Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILLÉR LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR Az 1972. évi feladata végrehajtásáért írta: Dr. Dobrónaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke Öt megye összefogásával Néhány hónapja, hogy a Hatvani Cukorgyár és a ter­mőterületeiket növelő partner­gazdaságai elhatározták egy közös társulással létesítendő takarmánykeverő üzem felépí­tését a répafeldolgozás során keletkezett melléktermék hasz­nosítására. A vertikális koope­rációhoz időközben — az ötle­ten felbuzdulva —, újabb ér­deklődők is csatlakoztak, az­tán a szervezéssel megbízott intézőbizottság befejezte a munkáját. Pár hete, december közepén így kerülhet sor a Zagyva-parti városban a tár­saság hivatalos alapító közgyű­lésére. A munkabizottságok megvá­lasztása után, illetőleg a tár­sulás vezető testületeinek meg­alakítása előtt Nagy László, a Cukoripari Vállalatok Tröszt­jének vezérigazgatója szólt a répatermesztés mostani prob­lémáiról, az elkövetkezendő két-három év kilátásairól, amelyek végső soron össze­függenek az említett kooperá­cióval is. A jelenlegi gondokat érintve említette, hogy 1971-ben a bel­földi cukorigényt csupán 60— 65 százalékban tudtuk hazai termelésből fedezni, míg a töb­bi mennyiséget külföldről, dön­tően tőkés importból pótoltuk. A kialakult helyzet tarthatat­lan, ezért már intézkedések is születtek az állapotok javítá­sára. Az állam és a cukoripar közös erőfeszítéseinek eredmé­nye már 1972-ben jelentkezik: elérjük, hogy a cukorrépa ve­tésterületének kétharmad ré­szén egycsírájú mag kerüljön földbe, az eddiginél könnyeb­ben művelhető növény fejlőd­jék. Hasonló területen sikerül megvalósítani a komplex gé­pesítést, illetőleg a vegyszeres gyomirtást, emellett természe­tesen állandóan gondot fordí­tanak az átvétel modernebb formáinak kialakítására is. Nem utolsó sorban pedig na­pirenden van már a felvásár­lási árrendezés is, így min­den tekintetben ösztönzőbbé válik a cukorrépatermesztés. A vezérigazgató véleménye szerint — mint a továbbiakból kitűnt —, két, esetleg három éven belül megoldhatók a je­lenlegi gondok, megvalósulhat, hogy a ma még 50—60 napos élőmunka-ráfordítás évente mindössze 8—10 napra csök­kenjen, s így is jobbára a gé­pekhez kötődjék: a cukorré­pával foglalkozni tehát nem jelent különösebb nehézséget a gazdaságokban. Ezután Decsi Ferenc, a Mát­­ravidéki Cukorgyárak igazga­tója ismertette a társulási szerződéstervezetet, s eközben beszélt az összesen 60,2 millió forintos beruházással megva­lósuló hatvani keverőüzemről, amely állami támogatással, 49 százalékos ipari, illetve 51 szá­zalékos arányú mezőgazdasági tőkéből a következő két évben teljesen elkészül, gazdáinak pedig „részvényeik” szerint kamatozik. A tervek szerint 1972. végén már 3400, utána 12 ezer, 1975-ben pedig már 34,6 ezer tonna UREBETIN elneve­zésű fehérjepótló takarmányt termel és ad az állattenyész­téssel, szarvasmarha-neveléssel foglalkozó gazdaságoknak. Némi módosítással 33 tsz, három állami gazdaság és a tulajdonképpeni üzemvitelre megbízást kapott Hatvani Cu­korgyár fogadta el a szerző­dést, s hitelesítette képviselő­jének aláírásával. Végül a szavazás alkalmával l­ezártuk az 1971-es évet, kicseréltük a naptára­kat, és megkezdtük az új esztendőt. Túljutot­tunk az év végi, ünnepi készü­lődések időszakán is, amely más ágazatok mellett, nem utolsósorban az élelmezési dolgozók vizsgája is volt, mit raknak az ország asztalára. A vizsgát kiállták, bár ez sok helyen rendkívüli erőfeszíté­seket követelt. A sütőipari