Élelmezési Dolgozó, 1979 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

KÖRKÉP AZ IFJÚSÁGI PARLAMENTEKRŐL Fejér megyei tapasztalatok Harmadik alkalommal ke­­rülnek megrendezésre a mun­kahelyeken és intézményeknél az ifjúsági parlamentek, a szocialista demokrácia sajátos ifjúsági formái. Fejér megyében az élelme­zésipar dolgozóinak 44 száza­léka a fiatal korosztályból te­vődik ki, a szakmunkástanu­lók száma megközelíti a 400 főt. Munkájukra nemcsak, hogy szükség van, egyszerűen nélkülözhetetlenek a terme­lésben, a közéletben és több­ségük jelen van, ha sportról, kultúrmunkáról, vagy társa­dalmi munkáról van szó. Az ifjúsági parlamentek megszervezésére a vállalatok­nál külön bizottságot hoztak létre, és az eddig lezajlott parlamentek bizonyítják, hogy munkájuk eredményes volt. Az igazgatók készültek és eddig jól is vizsgáztak a be­számolók tartalmát illetően, a parlament megtartását szemé­lyes ügyüknek tekintik egyet­len esetben sem adták ki „al­bérletbe”. A szakszervezet, a KISZ vezetősége véleményez­te, talán jobb kifejezéssel, se­gítette és segíti a beszámolók tartalmas elkészítését. Most egy olyan parlament, szervezési formáról kívánok jó véleményt mondani, amelyen a beszámoló rövid tartalmát nem írásban adták ki, hanem a szervező bizottság egy-egy tagja, két héttel a parlament előtt kis csoportokban mondta el szóban a fiataloknak az igazgatói beszámoló rövid, de annak igen fontos értékelő ré­szét és arra kérték a fiatalo­kat, hogy kérdéseiket, javas­lataikat írásban fogalmazzák meg és a parlament időpontja előtt egy héttel adják át a szervező bizottság valamelyik tagjának. A Magyar Hűtőipar székes­­fehérvári gyáránál 42 kérdés és javaslat érkezett be és ez a nagy szám még a fiatalokban legjobban bízó, a fiatalokat legjobban szerető vezetőiket is meglepte. Kelemen Sándor igazgató szóbeli beszámolója után elő­ször a beérkezett 42 kérdésre történt a válaszadás. A fiatalok ezt általában ki­elégítőnek tartották, de egyes válaszokat ideiglenes jelleg­gel fogadtak el, mert azokat kiküszöbölni csak folyamato­san lehet és arra kérték a parlament résztvevőit, hogy a rekonstrukció befejezéséig le­gyenek türelemmel. A fiatalok megnyugodva tá­voztak a parlamentről, mert azt tapasztalták, hogy sorsuk jó kezekben van, olyan veze­tők irányítják a gyárat, akik erejük, tudásuk legjavát adva megtesznek mindent a terme­lés érdekében, ugyanakkor nem felejtik el, hogy a dolgo­zók megbecsülése, megtartása érdekében nap mint nap munkálkodni kell, hisz­­ ér­tük történik minden, aminek értelme van az életben. A vezetők is meggyőződhet­tek arról, hogy a gyár fiatal­jaira eddig is, de a jövőben is lehet számítani a munkában, a problémák megoldásában. Járossy Ferenc j­­d&m&forócai fóruma A Nyugat-Pest megyei Sütő­ipari Vállalat ifjúsági parla­mentje Dunaharasztin, a Jó­zsef Attila Művelődési Ház­ban tanácskozott. A megyé­ben elszórt elhelyezésű, sok kis termelőegységgel rendel­kező vállalattól több, mint hatvan ifjú dolgozón túl, meg­hívottként részt vettek közép­korú munkatársaik és a vál­lalat nyugállományú vete­ránjai is. A tanácskozáson bi­zonyító erőként hatott — töb­bek között — if­júságunk meg­becsülése, ügyének felelősség­­teljes figyelme Valamennyi felszólaló szavában, megszív­lelendő szeretetteljes javasla­taiban A vállalat igazgatója többek között, az if­júsági dolgozóknak a vállalat életében betöltendő helyére, szerepére és fontos­ságára, ezen belül szakkép­zettségük megszerzésére, bő­vítésére nevelésükre hívta fel a figyelmet. Az ifjúsági parlament mun­kájára a felnőttek érettsége és ifjúságunk dinamizmusa, al­kotókészsége, tenniakarása volt a jellemző. Kimondatla­nul is