Élelmezési Dolgozó, 1971 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXV. ÉVFOLYAM, ARA: 50 FILLÉR @aMBMMBMBggSv?, 1971 JANUÁR A X. pártkongresszus határozataiért Írta: Dr. Dobronaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke Mit mond a kongresszus az élelmezési dolgozóknak ? Pártunk X. kongresszusának napjaiban érdekes élményben volt részük a küldötteknek. Amikor elhagyták a kongresszus színhelyét és munkatársakkal, ismerősökkel, vagy otthon a családdal találkoztak, mintha a tanácskozáson mellettük ülőkkel folytatták volna a beszélgetést. Úgy idézte mindenki a felszólalók szavait, egy-egy dicsérő vagy bíráló megjegyzését, mintha aktív részvevője lett volna a tanácskozásnak. A televízió, a rádió és a sajtó jóvoltából bátran módosíthatjuk azt a korábbi megállapítást: „A kongresszusra figyel az ország” — így: a kongreszszuson részt vett az ország! Ehhez elsősorban az adott alapot, hogy súlya, jelentősége volt minden elhangzott szónak. S nincs olyan ember az országban, aki ne lenne közvetlenül érdekelt abban, amivel a kongresszus foglalkozott, amiben döntött. Egy rövid cikkben még felsorolni nem lehet mindent, ezért legfeljebb csak néhány gondolatra szorítkozhatom. Nagy segítséget adott a kongresszus ahhoz, hogy a munkás túl lásson az üzem falán, saját érdekei mellett megismerje az egész társadalom érdekeit. A kongresszuson, amikor szóba kerültek társadalmunk különböző rétegeinek igényei, ismételten hangot kapott, csaks azzal tudunk számolni, csak azt tudjuk elosztani, amit a megtermelt nemzeti jövedelemből fogyasztásra fordíthatunk. A gazdaságfejlesztési tervek fontos része a lakosság jobb ellátása. Milyen feladatokat ró ez az élelmezésipar dolgozóira? Hazánkban ma a lakosság egy főre jutó összes fogyasztásának (szolgáltatások nélkül) közel felét, az élvezeti cikkeket is figyelembe véve, kétharmadát, a mezőgazdasági eredetű termékek teszik ki. Az elmúlt években az élelmiszerfogyasztáson belül az állati eredetű termékek fogyasztása növekedett. Az európai országok közül kalóriafogyasztás tekintetében a negyedik helyen állunk és fehérjefogyasztás tekintetében is előkelő helyet foglalunk el. Fokozatosan, bővül az élelmiszerek és élvezeti cikkek választéka, az ellátás azonban — elsősorban a húsellátás — még nem zökkenőmentes. Pártunk és kormányzatunk elérkezettnek látja az időt, hogy a legközelebbi években gyökeres megoldást nyerjen a húsellátás. A negyedik ötéves terv fő feladatai között szerepel az állattenyésztés és a hústermelés fellendítése. Azoknak a dolgozóknak, akik az élelmezésipar e területén tevékenykednek, becsületbeli kötelességük, hogy mindent elkövessenek a húsprogram sikeres teljesítése érdekében. Az élelmiszertermelésen belül leggyorsabb ütemben a tartósítóipar termelése növekedett. Kedvező ez mind a belföldi ellátás, mind az exportlehetőségek jobb kihasználása szempontjából. Tovább kell fokozni a félkész- és késztermékek arányának, mennyiségének növelését, ami nem egyszerűen gazdasági feladat, hanem fontos társadalompolitikai kérdés is, mert nagymértékben könnyíti a dolgozó nők háztartási munkáját. A kongresszus nagy segítséget adott ahhoz, hogy a szakszervezetek helyesen értelmezzék és jól lássák el érdekvédelmi feladatukat. A szakszervezetek kibővült jogköre — véleményezési, döntési, vétójog bizonyos kérdésekben — újabb fontos eszközei annak, hogy jól töltsék be kettős szerepüket, az össztársadalmi érdekek védelmét és a szakszervezet tagjainak, az egyes dolgozóknak érdekvédelmét. A szakszervezet akkor tud hatásosan mozgósítani az egész társadalom érdekeit szolgáló gazdasági, termelési feladatokra, ha a dolgozók azt látják, az üzemi szociális, munkásellátási, munkabiztonsági kérdésekben, az ellátottság javításában következetesen képviseli érdekeiket. Nem engedhető meg például, hogy az üzem korszerűsítésével egy időben ne gondoskodjanak a szociális ellátottság javításáról, öltözők, mosdók, üzemi konyhák stb. bővítéséről, korszerűsítéséről. Ez egyre inkább a munkaerő megtartásának is feltétele, s a gazdasági vezetésnek is érdeke. A szakszervezeti mozgalom soraiba tömöríti a munkások több mint 90 százalékát. A szakszervezetek elsőrendű feladata, hogy minden erejükkel segítsék a pártot a munkásosztály vezető szerepének fokozásában, a szocialista társadalom felépítésének érdekében. A technikai és tudományos