Élelmezési Dolgozó, 1982 (76. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
szerkesztő naplóidtól VANEK BÉLA titkár: fiatal műszaki értelmiségiekkel találkozott Kalocsán. Részt vett a Győr megyei Bizottság ülésén. Üzemorvosok, valamint a munkavédelmi felügyelők tanácskozásán képviselte az ÉDOSZ vezetését. DR. SZILÁGYI LÁSZLÓ titkár: Találkozott a Borsod megyei szakszervezeti főbizalmiakkal kerekasztal megbeszélés keretében, ahol értékelték a főbizalmiak helyét, szerepét az alapszervi tevékenységben. Látogatást tett a Szerencsi Édesipari Vállalat központjában, valamint a Szerencsi Cukorgyár és Csokoládégyár, valamint a diósgyőri gyáregység szakszervezeti bizottságánál. Az önálló vállalat működésével kapcsolatos szakszervezeti és gazdasági kérdéseket miatta meg szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel. Kuskunfélegyházán az ÉDOSZ Bács megyei Bizottsága által rendezett nagyaktívan, az élelmiszeripari vállalatok szb-titkárai, igazgatói, párttitkárai részére tartott tájékoztatást az élelmezésipar és szakszervezeti mozgalom 1982. évi legfontosabb feladatairól s tájékoztatást adott az 1981. évi fontosabb munkákról. Hajdú megyében látogatást tett a Rábai Cukorgyárban és a Debreceni Dohánygyárban ahol szakszervezeti tisztségviselőkkel és a gazdasági vezetéssel aktuális gazdaságpolitikai és szakszervezeti kérdésekről tanácskozott. ORBÁN JÓZSEFNÉ alelnöki a Győri Tejipari Vállalatnál bizalmi testületi ülésen vett részt. A Baranya megyei Tejipari Vállalat szb ülésén képviselte szakszervezetünket, ahol az 1981. évi tervteljesítés és az 1982. évi feladatok kerültek megtárgyalásra. Pest megyei Bizottságon főbizalmiak megbeszélésén vett részt. POKROVENSZKY ISTVÁNNÉ osztályvezető: Somogy és Győr megyében megyebizottsági ülésen vett részt, ahol a munkamódszer, munkastílus, valamint évértékelés került megvitatásra. A Pest megyei Pincegazdaságnál szb-ülésen képviselte szakszervezetünket. SÓKI GYULA osztályvezető: a Budapesti Húsipari Vállalat kibővített szb-ülésen vett részt. Ezt követően főbizalmiakkal, gazdasági vezetőkkel áttekintették az időszerű szakszervezeti és gazdasági feladatokat, az 1982. évi terveket. A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti és gazdasági feladatokról, az 1982. évi munkákról folytatott beszélgetést. A Konzervipari Vállalatok Trösztje és az újonnan megalakult közös vállalat igazgatótanács ülésén vett részt, ahol az 1981. évi „IR” alap felosztásáról, a bértartalékok felhasználásáról esett szó. SZOLLÁR GYÖRGY osztályvezető: A Vas megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szakszervezeti és gazdasági vezetőivel konzultált időszerű szakszervezeti és gazdasági kérdésekről. Ismerkedett az ifjúsági klub színes tevékenységével, a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinátban informálódott az ötnapos munkahét előkészítésével kapcsolatos szakszervezeti munkákról. Részt vett az ÉDOSZ Vas megyei bizottságának decemberi ülésén, amelyen a szakszervezeti politikai oktatás beindításának és a bizalmiak oktatásának, tájékoztatásának tapasztalatait vitatták meg, s értékelték a megyebizottság ez évi tevékenységét. PRATSCH VILMOS osztályvezető, a Borsod megyei élelmezésipari vállalat munkavédelmi vetélkedőjén vett részt. A Gyulai Húskombinát ifjúsági parlamentjén képviselte szakszervezetünket. A Csongrád megyei Sütőipari Vállalat csongrádi gyáregységének avatásán, valamint a szolnoki GMV karcagi üzemében üzemlátogatáson vett részt. Felelősséggel döntött a bizalmi testület Jól előkészített bizalmi testületi ülésen vettem