Élelmezési Dolgozó, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ A világkongresszuson voltunk ÍGÉRETEMHEZ HÍVEN a ■* szakszervezetek V. világkongresszusán szerzett élményeimről szeretném tájékoztatni a magyar élelmezési dolgozókat. A beszámolókról, s határozatokról — mivel ez igen terjedelmes anyag — úgy gondolom, részletes tájékoztatót ad ki a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A magyar szakszervezeti delegáció december 2-án érkezett meg Moszkvába, ahol ünnepélyesen fogadtak minket. A Budapest Szállóban helyeztek el. Már az első estére kész program várt. Megnéztük a Hattyúk tava című balettet. Másnap délelőtt a szovjet szakszervezetek fejlődéséről készített kiállítást, délután pedig az Obrazcov Bábszínház műsorát tekintettük meg. December 4-én kezdődött a kongresszus, melyen 97 országból 958 küldött, megügyelő és vénáig vett részt, akik 142 millió dolgozót képviseltek. Ezek közül közel 120 millió tartozik a Szakszervezeti Világszövetséghez. Mint érdekességet említem meg, hogy mindössze 26 országból voltak nőküldöttek, s számuk is igen csekély volt: 92. Az élelmezési és dohányipart 33-an képviselték. Igen nagy hatással volt rám az a lelkesedés, amelylyel a tőkés gyarmati és függő, valamint a gyarmatosítás alól már felszabadult országok dolgozóinak képviselői az SZKP új programtervét fogadták. A felszólalók közül mindenki foglalkozott ezzel a történelmi dokumentummal. Percekig dübörgött a taps, amikor Hruscsov elvtárs a tanácskozóterembe lépett. Beszédét a küldöttek határtalan lelkesedéssel fogadták és mindannyian egyetértettek azzal, hogy a békéért, a szakszervezeti mozgalom egységéért harcolni kell. A kongresszus december 15-én fejezte be munkáját. A záróünnepély a 15 ezer személyt befogadó Luznyiki Stadion Sportcsarnokában volt, ahol számos moszkvai dolgozó szólalt fel, s köszöntötte a Szakszervezeti Világszövetséget, a kongresszus küldötteit. A záróünnepély kultúrműsora is a népek barátságát, öszszefogását fejezte ki. A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK vezetői mindent elkövettek hogy a delegációk munkájuk mellett jól is érezzék magukat és megismerkedjenek a szovjet nép életével. Autóbusz-körsétán megtekintettük Moszkvát, a Nagyszínház művészeinek előadásában megnéztük a Párizs ■ángjai című balettet. Voltunk a Lenin Mauzóleumban, a Panoráma moziban, utaztunk a metrón, melynek minden állomását külön-külön megcsodáltuk. Meglátogattunk egy textilkombinátot, ahol külön kultúrotthonuk van a gyermekeknek, felnőtteknek és az öregeknek. A gyár dolgozóinak gyermekei napközben — iskola után — itt töltik el idejüket. Van könyvtár, játszószoba, s számos szakkör, melyeknek száma szinte felsorolhatatlan. Hogy csak néhányat említsek: varró, modellező, festő stb. Van kis satupad, gép, mely mind azt van hivatva biztosítani, hogy a gyermekek szórakozva tanuljanak. Szakképzett nevelők, tímárok foglalkoznak itt a gyermekekkel. A gyár öreg, régi dolgozóinak otthont építettek. Itt laknak azok akiknek nincs senkijük, illetve nagy a családjuk, az üzem kollektívája. Amikor ott jártunk, a gyár dolgozói, a gyerekek s az öregek is a fenyőfaünnepélyre készültek. A metróépítők kultúrotthonában kis pionírok köszöntöttek, s mindegyikünknek egy-egy kis fehér galambot adtak át emlékül. Számos fogadáson vettünk részt. Legjelentősebb volt