Élelmezési Dolgozó, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1959-07-01 / 7. szám

Milyen gondokkal, nehézségekkel küzd egy új SZB-titkár Mátravölgyi Józsefné, a Budapesti Csokoládégyár SZB-titkára válaszol A választások után a szakszervezeti ak­ti­­ívák már mindenütt munkához láttak. Tennivaló az van bőven, csak győzzék ener­giával, lelkesedéssel, idővel. A munkások ügyes bajos dolgainak intézése, a munkásvé­delem fokozása, a szakszervezeti politikai nevelőmunka, a kongresszusi verseny szerve­zése stb. mind-mind egy-egy láncszem a szakszervezeti mozgalomban. Ezeket a lánc­szemeket kell napról napra összekapcsolni, erősíteni a szakszervezeti vezetőknek, akti­vistáknak. Az újjáválasztott régi vezetőknek köny­­nyebb a dolguk, hiszen ők az évek hosszú során megtanulták — s az újjáválasztásuk azt igazolja, hogy jó tanulták meg —, ho­gyan kell a munkások ügyeit intézniük, kép­viselniük. Az új vezetőknek viszont annál több kezdeti nehézséggel, gonddal kell meg­­birkózniok. Ezekről beszélgettünk a közel­múltban Mátravölgyi Józsefné elvtársnővel, akit a Budapesti Csokoládégyár munkásai választottak a szakszervezeti bizottság élére. — Hogyan osztja be munká­ját, hogy a szerteágazó szak­­szervezeti feladatot mindegyi­kére jusson ideje? — Ez még csak most van kialakulóban. De én azt tar­tom, a kapkodás semmiféle­képpen sem jó dolog. Ha va­lamihez hozzáfogok, azt szere­tem végigcsinálni. Persze, akad, amikor előtérbe kerül a mozgalom egyik, vagy másik fő feladata, ilyenkor helyes erre összpontosítani a mun­kát. Most pl. a kongresszusi verseny szervezése, az üdülte­tés lebonyolítása került elő­térbe. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy más szak­­szervezeti feladatokkal nem foglalkozunk. Mindezeken kí­vül kell,­­hogy idő jusson a szakszervezeti aktivisták és a munkások ügyes-bajos dolgai­nak intézésére is. Ezek soha­sem kerülhetnek háttérbe. — A választások óta gyak­ran keresik fel az SZB-t az aktivisták és a munkások prob­lé­má­ikka­l, kéréseikkel? — Ha valamilyen dologban felkeresnek, vagy az üzemben mondják el azokat, feljegy­zem egy kis füzetbe. A jegy­zetekkel már két füzet betelt e néhány hét alatt. Gondolom, ez eléggé érzékelteti, milyen sok ügyben kell véleményt mondanunk, döntenünk, segí­tenünk, intézkednünk. Hogy milyen dolgokkal fordulnak hozzánk? Ezt nehéz lenne fel­sorolni. Összességükben fel­ölelik a társadalmi, az üzemi és a családi élet területeit. — Egyedül nyilván nem ké­pes ezeket érdemben elintéz­ni. Vannak segítőtársai? — Magam is látom, egye­dül nem sokra mennék. Ezért sürgetem, hogy a reszort­­bizottságokat minél előbb út­baigazítsuk, feladattal bízzuk meg. A reszortbizottságok­nak fontos megbízatásuk van. S ha ezt jól látják el, úgy a szakszervezeti bizottságra már kevesebb panasz, probléma jut el, nekem is több időm jut más fontos dolgokra. Az új választáson 53 bizalmit vá­lasztottak. Ők is nagyon sokat tudnak segíteni. A régi ta­pasztalt bizalmiak már min­denütt munkához fogtak. Az újak azonban egy kicsit bá­tortalanok, talán azért, mert nem tudják, mit hogyan kell tenniük. Biztosra veszem, hogy egy kis biztatás, oktatás után ők is eredményesen se­gítik majd az