Élelmezési Dolgozó, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Boldogság merre vagy? Lakcímem: Balogh Géza, X., Üllői út 130, XX. épület 4-es lépcső, II. emelet 1. Milyen hosszú egy villamosmegálló az Üllői úton? Talán egy percig tart, amíg a kocsi az Ecseri úttól a városi házakig ér. Nos, naponta enynyivel utazik többet Balogh Géza, a Marhavágóhíd karbantartó kovácsa. Megéri vajon? Három órája ismerkedtünk meg, a marhavágóhíd szakszervezeti bizottságán. Az Sz. B. egyik tagjával, Herceg Sándorral beszélgettünk, amikor belépett a szobába. Markáns arcú, huszonnégy éves fiatalember, már családapa. Hároméves kisfia van, s februárban jön a kislány is, mert biztosan az lesz, mert így szeretnék. Most ő a legboldogabb ember egész Budapesten, s talán Magyarországon is. Hogy miért? 1 lakást kapott az Üllői úton. — Hol laktunk eddig? — kérdez vissza minket. — A Mária Valéria telepen. Higgye el, nagyon rossz volt. A szoba egyik oldala elrepedt, s nyílásán úgy kandikáltak be az esőfelhők, mintha legalább is az utcán sétáltunk volna. Új vendég érkezik Bukovszky Károly, a másik lakástulajdonos. Néhány évvel idősebb Baloghnál, 6 hentes. Hasonló körülmények között lakott valahol Pesthidegkúton, s hogy beérjen a Marhavágóhídra, három és fél órát kellett villamosoznia. — Hány lakást kapott a Vágóhíd — kérdezzük Herceg Sándortól. — Mindössze kettőt. Bizony nagyon nehéz dolgunk volt, hogy eldöntsük, kit illetnek meg ezek a szép, modern szobák. Először a szakszervezet kifüggesztett egy hirdetést, amelyben közöltük, hogy mindenki jelentkezhet, akinek lakásigénye van. Mondanom sem kell, hogy közel száz kérvény érkezett hozzánk. Ekkor bizottságot alakítottunk, amelynek több mint harminc tagja volt. Részt vettek abban a vállalatvezetőség, a párt, a KISZ és a szakszervezet képviselői és természetesen dolgozók is. Valamennyi kérvényt elolvastuk, s utána megállapítottuk, kik azok, akik legjobban rászorulnak. Ekkor a bizottság több részre oszlott és mindenhová személyesen látogattunk el. Így hát nem merülhetett fel az a kifogás, hogy bárkivel is kivételeztünk. Utána a bizottság ülést tartott, s mindenki megvédte a maga jelöltjét, azt, ahol járt, összesen négyen maradtak, s ekkor újra elmentünk mind a négy helyre. Ezután született meg a döntés, hogy a két lakást Balogh Géza és Bukovszki Károly kapja. — Nem tudtam, miért hivatnak a pártbizottságra— veszi át a szót Balogh Géza. — Amikor megláttam, mennyien vannak, kissé megijedtem, nem tudtam miről lehet szó. Aztán közölték velem, hogy megkaptam a lakást. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Kirohantam a szobából és futottam az udvaron át a kapu felé. S csak ott jutott eszembe, hogy hová is rohanok. A feleségemhez akartam menni, a gyárba, ahol dolgozik. Akkor jutott eszembe, hogy telefon is van a világon. Felhívtam a feleségem és azt mondtam neki, hogy miénk a lakás. Szegény úgy megijedt, hogy leejtette a kagylót. Azon a napon nem is tudom megmondani, hogyan telt el a munkaidő. Repülőgéppel szerettem volna hazarohanni, hogy elmondjam a feleségemnek. És ő éjfélig faggatott, mindenre kiváncsi volt. Másnap már munkába indulás előtt ott voltunk az építkezésen és gyufával kerestük meg a mi lakásunkat. A szakszervezeti bizottság mindent