az SZVSZ és a szovjet kormány vezetőinek közös fogadása a kongresszusi palotában, melyen megjelent Hruscsov elvtárs is a feleségével, aki, amikor meghallotta a magyar beszédet, asztalunkhoz jött, szívélyesen elbeszélgetett velünk, s mint mondotta, nagyon jól érezte magát társaságunkban. A kongresszust követő napokban a delegációik a Szovjetunió különböző városaiba utaztak el néhánynapos pihenésre. Mi Kijevbe mentünk, ahol 3 napot töltöttünk. Itt is nagy szeretettel fogadtak, már a pályaudvaron virágcsokrokkal vártak. Az első nap megnéztük a város nevezetességeit voltunk múzeumban, s megtekintettük a mezőgazdasági kiállítást, este a cirkusz műsorát. Másnap meglátogattuk „A kommunista munka gyára” büszke címet viselő Kijevi Elektromoskészülékek gyárát. A munkatermekben ragyogó tisztaság, függöny, virág mindenütt. Az óvodában a kicsinyek külön műsorral vártak, énekeltek, szavaltak, táncoltak, s amikor elbúcsúztunk tőlük, egy kis csöppség babát adott át hogy ezt ő küldi a magyar gyerekeknek. Este a kultúrotthonban ismét találkoztunk az üzem dolgozóival, akik velünk együtt részt vettek a tiszteletünkre rendezett kultúrműsoron. C1 ELEJTHETETLEN három " hét volt. Megpróbáltam röviden elmondani élményeimet. Mindazt, amiben részünk volt, a sok figyelmességet, kedvességet és szeretetek soha nem fogom elfelejteni. Sovánka Lászlóné A magyar szakszervezeti delegáció ellátogatott Kijevbe is. A képen küldöttségünk városnézés közben A kubai szakszervezetek I. szocialista kongresszusa 1961. november 26—27—28- án tartották a Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének XI. Kongresszusát, melyet a kubaiak I. Szocialista Kongresszusnak neveztek el. A kongresszus előtti napokban fejeződtek be a szakmai kongresszusok, köztük a legnagyobb és legjelentősebb a Kubai Cukoripari Dolgozók Kongresszusa, amely 300 ezer cukoripari dolgozó képviseletében tanácskozott. A cukoripari kongresszuson is részt vett a magyar SZOT- delegáció. Horn Dezső elvtárs tolmácsolta a magyar élelmezési és cukoripari dolgozók baráti üdvözletét. A kongresszus vitái, jelszavai és a hozott határozatok híven tükrözték, hogy a kubai forradalom szocialista szakaszába lépett. Megváltozott a dolgozók viszonya a munkához, az államhoz, s a kubai nép hozzákezdett a szocializmus alapjainak építéséhez. Ezeken a kongresszusokon elfogadták többek között a szakszervezetek szervezeti szabályzatát, valamint az országszerte indítandó szocialista munkaverseny tervezettét. Az iparági szervezkedés alapján működő szakszervezetek felépítése hasonló a miénkhez. Minden üzemben, munkahelyen ezentúl üzemi szakszervezeti bizottság működik. 1962. január 1-én indult meg a tervgazdálkodás Kubában, a 4 éves gazdaságfejlesztési tervvel. A szakszervezeti kongresszusok a dolgozók előtt álló egyik döntő feladatként jelölték meg az 1962-es gazdaságfejlesztési terv maradéktalan teljesítését, ezen belül a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a termelés fokozását úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban. Ennek szolgálatába állítják a munkaversenyt, az újító és ésszerűsítési mozgalmat, a termelési tanácskozásokat, amelyeket szintén most honosítanak meg, valamint a dolgozók általános és szakmai tudásának fokozását. Az 1962-es évet a tervgazdálkodás évének nevezik a kubaiak. 