Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Gazdag kulturális programok a Kaposvári Húskombinátnál Az őszi-téli kulturális programokról beszélgettünk Jezeki Zoltánnal, a Kaposvári Húskombinát szb-kulturásával. Sokoldalú, színes munkát terveztek és valósítanak meg. A tervkészítésnél figyelembe vették az üzem adottságait, lehetőségeit, s ennek megfelelően alakították ki a teendőket. A könyvtár, a politikai, szakmai oktatás, a színház, mind mint kapcsolódó láncszem illeszkedik a munkába. Vegyük sorra őket. — Milyen tapasztalatokat mutat a szakszervezeti politikai oktatás? — Mi tisztában voltunk azzal, hogy a politikai oktatást csak akkor lehet igazán érdekesen és színvonalasan tartani, ha a jól felkészült propagandisták vezetik a tanfolyamokat. Ezért arra törekedtünk, hogy mind több propagandistánk vegyen részt az előkészítőkön. Igyekszünk menet közben is informálni, tájékoztatni őket üzemünk életével öszszefüggő legfontosabb kérdésekről. Üzemünk dolgozói közül 36-an választották ezt az oktatási formát, főleg a szocialista brigádok. Lemorzsolódás szinte nincs is. Az első két foglalkozás igen aktív volt, s reméljük, hogy a következők is ilyenek lesznek. Természetes, hogy az szb menet közben is rajta tartja a szemét a tanfolyamokon. Ütemtervet készítettünk, meghatározva azt, hogy mikor, hol, melyik csoport tartja a foglalkozást, ennek alapján szervezzük a rendszeres ellenőrzést. Hogyan kapcsolódnak a szakmunkásképzéshez? — Nekünk is érdekünk, hogy minél több, jól képzett szakmunkásunk legyen. Jelenleg 106 húsipari tanulónk van, de sajnos évről évre nehezebb beiskolázni a szükséges létszámot. Például Kaposvárról mindössze két fiatalt tudtunk beiskolázni ez év őszén. Most még szélesebb és sokoldalúbb kapcsolatot alakítunk ki a fiatalokkal. A napokban találkozót tartottunk úttörővezetőkkel a gyárban. Bemutattuk az üzemet, s beszéltünk e szakma szépségeiről. Arra is gondoltunk,hogy néhány iskolának sportfelszerelést, kisebb könyvtárat ajándékozzunk. Dolgozóink élet- és munkakörülményeiről egy színes képes füzetet állítunk öszsze, amelyet megküldünk minden iskolának. • Úgy hallottuk, hogy nemcsak fiúkat, hanem leányokat is szerződtetnek húsipari tanulónak. • Valóban így van. A múlt évben 2 leányunk — az egyik országos versenyen szabadult — szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Jelenleg már 2400 forint a fizetésük. Egyikük a sonkafeldolgozó, a másik a töltőüzemben dolgozik, szorgalmasan és hozzáértően. Az idén már 12 leányt szerződtettünk. A következő években is szívesen fogadjuk a leányokat, hiszen nagy szükségünk lesz rájuk a feldolgozó- és a konzervüzemben. Milyen kulturális programot biztosítanak a fiataloknak? — A fiatalok, akik elszakadtak a szülői háztól, különös bánásmódot, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A mi üzemünkben igen pezsgő KISZ-élet folyik. Ezért is kértük, hogy a fiatalok ne az iskolai, hanem az üzemi KISZ- hez kapcsolódjanak. A meghirdetett tanulmányi verseny sokféle jutalommal honorálja a fiatalok szorgalmát: bel- és külföldi jutalomüdülés, pénz-, tárgyjutalom és egyebek. Különféle kirándulásokat, sportversenyeket rendezünk. A harmadévesek háromnapos szakmai tapasztalatcserére utaznak Pozsonyba, míg a másodéves tanulók az NDK-ban töltenek majd egy teljes hónapot, két hetet munkával, két hetet pedig szórakozással, pihenéssel. — Hányan tanulnak az üzem dolgozói közül középiskolában? — Jelenleg