, hogy mi most itt ünnepelhetünk és kultúrtermet avathatunk, köszönhetjük elsősor­ban a dicsőséges Szovjetunió hős fiainak és lángelméje vezetőjének, Sztálin elvtársnak, akik országun­kat felszabadították a fasiszta ura­lom alól. Köszönhetjük a Magyar Dolgozók Pártjának, annak bölcs vezérének, Rákosi Mátyás elvtárs­nak és nem utolsó sorban az üze­münk összes dolgozóinak. Beszéde után dolgozóink hosz­­szan, felállva éltették Sztálin elv­társat, Rákosi elv­társat és­­ Pártot. Utána Sándor Mihály élmunkás az üzem 660 dolgozója nevében átvette a kultúrtermet és köszöne­tet mondott elsősorban a dicső Vörös Hadseregnek és Sztálin elv­társnak. Hangsúlyozta, hogy e kultúrterem világító fáklya lesz üzemünkben, ahol úgy elméleti, mint kulturális emelkedésünket to­vább fejleszthetjük. Az üzem dol­gozóinak nevében ígéretet tett, hogy becsülni és szeretni fogják ezt a kultúrtermet és vigyáznak annak épségére és tisztaságára. Utána a Központi Húsüzem színjátszó csoportja, énekkara és tánccsoportja 11 óráig szórakoz­tatta a megjelenteket. Ezt reggelig tartó tánc követte, mely vidám és lelkes hangulatban ért véget. Kulcsár Mátyás A napi feladat, éberség, fegyelem ! Akadt egypár üzem, ahol A műszakot nem készítették elő kellő gondossággal, annak elle­nére, hogy idejében felhívták erre figyelmüket. Pl. a Globus Konzervgyárban. A műszak idejé­nek pillanatában jöttek rá, hogy nem áll elegendő szén rendelke­zésükre. A Községi Kenyérgyár százados úti telepén a tésztaüzem­­ben az áru egyik fajtájának gyár­tását nem tudták megindítani, mert az illető műszakvezető nem gondoskodott időben szárítóreke­­szekről. A Kőbányai Cukorgyárban a műszakra előirányzott napi ter­meléshez szükséges csomagoló­papírokat nem készítették el és éjjel kellett kapkodni és szalad­gálni más üzembe segítségért, hogy a mulasztást helyrehozzák. Vagy a Vágóhídon, ahol a műszak indulásának első pillanatában egy olyan présgép esett ki a termelés­ből törés következtében, ami több­órás kiesést jelentett, amíg más gépeit be tudták állítani. Ezek az esetek semmiesetre sem véletlenek, mind arra figyel­meztetnek bennünket, hogy mun­kánkban legyünk éberek, körül­tekintők és az osztályellenséggel ne bánjunk kesztyűs kézzel. Az ellenség minden megnyilvánulását, bármilyen formában is jelentkezik. időben le kell lepleznünk és mi­előtt kárt tudnának okozni népi demokráciánknak, meg kell őket semmisíteni. Elért eredményeink kétségtel­e­nül igen jelentősek, akár a terme­lésben elért eredményt vesszük alapul, akár a munkaverseny ki­szélesedését tekintjük.« Nem állunk meg elért eredményeinknél További feladatunk: eddig elért eredményeinket lerögzíteni. Szaka­datlanul tovább kell szervezni, fejleszteni a munkaversenyt és azon belül az egyéni versenyt. Fokozni kell a politikai felvilágo­sító munkát dolgozóink között! Meg kell tartani azt a lendületet és lelkesedést dolgozóinkban, amely a munkafelajánlási mozga­lomban forrta ki magát. Munkában, tanulásban O. B. tagjaink, bizalmiaink, funkcioná­riusaink járjanak jó példával elől, mert csak így lehet bekapcsolni az üzem minden dolgozóját a munka­versenybe, a szocializmust építő munkába. További feladatunk sem lesz kisebb az eddiginél, azonban az a tudat, hogy bennünket a Magyar Dolgozók Pártja és a mi szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs tanít és vezet harcunkban, biztosí­ték arra, hogy az előttünk álló további feladatokat is sikerrel elvégezzük.