Élelmezési Dolgozó, 1965 (60 évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Alaposan felkészültek a választásokra — A választási munka ko­­moly feladatot ró szakszerve­­zeti bizottságunkra — így kez­dődött beszélgetésünk Drinó­­czi Lujza elvtársnővel, a Koz­metikai és Háztartásvegyipari Vállalat szb-titkárával. — Egy­részt kétéves munkánkról kell tájékoztatást adnunk. S a vá­lasztások előtt pedig ki kellett alakítanunk azt a szervezeti formát is, amely legjobban megfelel számunkra. Megtudtuk, hogy a szerve­zeti forma kialakításánál ab­ból a helyes elvből indultak ki, hogy az ügyek intézése ott történjen, ahol a dolgozók élnek, mert e helyeken isme­rik leginkább gondjaikat, ba­jaikat. Mi is volt eddig a helyzet? A gazdasági átszervezés után a hat önálló gyárból egy or­szágos vállalat lett. Az önálló­­szb-k helyett műhelybizottsá­gok jöttek létre. Ez a szerve­zeti forma nem vált be, ezért most a választások alkalmá­val valamennyi telepükön üze­mi szakszervezeti bizottságot hoznak létre. Ezek után térjünk vissza a most folyó munkához. — Elkészítettük a választási munka ütemtervét és a szak­­szervezeti taggyűléseken meg­választottuk a jelölő bizottsá­got. A bizottság tagjai felke­resték a dolgozókat, beszélget­tek velük a választásokról, kérték, tegyenek javaslatokat és adjanak tanácsokat a mun­kához. Bizalmijaink is, az ak­tivisták is sokat beszélgetnek ezekben a napokban a dolgo­zókkal, így elérjük azt, hogy már a választások előtt min­denkihez eljutottunk. — Milyen tapasztalatokat szereztek az eddigi beszél­getések során? — Sok a jó tapasztalat, kezdjük talán ezzel. Akivel csak beszéltünk, szívesen em­lékezett vissza arra, hogy mi­lyen jó dolog a szocialista bri­gádmozgalom. Annak eredmé­nyeiről, s a tervekről, szinte minden megkérdezett elisme­rően beszélt. Két esztendő alatt a szakszervezet felvilágo­sító munkája során sokan vé­gezték el az általános iskolát, többen jártak középiskolába, s jó néhányan egyetemre is. Nagy sikere volt a szakszer­vezeti politikai iskolának és a munkásakadémiáknak is. — És mit bíráltak? — Elsősorban azt hiányol­ták legtöbben, hogy az egész­ségvédelem és a munkakörül­mények javítása terén távol­ról sem fejtett ki olyan te­vékenységet az szb, mint az előző. Huzamosabb idő óta nem tudták megoldani a hin­tőporüzemrész portalanítását, még a kísérletezések sem kez­dődtek el. De nincs minden rendjén az újítások körül sem. Az szb nem nyújtott elegendő segítséget ezen a területen a fizikai dolgozóknak A válla­latnál éppen emiatt az újítás­sal, lényegében csak a maga­sabb beosztású dolgozók fog­lalkoznak. Mindezek az észre­vételek komoly segítséget nyújtottak nekünk a beszámo­ló elkészítéséhez, és ahhoz, hogy valóban a legégetőbb problémákkal foglalkozzunk. A részkérdésekre a szakszerve­zeti bizottság menetközben már a bizalmi választások so­rán választ ad a dolgozóknak. — És a bizalmiak hogyan készültek fel a beszámolók­ra? — Valamennyi bizalmival foglalkoztunk. Az szb egy­­egy tagja segíti felkészülésü­ket. Különösen azokkal foglal­kozunk sokat, akik az elmúlt választás óta kerültek erre a posztra, mivel a választási munkában, a beszámoló elké­szítésében még nincs tapaszta­latuk. Úgy döntöttünk, hogy a fiatal bizalmiakat elvisszük azokra a választásokra, ahol a régebbi bizalmiak tartják be­számolóikat. Még egy érdekes dolgot tud­tunk meg. A bizalmiak az egyéni beszélgetések során kü­lön is foglalkoznak a még szervezetlen