Élelmezési Dolgozó, 1969 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ELIEMEZES.IPARI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETE UP3S . T XI. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1969. JANUÁR Tanácskozott központi vezetőségünk Az elért eredmények biztatóak A XLII. kongresszus határozatának végrehajtásáról, az 1938. évi munkáról szóló elnökségi jelentést Putics József — szakszervezetünk főtitkára — ismertette a központi vezetőséggel. — Központi vezetőségünk, elnökségünk munkája során arra törekedett, hogy a kongresszus határozatának alapvető célkitűzéseit érvényre juttassa — mondotta Putics József. — Szakszervezetünk 1968. évi munkaprogramjában azoknak a fő feladatoknak a megoldását tűztük célul, amelyek az élelmezésipar előtt álló gazdasági tennivalók végrehajtásával, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával, az agitációs, a kulturális nevelőmunkával, a szervezeti élet fejlesztésével, a proletár internacionalizmus erősítésével kapcsolatosak. E célok megvalósítása érdekében gondot fordítottunk arra, hogy a vezetés színvonalának javításával, a megfelelő munkamódszerek kialakításával hatékonyabbá váljék szakszervezetünk tevékenysége. A kongresszus óta eltelt 15 hónap időszakát összegezve megállapíthatjuk: a XLII. kongresszus határozatának megfelelően a szakszervezeti munka minden területén előre léptünk. Az eddig elért eredmények biztatóak és jó alapot adnak a további feladatok megoldásához. A választott testületek, az aktivisták és a központi vezetőség apparátusa nagyon becsületesen, erejét megfeszítve, felelősségteljesen dolgozott a szakszervezetünk előtt álló, gyakran bonyolult feladatok megoldásában. Az 1968. év gazdasági eredményeiről szólva a jelentés megállapította: az új gazdasági mechanizmus az élelmezsésiparban is kedvezően érezteti hatását. S bár az 1968-as esztendő időjárása az élelmezésipar számára kedvezőtlen volt, mégis iparunk értékalapon számolva, mintegy 7 százalékkal termelt többet, mint 1967-ben. 1968-ban az élelmezésipar mintegy 6 százalékkal több árut adott át a belkereskedelemnek és 9,1 százalékkal több árut exportált, mint az előző évben. A termelés növekedése megfelelt a társadalmi szükségleteknek, a népgazdaság egész fejlődésének. Javult a minőség, bővült a választék. Nem ilyen kedvező a helyzet a termelékenység alakulásánál A termelés növekedésének egy kisebb hányada — egyötöde — származott csak termelékenységből, vagyis az élelmezésipar 1968-ban a termelékenység növekedésének előirányzatát nem tudta teljesíteni. Ez egyben az elkövetkező időszak tennivalóit, feladatát is megszabja. 1969-ben a munkatermelékenység növelésére az eddiginél sokkal összehangoltabb intézkedéseket kell tenni. A XLII. kongresszus óta eredményesen fejlődött fz élelmezésiparban a szocialista munkaverseny-mozgalom. 1968- ban 17 gyár, 12 vállalat dolgozói küzdöttek a szocialista munka üzeme, gyára, vállalata cím elnyeréséért. A szocialista címért versenyző, vagy azt már elnyert 4703 brigádnak pedig mintegy 51 ezer tagja van. Ez az ipar állományi létszámának 31,5 százaléka. A szocialista brigád cím elnyeréséért folyó verseny ma már meghatározó erővé vált az üzemekben. Méreteiben olyan, hogy lendülete magával tudja ragadni az élelmezésipar dolgozóinak túlnyomó többségét. A gazdasági mechanizmus első évének hatásaként 1968- ban az üzemek körülbelül 1,8 milliárd forinttal több nyereséget érnek el a tervezettnél A várható mintegy 4 milliárd forintos nyereségből 219,5 millió forint helyezhető a részesedési alapba, ami az összbér 7,5 százalékának felel meg. A kifizethető nyereség 23,4 nap körül mozog, a számításba vett 16 nappal szemben. A jelentős mértékű eredményjavulás ellenére egyes iparágaknál — mint például a hús-, növényolaj-, cukor- és szeszipar — a III kategóriába sorolt dolgozók nyereségrészesedési napjainak száma nem éri el az elmúlt évben elszámolt napok számát Éppen ezért szükséges a szóban forgó iparágak nyereségalakulásának részletesebb vizsgálata, s amennyiben az objektív körülmények lehetővé teszik, a