munkások például 12 órán­ként váltották egymást a forró ,,kemencéknél. Egyedül a fővá­rosban 143 vagon kenyeret sü­töttek a karácsonyi műszak­ban, nem szólva a kalács, a bejgli és az egyéb finom pék­árukról. Jól vizsgáztak a hús-, a tej-, az édes- és más élelme­zési iparágak dolgozói is, hogy kielégítsék az év végi, szoká­sosnál, is nagyobb igényeket. Az élelmezési dolgozók fá­radozása, munkája azonban nem értékelhető csupán az ün­nepi kirakatok gazdagságában, fényében. Pártunk — a kor­mány intézkedésekben rögzí­tett — életszínvonal-politikája messzemenően figyelembe ve­szi, hogy a lakosság jövedel­mének 40—50 százalékát élel­miszerek vásárlására költi. Az alacsonyabb jövedelmű csalá­dok pedig jövedelmüknek az átlagosnál is nagyobb részét költik élelmiszerekre. Éppen ezért több iparágunkban rend­kívüli erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a lakosságot több és jobb minőségű, alacsonyabb árú, olcsóbb élelmiszeripari termékekkel lássuk el, s ex­portkötelezettségeiknek is ele­get tegyünk. Az élelmiszeripar dolgozói jelentős eredményekről adhat­nak számot. Az 1971-es évben — a MÉM irányítása alatt álló vállalatok — közel nyolc szá­zalékkal, a tanácsi vállalatok mintegy két százalékkal ter­meltek többet, mint 1970 azo­nos időszakában. A kormány húsprogramjának hatására ug­rásszerűen megnövekedett a húsipar feladata. A kormány­zat gazdasági intézkedéseinek eredményeként megnövekedett sertésállományból több hízott sertést vásároltak fel, mint ed­dig bármelyik évben. A hús­ipar 45 százalékkal több cson­tos sertéshúst dolgozott fel, mint az előző évben. Csaknem 12 ezer tonnával növekedett a vágott baromfi termelése. A fogyasztók körében gyorsan népszerűvé vált zacskós tej aránya több mint kétszeresére­­ a forgalomba került tej kö­zel 50 százalékára — növeke­dett. Ismeretes, hogy kenyér­­gabonából a jó munkaszerve­zés, a gépesítés és a nagy te­rületen végzett vegyszeres gyomirtás eredményeként, az eddigi legjobb termésátlagokat érték el a gazdaságok. A búza minősége is kiváló, így jó lisztből nem lesz hiánya a sü­tőiparnak. A kormány — az elmúlt években — két ízben is foglalkozott a sütőipar hely­zetével. Az ellátás színvonalá­nak növelése, a sütőipar folya­matos fejlesztése, a sütőipari munkások munka- és életkö­rülményeinek javítása érdeké­ben január 1-i hatállyal intéz­kedéseket foganatosított. Az élelmezésipar elmúlt évi mérlegéhez tartozik az is, hogy szinte valamennyi állat­tenyésztésből származó ter­mék exportforgalma (a sajt és a vaj kivételével) növekedett, s ugyanakkor a belföldi ellá­tás jelentős javulásáról szá­molhatunk be. A munkatermelékenység ja­vulása mind az állami, mind a tanácsi élelmiszeriparban el­sődleges forrása volt a terme­lés növekedésének. Az 1971-es esztendő ered­ményeit csak az élelmezésipari munkások és vezetők közös összefogásával érhettük el. Ezért őszinte köszönet és el­ismerés illeti iparunk dolgo­zóit, vezetőit, tisztségviselőit, aktivistáit. Szakszervezetünk életében is jelentős esztendő volt a ta­valyi. Az ÉDOSZ XL111. kong­resszusán összegeztük eredmé­nyeinket és hosszabb távra felvázoltuk legfontosabb ten­nivalóinkat. Azóta társadalmi aktivistáink, az élelmezésipari dolgozók ezrei, tízezrei ismer­kedtek meg a kongresszus ha­tározataival és munkálkodnak annak valóra váltásán. Az elmúlt évben készültek el az öt évre szóló kollektív szerződések és a vállalatok középtávú tervei. Szakszerve­zeti bizottságaink és tisztség­­viselőink a vállalatok többsé­gében felismerték a két fel­adat kapcsolatát, kölcsönhatá­sát