Élelmezési Dolgozó, 1950 (45. évfolyam, 1-15. szám)
1950-01-05 / 1. szám
1956 Január S ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Kultúrteremavatás a Központi Húsüzemben Ünnepélyes keretek között a Párt, a Szakszervezet és az üzem vezetősége december 10-én, szombaton átadta az üzem dolgozóinak az oly régen várt kultúrtermet. A népi demokrácia lehetővé tette, hogy a Központi Húsüzem dolgozói kultúrteremhez jussanak. Az ünnepélyes avatást fél nyolckor a Központi Húsüzem énekkara nyitotta meg. Utána Sötét Károly K. vezérigazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy mi most itt ünnepelhetünk és kultúrtermet avathatunk, köszönhetjük elsősorban a dicsőséges Szovjetunió hős fiainak és lángelméje vezetőjének, Sztálin elvtársnak, akik országunkat felszabadították a fasiszta uralom alól. Köszönhetjük a Magyar Dolgozók Pártjának, annak bölcs vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak és nem utolsó sorban az üzemünk összes dolgozóinak. Beszéde után dolgozóink hoszszan, felállva éltették Sztálin elvtársat, Rákosi elvtársat és Pártot. Utána Sándor Mihály élmunkás az üzem 660 dolgozója nevében átvette a kultúrtermet és köszönetet mondott elsősorban a dicső Vörös Hadseregnek és Sztálin elvtársnak. Hangsúlyozta, hogy e kultúrterem világító fáklya lesz üzemünkben, ahol úgy elméleti, mint kulturális emelkedésünket tovább fejleszthetjük. Az üzem dolgozóinak nevében ígéretet tett, hogy becsülni és szeretni fogják ezt a kultúrtermet és vigyáznak annak épségére és tisztaságára. Utána a Központi Húsüzem színjátszó csoportja, énekkara és tánccsoportja 11 óráig szórakoztatta a megjelenteket. Ezt reggelig tartó tánc követte, mely vidám és lelkes hangulatban ért véget. Kulcsár Mátyás A napi feladat, éberség, fegyelem ! Akadt egypár üzem, ahol A műszakot nem készítették elő kellő gondossággal, annak ellenére, hogy idejében felhívták erre figyelmüket. Pl. a Globus Konzervgyárban. A műszak idejének pillanatában jöttek rá, hogy nem áll elegendő szén rendelkezésükre. A Községi Kenyérgyár százados úti telepén a tésztaüzemben az áru egyik fajtájának gyártását nem tudták megindítani, mert az illető műszakvezető nem gondoskodott időben szárítórekeszekről. A Kőbányai Cukorgyárban a műszakra előirányzott napi termeléshez szükséges csomagolópapírokat nem készítették el és éjjel kellett kapkodni és szaladgálni más üzembe segítségért, hogy a mulasztást helyrehozzák. Vagy a Vágóhídon, ahol a műszak indulásának első pillanatában egy olyan présgép esett ki a termelésből törés következtében, ami többórás kiesést jelentett, amíg más gépeit be tudták állítani. Ezek az esetek semmiesetre sem véletlenek, mind arra figyelmeztetnek bennünket, hogy munkánkban legyünk éberek, körültekintők és az osztályellenséggel ne bánjunk kesztyűs kézzel. Az ellenség minden megnyilvánulását, bármilyen formában is jelentkezik. időben le kell lepleznünk és mielőtt kárt tudnának okozni népi demokráciánknak, meg kell őket semmisíteni. Elért eredményeink kétségtelenül igen jelentősek, akár a termelésben elért eredményt vesszük alapul, akár a munkaverseny kiszélesedését tekintjük.« Nem állunk meg elért eredményeinknél További feladatunk: eddig elért eredményeinket lerögzíteni. Szakadatlanul tovább kell szervezni, fejleszteni a munkaversenyt és azon belül az egyéni versenyt. Fokozni kell a politikai felvilágosító munkát dolgozóink között! Meg kell tartani azt a lendületet és lelkesedést dolgozóinkban, amely a munkafelajánlási mozgalomban forrta ki magát. Munkában, tanulásban O. B. tagjaink, bizalmiaink, funkcionáriusaink járjanak jó példával elől, mert csak így lehet bekapcsolni az üzem minden dolgozóját a munkaversenybe, a szocializmust építő munkába. További feladatunk sem lesz kisebb az eddiginél, azonban az a tudat, hogy bennünket a Magyar Dolgozók Pártja és a mi szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs tanít és vezet harcunkban, biztosíték arra, hogy az előttünk álló további feladatokat is sikerrel elvégezzük. Sztálin elvtárs nevével indult a munkafelajánlási mozgalom eredményei Iparunkban. Két hónap sem telt el azóta, hogy Pártunk kezdeményezésével és vezetésével népi demokráciánkban megindult a nemes verseny, a munkafelajánlási mozgalom, Amelynek az volt a célja, hogy a magyar dolgozó nép milliói a termelés frontján elért eredményeiken keresztül tegyenek tanúbizonyságot a Szovjetenné és Sztálin elvtárs Iránt szeretetükről és hűségükről, akinek köszönheti a magyar nép felszabadulását, függetlenségét