Élelmezési Dolgozó, 1982 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

szerkesztő naplóidtól VANEK BÉLA titkár: fiatal műszaki értelmiségiek­kel találkozott Kalocsán. Részt vett a Győr megyei Bi­zottság ülésén. Üzemorvosok, valamint a munkavédelmi felügyelők tanácskozásán képviselte az ÉDOSZ vezeté­sét. DR. SZILÁGYI LÁSZLÓ titkár: Találkozott a Borsod megyei szakszervezeti főbizalmiakkal kerekasztal meg­­beszélés keretében, ahol értékelték a főbizalmiak he­lyét, szerepét az alapszervi tevékenységben. Látogatást tett a Szerencsi Édesipari Vállalat központjában, vala­mint a Szerencsi Cukorgyár és Csokoládégyár, valamint a diósgyőri gyáregység szakszervezeti bizottságánál. Az önálló vállalat működésével kapcsolatos szakszervezeti és gazdasági kérdéseket miatta meg szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel. Kuskunfélegyházán az ÉDOSZ Bács megyei Bizottsága által rendezett nagyaktívan, az élelmiszeripari vállalatok szb-titkárai, igazgatói, párttit­kárai részére tartott tájékoztatást az élelmezésipar és szakszervezeti mozgalom 1982. évi legfontosabb felada­tairól s tájékoztatást adott az 1981. évi fontosabb mun­kákról. Hajdú megyében látogatást tett a Rábai Cukor­gyárban és a Debreceni Dohánygyárban ahol szakszerve­zeti tisztségviselőkkel és a gazdasági vezetéssel aktuális gazdaságpolitikai és szakszervezeti kérdésekről tanács­kozott.­­ ORBÁN JÓZSEFNÉ alelnöki a Győri Tejipari Vál­lalatnál bizalmi testületi ülésen vett részt. A Baranya megyei Tejipari Vállalat szb ülésén képviselte szakszer­vezetünket, ahol az 1981. évi tervteljesítés és az 1982. évi feladatok kerültek megtárgyalásra. Pest megyei Bi­zottságon főbizalmiak megbeszélésén vett részt. POKROVENSZKY ISTVÁNNÉ osztályvezető: Somogy és Győr megyében megyebizottsági­ ülésen vett részt, ahol a munkamódszer, munkastílus, valamint évértéke­lés került megvitatásra. A Pest megyei Pincegazdaság­nál szb-ülésen képviselte szakszervezetünket. SÓKI GYULA osztályvezető: a Budapesti Húsipari Vállalat kibővített szb-ülésen vett részt. Ezt követően főbizalmiakkal, gazdasági vezetőkkel áttekintették az időszerű szakszervezeti és gazdasági felada­tokat, az 1982. évi terveket. A Kiskunhalasi Barom­­­fifeldolgozó Vállalat szakszervezeti és gazdasági fela­datokról, az 1982. évi munkákról folytatott beszélgetést. A Konzervipari Vállalatok Trösztje és az újonnan meg­alakult közös vállalat igazgatótanács ülésén vett részt, ahol az 1981. évi „IR” alap felosztásáról, a bértartalékok felhasználásáról esett szó. SZOLLÁR GYÖRGY osztályvezető: A Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szakszervezeti és gazdasági vezetőivel konzultált időszerű szakszervezeti és gazdasági kérdésekről. Ismerkedett az ifjúsági klub színes tevékenységével, a Villány-Mecsekaljai Borgaz­dasági Kombinátban informálódott az ötnapos munka­hét előkészítésével kapcsolatos szakszervezeti munkák­ról. Részt vett az ÉDOSZ Vas megyei bizottságának decemberi ülésén, amelyen a szakszervezeti politikai oktatás beindításának és a bizalmiak oktatásának, tájé­koztatásának tapasztalatait vitatták meg, s értékelték a megyebizottság ez évi tevékenységét. PRATSCH VILMOS osztályvezető, a Borsod megyei élelmezésipari vállalat munkavédelmi vetélkedőjén vett részt. A Gyulai Húskombinát ifjúsági parlamentjén képviselte szakszervezetünket. A Csongrád megyei Sü­tőipari Vállalat csongrádi gyáregységének avatásán, va­lamint a szolnoki GMV karcagi üzemében üzemlátoga­táson vett részt. Felelősséggel döntött a bizalmi testület Jól előkészített bizalmi tes­tületi ülésen vettem részt a Veszprém megyei Sütőipari