Élelmezési Dolgozó, 1969 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ELI­EMEZES.IPARI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETE UP3S . T XI­­. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1969. JANUÁR Tanácskozott központi vezetőségünk Az elért eredmények biztatóak A XLII. kongresszus hatá­rozatának végrehajtásáról, az 1938. évi munkáról szóló elnök­ségi jelentést Putics József — szakszervezetünk főtitkára — ismertette a központi vezető­séggel. — Központi vezetőségünk, elnökségünk munkája során arra törekedett, hogy a kong­resszus ha­tározatának alapve­tő célkitűzéseit érvényre jut­tassa — mondotta Putics Jó­zsef. — Szakszervezetünk 1968. évi munkaprogramjában azok­nak a fő feladatoknak a meg­oldását tűztük célul, amelyek az élelmezésipar előtt álló gaz­dasági tennivalók végrehajtá­sával, a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javításával, az agitációs, a kulturális neve­lőmunkával, a szervezeti élet fejlesztésével, a proletár in­ternacionalizmus erősítésével kapcsolatosak. E célok megvalósítása érde­kében gondot fordítottunk arra, hogy a vezetés színvonalának javításával, a megfelelő mun­kamódszerek kialakításával ha­tékonyabbá váljék szakszer­vezetünk tevékenysége. A kongresszus óta eltelt 15 hónap időszakát összegezve megállapíthatjuk: a XLII. kongresszus határozatának megfelelően a szakszervezeti munka minden területén előre léptünk. Az eddig elért ered­mények biztatóak és jó alapot adnak a további feladatok megoldásához. A választott tes­tületek, az aktivisták és a köz­ponti vezetőség apparátusa na­gyon becsületesen, erejét meg­feszítve, felelősségteljesen dol­gozott a szakszervezetünk előtt álló, gyakran bonyolult fel­adatok megoldásában. Az 1968. év gazdasági ered­ményeiről szólva a jelentés megállapította: az új gazda­sági mechanizmus az élel­me­zs­ésiparban is kedvezően érez­teti hatását. S bár az 1968-as esztendő időjárása az élelme­­zésipar számára kedvezőtlen volt, mégis iparunk értékala­pon számolva, mintegy 7 szá­zalékkal termelt többet, mint 1967-ben. 1968-ban az élelme­zésipar mintegy 6 százalékkal több árut adott át a belkeres­kedelemnek és 9,1 százalékkal több árut exportált, mint az előző évben. A termelés növe­kedése megfelelt a társadalmi szükségleteknek, a népgazdaság egész fejlődésének. Javult a minőség, bővült a választék. Nem ilyen kedvező a helyzet a termelékenység alakulásá­­­­nál A termelés növekedésének egy kisebb hányada — egyötö­de — származott csak termelé­kenységből, vagyis az élelme­zésipar 1968-ban a termelé­kenység növekedésének elő­irányzatát nem tudta teljesíte­ni. Ez egyben az elkövetkező időszak tennivalóit, feladatát is megszabja. 1969-ben a mun­katermelékenység növelésére az eddiginél sokkal összehan­goltabb intézkedéseket kell tenni. A XLII. kongresszus óta eredményesen fejlődött f­z élelmezésiparban a szocialista munkaverseny-mozgalom. 