1962. január 1. ugyanakkor fontos dátum azért is, mert a forradalom győzelmének ez a harmadik évfordulója. Érdekes pillanatot örökített meg a felvétel. Fidel Castro miniszterelnök a szakszervezeti kongresszus szünetében Horn Dezsővel, a SZOT titkárával beszélget NAGY ÖREGEINK: Sohasem teszem le a fegyvert ! 1945-ben mindössze heten voltak borosok a Budafoki Élelmezési Munkás Helyi Csoport tagjai. Vidéken is csak, egészen elenyésző számban találtunk bőriparban dolgozó szervezett munkást. Ha most megnézzük a statisztikát, azt látjuk, hogy 5287 szervezeti dolgozó van a bőriparban. Vajon kik voltak azok, akik először érezték az összefogás erejének szükségességét, akik rávezették a bőripari munkásokat a szervezett munkásokhoz vezető útra. Szamosvölgyi Antal 1919- ben fegyverrel védte a Tanácsköztársaságot, akkor ismerkedett meg a szakszervezeti mozgalommal. A borosoknak azonban a Tanácsköztársaság bukása után semmilyen szervezete nem volt. Úgy érezték, szétszórtságuk és munkakörülményeik miatt nincs is erejük ilyen szervezet létrehozására. 1945-ben elmentem az ÉMOSZ vezetőihez, és elmondtam: ,,A Tanácsköztársaság alatt mi borosok a sütőmunkásokkal egy csoportoban dolgoztunk, megkértem, adjanak tanácsot, és segítsenek minket abban, hogy az élelmezési munkásokhoz csatlakozhassunk Ezután az ÉMOSZ vezetői rendszeresen kijártak Budafokra, segítettek szervezni, és így sikerült a sütőmunkások segítségével a boripari dolgozókat a szakszervezetbe beszervezni — emlékezik viszsza erre az időre Szamosvölgyi bácsi, így elmondva valóban nagyon egyszerűnek látszik. De akik ismerik az akkori nehézségeket, tudják, hogy a munka nem ment ilyen egyszerűen. A szervezés, agitálás, nevelés nehéz munkáját az első időben nagyon kevesen végezték. S ebben a munkában élen járt Szamosvölgyi bácsi. Nevét ott találjuk az első kollektív szerződésen is, melyet a Gyáriparosok Országos Szövetségével kötöttek a szervezett munkások. Időt, fáradságot nem kímélve dolgozott, szervezett, ismerték Budafokon nemcsak a boros-, de a sütőmunkások is. Meg is választották a helyi csoport elnökének. Tagja lett a szakszervezet központi vezetősége mellett működő felügyelő-, majd fegyelmi bizottságnak is A borüzemek államosítása után felelős gazdasági munkát bíztak rá, a budafoki borpincék vezetője lett. Innen került a MONIMPEX-hez, mint pincevezető. Fontos gazdasági munkája mellett mindig végzett szakszervezeti munkát. Ő a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, illetve csak volt, mert 1962. január 1- én nyugdíjba ment. — 10 éves korom óta dolgozom, s az utóbbi időben kicsit fáradtnak érzem magam. Úgy gondoltam, ideje pihenni menni, ezért kértem nyugdíjazásomat — mondja Szamosvölgyi bácsi. — Van egy kis családi házam, a kertet mindig a feleségem gondozta. Én nem igen értem rá neki segíteni. Most majd erre is több időm jut, s az én kedves, hűséges páromat megkímélhetem, s több időt tölthetek el vele, a gyermekeimmel és a hét unokámmal . Néha azért belátogat hozzánk a szakszervezetbe? — Hogy belátogatok-e? — mondja nevetve — hát igaz, hogy én nyugdíjba mentem, de csak a gazdasági munkámból, mert a mozgalomtól nem lehet, és nem is tudnék nyugdíjba menni. Az életben nekem két szenvedélyem volt, az egyik a családom, a másik a moz- galom. Nyugdíjaztatásommal mindkettőre ezután sokkal több idő jut. Most megyek a kerületbe, hogy