Élelmezési Dolgozó, 1964 (59 évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Szövetségünk bátran kiállt a dolgozók jogaiért Genfben A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Genfben december 9. és 20. között tanácskozást tartott. Ezen az Élelmezési-, Dohány- és Vendéglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szakmai Szövetségének tagjai is részt vettek. Szövetségünket 4 tagország — Szovjetunió, Lengyelország, Olaszország és Franciaország — képviselte. Küldötteink kifejtették álláspontjukat a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tanácsko-zásán. Ebből ismertetünk most részleteket lapunkban. Három napirendi pont kerik megtárgyalásba. 1. Az élelmezési ipar előtt álló feladatok megvitatása: 2. A technikai fejlődés szociális követelményei: 3. Munkaegészségügyi és biztonsági problémák az élelmezési iparban. A legtöbbet vitatott kérdés talán a műszaki fejlesztés és a vele kapcsolatos szociáliskérdések körül forgott Az V. Szakszervezeti Világkongreszszus pontosan megszabta, hogy ezeen a téren nekünk mi a feladatunk. Mégpedig az, hogy „A technikailag legkorszerűbb országokban és iparokban a termelés automatizálása, a szocialista rendszerben megnyitja az utat az anyagi javak bősége és a nehéz kétkezi munka felszámolása felé, a tőkés rendszerben viszont az egész munkásosztály számára súlyos szociális következményekkel jár. A tőke koncentrációja, a profit felhalmozása együtt jár az elbocsátásokkal, a bércsökkentésekkel, krónikus munkanélküliséggel.” Mi ezt az álláspontot képviseltük a genfi tanácskozáson. A szovjet szakszervezetek legutóbbi kongresszusa elhatározta, hogy 1964-től a munkaidőt 35 órára csökkenti. A többiszocialista országiban sem haladja meg a munkaidő a heti 46 órát. Ezenkívül a szocialista országokban nincs munkanélküliben, 'sc ,a 'technika fejlődése nem von maga után semmiféle technológiai munkanélküliséget, mivel a szocialista országokban az egész népgazdaságot átfogó tervgazdálkodás van. A tőkés társadalomban viszont a technikai fejlődés kizárólag a tőkések profitját szolgálja. Ezekben az országokban szükség van arra, hogy a technikai fejlődést társadalmi fejlődéssé alakítsák át a tőkés rendszer viszonyai között is. A teljes megoldást természetesen csak a szocialista, majd a kommunista társadalom hozhatja meg. Szakmai szövetségünk képviselői egész sor példát mondtak el a tanácskozáson, amelylyel bebizonyították a fenti tények realitásait. A mi megállapításaink ellentétesek a Nemzetközi Munkaügyi Hivataléval, amelynek olyan kitételei vannak, hogy „A munkásoknak együtt kell működniük a tőkésekkel, mert ez a lényeges feltétele a technikai fejlődés által felvetett kérdések megoldásának..” Több javaslatot terjesztettek elő küldötteink, így: kötelezzék a tőkéseket, hogy előzőleg kérjék ki a szakszervezetek véleményét, amikor új termelési technikát vagy munkaszervezési formát akarnak bevezetni. Biztosítsák, hogy minden dolgozónak legyen munkája. Csökkentsék a munkaidőt,a bérek csökkenése nélkül. Növeljék a fizetett szabadság időtartamát, szállítsák le a nyugdíjkorhatárt, védjék meg és terjesszék ki a szakszervezetek szabadságjogait, a dolgozók demokratikus jogait, töröljenek el minden faji, nembeli, vallási, meggyőződéses nemzetiségi megkülönböztetést. Sok szó esett a munkaegészségügyről és a munkások védelméről is. Képviselőink kifejtették, nem értenek azzal egyet, hogy a termelés olyan háború, amely elkerülhetetlenül tömegáldozattal jár, megvannak a maga halottai, sebesültjei és rokkantjai. Leszögezték, hogy ma már,el lehet kerülni a beleseteket, megbetegedéseket, mert a tudomány és technika az erhbérek ‘rendelkfeitésére bocsátott olyan eszközöket amelyek alkalmasak a dolgozók egészségének és testi épségénél megvédésére. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vitájával Aktivista Tájékoztatónk 1964. évi 2. számában bővebben foglalkozunk. 