1968- ban 17 gyár, 12 vállalat dolgo­zói küzdöttek a szocialista munka üzeme, gyára, vállalata cím elnyeréséért. A szocialista címért versenyző, vagy azt már elnyert 4703 brigádnak pedig mintegy 51 ezer tagja van. Ez az ipar állományi létszámának 31,5 százaléka. A szocialista brigád cím elnyeréséért folyó verseny ma már meghatározó erővé vált az üzemekben. Mé­reteiben olyan, hogy lendülete magával tudja ragadni az élel­mezésipar dolgozóinak túlnyo­mó többségét. A gazdasági mechanizmus első évének hatásaként 1968- ban az üzemek körülbelül 1,8 milliárd forinttal több nyere­séget érnek el a tervezettnél A várható mintegy 4 milliárd forintos nyereségből 219,5 mil­lió forint helyezhető a része­sedési alapba, ami az összbér 7,5 százalékának felel meg. A kifizethető nyereség 23,4 nap körül mozog, a számításba vett 16 nappal szemben. A jelen­tős mértékű eredményjavulás ellenére egyes iparágaknál — mint például a hús-, növény­olaj-, cukor- és szeszipar — a III kategóriába sorolt dolgozók nyereségrészesedési napjainak száma nem éri el az elmúlt évben elszámolt napok számát Éppen ezért szükséges a szóban forgó iparágak nyereségalaku­lásának részletesebb vizsgála­ta, s amennyiben az objektív körülmények lehetővé teszik, a munkások számára kifizethető nyereséget célszerű korrigálni. Az ÉDOSZ XLII. kongresz­­szusa igen nagy figyelmet for­dított a sütőipar, s a sütőipari dolgozók helyzetére. Ezzel kap­csolatban a főtitkár arról tájé­koztatta a Vííznap, hogy a KNEB, a MÉM több or­­szágos szerv bevonásával meg­vizsgálta a sütőipar helyzetét.­­ KÖSZÖNTŐ Imét magunk mögött hagytunk egy nehéz, dolgos, de eredményekben gazdag esztendőt. Jóleső érzéssel összegezhetjük azokat az­ eredményeket, amelyeket az élelmezésipar dolgozói, ve­zetői, tisztségviselői az 1968-as évben, — az új gazdaságirányítási rendszer első esztendejében — a termelésben, a műsza­ki fejlesztésben, a szocialista munkaver­senyben, az élet- és munk­akörülmények javításában elértek. Az elmúlt év komoly eredményeket hozott gazdasági téren és a mozgalmi munkában. Az új esztendő küszöbét ezeknek az eredményeknek a birtokában és a növekvő feladatokkal együtt léptük át. Az élelmezésipar dolgozói, a munk­ások, a gazdasági vezetők, a műszakiak, a moz­galom tisztségviselői együttesen, eredmé­nyesen munk­álkodtak azon, hogy a lakos­ságot jobb minőségű, választékban is gaz­dagabb élelmiszeripari termékkel tudtuk ellátni. Az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a mindinkább szélesedő szo­cialista munkaverseny-mozgalom, a szo­cialista brigádok, a szocialista címért küz­dő üzemek, gyárak, vállalatok kollektívá­jának példamutatása. DR. DIM­ÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter örülünk az elért eredményeknek, ame­lyekért köszönetet mondunk az ipar dol­gozóinak. Egyben azt is kérjük, még ered­ményesebben munkálkodjanak az 1969-es esztendőben az élelmezésipar előtt álló feladatok megoldásában, gyártmányaink minőségének és választékának javításá­ban, a lakosság fokozódó igényeinek ki­elégítésében, a munka termelékenységé­­nek javításában. Érjenek el még nagysze­rűbb eredményeket a szocialista mink­ál­versenyben, az emberekről való gondos­kodásban, üzemi életünk demokratizmu­sának szélesítésében, a politikai és kultu­rális nevelőmunka fejlesztésében. Szakszervezetünk központi vezetősége, a minisztérium vezetői bizakodással tekinte­nek az 1969-es esztendő elé, mert ismerik az élelmezésipari dolgozók lelkesedését, munkaszeretetét, alkotókészségét. