Élelmezési Dolgozó, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Több felelősséget a dolgozók védelméért tít BV ífi­t­ái­ azóta hogy pártunk és kormá­nyunk a szakszervezetekre bízta a munkavé­delem felügyeletét. E megtisztelő feladatot a szakszervezeti társadalmi aktívák, s a dolgo­zók ezreinek bevonásával sikerrel végeztük, ami megmutatkozott a munkahelyek bizton­ságosabbá tételében, a dolgozók nevelésében és abban az anyagi támogatásban, amit az állam és a szakszervezetek e célra fordítottak.­­ Az Élelmezésügyi Minisztérium a most lezárt hároméves terv első két évében munkavédel­mi és egészségügyi célokra közvetlen mintegy 31 millió forintot fordított. Ugyanakkor mű­szaki fejlesztésre, ami közvetve segítette elő a dolgozók munkabiztonságát, a nehéz fizikai mun­ka megkönnyítését, igen nagy összegeket fordítottunk. Az anyagi eszközök önmagukban nem érhe­tik el a kívánt eredményt. Ezt felismerve az ÉDOSZ elnöksége és az élelmezésügyi mi­niszter a múlt év elején felhívással fordult a vállalatokhoz, szakszervezeti bizottságokhoz és a dolgozókhoz, hogy közös erőfeszítéssel, összefogással fokozzák tovább a munkavéde­lemben elért eredményeket. A felhívás alap­ján úgyszólván minden vállalat tervet dolgo­zott ki a munkavédelem és balesetelhárítás fejlesztésére. Ezen túlmenően több irányú szervezeti agitációs és propaganda intézkedés történt Mffidstck ellenére SSIlHIS nemhogy csökkent volna a balesetek száma, hanem ellenke­zőleg, emelkedett, 1959. évhez viszonyítva a balesetek száma a múlt év november 30-ig 15,2 százalékkal, a kiesett munkanapok száma pedig 15,9 százalékkal emelkedett. A balesetek száma különösen a konzerv-, hús- és söriparban emelkedett, s az élelmezési ipar össz balesetének 59,6 százaléka e három szak­mában fordul elő. A húsiparban az emelke­dést a tanácsi vállalatoknál nagy számban előforduló balesetek okozták. Több iparágban és vállalatnál javulás mutatkozik, amit a műszaki intézkedések és a dolgozókkal való helyes foglalkozás segített elő. Hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk szükséges, hogy a szakszervezeti bizottságok többet foglalkozzanak a műszaki vezetőkkel, akik a biztonságos munkakörülmények megte­remtéséért folyó harc fontos tényezői. A mű­szaki vezetőkön igen sok múlik. A szakszer­vezeti funkcionáriusok agitációs tevékenysé­gének oda kell hatni, hogy megváltozzon az a szemlélet, amely egyes gazdasági vezetők gondolkodásában jelentkezik, mely szerint: a balesetek természetes velejárói a termelés­nek. Javítani kell a nevelőmunkát­ a dolgozók körében is. Sok balesetet okoz még iparunk­ban a „legénykedés”, az ittasság és a felelőt­lenség. Az ilyen hibákat sajnos az üzemek­ben és a vezető szervekben nem veszik eléggé komolyan. Sok üzemben nem tartják meg a kötelező biztonsági havi szemlét, másutt felü­letesek, az előforduló balesetek után pedig túlságosan liberális a felelősségrevonás, lazult a­z ellenőrzés. A nevelőmunka súlyos hiányossága, hogy nem ismertük fel azt, hogy a fiatalokkal és új dolgozókkal többet kell foglalkozni. Erre vall az is, hogy az élelmezési iparban előfor­duló balesetek 43 százaléka az egyéves mun­kav­iszonyt el nem érő dolgozóknál fordul elő. A munkavédelemmel való foglalkozás igen szép hivatás, de ezen túlmenően minden ve­zetőnek és dolgozónak erkölcsi kötelessége is, hogy óvja munkatársát, az üzemben, munka­helyen előforduló veszélyektől. jelenlegi helyzetből kiindulva négy területen kell hatékony intézkedéseiket tenni:­­ Javítani kell a vezetőkkel és a dolgo­zókkal való kapcsolatot és a szakszer­vezeti szerveknek rendszeresen be kell szá­­moltatniok azokat a vezetőket, akik nem tet­tek eleget a miniszter és a szakszervezet el­nöksége felhívásának, és következetesen nem alkalmazzák a felelősségrevonást­ a mulasz­tókkal szemben.