ötvenketten, közülük huszonhárman a húsmari üzemi tagozaton. Ez utóbbiak konkrét céllal és perspektívával kezdtek a tanuláshoz. Ezért nagy figyelmet fordítunk az előmenetelükre. Igazgatónk külön utasítást adott az osztályvezetőknek, hogy minden körülmények között biztosítsák a foglalkozásokon való részvételt. A félévi vizsgák mutatják, hol szorít a cipő. Kéthetenként négyórás korrepetálást szervezünk számukra, matematikából, fizikából és kémiából. Tanulmányi segéllyel és külön pótszabadságal is ösztönzünk a jobb eredményekre. (Csak zárójelben említem, hogy valamennyien fizikai dolgozók). Négy kismamánk a szülési szabadságát is felhasználja arra, hogy tanuljon. Értelmét és célját látják ennek. Milyen oktatási formák vannak még? — Sajnos, az utóbbi években az idősebbek mellett egyre több fiatal is kerül hozzánk, akik nem végezték el a nyolc általános osztályt. Ez parancsolóan követeli tőlünk, hogy mi pótoljuk a hiányzó osztályokat. Kihelyezett osztályunkon tizenkilencen fejezték be most a hetedik, nyolcadik osztályt. S újabb osztály indítására is gondolunk. Érdekes, hogy akik sikerrel vizsgáznak a nyolcadik általánosban, szívesen vállalkoznak továbbtanulásra is. Gyárunkban tizennyolc fővel szerveztünk egy nyelvtanfolyamot is, s húszan folytatnak egyetemi, főiskolai tanulmányokat. Kaposvárnak van színháza, két művelődési háza. Hogyan élnek ezzel a lehetőséggel? — Dolgozóink szeretik a színházat, amit tükröz az is, hogy erre a színházi évadra 440 dolgozónk váltott színházi bérletet. A bérletakciót szakszervezeti bizottságunk anyagilag is támogatta. A bérletek mellett nagyon sok a jegyeladás is. Kapcsolódunk a művelődési otthonok kulturális programjaihoz is. A terveket, elgondolásokat mindig egyeztetjük, nagyon korrekt, jó munkakapcsolat alakult ki köztünk. Az utóbbi időben kritikussá vált könyvtármozgalmakban történt változás? — Igen. Valamennyiünk nagy örömére szolgál, hogy november 5-én megnyitottuk az új, igényeinket kielégítő négyezer kötetes üzemi, letéti könyvtárat. Egyetlen hónap alatt százhetvenkettő dolgozó lett tagja a könyvtárnak, s hatszáztizenkettő kötet könyvet kölcsönöztek ki. S ez még csak a kezdet. Hét szocialista brigádunk már szerződést kötött könyvtárunkkal, s nyilván a többiek is követik majd ezt a példát. Tervünk az olvasómozgalom további fejlesztését irányozza elő, de azt is látjuk, hogy a könyvtári fegyelemre való nevelés legalább olyan fontos feladatunk lesz, mint az olvasás népszerűsítése, az olvasók szervezése. Milyen egyéb rendezvényeket szerveznek? Az elmúlt időben hét alkalommal rendeztünk országjáró kirándulásokat, amelyen csaknem kétszázan vettek részt. Szocialista brigádjaink igénylik ezt, s a jövőben is terveznek kirándulásokat az ország különböző részeire. Különböző kiállításokat is szerveztünk, mint például Somogy népművészete, munkavédelmi szocialista brigádnapló bemutatása stb. A jövőben is több hasonló kis kiállítás rendezését vettük tervbe — mondotta befejezésül Jezeki elvtárs. 