Élelmezési Dolgozó, 1973 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! " ÉLELMEZÉS IPARI D­OL­GO­ZÓK SZÍVSZÉÍIVE­ZETE LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 1 FORINT 1973. JANUÁR 11. Tanácskozott központi vezetőségünk 1972. december 20-án, az év utolsó tanácskozására jöt­tek össze szakszervezetünk központi vezetőségének tagjai, hogy több fontos, az élelmezésipar dolgozóit érintő kér­dést tárgyaljanak meg. A vezető testület ülésén megje­lent Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Vinszlay Gyula, a SZOT­ titkára, Kazareczki Kál­mán, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter he­lyettese. Dr. Dobrónaky Gyula, szakszervezetünk elnöke üd­vözölte a tanácskozás résztvevőit, majd javaslatot tett a napirendekre. Javasolta az ÉDOSZ 1973. évi feladataira. Tájékoztató jelentés a két ülés között végzett fontosabb munkákról. Tájékoztató jelentés a béren kívüli juttatások hely­zetéről, és az „A”-alap felhasználásával kapcsola­tos tapasztalatokról, szakszervezeti feladatokról. Szakszervezetünk 1973. évi költségvetése. A központi vezetőség és az elnökség 1973. I. félévi ülésrendje. H­a továbbra is folytassanak széles körű meggyőző, fel­­világosító munkát. Lépjenek fel, ha a beruhá­zási eszközökkel való pazar­lást tapasztalnak, s erre idő­ben hívják fel az intézkedés­re illetékes szervek figyelmét. Arra törekedjenek, hogy a be­ruházási eszközökkel való szükséges takarékosság mel­lett a dolgozók szociális és munkavédelmi helyzetének ja­vítását szolgáló beruházások is tervszerűen megvalósulja­nak.­ ­ Egységes értelmezés, egységes cselekvés — Mai központi vezetőségi ülésünk különös jelenőségét az adja, hogy olyan időszak­ban ülésezünk, amikor a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tisztán és világosan megvonta a X. kongresszus határozata vég­rehajtásának mérlegét és meghatározta a további fel­adatokat — mondotta dr. Ta­más László főtitkár az ÉDOSZ 1973. évi feladataira vonatkozó, javaslat előterjesz­tésekor, majd így folytatta: — Megítélésünk a jövőben min­denekelőtt attól függ, hogyan felelünk meg a velünk szem­ben támasztott társadalmi igényeknek, hogyan tudjuk ellátni országunk lakosságát megfelelő mennyiségű, minő­ségű élelmiszerekkel, milyen lesz azok választéka, feldol­gozottsága, csomagolása és az ellátás folyamatossága. Az élelmiszertermeléssel szemben támasztott hazai és nemzetközi igények kielégíté­se érdekében teendő intézke­déseket, feladatokat a párt X. kongresszusának határoza­tai és a IV. ötéves terv tar­talmazza. Az élelmezésipar IV. ötéves tervének célkitű­zései a meglévő problémák ellenére is reálisak. Annak tervszerű végrehajtása össze­hangolt munkával, a termelé­kenység és a hatékonyság ja­vításával, a kialakított köz­­gazdasági környezetben ered­ményesen teljesíthető. A szakszervezeti munka sa­játos eszközeivel elő kell se­gíteni, hogy a IV. ötéves terv hátralévő időszakában az ipar biztosítsa — a növekvő lakossági igények alapján — a mással nem helyettesíthető alapvető élelmiszeripari ter­mékek termelését és forgal­mazását. A kisebb jövedelmű la­kosság ellátásának javítá­sa érdekében bővíteni szükséges az alacsony ár­fekvésű élelmiszerek vá­lasztékát — a hús-, a hű­tő-, a baromfifeldolgozó, a konzerv-, a növényolaj­iparban —, biztosítva az olcsó élelmiszerek folya­matos termelését, s e ter­mékekből az igény szerin­ti ellátást. Az életszínvonal emelkedé­sével összhangban meg kell