Élelmezési Dolgozó, 1969 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Január 3-án, pénteken, négy aktivistánkkal beszéltünk, munkájukról, terveikről, a mozgalomban eltöltött évekről. Két interjúalanyunkkal szerencsénk volt Egyikük szabadságon tartózkodott, de hogyhogy nem, ott volt dolgozótársai között akkor is, amikor hivatalosan pihennie kellett volna, a másik aktivistánk pedig betegszabadságáról jött be egy rövid időre, hogy elvégezze a mozgalommal kapcsolatos ügyes-bajos dolgát Amikor erről a „túlórázásról” tettünk említést nekik, szinte szóról szóra ugyanazt mondták: — A mozgalmi munkát egy pillanatra sem lehet abbahagyni. Ha álmomból keltenének fel, akkor is válaszolni tudnék azonnal, mi a helyzet a munkaterületemen. És ebben nincs semmi túlzás. Mi magunk is meggyőződtünk arról , úgy igaz, ahogy ők elmondták. Nagyon szeretik a mozgalmi munkát. Nem is tudnák életüket másképpen már el sem képzelni. Találomra választottuk ki őket a sok sok ezer aktivistánk közül. Az ő életük is visszatükrözi azt a tevékenységet amelyet mozgalmi munkásaink nap, mint nap tesznek társaikért. Jóleső érzéssel nyugtáztuk ezt — röviddel a választások előtt A legfontosabb a bizalom Tessényi Barnabást a Szeszipari Országos Vállalat központjában, a Diószeghy utcában kerestük. — Szabadságon van, de az előbb telefonált az óbudai telepünkről, tessék megpróbálni, hátha ott van még — ezzel fogadtak minket munkahelyén. Még ott volt az óbudai Üzemben. — Kíváncsi voltam az új gépsorra, meg azért is kijöttem, hogy boldog új esztendőt kívánjak az itt dolgozó ismerőseimnek, elvtársaimnak — így kezdődött beszélgetésünk. Tessényi elvtárs 1948-ban került Óbudára 1950 óta aktivista. Jövőre ünnepli a 20. évfordulót Először munkavédelmi felelős volt, majd később szb-titkár, később a központba került. — Valószínűleg 1971-ben megyek nyugdíjba, de a szakszervezeti munkát nem hagyom abba soha. Nagyon szeretem azt, amit csinálok. Egyébként tagja vagyok a III. kerületi szakmaközi bizottságnak is, így nincs időm „unatkozni”. Tessényi elvtárs mögött hosszú munkásmozgalmi tapasztalat van. Mi ebben a tevékenységben a legdöntőbb? Hogyan látja ezt a kérdést. Erre voltunk kíváncsiak. — A legdöntőbb az emberek bizalma — vallja. — Csak akkor tudunk jól dolgozni, ha bíznak bennünk, hisznek nekünk, segítik munkánkat. Megértik: a szakszervezet azért van, hogy képviselje érdekeiket. Csakis ez a tudat adhat erőt nekünk. És én érzem ezt a bizalmat. Ez adott erőt 1956-ban is, amikor megvédtük az óbudai üzemet. A bizalom kiállta akkor is a próbát és nap, mint nap, most is ugyanúgy kiállja, őszinték vannunk egymáshoz minden kérdésnek, a kényes ügyekben éppúgy, mint a „sima” mindennapi dolgokban. Kései kerülni az emberekhez Dalosné elvtársnő, a MÁP budafoki telepén, az szb-kultúrfelelőse már jónéhány esztendeje. Most a véletlen hozott össze minket. Január közepéig betegszabadságon van. — Csak rövid időre jöttem be — magyarázza. — Sürgősen el kell készítenem egy jelentést. — Hogyan lesz valaki kultúrfelelős — kérdeztük. — Úgy, hogy felkérik. Én e XXII. kerületi tanácsnál kezdtem. Kultúrotthon-igazgatónak neveztek ki. Aztán átkerültem a Pincegazdasághoz. Azonnal kooptáltak az szb-be, és azóta egyfolytában kultúros vagyok. Ennek már jónéhány éve, 1966-ban kaptam kitüntetést 20 esztendős kultúrmunkámért. Nagyon nagyon szeretem ezt