és eddig elért eredményeit, gazdasági és politikai téren egyaránt. Ez a mozgalom a dolgozó százezrek lelkesedésével és kezdeményezésével indult el, magával ragadva a dolgozók milliós tömegét, köztük az élelmezési ipar — mondhatnánk — összes dolgozóit is. Az élelmezési ipar csatlakozott a sztálini felajánlási mozgalomhoz Az élelmezési ipar dolgozói rendkívüli lelkesedéssel fogadták e mozgalom hírét, büszkén csatlakoztak ahhoz, mert megértették annak gazdasági és politikai jelentőségét, hogy mit jelent Sztálin elvtárs vezetésével küzdeni a világbékéért, a termelékenység fokozásáért, mely számunkra új életet, eddig soha nem ismert jólétet biztosít. Iparunk dolgozói felismerték azt is, hogy ez a mozgalom, mely százezrek nemes versenyét hozza létre, biztosítéka lesz első hároméves nemzetgazdasági tervünk sikeresebb befejezésének, de lerakja alapját az új ötéves tervünknek is, mely a szocializmus építését jelenti. Győzelmi sorozatok Pártunk vezetésével a felszabadulás óta minden gazdasági és politikai csatát megnyertünk, s így megnyerjük az ötéves tervben vívandó csatánkat is. Hhhhez szükséges az, hogy minden dolgozó, aki hazáját szereti, tudása maximumával vegye ki részét a maga területén a munkából, mert csak így tudjuk elérni, amit az ötéves tervben magunk elé tűztünk. Ez a mozgalom hatalmas mértékben növelte Iparunk dolgozóinak öntudatát és a Pártunk iránti szeretetét. Ezt azok a rendkívüli eredmények is bizonyítják, amelyek a versenyek nyomán az öntudatos tömegek kezdeményezéséből és lelkesedéséből születtek meg. Sokszáz levél érkezett Rákosi elvtárshoz, melyek telve vannak egyszerű emberek őszinte szeretetével, s amelyek mind az mutatják, hogy a magyar dolgozók felismerték a munkához való új viszonyukat. Határtalan az a lelkesedés és szeretet, ami az élelmezési ipar dolgozóit Pártunkhoz kapcsolja. Az élelmezési ipari dolgozók biztosítják a magyar dolgozó népet arról, hogy a maguk frontján úgy a termelésben, mint a Pártunk által vezetett politikai osztályharcban eddig elért eredményeiket nemcsak lerögzítik, hanem tovább is fejlesztik. Megindult az üzemekben a nagy verseny Ez a mozgalom lenyúlt az üzemek mélyére, megmozgatta annak apraját, nagyját. Iparunkban nem volt olyan tervkészítésre kötelezett üzem, amely ne csatlakozott volna a munkafelajánlási mozgalomhoz. Ez a nemes verseny nemcsak tömegeket mozgatott meg, nemcsak munkaversey-mozgalmunk továbbfejlesztését biztosította, hanem feltárta munkánk eddigi hibáit is, de feltárta sok olyan belső tartalékát az iparnak, amit eddig csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem is ismertünk. Menet közben megoldódott sok olyan szűk keresztmetszet, mely gátolta iparunk termelését, pl. munkaszervezés, gépkihasználás, anyagfelhasználás, selejt, munkafegyelem stb. A fokozottabb termelésért külön is dicséret illeti azokat az elvtársakat, egyszerű munkásokat, akik Sztálin elvtárs születésnapjára határidős újításokat vállaltak és végrehajtottak. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy iparunkban nem akadt olyan dolgozó, — legyen az fizikai, vagy szellemi munkás — aki ne arra törekedett volna, hogy tudása maximumával vigye előbbre a nemes versenyt. Új feladatok az élelmezési ipar funkcionáriusainak Üzemi bizottságaink, bizalmijaink és összes funkcionáriusaink sikeresen hasznosították azt a döntő fordulatot, amely a szakszervezeti munkában bekövetkezett. Élére álltak a termelésnek, komoly szervező és politikai munkával elősegítették a termelési feladatok sikeres elvégzését. Most igazán megértették funkcionáriusaink, hogy a munkaversenyt íróasztal mellett vezetni, a dolgozóktól, a gyakorlati munkától elszakadva, nem lehet. Ezt a hibát üzemi szerveink jelentős mérték- ben kiküszöbölték, azonban addig még nem jutottak el, hogy példát mutassanak, élenjárjanak a munkaversenyben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy sok üzemünkben, ahol 80—100 a funkcionáriusok száma, alig akad köztük néhány olyan elvtárs, aki idejében csatlakozott volna a mozgalomhoz konkrét felajánlással. Mégis mondhatjuk, hogy e mozgalommal elértük azt, hogy funkcionáriusaink megtanulták a mozgalmi munka helyes szervezését, politikailag fejlettebbek lettek és elérték azt is, hogy a termelést, a termelékenységet eddig soha nem ismert szintre emelték, s munkaversenyt és főleg az egyéni versenyt pedig tömegmozgalommá fejlesztették. A feltett lecke első részét komoly mértékben teljesíteni tudtuk, ezt elért eredményeink