Élelmezési Dolgozó, 1970 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLIT­ÁRJAI EGYESÜLJETEK! LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 50 FILLÉR­­1970. JANUÁR TANÁCSKOZOTT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK AZ 1970. ÉVI FELADATOK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN JELENTŐS SZEREP VÁR A SZAKSZERVEZETEKRE December 19-én — szakszervezetünk székházában — tar­totta 1969. évi utolsó tanácskozását központi vezetőségünk. A kv-ülés napirendjén szerepelt. — Tájékoztató a kv két ülése között végzett fontosabb munkákról. — Jelentés az élelmezésiparban dolgozó nők társadalmi, gazdasági, szociális helyzetéről és a közöttük végzett szakszer­vezeti tevékenységről. — Javaslat a szakszervezet 1970. évi költségvetésére. — Javaslat a kv és elnökség 1970. évi munkaprogramjára, valamint az I. félévi ülésrendre. Kökény István — szakszer­vezetünk titkára — megnyitó­jában megemlékezett Hernádi Mátyás elvtárs elhalálozásá­ról, aki 1945 óta a központi vezetőség, majd a számvizs­gáló bizottság tagjaként, az FTC számvizsgáló bizottsága elnökeként és más egyéb mun­k Az utolsó három hónap, munkát tekintve igen gazdag volt. Közülük néhányat emlí­tenék — mondotta Putics Jó­zsef. — Az egyik: a munkaidő­csökkentés befejezésének elő­készítése — mindenekelőtt a tanácsi élelmezésiparban, ezen belül is a sütőiparban — erre az időszakra esett. M Mindössze 6—7 üzem maradt, amely 1970. 1. negyedévében tér át a rövidített munkaidőre. Előké­születek történtek a jubileu­mi évfordulóval kapcsolatos feladatokra. Elvégeztük a tag­­díjbesorolásokat. Áttekintet­tük 1969. évre szóló munka­programunkat. Úgy ítéljük meg, hogy ez a program össz­hangban volt a SZOT munka­­programjával, ugyanakkor az iparban megoldásra váró szá­mos feladatot tartalmazott. Úgy látjuk, érdemben foglal­koztunk mindazokkal a főbb feladatokkal, amelyek a la­kosság ellátásával, az ipar dolgozóinak érdekvédelmével, a szervezeti életünkkel kap­va valaki gondosan tanul­mányozza az elmúlt év mun­káját, nyugodtan tehet olyan megállapítást, hogy az élelme­zésipar fejlődésében komoly szerepe volt a gazdaságirányí­tás és gazdálkodás új rendsze­rének, a közgazdasági szabá­lyozók bevezetésének. Ezek a szabályozók azonban önma­gukban nem oldják meg a fel­adatokat, hanem csak az em­berek cselekedetein keresztül válnak valóban eredményessé. Az eltelt időszak azt is iga­zolta, hogy egyes szabályozók nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem hatottak kellően a kitű­zött cél érdekében, ezért má­g Az új rendszer 1969. év­re visszamenőleges hatályú. Egy dolgot elöljáróban le kell szögezni: nem szűnik meg a differenciáltság. Mindazok, akik a termelésben nagyobb szerepet töltenek be, a része­sedési alapból is nagyobb arányban fognak részesülni. Tehát szó sincs valamiféle egyenlősdiségről. Az új felosztási rendszerrel növekszik a vállalatok önálló­ka területeken állt helyi becsü­lettel, igaz emberhez, elvtárs­hoz méltóan. Az egyperces néma tisztel­gés után Putics József főtit­kár tájékoztatta a központi vezetőséget a legutóbbi ülés óta végzett fontosabb mun­kákról­ csolatosak. A korábbi időhöz viszonyítva több gondot for­dítottunk a határozatok vég­rehajtásának ellenőrzésére,­­segítésére. Az elért eredmé­nyekkel azonban nem lehe­tünk elégedettek. Munkánk­nak változatlanul alapvető és fontos részét kell hogy képez­ze a meglevő jó határozatok eredményes végrehajtása. A párt Központi Bizottsága november 26—28-ig tartó ülé­sén