megkér- I dezzem, milyen pártmunkát végezhetek. A munkásőrségiől sem szereltem le, 1919- ben is volt fegyverem, 1956- ban is, ezt a fegyvert meg élek, ki nem adom a kezemből. Úgy érzem, szép, tartalmas volt az életem, mert az emberek között éltem, dolgoztam, s ők szerettek engem. Ha elölről kezdeném, ismét csak azt tenni nem, amit egész életemben, mert amiről valaha csak 61- t modoztam, az most öregségemre boldog valósággá vált. Kívánjuk Szamosvölgyi bácsinak, hogy még nagyon sokáig éljen, és teljen öröme álmainak megvalósulásában, amiért ő is olyan sokat harcolt! ---------■ • ---------- Hamarabb jut el lapunk az olvasókhoz 192. január 1-től új rendszerre térünk át lapunk előfizetését illetően. A jövőben a szaklap előfizetőinek saját címükre küldjük meg az ,,Élelmezési Dolgozó”-t. Ezzel kapcsolatosan néhány technikai problémát kell megoldanunk, ehhez kérjük mind a megyebizottságok, mind az üzemi szakszervezeti bizottságok, mind pedig előfizetőink segítségét. Kérjük a lapra előfizetni kívánó dolgozóinkat, hogy a szakszer-vezeti bizalmiakon keresztül közöljék a szakszervezeti bizottsággal pontos lakcímüket, s azt, hogy félévre, vagy egész évre fizetik-e elő a szaklapot. Ennek megfelelően 3, illetve 6 forintot fizessenek be az üzemi szakszervezeti bizottságnak. Szakszervezeti bizottságaink gyűjtsék össze a jelentkezők névsorát és lakcímét, az előfizetési díjakat, s azt vidéken a megyebizottságnak, a fővárosban a budapesti bizottságnak küldjék meg. Megyebizottságaink ezeket összesítve az előfizetési díjakat szakszervezeti központunk csekkszámlájára fizessék be, a névsort és lakóenet pedig az „Élelmezési Dolgozók’ szerkesztőségének (Budapest, VI., Gorkij fasor 44.) 1962. január 25-ig küldjék meg. Mindaddig, amíg a névsor nem érkezik meg a megyebizottságoktól, az 1961-ben küldött példányszámot tekintjük megrendelésnek. Az egyéni előfizetés megszervezésére azért térünk át, mert szeret- t nénk ha olvasóink minél hamarább megkapnánk lapunkat. Ezzel a terjesztési móddal számításaink szerint kb. ffl.12 nappal korábban jut el a szaklap olvasóinkhoz. Ahol száztíz bizalmit választanak A BUDAPESTI KONZERVGYÁR több mint kétezer szervezett dolgozója készülődik a közelgő választásokra. Tizenhárom műhelybizottság vezetőségét választják újjá és 110 bizalmi tisztségéről döntenek. A szakszervezeti életnek erről a jelentős eseményéről Szamosi Miklós SZB-titkár a következőket mondta: — Jelenleg az előkészületeknél tartunk, de már kész az ütemterv. Január 20 körül tartunk egy összaktíva értekezletet, ahol a választás jelentőségét, politikai tartalmát és szakszervezeti formáját ismertetjük. Január végétől kezdődik a bizalmiválasztás. Nem számítunk nagy cserélődésre, mert a jól dolgozó bizalmiak — és a többség ilyen — nyilván továbbra is megkapják a tagságtól a bizalmat. — Ünnepélyes szakszervezeti taggyűléseken történik majd a műrhelybizottságok megválasztása, és ott döntenek arról is, kik képviselik a tagságot a küldöttértekezleten. Körülbelül március közepén tartjuk meg az SZB-választást. Jelenleg 19 tagja van az SZB-nek. Tudjuk nagy figyelem kíséri majd a küldöttértekezlet munkáját, s a hozzászólások segítik az egész tagság véleményét kialakítani. ADDIG SOK MUNKA VAN. Ott tartunk csak, hogy az SZB és a műhelybizottságok tudnak a választásról. De ez is jó, mert már jelezték