4 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Színházi kalauz ÖZÖNVÍZ, avagy a milliomos látogatása A József Attila Színház új bemutatója vérbő komédia. A néző szeme könnyen nedvesedik. A nevetéstől, igen, de az is lehet, hogy a mélyen meghúzódó tragikumtól is. Akik emlékeznek még a Szabó Ernő megformálta Hannibál tanár úrra, azoknak könnyű itt felidézni e darab tragikomikus kisember hősét, Mattha tanár urat. Acibaldo Mattia számtantanár — mint önmagáról mondja —: egyszer egy specialista, középtermetű, őszülő úr. Ódivatú szemüveggel, elnyűtt mamusszal, nyakán rojtos, kopott sállal jelenik meg először a színpadon, bútorraktárra emlékeztető szobájában. Bemutatkozása tökéletes, azonnal tudjuk, kivel állunk szemben, különösen, amikor kincsként menti az asztalon felhalmozott iskolai dolgozatfüzeteket diabális alkalmazottja rendcsináló mozdulatai elől. És amikor megszólal, puha, öndicsérő hangon, amikor a szeretetről duruzsol és az őt meg nem értő emberek szívtelenségéről (például a fűszeres, háziúr, vendéglős és egyéb hitelezők). S ahogy megjelenik körülötte a nyüzsgő család: a goromba, lekezelő modorú anyós, a szép, de közönyös és flegma fintorokat vágó feleség, a segítségre szoruló leányanya-nővér, ennek ostobácska lánya és a sógor, Giacinto, a mindenből tréfát űző nyakigláb kamasz — akkor ezek között a tanár úr még kisebb, öregebb, szánalmasabb lesz. Mintha mindenki egy évszázaddal elhagyta volna, s mintha ugyanezért mindenki egy kicsit szégyelné is. A darab története, egyben az esemény, ami Mattia tanár úr házának nyugalmát feldúlja, a milliomos látogatása. A leányanya-nővér butácska lánya, Fatma ismerkedett meg valahol Polten-Bemnoil milliomos ifjúval, s meghívta — a maguk szegény lakása helyett ide a nagybácsihoz. Illetve hazudott apjához, ment saját apjáról nem tudván, Mattia tanár urat nevezte meg apának, az erkölcsre nyilván kényes milliomos előtt. A tanár urat nővére és unokahuga ily módon kész helyzet elé állítja, s ha a nővér feleség, az unokahug édesgyermek, át kell rendezni a többiek szerepét is — így lesz az igazi feleség unokahug, az anyós pedig nővér. Jön a milliomos. Lazac színű arccal, lazac színű zakóban, magántitkár jelenti be, és nem — mint várták — röpke látogatásra, hanem ebédre, vacsorára. Most arról a komédiáról nem beszélünk, hogyan oldották meg Mattia tanár úrék pénz nélkül az előkelő vendég előkelő megvendégelését — ez a darab legmulatságosabb része, de csak látva és nem olvasva élvezhető, illetve nevethető. Beszéljünk ellenben arról, hogy a milliomos a család várakozása ellenére nem Fatmára vetette a szemét, hanem az unokahugnak nevezett feleségre. Mindehhez a kényszerű helyzetben szegény tanár úr önmaga statisztált, s elképzelhető, mit szenvedett, ha elkeseredésében meghúzta a fejéhez szorított fegyver ravaszát, de szerencséjére — a darab szerencséjére i®, hiszen így maradt komédia — a fegyver vízipisztoly volt. A címben szereplő özönvízről még nem szóltunk, holott a darabban sokszor szó esik róla. Mattia tanár úr kopott bőröndben őrzött, titokban írt drámájának címe ez, amelyben a bűnös világot özönvízzel árasztja el Haladó módszert is javasolt figyelemmel a technika fejlődésére, elegendő kinyitni a vízcsapot, s a kisfolyó víz majd betölti bűntisztító hivatását. Vendégművész csatlakozott a színház társulatához, Mattia tanár urat Márkus László alakítja. Színészi remeklés ez az alakítás, felejthetetlenül tragikomikus, kisember figurát teremt, akit sajnálunk, szeretünk, kinevetünk — és megtapsolunk. Bodrogi Gyula a lazacszínű milliomos, a valóságban csaknem félkegyelmű kegyelmes úr. Kitűnően érzékelteti a pénz hatalmának természetes erejét, a maga világának felsőbbrendűségét, a saját (a figura) egyéniségének semmiségét. Bodrogi Gyulát alkatától teljesen eltérő figura alakítására kényszerítette a szerep, de sikerrel valósította