munkások számára kifizethető nyereséget célszerű korrigálni. Az ÉDOSZ XLII. kongreszszusa igen nagy figyelmet fordított a sütőipar, s a sütőipari dolgozók helyzetére. Ezzel kapcsolatban a főtitkár arról tájékoztatta a Vííznap, hogy a KNEB, a MÉM több országos szerv bevonásával megvizsgálta a sütőipar helyzetét. KÖSZÖNTŐ Imét magunk mögött hagytunk egy nehéz, dolgos, de eredményekben gazdag esztendőt. Jóleső érzéssel összegezhetjük azokat az eredményeket, amelyeket az élelmezésipar dolgozói, vezetői, tisztségviselői az 1968-as évben, — az új gazdaságirányítási rendszer első esztendejében — a termelésben, a műszaki fejlesztésben, a szocialista munkaversenyben, az élet- és munkakörülmények javításában elértek. Az elmúlt év komoly eredményeket hozott gazdasági téren és a mozgalmi munkában. Az új esztendő küszöbét ezeknek az eredményeknek a birtokában és a növekvő feladatokkal együtt léptük át. Az élelmezésipar dolgozói, a munkások, a gazdasági vezetők, a műszakiak, a mozgalom tisztségviselői együttesen, eredményesen munkálkodtak azon, hogy a lakosságot jobb minőségű, választékban is gazdagabb élelmiszeripari termékkel tudtuk ellátni. Az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a mindinkább szélesedő szocialista munkaverseny-mozgalom, a szocialista brigádok, a szocialista címért küzdő üzemek, gyárak, vállalatok kollektívájának példamutatása. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter örülünk az elért eredményeknek, amelyekért köszönetet mondunk az ipar dolgozóinak. Egyben azt is kérjük, még eredményesebben munkálkodjanak az 1969-es esztendőben az élelmezésipar előtt álló feladatok megoldásában, gyártmányaink minőségének és választékának javításában, a lakosság fokozódó igényeinek kielégítésében, a munka termelékenységének javításában. Érjenek el még nagyszerűbb eredményeket a szocialista minkálversenyben, az emberekről való gondoskodásban, üzemi életünk demokratizmusának szélesítésében, a politikai és kulturális nevelőmunka fejlesztésében. Szakszervezetünk központi vezetősége, a minisztérium vezetői bizakodással tekintenek az 1969-es esztendő elé, mert ismerik az élelmezésipari dolgozók lelkesedését, munkaszeretetét, alkotókészségét. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik szorgalmas munkájukkal, alkotó kezdeményezésükkel hozzájárultak elért eredményeinkhez. Az élelmezésipar minden dolgozójának, vezetőjének és tisztségviselőjének ezúton kívánunk eredményekben gazdag új esztendőt, családi életükben pedig sok boldogságot. Kuncs JÓZSEF az ÉDOSZ főtitkára Tegárálalk becsülettel eleget feladatainknak Szakszervezetünk központi vezetőségének 1968. december 70-i ülésén napirenden szerepelt: — az ÉDOSZ XLII. kongresszus határozata végrehajtásának helyzetéről és az 1968. évi munkáról szóló szóbeli jelentés, — Javaslat az ÉDOSZ 1969. évi költségvetésére, — az ÉDOSZ központi vezetőség határozata az iparág társadalombiztosítási feladataira és hatáskörére. — Irányelvek a vszt-tiszt (szb), valamint a TT feladatairatk, hatáskörének kialakításához. — Javaslat a Kiváló Vállalat (Kiváló Intézet) cím és a vele járó pénzjutalom elnyerésének 1969. és 1970. évi feltételeire. — Javaslat az ÉDOSZ központi vezetőség és elnökség 1969. évi munkaprogramjára és I. félévi ülésrendjére, majd ennek alapján javaslatot dolgozott ki és terjesztett a Minisztertanács elé elöntés céljából A szakszervezet elnöksége, mind a helyzet felismerésében, mind a javaslatok kidolgozásában kezdettől fogva részt vett. A vizsgálat és a tett javaslatok alapján a Minisztertanács 1963. augusztus 15-én határozatot hozott a sütőipar fejlesztésére, a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközök biztosítására. A kormány az állami sütőipar fejlesztését átmenetileg célcsoportos beruházásnak minősítette. Indokoltnak tartotta, hogy 1970-ig a sütőipar termeléskapacitását 1160 tonna/nap kapacitással növeljék. A beruházásoknak azt a részét, amely vállalati és tanácsi fejlesztési alapból nem fedezhető, az állami költségvetésből kell biztosítani. A határozat rögzíti azokat