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik szorgalmas munkájukkal, alkotó kezdeményezésükkel hozzájárultak elért eredményeinkhez. Az élelmezésipar min­den dolgozójának, vezetőjének és tisztség­­viselőjének ezúton kívánunk eredmények­ben gazdag új esztendőt, családi életük­ben pedig sok boldogságot. Kuncs JÓZSEF az ÉDOSZ főtitkára Tegárálalk becsülettel eleget feladatainknak Szakszervezetünk központi vezetőségének 1968. december 70-i ülésén napirenden szerepelt: — az ÉDOSZ XLII. kongresszus határozata végrehajtásá­nak helyzetéről és az 1968. évi munkáról szóló szóbeli jelentés, — Javaslat az ÉDOSZ 1969. évi költségvetésére, — az ÉDOSZ központi vezetőség határozata az iparág tár­sadalombiztosítási feladataira és hatáskörére. — Irányelvek a vszt-tiszt (szb), valamint a TT feladatai­­ratk, hatáskörének kialakításához. — Javaslat a Kiváló Vállalat (Kiváló Intézet) cím és a vele járó pénzjutalom elnyerésének 1969. és 1970. évi feltételeire. — Javaslat az ÉDOSZ központi vezetőség és elnökség 1969. évi munkaprogramjára és I. félévi ülésrendjére, majd ennek alapján javaslatot dolgozott ki és terjesztett a Minisztertanács elé elöntés cél­­jából A szakszervezet elnök­sége, mind a helyzet felisme­résében, mind a javaslatok ki­dolgozásában kezdettől fogva részt vett. A vizsgálat és a tett javas­latok alapján a Minisztertanács 1963. augusztus 15-én határoza­tot hozott a sütőipar fejleszté­sére, a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök biztosítására. A kormány az állami sütőipar fejlesztését átmenetileg célcso­portos beruházásnak minősí­tette. Indokoltnak tartotta, hogy 1970-ig a sütőipar terme­léskapacitását 1160 tonna/nap kapacitással növeljék. A beru­házásoknak azt a részét, amely vállalati és tanácsi fejlesztési alapból nem fedezhető, az ál­lami költségvetésből kell biz­tosítani. A határozat rögzíti azokat a feladatokat is, amelyeket a ter­melés technikai fejlesztése, a szállítás korszerűsítése, a szak­boltok hálózatának szélesíté­se ügyében kell a jövőben meg­oldani. Intézkedések vannak napirenden a sütőipari tanuló­­képzés javítására, a szakmun­kásképzés biztosítására. A szakszervezet és a MÉM együt­tes javaslatára a kormány úgy döntött, hogy 1969. január 1-i hatállyal jelentősen növelni kell a sütőipar bérszínvonalát. Kidolgozták a bérfejlesztés ütemét és módját is. Elnöksé­günk és központi vezetőségünk nevében ezúton is köszönetet mondunk a minisztérium veze­tőinek, a KNEB-nek, s mind­azoknak, akik tevékenyen részt vettek, vagy közreműködtek ennek a hosszú idő óta megol­dásra váró feladatnak a ki­munkálásában — mondotta Putics József. A dolgozók etet­és munkakörülményeinek alakulása 1967-ben a kongresszus ide­vonatkozó határozatának csak részben tudtunk érvényt sze­rezni, mivel az állománycso­portok közötti kereseti ará­nyok lényegesen eltolódtak. Nem tudtunk érvényt szerez­ni annak a helyes elvnek, hogy a kifizetésre kerülő változóbé­­rek nagyobb hányadát a mun­kás állománycsoportba hasz­nálják fe. Az 1967. évi bérgaz­dálkodásból levontuk a szüksé­ges következtetéseket és 1968- ban már nagyobb figyelmet fordítottunk a két állomány­­csoport közötti helyesebb kere­seti arányok kialakítására, s ennek érdekében a részesedé­si alap terhére 50 millió forint összegű bérfejlesztést hajtot­tunk végre. A végrehajtott intézkedések eredményeként az élelmezés­iparban javultak a keresetek. Komoly figyelmet fordítottak arra, hogy a bérek növekedése mellett a szociális és jóléti in­tézmények fenntartására for­dítható összegek ne csökkenje­nek