Élelmezési Dolgozó, 1986 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

LXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM_________ÁRA: 2,50 Ft________1986. JANUÁR 46. kongresszusunk munkájáról Felelősséggel formáljuk a jövőt Balogh Károlyné főtitkár Szakszervezeti életünk fontos állomása Szakszervezetünk december 7-én megnyílt 46. kongresszu­sát az ÉDOSZ Központi Férfikara köszöntötte. Orbán Józsefné alelnök üdvözölte a kongresszus küldötteit, a meghívottakat, az ágazat országgyűlési képviselőit, szakmánk állami díjasait, a kongresszus elnökségét. Az elnökségben foglalt helyet: B­alogh Károlyné, a KV főtitkára, Barna Istvánné, az ÉDOSZ budapesti titkára, Bertalan István nyugdíjas igazgató, Drágán Maximné, a Budapesti Édesipari Vállalat vszb-titkára, Fábián Károly, a Pető­­házi Cukorgyár igazgatója, országgyűlési képviselő. Friss Antal­­né, nyugdíjas szb-titkár, Gulyás Lajos nyugdíjas szb-titkár, Gye­­nes András, az MSZMP KEB elnöke, Karakas László, az MSZMP KB osztályvezetője, Keresztessy Gábor, a Sarkadi Cukorgyár dolgozója, Király Margit nyugdíjas szb-titkár, dr. Kovács Imre, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Kósáné dr. Kovács Mag­da, a SZOT titkára, Kurlik Imréné nyugdíjas, Lukács József, a So­mogy megyei Sütőipari Vállalat szakmunkása, Nagy László nyugdíjas, a KSZVB elnöke, Orbán Józsefné, a KV alelnöke, Or­szág Ferencné, a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat főmérnö­ke, Pokrovenszky Istvánné, a KV osztályvezetője, Polgárdi Jó­zsef, a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, ország­­gyűlési képviselő, Labacz László, a Baranya megyei Állatforgal­­mi és Húsipari Vállalat szb-titkára, dr. Szabó Ferenc, a MÉM mi­niszterhelyettese, Szarka István, a Fejér megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozója, dr. Szilágyi László, a KV titká­ra, dr. Tóth Zsiga István, a MÉTE főtitkára, Vanek Béla, a KV tit­kára, Varga Istvánné, az ÉDOSZ Hajdú megyei titkára, Vidéki Im­réné, az ÉDOSZ apparátus osztályvezető-helyettese, Vörös Ist­vánné, a Szegedi Szalámigyár szakmunkása, állami díjas szocia­lista brigádvezető. A küldöttek elfogadták a kongresszus napirendjét, megerő­sítették a kongresszus munkabizottságait. Tudomásul vették, hogy 89 tagú központi vezetőséget, és a Magyar Szakszerveze­tek 25. kongresszusára 40 küldöttet választanak. Ezt követően a kongresszus kegyelettel emlékezett a 45. kongresszus óta el­hunyt KV-tagokra, majd Balogh Károlyné főtitkár az írásos jelen­téshez szóbeli kiegészítést tett. Szakszervezetünk nyolc évtize­des, hagyományokban gazdag múltja, az élelmezési dolgozókért végzett odaadó munkája, törté­nelmi örökségünk is azt követeli tőlünk, a 46. kongresszus küldöt­teitől, hogy felelősen értékeljük a 45. kongresszus óta végzett mun­kát, alakítsuk ki és határozzuk meg a következő időszak felada­tait. Tehát fontos állomása ez szakszervezeti életünknek! Nehéz, ellentmondásos időszak mérlegeléséhez érkeztünk. Az el­múlt évek társadalompolitikai változásai, a visszafogott fejlesz­tés mélyen érintette a szakszerve­zet munkáját. Az életszínvonalra kedvezőtlenül ható kényszerű gazdasági intézkedések erőtelje­sen igénybe vették a dolgozók tű­rőképességét. A fogyasztói ár­emelkedések ismétlődései min­den korábbinál jobban próbára tették a szakszervezet politizáló, érvelő, meggyőző munkáját. A dolgozók nem egyszer tették szóvá: vajon fent eléggé megfon­toltan éltünk-e az egyetértési jo­gunkkal. Meggyőződéssel vall­juk, hogy tisztségviselőink