teremteni az élelmiszeripari termeléssel szemben kialakult mennyiségben növekvő, szer­kezetében változó, minőségé­ben fokozódó termelési kapa­citásokat. Ezt igényli az a tény is, hogy jelen fejlettségi szintünkön az ország lakossá­ga személyi jövedelmének to­vábbra is közel 50 százalékát fordítja élelmiszeripari ter­mékek vásárlására. B­eto­ltani kell az összhangot A hús-, tej-, gabona- és ba­romfifeldolgozó iparágakban, a tervperiódus hátralévő ré­szében el kell érni, hogy lét­rejöjjön a mezőgazdasági ter­melés, az ipari feldolgozás, a forgalmazás és a tárolókapa­citás összhangja. A konzerv- hűtő-, cukor­­dohányiparágakban, egyrészt tovább kell folytatni a me­zőgazdasági termelés koope­rációs alapon történő segíté­sét; másrészt fejleszteni kell az értékesítés színvonalát emelő csomagolást és a táro­lókapacitások volumenét. Takarékos beruh­ázást, ga­dálkodást Az 1973. évi tervben elő­irányzott beruházási színvonal lehetővé teszi a beruházási fo­­lyamatok törésmentes tovább­vitelét. Feltételezi azonban mind az állami, mind a vál­lalati döntési körben a pénz­ügyi és anyagi eszközökkel való messzemenő takarékos­ságot, a beruházási egyensúly megteremtése érdekében ho­zott határozatok következetes végrehajtását. Szakszervezeti szerveze­teink jogaikkal élve — a SZOT és az ÉDOSZ elnök­ségi határozatának megfe­lelően — gyakoroljanak befolyást az erőforrások ésszerű felhasználására. Nyilvánítsanak véleményt a beruházási tevékenység jobbá tétele érdekében, és Nagyobb figyelmet a tartalákok feltárására A gazdálkodás minden szintjét — szakszervezeti szervezeteink — fordítsanak továbbra is nagy figyelmet az élelmezésipari termelésben meglévő tartalékok feltárásá­ra, az üzem- és munkaszer­vezés javítására, a munka- és technológiai fegyelem betar­tására. Ennek érdekében gyorsabb előrehaladást kell elérni a vállalati belső mecha­nizmus kialakításában és mű­ködésében, a vezetés színvo­nalának emelésében, a válla­lati közgazdasági munka ha­tékonyabbá tételében. Terveink megvalósításá­ban döntő szerepe lesz to­vábbra is az emberi té­nyezőknek. Ide értve a nő- és ifjúságpolitikai kérdése­­ket is. Az élelmezésipar dolgozóinak termelési ta­pasztalata nélkül, a tech­nikai termelő erők eredmé­nyes működtetése nem le­hetséges. Gyorsabb előre­haladást kell tehát elérni a munkaerő­ összetételének javításában a szakmunká­sok, a betanított munká­sok tömeges képzésében, fokozottabb ösztönzésében, az élet- és munkakörülmé­nyek javításában. Az élelmezésipar további dinamikus fejlesztése nem valósulhat meg a népgazdasá­gi szemlélet, az üzemi felté­telek javítása, az üzemi tar­talékok fokozottabb kihasz­nálása nélkül. A központi in­tézkedések hatása csak úgy tud megfelelően érvényesülni, ha megvalósításában egysé­ges, népgazdasági szemléletet alakítunk ki, ha egységes akarat érvényesül. Az élel­mezésipar célkitűzéseinek tel­jesítése döntően azon múlik, hogy milyen üzemi feltétele­ket tudunk teremteni a köz­ponti intézkedések gyakorlat­ban való érvényesülésének. Minden eszközzel segítsük a szocialista munkaversenyt A szocialista munkaver­­seny-mozgalom továbbfejlesz­tésére hozott MSZMP KB ha­tározatnak megfelelően a megyebizottságok és iparági szakszervezeti tanácsok az iparágak vezetőivel, illetve a megyei tanácsok mezőgazda­­sági és élelmiszeripari osztá­lyaival közösen — a központi (Folytatás a 2. oldalon) A Köszöntő égi, de jelentőségében nem csökke­nő hagyomány, hogy az új év kü­szöbén, az óesztendő végén rövid számadást készítünk. Úgy érzem, élelmiszer- és fagazdaságunk 1972. évi munkája és eredménye feljogosít bennün­ket arra, hogy őszinte bizalommal tekint­sünk az 1973-as esztendő elé. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a most lezárult esztendőben még szorosabb­ra fűződött az együttműködés tárcánk kü­lönböző szakterületei, ezen belül gazdasá­gok, üzemek, vállalatok, intézmények kö­zött. Jórészt a kapcsolatok egészséges meg­erősödésének köszönhető, hogy sikerült úr­rá lenni olyan nehézségeken, mint amilye­neket a szeszélyes időjárás okozott a me­zőgazdaságban. Sőt, a gyakran kedvezőtlen körülmények ellenére számos termény ki­magasló eredménnyel hálálta meg a szorgalmas, hozzáértő munkát, azt a gon­doskodást, amelyben az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, a kereskedelmi és ipari szervezetek dolgozóinak, tagjainak együttes szorgalma, szakértelme jutott ki­fejezésre. Az országgyűlés a közelmúltban értékel­te az élelmiszergazdaság és a fagazdaság helyzetét és elismeréssel nyugtázta az ed­dig elért eredményeit. Az előttünk álló feladatokat, amelyek mielőbbi megoldásra várnak, egyértelműen határozta meg pár­tunk Központi Bizottságának novemberi ülése. Ilyen feladat — többek között — a kormányunk­­ által elhatározott szarvas­marhaprogram teljesítése, a kézimunka­igényes növények vetésterületének és ter­mésátlagának növelése, a termelés gazda­sági mutatóinak következetes javítása is, ennek nyomán lakosságunk kiegyensúlyo­zott, nyugodt élelmiszer-ellátása és az élel­miszerexport lehetőségeinek még jobb ki­használása. A felsorolt feladatok megszabják az 1973-as év főbb teendőit. Ezen kívül még számos munka vár ránk, de valamennyi tárcánk egészét érinti. Annál is inkább, mivel tevékenységünk mindinkább össze­hangoltan, szervezetten, egyre egységesebb folyamatban jut kifejezésre. Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmiszer-gazdaság és a fagazdaság va­lamennyi dolgozójának az 1972. évben végzett szorgalmas és hozzáértő munkáját. Kérem, vegyék ki részüket szívvel-lélekkel csakúgy, mint eddig, közös erőfeszíté­seinkből. Fejlesszék tovább a helyes kezde­ményezéseket, váltsák valóra a kibontako­zó jó elképzeléseket. Ne feledjék, hogy együttműködésünk kihat egész lakossá­gunk, mindannyiunk helyzetére, az élet­­színvonal alakulására és elválaszthatatlan a szocializmus építésének törekvéseitől. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm az élelmiszeripar dolgozóit. Kívánok vala­­mennyiüknek sok sikert, jó egészséget, boldog új esztendőt. DR. DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Boldog új évet! Az élelmezésipari dolgozók 180 ezres nagy családja megelégedéssel tekinthet vissza az 1972-es esztendőre. Hazánkban a szocializmus építése újabb jelentős lépés­sel jutott előre; nagyszerű munkasikerek születtek a társadalmi élet minden terüle­tén. Jóleső érzés, hogy ezekhez az élelme­zésipar dolgozói is hozzájárultak, akik nap mint nap biztosították a lakosság zavarta­lan ellátását, bővítették az élelmiszerek választékát, teljesítették export kötelezett­ségeiket; becsülettel teljesítették a IV. öt­éves terv — iparunkra meghatározott — időarányos tervét. Szakszervezetünk minden erejével és eszközével azon munkálkodott, hogy az ÉDOSZ XLIII. kongresszus határozatait végrehajtva 1972-ben is tovább javítsuk az ipar dolgozó élet- és munkakörülményeit. A szakszervezeti