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ HŐSI MÚLTÚNKBÓL Igaz ügyért áldozta életét . A kilencszázas évek elején, amikor az egész országban megindult a malomipari munkások szervezkedése, Kecskemét és környéke malomipari munkásai is a szervezkedés útjára léptek. Megalakították helyi csoportjukat. Itt ismerte meg a szakszervezeti életet, a szervezkedés célját Czigány János, molnár. Aki nem ismerte közelebbről ezt a robusztus termetű, híimlőhelyes arcú, az első tekintetre félelmet keltő embert, az nem tudta, hogy a csúnya külső, milyen emberségi szívet takar. Mint katona, a haditengerészetnél szolgált. Ez az átlagosnál is nehezebb, kegyetlenebb katonaélet volt. A keménykötésű, eszes molnárregény azonban fel sem vette az embertelenül nehéz szolgálatot. Sőt! Itt vált igazán emberré. A szigorú fegyelem még edzettebbé, keményebbé tette testileg, lelkileg. Meggyőződése, a szocializmusba vetett hite itt vált sziklaszilárddá. A haditengerészet volt az Osztrák—Magyar Monarchia leginternacionálisabb, s egyben — mint abban az időben mondatták — legműveltebb fegyverneme. Nemcsak azért, mert a soknyelvű monarchia minden népe képviselve volt itt, de azért is, mert állományának 90 százaléka ipari munkásokból és hivatásos tengerészekből állt, akiknek jelentős része — mint Czigány János is — már megjárta a szakszervezedik iskoláját. 1918-ban az erőszakkal összedrótozott monarchia, s vele együtt a flotta is felbomlott. Az év végén — decemberben — Czigány János is hazavergődött városaiba, Kecskemétre. A Kecskeméti Sedtéstúzsalók Malmában — a mostani Villanymalomban — helyezkedett el, mint molnársegéd. Azonnal bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. Igyekezett újra összekovácsolni a háború alatt szétzüllött helyi csoportot Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett a mozgalmat. Rendkívül aktív tevékenységével magával ragadott másokat is. A még élő kecskeméti elvtársak emlékeznek a daliás tengerész-őrmesterre, aki mindenkor és mindenben az élen járt. A Tanácsköztársaság megalakulása után rábízták a Vörös Hadsereg toorzó irodájának vezetését. Feladatát sikerrel oldotta meg. Nagy része volt abban, hogy Kecskemét munkás- és parasztproletárjai oly nagy számban jelentkeztek a Tanácsköztársaság védelmére. A későbbiek során a kecskeméti törvényszéki fogház parancsnoka lett. Beosztásában mindig a törvényesség betartásával járt el, s ezt megkövetelte beosztottjaitól is. A rábízott foglyokkal emberségesen bánt. A Tanácsköztársaság megdöntése után Kecskeméten maradt. Tudatos forradalmár volt. Tudta azt, hogy a nép szabadságáért, az emberibb életért fogott fegvert, s védte a Tanácsköztársaságot. Tudta, hogy ez a harc a borasparta szemében* bűn, n*5&sem hátrált meg. Ott maradt városában, hogy az első adódó alkalommal újrakezdje a szervezést, meginduljon az élet a helyi csoportban, maga köré gyűjtse az elvtársakat, s tovább küzdjenek az emberibb, igazabb, boldogabb életért. A fehérterroristák vadásztak rá. Kecskeméten a Téglagyár utcában akadtak rá a hírhedt Héjjas-különítmény tagjai. Ma már felderítettek azok a borzalmak, kegyetlenségek amit szerencsétlen elvtársainknak el kellett szenvedni. A dokumentumok láttán az ember önkéntelenül is a vadállatra gondol, mely szétmarcangolja áldozatát. De az állat mentségére szolgál, hogy csak ösztönnel rendelkező lény. Ezeket a kegyetlenségeket pedig magukat embernek nevező, gondolkodásra alkalmas lények követték el. A fehérterrorristáik tudatosan végrehajtott kegyetlenségeihez hasonlót keveset találni az emberiség történetében. Czigány Jánost negyvenegy társával együtt a Héjjas-különítmény pribékjei a mai Puskin utca (Kecskemét) 8. számú házba vitték. Borzalmas kegyetlenséggel kínozták őket. Elveiket azonban nem tagadták meg. Czigány János számára még a többinél is kegyetlenebb véget gondoltak ki, miután látták, hogy bárhogy kínozzák, megtörni nem tudják, s az ő megingathatatlan hite erőt ad társainak is. Kezeit, lábait összekötözték, fejére zsákot húztak és élve kettéfűrészelték. Kecskeméten a Puskán utca 8. számú ház udvarán, negyvenegy agyonkínzott társával együtt földelték el tömegsírba Czigány Jánost. 