érezhető volt, hogy e tanácskozást a szocialista de­mokrácia egyik fontos fóru­mának tekintik a résztvevők. A felszólalásokban központi helyet kapott a vállalat felada­tainak maradéktalan végre­hajtásáért a felelősségérzet. Például az érdi felszólaló a termékek minőségének javítá­sáért, a dabasi az ifjúsági klubnak a szakmai képzés szolgálatába állításáért emelt szót. Dunaharasztiról az éjsza­kai munkát végzők pihenésé­nek biztosításért, a GYES-en lévő édesanyákkal való kap­csolattartásáért, megbecsülé­séért, a jog és kötelesség egy­ségének biztosításáért szóltak K. T. Őszinte légkörben A közelmúlt napokban mintegy 120 ifjúmunkás és fiatal műszaki értelmiségi részvételével tartották meg vállalati ifjúsági parlamentjü­ket a Szentesi Baromfifeldol­gozó Vállalat fiataljainak kül­döttei. A közel háromórás parlamenten megjelent és fel­szólalt Labádi Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkás­párt Szentes Városi Bizottsá­gának első titkára, Bácskai j­ózsef elvtárs, a Tröszt Ifjú­sági Bizottságának titkára. , A Himnusz elhangzása után­­Török János párttitkár kö­szöntötte az egybegyűlteket. A rövid bevezető után Mag Pál elvtárs, a vállalat igazgatója az elmúlt parlament óta tett .Intézkedésekről, az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról számolt be.­­ Megemlítette, hogy a válla­latnál 37 szocialista brigádból 8 ifjúsági szocialista brigád. A brigádtagok létszáma 498 fő, melyből 171 fő 30 éven aluli. A fiatalok eleget tettek a munkaversenyben vállalt kö­telezettségeknek. A nyolc if­júsági brigádban 78 fiatal 2766 órát teljesített 1977-ben,­­1978-ban 214 000 Ft-tal növel­ték a vállalat árbevételét, il­­­letve csökkentették a beru­házási felújítási költségeket. , Örömmel újságolta Mag elvtárs, hogy a vállalat KTSZ- bizottsága ez év áprilisában elnyerte a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezet zászlót. Beszá­molójában érintette a min­­káslakás építését, az albérleti hozzájárulást, a fiatalok anya­gi, erkölcsi elismerését. Varga Mihály a tmk-fiata­­lok nevében szóvá tette, hogy nem minden esetben biztosí­tott az anyagellátás. Javasol­ta, hogy e problémát úgy le­hetne kiküszöbölni, ha éves terv, illetve program szerint ütemeznék a munkákat. A vállalati KISZ-bizottság kérdőívet adott ki minden 30 éven aluli fiatal részére, melynek értékelése ezen a fó­rumon hangzott el. Választ vártak arra a kérdésre is, hogy az üzemmérnöki képesí­téssel rendelkező fiatalok miért nem vehetnek részt a szakmérnök-képzésben. A vál­lalati ifjúsági parlamenten a fiatalok megemlítették, illet­ve javasolták a gazdasági ve­zetésnek, hogy biztosítsák a fiatalok részére a külföldi ta­pasztalatcserék szervezését. A rekonstrukció 1980-ig fejező­dik be a baromfifeldolgozó­ban, így kérték, hogy egy-egy alkalommal olyan társválla­latokat tekintsenek meg, ahol STORK vonal üzemel. Sok vélemény, javaslat el­hangzott, melyet Mag Pál igazgató foglalt össze, vála­szolt a kérdésekre. Előzetesen írásban beadott harminc vá­rospolitikai kérdésre adott ki­elégítő választ, majd az el­hangzott hozzászólásokra. Nyílt szavazással gyakorol­ták a parlament küldöttei új jogkörüket. Egyhangúlag elfo­gadták a kiegészítésekkel a beszámolót. Dömsödi M. Vezetőink látogatásai Szakszervezetünk vezetői novemberben több élel­mezésipari üzembe látogattak el. Balogh Károlyné főtitkár a Csongrád megyei Gabo­naipar makói üzemében aktívákkal, szocialista bri­gádvezetőkkel, a Paksi Konzervgyárban bizalmiakkal folytatott eszmecserét, valamint a Hungarovin üzemé­ben szakszervezeti bizottsági ülésen vett részt. Dr. Dabrónaki Gyula, az ÉDOSZ elnöke az Állat­forgalmi és Húsipari Tröszt szakszervezeti bizottsági