Élelmezési Dolgozó, 1967 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÉLELMEZÉSI IPARI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETE tf1P3/X­XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1967. JANUÁR Választások előtt a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnök­ségének határozata termében — a Magyar Szak­­érvezetek Alapszabálya sze­rt — esedékes szakszervező­­választások 1967. január él­­napjaiban megkezdődtek. A mostani választásoknak fönös hangsúlyt ad, hogy az időszakban választjuk­­ a tisztségviselőket, ami­­: pártunk IX. kongresszu­­sak határozatai, a küszöbön a gazdasági mechanizmus új nyitó rendszerének beveze­­t és megvalósítása maga­­sb szintű vezetést igényel a kszervezeti vezetőktől. A gnövekedett feladatok, a na­­ibb felelősségvállalás szök­éssé teszi, hogy a szakszev­etek a szervezeti felépíté­­s formáját is, a gazdasági építéshez igazítsák. E sor­­kialakítása lényegétsen talmi kérdés, hiszen a cél hogy minden szinten olyan íveket hozzunk létre, am­e­­k partnerei a gazdasági ve­­rsnek, döntéseik, határoza­­t kiterjednek az adott gaz­ági egységre. A meggondolásból született a határozat, hogy a ter­­mőegységeknél szakszerve­­tanácsokat hozzunk létre, vek irányítják az adott te­st szakszervezeti bizott­y­át és a szakszervezeti mun­az élelmiszeriparban külö­­en indokolt a szakszerve­­tanácsok létrehozása. Az ■ széttagoltsága, szezon jel­­e ugyanis számos területen­­ tette lehetővé olyan ösz­­tont szakszervezeti tag­lések összehívását, ame­­l megnyugtatóan döntöttek rá a dolgozók jelentős re­­érintő kérdésekben. Én­­hiányában a döntések egy­­ körre — a szakszerveze­­tzottságokra — hárultak. z üzemi, vállalati választá­­sal egy időben kerülnek a választásra a trösztök, a vállalatok szakszervezeti i­sai is. E tanácsok bizo-­t részben folytatják — ter­­zetesen más alapokon és hatáskörrel — az od­­’ működő intézőbizottságok skáját. Az intézőbizottsá­­eddig munkája — amiről­­ az elismerés hangján le­szólni — igazolják legjob­­hogy az eddiginél haté- zabb szakszervezeti tevé­­­séget csak szakmai felépt­­alapján lehet végezni. Az ági szakszervezeti taná­­valamennyi szakszerve­­joggal rendelkezni fog-3­­z üzemi, vállalati, me­gyei és iparági szer­vek választása után­­ sor a központi vezető­újraválasztására. Az ÁSZ XLII. kongresszusán k­lsőbb vezetés ad számot sztóinak az elmúlt negy­­ndő munkájáról és szabja a társadalmi és gazdasá­­alakulás figyelembe véve­­az elkövetkezendő évek tajait. Szervezett dolgo­któl azt várjuk, hogy­­ szakszervezeti szerveket iszanak, amelyek e­sze­­i összetételükben, fel­­ültségükben és rátermetü­­knél fogva alkalmasak les e nagyobb feladatok valósítására. T­anácskozott S Központi Vezetőségünk Nagy feladatokat kell megoldanunk Az 1966. december 21-i Központi Vezetőségi ülés napi­rendjén szerepelt: 1. Az élelmezési ipar feladatai 1967 évben. 2. A Központi Vezetőség felhívása az élelmiszeripar dolgo­zóihoz a szocialista munkaverseny 1967 évi szervezéseihez. 3. Javaslat a szakszervezet 1967 évi költségvetésére. Wiener Ferenc alelnök megnyitója után dr. Dobronaky Gyula az élelmezésügyi miniszter első helyettese tájékoztatta a Központi Vezetőség tagjait iparunk 1967 évi feladatairól. — Az élelmiszeripar, a dol­gozók megfeszített munkája eredményeként, 1966 évi ter­vét előreláthatóan 100 száza­­lékra teljesíti — mondotta többek között Dobronaky elv­társ. Az 1967 évi terv 4—5 száza­lékos volumen növekedést tar­talmaz. Ezen belül néhány iparág azonos szinten marad, mint például a gabona, a hús, és a cukoripar. Pedig ez a­z iparág adja az élelmiszeripar­nak mintegy 60 százalékát. A növekedést tehát a többieknek kell biztosítani. Vállalataink december ele­jén megkapták azt az egy, vagy két mutatót, aminek alapján 1967-ben­ dolgozniok kell. Tudott dolog, hogy a ma­gyar népgazdaság exportjának 20 százalékát az élelmiszeripar adja. Ez nagyon komoly mennyiség. S ennek majdnem a fele tőkés export. Megtisz­telő feladat ezt teljesíteni, de ugyanakkor nagyon komoly felelősség is. Hogy ezt telje­síteni tudjuk, ahhoz komoly gazdasági, politikai és moz­galmi összefogásra van szük­ség. Az 1967-es esztendő egyik alapvető feladata tehát szá­munkra az export­tervek tel­jesítése. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni ar­ról sem, hogy a magyar dol­gozók keresetüknek mintegy 49 százalékát költik élelmi­­szeripari cikkekre. Gondos­kodni kell tehát az igények maximális kielégítéséről, a választék bővítéséről és nem utolsó sorban a kiváló minő­ségről. Az 1966 évi eredményeket nagyban segítette a szocialista munkaverseny-mozgalom. 1967-ben ezt tovább kell fej­leszteni, de ezentúl az ipar ve­zetőinek segíteni is kell a munkásokat. Gondolunk itt elsősorban a nehéz fizikai munkát megszüntető, vagy legalábbis csökkentő gépesí­tésre. Az idevonatkozó tervek már elkészültek. Amennyire csak lehet, ezeket 1967-ben realizáljuk. Persze anyagi erőink végesek. Sok függ e té­ren is az ipar dolgozóitól. A beruházásokkal kapcso­latban Dobronaky elvtárs el­mondotta, hogy 1967-re 1 mil­liárd 300 millió forintot kap iparunk a költségvetésből. Ezenkívül 366 millió forintot használunk fel saját vállalati erőből. Itt az a feladat, hogy a felhasználást minden terü­leten biztosítsák, méghozzá határidőre, mert ez az alapja az 1968. év sikeres beindulá­sának. A feladatok nagyok és mi szeretnénk, ha dolgozóink munkakörülményei javulná­nak, s a növekvő öntudat, fe­lelősségérzet, a munka haté­konyságában is kifejezésre jutna. Az együtt eltöltött évek azt bizonyítják, hogyha voltak is hibák munkánkban, a fej­lődés általában ütemes volt Mindig szót értettünk. Most a gazdasági mechanizmus adta lehetőségek helyes felhaszná­lása biztosíték arra, hogy az élelmiszeripar dolgozói 1967. évben is sikeresen teljesítik feladataikat. ★ A tájékoztató, a versenyfel­hívás és a költségvetés felet­ti vitában felszólalt: Saramó Jenő, Borbély Sándor, Dr. Kiss István, Kovács Pál, Osztroluczky István KV-tag, Kontos András, Kurucz Ist­ván MB-titkár és Tepszis Ist­ván IB-titkár. Dr. Dobronaky Gyula elv­társ tájékoztatóját a Központi Vezetőség köszönettel tudomá­sul vette. A versenyfelhívást és­ az 1967. évi költségvetést a Központi Vezetőség egyhan­gúan jóváhagyta. AZ ÉDOSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK FELHÍVÁSA AZ ÉLELMISZERIPAR DOLGOZÓIHOZ A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY 1967. ÉVI SZERVEZÉSÉHEZ Harmadik ötéves tervünk első évének feladataiból az élelmiszeriparra előirányzott célkitűzéseket az élelmezési dolgozók sikeresen megvalósí­tották. Ennek eredményeként az élelmiszeripar termelése 1965. évhez viszonyítva terv szeriint növekedett, s a felfutás túl­nyomó részét termelékenység fedezte. Az élő- és holtmunka ráfor­dításokkal való takarékosabb gazdálkodással — a felvásár­lás és átvétel jó megszer­vezésével, hatékonyabb mű­szaki fejlesztéssel, a termelő­­kapacitások jobb kihasználásá­val, növekvő színvonalú mun­ka- és üzemszervezéssel, az anyagi ösztönzők célszerű fel­­használásával — csökken az ipar termékeinek önköltsége. Az ipari nagyvállalatok, trösztök vezetői és dolgozói egyértelműen fontos felada­tuknak tekintették az export­előirányzatok maradéktalan ellátását. Ennek kapcsán a múlt évinél több élelmiszer­­ipari termék öregbítette az ipar hírnevét külföldön, egy­idejűleg iparunk dolgozói be­csülettel hozzájárultak a nép­gazdaság export-import egyen­legének javításához. A jó termelési eredmé­nyek következményeként, a munka szerinti bérezés elvének érvényesülésével, jelentősen emelkedett az ipar dolgozóinak átlagos keresete, ami az általános életszínvonal-emelkedés mellett a bérarányok ked­vezőbb alakítását is felle­hetővé tette. Az elért eredmények keretét — mint minden évben — 1966-ban is a szocialista mun­kaverseny adta, melyet új ele­mekkel gazdagított a kongresz­­szusi felhívás nyomán széles körben a kibontakozó tömegkez­deményezés. A feladatok meg­oldásában