­­ A szakszervezeti bizottságok időközön­ként tűzzék napirendre a termelési kér­dések mellett a munkavédelemmel való fog­lalkozást is, különösen azon üzemekben, ahol stagnál, vagy növekszik a balesetek száma. O A szakszervezeti szervek szakmai és po­litikai felkészültségükkel segítsenek a gazdasági vezetésnél és a dolgozóiknál leküz­deni a helytelen szemléletet, ami sok baleset­nek az előidézne. O A szakszervezeti bizottságok hassanak oda, hogy a munkavédelmi őrségeket az üzemekben megszervezzék, s ennél a mun­kánál támaszkodjanak a szocialista brigádok tagjaira és azokra, akik eddig is sokat tettek annak érdekében, hogy dolgozótársaikat óvják a balesetektől. Munkánk e téren csak akkor lehet eredmé­nyes, ha a szakszervezeti, gazdasági vezetés és a dolgozók tömegei egységesen tevékenyked­nek a biztonságos munkakörülmények meg­teremtéséért. Arnold Sándor Kongresszusunkon tették szóvá - válaszolunk Szakszervezetünk IV. kong­resszusán több hozzászóló fog­lalkozott a túlórázás helyzeté­vel. Kifogásolták, hogy a sütő­iparban, főleg a hét végén, so­kat túlóráznak, s helyenként előfordul még „fekete” túlóra is. Az élelmezési iparban a ta­nácsi iparon kívül az 1959. év három negyedévében 2 millió 181 ezer túlórát használtak fel, míg a múlt év azonos idő­szakában 1 millió 815 ezer órát használtak fel, a csökkenés tehát 17 szá­zalék. Az egy főre eső túl­óra 7,1 órával kevesebb. Jelentősen csökkent a túlóra a konzerv-, a hús- és a malom­iparban. Vannak olyan ipar­ágak, mint például a sütőipar, ahol a hét utolsó napjaiban még mindig elkerülhetetlen a túlóráztatás. Ugyanez a hely­zet néhány tanácsi húsipari vállalatnál is, ahol egyenetlen az élőállat-beérkezés, s a helyi ellátás érdekében azt a hét vé­gén fel kell dolgozni. Szakszervezeti bizottságaink, szakszervezeti aktivistáink so­kat tehetnek a túlórák csök­kentése terén. A szakszervezeti bizottsá­gok a túlórabizonylatokat ne írják alá automatiku­san, hanem minden eset­ben gondosan vizsgálják meg annak szükségességét. Túlmunkát, csak bizonylattal lehet elrendelni és azt a cso­portvezetőnek, brigádvezető­nek — ahol ilyen nincs, ma­gának a dolgozónak — a mun­ka megkezdése előtt kell kiad­ni. A dolgozót túlmunkáért túlóradíjazás illeti meg. A dí­jazás pihenőidővel nem vált­ható meg. Olyan dolgozók részére, akiknek munkakörében rend­szeresen megismétlődő idő­szakos munkatorlódás fordul elő — bérelszámolók, könyve­lők satöbbi —, a túlmunka el­kerülése érdekében a vállalat igazgatója a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben a ren­des havi munkaidő-kereten belül egyenlőtlen munkaidőt állapíthat meg. Erre lehetősé­get ad az MT­­V. 60. §-a. Az egyenlőtlen munkaidő­beosztásban dolgozó napi munkaideje — azokon a napo­kon, amikor dolgozik — négy óránál kevesebb és tizenkét óránál több nem lehet. A munkaidő-beosztást lehe­tőleg úgy kell megállapítani, hogy egy-egy osztályon, cso­porton belül az egyenlőtlen munkaidővel foglalkoztatott dolgozók naponkénti munka­ideje azonos legyen. A tárgyhónapra vonatkozó munkaidő-beosztást az előző hónap 25. napjáig az érintett dolgozókkal írásban, vagy hir­detmény útján közölni kell, azt azonban a hó folyamán megváltoztatni nem szabad. A XI—XXII. kerületi Sütőipari Vállalat dolgozói tevékeny társadalmi munkával