SZB-t. — A gazdasági vezetőkkel miképpen alakul kapcsolatuk? — Főleg az alsó gazdasági vezetőkkel formálódik kapcso­latunk igen egészségesen. A kongresszusi verseny sikerei­nek fokozása közös érdekünk s így érthető, hogy ezen a té­ren máris igen jó együttmű­ködést alakítottunk ki. A há­rom legnagyobb üzemrészben a gazdasági vezetőkkel, szak­szervezeti aktivistákkal és ki­váló munkásokkal közösen beszéltük meg a további ver­sengés céljait, feltételeit. Mű­vezetőink nagy része heten­ként értékeli a versenyt. Ez segíti az aktivistákat és a szakszervezeti bizottságot is, hogy figyelemmel kísérhessék az elért eredményeket, és az esetleges hibákat. (Később, amikor az üzem­ben jártunk, a hangos bemon­dó éppen a verseny eredmé­nyeit adta hírül, s köszöntöt­te a legjobb eredményt elért munkásokat.)­­ A felső gazdasági veze­tőkkel még nem ültünk le megbeszélni közös dolgainkat. De rövidesen sor kerül erre is, mert mi máris érezzük en­nek hiányát.. — A szakszervezeti bizott­ság tagjai milyen segítséget nyújtanak munkájához? — Nem szégyellem bevalla­ni.­ A szakszervezeti munká­ban sok olyan dolog van, amihez nem értek, hiszen ez a munka számomra teljesen új. Úgy gondolom, ilyenkor legtanácsosabb azokhoz fordul­ni, akik értik a szakszerve­zeti munka minden csínját, mert hosszú évekig ezt csinál­ták. Én is ezt teszem. Ebben nagy segítségemre van Deák elvtársnő, régi szakszervezeti elnök. Bármilyen kérdéssel fordulok hozzá, ő szívesen megmagyaráz mindent, útba­igazít, tanáccsal lát el. (Deák elvtársnőt mi is felkerestük új munkahelyén az üzemben. Teendőit nagyon szorgalma­san látja el, mert mint mon­dotta, nagyon szereti azt a munkát, amivel megbízták. Természetes, a szakszervezeti bizottságnak, és az új szak­­szervezeti titkárnak továbbra is hű segítőtársa marad.­ — Sokat tanulhatok Kopper Jenő elvtárstól, a szak­szerve­­zeti bizottság elnökétől is — folytatja Mátravölgyi elvtárs­nő. Ő már 15 éves szakszerve­zeti aktivista, s gazdag ta­pasztalatát szívesen elmondja, a mindennapi munkában hasz­nosítja. A szakszervezeti bi­zottságban azonban vannak néhányan, akiktől sokkal több segítséget várok. Főleg azok­tól, akiknek lehetőségük volt arra, hogy szakszervezeti is­kolán tanuljanak. Igen fon­tosnak tartom — s ez nekem még most egy külön munkát is jelent —, hogy a szakszer­vezeti határozatokat, fontosabb rendeleteket, a vállalati ügy­rendet és az üzemi tanács munkájával kapcsolatos kérdé­seket alaposan áttanulmányoz­zam. Ezek ismerete nélkül szin­te lehetetlen dolgozni. Sz. Gy. Javult a szociális összetétel - Kulturáltabb lett az élet Mutasd a tagkönyved, megmondom ki vagy Látogatás az üdülőkben — Milyen időd volt? Hogy érezted magad?... Jó volt a koszt?... Hogy pihentél, szó­rakoztál? ... Ugye ismerős kérdések? Igen, az üdülésből hazatérők­nek immár 10 esztendeje, hágy ilyen és hasonló kérdések tu­catjaira kell válaszolniuk. S ők készséggel mesélnek — és évről évre egyre többen és többet mesélhetnek — a gond­talanul eltelt két hét esemé­nyeiről. Mi is ezekre a kérdé­s szakszervezeti üdültetés 10 éves évfordulóját minde­nütt méltóképpen az üdülte­tés színvonalának, kulturált­ságának növelésével ünnep­ük. S még egy igen örvende­tes