bizonyítják. Ma már nincs az iparnak olyan ága, ahol ne lennének eddig soha nem ismert kimagasló eredményt elért munkások, munkahősök, akikre Pártunk és a magyar nép egyformán büszkén tekinthet, akik napi átlagteljesítményüket 600—800 százalékra teljesítették, vagy ezek mellett az a sokszáz dolgozó, akik 300—400 százalékra teljesítették normájukat. Tömegverseny Sztálin elvtárs tiszteletére Új lendületet adott a munkaversenynek, a termelékenység emelésének a munkafelajánlási mozgalom második szakasza, mely a «legjobb munkás» elméért folyó versenyre hívta ki a dolgozókat. Ez nemcsak fokozta a dolgozók lelkesedését, munkalendületét, hanem odahatott, hogy a verseny második szakaszába már sok ezer olyan dolgozó is bekapcsolódott, akik azelőtt a konkrét vállalást csak formaságnak tartották. Egészséges szocialista tömegverseny alakult ki, amely nemcsak abból állt, hogy ki kerül az élre és hogy mennyivel hagyja maga mögött többi munkatársait, hanem az is döntő feladat volt, hogy azok a dolgozók, akik magasabb szaktudással rendelkeznek, milyen mértékben igyekeznek segítségére lenni a gyengébbeknek? E téren iparunkban — büszkén mondhatjuk — kiváló eredményt elért munkásaink, öntudatos kommunistákor méltóan, közvetlen segítséget nyújtottak a gyengébbeknek, módszerátadásukkal, tanításukkal és példás munkafegyelmükkel. Egyéni verseny, kollektív eredmény Bár mindenkit áthatott az A gondolat, jó lenne nekem elsőnek lenni, munkahősként kikerülni a versenyből, azonban megállapítható az emberek megnyilatkozásaiban, segítő készségükben az a hatalmas cél, hogy kollektív munkával, kölcsönös segítséggel emeljék minden téren munkánk eredményét. Most iparunk vezetői megismerhették feladataikat. E mozgalom megtanította őket, hogy kell a munkát összehangolni, hogy kell együttműködni, kölcsönösen segíteni egymást. Ez lendületet adott a mozgalmi munka megszervezésének, a politikai felvilágosító munka fokozásának. Nagy eredmény a hibák felismerése A vállalatvezetők is felismerték eddigi munkájuk hibáit és hiányosságait. Rájöttek arra, hogy a munka helyes megszervezése, folyamatos biztosítása nélkül, valamint az ellenőrzés eddigi hiányossága mellett nem lehet eredményes munkát végezni. Ez a felismerés azt eredményezte, hogy hozzáláttak a terv, valamint az üzemi nagy csoportnormák szétbontásához és kezdik megszüntetni azt az állapotot, ami eddig igen károsan kihatott a termelésre. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a műszaki és adminisztratív értelmiségiek bekapcsolódtak a munkába, ki-ki a maga területén segítette elő a verseny sikeres emelését. Ezek voltak az előfeltételei a műszakra való felkészülésnek, a folyó munka és munkaverseny részleges és végleges kiértékelésének, mellyel eredményeinket elértük. Azokban az üzemekben, ahol a mozgalmi munkát jól vitték, a termelő munkát jól megszervezték, ott nem is maradt el az eredmény. Pl. a Békéscsabai Baromfiértékesítő N. V. telep a sztálini műszak alatt 68 százalékos átlagteljesítménnyel ért el többet, mint korábban. A Tejértékesítő N. V. I. számú telepén a sztálini felajánlást 20 százalékkal túlteljesítették, a műszak alatt pedig az üzem átlagos teljesítményét 124 százalékról 221 százalékra emelték. Ezek büszkeségei az élelmezési iparnak, szeretettel és megbecsüléssel tekint rájuk a magyar dolgozó nép, mert ezeknek az üzemeknek dolgozói megértették Pártunknak azt a tanítását, hogy a termelésben elért minden százalék a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedését jelenti, de ezen túlmenőleg biztosítéka további fejlődésünknek és békénknek is. Elért eredményeink mellett voltak hibák is. Az egyik igen komoly hiba az volt, hogy funkcionáriusaink nem jártak elől jó példával. A mozgalomhoz való kapcsoldás terén nem tettek konkrét felajánlást, s így nem csoda, ha dolgozóink csak később ismerték fel szerepüket a versenyhez való csatlakozás terén. Hiba volt az is, hogy egyes helyeken nem hozták létre a kiértékelési szerveket. Előfordult az is, hogy azokra az értekezletekre, amelyeket a központokban tartottunk meg, — ahol az operatív bizottság titkárainak időszerű útmutatást adtunk a további munkához — egyes titkárok nem jelentek meg, ennek következtében ezekben az üzemekben megszakadt a központi irányítás és így az elvtársak nem is tudhattak ezekben az üzemekben komoly, eredményes munkát végezni. Felajánlási eredmények az élelmezési iparban Sztálini munkafelajánlások A Szovjetunió példája nyomán előre az ötéves Terv megvalósításáért!