a területet, nem cserélném el semmiért. Arról faggattuk, hol kezdődik egy kultúrával foglalkozó aktivista számára a munka. Mi jelenti az alapot. — Az a kiindulás — mondja —, ha valaki elvégezte a nyolc általánost. — Tudja, mennyit kell harcolni azért, hogy azok, akiknek nincs meg a nyolc általános, elvégezzék? Olyan nagy öröm, ha valakit sikerül erre rábírni és még nagyobb, amikor el is végzi. Felér egy nagy győzelemmel minden bizonyítvány. Budafokon és a hozzátartozó vidéki telepeken mintegy négyezren dolgoznak. Szerteágazó, nagy terület ez a mozgalmi munkában is. — Három területen igyekszünk lépést tartani az élettel, az eseményekkel — mondja Dalosné. — Jól működő munkásakadémiáink vannak. Aztán számos „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamunk működik. Kultúrmunkánk bázisát minden területen a szocialista brigádok jelentik. Ott dől el, sikerül-e előbbre lépnünk, vagy sem. Eddig minden akciónkat siker koronázta. — Milyen terveken dolgozik most? — Elkészítettem a szocialista brigádvezetők vetélkedőjének programját. A napokban megtárgyalja majd az anyagot a pártbizottság és az szb is. Ezután sor kerülhet a vetélkedőre. A kultúrfelelős természetesen a munka más területén is tevékenykedik, segíti az szb munkáját. Ott volt a tápiószelei célgazdaságban a műhelybizottság választásának előkészítési munkáin, most pedig a helyi választások végrehajtásában segíti a szakszervezet munkáját — Nagyon döntő —, mondta —, hogy olyan aktivistái irányítsák a munkát, akik szeretik a mozgalmi tevékenységet. Én is arra törekszem, hogy minél közelebb kerüljek ahhoz az aktivista típushoz, amelyet joggal szeretnek és elismernek a választók, a szakszervezet tagjai. A beszámoló közös véleményünket tükrözi Kovács Orbán a BHV Szalámi Gyárának szb-titkára éppen rögtönzött szb-ülést tartott, amikor kerestük. — Az ebédszünetben sok lesz a tennivalónk — jegyezte meg — a bizalmi választásokkal kapcsolatos tennivalók rögzítése és a titkári beszámoló tervezetének megbeszélése szerepel a napirenden. S az ebédszünetben szinte minden üzemrészben már a bizalmi választással kapcsolatos kérdésekről tárgyaltak az szb-tagok az illetékesekkel. És hogyan készül az szb beszámolója? Kovács Orbánnak ebben már nagy tapasztalata van. Régóta aktivista, öt esztendeig volt a gyárban KISZ- titkár, majd utána az szb élére került, immár hatodik éve végzi úgy munkáját, hogy közben a kötöző üzemrész csoportvezetője is. Azon szorgalmas szb-titkárok közé tartozik, akik állandóan képezik magukat. SZOT iskolát végzett, technikumba járt, és most első éves hallgató a Marxista Egyetemen. — A beszámoló az szb kollektív munkáidnak eredménye lesz, én csupán összeállítom azt, amit a kollektíva együtt megtárgyalt.— A beszámoló valamennyiünk véleményét tükrözi majd. — Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan értékelik tevékenységüket? — Úgy érezzük, a legfontosabb területeken a legutóbbi választások óta sikerült előbbre lépnünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes mértékben elégedettek lehetünk. Van kijavításra váró dolog. S amennyiben újra megkaptuk a fiúimat, mindent megteszünk azért, hogy megint újabb eredményeket érhessünk el, dolgozóink érdekében. Mindenhez érteni kell A Magyar Édesipar Budapesti Csokoládégyárának szbelnökével, Koper Jenő elvtárssal csak az ebédszünetben válthattunk