Vállalatinál. A j­anuár 1-től ha­tályba lépő váldarfaiti kollektív szerződést, a jövő évi költség­­vetést és a két ülés­­között végzett munkát tárgyalta a testület. A kérdések és hozzászólások tartalmasak, rövidek és meg­alapozottak voltak. .A bizalmi­ak n nem a saját véleményüket mondták el, hanem úgy kezd­ték a mondandójukat, hogy: „a csoportomba tartozó dolgo­zók véleménye szerint cél­szerű volna a munkakezdés idejét előre hozni, mert ko­rábbam­ kell a terméket az üzletekbe­­kiszállítani”. Vagy: „választ kérek arra, hogy a takarítónők köpenye miért nincs a munkaruhák között, mert választ kell adnom a csoportom tagjainak”. A testület­­tagjai többen megerősítették, hogy a kollek­­tívszerződés-tervezet korsze­rű, megfelel a jelenlegi fejlő­dés követellményeinek és al­kalmas a megvitatásra és dön­tésre. A gazdasági vezetés és a testület között nem volt né­zeteltérés. Mindegyik „oldal” elismerte a másik igazát és a tartalmas vita után egyhangú döntés született: a testület el­fogadta a kollektív­­ szerződés tervezetét, érezhetően allívan a tudatban,­­hogy ebben a szer­ződés­ben­­határozattá emelke­dett a dolgozók javaslata és akarata is. A második és harmadik na­pirend is hasonló légkörben zajlott le. Gyorsan és jól fo­galmazva hangzottak el a kérdések, egyértelműek voltak a válaszok is. Tulajdonképpen nem tör­tént semmi különös, csak úgy zajlott le ez a bizalmi testü­leti ülés, ahogyan azt az ÉDOSZ XIV. kongresszusa út­mutatásai alapján elképzeltük, s ahogy a november 1,1­4 köz­ponti vezetőségi ülésen elhang­zott: a dokumentumok előké­szítése demolkinaltiku­san folyt. Bizalmijaink megfeleltek an­nak a megbízatásnak, amelyet választóiktól kiálttak és képvi­selitek érdekeiket. Koltai Edit az ÉDOSZ Veszprém megyei Bizottságának elnöke Gondoskodás a dolgozókról A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat Szakszer­vezeti Bizottsága a dolgozók üdültetését a SZOT-beuta­­lók mellett a vállalat dolgozói által főleg társadalmi munkáltal létrehozott balatonmáriai üdülőben is elősegí­tette. A múlt évben 55-en üdültek SZOT-beutalóval, to­vábbi 51 dolgozó a családjával a Balaton partján pi­henhet, így a­állalati állományi létszám 23 százaléka üdült. Nyugdíjasainknak szezon után egy csoportban kilen­cen üdültek térítésmentesen. Németh Istvánná Lényeges mondanivalók Még egy vélemény központi vezetőségünk napirendjéhez Szakszervezetünk közpon­ti vezetőségének legutóbbi ülésén — időhiány miatt — többen lemondtak fel­szólalási jogukról, de véle­ményüket a napirenden le­vő kérdésekről írásban jut­tatták el a titkárságnak. Egry Éva, az ÉDOSZ Ko­márom megyei bizottságá­nak titkára is sok hasznos gondolatot vetett papírra. S ebből közlünk most rész­leteket. Az írásos anyagok tanulmá­nyozásakor, értekezletekre való felkészüléskor úgy szoktam ol­vasni, hogy aláhúzom mind­azt, amit lényegesnek tartok. Ennek az anyagnak tanulmá­nyozásakor gondban voltam, mivel úgy találtam, hogy csak nagyon lényeges mondani­valók kerültek írásban megfo­galmazásra. S tulajdonképpen teljes egészében alá kellene húzni. Ezzel, úgy érzem csatla­koztam az elnökség munkáját elismerő hozzászólók közé. Az állásfoglalás-tervezet úgy fogalmaz: „a megyék KV-tag­­jai folytassanak csoportos kon­zultációt”. (Nekem ez tudatha­sadás nélkül nem sikerülne, mivel megyénkből egyedül va­gyok a központi vezetőségnek tagja. De mivel a megye szer­vezett élelmezésipari dolgozói nevében választottak KV-ta­g­­nak, úgy éreztem minden al­kalommal kötelességem töb­bekkel megkonzultálni az elő­terjesztett anyagot, s ameny­­nyiben szükséges közös véle­ményünket ott elmondani. Ép­pen ezért