forradalom, a gyorsan változó világ azt követeli, hogy a szakszervezetek fokozzák erőfeszítéseiket a tagság világnézeti, politikai neveléséért, a szájánál és az általános műveltség emeléséért. A korszerűen felszerelt új üzemek, az új technológiák, művelt, jól képzett szakmunkásokat igényelnek. A szocializmus magasabb szintű építése sokoldalú követelmény. Egyik feltétele a dolgozók legszélesebb tömegeinek tájékozottsága, tudatos cselekvése, a társadalmi aktivitás fokozódása. Pártunk X. kongresszusa, annak előkészületei, rendkívül pozitív visszhangja és elsősorban a dolgozók tettekben megnyilvánuló állásfoglalása, a kongresszusi munkaverseny jó alapokat adnak a hatékonyabb szakszervezeti munkához, többek között az üzemi demokratizmus fejlesztéséhez. Nagyon sok a tennivaló, hogy az egyébként helyes szervezeti keretek, az üzemmi kollektívák termelési értekezletei, a szocialista brigádértekezletek, a műszaki, gazdasági, szociális, kulturális és más kérdésekről folyó tanácskozások olyan fórumokká váljanak, ahol a munkások konkrét és őszinte tájékoztatást kapnak az üzem helyzetéről, problémáiról, az időszerű feladatokról és ahol a dolgozók bátran hallatják véleményüket. A gazdasági vezetők mindjobban felismerik: az üzemi demokrácia érvényesülése, az ennek megfelelő légkör nélkül nem tudnak hatékonyan vezetni, s éppen úgy csődöt mond a vezetés akkor is, ha nem követelik meg a fegyelmet, ha úgy akarják biztosítani a szükséges létszámot, hogy megtűrik a lazaságot, a fegyelmezetlenséget. A szakszervezetek nagyon sokat tehetnek — és kell is tenniük — a demokratizmus fejlesztése, a szocialista közgondolkozás erősítése érdekében. Nem könnyű ez a feladat, mert eléggé elterjedt még az a szemlélet, hogy a szocializmus építésének ebben a szakaszában elegendő ösztönző a dolgozók anyagi érdekeltségének biztosítása. A kongresszus ebben a kérdésben is határozottan állást foglalt. Az anyagi ösztönzés csak a tudatos cselekvéssel párosulva hozhatja meg az egyén, a vállalat és a társadalom számára egyaránt kedvező eredményeket, a kongresszuson kitűzött lelkesítő célok megvalósulását. Elismerés és köszönet A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői, az ÉDOSZ Központi Vezetősége nevében az új év alkalmával szeretettel és tisztelettel köszöntjük az élelmezésipar minden dolgozóját. Iparunk dolgozói munkasikerekkel eredményesen fejezték be az 1970-es évet, szabad életünk huszonötödik esztendejét. Társadalmunkat megnyugvással és bizakodással töltötte el, hogy az élelmezésipari vállalatok még ilyen rendkívüli körülmények között is biztosították a zavartalan élelmiszerellátást és tovább erősítették szocialista gazdálkodásunk alapjait. Ezekhez a sikerekhez jelentősen hozzájárultak az élelmezésipar dolgozói, akik szorgalmukkal és hozzáértésükkel, gyakran áldozatot nem ismerve, megfeszített munkával ellensúlyozták az 1970-es év természeti csapásait. Helytállásukért, odaadó munkájukért ezúton is elismerésünket és őszinte köszönetünket fejezzük ki. A jövő feladatait egyértelműen összegezte pártunk X. kongresszusa. Szocialista építőmunkánkat népünk javára magasabb szinten tovább folytatjuk a kipróbált és bevált politika következetes érvényesítésével. Gazdasági építőmunkánk közvetlen céljait a IV. ötéves terv jelöli meg. Az 1971-es esztendő a IV. ötéves terv első éve. Programjában az élelmezésipar intenzív fejlesztésével társadalmunk igényeinek hiánytalan kielégítése, az élelmezésipar dolgozói életszínvonalának további emelése, a munka- és életkörülmények fejlesztése szerepel. A program megvalósítása mindannyiunk közös ügye. Meggyőződésünk, hogy az élelmezésipar minden dolgozója felelősséget érez e közös feladatokért. Az ipar dolgozóinak szakmaszeretete, lelkesedése, eddigi munkájának eredményessége a biztosíték arra, hogy a IV. ötéves tervben megjelölt feladatokat maradéktalanul teljesítjük. Az új év kezdetén azt kérjük iparunk dolgozóitól, a szocialista munkaversenyben részt vevő kollektíváktól, a műszaki és gazdasági vezetőktől, társadalmi munkásainktól, aktivistáinktól, érjenek el további sikereket iparunk fejlesztésében, korszerűsítésében, gyártmányaink minőségének javításában, a szocialista munkaversenyben, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában, a lakosság fokozódó igényeinek kielégítésében. Járuljanak hozzá tevőlegesen az 1971. évi feladatok teljesítéséhez, a IV. ötéves terv megalapozásához. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik áldozatkész munkájukkal, becsületes helytállásukkal hozzájárultak az élelmezésipar 1970. évi termelési eredményeinek sikeres teljesítéséhez. Kívánunk valamennyiüknek az elkövetkezendő évben családi életükben sok boldogságot, jó egészséget, s eredményekben gazdag munkáshétköznapokat. Kökény István, az ÉDOSZ titkára Dr. Dimény Imre mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter Nagykanizsán állták a szavukat A nagykanizsai sörgyár palacksertő üzemének vezetője, Róka Ferenc, arról beszél, hogy a sör ma már egész éven át keresett cikk, kelendő áru. Hol van már az az idő, amikor volt főszezon, utószezon, meg holtszezon. A sör mér régen nem idénycikke. Ebből a tényből indult ki a palackfejtő üzem Hámán Kató és Augusztus 20 szocialista brigádja, amikor 1970 elején megtették a felajánlásaikat. Év elején úgy határoztak, hogy kétezer hektoliterrel túlteljesítik éves előirányzatukat. Aztán jött a pártkongresszusra való készülődés, s a palackfejtő üzemben ismét tanakodni kezdtek, mit lehetne még felajánlani. Így lett a vállalás négyezer hektoliter. Aztán jött még egy-két kommunista szombat, vasárnap, miegymás, s jelenleg tízezer hektoliteres túlteljesítésnél tartanak a palackfejtő üzem dolgozói. Gerőcs Ferencné a délelőtti műszakban dolgozó brigád vezetője, hosszadalmasan törölgeti a kezét mielőtt kezetnyújtana. Meg is lerhelgeti. — Nedves is, meg hideg is — mondja. Amikor kitűnő teljesítményükért hozzuk szóba, szabódni kezd. — Nem olyan nagy dolog az — mondja. — Amit csináltunk, az természetes dolog. Nem tettünk, mást, csak igyekeztünk jól dolgozni. — Az is természetes, hogy kommunista szombatokat szerveztek? Az is, hogy az egyik ilyen műszak teljes keresetét felajánlották a vietnami nép megsegítésére, egy másikét pedig az árvízkárosultaknak ? — Vállaltuk, hát csináltuk. Nem kell arról annyit beszélni. Meg különben sem szeretünk méricskélni — így Gerőcsné. — Munka közben sem szoktak beszélgetni eredményeikről? — Munka közben nem. Ha beszélgetéssel töltenénk az időnket, akkor most aligha volna miről írnia. Legfeljebb a termelési tanácskozásokon. Ha att mondják, hogy jól dolgoztunk, az jólesik, annak örülünk. A brigád majdnem kizárólag asszonyokból, lányoikból áll, akikre otthon is nagy teher nehezedik. — Nem hinnénk, hogy olyan könnyen lemondanának egy-egy szabad szombatról, vasárnapról. — Nem is, de ez egészen más. Úgy érzem, hogy eddigi eredményeink is köteleznek. Akit nem akart, nem tudott, az nem jött velünk. Nem volt kötelező. — Meg, azért nem kifejezetten asszonybrigád ez — jegyzi meg valaki. — Egy-két férfi is akad, mutatóban. — Állítólag azért, hogy ne féljünk magunk között — kontráz mindjárt másvalaki. ■Nagy István, a palackfejtő üzemrész csoportvezetője szívesen vezet végig az új, szépen csempézett, világos, kockakövekkel lerakott üzemen. — Ég és föld a különbség a korábbi, meg a mostani munkahely között. Itt valóban megfelelő körülmények között lehet dolgozni. ... hanem az asszonyokkal most már nehéz volna szót váltani. Az állandóan özönlő üvegek mellett valóban nem jut idő beszélgetésre. Kassa István, a szakszervezeti bizottság titkára azonban még szívesen elmondja azt, amit a brigádokról, azaz a palackfejtő üzem kollektívájáról tudni kell. Nevezetesen azt, hogy a palackfejtő üzem egyszer már megszerezte a szocialista üzem címet, az egyik brigád már aranykoszorús, s hogy nemcsak a termelésben érnek el szép sikereket, hanem más vonatkozásban is. Már több családi estet szerveztek, a város más üzemeiben működő szocialista brigádokat látnak vendégül, maguk is sokat járnál tapasztalatcsere látogatásra, s azt, hogy a kollektíva munkája feltétlenül benne lesz abban, ha legfontosabb célkitűzésüket, a szocialista gyáregység címet sikerülne megszerezniük. Mint, ahogyan abban is, hogy a nemzeti jövedelem egy százalékkal való növeléséért mozgalommal kapcsolatos felajánlásukat — ami a nagykanizsai sörgyár esetében 2 millió forint költségcsökkentésben jut kifejezésre — sikerült teljesíteniük. ( Így tehát a nagykanizsai sörgyár palackfejtő üzemének dolgozói szép ajándékot tettek le 1970-ben a népgazdaság karácsonyfája alá. Sz. 21 Az új üzem A szalag végén, az úgynevezett teleleszedőknél óránként 12 ezer palack sör kerül a ládákba.