dolgozókkal, és a bizalmi választásokra is meg­hívják őket. A választásokon ők is részt vehetnek tanácsko­zási joggal, így közelebb ke­rülnek a szakszervezethez, és ez igen jó dolog. Érdekes tapasztalatokat sze­reztünk a Kozmetikai és Ház­tartásvegyipari Vállalatnál. Úgy gondoljuk, ha az stb. megszívleli mindazokat a ja­vaslatokat, tanácsokat és bí­rálatokat, amelyeket az előké­születek során kapott, akkor a választások után jelentősen megjavíthatja munkáját. Túlteljesítettük a tervet A Magyar Cukoripar sár­vári gyáregysége december 5- e teljesítette éves tervét, és eddig az időpontig 1210 vagon cukrot adott át a külkeres­kedelemnek. A gyár január 1-től december 5-ig összesen 23 ezer vagon répát dolgozott fel, ez 2970 vagon cukornak felel meg, s ez 430 vagonnal több az elmúlt év hasonló időszakánál. Egy műszakban általában 215 vagont dolgoz­tak fel a gyáriak. Befejeződött a répaátvétel, mintegy 30 ezer vagon répát vettek át a gyár­ban feldolgozásra. Minden re­mény megvan arra, hogy a kampány végére alaposan túl­tel­jesíthetjük tervünket — írják levelükben a Magyar Cukoripar sárvári cukorgyá­rának gazdasági és mozgalmi vezetői. Jó módszerek Vas megyében El Látogattunk a Va­s megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalathoz. Azt vizsgáltuk, hogyan készül a választásokra a szakszervezeti bizottság. Először Czeczeli József elv­­társsal, a szakszervezeti bi­­­zottság titkárával beszéltünk. — A megyebizottság határo­zata alapján időben elkészí­tettük és az szb-ülésen meg­tárgyaltuk a választás ütem­tervét — mondta a titkár. Ezek után érdeklődéssel vet­tük kezünkbe az ütemtervet Véleményünk szerint jól át­gondolt, alapos munkát végez­tek a Vas megyeiek. A vál­lalatnál 34 bizalmi, továbbá egy vállalati és 3 üzemi szak­­szervezeti bizottságot válasz­tanak majd. A határozatnak megfelelően már 1964 decem­beréban megválasztották a je­löl bizottságokat. De vizsgáljuk meg közelebb­ről az ütemtervet Pontosan rögzítették a bizalmi válasz­tások helyét, idejét s a meg­választásra javasolt bizalmiak nevét. Ezen túlmenően a terv tartalmazza, hogy a bizalmiak megválasztásával egyidőben az egyes helyeken hány kül­döttet válasszanak a vállalati szakszervezeti bizottságot megválasztó küldöttközgyű­lésre. Az ütemterv pontosan meg­határozta, hogy az egy­ségek­nél: Celldömölkön, Körmen­den és Szombathelye­n mikor és hol­­lesznek a taggyűlések, s megszabták az szb-k rendes és póttagjainak számát. A kö­vetkező állomás lesz aztán a küldöttközgyűlés megtartása. — Választási tájékoztatót is készítettünk, amelyet meg­­küldtünk minden egységünk­nek — jegyezte meg Czeczeli József. — A tájékoztatóban ismertetjük tagságunkkal és a vállalat, dolgozóival az elmúlt választások óta elért eredmé­nyeinket, továbbá, felhívtuk fi­gyelmüket a feladatokra, ame­lyeket­ csak akkor tudjuk jól ellátni, ha mindenki példaadó­­an dolgozik. Jó dolognak tartjuk azt is, hogy ismertetik a választóikkal az új szervezeti felépítést. Módszertani segítséget is ad az útmutató. Ez elsősorban a bizalmisakinak jó, összeállí­tották például bizalmi csopor­tonként azt, hogy a tagok kö­zül ki részesült jutalomban, ki volt üdülni, ki kapott se­gélyt. A tájékoztató útmuta­tást ad a beszámolók elkészí­téséhez is. Hasznos tapasztalatokat sze­reztünk a Vas megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál. Úgy látjuk, jól készítették elő a választást. Délceg Józsefné Szép eredményeket értünk