segítették a kerületükben épülő új vásárváros mielőbbi felépítését. Az ÉDOSZ elnökségének megbízásából 1960. decembe­rében 10 napot töltöttem egy delegáció tagjaként a Bulgár­­ Népköztársaságban. Delegá­lt­­ónk feladata a bolgár élel­­­­mezési dolgozók élet- és mun­­­­kakörülményeinek tanulmá­­­­nyozása volt. A tanulmány so­­­­rán az ország több városát,­­ élelmezési üzemét néztük­­ meg és gyűjtöttük össze ta­­pasztalatainkat. Az országban­­­ ­ kétezer kilométer utat­ ­ tettünk meg és volt alkal­­­­munk beszélni szakszervezeti­­ funkcionáriusokkal, üzemi bi­­­zalmiakkal és dolgozókkal.­­ Utunk során a bolgár dolgo­­­­zók mindenütt nagy szeretet- t tel fogadtak és minden segít- Z séget megadtak részünkre,­­ hogy minél többet lássunk és­­ tapasztaljunk, megismerjük a munkájukat, a szocializmus Z építéséért vívott harcukat.­­ Az élelmezési ipari üzemek­­ közül egész sor modern, jól Z felszerelt és gépesített üzemet Z tekintettünk meg. Ilyen volt­­ például a Pleven­ i állati ta- Z kormányokat feldolgozó üzem, Z mely a legmodernebb techni-­­­kai fejlődést figyelembe véve­­ épült. Az üzemre jellemző a­­ nagyfokú tisztaság, a jól szer­­­­vezett munka és az anyag­­i mozgatás teljes gépesítése. Itt a dolgozók már valóban csak­­ a gép munkájának ellenőrzé­­­­sét végzik, könnyen és higiéni-­­ kies körülmények között. A­­ baleseti veszélyt okozó mun- Z kakörülmények teljesen ki­­ vannak küszöbölve. Az aktí- Z vák egész sora segíti a dolgo­zzók között végzendő nevelő és Z felvilágosító munkát. Az üze- Z mi bizottság és a vállalat ve- Z zetősége ez évben a vállalat­­ dolgozói részére üdülőt épít- a tét, ahova a családtagokat is el­­ lehet vinni.­­ Utunk során megnéztünk­­ még bor-, cukor-, hús- és sör­ Minden üzemre jellemző a dolgozók nagyfokú egészség­­védelméről való gondoskodás. Minden üzem rendelkezik külön orvossal, orvosi rende­lővel és szakrendelővel. Külö­nösen tetszett delegációnknak a Plovdiv-i dohánygyár orvosi rendelője, valamint kórháza, ahol több szakorvos nemcsak a betegségek gyógyításával foglalkozik, hanem kutatáso­kat folytatnak a szakmai be­tegségek, illetve megbetegedé­sek kiküszöbölésére. A nagy­fokú egészségügyi ellátásra jellemző, hogy az üzemorvosi rendelőkön és kórházakon kí­vül az üdülők is rendelkeznek orvosi rendelőkkel. Munkavédelem terén a szakszervezeti központok és a területi bizottságok nagy mun­kavédelmi felügyelői aktíva­hálózatot foglalkoztatnak, akik őrködnek a dolgozók munka­­biztonságán. A bolgár elvtár­sak egész sor példát mondtak el arra, hogy mikor és milyen esetekben állítottak le üzemet, mivel ott a dolgozók bizton­sága veszélyeztetve volt. A szakszervezetek által leállított üzemeket az iparfelügyeleti szerv sem indíthatja be addig, amíg a felfedett munkavédel­mi hiányosságokat nem javí­tották ki. Minden egyes üzemrésznek van egy-egy szakszervezeti munk­avédelmi aktívája. A dolgozók által felvetett mun­kavédelmi hiányosságokat a szakszervezeti aktíva viszi az üzemi bizottság elé, majd az üzemi bizottság a vállalat igazgatója felé, aki legtöbb esetben a kisebb mérvű hiá­nyosságot azonnal kijavíttatja, vagy a nagyobb jelentőségű beruházást, felújítást igénylő munkavédelmi hiányosságok kijavítására intézkedést tesz határidő és felelős megjelölé­sével. A szakszervezet munkája a termelésen túlmenően főleg a dolgozók egészségvédelmére, valamint munkavédelmére irányul, s ebben az üzemek aktívahálózatára támaszkodik. A bolgár dolgozók saját problémájukon túl figyelem­mel kísérik a többi népi de­mokratikus ország