szót. Koper elvtárs minőségi ellenőr, így egész nap gazdasági munkáját végzi. Fáradhatatlanul járja az üzemet. — Mi az szb-elnök feladatköre? — tettük fel a kérdést. Nagyon szerteágazó tevékenység. Szinte nem is lehet pontosan körvonalazni — mondta Koper elvtárs. — Én például foglalkozom munkásvédelemmel, a választásokkal, patronálok két brigádot, a Békét és a Gagarint. Ma éppen a puhacukorka üzemrészben a bizalmi választásokkal kapcsolatban értekezletet tartok a műszak után. Propagandista is vagyok, hozzám tartoznak a szemináriumvezetők is. Mennyi éven át kellett dolgozni azért, hogy ezt a sok feladatot el tudja látni az szb-elnök. 1945-ben a Párisi cukrászüzemben kapcsolódott be aktívan a szakszervezeti munkába. Akkor lett bizalmi. Később a Kőbányai Cukorka üzemben brigádfelelős, majd 1950-ben került át mostani munkahelyére. Először munkavédelmi felelős, nyolc éve pedig elnök. Tisztelik, szeretik a gyárban. Közel jár már a nyugdíjkorhatárhoz, de ez szinte eszébe sem jut . Nagyon szeretem a mozgalmi munkát. El sem tudom képzelni az életem nélküle. Olyan nagy öröm számomra, ha el tudok intézni egy ügyesbajos dolgot. Mi, aktivisták azért vagyunk, hogy segítsük társainkat. Hogy lent is minden rendben legyen Az 1969-es esztendő kezdetén járunk, abban az időszakban, amikor a gazdasági mechanizmus második évének elején tartunk. Sok megnyilatkozás hangzott el. Az ország felelős vezetői mondták el véleményüket a legfontosabb kérdésekben, őszintén, nyíltan beszélgettek a legrázósabb dolgokról is. Éppen e nyíltság kapcsán vetette fel a tévében az „Érem harmadik oldalá”ban Komlós János: fent minden redben van, de lent még akad hiba szép számmal. Nos, mi örömmel nyugtázhatjuk a választások előtti időszakban, a mi aktivistáink, tisztségviselőink azért dolgoztak és dolgoznak, hogy egyre kevesebb legyen a gond, a baj, a hiba lent az üzemekben. Varga Béla Marika néni Nyugdíjba vonuló szocialista brigádtagot búcsúztattak az Angeli-műszak szocialista brigádjai a Hatvani Konzervgyárban. Baumgarten Lászlóné, a Hámán Kató szocialista brigád tagja 8 éves munkássága után megérdemelt nyugalomba vonult. Bensőséges hangulatú ünnepség keretében Angeli József műszaki vezető mondott köszönetet szorgalmas munkájáért, majd Fehér Antalné brigádvezető átnyújtotta a brigád nevével ellátott aranygyűrűt. Ezek után a műszak szocialista brigádvezetői és a szakszervezet képviselője virággal és kedves ajándékkal búcsúztak el kedves munkatársuktól, s mindenki „Marika nénije” elcsukló hangon köszönte meg a jókívánságokat. Nehéz lesz a szorgalmas munka után megszokni a megérdemelt pihenőt, de a brigád nem hagyja magára továbbra sem. Ez a kis ünnepség is a szocialista munka és együttélés nagyszerű példája volt. M. X A nagy seregszemle előtt TÍZ ESZTENDEJE, hogy Magyarországon, s ezzel egy időben az élelmezésiparban is megszületett a szocialista brigádmozgalom. 