el nemzetközi munkánkban Mit értünk el 1964-ben, s milyen terveink vannak 1965- re a nemzetközi és békevédel­mi munkában? A kérdés jogos, hiszen szak­­szervezeti munkánk szerves része a nemzetközi és a béke­védelmi feladatokkal való tö­rődés. Az elmúlt esztendőben számos külföldi testvérszak­­szervezet képviselője járt ha­zánkban. Hazánkban jártak több­ek között a japán, az angol, a belga, a finn, az osztrák, az indiai, valamint az NSZK -beli testvérszakszervezetek kül­döttei . Számos delegáció érkezett a szocialista országokból, így a Szovjetunióból, Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, az NDK-ból, Bulgáriából. Velük és valamennyi szocialista testvér­szakszervezettel 1964-ben to­vább javultak kapcsolataink. Kedvezően alakulnak dolgaink az afrikai és a latin-amerikai országok szakszervezeteivel. Számos levelet kaptunk ezek­ből az­ országokból, amelyben közük az ott dolgozó szak­­szervezeti vezetők, hogy kere­sik velünk a kapcsolatot, s köszönetet mondanak az eddig nyújtott segítségért. A mi küldöttségeink is szá­mos országban jártak, beszá­moltak arról a munkáról, amelyet 20 év alatt értünk el. Sokan vettek részt tavaly tár­sas utazáson, tapasztalat é­­lén, amelyek mind-mind nem­zetközi kapcsolatainkat erősí­tették. Ez az esztendő igen jelentős lesz életünkben. Idén tartja Prágában IV. konferenciáját az élelmezési-, dohány- és vendéglátóipari dolgozók szak­­szervezeteinek nemzetközi szö­vetsége. E tanácskozáson mi is részt veszünk. Központi veze­tőségünk képviselői beszámol­nak majd eredményeinkről, terveinkről. A konferencia magyarországi előkészítésének munkájában számítunk az ipar dolgozóinak segítségére is. Ez a konferencia jelen­tős állomása les­z anak a harcnak, amely a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalomban az egy­ség megteremtéséért, folyik. A békevédelmi munkában ta­valy elért eredményeinket idén még fokozni szeretnénk. E munkánkhoz is szeretnénk még több segítséget kapni az üzemeinkben dolgozó aktivis­táinktól, a dolgozóktól. Ebben az évben is számos külföldi testvérszakszervezet küldöttsége érkezik hozzánk Sor kerül tapasztalatcserékre, társas utazásokra is. V. L. ÜNNEP A MALOMBAN min­éhány hete kiállítás nyitt a Buddai Hengermalom­­ban. Sok százan nézték meg a kiállítást, amely méltó emléket állít a magyar ma­lomiparnak. Miért éppen itt mutatták be a gazdag anya­got? Pontosan 125 esztendeje, hogy hozzákezdtek a pesti Jó­zsef Hengermalom építéséhez. 1838-ban határozták el, s 1840-ben már be is fejeződött a munka. A malmot József nádorról nevezték el, mert pártolta az építést és a malom létrehozását, de magát a mal­mot Széchenyi István hozatta létre. Ez volt az első magyar mo­dern gőzmalom. Létrehozása forradalmasította a magyar malomipart, mert itt alkal­mazták először a malomidő helyett a hengert. A József Hengermalom kis acélhenge­reket használt. Régi okmá­nyokból kiderül, hogy ez a malom nagyrészt idegen tőke segítségével épült fel, s a 300 ezer pengő forint beruházási tőkének több mint a felét a Holtzhammer cég adta. Ké­sőbb néhány lelkes iparpárto­ló magyar segítségével kisza­badult a pártfogás alól. A részvények tekintélyes része pesti kereskedők kezébe ke­rül. A malom kiváló lisztet őrölt, s még Széchenyi is megjegyezte: ....... a legkisebb mennyiséget sem tudjuk tíz angol mérföldnél távolabb szállítani innen, mert nem tudunk eleget előállítani, s a szó szoros értelmében nem tűrik el, hogy