meg. Kállai Ilona a tanár úr feleségét játssza, jó képességre vall ennyi szimpatikus egyéni tulajdonság mellett ellenszenvessé alakulni. Felsorolás jelezte az előadás résztvevőinek egyenrangú színvonalát: Szemes Mari, Lóránd Hanna, Tóth Judit, Paudits Béla, Bakó Márta (rendkívül jól sikerült epizód), Téry Árpád, Csákányi László, Bánffy György, Soós Lajos, Sugár László, Simon Péter, Vész Ferenc. Szirtes Tamás jó ütemű rendezése hozzájárult a sikerhez. N. L. Mit teszünk és mit tervezünk Budapesten? Dicséret és bírálat a szervezésért Az ÉDOSZ Budapesti Bizottsága decemberi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a tömegpolitikai oktatási év indulásának tapasztalatairól szóló jelentést. Elismerést kaptak alapszervezeteink és propagandistáink a gondos előkészítő, szervező munkáért. Bírálta ugyanakkor a jelentés a Tejipari Szállítási Vállalat szakszervezeti bizottságát, mert a több mint ezer főt foglalkoztató vállalatnál mindössze öt csoport szervezésére került sor. Kulturális főidény A BB agitációs és propagandabizottsága most, az év végén kerületenként tanácskozott a szakszervezeti bizottságok kultúrmunkásaival, propagandistáival. Részletesen megbeszéltük, mit kell tennünk a politikai oktatás évközi gondozásában, segítésében és ellenőrzésében. Most készülnek az 1972. első félévi kulturális nevelési munkatervek, ezzel kapcsolatban azt is megbeszéltük, hogyan tervezzük és biztosítsuk ennek pénzügyi fedezetét, hogyan készüljön a kulturális költségvetés felhasználási terve, műszaki előadássorozatokban ilyen témák szerepelnek: Út a serfőző céhektől a nagyiparba; A Kőbányai Sörgyár történeti fejlődése; A Gasquet-féle alagút pasztőrözőberendezés; A modern sörszűrés fontossága és követelményei. Az előadások a hordófejtőknek, palackfejtőknek és palackkezelőknek szól. Feladataink az agitációban és propagandában Az 1972-es év sok tennivalót tartogat. Az agitációs munkánk vezető helyén áll a XLIII. kongresszus határozatának ismertetése, a végrehajtásra való mozgósítás. Ezt fogalmaztuk meg kétéves programunkban. Agitációs eszközeinkkel segíteni kívánjuk a budapesti üzemek termelési célkitűzéseit. Szakszervezeti fórumainkon ismertetjük a vállalati, üzemi terveket. Hagyományos feladataink vannak az általános műveltség emelésében és szakképzés szervezésének segítésébőn, az ismeretterjesztésben. Az üzemi és szakszervezeti demokrácia fejlesztéséhez alkalmazzuk a munkahelyek körülményeihez legjobban megfelelő formákat. Fórumokat biztosítunk a dolgozók véleménynyilvánításhoz, és figyelemmel kísérjük az észrevételek sorsát. Arra törekszünk, hogy szakszervezeti rendezvényeink, taggyűléseink és szakszervezeti csoportértekezleteink jól érveljenek, agitáljanak a célkitűzések mellett. Az 1972. évre is hangsúlyoz- zuk, hogy az agitációs és propagandamunka irányítása mindenütt a választott testület feladata. 1972-ben is biztosítjuk a töbi megsportolás bevált formáit, a BB-kupák rendszerét, ezen belül a nők sportolására újabb lehetőségeket szervezünk. Ilyen lesz a női labdarúgás, a kézilabda és női részvevőkkel bővül az asztalitenisz-bajnokság is. A felszerelést alig igénylő természetjárás fejlesztését minden alapszervezetünknek ajánljuk. Üzemeinkben, ahol a feltételek adottak, vagy megteremthetők, segítjük a munkaközi torna bevezetését. Torma Pál Egy szb ismeretterjesztő programja A Kőbányai Sörgyár szakszervezeti bizottsága megkötötte a szerződést a TIT-tel az 1972. évi ismeretterjesztő előadásokra. Filmművészeti sorozat indul az I-es munkásszálláson „Hogyan nézzünk filmeket?” címmel. 