1958-ra dolgozó népünk eljutott odáig, hogy a szocialista munkaverseny új színfolttal gazdagodhatott. Egy, a korábbinál magasabb színvonalú, hatékonyabb forma kezdte bontogatni szárnyait. Merészebb, magasabbra törő célokat tűzött maga elé ez a versenyforma, illetve az abban résztvevők. Azt a célt, hogy jobb munkával teremtsük meg a jólét alapjait, s a tudati tényezők fejlesztésével váljunk alkalmassá a még nagyobb eredmények elérésére. Mindezt a szocialista brigádmozgalom hármas jelszava, a „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” fejezi ki híven. Egy kis történelem az elmúlt 10 év! Igen, akik az elsők között már ott voltak, azok tudják csak igazán, minden eredményért nap mint nap meg kellett küzdeni. Akadály, nehézség volt bőven. De az eredmény — melyre méltán lehet büszke mindenki, aki e nemes vetélkedésben részt vállalt, s mindazok, akik szervezték, segítették a mozgalom kibontakozását — azt bizonyítja: érdemes volt Hiszen ma már több mint 4000 brigádban 51 000 élelmezési munkás, dolgozó, mérnök, technikus küzd. Az ő versengésük, alkotó, formáló tevékenységük volt erőforrása gazdasági feladataink megoldásának, szocialista építőmunkánk sikereinek és a szocialista jellem formálásának. Ki ne emlékezne, a ma már Állami-díjjal kitüntetett, Szabó Gábor vágóhídi csontozóbrigád-vezetőre, aki megtisztelő szocialista cím elnyeréséért elsőként indította versenybe brigádját. A munkamódszer-átadás, az egymás munkájáért érzett felelősség, a közösségi szellem kialakítása, ma természetes vonása a szocialista brigádoknak, de 10 év előtt éppen ezek a vállalások jelentették az újat, a többet, az előremutatót. SZOCIALISTA MÓDON dolgozni, tanulni és élni, hirdeti a jelszó. Szocialista módon dolgozni már megtanultak brigádjaink, azonban — ha általánosnak nem is mondható — a másik két cél megvalósításában még több megoldásra váró feladat maradt a következő évekre. Természetesen szép számmal találunk a szocialista brigádokban olyan dolgozókat, akik a napi munka után pótolják az általános iskola elmaradt osztályait, akik technikumi, gimnáziumi, sőt egyetemi tanulmányokat kezdtek. El kell érni, hogy e mozgalomban részt vevők valamenynyien felismerjék: csak tanult, művelt munkások, az egyre magasabb képzettségű értelmiségiek képesek követni, és tudatosan elősegíteni a fejlődést, megvalósítani az egyre nagyobb feladatokat. A mi társadalmunkban minden az emberért, az ember érdekében történik, és ez a helyes elv szocialista brigádjainknál igen színesen és sokoldalúan nyilvánul meg. Az emberi humanitás nagyszerű példáját adják azok a brigádjaink, akik törődnek beteg vagy nyugdíjas munkatársaikkal, családot adnak az állami gondozásban levő, árva vagy elhagyott, gyermekeknek, részt vesznek az önkéntes véradó-mozgalomban, vietnami műszakokban. És a legnagyszerűbb, a legemberibb, hogy mindezt önként, segítő szándékból teszik, az anyagiasság idegen tőlük. Ma már szinte természetes, hogy a szocialista brigádok, a vezetés legbiztosabb támaszai. Gazdasági vezetőink elmondták, hogy könnyebb olyan vállalatot vezetni, ahol több a szocialista brigád, mert itt az átlagosnál jobb a munkafegyelem, a technológiai fegyelem, és kevésbé ismert a szakmai féltékenység. Az 1968. évi eredményeink bizonyítják, hogy iparunk mintegy egyharmadát kitevő szocialista brigád címért küzdő, vaery már e címet elnyert dolgozójának versenylendülete az ipar valamennyi dolgozóját magával tudta ragadni. Építeni lehet és kell ezekre az összeforrott kollektívákra, akik a munkahelyi feladatok megvalósításának motorjai, a szocialista embertípus megteremtői. 