előkészített. Amikor megszületett a döntés, kifüggesztették a gyárkapura, mondván, akinek bármiféle kifogása van, vétóval élhet. Senki sem fellebbezett, íme, ezek az előzmények. S a boldog fiatalemberrel együtt villamosoztunk az Üllői úton, az új házak felé. — Mikor költöznek? — kérdeztük. — Rövidesen minden rendben lesz. S amikor a gyertyafénynél megmutatta a faikast, hirtelen hozzám fordult. — Higgye el, s sokszor felébredtem álmomból és még akkor sem akartam biztosra venni, ami történt. Proligyerek vagyok, életemben már sok mindenen keresztül mentem, de amikor először átlépettem a lakás küszöbét, sírtam, mint egy kisgyerek. Most már mindenünk megvan, mert mindketten dolgozunk és gyűjtöttünk bútorra ... II . Néhány nap múlva a fotóriporter társaságában ellátogattunk Balogh Gézáékhoz. "Hogy hol laknak? X. kerület ) Üllői út 126—130. XX. épület, / 4-es lépcsőhöz, II. emelet 1. ) ajtó. Ha valaki boldog embereket akar látni, nyugodtan kopogtasson be hozzájuk. S,hogy az ilyen boldog emberek napról napra többen legyenek, erről gondoskodik pártunk, kormányunk. ) VARGA BÉLA Vendégeink voltak a nyugdíjasok AMIKOR AZ SZB-oN ELHATÁROZTUK, hogy megvendégeljük az öreg nyugdíjasainkat, nem gondoltam arra, hogy azon a kis ünnepségen könnyezni fogok. Miután én is már nyűgéit„érett” vagyok, tehát velük éreztem. Az ünnepség megkezdése előtt egy fél órával felmentem abba a terembe, ahol már gyülekeztek a Marhavágóhíd veteránjai. Amint körülnéztem, csupa ismerős, ünneplőbe öltözött volt szaktársakat láttam, akik kíváncsian nézték, hogy az a pár fiatal lány milyen szépen és ízlésesen teríti, díszíti fel azokat az asztalokat, ahol őket fogják megvendégelni. Eszembe jutott a múlt, amikor a húsipari munkások álmodni sem merték, hogy eljön még egy szebb idő, amikor ők is nyugalomban tölthetik öreg napjaikat. Igen! A régi időben robotmunka, megalázás. Most pedig megbecsülés!!! Persze, hogy fojtja torkomat a sírás. Ezt csak azok értik meg, akik tanúi voltak a munkásnyúzó múltnak. De ők a tanúk, az öreg nyugdíjasok, akik a vendégasztal körül ülnek, s szemükben könny csillog. DRÁGA ÖREG BARÁTAIM! Mikor átadtam a szakszervezet rendkívüli segélyét, láttam — mert az arcotokra volt írva —, hogy a megbecsülés jólesik nektek. De azt is láttam, hogy sokan közületek már elfáradtatok abban a nagy küzdelemben, amivel életetek folyamán meg kellett birkóznotok, utoljára pedig fáradt mosolygástokkal, rész- kető kezeitekkel muttatátok meg az ifjú generációnak, hogy kell a szocializmust épíseni. Ti voltatok az úttörői a jövő nemzedékének, s büszkén hordtátok a piros zászlót. Te-hát bevallom, nemcsak én, de a fiatalabb kartársak is köny-, nyertek az örömtől, hogy tanúi lehettek annak az ünnep- ségnek, melyeket a ti megbe-csüléstekre rendezett a szakszervezeti bizottság. MÉG CSAK ANNYIT. A nyugdíjasok jól érezték magukat és jó étvággyal fogyasztották el a dúsan felszolgált ételeteket és italokat. Búcsúzásul pedig a jövő évi viszontlátást emlegetve távoztak a kis öregek. ZOUFÁL JÁNOS a Budapesti Marhavágóhíd SZB gazdasági fel. — Megtörtént a Nagybátonyi Kenyérgyár műszaki át-adása. Az új üzem 3 700 000 forint költséggel épült . — December 14-ére befejezték évi tervük teljesítését a , Csongrád megyei Malomipari , Vállalatihoz