ülésén képviselte szakszervezetünket. Háber Sándor alelnök a Székesfehérvári Sütőipari Vállalat ifjúsági parlamenti ülésén vett részt. Vanek Béla osztályvezető a Kecskeméti Baromfifel­dolgozónál és a Kalocsai Paprikafeldolgozónál a bolgár delegációval együtt ismerkedett az üzemek életével, dolgozóival, a szakszervezeti munkával. Iván László osztályvezető részt vett a Dohányipari Vállalatok Trösztje ISZB ülésén, ahol a dohányipar újí­tási,­ valamint munkavédelmi és egészségügyi helyzetét tárgyalták. Ezt követően a Debreceni Dohánygyár gaz­dasági vezetőivel és szakszervezeti aktíváival beszélte meg a szabályzók módosításából adódó aktuális felada­tokat. Szollár György osztályvezető az Alföldi Pincegaz­daságnál a szüreti feldolgozás időszakában tájékozódott a dolgozók munkakörülményeiről. Több üzemegységnél találkozott szakszervezeti aktívákkal, gazdasági vezetők­kel. Dr. Szilágyi László osztályvezető a Szolnoki Cukor­gyári látogatása során tájékozódott a kampány állásá­ról, a Szerencsi Cukorgyárban áttekintették az országos bértáblázatban előírt alsó bértételek biztosításának anyagi feltételeit. Ez alkalommal VSZT-k és bizalmiak együttes tanácskozásán is részt vett. A Szerencsi Cso­koládégyárban az üzemi demokrácia fórumrendszerének tapasztalatairól, a bizalmiak jog- és hatásköréről vál­tottak szót. Pratsch Vilmos osztályvezető részt vett a Kecske­méti Baromfiipari Vállalat és a Hajdú megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat ifjúsági parlamentjén, ugyancsak részt vett a Növényolajipari Vállalat és a Baromfiipari Tröszt 1979. évi tervének minisztériumi tárgyalásán, valamint a Baromfiipari Tröszt igazgatói tanácsülésén, ahol megtárgyalásra került az 1979. évi bérfejlesztés.­­ Az elnökség megtárgyalta A Minisztertanács a közel­múltban megvitatta a sütőipar fejlesztésére hozott kormány­­rendelet végrehajtásának helyzetét, melyhez szakszerve­zetünk elnöksége is véleményt nyilvánított. Az ÉDOSZ elnöksége a no­vemberi napirendre tűzést megelőzően 1976 közepén tár­gyalta meg a tanácsi élelme­zésipari vállalatok dolgozói­nak munkavédelmi és szociá­lis helyzetét. Akkor megálla­pította, hogy a tanácsi irányí­tású sütő-, szesz-, szikvíz- és üdítőital-iparban a fejlődés el­lenére jelentős elmaradás van a nehéz fizikai munka csök­kentésében és a szociális ellá­tottságban. Akkor a tanácsi élelmezésiparban dolgozók fe­lének nem volt biztosítva a szükséges munkahelyi szociá­lis ellátottság. A két év fejlődésének mér­tékét az elnökség széles körű felmérésén alapuló jelentés birtokában vizsgálta. Megálla­pították, hogy a sütőiparban az utóbbi két évben mérsé­kelten fejlődött a termelő fo­lyamatok gépesítése és a gyártási eljárások korszerűsí­tése. A műszaki fejlesztés ha­tására nőtt a termelési kon­centráció, és a két évvel ez­előtti 844 üzem 757-re csök­kent. A munkakörülményeket javította, hogy a lapátos ke­mencék s­zám­a ez idő alatt 1081-ről 921-re — ez év végéig további 30-cal — csökkent. Az alagútkemencék arányá­nak növekedése — az 5 éves terv végére meghaladja a 25%-ot — egyben a dolgozók munkakörülményeit is javítja. A 924 lapátos kemencénél vi­szont változatlanul mostoha körülmények között dolgozik több ezer sütőmunkás. Kedve­zőtlenül hat a sütőipar hely­zetére, hogy a fejlesztés elle­nére nem kielégítő a nehéz fi­zikai munka — anyagmozga­tás, raktározás, szállítás — gé­pesítése. A kedvezőtlen mun­kakörülmények a táppénz­helyzetet is befolyásolták. A sütőiparban az országos átlag­nál jóval magasabb a táppén­zes napok száma. Az elnökség javasolja a fej­lesztési gondok megoldásának gyorsítása végett az átgondolt, összehangolt gépesítést. A dolgozók szociális