és körültekintően, ered­ményesen oldották meg fel­adataikat. Az új esztendőben tovább növekednek az élelmiszeripar feladatai. Még több, még jobb minőségű árut, nagyobb vá­lasztékot kér az ország lakos­sága. Életszínvonal-politikánk­nak­­ megfelelően, különösen nagy feladatok várnak a hús-, a baromfi-, a tej-, a hűtő-, cu­kor- és gabonaiparra. Ezek a feladatok a vállalatok belső tartalékainak az eddiginél jó­val erőteljesebb mozgósítását követelik. A még hatékonyabb gazdál­kodás egyik legfőbb akadálya a vállalati munka- és üzem­­szervezés jelenlegi színvonala. A szakszervezeti bizottságok­nak is nagyobb szerepet kell betölteniük az üzemszervezés, a munkaszervezés fejlesztésé­ben, az ezzel kapcsolatos ter­vek kidolgozásában és az üze­mi munkások közötti felvilá­gosító és szervező munkában. A munka- és üzemszervezés korszerűsítése nagyon össze­tett feladat. Pontosabban kell meghatározni a célokat és ki­adni a munkafeladatokat. Gondoskodni kell a munka­­feltételek javításáról, ami szo­rosan összefügg a munkaidő jobb kihasználásával, a mun­kafegyelem és technológiai fe­gyelem szilárdításával. A szak­­szervezeti bizottságoknak is gyorsítaniuk kell azt a folya­matot, hogy a szervezés, a vál­lalatvezetés alapvető funkció­jává váljék. Kollektív és egyé­ni érdeke ez valamennyi dol­gozónak, hiszen csak a haté­konyság állandó és folyamatos fejlesztésével lehet elérni, hogy a vállalatok elsősorban önerőből növeljék a dolgozók bérét és személyi jövedelmét. A termelésnek, a kitűzött feladatok megvalósításának ezután is fő tényezője az élel­miszeripar 170 ezer dolgozója. Közülük évről évre többen, tavaly már a dolgozóknak kö­zel fele kapcsolódott be a munkaversenybe, s a szocialis­ta címet elnyert négy és fél ezer brigádnak az élelmezési dolgozók közel egyharmada már tagja. Különös gondot kell fordítani a szocialista bri­gádmozgalom fejlesztésére, a termelés szervezetében betöl­tött egyre határozottabb sze­repének elismerésére. Október végén a tejipar 300 szocialista brigádjának vezetője tanács­kozott Budapesten és ez a ta­nácskozás is erőteljesen bizo­nyította a szocialista brigád­mozgalom erejét, a benne rejlő tartalékokat, az élenjáró dol­gozók igényét a jobb gazda­sági és politikai tájékoztatás­ra, vállalatuk ügyéért, dolgozó társaikért érzett felelősségü­ket. Az 1972-es év jelentős eseménye lesz a szocialista brigádvezetők országos tanács­kozása, amely azt a célt tűzi ki, hogy számba vegye a mozgalom eredményeit, gond­jait, s magasabb szintre emel­je egész tevékenységét. Növekvő figyelmet kell for­dítani a szakképzettség növe­lésére, különösen a nők és a fiatalok vonatkozásában. A konzervipar felismerte ennek jelentőségét. Hét vállalatnál 220-an tanulnak szakmunkás­­képző tanfolyamon, a IV. öt­éves tervidőszakban 720 kon­zervipari dolgozó szakmun­kássá képzését tervezik. A kö­zépiskolai tanulmányokat esti, vagy levelező tagozaton vég­zők 66,3 százaléka nő. Ezzel is magyarázható, hogy a kon­zerviparban két év alatt öt­venöttel nőtt a női vezetők száma. K­ongresszusunk határo­zatát végrehajtva, ez évben tovább javít­juk az élelmezési dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit. Négy év alatt több mint 400 millió forintot költöt­tek az élelmiszeripari vállala­tok szociális létesítményekre, de még mindig kevés az öl­töző, a fürdő, a mosdó. Ezért is tűzi napirendre központi ve­zetőségünk a munkahelyi kul­túra, a szociális ellátottság és a beruházások helyzetének vizsgálatát. Központi vezetősé­günk a dolgozók, érdekvédel­mének széles területét