tartozó üzemek. Üzemi eredményük két és fél-szer haladta meg a tervezettet, ezzel lehetővé vált, hogy a dél- , gőzök nyereségrészesedést kapjanak. — Több mint 5 tonna szenet) takarítottak meg az idény kez \ dete óta a Győri Szeszgyár- ban. / * f TTmvm vrmTTTTrrrTTT»'r^ l Van-e öröm \ \ üröm nélkül? : ► A SZOVJET ŰRRAKÉTA ki- 1 » lövését kommentálva, az angol ` i Daily Express című lap fanyar * ► és mondhatni tragikus csengé- * ► só megállapítást tett: „az * ► Egyesült Államok visszavonha- « ► latlanul elvesztette a versenyt”.* ► Érződik ebben a mélységes* ‘ aggodalom és lemondás: MH * lesz most velünk, amikor a* ► legbiztosabb támaszunk ennyi-^ ► re gyengének bizonyult? ► Miközben az emberiség dön-< ► tő többsége nagy örömmel fo-^ ► gadta a történelem legjelentő- * * sebb tudományos sikeréről * ► szóló hírt_ ugyanakkor akad- ^ ► nak Nyugaton olyanok is, akik^ a vészharangot kongatják meg ■* ► és gyászmisére szólítanak fel. * Van-e legalább alapja ennek, * s vajon a szovjet tudomány * ► diadalának is meg volna a ma- 3 ► ga árnyoldala? Mint idáig sok- * ► szól, most is fennáll a részé- < ► lye annak, hogy az emberi el- 3 ► me ragyogó alkotását nem az « £ emberiség javára, hanem ká- ■* ► rára használják fel? 3 £ Nos, ha a Daily Express fenti * ► megállapítását úgy értelmez- < ► nénk mint a szerzője, akkor 4 * feltétlenül nekünk is hasonló * ► borúlátó következtetést kelle- › ► ne levonnunk. Csakhogy ... 3 t ehhez ám egy egészen saját- * ► ságos észjárásra van szükség, › ► az pedig aránylag kevés cm* 3 l bernek adatott meg ... 3 l OLYAN ÉSZJÁRÁS EZ, mely › ► a verseny alatt feltétlenül és „ ► mindig fegyverkezési versenyt ! ► ért. Amely bármely tudomá- › ► nyos vívmányt aszerint értékel, « ► hogy mennyire használható ha-* talmi vagy kizsákmányolási cé- › ► lók elérése érdekében. Amely 3 ► fényévekre távol áll az igazig a tudományos szemlélettől és a ■* ► humánus elveken alapuló vi- világnézettől is. Nem. Az ilyen* * gondolkodásmód csigaházába* ► begubózott ember sok mindent, ► képtelen elképzelni. Hogy lé- jétezhet például békés tudomá- * * nyos avagy gazdasági verseny,, ► hogy a tudomány vívmányai * * az emberiség egészének javára -* fordíthatók, és hogy a verseny- , ► társ sikerei mögött nem kell í okvetlenül sötét célokat gya- * t nitani. ► Pedig hát, a Szovjetunió nem , ► is egyszer szolgáltatta jószán-* idékainak bizonyítékát. Mindez , ► ideig süket fülekre talált, az, » imperialista körök: siem biz- * ; nak”. Nem kétséges: „Ki mint, * ét, úgy ítél!” ► VÉGÜL IS, a címben feltett; ; kérdésre válaszolva megálla- * ; pit hatjük: ha az örömünk ür , ► möt jelent az imperialistáknak, ; s ez akkor egy okkal több, hogy : még jobban örüljünk!... (P. B.ljJ . 3 .aaaaaaaáaaaaAAAAAAAAAikAAAAAS* Tűzzék napirendre a koreai kérdést Nemietkon Szakmai Szövetségünk levele az MISZ főtitkárához Főtitkár Úr! Hétmillió tagja nevében az Élelmezési, Dohány- és Vendéglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetsége (az SZVSZ szakmai alosztálya) fel kívánja hívni az ön figyelmét arra a súlyos gazdasági és társadalmi helyzetre, amely az utóbbi években az amerikai megszállás következtében kialakult DélKoreában. Az amerikai fegyveres erők tartózkodása Dél-Koreában azzal a veszéllyel jár, hogy