a feladatokat is, amelyeket a termelés technikai fejlesztése, a szállítás korszerűsítése, a szakboltok hálózatának szélesítése ügyében kell a jövőben megoldani. Intézkedések vannak napirenden a sütőipari tanulóképzés javítására, a szakmunkásképzés biztosítására. A szakszervezet és a MÉM együttes javaslatára a kormány úgy döntött, hogy 1969. január 1-i hatállyal jelentősen növelni kell a sütőipar bérszínvonalát. Kidolgozták a bérfejlesztés ütemét és módját is. Elnökségünk és központi vezetőségünk nevében ezúton is köszönetet mondunk a minisztérium vezetőinek, a KNEB-nek, s mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek, vagy közreműködtek ennek a hosszú idő óta megoldásra váró feladatnak a kimunkálásában — mondotta Putics József. A dolgozók etetés munkakörülményeinek alakulása 1967-ben a kongresszus idevonatkozó határozatának csak részben tudtunk érvényt szerezni, mivel az állománycsoportok közötti kereseti arányok lényegesen eltolódtak. Nem tudtunk érvényt szerezni annak a helyes elvnek, hogy a kifizetésre kerülő változóbérek nagyobb hányadát a munkás állománycsoportba használják fe. Az 1967. évi bérgazdálkodásból levontuk a szükséges következtetéseket és 1968- ban már nagyobb figyelmet fordítottunk a két állománycsoport közötti helyesebb kereseti arányok kialakítására, s ennek érdekében a részesedési alap terhére 50 millió forint összegű bérfejlesztést hajtottunk végre. A végrehajtott intézkedések eredményeként az élelmezésiparban javultak a keresetek. Komoly figyelmet fordítottak arra, hogy a bérek növekedése mellett a szociális és jóléti intézmények fenntartására fordítható összegek ne csökkenjenek A 20 millió forint e célra 1969-ben is biztosított. Előreláthatóan ez évben az élelmezésipari dolgozók év végi részesedésére, szociális és jóléti célokra, valamint jutalmazására mintegy 230 millió forint áll rendelkezésre. A munkaidő csökkentés végrehajtására a vállalatok részletes ütemtervet dolgoztak ki. A beérkezett felkészülési tervek azt mutatják, hogy 1969. elejétől az élelmezésipar túlnyomó többségében a vállalatok heti 44 órás munkaidőben fognak dolgozni. A termelési időalapkiesés pótlására sokoldalúan összehangolt intézkedéseket tettek. Ennek eredményeként a vállalatok kevés kivétellel, saját erőből tudják megoldani a munkaidő csökkentését. Gondok vannak azonban e területen a tanácsi iparban, különösen a sütőiparban, ahol mindössze két vidéki sütőipari vállalatnál és a Fővárosi Sütőipari Vállalat néhány területén alkalmazzák a csökkentett munkaidőt. Itt elsősorban a gazdasági vezetők szemléletén kell változtatni. Mindent összegezve megállapítható, hogy a XLII. kongresszus óta eltelt 15 hónap alatt javult az élelmezésipari dolgozók élet- és munkakörülménye. Megvan a reális lehetősége annak, hogy a harmadik ötéves terv végére az élelmezésiparban a szociális ellátottság elérje a 70—75 százalékot. Szakszervezetünk nevelő tevékenysége Szemléletben változás tapasztalható az agitációs és propagandamunka megítélésében. Az időszerű feladatok kialakításakor mind nagyobb súllyal veszik figyelembe a nevelési kérdéseket, az agitációs és propaganda tevékenységet. Kezd gyakorlattá válni, hogy a nevelés nem reszortfeladat, hanem a szakszervezet egész munkáját átható követelmény. Javultak a nevelőmunka személyi és tárgyi feltételei is, amit az elkövetkezendő évek során célszerű és indokolt továbbfejleszteni. A „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok segítséget nyújtottak a politikai tömeghangulat kialakításához, a célok megismertetéséhez, a reform szocialista jellegének megértetéséhez, az üzemi demokrácia gyakorlati alkalmazásához és erősítéséhez, a közgazdasági gondolkodás alakításához, a proletár internacionalizmus elmélyítéséhez. Szervezeti életünk alakulása Általában fejlődött az üzemi szervezetek szervezeti élete. Ez a fejlődés a zárt településű üzemekben egyenletesnek mondható, míg a több telephellyel rendelkező üzemek esetében erősen hullámzó. Az alapszervezetek nagy többségében rendszeresen negyedévenként megtartják a