ellátott­ságának javítása szintén nagy feladatot ró mindazokra, akik a sütőipar fejlesztésére hozott kormányhatározat végrehaj­­tásáért felelősek. Az ÉDOSZ elnöksége elé került jelentés megállapítja például, az új és rekonstruált sütőipari üzemek termelésbe állításával nőtt a fekete-fehér öltözők száma. Ugyanakkor, a két évvel ez­előtti két szekrényes öltözős rendszer 38%-ról 11%-ra csökkent. Ennek arányában nőtt az egyszekrényes öltözők száma. A megszüntetett korszerűt­len sütödék hatására csökkent az öltözővel egyáltalán nem rendelkező üzemek aránya, de 1,2°/0-ukban még mindig nem biztosítottak öltözőt a dolgo­zóknak. Ezzel kapcsolatban megállapította az elnökség, hogy a vállalatok a termék­­szerkezet változtatásával egy­idejűleg nem fejlesztették kel­lő arányban a szociális létesít­ményeiket. Annak ellenére sem kielégítő a szociális fej­lesztés, hogy a tanácsi sütő­iparban — az új és a rekonst­rukció alá vont üzemek szo­ciális és egészségügyi fejlesz­tési összege nélkül — a 5 éves tervben ilyen célra 44 millió forintot terveztek. Az utóbbi két évben a terv szerint 15 milliót irányoztak szociális fejlesztésre és 22 mil­liót költöttek. A túlteljesítés ellenére nem érték el az el­várt fejlődési szintet, ezért a dolgozók jogos igényeinek megfelelően növelni kell a szociális ellátottságot javító beruházások összegét, állapí­totta meg az elnökség. A szesz-, szikvíz- és üdítő­ital-iparban végbement szer­vezeti változások­­ több me­gyében állami irányítású vál­lalatokhoz került az üdítőital­­gyártás , és nagyarányú gé­pesítés történt. A korábbi 85 korszerűtlen telenhelyből 30 maradt tanácsi irányítás alatt. A műszaki fejlesztés mellett és ellenére ebben az iparág­ban sem nőtt kellően a dolgo­zók munkahelyi szociális ellá­tottsága. A 116 üzemből 22- ben még nincs öltözőszekré­nyük a dolgozóknak, 29-ben pedig fogasos öltözők vannak. Az elnökség vizsgálta a két iparág üzemi baleseti helyze­tét is. Megállapították, hogy­ miközben a szesz-, szikvíz- és üdítőital-iparban gyakrabban éri baleset a dolgozókat, a sü­tőiparban a súlyos és halálos balesetek száma nő. Ez utóbbi különösen a Fővárosi, a Bara­nya és Hajdú megyei Sütőipa­ri Vállalatra vonatkozik. Mindkét iparágban a leggya­koribb baleseti forrás az anyagmozgatás és a rakodás, a személyek, tárgyak eséséből eredő sérülés. A napirend tárgyalása kap­csán a statisztikai adatok ál­tal alátámasztottnak ítélte az elnökség azt a megállapítást, hogy a tanácsi felügyelet alá tartozó élelmezésipari vállala­tok dolgozói szociális és mun­kakörülményei gyorsabb javí­tása céljából aláírt MÉM—Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatal —ÉDOSZ elnöksége megálla­podás ellenére a végrehajtás üteme nem kielégítő. Ezért nagyobb anyagi ráfordításra és társadalmi ellenőrzésre van szükség a kitűzött célok mara­déktalan megvalósítása érde­kében. Találkozás állami díjas brigádvezetőkkel 1978. NOVEMBER 30-ÁN AZ ÉDOSZ VEZETŐSÉ­GE MEGHÍVTA AZ ÉLELMISZERIPARBAN DOLGO­ZÓ ÁLLAMI DÍJAS SZOCIALISTA BRIGÁDOK VE­ZETŐIT. A házigazda, Balogh Ká­rolyné, az ÉDOSZ főtitkára volt, aki tájékoztatással kezd­te a beszélgetést. Többek kö­zött elmondta: 1979-ben még nagyobb fel­adat hárul az ágazatra, a bel­földi ellátást magasabb szin­ten kell tartani, erről a lakos­ság számára naponta kell bizonyságot adni. Az export­tervet maradéktalanul teljesí­teni kell, itt elsősorban a hús­iparra, baromfiiparra, kon­zerviparra, borászatra hárul nagy munka. Ezeknek a fel­adatoknak a teljesítése a ve­zetőktől jobb szervezést, a dolgozóktól jobb minőségű munkát követel. Hogyan látják az állami dí­jas brigádok vezetői a jövő évi terveket? Milyenek a min­dennapi munkahelyi