kívánja ellenőrizni, s ezzel is segíteni a jobb munka- és életkörülmé­nyek megteremtését. A szakszervezeti demokrá­cia fejlesztésével, olyan felté­teleket kell teremteni, hogy tovább növekedjék a szak­­szervezeti tagság szerepe, fo­kozódjék a tisztségviselők cse­lekvőkészsége. Célunk, hogy a szakszervezeti demokrácia szé­lesítésével az ipar dolgozói ak­tív részesei legyenek a gazda­sági és a társadalmi feladatok megvalósításának. Az élelmezésipar előtt ez év­ben is jelentős feladatok áll­nak. E nagyszerű feladatok megvalósításához kérjük az ipar minden dolgozójának se­gítségét, támogatását. Kívá­nunk szakszervezetünk köz­ponti vezetősége, elnöksége ne­vében eredményekben gazdag új esztendőt, jó egészséget, sok sikert az ipar minden dolgozó­jának, vezetőjének, tisztség­­viselőjének és aktivistájának. 11 tagú igazgatótanácsot és hattagú ellenőrző bizottságot alakítottak, s hozzáláttak az elképzelések megvalósításához Gyóni Gyula A hatvaniak társulásával kapcsolatosan a Cukoripari Vállalatok Trösztjénél még a következőket tudtuk meg: A IV. ötéves terv során nyolc cukorgyárnál hoznak létre hasonló nagyságrendű társulásokat. Ezzel a módszer­rel lényegében összekapcsolják a cukorrépa-termesztést a szarvasmarha-programmal. Az így előállított takarmány elő­nyei: egy kilogramm húsra hiz­lalás a hagyományos takar­mánnyal szemben 3—4 forint­tal olcsóbb, az egy napi hús­felvétel az állatnál 20—25 szá­zalékkal nő, vagyis ennyivel lecsökken a hizlalási idő, illet­ve ezért kevesebb férőhely­beruházási igény kell a mező­­gazdaságban szarvasmarha­hizlalás területén. A hatvaniakhoz hasonlóan decemberben a Sárvári Cukor­gyár és 53 mezőgazdasági üzem között jött létre hasonló társu­lás. A hatvani keverőüzem­ben, tervek szerint mintegy 70 ezer darab szarvasmarha hizlalásához elegendő takar­mányt tudnak majd előállítani. Ezekkel a közös társulásokkal, az itt termelt takarmány elő­állításával több millió dollá­ros importot lehet megszüntet­ni. ★ SIKEREKBEN BOLDOG ÚJ É­ lelmiszergazdaságunk sikeres esz-­s­z­tendőt zárt. Legfontosabb terme­­lés- és gazdaságpolitikai felada­­tnok­­ait összességében az eddiginél nagyobb tervszerűséggel teljesítette. Most már nemcsak azt jelenthetjük, hogy az or­szág kenyérszükségletét több éve biztonsá­gosan, saját termésből elégítjük ki, hanem azt is, hogy a kenyér mellé több hús is jut, a húsprogram egyre erőteljesebben ha­lad a megvalósulás útján. Politikánk jól szolgálja az alapvető célt: a szocialista élelmiszergazdaság továbbfejlesztését. Az emberek ismét tettekkel bizonyítot­ták, nagy szorgalommal, alkotó energiá­val, odaadásai akarnak és tudnak dolgoz­ni a jól megfogalmazott célokért. Az új esztendő küszöbén az eddigi ered­ményes munkáért elismerésemet és köszö­­netemet fejezem ki. Fokozódó feladataink magasabb szintű megvalósításához egyben kérem az élelmiszeripar valamennyi dol­gozójának segítségét. Ha a közös célok együttes vállalása jellemzi a jövőbeni em­beri kapcsolatokat, akkor bizton remélhet­jük, hogy 1972-ben is sikeresen haladunk tovább a megkezdett, jól bevált úton. Bí­zunk benne, hogy pártunk és kormányunk politikájának megvalósításában, társadal­munk igényeinek még jobb kielégítésében az új évben további sikereket érünk el. Ehhez kívánok tettekre serkentő, sikerek­ben gazdag, boldog új esztendőt. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10 ezer tonna növényolaj A nyírbátori növényolajgyárban ez évben tízezer tonna növényolaj készül. A 47 méter magas, 600 vagon befogadóképességű magsiló Az olajgyár egyik része

Next