12 előadásból áll a világirodalmi sorozat a II-es és IX-es telepen. Az ifjúságnak szóló előadássorozatok között jó programot ígér a II-es telepi „ifjúsági fórum” és az ipari tanulóknak szervezett „honvédelmi sorozat”. A Óvoda, saját erőből A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyárában — ahol csaknem ötszáz nő dolgozik — évek óta gondot okozott, hogy a kisgyermekes édesanyák nem tudták hol elhelyezni gyermekeiket. A gyár gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői keresték a megoldást, miként tudnának segíteni a dolgozó édesanyákon. A Központi Bizottság nők helyzetével foglalkozó határozata után intézkedési terv készült a helyi feladatokra vonatkozóan, s ebben — a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére — üzemi óvoda létesítése is szerepelt. A szűk városi óvodai kapacitás mellett ugyanis a határozat végrehajtásának egyedüli járható útja a saját erőből történő óvodaépítés volt. Az elhatározást hamarosan tett követte, s ez év elején a gyár megvásárolt egy ingatlant. Ez és a berendezések vásárlása százezrekbe került a gyárnak, s a további költségek csökkentéséért felhívással fordultak a szocialista brigádokhoz, a KISZ-szervezethez, vállaljanak részt az épület átalakításában. Egy volt lakóházat kellett tehát a korszerű követelmények alapján óvodává átalakítani. A kitűnő versenyszelleméről ismert gyár kollektívája ezúttal sem cáfolt rá jó hírére, vállalta és becsülettel teljesítette a számára szokatlan feladatot. Kőművesek, ácsok, tabsok, KISZ-esek dolgoztak heteken át munkaidőn túl és vasárnap, hogy őszre birtokukba vehessék a legifjabbak új otthonukat. Valóban nagyszerű munkát végeztek, három foglalkozási termet, a betegek részére elkülönítőt, konyhát, kék-fehér csempézett mosdót varázsoltak a régi falak közé. De megújhodtak a régi falak is, a foglalkozási termekben a mesevilág egyegy jellegzetes képe színesíti a falat, sőt a fogadószoba mozaikpadlóját is játékos ábrák díszítik. Mindezt pedig felnőttek csinálták, kicsit a saját gyermekeiknek is. A közelmúltban tartották a hatvan gyermek számára otthont adó óvoda átadását, ahol nem feledkeztek meg azokról sem, akik döntő részt vállaltak az építési, átalakítási munkából. A gyár csaknem kilencezer forint jutalmat biztosított a legtöbbet tevékenykedők részére. Ez önmagában is elismerésre méltó, de még inkább ilyen az a társadalmi összefogás, amely valójában lehetővé tette, hogy megvalósuljon az óvoda. Nem egyszerűen egy határozat teljesítéséről van szó, hanem az öntevékenységről, a közös áldozatvállalásról, amely sokkal kevésbé kényelmes ugyan, mint az objektív nehézségekre való hivatkozás, de mindenképpen eredményesebb és dicséretesebb. Seleszt Ferenc Lefekvéshez készülődve Névadó ünnepségen A Debreceni Konzervgyár KISZ-klubjában nemrég megható ünnepségre került sor. Tizenöt kisgyermek névadó ünnepsége volt. Az újonnan átadott KISZ-klub szinte ragyogott a kisgyermekek, örömszülők, névadó szülők boldog mosolyától. Az első kerületi anyakönyvvezető névadását követően a József Attila általános iskola úttörői kisdobos nyakkendőt kötöttek a kicsinyek nyakába, s ezáltal tiszteletbeli kisdobozsokká avatták őket. A vállalat igazgatója a gyermekek nevére kiállított 500— 500 forintos takarékbetétkönyvvel ajándékozta meg a szülőket.