fejlődését is. Rólunk magyarokról külö­nösen nagy szeretettel emlé­keznek meg mindenütt. Ez ért­hető, hiszen történelmünk sok esetben közös volt. Nagy tiszteletben tartják Kossuth emlékét Kolarovgrád­­ban, ahol külön múzeumot lé­tesítettek abból a házból, ahol néhány hónapos emigrációját töltötte. Most is nagy figye­lemmel kísérik szocialista ha­zánk fejlődését. Utunk a kétezer kilométeren át igen változatos volt. A Bal­kán-hegység szerpentin útjait hatalmas szakadékok, kis he­gyipatakok teszik még válto­zatosabbá. Ezeknek a hegyipa­takoknak vizét a bolgár dol­gozó nép villamosenergia-termelésre használja fel és egymás után építik a kisebb-nagyobb vízi­erőműveket. A táj természeti adottsága szemet kápráztató. Három hegycsúcson épült Tir­­novo az ország első fővárosa, mely rengeteg történelmi em­léket őriz a török időkből. A Balcán-hegységet elhagy­va a Fekete-tenger partjára értünk, itt vannak a leghíre­sebb fürdők. A bolgár dolgo­zók itt üdülnek. Utunk végül a bolgár alföl­dön vitt keresztül, ahol öntö­zéses kertgazdálkodások egész sorát láthattuk. Perouchiiza községben megnéztünk egy termelőszövetkezetet. A mun­ka nagyobb részét gépekkel végzik. De a szövetkezeti dol­gozók művelődéséről sem fe­ledkeztek meg, nagyon szép kultúrház áll a tagság rendel­kezésére. Amit Bulgáriában láttunk, tapasztaltunk mind azt bizo­nyítja, hogy amióta a dolgo­zók saját maguk vették kezük­be sorsuk irányítását, óriási léptekkel haladnak előre. Kulcsár Mátyás Bulgáriai úti jegyzetek üzemet és vállalatot is. dohányfeldolgozó Trenovói városrész ,fásképsett tili­ti­­stakkal. - - Közel fél éve új igazgató került a II. kerületi Sütőipari Vállalathoz. Az első hetek az új munkaterület és munkatár­sak megismerésével teltek el. Angyal elvtárs — az új igaz­gató — azonban érezte, hogy hiába vanna­k meg gazdasági munkájában a segítőtársai, a telepvezetők, osztályvezetők, s jó szakmunkások, mégis hiány­zik valami. Ekkor leült Mol­nár elvtárssal —, a szakszer­vezeti bizottság titkárával —, s kérte a szakszervezeti aktí­vák segítségét, támogatását munkájához. Ekkor derült ki, hogy a 13 fős szakszervezeti bizottság bizony nagyon meg­fogyatkozott. Az első lépés az volt, hogy a szakszervezet által beindí­tott egyhónapos termelési tan­folyamra ellküldték Klein Bé­lát, a szakszervezeti bizottság termelési felelősét. Ezt köve­tően az SZB póttagjaival, majd kooptálással 11 főre ki­egészítették a szakszervezeti bizottságot, így lett a több mint tíz éve bizalmi. Kovács József, a szakszervezeti bizott­ság bérfelelőse. Hogy munká­ját jól el tudja végezni, Ko­vács elvtársat is javasolták az egyhónapos bértanfolyamra. Az üzembe kintjárva meg­kérdeztük Klein és Kovács elvtársaikat: érdemes volt-e a tanfolyamra elmenni, mit adott számukra az egyhónapos tanulás? — Én közel két éve vagyok termelési felelős, de ténylege­sen csak ezen a tanfolyamon tudtam meg, hogy mi is a fel­adatom — mondja Klein elvtárs. — Eddig talán éppen ezért, mert kevés SZB-tag dolgozott, foglalkoztam min­dennel, ami éppen jött, akár sport, akár kultúrmunka volt az, de éppen a saját reszor­tom volt, amivel a legkeve­sebbet. Ez abból adódott, hogy nem is nagyon tudtam mit kell tennem. Most már úgy érzem, tudom mi a feladatom, s ehhez a tanfolyam segített hozzá. Most foglalkozunk az ez évi munkaverseny feltéte­leinek kidolgozásával, hogy az valóban szocialista vetélkedés legyen dolgozóink között. Rendszeresen havonta értékel­jük a most folyó munkaver­­senyt, ami elsősorban a jobb minőség, fajlagos anyagfel­használás és az