fontos szerepet töltöttek be gazdasági nehézségeink megértésében. És bizony, meg kell mondani, hogy volt olyan helyzet is, mikor csak magyarázkodni tudtunk. Az elhangzott megállapítások­kal együtt az is igaz, hogy dolgo­zóinknak szocializmus ügyébe ve­tett hite és tenni akarása töretlen volt. Bizonyította ezt kitűzött fel­adataink teljesítése és hazánk fel­­szabadulása 40. évfordulójának méltó megünneplésére kezdemé­nyezett munkaverseny-mozgalom többletvállalása és teljesítése. Pártunk XIII. kongresszusa ha­tározatában új fejlődési szakasz megkezdését vetítette elénk. Vilá­gos és mozgósító célokat jelölt ki és meghatározta a következő évekre szóló programját, amely a VII. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalának alapja. Reális cél­meghatározásával jó alapot adott a választási munka előkészítésé­hez is. Központi vezetőségünk úgy ítélte meg, hogy a tagság je­lentős része, a tisztségviselők nagy többsége igényli és képes a demokratikus választási jog gya­korlására, tehát megérett a hely­zet a kétszakaszos, titkos válasz­tásra. Az alapszervezetek egy részé­nél a hagyományos választási módszertől való eltérést az is sür­gette, hogy ez év első felében az élelmezésiparban — az állam­­igazgatási irányításúakat kivé­ve — áttértünk az új vállalatveze­tési formákra. A vállalatirányítás demokratizálódása — a vt és kül­döttek — a dolgozók képviselői­nek közvetlen demokratikus vá­lasztási rendszere, kötelezett ben­nünket, hogy a tagság élhessen a demokrácia adta jogával. A két­szakaszos választás nagy munka volt, de minden nehézségével együtt érdemes volt. Van bizalom a szakszervezetek iránt! A legfontosabb megállapítás az lehet, hogy van bizalom a szak­­szervezetek iránt. Az üzemi, munkahelyi tisztség­­viselőink — most, amikor több­száz, helyenként több ezer szava­zat birtokában nyerték el újra, vagy újonnan a bizalmat, — nagyfokú ösztönzést, bátorítást kaptak útravalóként. Fontos számba vennünk és a kongresszuson is értékelnünk azokat a tényezőket, amelyek a választások sikeréhez meghatáro­zóan hozzájárultak. Mindenek előtt az alapszervezeti tisztségvi­selők — az szb-titkárok — a me­gyebizottságok, politikai felelős­sége, a választási célkitűzések lé­nyegét értő, fegyelmezett munka­végzése példamutató volt. A választási bizottságokban megbízatást vállalók, lelkesen, fá­radhatatlanul dolgoztak. A jelölő­­bizottságok és jelölő személyek értékes munkát végeztek, a tag­sággal folytatott eszmecsere kere­tében véleményt kértek és kaptak a szervezett dolgozók nagy több­ségétől. A beszélgetések jó alkal­mat teremtettek a dolgozók által feltárt észrevételek továbbítá­sára. A szavazatszedő bizottságok fe­lelősen, hozzáértően őrködtek a választás, a szavazás tisztaságán, törvényességén, biztosítva a de­mokratizmust. A választások politikai hangu­lata, légköre kiegyensúlyozott, bi­zakodó. A végzett munkáról szóló beszámolók jó színvonalúak, konkrétak, önkritikusak voltak. Jó alapot nyújtottak a mérlegelés­hez. A szakszervezeti munka megmérettetett, de vele együtt az öt év vállalati tevékenysége is. A dolgozók a választói értekezle­teken a vállalatról, mint termelési és politikai egységről — az egész­ről — mondtak véleményt. Ez is bizonyítja a gazdasági és mozgal­mi munka egységét, összekapcso­lódását. Az elmúlt évek vállalat­gazdálkodásának az eredmény alakulásának, meghatározó szere­pe volt abban, hogy a társadalom­ban negatívan mutatkozó jelensé­geket mennyire tudták mérsékel­ni, részben ellensúlyozni. A dolgozók részéről