taggyűléseket. Néhány esetben azonban e téren is vannak kívánnivalók. Feltétlen meg kell találni a módját annak, hogy a szakszervezeti tagság rendszeresen részt tudjon venni a szervezeti életben, véleményt tudjon mondani saját szervezetének tevékenységéről, az élet- és munkakörülményen ható intézkedésekről, hogy élni tudjon az alapszabályban biztosított jogaival A szervezeti élet fontos állomása a vezetőségek újjáválasztása. A most soron következő választásoknál el kell érni, hogy az üzemi szervezetek politikailag és cselekvőkészségükben erősödjenek, tovább javuljon a kollektív vezetés, s a megválasztásra kerülő vezetőségek alkalmasak legyenek a megnövekedett szakszervezeti feladatok ellátására. A választások eddigi előkészületei azt mutatják, hogy nehezen bár, de sikerült megértetni a munkások nagyobb arányú bevonásának szükségességét a vezetésbe. A szakszervezet pénzgazdálkodása 1968-ban biztosította a szakszervezeti feladatok ellátásának anyagi fedezetét. A tagdíjrészesedés 50 százalékra történő felemelése az alapszervezeteknél helyesnek bizonyult, mert növelte az alapszervezetek önállóságát, a helyben jelentkező feladatok megoldásának anyagi bázisát. Az új tagdíjfizetési besorolás tovább növeli az alapszervezetek anyagi forrásait, a feladatok megoldásának pénzügyi fedezetét.• A szóbeli beszámoló és az írásban kiküldött anyagok feletti vitában részt vett: Kontos András, Vinizlay Gyula (SZOT titkára), Krisztián Fülöp, dr Sághy Vilmos (a miniszter első helyettese), Molnár József, Járosy Ferenc, Técsi Gyula, Iván László, Pál István, dr. Szilágyi László.• A központi vezetőség az előterjesztett anyagokat jóváhagyta és mezéttanította: _— az ÉDOSZ központi vezetősége, elnöksége, a területi középszervek, az országos vállalatok, a trösztök szakszervezeti bizottságai, az alapszervezetek munkáinkat a párt politikájának szellemében, a Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa határozata és szakszervezetünk XLII. kongresszusa határozata alapján végezték. A kongresszus óta eltelt 15 hónap alatt a szakszervezeti munkában előrehaladás történt. Erősödött szakszervezetünk érdekvédelmi munkája, nevelő tevékenysége, gazdagodott, hatékonyabbá vált a szervezeti, mozgalmi élet. A kongresszus határozatában előírt feladatok döntő többségét — időarányosan — teljesítettük. A választott testületek, aktivisták, az apparátus tagjai szorgalommal, felelősségteljesen, s eredményesen dolgoztak a szakszervezet előtt álló gyakran bonyolult feladatok megoldásán. A központi vezetőség ezért elismerését fejezi ki. A kongresszus határozatainak megvalósítása, a társadalmi előrehaladásból eredő új feladatok az elszövetkezendő időszakban is hatékony munkát igényelnek a választott testületektől, tisztségviselőktől, aktivistáktól, az apparátus dolgozóitól. Kettős feladatunkból adódik, hogy a jövőben: a) Még hatékonyabban kell mozgósítanunk iparunk dolgozóit az 1969-es évi termelési feladatok jó végrehajtására, különös gondot fordítva a munka termelékenységének fokozására, a gazdaságos termelésre, a minőség javítására, a lakosság növekvő igényeinek jobb kielégítésére, s az exportfeladatok teljesítésére. b) Tovább kell javítani az élelmezésipari dolgozók élet- és munkakörülményeit, védeni érdekeit. Fontos feladatnak tekintjük a munkaidő csökkentés befejezését, a kollektív szerződések megkötését. Hatékonyabban kell tevékenykednünk a dolgozók nevelésében, a szakszervezeti hatáskörből adódó jogok és kötelességek eredményes megvalósításában. — Központi vezetőségünk — amikor köszönetét és elismerését fejezi ki az eddig végzett munkáért —, azzal a kéréssel fordul az élelmezésipar szervezett dolgozóihoz, szakszervezetünk tisztségviselőihez, a választott testületekhez, a most soron következő szakszervezeti választásokat is használják fel arra, hogy még eredményesebben valósuljanak meg kitűzött céljaink, becsülettel tegyünk eleget a ránk háruló feladatok maradéktalan végrehajtásának. (A KV ülésen elhangzott elnökségi jelentés teljes szövegét az ÉDOSZ Aktivisták Tájékoztatója 1968/6. száma tartalmazza.)