részletesen elemezné a harmadik ötéves terv teljesí­tésének 1966—68. évi idősza­kát, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének és gyakorlati alkalmazásának ta­pasztalatait, s az 1970. évre szóló tervfeladatokat. A tár­gyalt anyagból, az értékelésből kitűnik, hogy a szakszerveze­teknek a megoldásra váró fel­adatokban nagyon komoly szerepük van, hiszen a nép­gazdaság fejlesztésének, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek alakulása szerve­sen összefügg egymással. dúsításuk, vagy új szabályo­zók bevezetése indokolt. Az 1970. évre kimunkált szabá­lyozóknak nem az a célja, hogy a bérből és fizetésből élők jövedelme csökkenjen, hanem az, hogy javuljon a gazdaságosság hatékonysága, a lakosság ellátása. Az elkövet­kezendő időszak egyik legfon­tosabb feladata: a termelés gazdaságosságának, a termelés hatékonyságának fokozása. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani az 1970- es esztendőben iparunkban a munka termelékenységének alakulására, s nem utolsó sor­ban a munkafegyelem javítá­sára, joga, s ezzel együtt felelőssége is. A döntések többsége válla­lati hatáskörbe kerül. Így pél­dául, hogy a vállalatok kit so­rolnak be a nyereségprémium­ba, az már a vállalatok hatás­körébe tartozik. Itt komoly feladat vár vállalati szakszer­vezeti ti­sztségviselőink­re. A kollektív szerződésekben át kell dolgozni az erre vonatko­zó fejezeteket. A részesedési alap felosztá­sának új módszere nagyon ko­moly politikai kérdés, ezért összehangolt, körültekintő munkát igényel a mozgalmi szervektől, a gazdasági veze­tőktől. Egységes értelmezést igényel egészen az alapszerve­zetekig, ugyanakkor figyelem­be kell venni az egyes ágaza­tok sajátosságait is. Elnöksé­günk arra törekszik, hogy minden szinten egységes le­gyen az eligazítás. Fontos po­litikai munka minden szak­­szervezeti tisztségviselő szá­mára, megértetni iparunk dol­gozóival, hogy a részesedési alap felosztásának új rendsze­rével önmagában nem lesz több részesedés, — ott lesz több részesedés, ahol javul a munkafegyelem, ahol növek­szik a munka termelékenysé­ge, a gazdaságosság színvona­la. — 1969-ben az élelmezésipar várhatóan 4 milliárd 677 mil­lió forint nyereséget realizál, ami 325 millió forinttal több mint az 1968. évi. Az 1969-ben alk­almazott közgazdasági sza­bályozóknak 450 millió forin­tos kihatása volt iparunkban. Úgy látjuk, hogy az 1968. évi nyereséget nem fogja elérni a konzerv-, a tej-, a dohány-, az édes-, a bor- és a gépipar. Elnökségünk azt a célt tűz­te ki, hogy 1969. évben a ré­szesedési alap terhére mint­egy 2 százalékos alapbérfej­lesztést kell végrehajtani még akkor is, ha ez a nyereség­napok számában bizonyos csökkenést mutat. 1968-ban 42 millió forintot fordítottunk az alapbérek fej­lesztésére, ezzel szemben 1964-ben 84 millió forintot. Az eddigi értékelések azt bizo­nyítják, hogy a nyereségna­pok száma a tavalyihoz viszo­nyítva valamelyest csökkenni fog. Az alapbérfejlesztés és az osztható nyereségrészesedés a szervesen összefüggő tényezők. E két tényező együttesen azt jelenti, hogy az élelmezésipari dolgozók jövedelme az elmúlt évhez viszonyítva 30 millió fo­rinttal nőtt 1969-ben. Az élelmezésiparban dolgo­zó nők társadalmi, gazdasá­gi, szociális helyzetéről és a közöttük végzett szakszerve­zeti tevékenységről szóló je­lentést az elnökség megbízá­sából Kurlik Imréné terjesz­tette a központi vezetőség elé. — Szocializmust építő tár­sadalmi rendszerünkben a nők társadalmi és gazdasági szerepe megnőtt. A nők