A 20 millió forint e célra 1969-ben is biztosított. Előrelát­hatóan ez évben az élelmezés­ipari dolgozók év végi részese­désére, szociális és jóléti cé­lokra, valamint jutalmazására mintegy 230 millió forint áll rendelkezésre. A munkaidő csökkentés vég­rehajtására a vállalatok részle­tes ütemtervet dolgoztak ki. A beérkezett felkészülési tervek azt mutatják, hogy 1969. elejé­től az élelmezésipar túlnyomó többségében a vállalatok heti 44 órás munkaidőben fognak dolgozni. A termelési időalap­kiesés pótlására sokoldalúan összehangolt intézkedéseket tettek. Ennek eredményeként a vállalatok kevés kivétellel, saját erőből tudják megoldani a munkaidő csökkentését. Gon­dok vannak azonban e terüle­ten a tanácsi iparban, különö­sen a sütőiparban, ahol mind­össze két vidéki sütőipari vál­lalatnál és a Fővárosi Sütőipari Vállalat néhány területén al­kalmazzák a csökkentett mun­kaidőt. Itt elsősorban a gazda­sági vezetők szemléletén kell változtatni. Mindent összegezve megál­lapítható, hogy a XLII. kong­resszus óta eltelt 15 hónap alatt javult az élelmezésipari dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nye. Megvan a reális lehetősé­ge annak, hogy a harmadik öt­éves terv végére az élelmezés­iparban a szociális ellátottság elérje a 70—75 százalékot. Szakszervezetünk nevelő tevékenysége Szemléletben­ változás ta­pasztalható az agitációs és pro­pagandamunka megítélésében. Az időszerű feladatok kialakí­tásakor mind nagyobb súllyal veszik figyelembe a nevelési kérdéseket, az agitációs és pro­paganda tevékenységet. Kezd gyakorlattá válni, hogy a neve­lés nem reszortfeladat, hanem a szakszervezet egész munká­ját átható követelmény. Javul­tak a nevelőmunka személyi és tárgyi feltételei is, amit az el­következendő évek során cél­­szerű és indokolt továbbfejlesz­teni. A „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok segítsé­get nyújtottak a politikai tö­meghangulat kialakításához, a célok megismertetéséhez, a re­form szocialista jellegének megértetéséhez, az üzemi de­mokrácia gyakorlati alkalma­zásához és erősítéséhez, a köz­­gazdasági gondolkodás alakí­tásához, a proletár internacio­nalizmus elmélyítéséhez. Szervezeti életünk alakulása Általában fejlődött az üzemi szervezetek szervezeti élete. Ez a fejlődés a zárt településű üzemekben egyenletesnek mondható, míg a több telep­hellyel rendelkező üzemek esetében erősen hullámzó. Az alapszervezetek nagy többségé­ben rendszeresen negyedéven­ként megtartják a taggyűlése­ket. Néhány esetben azonban e téren is vannak kívánnivalók. Feltétlen meg kell találni a módját annak, hogy a szakszer­vezeti tagság rendszeresen részt tudjon venni a szerve­zeti életben, véleményt tud­jon mondani saját szervezeté­nek tevékenységéről, az élet- és munkakörülményen­ ható intézkedésekről, hogy élni tudjon az alapszabályban biz­tosított jogaival A szervezeti élet fontos állo­mása a vezetőségek újjává­­lasztása. A most soron követ­kező választásoknál el kell érni, hogy az üzemi szerveze­tek politikailag és cselekvő­készségükben erősödjenek, to­vább javuljon a kollektív ve­zetés, s a megválasztásra kerü­lő vezetőségek alkalmasak le­gyenek a megnövekedett szak­­szervezeti feladatok ellátására. A választások eddigi előké­születei azt mutatják, hogy­­ nehezen bár, de sikerült meg­értetni a munkások nagyobb arányú bevonásának szüksé­gességét a vezetésbe. A szakszervezet pénzgazdál­kodása 1968-ban biztosította a szakszervezeti feladatok ellá­tásának anyagi fedezetét. A tagdíjrészesedés 50 százalékra történő felemelése az alapszer­vezeteknél helyesnek bizo­nyult, mert növelte az alap­szervezetek önállóságát, a helyben jelentkező feladatok megoldásának anyagi bázisát. Az új tagdíjfizetési besorolás tovább növeli az alapszerveze­tek anyagi forrásait, a felada­tok megoldásának pénzügyi fedezetét.