1949-ben a hálás utókor exhumáltatta és díszsírhelyen helyezték örökké aimalomra. Rajki Árpád ♦ A kép közepén maróz,ruhában Czigány János A határozat — javult a szervezettség — másként tartjuk a taggyűléseket A Vas megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat szb-jének munkája nagymértékben javult szakszervezetünk elnökségének május 21-i határozata óta. Alapos vizsgálat után terjesztette a megyebizottság elé beszámolóját az sab. 1963. március 1-én a szervezettség 76,1 százalékos volt. Lemaradás főleg a kirendeltségi fizikai munkásoknál jelentkezett. A szakszervezeti aktivistákat megbíztuk a tagszervező munkával, az első félévben 36 új tagot szerveztünk be, így a féléves statisztika már 91,1 százalékos szervezettséget mutatott. A tagszervező munkával, s az első tagtuk, október végéig 55 dolgozót szerveztünk be. Nem feledkeztünk meg a nyugállományba vonultakról, sem. Szakszervezeti taggyűléseinket negyedévenként — megyei szinten összevontan — minden esetben megtartottuk. A hálózati egységeket küldötteik képviselték. Ezen a módszeren változtattunk s a negyedik negyedévi taggyűléseket már a hálózati egységeinkben tartottuk meg. Az eredmény: szervezett dolgozóink mintegy 80 százaléka közvetlenül részt vesz a taggyűléseken. Helyesnek bizonyult az a módszer is, hogy a hálózati taggyűlések megtartásával szb-tagokat bíztunk meg. Az utóbbi félévben más területeken is előbbre léptünk. Az őrlőüzemi dolgozók több mint 50 százaléka vesz részt a szocialista brigád mozgatásban és munkájuk nagymértékben befolyásolja a termelési eredményeket. Széles körű újítási versenyt hirdettünk a tervben szereplő feladatok végrehajtására. 1962-ben 34, 1963 első 9 hónapjában 46 újítást nyújtottak be dolgozóink. Az elfogadott újítások 96 százalékát már bevezettük. Sokat javítottunk üzemeink szociális helyzetén. 2 keverőüzemünk szociális helyiségét korszerűsítettük, 2-őt pedig az adottságoknak megfelelően újjászereltünk. Jó munkát végeztek munkásvédelmi őreink és a biztonsági megbízottaik, aminek eredményeként 1963-ban nagymértékben csökkent a balesetek száma. Évről évre egyre többen tanulnak. 1963-ban az előző évhez viszonyítva 21 fővel többen kapcsolódtak be az állami oktatásba dolgozóink közül. Az állami oktatáshoz hasonlóan nőtt a szakmai oktatásban és a politikai iskolákon résztvevők száma is. Czeczeli József szb-titkár Lépést kell tartani az élettel Ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom megyénk területén a gazdasági vezetéssel lépést tudjon tartani és megfelelő társa legyen a gazdasági vezetés egy-egy reszortjának, a mindennapi mozgalmi munka mellett rendszeres továbbképzésre, oktatásra van szüksége aktivistáinknak. Ez késztette a Békés megyei Bizottságot arra, hogy aktivistáinkat a dolgozók érdekvédelme mellett megtanítsa a gazdasági mutatók ismeretére. A tanfolyamon sokan elmondták, közelharcot kell vívni egyes gazdasági vezetőkkel azokért a jogokért, melyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány a SZOT-tal együtt határozott meg az üzemi demokrácia kiszélesítése érdekében. Kent véletlen, hogy az utóbbi időben sorozatos hatáskörbővítést kapott a szakszervezet. E hatáskör-bővítésekkel nem kívánjuk az egyszemélyi felelős vezetést csökkenteni, hanem inkább segítségesé akarunk lenni. A tanfolyam elérte célját. Ugyanilyen kétnapos oktatást nem vettek részt az üzemek szakszervezeti bizottságának termelési felelősei és ilyenformán kívánjuk továbbá oktatásbanrészesíteni az üzemi Szakszervezeti bizottságok bér-, munkavédelmi, újítási és a társadalombiztosítási tanács tagjait is. Remény Dezső, az ÍDOSZ Békés megyei Bizottságának tagja Kiállításán Megnyílt a* Édesipari Csomagolástechnikai Kiállítás datokon. Közismert, ízléses csomagol**A magyar édes termékek. Indul