­ ­ Sztálin elvtárs nevével indult a munkafelajánlási mozgalom ered­ményei Iparunkban. Két hónap sem telt el azóta, hogy Pártunk kezdeményezésével és vezetésével népi demokráciánk­ban megindult a nemes verseny, a munkafelajánlási mozgalom, Amelynek az volt a célja, hogy a magyar dolgozó nép milliói a ter­melés frontján elért eredményei­ken keresztül tegyenek tanúbizony­ságot a Szovjetenné és Sztálin elv­társ Iránt­ szeretetükről és hűsé­gükről, akinek köszönheti a ma­gyar nép felszabadulását, függet­lenségét és eddig elért eredmé­nyeit, gazdasági és politikai téren egyaránt. Ez a mozgalom a dolgozó száz­ezrek lelkesedésével és kezdemé­nyezésével indult el, magával ra­gadva a dolgozók milliós tömegét, köztük az élelmezési ipar — mond­hatnánk — összes dolgozóit is. Az élelmezési ipar csatlako­zott a sztálini felajánlási mozgalomhoz Az élelmezési ipar dolgozói rend­kívüli lelkesedéssel fogadták e mozgalom hírét, büszkén csatlakoz­tak ahhoz, mert megértették an­nak gazdasági és politikai jelentő­ségét, hogy mit jelent Sztálin elvtárs vezetésével küzdeni a világ­békéért, a termelékenység fokozá­sáért, mely számunkra új életet, eddig soha nem ismert jólétet biz­tosít. Iparunk dolgozói felismerték azt is, hogy ez a mozgalom, mely százezrek nemes versenyét hozza létre, biztosítéka lesz első három­éves nemzetgazdasági tervünk si­keresebb befejezésének, de lerakja alapját az új ötéves tervünknek is, mely a szocializmus építését jelenti.­­ Győzelmi sorozatok Pártunk vezetésével a felszaba­dulás óta minden gazdasági és politikai csatát megnyertünk, s így megnyerjük az ötéves tervben vívandó csatánkat is. Hhhhez szük­séges az, hogy minden dolgozó, aki hazáját szereti, tudása maxi­mumával vegye ki részét a maga területén a munkából, mert csak így tudjuk elérni, amit az ötéves tervben magunk elé tűztünk. Ez a mozgalom hatalmas mér­tékben növelte Iparunk dolgozói­nak öntudatát és a Pártunk iránti szeretetét. Ezt azok a rendkívüli eredmények is bizonyítják, amelyek a versenyek nyomán az öntudatos tömegek kezdeményezéséből és lelkesedéséből születtek meg. Sok­száz levél érkezett Rákosi elvtárs­hoz, melyek telve vannak egyszerű emberek őszinte szeretetével, s amelyek mind az mutatják, hogy a magyar dolgozók felismerték a munkához való új viszonyukat. Határtalan az a lelkesedés és sze­retet, ami az élelmezési ipar dol­gozóit Pártunkhoz kapcsolja. Az élelmezési ipari dolgozók biztosít­ják a magyar dolgozó népet arról, hogy a maguk frontján úgy a ter­melésben, mint a Pártunk által vezetett politikai osztályharcban eddig elért eredményeiket nem­csak lerögzítik, hanem tovább is fejlesztik. Megindult az üzemekben a nagy verseny Ez a mozgalom lenyúlt az üze­mek mélyére, megmozgatta annak apraját, nagyját. Iparunkban nem volt olyan tervkészítésre kötele­zett üzem, amely ne csatlakozott volna a munkafelajánlási mozga­lomhoz. Ez a nemes verseny nem­csak tömegeket mozgatott meg, nemcsak munkaverse­­y-mozgal­­munk továbbfejlesztését biztosí­totta, hanem feltárta munkánk ed­digi hibáit is, de feltárta sok olyan­­ belső tartalékát az