javaslom, hogy az anyagban kerüljön kibővítés­re, hogy a KV-tagok csoportos konzultációján kívül a megye szervezett dolgozói megjelölt témában szakembereivel is megbeszélést folytassunk. Egyetértek azzal, hogy a központi vezetőségi tagok konkrét megbízatást igényel­jenek és vállaljanak. Én is vallom, hogy ez mindany­­nyiunk számára nemcsak in­formáció, hanem saját mun­kánkban is hasznosítható ta­pasztalatcsere lenne. Mint a központi vezetőség tagja, ké­rem az elnökségtől ilyen meg­bízatásomat, de a KV tagjait bármilyen témában tájékozó­dásra, s munkánk segítésére szívesen látjuk megyénkben. Szeretnék vitába szállni azokkal a hozzászólókkal, akik a megyebizottság létét megkérdőjelezik az alapszer­vezetekre szóló határozathoza­tal elmaradása miatt. Úgy ér­zem, hogy eddig sem a határo­zathozatal jelentette mun­kánk lényegét. Egy aktívánk javasolta, hogy önálló napi­rendi pontként tekintsük át az előző­­évben hozott határo­zataink teljesítését. Igencsak bajban voltunk, mert mint ki­derült, ajánlásokat fogalmaz­tunk meg, saját munkánkra vonatkozóan határozatot is hoztunk, központi határoza­tokra feladattervet dolgoz­tunk ki, de alapszervezetekre nem hoztunk határozatot. A megyebizottság feladatköre nem változott, hanem erősö­dött az alapszervezeteket se­gítő tevékenysége. Eddig is ezt tekintettük célunknak. A me­gyebizottság feladatának első­sorban a MB-tagok alapszer­vezeti testületi (szb és bizal­mi testület) munkájának helyi segítésében kell kiteljesedni. Elhanzott az a javaslat, hogy elnökségünk határozza meg konkrétan azokat a munka­­módszereket, melyeket köves­sünk, s mondja ki, hogy mely munkabizottságok megalakí­tása kötelező. Úgy érezzük, hogy az önállóság növelésével ellentétes, helyben kell meg­találni az alkalmazható mun­kamódszert és eldönteni ál­landó, vagy ideiglenes mun­kabizottság működtetését. A vitában felmerült, hogy a testületi üléseken mi kerüljön szóba és mi írásban megfogal­mazva a testületi tagok elé. Egyetértünk azzal, hogy ami­ből a bizalminak csoportszin­tű taggyűlést kell tartani, ezt feltétlenül írásban kapja meg. Hasonlóan a mélyebb kimerü­lést igénylő témákat, vagy a tartalmában újszerű dolgo­kat is. Nagyon jónak tartjuk az el­nökségi tagok képviseleti munkájának erősítésében azt az új módszert, mely az ülés utáni helyi tájékoztatót foglal­ja magában. Természetes, hogy ez nekünk új, hiszen a mi te­rületünkről elnökségi tag nincs. A tájékoztató tartalmá­ban ne csak informatív legyen, hanem egyben a végrehajtás szervezésére is mozgósítson. Ennek kialakítása, a feladatok megfogalmazása közös felada­tunk. Ugyan ezt magától ért­hetődőnek tartjuk a központi vezetőségi tagra, illetve az ál­taluk tartott tájékoztatókra is. Az állásfoglalás-tervezet is megfogalmazza, s mi is mun­kánk fontos részének tartjuk az szb-titkári értekezleteket. Arra kell törekedni, hogy ezek ne csak feladatkiosztó talál­kozások legyenek. Mi, titkárainkkal közösen alakítottuk ki, s határoztuk meg azokat a kiemelt témákat, melyek egy-egy szb-titkári ér­tekezlet beszámolójául szolgál­nak. A tisztségviselők kedve­lik az ilyen típusú értekezle­teket, hiszen munkájukhoz konkrét segítséget kapnak. A döntés-előkészítés demok­ratizmusának fokozása során elnökségünk jó módszerként alkalmazza, hogy a szakszerve­zeti tagokkal megismerteti a döntésre előkészített témát, hogy azok véleményt mond­hassanak, s így részesei lehes­senek a döntés meghozatalá­nak. Több hozzászóló méltatta a kongresszusi határozatterve­zet, s a mostani állásfoglalás­tervezet társadalmi vitájának szükségességét. Én is csatlako­zom ehhez. A szervezett dolgo­zók elvárják, de