helyt­állása, a velük való törődés hatékonysága jelentős befo­lyással van a szocialista fej­lődésre, a felnövekvő nemze­dék nevelésére, a népesség helyzetének alakulására. A dolgozó nők szerepe — szám­arányuk alapján — az élel­miszeripar politikai, társadal­mi, gazdasági feladatainak megoldásában is meghatározó. A dolgozó nők eddigi tevé­kenységükkel , helytállásukkal is bizonyították: az egyre nö­vekvő feladatok megoldásá­ban lehet rájuk számítani. Társadalmi fejlődésünk so­k bérfejlesztésen felül a ré­szesedési napok száma 1968- hoz viszonyítva eddigi isme­reteink szerint — valamit nö­vekedni fog a hűtő-, a gabo­na-, a likőriparnál. Az állat­forgalmi és húsiparnál, a ba­romfi-, a növényolaj- és a söriparnál az 1968. évi körül mozog, ugyanakkor a kon­zerv-, tej-, cukor-, édes- és szikvíziparnál csökkenni fog az osztható részesedési napok száma. A tanácsi élelmiszeriparról nincs átfogó ismeretünk, de néhány adat már rendelkezé­sünkre áll. Ezek szerint a sü­tőiparban is bizonyos nyere­­ségcsökkenéssel kell számolni, s a szikvíz- és tanácsi szesz­iparnál sem lesz annyi a nye­reség, mint az elmúlt évben. Végezetül Putics József tá­jékoztatta a központi vezetősé­get az Élelmezési-, Dohány- és Vendéglátóipari Dolgozók Nemzetközi Szövetsége V. konferenciájáról, melyet no­vember 28. és december 1. kö­zött Berlinben tartottak meg A magyar élelmezési szak­szervezetet 5 tagú delegáció képviselte. Küldöttségünk az alapszabályt módosító és a ja­vaslattevő bizottság munká­jában tevékenykedett. A kon­ferencia elfogadta a beszámo­lót, s az alapszabály-terveze­tet. A konferencia mindazok­ban a kérdésekben felhívást fogadott el, amelyek a béke, a szabadság, a függetlenség biztosítását szolgálják, az im­perializmus elleni harcra hív­nak fel, és a világ élelmezés­­ipari dolgozói élet- és mun­kakörülményeinek tovább­­javításával kapcsolatosak. — A konferencia — mon­dotta befejezésül szakszerve­zetünk főtitkára — alapjai­ban megoldotta a rábízott feladatokat. Központi vezetőségünk a tá­jékoztató jelentést egyhangú­lag tudomásul vette. tán pártunk és kormányunk számos olyan, a nők helyzeté­nek javítását szolgáló in­tézkedést tett, amely nemzet­közileg is számottevő. Szak­­szervezetünk elnöksége a munkavédelem, a munkásel­látás, az egészségügy javítá­sára, a szociális ellátottság fejlesztésére több intézkedést tett. Ezek az intézkedések a dolgozó nők helyzetének to­vábbi javítását hivatottak szolgálni. Az ipar bérpoliti­kájának kialakításánál nyo­matékosan hangsúlyoztuk a bérhelyzet javítását azokban az iparágakban, ahol jelentős számban dolgoznak nők. Az eredmények és az előre­haladás ellenére a jelenlegi helyzetet nem tekinthetjük ki­elégítőnek. Az általános fej­lődés mellett helyenként olyan aránytalanságok alakultak ki, amelyek sértik a szocialista elveket. A bekövetkezett ob­jektív változások mellett még mindig megtalálható az olyan maradi felfogás, amely a női munkaerő hátrányos megíté­lésében jut kifejezésre. Mind­ezek a körülmények indokol­ják, hogy a dolgozó nők hely­e Az élelmezésiparban dol­gozó nők többsége példamuta­tóan veszi ki részét a terme­lésből. Lelkesen és eredmé­nyesen vesznek részt a szo­cialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalom­ban. Sok olyan női brigádunk van, amelyik már többszörö­sen elnyerte a szocialista cí­met. Nem egy olyan női bri­gád van iparunkban, amely­nek tagjai vállalják árva gyermekek, egyedül élő öregek gondozását. Az iparban dol­gozó nők erkölcsi megbecsü­lése terén az