jelenségről adhatunk hírt. A munkások javára ja­vult az üdültetésben részt vevők aránya. Ez évben — az eddigi tapasztalatok szerint ■— sok munkás jut el a Bala­ton partjára, a hegyvidékre, a melegvízi gyógyüdülőkbe. Kö­zülük is nagyon sokan van­nak, akik először, vagy má­sodszor üdülnek. A Budapesti Sertésvágóhíd siófoki üdülőjében a követke­ző egyik ilyen dolog az, hogy lényegesen csökkent az úgynevezett üdülési törzsgárda. Ez évben már kevesebb azok­nak a száma, akik évről évre tekre és még sok másra akar­tunk választ kapni, amikor végigjártuk vállalataink üdü­lőit a Balaton partján. Ami a megszokott, sablo­nos kérdéseket illeti, azokra röviden így válaszolhatunk: Az üdülővendégek nagy több­sége igen jól érzi magát. Erre alapot ad a jó idő, a kellemes, barátságos környezet és az a sokoldalú és fokozott gon­doskodás, amellyel az üdülő­­személyzet még kellemesebbé teszi az üdülést.­zeket­ mutatja a statisztika: összlétszám 38, ebből fizikai munkás 26, adminisztratív 9, műszaki 2, családtag 1. A Bu­dapesti Marhavágóhíd hévízi üdülőjében a 64 ü­dülővendég közül 49 fizikai munkás. Mindez arra vall, hogy szak­­szervezeti bizottságaink és ak­tivistáink nagy része — saj­nos még nem valamennyi, mint azt később a hibáknál látni is fogjuk — igen lelki­­ismeretesen szervezik az üdül­tetést, körültekintően, gondo­san választják ki azokat, akik legjobban érdemesek a juta­­lomüdülésre. Ezzel máris sok hibát küszöböltek ki, kedvezményesen üdülnek. De azért még mindig vannak. Er­ről nemcsak a tagsági köny­vek bejegyzései, hanem az üdülésben részt vevők szo­ciális összetétele is árulkodik. Az elmúlt években több hi­vatali és adminisztratív dol­gozó üdült, mint amit az üdü­lési szabályzat megenged, nagyrészt ők alkották az üdü­lési törzsgárdát is. Nám csak néhány példát említsünk: Vé­­csei Gyula MÁV-főintéző a tagsági könyv bejegyzése sze­rint 8-szor, Kerényi János­­né tisztviselőnő 7-szer üdült egymás után. Hasonló esetekkel találkoz­tunk a hévízi üdülőben is. Kiss Irén tisztviselőnő a Bél­ivári V. dolgozója ötödször üdül Hévizen, két alkalommal pedig Balatonfüreden. Törő­­csik István a Szolnoki Cukor­gyár művezetője a hatodik szabadságát tölti már Hévizen. Nem vonjuk kétségbe,, hogy egészségi célok vezérelték őket, amikor idekértek be­utalást. Ám tudott dolog, hogy a mi iparunk néhány ágában igen sok a reumatikus meg­betegedés és többen már évek óta várnak arra, hogy a me­leg vízi üdülőhelyekre eljus­sanak. Ezért igazságtalannak tartjuk — még ha ez bizonyos mértékig indokolt is —, hogy egyesek évről évre kedvezméé­­nyesen juthatnak el a gyógy­üdülőkbe, míg mások ponto­san emiatt maradnak le. Tévedés ne essék, nem a műszakiak és az adminisztra­­tívok jogos üdülése ellen szó­lunk, amikor azt kérjük és várjuk, hogy szakszervezeti bizottságaink minél több munkást küldjenek el üdülni, de ha igaz az, hogy a mi szak­mánkban lényegesen több a fizikai munkás, mint a más alkalmazott, akkor feltétlenül igazságos az a rendelkezés, hogy az üdülőkbe is több munkásnak kell eljutni. Mert vajon ki állíthatná azt igaz­ságosnak, hogy a Rákospalo­­tai Növényolajipari V. sió­foki üdülőjében a 69 vendég közül mindössze 29 a munkás. Amikor