üzemi tiszta­ságra irányul. Ezeket az érté­keléseket a dolgozók már vár­ják, igénylik- Bízom abban, hogy az elkövetkezendő idők­ben nálunk is lesznek szocia­lista brigádok, s dolgozóink versenylendülete a vállalat egész gazdasági mozgalmi munkáját viszi előbbre. — Én nagyon sokat tanul­tam a bérfelelősi tanfolyamon — mondja Kovács elvtárs. — Nagon tetszettek az előadások. Legjobban Lakatos elvtársé, aki a „kereskedelmi árak ki­alakulásáról” beszélt. Hát bi­­­zony az előadás befejezésekor mi hallgatók úgy éreztük, hogy ebből nem értünk sem­mit. S akkor Lakatos elvtárs egyenként mindenkit kihí­vott a táblához, s ott gyakor­­lati példákkal magyarázott. — Szerettünk volna még az újítási és sport tanfolyamra is küldeni elvtársaikat, de saj­nos, nem kaptunk rá keretet — veszi át a szót Molnár elvtárs. — Csak most érzem, mennyivel könnyebb így a munka, ha nem ketten-hár­­man végezzük, hanem a fel­adatokat az egész szakszerve­zeti bizottság kollelktív össze­fogással, nagyobb hozzáértés­sel hajtja végre. Mikor elbúcsúztunk Angyal elvtárs megjegyezte:­­ remé­lem jövőre is indít a szakszer­vezet reszorttanfolyamokat, mert még szeretnénk néhány aktívát iskolára küldeni. Még úgy is vállaljuk — mondja ne­vetve, ha nekünk kell fizetni, mert én úgy érzem megéri. NI. I. Hírek a francia élelmezési dolgozók életéről A FRANCIA KÖLTSÉGVE­TÉS nagyarányú emelkedése, nagyrészt a dolgozók terhére történik. Ennek az oka főleg az algíri háború és nem azok a demagóg kijelentések, me­lyeket a De Gaulle és övéi az állandó fenyegetéssel együtt tesznek. 2000 milliárdot sza­vaztak meg katonai célra, amely a költségvetés 32 szá­zaléka. A szakszervezet és az általa vezetett tömeg most már világosan lát. A KÜLÖNFÉLE SZAK­­SZERVEZETI egyesülések fel­hívására egy sor szakmában munkabeszüntetések voltak. Párizsban és környékén ered­ményes tiltakozások voltak a háború beszüntetésére és a dolgozók jogainak megvédésé­re. Több helyen fizetésemelést is értek el. A szakszervezet egyre erősödik és az általa elért eredmények egyre növe­kednek, illetve számosabbak. A TÉSZTAIPARBAN az el­múlt hét év alatt 10—15 nagy­vállalat elnyelte a kis- és középvállalatokat és hatalmas pénzügyi erő lett. A gyárak berendezései modernebbek lettek, ugyanakkor a munka intenzitását a végletekig fo­kozták és 7 év alatt 3 ezerrel csökkent a dolgozók száma. A szakszervezet benyújtotta a dolgozók követeléseit a mun­kaadók felé. SÖR- ÉS MALÁT­AIPAR­BAN rosszabb az idei termés és az értékesítési lehetőség, mint volt. A tulajdonosok el akarják bocsátani a dolgozó­kat és bércsökkentést irányoz­tak elő. EGY HÉT ALATT 23 TER­MÉKNEK, ezen belül a hús, kenyér és sütemény árának drágulása következett be. A kormány az áremelést az idei szárazsággal igyekszik magya­rázni. Tényleges ok azonban a katonai kiadások állandó növekedése. A dolgozók egy­ségbe tömörülve harcolnak jo­gaikért, így tettek a malom-, hűtő-, húsipari dolgozók is. A harc eredménye mindössze 3-4 százalékos esetenkénti béremelés, ugyanakkor kimu­tatható, hogy a malomtulaj­donosok mintegy 18 milliárd, a tésztaiparosok 37 milliárd többletbevételre tettek szert. A szakszervezet további har­cokra hívja fel az ipar min­den dolgozóját, mert csak így tudnak harcolni a nagytőke ellen. A TEJÜZEMEK TULAJ­DONOSAI a tejáremelkedés­ről úgy kívánják a figyelmet elterelni, hogy a dolgozók jo­gos bérköveteléseit hangoztat­ják, azonban nem telj­esí­tik a munkások kérését és a saját jövedelmük 44 százalékos emelkedése mellett a 15 szá­zalékos béremelést nem adják meg.

Next