megtisztel­tetésnek is tartják, hogy igénylik és felhasználják véle­ményüket, tapasztalatukat, mielőtt róluk, ügyükről dön­tenek. A társadalmi munka szervezésének is egyik legbiz­tosabb segítője az, ha az em­berek értik és érzik munkájuk értelmét. Szakszervezet - az osztály­főnöki órákon Zalaegerszegen, a szakmunkásképzőben Zalaegerszegen a szak­munkásképzőbe járó ipari tanulók az iskola tanulói alapszervezetéhez tartoz­nak szervezetileg. Az isko­la és az élelmezési vállala­tok közötti jó kapcsolat ki­alakítása érdekében a tej-, hús-, hűtő- és baromfifel­dolgozó vállalatok szak­­szervezeti bizottságai szo­cialista szerződést kötöttek a szakmunkástanuló-alap­szervezettel. A szerződés egyik lényeges pontja sze­rint a vállalatok minden évben a jóléti alap terhé­re pénzt utalnak át a ta­nulói alapszervezetnek, melyből a diákok szociális, kulturális és sportolási ki­adásait támogatják. Ugyan­akkor a diákok évente egy alkalommal szerepelnek piűsorral a vállalati ren­dezvényeken. Október—november hó­napban a négy vállalat szakszervezeti titkára az elsős ipari tanulók részére osztályfőnöki óra kereté­ben a „szakszervezetek he­lye, szerepe a szocialista társadalomban, a vállalati szakszervezetek felépíté­se, szakszervezeti juttatá­sok” címmel foglalkozást tartott. Egyúttal szakszer­vezeti taggá való beszerve­zésük is megtörtént. Jelenleg a szakmunkás­­tanulók szervezettsége 98 százalékos. Musta Józsefné Zm. Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat szb-titkára Én ezt a nyüzsgést szeretem — Milyen ember a szakszer­vezeti titkár? — kérdezőskö­döm a Szerencsi Cukorgyárban. A rejtélyes, sokat mondó moso­lyok legutóbbi riportomat idé­zik, amikor Nyíregyházán az igazgatótól kérdeztem ugyan­ezt. Kétkedő, kérdő tekinte­tek, „mit akar ez?” pillantá­sok kísérik a válaszokat. — Mondjam azt, hogy nem nyilatkozom? — veti oda egy amerikai sajtószóvivő megve­tésével egy szakállas munkás. Dolgomvégezetlenül megyek tovább a csúszós keramiton, kerülgetve a hatalmas tartá­lyokat. öreg munkás támasz­kodik a falnak: — Nem nagyon ismerem én, kérem... Én nyugdíjas va­gyok. Csak azt hallottam róla, hogy jó ember. Körénk gyűlnek a nyers­gyár alsó szintjén dolgozó lá­nyok, asszonyok. — Milyen beosztásban dol­gozik ő? — kérdezi egy csillo­gó szemű cigánylány. — A Gulyással nincs prob­lémám, csak a pénzzel! — szól közbe egy nagy darab asszonyság. Hasonló a véle­ményük a vezérlőpultnál dol­gozó férfiaknak is. d­e jó ember, de ezen ő nem tud segíteni. Tavaly há­romszázhatvanhat vagon ré­pát dolgoztunk fel naponta, ebben az évben háromszázki­lencvenötöt. A fizetésünk pe­dig kevesebb, személyenként ezer forinttal. Mint később Gulyás Lajos­tól megtudom, erről szó sincs. Külön elment a bérelszámolás­ra, és kiírta a tavalyi és az idei kereseteket, amiből kide­rült: mindenki többet kere­sett, mint tavaly, kivéve azo­kat, akik kevesebbet éjszakáz­tak. Most még csak az indulatos arcokat látom, hallgatom az érveket és ellenérveket. — Tegnap volt itt a Gulyás Lajos. Odaállítottuk a mű­szerfal elé, és tetszett, nem tet­szett, meghallgatott bennün­ket. — De milyen ember? — erősködöm tovább. — Népszerű ember. Neki mindent elmondhatunk. Ver­jük is a tüzet folyamatosan, ő eljár az érdekeinkben,, de az más kérdés, hogy a bérosztály mit magyaráz meg neki. Azt mondta nekünk, hogy majd utánanéz, de olyan ez, mint amikor a kapus a labda után néz, amikor gólt kapott. Kísérőm, Szabó István, a szakszervezeti bizottság elnöke mosolyogva, kicsit büszkén is az emberek őszinteségére, ma­gyarázza : — Egyáltalán nem irigylem Gulyás Lajost. Nehéz egyszer­re mindenkinél