nekünk, hogy néhány helyen, ahol a vezetés munkájával nem voltak elégedettek, arra készülnek, hogy megerősítik a műhelybizottságot. Összehajtja dossziéját. Szamosi Miklós, amelyen ez a felirat látható: „Választás". Még friss a fedőlap, még nem vastag a dosszié. Mire lezajlanak a választások és a szakszervezetnek mind a négyszáz aktívája elvégezte a feladatát, a dosszié is nyugalomba vonul. S ez jelenti kezdetét majd egy még jobb, még hatékonyabb sizakszervezeti munkának. Jó pihenést! a mikor e sorok megjelenni étek. Litványi Sándorné, a szakszervezet kiváló gazdasági vezetője már nyugdíjban lesz. Az Egri Dohánygyárba mér. 1921-ben, mint szivarkakészítő nő került. Kifogástalanul dolgozott. Jó munkája alapján bízták meg munkatársai Látva nyíliét szakszervezeti feladatokkal. Először 1947-ben, min■ bérfelelős, majd később, mini szakszervezeti elnök és 1950 től a szakszervezet gazdasági vezetőjeként működött. Az eltelt idő alatt sok volt a változás. Változtak a szakszervezeti vezetők, de ő maradt. Segítette a munkaverseny szervezését, a bizalmiakat és a segélyezésnél minden esetben figyelembe vették javaslatát. A szakszervezeti gazdasági munka vezetése nem könnyű feladat. Nagy felelősséggel jár és pontos munkát igényel ! Munkáját a felettes szervei számos esetben ellenőrizték és azt minden egyes alkalommal rendben találták. Az elszámoltások, kifizetések mindig az előírt szabályoknak megfeleltek. Mint írtam, a gazdasági munka vezetése nem könnyű feladat. Hisz ismeretes, hogyha fizetni kell, akadnak olyan dolgozók, akik nem tartják elsőrendű feladatuknak a tagdíj fizetését. Litványiné meggyőző szavakkal, mindig eredményesen foglalkozott ezekkel a dolgozókkal, így értük el azt, hogy az Egri Dohánygyárban a dolgozók 99,9 százaléka szervezett munkás, a tagdíjakat mindenki pontosan fizeti. Zitványi Sándorné 55 éves. Munkásságának 34 esztendeje után jól megérdemelt pihenését, gondtalan öregségét államunk biztosítja. Amikor, mint 13 éves kislány bekerült a dohánygyárba, még nem volt ilyen modern és jól felszerelt a gyár. Akkor a dolgozók otthonról hozott zsíros, vagy vajas kenyeret, az udvaron vagy folyosókon fogyaszthatták el. Ma szép, modern konyha és csinos ebédlő áll a dolgozó rendelkezésére. Bizony nagyi, változott a világ. Zuhanyozó, fürdő, öltöző teszi kényelmessé az életet. A szép kultúrteremben számos ünnepséget és a fiataloknak táncesteket rendeznek. Az üzemi könyvtár bő választékkal rendelkezik. Amikor Litványiné fiatalaszszony volt, kicsiny gyermeket csak 9 hónapos koráig hordhatta be az akkori bölcsődébe. Ma a fiatalasszonyok nyugodtan dolgozhatnak, mert gyermekeiket 6 éves korig ellátják minden jóval. Rendes nevelést kapnak az üzem napközi otthonában. Hogy a gépekről is írjak néhány sort, meg kell említenem hogy amikor az Egri Dohánygyárban a cigarettát kezdték csinálni, Litványi Sándorné körmei is lekoptak a cigaretta készítésnél. De megérte, hogy teljesen modern, gyorsjáratú gépek ontják a cigarettát. Litványiné mindezt a fejlődést mérlegelni és értékelni tudja és fájó szívvel válik meg ettől a szép és fiatalságát őrző gyártól. Mi, akik még maradunk, egy nagyon jó munkatárstól, jó baráttól és a szakszervezet egy kiváló aktívájától búcsúzunk el.ívánjuk Litványi Sándorig nénak, hogy egészségben, sokáig élvezze megérdemelt pihenését. Licska Péterné