utóbbi években értünk el eredményeket, ez azonban még mindig nem áll arányban a termelésben elfog­lalt helyükkel, végzett mun­kájukkal. A kitüntetettek kö­zött alacsony a nők aránya többek között Zala, Vas és Komárom megyében. Az üze­meket vizsgálva is igen elté­rő adatok­at kapunk. Amíg például a Békéscsabai Kon­zervgyárban 119, addig a Bu­dapesti Konzervgyárban csak 43 nődolgozó részesült kitün­tetésben. A meglevő arányta­lanságokon feltétlenül javíta­ni kell. Szakszervezetünk szer­vezetei fordítsanak fokozot­tabb gondot a példamutató munkát végző nők anyagi és erkölcsi megbecsülésére. A nők bérezésénél meglevő aránytalanságok sok esetben szubjektív tényezőkből — helytelen szemléletből — fa­kadnak. Vitapartnereink rendszerint azt hozzák fel en­nél a témánál, hogy a nők azért keresnek kevesebbet, mert nem végeznek azonos ér­tékű munkát a férfiakkal. Köztudott, hogy egy szak­számon belül nagyjából azonos munkát kell végezni. Miért van akkor az, hogy egyes szakszámon belül a nők az órabérek tól-ig rendszerében általában az alsó, a férfiak többségében a felső határ kö­rül helyezkednek el. Ennek igazolására néhány példát: A BOV budafoki gyáregységénél a 13-as szakszámban a nők órabére 7,44 forint, a férfiaké 8,58 forint. Egy másik szak­számban a nők 8,44 forintot, a férfiak 9,93 forintot keres­nek. A Budapesti Húsipari Vállalatnál a 23-as szakszám­ban a nők 7,45 forintot keres­nek, a férfiak 8,92 forintot. A 32-es szakszámban a nők 8,72 forintot, a férfiak 9,25 forin­tot kapnak. S még egy tej­ipari példa: a nők ugyanabban a kategóriában 8,30 forintot, a férfiak 9,80 forintot keresnek. Több helyütt találkoztunk torzításokkal a prémiumok, jutalmak esetében a nők ro­vására. Tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági életünk jelen szakaszában nincs mód radi­kális és általános béremelés­re. Jelen időszakban nem is­zetének vizsgálatára, elemzé­sére, a körükben végzett munkára, sajátos problémájuk megoldására az eddigieknél is nagyobb gondot fordítsunk, az egyszeri megoldásra gon­dolunk. Vállalatainktól azt várjuk, az adott lehetősége­ken belül a bérfejlesztésnél, a bérfelhasználásnál nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgo­zó nőkre. A nagy különbsé­gek fokozatos kiegyenlítésé­hez, a lemaradások megszün­tetéséhez nagyon következetes munkára van szükség az üze­mekben. Feltétlenül le kell küzdenünk azt a még ma is élő makacs előítéletet, mely szerint a férfi, mint család­­fenntartó magasabb bérre jo­gosult munkaerő. Amin vék­oztatni kell Nagymértékben nehezíti a nők helyzetét az a körülmény, hogy több iparágunkban még mindig magas a túlórák szá­ma. A nők többsége nem szí­vesen túlórázik, mert ez az idő elsősorban az otthoni munkára, a gyermekek neve­lésére, a pihenésre, a tanulás­ra fordítható időből esik ki. A túlóráztatások növekedé­sében szerepet játszik az is, hogy üzemeinknél még min­dig nem kielégítő a műszaki fejlesztés, a munka- és üzem­­szervezés, s a növekvő felada­tokat gyakran túlórázással oldják meg. Vizsgálataink azt bizonyítják: iparunkban a nők többsége alacsonyabb kép­zettséget igénylő munkakör­ben dolgozik. A szakmunká­soknak mindössze 5,5, a beta­nított munkásoknak 28,2, a segédmunkások­nak viszont 43,1 százaléka nő. Ugyanakkor a műszaki munkakörben dol­gozóknak csak 3,9 százaléka a nő. Ez a hátrányos helyzet ab­ból adódik, hogy a nők több­sége szakmai képzettség nél­kül lép munkaviszonyba. Ez azonban nem azt jelenti, mint­ha a nők képességei rosszab­bak lennének a férfiakénál.