tehát szakszervezeti bizottságaink nem szereznek érvényt az üdülési szabályzat­nak, akkor a munkásokat rö­vidítik meg, az ő érdekeik el­len cselekszenek. Árulkodó tagsági könyvek A kisebb-nagyobb hibákat, amelyek zavarják az üdülte­tés lebonyolítását és sokszor az üdülővendégek nyugalmát is, hosszan sorolhatnánk. Az üdülőben sok minden kide­rül, az is pl. hogy Horváth György, a Sárvári Baromfifel­dolgozó Vállalat állatorvosá­nak szakszervezeti könyvében 7 hónap elmaradás van; az, hogy dr. Diósi Géza az üdülés előtt vadonatúj tagsági köny­vet kapott, amelyben egyet­lenegy tagsági bélyeg sincs (bár nem hozzánk tartozik, de az üdülési jegyet mi adtuk ki és a mi üdülőnkbe is került, így tehát felelősségünk nem csökken). Sötétormos Mária a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozója még csak 10 hó­napja tagja a szakszervezet­nek, mégis üdül. Várhatott volna még két hónapig. Több olyan esettel taj­ékoz­­tunk, hogy nem dolgozó csa­ládtag üdült a fő idévben a szakszervezeti központ enge­délye nélkül. Az ilyen és hasonló esetek, jogtalan beutalások sok bo­­­nyodalomra adnak okot. ^ „Majd a gondnok § elintézi“ § § Szakszervezeti bizottságaink? felelőtlenül küldenek néha­ házaspárokat is nem házaspá-­ ri beutalókkal. Ilyenkor as-u tán az üdülőgondnokok törhe-c tik a fejüket, hogyan is old-* ják meg a problémát.­­ A Kalocsai Paprikafeldolgo-­­zó V. szakszervezeti bizott- K sága is igen kellemetlen hely-­ zetbe hozott egy fiatalas­-* szonyt, akit 3 éves kisfiá-­ val azzal indított útnak Rákospalotai Növényolajipa­ c K­ V. siófoki üdülőjébe „mén-* jen csak nyugodtan, majd a­ gondnok elintézi, hogy kisfiá­val együtt üdülhet”. A gond-­a nők nem intézte, mert nem is­ intézhette el. A fiatalasszon-’­y nak magánháznál kellett fi-§ zetnie a gyermeke után, koszt-K ját „megosztani kisfiával. Azt ilyen nyaralást nem lehet S üdülésnek nevezni. S ezzel a § szakszervezeti bizottság nem-§ hogy használt, éppen ellenke-s­zőleg: ártott. S Néhány szót az üdülővendé- § gekről: az üdülőszemélyzet § csaknem mindenütt elismere­rően beszélt a vendégekről.* igaz, itt is van kivétel, van­ § nak, akik nem becsülik meg§ azt, amit kapnak. A parkettás § szobában mosnak, sáros, vagy § poros cipővel az ágyra f.k.ze­r­nek. Letörik a mosdót. De­ minek is soroljuk tovább. Is- S­merjük mi is az ilyen vendé- _ geket, találkoztunk velü­k. § Rájuk, sajnos nem mondhat-­ juk: kulturális környezetben,­­ kultúráltan élnek. Pedig id­­e illene. •­ SZOLLÁR GYÖRGY 2 Az idén több munkás jut el az üdülőkbe A törzsgárda szűkül, de még létezik Hasznois tapasztalatcsere Dr. Marius Kocot, a wrcla­­vi Állatorvosi Főiskola élel­miszeripari higiénés tanszé­kének adjunktusa négy hetet töltött hazánkban. Ez idő alatt az élelmiszeripar egészségügyi ellenőrzésének és higiénikus helyzetének vizsgálatával fog­lalkozott­­ . Tapasztalatairól az ÉDOSZ- központ székházában 1959. jú­nius 30-án számolt be a szak­emberekből álló meghívott hallgatóság előtt. Előadásában ismertette a lengyelországi és magyaror­szági élelmiszeripar helyzeté­nek összehasonlító adatait. Megítélés szerint a húsipar egységes ellenőrzése Len­gyelországban jobban kiépí­tett, mint nálunk. Nagyobb