részt a Veszprém megyei Sütőipari Vállalatinál. A január 1-től hatályba lépő váldarfaiti kollektív szerződést, a jövő évi költségvetést és a két ülésközött végzett munkát tárgyalta a testület. A kérdések és hozzászólások tartalmasak, rövidek és megalapozottak voltak. .A bizalmiak n nem a saját véleményüket mondták el, hanem úgy kezdték a mondandójukat, hogy: „a csoportomba tartozó dolgozók véleménye szerint célszerű volna a munkakezdés idejét előre hozni, mert korábbam kell a terméket az üzletekbekiszállítani”. Vagy: „választ kérek arra, hogy a takarítónők köpenye miért nincs a munkaruhák között, mert választ kell adnom a csoportom tagjainak”. A testülettagjai többen megerősítették, hogy a kollektívszerződés-tervezet korszerű, megfelel a jelenlegi fejlődés követellményeinek és alkalmas a megvitatásra és döntésre. A gazdasági vezetés és a testület között nem volt nézeteltérés. Mindegyik „oldal” elismerte a másik igazát és a tartalmas vita után egyhangú döntés született: a testület elfogadta a kollektív szerződés tervezetét, érezhetően allívan a tudatban,hogy ebben a szerződésbenhatározattá emelkedett a dolgozók javaslata és akarata is. A második és harmadik napirend is hasonló légkörben zajlott le. Gyorsan és jól fogalmazva hangzottak el a kérdések, egyértelműek voltak a válaszok is. Tulajdonképpen nem történt semmi különös, csak úgy zajlott le ez a bizalmi testületi ülés, ahogyan azt az ÉDOSZ XIV. kongresszusa útmutatásai alapján elképzeltük, s ahogy a november 1,14 központi vezetőségi ülésen elhangzott: a dokumentumok előkészítése demolkinaltikusan folyt. Bizalmijaink megfeleltek annak a megbízatásnak, amelyet választóiktól kiálttak és képviselitek érdekeiket. Koltai Edit az ÉDOSZ Veszprém megyei Bizottságának elnöke Gondoskodás a dolgozókról A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat Szakszervezeti Bizottsága a dolgozók üdültetését a SZOT-beutalók mellett a vállalat dolgozói által főleg társadalmi munkáltal létrehozott balatonmáriai üdülőben is elősegítette. A múlt évben 55-en üdültek SZOT-beutalóval, további 51 dolgozó a családjával a Balaton partján pihenhet, így aállalati állományi létszám 23 százaléka üdült. Nyugdíjasainknak szezon után egy csoportban kilencen üdültek térítésmentesen. Németh Istvánná Lényeges mondanivalók Még egy vélemény központi vezetőségünk napirendjéhez Szakszervezetünk központi vezetőségének legutóbbi ülésén — időhiány miatt — többen lemondtak felszólalási jogukról, de véleményüket a napirenden levő kérdésekről írásban juttatták el a titkárságnak. Egry Éva, az ÉDOSZ Komárom megyei bizottságának titkára is sok hasznos gondolatot vetett papírra. S ebből közlünk most részleteket. Az írásos anyagok tanulmányozásakor, értekezletekre való felkészüléskor úgy szoktam olvasni, hogy aláhúzom mindazt, amit lényegesnek tartok. Ennek az anyagnak tanulmányozásakor gondban voltam, mivel úgy találtam, hogy csak nagyon lényeges mondanivalók kerültek írásban megfogalmazásra. S tulajdonképpen teljes egészében alá kellene húzni. Ezzel, úgy érzem csatlakoztam az elnökség munkáját elismerő hozzászólók közé. Az állásfoglalás-tervezet úgy fogalmaz: „a megyék KV-tagjai folytassanak csoportos konzultációt”. (Nekem ez tudathasadás nélkül nem sikerülne, mivel megyénkből egyedül vagyok a központi vezetőségnek tagja. De mivel a megye szervezett élelmezésipari dolgozói nevében választottak KV-tagnak, úgy éreztem minden alkalommal kötelességem többekkel megkonzultálni az előterjesztett anyagot, s amenynyiben szükséges közös véleményünket ott elmondani. Éppen ezért