elhúzódik Korea kettészakadása, veszedelmes tűzfészket jelent a Távol-Keleten, és napról napra súlyosbítja a dolgozó népi tömegek élet- és munkakörülményeit. E terület dolgozóinak rendkívül súlyos a helyzete , hiszen meg vannak fosztva alapvető demokratikus és szakszervezeti szabadságjogaiktól és ki vannak téve a munkanélküliség, a nyomor és az éhezés csapásainak —, világos, kétségbevonhatatlan bizonyítéka az ezen a területen kialakult helyzet komolyságának és kényes voltának és feltétlen szükségessé teszi az ENSZ határozott közbelépését. Nemzetközi Szakmai Szövetségünk tiltakozik Dél-Korea, megszállása ellen és kifejezésre juttatja azt a reményét, hogy az ENSZ közgyűlése -----------------10 % egyik legközelebbi ülésén sürgősen megvitatja ezt a kérdést és határozottan azon lesz, hogy vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Koreából, a koreai kérdést pedig Korea dolgozói és széles tömegei akaratának és kívánságának megfelelően oldják meg. Nemzetközi Szakmai Szövetségünk úgy véli, hogy az utolsó kínai önkéntesek távozása Koreából, amely 1958. október 26-án fejeződött be, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről a szolidaritás és a testvériség szüntelen megnyilvánulásai, mint például az 1958. augusztus 21-i határozat, hogy hatalmas mennyiségű élelmiszert és ruhaneműt bocsátanak ingyenesen Dél-Korea rendelkezésére, mindezek megteremtik a koreai kérdés békés rendezésének lényegbevágó feltételeit. Nemzetközi Szakmai Szövetségünk kéri, szíveskedjék az ENSZ közgyűlésének egyik legközelebbi ülésszakán napirendre tűzni a koreai kérdést. Abban a reményben, hogy jelen levelünk tartalmát tudomására hozza az ENSZ-hez tartozó összes országoknak. Kérjük, Főtitkár Úr, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezé- BIANCO, a Nemzetközi Szakmai Szövetség titkára Szakszervezetünk 1959. évi költségvetéséről teljes egészében a tagdíjakból adódnak. A befizetett tagdíjak összege a tagok szervezettségétől és a fizetési készségétől függ. Ez egyben meghatározza azt is, hogy milyen összegeket fordíthatunk a tagság szociális, kulturális, sport céljaira, valamint a mozgalommal kapcsolatos egyéb kiadásokra. A kiadások 62,2 százaléka az alapszerveknél, 9,2 százaléka a területi bizottságoknál és 28,6 százaléka a központnál kerül felhasználásra. Szociális kiadások az összkiadás 48,3 százalék, kulturális kiadások 13,5 százalék, sportkiadások 11,5 százalék, ügyviteli kiadások 19,3 százalék és szervezési kiadás pedig 7,4 százalékot tesz ki. A kiadásoknak csaknem felét a szociális kiadások képezik. E célra 8 530 100 forintot fordítottunk. Itt a tagság munkavédelmével, bérkérdésével és szociális ellátásával kapcsolatos költségek szerepelnek. Ugyancsak itt szerepel a segélyezésre fordítandó összeg is. Szülési segélyre 900 000 forintot, temetkezési segélyre 400 000 forintot, rendkívüli segélyre pedig 880 000 forintot irányoztunk elő. Jelentős összeget fordítottunk gyermekek és üzemi dolgozók üdültetésére is. A velencei, hajdúszoboszlói, kékestetői és felsőgödi saját kezelésben lévő üdülőinkben a dolgozók és gyermekek üdültetéséhez 505 000 forintot hozzájárulásként, míg az üdülők karbantartására és berendezéseinek felújítására 316 000 forintot fordítottunk. A külföldi csereüdültetéshez 