1963. február 14-én kerül megrendezésre az Élelmezésipari Szocialista Brigádvezetők II., Országos Tanácskozása.. E tanácskozás lesz hivatott arra, hogy az első tanácskozás óta eltelt 4 év eredményeit, tapasztalatait összegezze, módot adjon arra, hogy az ipar különböző területein dolgozó szocialista brigádvezetők egymás munkáját megismerjék. E TANÁCSKOZÁS célja ugyanakkor, hogy meghatározza a szocialista brigádmozgalom fejlődésének további útját, és hogy e mozgalom az új gazdasági mechanizmus viszonyai között mélatékonyabban betöltse nemes hivatását. Dr. Váradi Elekné Az ÉDOSZ által meghirdetett „Szocialista brigádok” vetélkedőjét be kell vallanunk, a Baranya megyei Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottsága kis fenntartással fogadta. Félve nyúltunk a témához, attól tartva: nem tudunk kellő számú jelentkezőt biztosítani. Az első meglepetés ott ért bennünket, hogy a vártnál jóval nagyobb volt a jelentkezési arány. Nyolc szocialista brigád került a döntőbe. A vetélkedő lelkesedésben és színvonalban is igen jó volt. A politikai kérdések az 50. éves évforduló köré csoportosultak. A résztvevők felkészültsége, lelkes hangulata meggyőzött bennünket arról, hogy hasznos az ilyen irányú kezdeményezés. Szorosabbra fűzi a kollektívát, s a brigádok egymásközt is ismerkednek. Erre a vetélkedőre igazán el lehet mondani: játszva tanulnak az emberek. I. helyezést a Szigetvári „Zrínyi Miklós”, II. helyezést a Pécsi „Kinizsi”, s III. helyezést a Mohácsi „Béke” szocialista brigád nyerte el. A vetélkedő végső tanulságaként a szakszervezeti bizottság azt a következtéstvonta le, hogy érdemes az új és szokatlan dolgokkal foglalkozni. A jó felkészültség tanúbizonysága volt annak, hogy a szocialista brigádokban dolgozó emberek nemcsak a munkában tartanak össze, nemcsak a szakmai kérdések érdeklik őket, de politikai és kulturális fejlődésükben is komoly segítséget nyújt a szocialista brigádmozgalom. A vállalat valamennyi szocialista brigádja és dolgozója, nagy érdeklődéssel várja az országos vetélkedőt, és sok sikert kíván a gabonatröszti vetélkedőre továbbjutó szigetvári „Zrínyi Miklós” szocialista brigádnak. Filiszár Jánosné szb-elnök Jó hír a dohányosoknak A dohányipar és a mezőgazdaság, illetve a dohánytermelők kapcsolatának javítása nyomán a dohánytermesztésben az idén a vártnál jobb eredmények születtek. A magyar dohányipar 36 000 katasztrális hold termését kötötte le szerződéssel, de ténylegesen ennél 500 holddal nagyobb területről kapott alapanyagot, s ez fedezi az 1969. évi szükségletet. Az átlagtermés holdanként 7,11 mázsa volt — több a tavalyinál — ez jó közepes átlagnak felel meg. A termelői árak idei rendezése a mezőgazdasági üzemek számára rentábilissá tette a dohánytermesztést, s mert az idei terméseredmények, — s a minőség is — kedvezőbbek a tavalyinál, mintegy 15—20 százalékos többletárbevételre számíthatnak. A dohányipar igyekszik a hazai és a külföldi igényeknek megfelelően korszerűsíteni a dohánytermelést. Ennek érdekében a debreceni és a szolnoki dohányok termesztésének csökkentését, a hevesi és burley dohányoknak pedig növelését tervezik.A magyar dohányipar 1963- ban 20,9 milliárd cigarettát, adott a kereskedelemnek. Ezen belül 4,7 milliárd füstszűrös cigarettát hoztak forgalomba, de még ez sem elegendő, az igények kielégítésére. 1969-ben további kétmilliárdos kapacitással növelik a filteres cigarettagyártást Ezzel nagymértékben javítják a filteres cigaretta ellátást, de majd csak a gyakorlat mutatja meg, hogy milyen kapacitásnövelés szükséges az igények teljes kielégítéséhez.