­ Az ok: az anyai hivatás gya­korlása, a nőknek a családban betöltött szerepe, mely akadá­lyozza őket a magasabb kép­zettség megszerzésében. Erről tanúskodik az az adat is, mely szerint iparunkban a nőknek mindössze 1,4 százaléka vég­zett egyetemet, vagy főiskolát. Ezek a tények arra figyel­meztetnek bennünket, hogy a jövőben az eddiginél foko­zottabb gondot kell fordítani a nők szakképzettségének nö­velésére. Együttes erővel kell leküzdeni mindazokat az aka­dályokat, amelyek nehezítik a nők szakképzettségének növe­lését. 1964-től, de különösen szakszervezetünk XLII. kongresszusa óta az ipar dől­(Folytatás a 3. oldalon.) Genács három hónap A termelékenységről A részesedési alap felosztása A dolgozó nők Helyzetéről Nagyobb megbecsülést! KÖSZÖNTŐ Is. Mezőgazdasági is jffi Élelmezésügyi Mi­saiisztérium vezetői, az ÉDOSZ Központ Vezetősége nevében az új év kezdetén meleg szere­tettel és tisztelettel kö­szöntjük az élelmezésipar minden dolgozóját és veze­tőjét, a társadalmi tisztség­­viselőket és aktivistákat. Pártunk és kormányunk helyes politikája alapján dolgozó népünk szorgal­mas, alkotó munkával si­kerekben gazdag évet zárt le. Az eredményekből mél­tóan vették ki részüket az élelmezésipar dolgozói is. Teljesítették és számos te­rületen túlteljesítették az 1969. évi termelési progra­mot, hatékonyan dolgoztak annak érdekében, hogy a lakosság élelmiszerellátása tovább javuljon. Az 1969-es esztendőben a célkitűzéseknek megfele­lően nőtt a termelés vrzeny­­nyisége, és javult a termé­kek minősége is. Az ipar­ágak gazdaságosabban, szervezettebben dolgoztak és tovább javult a terme­lés műszaki színvonala is. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a dol­gozók és vezetők összefo­gásának, a szervezettebb munkának, és nem utolsó sorban a szocialista mun­­kaversenymozgalom to­vábbi szélesedésének, ezen belül a szocia­lsta brigád­­mozgalom lendítő erejének. Az elért eredmények örömmel tölthetnek el vala­mennyiüket, és bizalom­mal nézünk a jövő elé. Ugyanakkor ismerve a megnövekedett feladatokat, a meglévő gondokat, egy percig sem lehetünk ön­elégedettek. Amikor elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki az eredményes és fele­lősségteljes munkáért, bí­zunk abban, hogy az ipar minden dolgozója az 1970- es esztendőben a megnöve­kedett feladatok eredmé­nyes végrehajtásával készül hazánk felszabadulása hu­szonötéves évfordulójának méltó megünneplésére. Az új esztendőben az élelme­zésipar minden dolgozójá­nak, vezetőjének és társa­dalmi munkájának az ed­diginél nagyobb feladato­kat kell megoldania. A magasabb előirányzatokat az eddiginél nagyobb ter­melékenységgel, gazdaságo­sabban, nagyobb szervezett­séggel kell megoldani. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik szor­galmas munkájukkal, al­kotó kezdeményezésükkel, a szocialista munkaverseny nagyszerű sikereivel hozzá­járultak az élelmezésipar 1969. évi termelési eredmé­nyeihez. Feladataink, az 1970-es esztendőben tovább növekednek, de az élelme­zésipar dolgozóinak lelke­sedése, a szakma szeretete eddigi munkájuk eredmé­nyessége a biztosíték ar­ra, hogy a megnövekedett feladatukat is sikeresen megoldjuk. Ehhez kívánunk a szakszervezet központi vezetősége és a miniszté­rium vezetői részéről az élelmezésipar minden dol­gozójának sikerekben gaz­dag új esztendőt és jó egészséget, magánéletükben pedig sok boldogságot. Dr. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter PUTICS JÓZSEF a szakszervezet főtitkára

Next