66 500 forinttal, a Hajdúszoboszlón épülő 300 személyes új üdülő építéséhez pedig 541 000 forinttal járulunk hozzá. A kulturális és sportkiadásaink tartalmazzák a kultúranevelési és sporttitkárság, a szerkesztőség költségeit, valamint az alapszervek kulturálisés sportkiadásait. E célra 14 406 700 forintot terveztünk. a Az 1958. évhez viszonyítva 3 évben kb. 3 218 000 forinttal többet kívánunk fordítani azokra a kiadásokra, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a szervezeti dolgozók szociális, kulturális és sport stb. igényeinek kielégítését szolgálják. 1 . kitűzött feladatokat azonban csak úgy tudjuk megvalósjsitani, ha törekvéseinkben a »szakszervezet tagsága is támo-1®2*, al hogy az önkéntesen vállalt tagdíjfizetési kötelezettségének mindenkor pontosan eleget tesz. Marosvári Vendel,i Főkönyvelőség vezetője. Elnökségünk legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta a szakszervezet ez évi költségvetését Szakszervezetünk pénzügyi munkáját úgy kell irányítani, hogy még jobban hozzájáruljunk szakszervezetünk elé kitűzött mozgalmi és szervezési feladatok megvalósításához. Köztudomású, hogy a szakszervezet bevételei majdnem Mit ad a nyugdíjtörvény Megszólal a munkaidő végét jelző csengő. Délutánhárom óra van, s a munkások elindulnak a Gizella-malom udvarán, az öltöző felé. Egy idős férfi is ott lépked közöttük, Bán Károly bácsi. Őt várjuk. Ritka pillanatok ezek. Január 15-én lép be utoljára, mint munkás a malom kapuján, aztán nyugdíjba vonul. — 1911-ben léptem át először a ceglédi malom kapuját. Akkor mindössze 17 éves voltam, s azóta megszakítás nélkül dolgozom. Nagyon nehéz volt Gyakran reggel négy órakor kezdtük a munkát, s este tizenegyig tartott. Jól emlékszem, amikor őrlési szezon volt Cegléden. Csak néhány órát alhattunk. Aztán, ha végeszakadt a kampánynak, útilaput kötöttek a talpunkra, ilyenkor minden munkát vállaltunk, csakhogy éhen ne haljunk. — Mikor került a Gizellamalomba? — 1945-ben, s azóta itt dolgozom. Zsákkötöző vagyok. Bizony nem könnyű munka ez, de mi brigádban dolgozunk és szépen keresünk. Az új nyugdíjtörvény nagyon megnyugtatott, s amikor elolvastam a rendeletet, akkor határoztam el magam, hogy most már pihenni fogok. — Mennyi most a fizetése? — Ezerhatszázötven forint. Miután 1911 óta megszakítás nélkül dolgozom, s a nyugdíjat 1929-től számolják, így megvan a harmincéves szolgálati időm. Gyors számvetés következik. Bán bácsi törzsnyugdíja 825 forint. Ehhez jön még a harminc év utáni évenkénti 1 százalék, ez is kitesz 247 forint 50 fillért, így hát körülbelül 1072 forintot kap majd az idős munkás. Bán Károly sokat harcolt életében, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy hatvannégy éves kora ellenére talán még idősebbnek látszik. A szakszervezetnek egyik legrégibb tagja itt Már 1911- ben belépett a szervezett dolgozók sorába, maga is sokszor tevékenyen részt vett a szakszervezeti munkában. S hogy mint dolgozó is kiváló, mi sem bizonyítja jobban, mint azt hogy négyszer kapott kitüntetést. Mi mást is kívánhatnánk Bán Károly bácsinak, mint azt, hogy pihenje ki magát és élvezze sokáig népköztársaságunktól kapott nyugdíját. TÉLEN IS FOLYIK A MISKOLCI HÜTŐHÁZ ÉPÍTÉSE. A 660 VAGONOS HÜTŐHÁZ ELŐRELÁTHATÓLAG 1969-RE KÉSZÜL EL