számú az ellenőrzéseket vég­ző állatorvosi személyzet, akik a levágott állatok egész­ségügyi ellenőrzését végzik, sokkal többet foglalkoznak a trichinózis ellenőrzésével is, mint nálunk. Vágóhídjaik gépesítése is előrehaladottabb a miénknél. Tejiparunk viszont felül­múlja a lengyelországit. Ezt elsősorban a magyar tejipar hagyományainak és a jól kép­zett szakmai kádereknek tu­lajdonítja. A miénkhez ha­sonló tejipari technikum Len­gyelországban nincs. Az előadás és a hozzászólá­sok élénken tanúsították: a tapasztalatok és vélemények kicserélése komoly mértékben­ hozzájárul az ipar egészség­ügyi vonatkozásainak fejlődé­séhez. Rendkívüli hasznos len­ne, ha a kapcsolat a továb­biakban is megmaradna és a közös érdeklődéssel kísért kérdések tárgyalására máskor is lehetőség lenne.­­ Dr. Gáspár Béla Már korábban kellett volna... A Győr megyei Területi Bi­zottságunk az ipari tanulók helyzetét vizsgálta a Kapu­vári Vágóhídon. A vizsgálat alkalmával a 21 tanulóból csak hatot-hatot talált­­ az üzemben. Keresték a hiányzó tizenötöt. A bentlévők ugyan félve, de elmondták, hogy azok most pihennek, mert az éj­szaka dolgoztak. Ugyanis ba­conszállítás volt, túlórázni kellett, s ez alól náluk az ipa­ri tanulók sem mentesek. De megszokták ők már ezt, hi­szen hetenként előfordul. S ezután szóvá tették a töb­bi furcsaságot is. Például, hogy őket segédmunkára, edények tisztogatására, ide­­oda cipekedésre stb. használ­ják. Ha szakmunkán akarnak dolgozni, pl. csontozni, mun­kaidő után bentmaradhatnak és akkor ezt is szabad csi­nálni. Az ipari tanulók mun­karuhája nem megfelelő, a ci­­pekedéstől vállukon, mellükön szakadozott, felülfoltozott. Ez­ek után nem meglepő, hogy a harmadik évet végző ta­nulók a vizsgán elméleti anyagból jól megállják­ a he­lyüket, gyakorlati vizsgánál viszont szükség volt a vizsga­­bizottság némi kis jóindulatá­­ra, hogy átengedje őket. S az új segédeket a brigádok tag­jai most nem szívesen fogad­­­ják maguk közé. Helyes, hogy a TB ülésének napirendjére tűzte a törvény­­sértő dolgozókat és felelősség­­re vonta a mulasztókat. Miért kapott kevesebb fizetést Haaz Henrikné A közelmúltban a dolgozók munkabér besorolását ellen­őriztük a Paksi Sütőipari Vállalatnál. Kitűnt, hogy Haaz Henrikné takarítónő munka­bérét havi 750 forintban álla­pították meg, amely eltér az érvényben lévő rendelkezé­sektől. Ugyanis az élelmezés­­ügyi miniszter 42/19577. szá­mú utasítás előírja, hogy a takarítónők besorolása 800— 900 forintig terjedhet. Ha az elvtársnő tudva erről, több­ször kifogásolta a vállalat eljá­rását, de hasztalan. — Vajon miért nem rendez­ték a besorolást? — kérdeztük a vállalat igazgatóját, Juhász elvtársat és Mészáros Ferenc, né bérelszámolót. Amazok vállat vontak. Az igazgató elvtárs azzal magyarázkodott, hogy ő még csak egy éve van a vállalatnál! A munka­ügyis hallgatásából pedig ar­ra következtettünk: nem vett annyi fáradságot, hogy a be­sorolásnál kapcsolatos rende­letet alaposan áttanulmá­nyozza. Haaz Henrikné most már az utasításnak megfelelően kapja fizetését. A vállalatnak — mivel a dolgozót törvény­telenül megkárosította — a rendelet hatálybalépésének az időpontjáig visszamenőlegesen meg kell fizetni, a