javaslom, hogy az anyagban kerüljön kibővítésre, hogy a KV-tagok csoportos konzultációján kívül a megye szervezett dolgozói megjelölt témában szakembereivel is megbeszélést folytassunk. Egyetértek azzal, hogy a központi vezetőségi tagok konkrét megbízatást igényeljenek és vállaljanak. Én is vallom, hogy ez mindanynyiunk számára nemcsak információ, hanem saját munkánkban is hasznosítható tapasztalatcsere lenne. Mint a központi vezetőség tagja, kérem az elnökségtől ilyen megbízatásomat, de a KV tagjait bármilyen témában tájékozódásra, s munkánk segítésére szívesen látjuk megyénkben. Szeretnék vitába szállni azokkal a hozzászólókkal, akik a megyebizottság létét megkérdőjelezik az alapszervezetekre szóló határozathozatal elmaradása miatt. Úgy érzem, hogy eddig sem a határozathozatal jelentette munkánk lényegét. Egy aktívánk javasolta, hogy önálló napirendi pontként tekintsük át az előzőévben hozott határozataink teljesítését. Igencsak bajban voltunk, mert mint kiderült, ajánlásokat fogalmaztunk meg, saját munkánkra vonatkozóan határozatot is hoztunk, központi határozatokra feladattervet dolgoztunk ki, de alapszervezetekre nem hoztunk határozatot. A megyebizottság feladatköre nem változott, hanem erősödött az alapszervezeteket segítő tevékenysége. Eddig is ezt tekintettük célunknak. A megyebizottság feladatának elsősorban a MB-tagok alapszervezeti testületi (szb és bizalmi testület) munkájának helyi segítésében kell kiteljesedni. Elhanzott az a javaslat, hogy elnökségünk határozza meg konkrétan azokat a munkamódszereket, melyeket kövessünk, s mondja ki, hogy mely munkabizottságok megalakítása kötelező. Úgy érezzük, hogy az önállóság növelésével ellentétes, helyben kell megtalálni az alkalmazható munkamódszert és eldönteni állandó, vagy ideiglenes munkabizottság működtetését. A vitában felmerült, hogy a testületi üléseken mi kerüljön szóba és mi írásban megfogalmazva a testületi tagok elé. Egyetértünk azzal, hogy amiből a bizalminak csoportszintű taggyűlést kell tartani, ezt feltétlenül írásban kapja meg. Hasonlóan a mélyebb kimerülést igénylő témákat, vagy a tartalmában újszerű dolgokat is. Nagyon jónak tartjuk az elnökségi tagok képviseleti munkájának erősítésében azt az új módszert, mely az ülés utáni helyi tájékoztatót foglalja magában. Természetes, hogy ez nekünk új, hiszen a mi területünkről elnökségi tag nincs. A tájékoztató tartalmában ne csak informatív legyen, hanem egyben a végrehajtás szervezésére is mozgósítson. Ennek kialakítása, a feladatok megfogalmazása közös feladatunk. Ugyan ezt magától érthetődőnek tartjuk a központi vezetőségi tagra, illetve az általuk tartott tájékoztatókra is. Az állásfoglalás-tervezet is megfogalmazza, s mi is munkánk fontos részének tartjuk az szb-titkári értekezleteket. Arra kell törekedni, hogy ezek ne csak feladatkiosztó találkozások legyenek. Mi, titkárainkkal közösen alakítottuk ki, s határoztuk meg azokat a kiemelt témákat, melyek egy-egy szb-titkári értekezlet beszámolójául szolgálnak. A tisztségviselők kedvelik az ilyen típusú értekezleteket, hiszen munkájukhoz konkrét segítséget kapnak. A döntés-előkészítés demokratizmusának fokozása során elnökségünk jó módszerként alkalmazza, hogy a szakszervezeti tagokkal megismerteti a döntésre előkészített témát, hogy azok véleményt mondhassanak, s így részesei lehessenek a döntés meghozatalának. Több hozzászóló méltatta a kongresszusi határozattervezet, s a mostani állásfoglalástervezet társadalmi vitájának szükségességét. Én is csatlakozom ehhez. A szervezett dolgozók elvárják, de