gondjaik, problémáik, mi foglalkoztatja őket és a gyár többi dolgozó­­ját? — Ezekről a kérdésekről beszéltek a meghívott vendé­gek. A borászokat Tazár István, az Eger-Mátravidéki Borkom­binát Kossuth brigádjának ve­zetője képviselte. A magas ki­tüntetést 1973-ban kapták meg, azóta brigádjuk fiatalo­dott, több ifjú szakember ke­rült közéjük. — A borászatra is nagy fel­adatként hárul az export tel­jesítése — hangsúlyozta a brigádvezető. — 1978-ban a Kombinát 25 ezer hektoliter Egri bikavért szállít Nyugat- Németországba. Ahhoz, hogy a bor minősége megfelelen, szinte százszázalékos khnikát kell végezniük. Felvetette, hogy a jövő évi gépimport csökkentése vajon nem fogja-e nehezíteni az ex­port-kötelezettségüket, mivel a kékszőlő feldolgozásához fő­leg nyugati gének állnak ren­delkezésre a világpiacon. Fiatal, harmincöt év körüli férfi, Géczi István, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Komócsin Zoltán szocialista brigádjának vezetője, őt a belföldi ellátás témája foglal­koztatta, mivel vállalatuk 60 százalékban olcsóbb terméke­ket készít, viszont a kereske­delem a drágább árut rende­li, mivel erre nagyobb az igény. Elmondta még, hogy a dol­gozókkal gyakran vitatkoznak és próbálják megértetni velük, hogy a vállalati gazdálkodás nem egyenlő azzal, ha vala­ki otthon levág egy disznót és abból haszna származik. Ki­emelte, hogy az exportot ná­luk is csak magasszintű minő­ségi munkával tudják teljesí­teni, pl. ott, ahol 82 fokos víz­nek kell folynia a csapból, nem lehet egy fokkal sem több, sem kevesebb. 1974-ben kapta meg az Ál­lami díjat a Pápai Húskombi­nát Marx Károly brigádja, őket Schandl Zoltán képvisel­te. Náluk 3—4 éve megoldód­tak a higiéniai, minőségi gon­dok. Akkor ők is úgy érezték, hogy a szigorú paramétereket nem fogják tudni betartani, de ez ma már számukra ter­mészetes. Az üzemben magyar és szovjet gépekkel dolgoz­nak. Ezekkel nagyon meg van­nak elégedve. A brigádvezető két munka­­védelmi problémát vetett fel, ezek a többi húsipari üzemre is aktuálisak. Az üzemekben 4-6 fokon dolgoznak, és a hűtés ventillátorral történik, ami az egészségre ártalmas. Kötelező a védőkesztyű hasz­nálata, de ez sem méretében, sem anyagában nem megfe­lelő. E témákban a húsipari szakemberek kiskonzultációt tartottak és megállapodtak ab­ban, hogy az ÉDOSZ munka­­védelmi felelősével közösen intézkednek. Régi, kitűnő szakember Szabó Gábor, a Budapesti Húsipari Vállalat brigádveze­tője. A huszonnégy fős bri­gádjának tagja Kreisz Pál is, aki ez évben megnyerte az Ifjú Húsipari Szakmunkások Országos Versenyét. Szőke Béláné, a Szegedi Konzervgyár Vosztok szocia­lista brigádjának vezetője. A kitüntetést 1970-ben kapták. Az eltelt nyolc évben többen elmentek, de helyettük több fiatal munkaerő jött. Szőkéné a gyár életével foglalkozott. Elmondotta: nagyobb súlyt kell fektetni a dolgozók tájé­koztatására, s ezért javasolta egy hangosbeszélő felszerelé­sét a gyár területén. Az 1978-as elvárt munkájukat alapanyaghiány miatt nem tudták teljesíteni. A gyár ve­zetői és dolgozói között elv­társi a kapcsolat, jó a légkör. Huszonnyolc éve van a do­­hányszakmában Fehér Gyulá­­né, az Egri Dohánygyár Kos­suth Zsuzsa brigádvezetője. A gyárnak exportkötelezettsége nincs, de a brigád vállalta, hogy jobb alapanyag-felhasz­nálással csökkentik az import­szükségletet. Beszámolt az új szociális létesítményükről, a 800 személyes korszerű öltöző­ről és a sportolni vágyóknak épített kondicionáló teremről. A beszélgetés végén a főtit­kárasszony megköszönte, hogy elfogadták a meghívást és tá­jékoztatták őt és egymást ar­ról, hogyan látják a brigádok, az üzemek dolgozói a jövő évi feladatokat. H. P.

Next