messzebb vi­gyék, mert itt is nagy szük­ség van rá.” Az első magyar modern malom 1888-ban porig égett, ■íjra felépítették, de aztán egy rendelkezés folytán szük­ségessé vált leállítása és 1911- ben Lágymányoson épült fel a még modernebb malom. Mellette 1200 vagonos tároló is felépült, amely akkor a vi­lágon egyedülálló volt. A mal­mot és a silót másfél év alatt építették fel. A silót nagyon sok külföldi építész is meg­csodálta. A második világhá­ború alatt a malom jelentős része leégett, de most a lénye­gesen kisebb területen is ugyanannyi gabonát őrölnek benne, mint korábban a nagy malomban. Han M­ost nézzük meg, hogy ez I­­­1 , a malom hogyan szok­­­ít szos­gálta a munkásmozgal­mat. 1842-ben zavargás tört ki a munkások között a go­romba felügyelő miatt. Széchenyihez fordultak, de hiába. A harc tovább folyt, s 1856-ban a városi tanácsnál bejegyzik a hengermalom munkásainak betegsegélyző egyletét. Az itt dolgozók részt vettek a május elsejék meg­ünneplésében és az 1910-es nagy molnársztrájkban. Egy kép megörökítette a hengermalmi munkásokat, az 1918-as vérmezei felvonulá­sot is. Hiába dolgoztak a legmo­dernebb technikával, a mol­nárok mégis nyomorúságosan éltek. A gyár élelmezési lis­tájából idézünk most, amelyet 1918-ban jegyeztek fel. íme: Martinka Katalin egy hónap alatt a következő árut vásá­rolta: 75 dkg zsír, 1,25 dkg cukor, 50 dkg lekvár, 1 csomó hagyma. Ennek értéke 16 ko­rona 30 fillér. , És hogyan éltek a tőkések? Az 1925. évi zászámadás ered­ménye alapján Stux Sándor vezérigazgatónak és Mai­e Ottó műszaki vezérigazgató­nak több milliós külön jutal­mat állapítottak meg „jó munkájukért”. A második világháború na­gyon jó üzletet jelentett a ma­lomipari tőkéseknek. A köny­velés szerint 1941-ben az évi nyereség 131 ezer, 1943-ban már 672 ezer pengőt tett ki. A malomban most dolgozó munkások, s a nyugdíjasok a közelmúltban ünnepelték az alapítás 125. évfordulóját. Közülük sokan, így Horváth Józsefné, Csonkas József, Elsz­­terla Antal, Mordánszki Ja­kab, Skuncz András és Strasz­­szer Miklós életük jelentős ré­szét ebben a malomban töl­tötték. A szerény jutalom, amit az ünnepségen kaptak, csak jelképe volt a sok évti­zedes munka, fáradozás elis­merésének és megbecsülésé­nek. D­e sokan vannak a ma­lomban olyanok is, akik most közelednek a nyugdíjkorhatár felé, s a malom törzsgárdájához tar­toznak. Nekik is nagy érde­mük van abban, hogy a ma­gyar malomipar világhírnév­re tett szert, hogy a Henger­malom a felszabadulás után romokból szinte napok alatt vált működő malommá, s adott kenyeret Budapest la­kosságának és a felszabadító hadseregnek. Az ő érdemük is, hogy a felszabadulás óta szinte évről évre új munka­­sikereket érnek el. Reméljük, bízunk abban, hogy a fiatalok, a hagyományok méltó folyta­tói, örökösei lesznek, s az öreg, de a jövőben egyre fia­talodó hengermalomban to­vább öregbítik majd a magyar malomipar hírnevét. Sz. Gy. Csokoládé porított mogyoróval Újfajta csokoládét állítottak elő az Édesipari Kutató Int­ben. A tejcsokoládéhoz különlegesen kezelt, porított mogy­adnak. A gyorsan avasodó mogyorós csokoládékkal diente az új termék fél évig is raktározható. A szakemberek jónak találták most még a KERMI vizsgálja. Makai Kinga laboráns az új csokoládé keménységét vizsi Tevékeny ember kis esztendeje hogiy Bor­­bás Sándor, a Budapesti Kon­zervgyár gépházának vezetője a Szocialista Munka Hőse lett. Vajon mi történt azóta Borbás Sándorral? Hogyan