iparnak, amit­­ eddig csak kis mértékben, vagy egy­­­­általán nem is ismertünk. Menet­­­ közben megoldódott sok olyan szűk keresztmetszet, mely gátolta iparunk termelését, pl. munkaszer­vezés, gépkihasználás, anyagfel­használás, selejt, munkafegyelem stb. A fokozottabb termelésért külön is dicséret illeti azokat az elvtársakat, egyszerű munkásokat, akik Sztálin elvtárs születésnap­jára határidős újításokat vállaltak és végrehajtottak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy iparunkban nem akadt olyan dolgozó, — legyen az fizikai, vagy szellemi munkás — aki ne arra törekedett volna, hogy tudása maximumával vigye előbbre a nemes versenyt. Új feladatok az élelmezési ipar funkcionáriusainak Üzemi bizottságaink, bizalmijaink és összes funkcionáriusaink sikere­sen hasznosították azt a döntő fordulatot, amely a szakszervezeti munkában bekövetkezett. Élére álltak a termelésnek, komoly szer­vező és politikai munkával elősegí­tették a termelési feladatok sike­res elvégzését. Most igazán megértették funk­cionáriusaink, hogy a munkaver­senyt íróasztal mellett vezetni, a dolgozóktól, a gyakorlati munkától elszakadva, nem lehet. Ezt a hibát üzemi szerveink jelentős mérték-­­ ben kiküszöbölték, azonban addig még nem jutottak el, hogy példát­­ mutassanak, élenjárjanak a mun­kaversenyben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy sok üzemünkben, ahol 80—100 a funkcionáriusok száma, alig akad köztük néhány olyan elvtárs, aki idejében csat­lakozott volna a mozgalomhoz konkrét felajánlással. Mégis mond­hatjuk, hogy e mozgalommal el­értük azt, hogy funkcionáriusaink megtanulták a mozgalmi munka helyes szervezését, politikailag fej­lettebbek lettek és elérték azt is, hogy a termelést, a termelékeny­séget eddig soha nem ismert szintre emelték, s munkaversenyt és főleg az egyéni versenyt pedig tömegmozgalommá fejlesztették. A feltett lecke első részét ko­moly mértékben teljesíteni tud­tuk, ezt elért eredményeink bizo­nyítják. Ma már nincs az iparnak olyan ága, ahol ne lennének eddig soha nem ismert kimagasló ered­ményt elért munkások, munkahő­­sök, akikre Pártunk és a magyar nép egyformán büszkén tekinthet, akik napi átlagteljesítményüket 600—800 százalékra teljesítették, vagy ezek mellett az a sokszáz dolgozó, akik 300—400 száza­lékra teljesítették normájukat. Tömegverseny Sztálin elvtárs tiszteletére Új lendületet adott a munkaver­senynek, a termelékenység eme­lésének a munkafelajánlási moz­galom második szakasza, mely a «legjobb munkás» elméért folyó versenyre hívta ki a dolgozókat. Ez nemcsak fokozta a dolgozók lelkesedését, munkalendületét, hanem odahatott, hogy a verseny második szakaszába már sok ezer olyan dolgozó is bekapcsolódott, akik azelőtt a konkrét vállalást csak formaságnak tartották. Egész­séges szocialista tömegverseny alakult ki, amely nemcsak abból állt, hogy ki kerül az élre és hogy mennyivel hagyja maga mö­gött többi munkatársait, hanem az is döntő feladat volt, hogy azok a dolgozók, akik magasabb szaktudással rendelkeznek, milyen mértékben igyekeznek segítségére lenni a gyengébbeknek? E téren iparunkban — büszkén mondhat­juk — kiváló eredményt elért munkásaink, öntudatos kommu­nistákor méltóan, közvetlen segít­séget nyújtottak a gyengébbek­nek, módszerátadásukkal, tanítá­sukkal