élenjártak a szocia­lista címért küzdő kollektívák, melyekben az egyéni tehetség, tudás, kezdeményezőkészség, az alkotó munka tüzében har­monikus egésszé kovácsolódott. Újabb, több száz brigád 1968-ban tűzte ki először cé­lul a szocialista cím elnyeré­sét, több vállalat és gyáregy­ség az élelmiszeriparban elő­ször indított versenyt a szocia­lista munka vállalata, gyár­egysége címért. Iparunk dolgozóinak őszinte akarása, a kollektív összefogás nemegyszer volt biztosítéka szinte megoldhatatlannak lát­szó feladatok teljesítésének is. Ebben a légkörben növekedett dolgozóink felelősségtudata, közvetlenebb lett a vezetők és munkások kapcsolata. Növeke­dett a dolgozók aktivitása a termelés irányításában, ellen­őrzésében, az üzem társadalmi, politikai életének formálásá­ban, fejlesztésében. Ez évben is több beruházás és rekonstrukció belépése, il­letve beindítása segítette a műszaki fejlesztés gyorsítását, dolgozóink munkakörülmé­nyeinek javítását, biztonságo­sabb munkafeltételek kialakí­tását. A műszaki színvonal emelkedésével párhuzamosan javult dolgozóink vállalaton belüli szociális ellátottsága. Az elért eredményekért és sikerekért központi vezetősé­günk köszönetét fejezi ki az élelmezési ipar valamennyi dolgozójának, egyben felhívással fordul a felvásárlás, termelés, áruforgalom és szállítás, vala­mint a tervezés és tudomá­nyos kutatómunka területén levő valamennyi dolgozóhoz, munkásokhoz, vezetőkhöz, mű­szakiakhoz, szocialista brigá­dokhoz, újítókhoz és feltalá­­lókhoz, hogy a kongresszusi verseny lendületét megtartva és továbbfejlesztve segítsék az 1967. évi feladatok maradék­talan teljesítését. Az 1967-es év közvetlen át­menetet jelent a gazdasági irányítás reformjának széles körű, gyakorlati megvalósítá­sához. A reform bizonyos ele­mei már 1967-ben elevenen hatnak, ami a vezetők részé­ről megfontolt intézkedéseket, a munkások részéről pedig a termelés irányításában és el­lenőrzésében való fokozottabb részvételt kíván. Jövő évi feladataink kö­zéppontjában továbbra is a termelés gazdaságossá­gának fokozása és ezen belül az exportfeladatok optimális ellátása, import­anyagokkal való ésszerű takarékosság álljon. Ennek érdekébe az ipar előtt álló legfontosbb feladatok: Felvásárlás terén — az ipari vállalatok nyers­anyagellátásnak folyamatos és ütemes biztosítása, a szállítási idők rövidítése, a szállítási veszteségek csökkentése. — Az előirányzott felvásár­lási és szerződtetési tervek túl­teljesítése.­­ A felvásárlási tevékeny­ség eredményességének és gaz­daságosságának további javí­tása. A termelőerőkkel való közvetlenebb kapcsolat erősí­tése annak érdekében, hogy a feldolgozásra kerülő nyers­anyag a kívánalmaknak meg­felelő minőségben álljon ren­delkezésre. A termelés területén,­­ a lakosság szükségletei­nek terv szerinti kielégítése mellett fokozzák az export­­szállításokat úgy, hogy gyárt­mány és minőségi összetétel alapján azonos mennyiségű termék nagyobb devizahoza­­m­ot biztosítson. A gazdaságpolitikai célkitű­zéseknek megfelelően az élő­munka hatékonyságának javí­tását, a termelés kisebb mér­tékű emelkedése mellett lét­számcsökkenéssel, nagyobb mérvű termelésemelkedés mel­lett pedig 80—90 százalékban termelékenység fedezésével ér­jük el.­­ Az új gépek beállítását a munka- és üzemszervezés ta­pasztalatainak figyelembevéte­lével ott kell eszközölni, ahol azok a termelékenység emel­kedésében a legnagyobb ered­ményt biztosítják.­­ Az önköltség gyártmá­nyonként gondos, műszaki­gazdasági elemzésével tárják fel a költségszint csökkentésé­nek lehetőségeit és hathatós intézkedésekkel segítsék ,a fel­tárt tartalékok hasznosítását. — A gyártástechnológiák korszerűsítésével biztosítsák a fajlagos anyagfelhasználás, fel­­dolgozási költségek, gyártási veszteségek és a selejt csök­­­kentését. — A minőségi előírások és követelmények betartásával érjék el, hogy gyártmányaink minősége mind a belföldi, mind a külföldi piac követel­ményeinek megfeleljenek. — A termelési feladatok maradéktalan végrehajtása előfeltételének tekintsék a dol­­gozók egészségének és testi épségének megóvását. Minden iparban legyen fontos feladat a leggyakrabban baleseteket és megbetegedést okozó körülmé­nyek megszüntetését szolgáló intézkedések fokozása, a szo­ciális ellátottság további javí­tása. Mindazokon a munkahe­lyeken, ahol a veszélyforrás fokozott mértékű, valamint a balesetek gyakorisága maga­sabb, hatékonyabb műszaki intézkedéseket tegyenek.