demokrácia fejlesztésével igyekeztünk olyan légkört teremteni az üzemekben, a munkahelyeken, melyben növekedett a szervezett munkások, az élel­mezésipari dolgozók politikai aktivitása, vezetésben való részvétele. Elért eredményeinkkel azonban nem va­gyunk és nem is lehetünk elégedettek. Az 1973-as esztendő nagyszerű feladatai, a gyorsabb gazdasági fejlődés, a magasabb életszínvonal iránti igény csak az eddigi­nél gondosabb, megalapozottabb üzem- és munkaszervezéssel, fegyelmezettebb mun­kával, helytállással, szorgalommal, na­gyobb tudásvággyal, szakmai tudással va­lósítható meg. Tudjuk, hogy ezekben messzemenően számíthatunk az élelmezésipari dolgozók és vezetők szakma- és munkaszeretetére, te­hetségére, alkotókészségére. Számítunk a szocialista brigádokra, azokra a kollektí­vákra, akik eddig is motorjai voltak a ter­vek valóraváltásának, akik példamutatá­sukkal, szocialista emberi magatartásukkal kivívták társaik, vezetőik őszinte tisztele­tét, megbecsülését. Most, az 1973-as esztendő küszöbén meg­köszönve az elért eredményeket, a nagy­szerű munkasikereket, a sokszor áldozatos, nehéz munkát, a szakszervezet központi vezetősége, elnöksége nevében kívánok az élelmezésipar minden dolgozójának, veze­tőjének, szakszervezeti tisztségviselőjének, aktivistájának eredményekben sikeres, gazdag új esztendőt, családi életükben sok boldogságot. DR. TAMÁS LÁSZLÓ az ÉDOSZ főtitkára Elnökségünk megtárgyalta Szakszervezetünk elnök­sége 1972. december 18-i ülésének napirendjén a következő témák szerepel­tek: 1. Javaslat az ÉDOSZ 1973. évi feladataira. 2. Jelentés az ÉDOSZ szervezetei hatás- és jog­köre érvényesülésének ta­pasztalatairól, az iparági szakszervezeti tanácsok helyzetéről, tevékenységé­ről, a további feladatokról. 3. Jelentés az ÉDOSZ Budapesti Bizottság irá­nyító, segítő, ellenőrző te­vékenységéről, a végrehaj­tás módszereiről és a szer­vezettség alakulásáról. 4. Javaslat szakszerveze­tünk 1972. évi jóváhagyott költségvetési előirányzatai­nak rovatátcsoportosítására és a költségvetés főössze­gének módosítására. Javas­lat a szakszervezet 1973. évi költségvetésére. 5. Javaslat az ÉDOSZ központi vezetőségének és elnökségének 1973. I. fél­évi ülésrendjére. Az elnökség az előter­jesztett anyagokat megvi­tatta, s javaslatokkal, ész­revételekkel kiegészítve tu­domásul vette, illetve elfo­gadta. Évforduló a hűtőiparban A Magyar Hűtőipar békéscsabai gyárának 10 éves fenn­­álását ünnepelték 1972. december 19-én délután a békéscsabai hűtőház dolgozói és a meghívott vendégek. Az ünnepi beszédet Gulyás Béla vezérigazgató tartotta. 10 év egy vállalat életében nem nagy idő, de a gyár történetében és az egész hűtőipar szempontjából igen jelentős. Az 1962-ben épült új hűtőház akkor az ipar legmodernebb gyára volt, s annak számít 1972-ben is, mivel a régi mellett beindult egy új 1000 vagonos létesítmény is. Sok hasznos tapasztalat, példaadó munkateljesítmény, számos úttörő kezdeményezés született az elmúlt években. A gyár kollektívája lelkesen dolgozott a jubileum méltó meg­ünnepléséért, ennek jegyében 1972. évben 1000 vagon mirelit készterméket gyártottak, amely az ipar történetében egyedül­álló teljesítmény. További eredményes jó munkát kívánunk ezúton is a gyár dolgozóinak, gazdasági és társadalmi vezetőinek és mindazok­nak, akik segítettek abban, hogy­­ a békéscsabai hűtőház az ipar legnagyobb és legmodernebb gyárává fejlődött. Mirelit dobozokat csomagoló gépsor

Next