megtiszteltetésnek is tartják, hogy igénylik és felhasználják véleményüket, tapasztalatukat, mielőtt róluk, ügyükről döntenek. A társadalmi munka szervezésének is egyik legbiztosabb segítője az, ha az emberek értik és érzik munkájuk értelmét. Szakszervezet - az osztályfőnöki órákon Zalaegerszegen, a szakmunkásképzőben Zalaegerszegen a szakmunkásképzőbe járó ipari tanulók az iskola tanulói alapszervezetéhez tartoznak szervezetileg. Az iskola és az élelmezési vállalatok közötti jó kapcsolat kialakítása érdekében a tej-, hús-, hűtő- és baromfifeldolgozó vállalatok szakszervezeti bizottságai szocialista szerződést kötöttek a szakmunkástanuló-alapszervezettel. A szerződés egyik lényeges pontja szerint a vállalatok minden évben a jóléti alap terhére pénzt utalnak át a tanulói alapszervezetnek, melyből a diákok szociális, kulturális és sportolási kiadásait támogatják. Ugyanakkor a diákok évente egy alkalommal szerepelnek piűsorral a vállalati rendezvényeken. Október—november hónapban a négy vállalat szakszervezeti titkára az elsős ipari tanulók részére osztályfőnöki óra keretében a „szakszervezetek helye, szerepe a szocialista társadalomban, a vállalati szakszervezetek felépítése, szakszervezeti juttatások” címmel foglalkozást tartott. Egyúttal szakszervezeti taggá való beszervezésük is megtörtént. Jelenleg a szakmunkástanulók szervezettsége 98 százalékos. Musta Józsefné Zm. Baromfifeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalat szb-titkára Én ezt a nyüzsgést szeretem — Milyen ember a szakszervezeti titkár? — kérdezősködöm a Szerencsi Cukorgyárban. A rejtélyes, sokat mondó mosolyok legutóbbi riportomat idézik, amikor Nyíregyházán az igazgatótól kérdeztem ugyanezt. Kétkedő, kérdő tekintetek, „mit akar ez?” pillantások kísérik a válaszokat. — Mondjam azt, hogy nem nyilatkozom? — veti oda egy amerikai sajtószóvivő megvetésével egy szakállas munkás. Dolgomvégezetlenül megyek tovább a csúszós keramiton, kerülgetve a hatalmas tartályokat. öreg munkás támaszkodik a falnak: — Nem nagyon ismerem én, kérem... Én nyugdíjas vagyok. Csak azt hallottam róla, hogy jó ember. Körénk gyűlnek a nyersgyár alsó szintjén dolgozó lányok, asszonyok. — Milyen beosztásban dolgozik ő? — kérdezi egy csillogó szemű cigánylány. — A Gulyással nincs problémám, csak a pénzzel! — szól közbe egy nagy darab asszonyság. Hasonló a véleményük a vezérlőpultnál dolgozó férfiaknak is. de jó ember, de ezen ő nem tud segíteni. Tavaly háromszázhatvanhat vagon répát dolgoztunk fel naponta, ebben az évben háromszázkilencvenötöt. A fizetésünk pedig kevesebb, személyenként ezer forinttal. Mint később Gulyás Lajostól megtudom, erről szó sincs. Külön elment a bérelszámolásra, és kiírta a tavalyi és az idei kereseteket, amiből kiderült: mindenki többet keresett, mint tavaly, kivéve azokat, akik kevesebbet éjszakáztak. Most még csak az indulatos arcokat látom, hallgatom az érveket és ellenérveket. — Tegnap volt itt a Gulyás Lajos. Odaállítottuk a műszerfal elé, és tetszett, nem tetszett, meghallgatott bennünket. — De milyen ember? — erősködöm tovább. — Népszerű ember. Neki mindent elmondhatunk. Verjük is a tüzet folyamatosan, ő eljár az érdekeinkben,, de az más kérdés, hogy a bérosztály mit magyaráz meg neki. Azt mondta nekünk, hogy majd utánanéz, de olyan ez, mint amikor a kapus a labda után néz, amikor gólt kapott. Kísérőm, Szabó István, a szakszervezeti bizottság elnöke mosolyogva, kicsit büszkén is az emberek őszinteségére, magyarázza : — Egyáltalán nem irigylem Gulyás Lajost. Nehéz egyszerre mindenkinél jónak lenni. Kompromisszum