­­ Az iparágak gondoskod­janak a jól bevált védőberen­dezések alkalmazásáról. En­nek érdekében biztosítsák ta­pasztalatcserék, műszaki meg­oldások széles körű megismer­tetését. Az élelmiszeripar feladatai­nak m­inél sikeresebb megol­dása érdekében szakszervezeti szerveink a KISZ-szervezetek­­kel közösen törekedjenek ar­ra, hogy a szocialista munka­verseny tartalmi elemeinek fejlesztésével, a dolgozók mind szélesebb rétegét vonják be a feladatok tudatos végrehajtá­sába. A verseny szervezését a legkisebb termelőegysé­geknél kezdeményezzék és a vállalás az egység leg­fontosabb feladataira irá­nyuljon. A vállalások olya­nok legyenek, amelyek alakulására az ott dolgo­zóknak közvetlen ráhatá­suk van. E munkában igé­nyeljék a helyi KISZ- fiatalok lelkes kezdemé­nyező készségét. Törekedjünk olyan verseny­­formák kialakítására, melyek a gyakorlati életnek megfele­lően lehetőséget nyújtanak az adott termelőegység minden dolgozójának a szocialista munkaversenybe való bekap­csolódásra. Ezen belül is meg­különböztetett gonddal és igénnyel segítsék a szakszer­vezeti bizottságok, a szocialis­ta brigád, a szocialista munka műhelye, üzeme, gyáregysége, vállalata címért folyó verseny szervezését, a munkaverseny e magasabb formáinak to­vábbfej­lesztését. A termelőegységeknél meg­tett vállalásokhoz igazítsák a versenyértékelés rendjét és az erkölcsi, anyagi ösztönzést. Az értékelés időben és azon a fó­rumon történjen, ahol a vál­lalást tették. A versenycélok meghatározásával egy időben ismertessék a dolgozókkal a jutalmazás, elismerés rendsze­rét. Biztosítsuk, hogy a ver­senyben kiemelkedő teljesít­ményt elérő dolgozók, kollek­tívák a feladatok teljesítése után nyomban és annak ará­nyában­­ a szubjektív érté­kelési elemek minimálisra csökkentésével kapjanak elis­merést munkájukért. Színes, sokrétű propagandával bizto­sítsuk, hogy az eredmények kellő időben és kellő részle­tességgel a dolgozók tudomá­sára jussanak, hogy a verseny lendülete tovább fokozódjék. A szakszervezeti és a gazda­sági szervek fordítsanak gon­dot az újító és műszaki propa­ganda állandósítására. Szerve­zett intézkedésekkel segítsék a jól bevált újítások, találmá­nyok iparágon belüli gyors, széles körű elterjesztését, hogy a mozgalom mind erősebben váljon a műszaki fejlesztés eszközévé. A Központi Vezetőség fel­hívja a trösztök, ipari nagyvállalatok vezérigaz­gatóit és intéző bizottsá­gait, hogy az­ iparág sajá­tosságának megfelelően ,verseny célkitűzéseiket úgy készítsék el, hogy azokat 1967. január 15-ig az irá­nyításuk alá tartozó vál­lalatok, gyáregységek kéz­­hez kapják. Az iparági versenycélkitű­zés alapján január 31-ig min­den vállalatnál, gyáregységnél tartsák meg a műszaki konfe­renciát. Februárban differenciáltan tartsák meg a termelési ta­nácskozásokat, munkaértekez­leteket, melyeken a feladatok konkrét ismeretében szakszer­vezeti bizottságaink szervezzék és segítsék a versenyvállalások kialakítását. Az idényjellegű iparágak az időszaki versenycélki­tűzés ki­adása után hasonló formában és céllal tartsanak műszaki konferenciákat és termelési tanácskozásokat. Az ÉDOSZ Központi Veze­tősége meg van győződve arról, hogy az ipar dolgozói a kong­resszusi verseny lendületét to­vábbfolytatva tesznek tanúsá­got pártunk IX. kongresszusa nagyszerű célkitűzéseinek megvalósítása mellett és újabb munkasikerekkel ké­szülnek a szakszervezetek XXI. és az ÉDOSZ XLII. kongresszusára, öntudattal és teljes felelősséggel viszik si­kerre az 1967. évi feladataink teljesítését.

Next