él és dolgozik? Nem sokat változott. Most is fiatalos a mozgása, érdeklődő tevékeny ember. — A fiatalokat most is ked­velem — így indult a beszél­getésünk. — Talán azért is, mert nekem is nagy fiam van, elsőéves egyetemista. Szeret­ném, ha jó szakember válna belőle. Az őszön két fiatal technikus került hozzánk. A Bánky Donát Gépipari Tech­nikumban végeztek, a fiammal együtt. Az egyik szülői érte­kezleten mellém ült a két fiú. Elmondták, szívesen jönnének a konzervgyárba dolgozni, ha végeznek. Egy vasárnap dél­előtt elvittem őket a gyárba. A fiúknak tetszett. Mindketten hozzánk kerültek, s nagyon szorgalmasan dolgoznak. Meg­érdemlik, hogy név szerint is megemlítsük őket: Sziner Fe­renc és Kubicza Kálmán. A történethez még hozzá­­tartozik, hogy néhány hét után Borbás elvtárs meghívta ■lakására a két fiú papáját. Ezen a beszélgetésen sok min­den szóba került. Hogyan vi­selkednek a fiúk otthon és a munkahelyen. Milyen a szor­galmuk, magaviseletük. Bor­bás elvtárs a fiatalokat rend­szeresen megbízza önálló fel­adattal. — Mi akkor dolgozunk iga­zán jól, ha az üzemben nem veszik észre létezésünket. Mert mikor emlegetnének bennünket? Amikor energia­problémák miatt le kell állni. Nos, az ilyesmi ritka nálunk. Berendezéseink ugyan régiek, de igyekszünk a legjobbat ki­hozni belőlük. Szeretem a mű­szereket. Nemcsak a biztonsá­gos munkát, a versenyt is se­gítik. Segítségükkel szinte nap mint nap kimutatható, hogy ki milyen gazdaságosan állítja elő a gőzt, s ezért kit mennyi prémium illet meg.­­ Az elmúlt tíz évben sok új berendezést kellett üzembe állítani, s nálunk alapvető szabály a munkafeltételek sokoldalú biztosítása. Már azt is megszoktuk, hogy nekünk főleg vasárnaponként kell dolgozni. Évente negyven va­sárnapot töltök a gyárban. 1964-ben helyeztük üzembe a táv­szivattyút, amely nagy biztonságot nyújt. E munkának külön , nete van. A berendezés a beállításához egy hata tartályt kellett beemeli egyik helyiségbe. A fó két évig a gyár udvarát vert. Nem akadt válla beemelésére. A gyári többször is írt róla. Az a vállalat csak a been munkáért nyolcvanezer f­­őt kért. Borbás elvtárs­­ egy napon észrevette, hol üzem előtt sörgyári tari­kát rendez a daru. Oda a kezelőjéhez, elmondta, ről is lenne szó. A darus ráesett ember volt. Megun­ta, hogyan is tenné be a tályt, dehát erre engedélyt kérni vállalatától. Borbás társ intézkedett, s néhány múlva a tartály máris ve­zetési helyén volt. Mind 1200 forintot fizettek ért És újra Borbás elvtá szó: — És aztán jött az ax Nagy örömmel emlék vissza arra a pillanatra, hor a sörgyári gőz fogad épült központban m­egis a munka. Miközben adta­­utasításokat: „ezt a szó nyitni, amazt zárni, ellet­ni a műszereket”, szinte a natok alatt újból végigi azt a hosszú utat, amit tettünk. Azt hiszem, és kormányos érezhet át az­örömet az új hajón, mit azokban a percekben. A hozás sikerrel járt,­­ is nagyon jól működik a pont. — Úgy érzem, mai után megbecsülnek. Szú­nak rám, és bíznak bér. Ez jólesik. Amire váls­zom, azt igyekszem­­ megcsinálni. Most a­­ gyáregység energiacsopá nak vagyok a vezetője. Aztán a tervekről deztem. Minden gyárés feladatát jól ismeri már családdal is szeretne mih­rabb révbe jutni. Fia eg­oista, lánya technikumbi s a legkisebbik hat éves,­retettel foglalkozik vélt munkájával. De azért ártana, ha saját magáva törődne egy kissé, mert e­sége megromlott az­­ időben. Mielőbbi teljes gyógy kívánunk. Szollár Györ

Next