nélkül nem lehet ezt a munkát csinálni, így igaz — mondja, már a szakszervezeti irodában, Gulyás Lajos. — Én megértem az embereket, őket elsősorban az érdekli, hogy mennyit keresnek. Nekem pedig az a feladatom, hogy egyensúlyozzak a munkások és a gazdasági vezetők között. Nehezen akarják megérteni az emberek, hogy ha valamit beruházunk — például a mostani, az ötszázmillió forint volt —, azt valahonnan ki kell fizetnünk. A bérgazdálkodási elveinket sem mindig értik meg. Pedig amit lehet, megteszünk. Idén márciusban például a cukorgyár hétszázalékos bérfejlesztést kapott. Csörög a telefon. Gulyás Lajos felveszi, majd indulatosan mondja: — Most már nem megyek! Ha egy értekezlet kilenckor kezdődik, akkor kilenckor kezdődik! Tíz óra van! Jó napot! Alig ülünk le, egy síró aszszony lép be, akiről kiderül, hogy a másfél szobás lakást mégsem kapja meg a vállalattól. Gulyás Lajos hosszan vigasztalja, majd próbálunk valamit tenni, mondja. — Így megy ez egész nap — sóhajt. — Nekünk itt mindennel foglalkozni kell. De hát végül is ezért vagyunk itt. Elnézem ezt az energikus embert, fiatalos öltözékét, ősz haját, csillogó szemüvege mögött figyelmes tekintetét. — Elégedett-e? — teszem fel a sztereotip kérdést. — Életem legszebb pillanata volt, amikor megkaptam a SZOT-aranyat. A büdös életben nem gondoltam volna, amikor gyerekkoromban cseléd voltam, hogy ide jutok. Néhány év múlva nyugdíjba megyek, csinálom már a kaszszát. Énutánam nem marad épület, híd, nem tudom megmutatni, hogy mit csináltam. Csak harminckét évet dolgoztam itt a Szerencsi Cukorgyárban. Foglalkoztam az emberekkel, együtt nevettünk-sírtunk. Három gyerekem van, öt unokám ... nem tudom kimutatni, hogy mit alkottam. De jó volt, és érdemes volt. Meg-megrezzen a hangja, elérzékenyülését nem sikerül titkolnia. — Milyen embernek tartja magát? — Ha nekem könyvelőnek kellett volna lenni, én abba beledöglöttem volna. Én ezt a nyüzsgést szeretem, ilyen a természetem. Aki ezt a munkát rutinból csinálja, az adja le a kulcsot. De hogy milyen ember vagyok? Hadd mondjak egy példát erre. Bejött hozzám egy ember, két és fél órát panaszkodott a családi problémáiról. Soron kívül kiutaltam neki nyolcszáz forint segélyt. Micsoda rendes ember, lelkendezett a munkahelyén; látszik, hogy munkás volt! •— mondta rólam. Aztán egy hónap múlva újból segélyt kért. Hogy képzeli, kérdeztem, havonta kér segélyt? Micsoda egy ember ez a Gulyás, meg sem hallgatott, kirúgott, elfelejtette, hogy munkás volt! — mondta akkor ugyanez az ember. Pedig higgye el, amit lehet, a jogos kéréseket, elintézem. Én még nem találkoztam két egyforma munkával. Mögötte a falon felirat: „Mit? Miért? Hogyan? Menynyiért?”• Csak olyan dolgot lehet követelni az emberektől, amit meg tudnak tenni, és ez a szakszervezettel kapcsolatban is igaz. Én mindig ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak, amikor elkezdek tanulmányozni egy ügyet. Ha a szakszervezet ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, akkor nem tud az embereken segíteni. Udvarhelyi András Javuló munkakörülmények A Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalatnál megkezdték Lenti város üzemének rekonstrukcióját. Az ellátási területhez képest kicsinek bizonyult már ez az üzem, ezért került sor a rekonstrukcióra. A munka 1982. évben fejeződik be, a felújított üzemben több mint 17 tonna árut állítanak majd elő két műszakban. Ezzel nemcsak a terület jobb áruellátása valósul meg, hanem a dolgozók munkakörülményei is tovább javulnak. ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 3