és példás munkafegyelmük­kel. Egyéni verseny, kollektív eredmény Bár mindenkit áthatott az A gondolat, jó lenne nekem elsőnek lenni, munkahősként kikerülni a versenyből, azonban megállapít­ható az emberek megnyilatkozá­saiban, segítő készségükben az a hatalmas cél, hogy kollektív mun­kával, kölcsönös segítséggel emel­jék minden téren munkánk ered­ményét. Most iparunk vezetői megismer­hették feladatai­ka­t. E mozgalom megtanította őket, hogy kell a munkát összehangolni, hogy kell együttműködni, kölcsönösen segí­teni egymást. Ez lendületet adott a mozgalmi munka megszervezé­sének, a politikai felvilágosító munka fokozásának. Nagy eredmény a hibák felismerése A vállalatvezetők is felismer­ték eddigi munkájuk hibáit és hiányosságait. Rájöttek arra, hogy a munka helyes megszervezése, folyamatos biztosítása nélkül, valamint az ellenőrzés eddigi hiá­nyossága mellett nem lehet ered­ményes munkát végezni. Ez a fel­ismerés azt eredményezte, hogy hozzáláttak a terv, valamint az üzemi nagy csoportnormák szét­bontásához és kezdik megszün­tetni azt az állapotot, ami eddig igen károsan kihatott a terme­lésre. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a műszaki és adminisztra­tív értelmiségiek bekapcsolódtak a munkába, ki-ki a maga területén segítette elő a verseny sikeres emelését. Ezek voltak az előfelté­telei a műszakra való felkészülés­nek, a folyó munka és munka­verseny részleges és végleges ki­értékelésének, mellyel eredmé­nyeinket elértük. Azokban az üzemekben, ahol a mozgalmi munkát jól vitték, a termelő munkát jól megszervezték, ott nem is maradt el az eredmény. Pl. a Békéscsabai Baromfiértéke­­sítő N. V. telep a sztálini műszak alatt 68 százalékos átlagteljesít­ménnyel ért el többet, mint ko­rábban. A Tejértékesítő N. V. I. számú telepén a sztálini felajánlást 20 százalékkal túlteljesítették, a mű­szak alatt pedig az üzem átlagos teljesítményét 124 százalékról 221 százalékra emelték. Ezek büszkeségei az élelmezési iparnak, szeretettel és megbecsüléssel te­kint rájuk a magyar dolgozó nép, mert ezeknek az üzemeknek dol­gozói megértették Pártunknak azt a tanítását, hogy a termelésben elért minden százalék a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedését jelenti, de ezen túl­­menőleg biztosítéka további fejlőd­­ésünknek és békénknek is. Elért eredményeink mellett vol­tak hibák is. Az egyik igen ko­moly hiba az volt, hogy funkcio­náriusaink nem jártak elől jó pél­dával. A mozgalomhoz való kap­­csoldás terén nem tettek konkrét felajánlást, s így nem csoda, ha dolgozóink csak később ismerték fel szerepüket a versenyhez való csatlakozás terén. Hiba volt az is, hogy egyes he­lyeken nem hozták létre a kiérté­kelési szerveket. Előfordult az is, hogy azokra az értekezletekre, amelyeket a központokban tar­tottunk meg, — ahol az operatív bizottság titkárainak időszerű út­mutatást adtunk a további mun­kához — egyes titkárok nem je­lentek meg, ennek következtében ezekben az üzemekben megszakadt a központi irányítás és így az elv­társak nem is tudhattak ezekben az üzemekben komoly, eredmé­nyes munkát végezni. Felajánlási eredmények az élelmezési iparban Sztálini munkafelajánlások A Szovjetunió példája nyomán előre az ötéves Terv megvalósításáért!

Next