törvényte­len és a jelenlegi besorolás közötti különbözetet. Az eset tanulságul szolgál­hat. Nemcsak a Paksi Sütői­­pari Vállalat vezetőinek... Sz A. Üzemi balesetbiztosítás Az üzemi balesetbiztosítás kifejezetten szociális juttatás, hasonló ahhoz a sok egyéb szolgáltatáshoz, amelyet népi demokratikus államnak a dol­gozóknak nyújt. Az üzemi bal­esetbiztosítás ugyanis nem „üz­let". A felszabadulás előtt a kapitalista biztosító csak igen ritka esetben és akkor is csak­­ felemelt díjtételek mellett fog­lalkoztak ilyen fajta biztosí­­­ tások kötésével. Az Állami Biztosítót viszont azért hívta életre a munkáshatalom, mert ezzel is a dolgozók érdekeit kívánta szolgálni. Milyen esetekre nyújt fe­dezetet az üzemi baleset­­biztosítás? Térítésben részesül a bizto­sított balesetből eredő halál, maradandó rokkantság és mú­­lékony munkaképtelenség ese­tén 25 000 Ft, részleges rok­kantság esetén pedig a 25 000 Ft megfelelő hányada kerül kifizetésre. Ezen kívül minden alkalom­mal 400 Ft térítés jár, ha a dolgozót a baleset következté­ben csonttörés vagy repedés érte, vagy egyéb baleseti sé­rülésből kifolyólag legalább 23 napig táppénzes állomány­ban volt.­­ Persze mindez nem csak üze­­mi baleset esetén jár. A biztosítás bármikor, bár­hol, tehát otthon, utcán, sport vagy kirándulás stb. közben előforduló baleset­re egyaránt érvényes. A balesetbiztosítás szolgálta­tásai teljesen függetlenek az SZTK szolgáltatásoktól. A biz­tosítás díja havonta 4 Ft, egyes veszélyesebb iparágak esetén 8 Ft. A szakszervezet és a munka­­védelmi szervek fontos felada­ta, hogy mindent megtegye­nek a balesetek megelőzésé­re. A bajbajutottakon azonban segíteni kell. A balesetbiztosítás a legnehe­zebb napok idején siet a dol­gozó segítségére. Ezért helyes, ha az üzemi balesetbiztosítást elterjesztjük. Fogadónapok Szakszervezetünk Központi Vezetősége Elnökségének tag­jai a következő üzemekben­­ tartanak fogadónapot július­ban:­­ Anderkó Zoltán, Újpesti­­ Húsipari Vállalat. Bertalan­­ István, Budapesti Dohányér­■ tékesítő Vállalat. Böjti Andor, ■ Élelmiszeripari Kutató Intézet, > Bokor János, Karcagi Sütőipari­­ V. Csanádi József, Kaposvári­­ Cukorgyár, Csutorka Lajos, ■ Lágymányosi Dohánygyár,­­ Deli Gyula, Kaposvári Sütő­­­­ipari V. Farkas Gyula, Pápai [Sütőipari V. Gábor Imréné,­­ Fővárosi Ásványvízüzem.­­ Gyárfás Anna, Erjedésipari V. Signácz Lajos, VIII. ker. Sütő­­i­­pari V. Karakas László, Buda­­­­pesti Sertésvágóhíd. Kar Lász­­­­ló, Szolnoki Sütőipari V. Kesz­­­­ler József, Malomszerelő és­­ Gépjavító V. Krinizs Károly, [ Élelmiszeripari Gépgyár. Lő­■ rinczi János, Debreceni Tej­­­­ipari V. Nádas Ilona, Vasme­­­­gyei Húsipari V. Palkó Lajos­­­­né, Pécsi Húsipari V. Piószegi • Sándorné, Malomipari SE,­­ Nyíregyháza. Pócz Nagy Já-­­­nosné, Szegedi Paprikafeldol­­­­gozó V. Pusztai Aladár, Buda­­­­pesti Szesz- Élesztő és Likőr­­ gyár. Róth András, Elida­­ Szappangyár. Suska Ferenc,­­ Nyírbátori Dohánybeváltó V.­­Schubert Teréz, Mirelité Kon­■­zervgyár. Száraz István, Buda­­­­pesti Csokoládégyár. Técsi­­Gyula, Kávészeripari V. Varga­­ Lajos, Budafoki Borforgalm. •V. Váradi Dezső, XIII. ker.­­Sütőipari V. Wiener Ferenc,­­Budapesti Lóhúsüzem.

Next