• A szóbeli beszámoló és az írásban kiküldött anyagok fe­letti vitában részt vett: Kontos András, Vinizlay Gyula (SZOT titkára), Krisztián Fülöp, dr Sághy Vilmos (a miniszter első helyettese), Molnár József, Já­­rosy Ferenc, Técsi Gyula, Iván László, Pál István, dr. Szilágyi László.• A központi vezetőség az elő­terjesztett anyagokat jóváhagy­ta és mezéttanította: _— az ÉDOSZ központi veze­tősége, elnöksége, a területi középszervek, az országos vál­lalatok, a trösztök szakszerve­zeti bizottságai, az alapszerve­­zetek munkáinkat a párt poli­­tikájának szellemében, a Ma­gyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa határozata és szakszervezetünk XLII. kong­resszusa határozata alapján végezték. A kongresszus óta eltelt 15 hónap alatt a szakszervezeti munkában előrehaladás történt. Erősödött szakszervezetünk ér­dekvédelmi munkája, nevelő tevékenysége, gazdagodott, ha­tékonyabbá vált a szervezeti, mozgalmi élet. A kongresszus határozatában előírt feladatok döntő többségét — időarányo­san — teljesítettük. A válasz­tott testületek, aktivisták, az apparátus tagjai szorgalommal, felelősségteljesen, s eredmé­nyesen dolgoztak a szakszerve­zet előtt álló gyakran bonyo­lult feladatok megoldásán. A központi vezetőség ezért elis­merését fejezi ki.­­ A kongresszus határoza­tainak megvalósítása, a társa­dalmi előrehaladásból eredő új feladatok az elszövetkezen­dő időszakban is hatékony munkát igényelnek a választott testületektől, tisztségviselők­től, aktivistáktól, az apparátus dolgozóitól. Kettős feladatunkból adódik, hogy a jövőben: a) Még hatékonyabban kell mozgósítanunk iparunk dolgo­zóit az 1969-es évi termelési feladatok jó végrehajtására, különös gondot fordítva a munka termelékenységének fo­kozására, a gazdaságos terme­lésre, a minőség javítására, a lakosság növekvő igényeinek jobb kielégítésére, s az export­­feladatok teljesítésére. b) Tovább kell javítani az élelmezésipari dolgozók élet- és munkakörülményeit, véde­ni érdekeit. Fontos feladatnak tekintjük a munkaidő csökken­tés befejezését, a kollektív szerződések megkötését. Haté­konyabban kell tevékenyked­nünk a dolgozók nevelésében, a szakszervezeti hatáskörből adódó jogok és kötelességek eredményes megvalósításában. — Központi vezetőségünk — amikor köszönetét és elismeré­sét fejezi ki az eddig végzett munkáért —, azzal a kéréssel fordul az élelmezésipar szer­vezett dolgozóihoz, szakszerve­zetünk tisztségviselőihez, a vá­lasztott testületekhez, a most soron következő szakszervezeti választásokat is használják fel arra, hogy még eredményeseb­ben valósuljanak meg kitűzött céljaink, becsülettel tegyünk eleget a ránk háruló feladatok maradéktalan végrehajtásának. (A KV ülésen elhangzott el­nökségi jelentés teljes szöve­gét az ÉDOSZ Aktivisták Tá­jékoztatója 1968/6. száma tar­talmazza.)

Next