jónak lenni. Kompromisszum nélkül nem­­ lehet ezt a munkát csinálni, így igaz — mondja, már a szakszervezeti irodában, Gu­lyás Lajos. — Én megértem az embereket, őket elsősorban az érdekli, hogy mennyit keres­nek. Nekem pedig az a felada­tom, hogy egyensúlyozzak a munkások és a gazdasági ve­zetők között. Nehezen akarják megérteni az emberek, hogy ha valamit beruházunk — pél­dául a mostani, az ötszázmil­lió forint volt —, azt valahon­nan ki kell fizetnünk. A bér­gazdálkodási elveinket sem mindig értik meg. Pedig amit lehet, megteszünk. Idén már­ciusban például a cukorgyár hétszázalékos bérfejlesztést kapott. Csörög a telefon. Gulyás La­jos felveszi, majd indulatosan mondja: — Most már nem megyek! Ha egy értekezlet kilenckor kezdődik, akkor kilenckor kez­dődik! Tíz óra van! Jó napot! Alig ülünk le, egy síró asz­­szony lép be, akiről kiderül, hogy a másfél szobás lakást mégsem kapja meg a vállalat­tól. Gulyás Lajos hosszan vi­gasztalja, majd próbálunk va­lamit tenni, mondja. — Így megy ez egész nap — sóhajt. — Nekünk itt minden­nel foglalkozni kell. De hát végül is ezért vagyunk itt. Elnézem ezt az energikus embert, fiatalos öltözékét, ősz haját, csillogó szemüvege mö­gött figyelmes tekintetét. — Elégedett-e? — teszem fel a sztereotip kérdést. — Életem legszebb pillanata volt, amikor megkaptam a SZOT-aranyat. A büdös élet­ben nem gondoltam volna, amikor gyerekkoromban cse­léd voltam, hogy ide jutok. Néhány év múlva nyugdíjba megyek, csinálom már a kasz­­szát. Énutánam nem marad épület, híd, nem tudom meg­mutatni, hogy mit csináltam. Csak harminckét évet dolgoz­tam itt a Szerencsi Cukorgyár­ban. Foglalkoztam az embe­rekkel, együtt nevettünk-sír­­tunk. Három gyerekem van, öt unokám ... nem tudom ki­mutatni, hogy mit alkottam. De jó volt, és érdemes volt. Meg-megrezzen a hangja, el­­érzékenyülését nem sikerül titkolnia. — Milyen embernek tartja magát? — Ha nekem könyvelőnek kellett volna lenni, én abba beledöglöttem volna. Én ezt a nyüzsgést szeretem, ilyen a természetem. Aki ezt a munkát rutinból csinálja, az adja le a kulcsot. De hogy milyen em­ber vagyok? Hadd mondjak egy példát erre. Bejött hozzám egy ember, két és fél órát pa­naszkodott a családi problé­máiról. Soron kívül kiutaltam neki nyolcszáz forint segélyt. Micsoda rendes ember, lelken­dezett a munkahelyén; látszik, hogy munkás volt! •— mondta rólam. Aztán egy hónap múl­va újból segélyt kért. Hogy képzeli, kérdeztem, havonta kér segélyt? Micsoda egy em­ber ez a Gulyás, meg sem hall­gatott, kirúgott, elfelejtette, hogy munkás volt! — mondta akkor ugyanez az ember. Pe­dig higgye el, amit lehet, a jo­gos kéréseket, elintézem. Én még nem találkoztam két egy­forma munkával. Mögötte a falon felirat: „Mit? Miért? Hogyan? Meny­nyiért?”­­• Csak olyan dolgot lehet követelni az emberektől, amit meg tudnak tenni, és ez a szakszervezettel kapcsolatban is igaz. Én mindig ezeket a kérdéseket teszem fel magam­nak, amikor elkezdek­­ tanul­mányozni egy ügyet. Ha a szakszervezet ezekre a kérdé­sekre nem tud válaszolni, ak­kor nem tud az embereken se­gíteni. Udvarhelyi András Javuló munkakörülmények A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál meg­kezdték Lenti város üzemének rekonstrukcióját. Az ellátási területhez képest kicsinek bi­zonyult már ez az üzem, ezért került sor a rekonstrukcióra. A munka 1982. évben fejező­dik be, a felújított üzemben több mint 17 tonna árut állíta­nak majd elő két műszakban. Ezzel nemcsak a terület jobb áruellátása valósul meg, ha­nem a dolgozók munkakörül­ményei is tovább javulnak. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3

Next