az alma A 130 millió forintos költséggel épült korszerű nyíregi alma tárolóban az idei almaszezon beindulása óta kétezegen almát dolgoztak fel, aminek több mint 80 százaléka portálják a villa minden tájára. Teszik Marika és Bereczsebet egy I'lantiba irányuló almaszállítmányt csomagol Köszönjük Az ÉDOSZ Központi Vezetőségének. Kedves Elvtársak! Jóleső érzéssel mondunk köszönetet azért a szívélyes vendégszeretetért, amelyben november 26-án részünk volt. Örömmel tapasztaltunk, hogy a veteránokkal milyen szeretettel foglalkoznak. Fogadják őszinte, hálás elismerésünket mindazért a szépért és jóért, amiben az utóbbi időben részesítettek bennünket és mindannyiuknak további eredményes, jó munkát kívánunk. A veteránok nevében: Borbély József, Kunsági Mihály, Gát Rudolf, Kása Ferenc . Elégedett a Sikeres-brigád Baráti összejövetelt rendezett a Szekeres szállítóbrigád a Békéscsabai Konzervgyárban. Aközösen végzett jó munka örömére összecsendültek a poharak. Érdeklődésemre Fazekas István, a szállítási osztály vezetője elmondotta, hogy a brigád tagjai: Szekeres Mihály, Kálmán Mihály, Kálmán Sándor, László Mihály, Veszelka Mátyás és Tuilong Antal. A szállítócsoport 100 dolgozója közül élen járnak, s dererálsan kiveszik részüket a munkából. " Elbeszélgettem a brigád tagjai jaival, akik szívesen, készségesen válaszoltak kérdéseimre. Nagyon fontosnak tartják, hogy a szállítás munkája gyors ütemben folyjon, különösen a beérkezett, feldolgo- zásra váró nyersárunál. Ezek hamar romlanak, fontos, hogy minél hamarabb a feldolgozó üzembe kerüljenek. De nagy gondot fordítanak a már késői konzervek elszállítására is. Ezután Kálmán Mihály kapcsolódik a beszélgetésbe és felmondja, hogy négyen a brigád tagjai közül az Építő Vállalattól jöttek át. A nyár folyamán, míg a magasémtőkkel együtt dolgoztak a gyár területén, megtetszett nekik a konzervgyár, megszerették s otthonuknak tekintik. Kocsis Lajost» Gyuri bácsi nyugdíjba ment Négy évtized egy emberében szép kér, de ha ezt az időt egy mimkah tölti el, az különösen mesülendő. A Szautner cs alá sok volt a fiúgyermek, közülük pék lett. Hogy éppen pék? Azért, mert volt a család, sok kenyér lett aló asztalra, s a pékre kapott naponta egy kiló kerét, ő maga meg napki elletett is. 1923-ban lépte át elősz Szent István körúti Glasnstöde küszöbét Szautner G. Azóta 40 év telt el. Man csak egyszer szakította luft-ban az üzemban sztrájkot hirdettek, ebben részt vett. Dolgozni csak ment, amikor a tőkés a misok követeléseit teljesített szakszervezet a sztrájkot írotta. A legnehezebb, megbáltatásokkal teli időkben gondolt arra, hogy mi helyétől megváljon. Az évektől kezdve napjainkig domináló helytállással melte ki azt a szeretetmegbecsülést, amellyel a társat körülveszik. 1963 decemberének egyik gélén nagy a sürgés-forr XIII. kerületi Sütőipari és Szent István körúti üzen Mindenki készülődik, az ízek suttogva beszélgetnek mással, csak ő nem érti furcsa viselkedését. Az izgatott készülődést egyszer csak vége lesz. a csend veszi körül. Megáll gépek, s mikor körülném állnak körülötte munkai tanítványai, vezetői. A kis épségén a vállalat vezér Gyuri bácsi 40 éves mm méltatta. Dolgozótársai szét, meghatóan, egyik tanya foglalta versbe. Tudjuk, hogy a folyó munkamenet megszakít mindig haragszik, most sem szól. Látva munka arcán az őszinte szem mely felé árad, mégha Csendes szavakkal ki meg, hogy megemlékezzél a tizedes munkájáról. Munkatársai azt kivi hogy még sokáig jó és egészségben éljen, dáig közöttük. Szigorú, de igai bírálatával, javaslataival éítse kis kollektívájuk ernyős munkáját. Szautner Gyuri bácsi az egyik legkiválóbb dolg Mindig volt türelme túl oktatni, nevelni a fiata Tudását valóban közk adta szaktársai körében, tán kapta az „Élelmisz Kiváló Dolgozója” címet. A szakszervezet részén is azt kívánjuk: jó és egészségben éljen még , soká s legyen példakép válsára is szaktársainak mutató életével, magatavar, szakmaszeretetével.