elhangzot­takat az őszinteség és kritikus hangvétel jellemezte, összességében az aktív véle­ménycsere biztató és nagy figyel­met érdemel a kongresszustól is. A jövő feladatainak kimunkálá­sához mindez alapvető támpontot nyújt. A vállalati szakszervezeti és a megyebizottsági beszámoló érte­kezletek összegezték a feltárt gondokat. Egy részét természete­sen lehet orvosolni vállalaton be­lül. Azokat a tennivalókat, ame­lyek megoldás tekintetében túl­nőnek a vállalatok lehetőségein, továbbították a kongresszusnak. A dolgozók javaslatai, észrevételei Milyen „üzenet” érkezett? Szin­te minden választói értekezleten szóvá tették és sürgetik: 1. A főmunkaidőben végzett minőségi munka kapja meg a reálisabb, nagyobb anyagi elis­merést, s ne azon kívül, kisvállal­kozásban lehessen jobban dol­gozni és jól keresni! 2. A fogyasztói árak és a bér­­fejlesztési lehetőségek nagyobb összhangjának a megteremtése. 3. Szóvá tették a lakáshoz ju­tás nehézségeit, a magas árakat, a fiatalok, pályakezdők gondjait. 4. Az alacsony nyugdíjasok szociális helyzetét, sürgetve kö­rülményeik javítását társadalmi intézkedésekkel. 5. A kedvezményes szakszer­vezeti üdültetést kevésnek talál­ják, különösen a nyári családost, nem képes kielégíteni még a mi­nimális igényeket sem. 6. Sok kritikai észrevétel hangzott el a településfejlesztés­sel kapcsolatban is. 7. Több helyen egybehangzott az élelmiszer-feldolgozás ala­csony jövedelmezősége és az utó­lagos rendezése, amely sok fe­szültséget okoz. Természetes, hogy ezen túl szó volt az embereket foglalkoztató kérdések legtöbbjéről. A tapasz­talatok bizonyították azt is, hogy a dolgozók hangulata, elégedett­sége összefügg a munkahelyével, lakóhelyével és a napi politikai eseményekkel. Az őszinteség, az aktív véle­ménymondás arra kötelez ben­nünket, hogy a jövőben minden olyan tennivalót, elgondolást, amely megoldását illetően a tag­ságra tartozik, azt velük együtt oldjuk meg. Ez képezze a jövőben a mi mozgalmi munkánk vezérfo­nalát. Kongresszusunk nevében min­denekelőtt köszönjük tagságunk­nak, hogy megértette és elfogadta az új választást és aktívan műkö­dött közre. Köszönet illeti mindazokat, akik átérezték a választási munka fontosságát, helyesen és demok­ratikus szellemben hajtották vég­re. Nagyszerű munka volt és bizo­nyította az ipar dolgozóinak poli­tikai felelősségét és mozgalmi érettségét. Az élelmezésipar dolgozói a gazdasági élet változásainak, ne­hézségeinek megértését legérzé­­kelhetőbben a végzett munkájuk­kal bizonyították. A XII. párt­­kongresszuson meghatározott fel­adatokat teljesítik, a VI. ötéves népgazdasági tervben elhatáro­zott ágazati célkitűzések alapve­tően megvalósulnak. A célok eléréséhez hozzájárult a mezőgazdasági alapanyag-ter­melés jó színvonala, stabilitása, a vállalatok vezetőinek nagyobb előrelátása, felkészültsége. Gyor­sabb, rugalmasabb piaci viszo­nyokhoz igazodó termeléspoliti­kai döntésekre volt szükség. Hoz­zájárult eredményeink elérésé­hez, hogy ebben az időszakban tartalmasabban bontakozott ki az üzemi demokratizmus, a gazdál­kodással összefüggő elgondoláso­kat megelőzte a dolgozók vélemé­nyének igénylése, a demokratiku­sabb döntéselő­készítés, amely a dolgozókat aktívabb cselekvésre ösztönözte. Az elért eredmények értékét növeli, hogy azokat a számítottnál rosszabb világpiaci feltételek kö­zött értük el. Folytatódott a tőkés világgazdasági válság, fokozódott a tőkéspiaci verseny, exportter­mékeinkkel szemben erősödött a protekcionizmus és hátrányos megkülönböztetés, amelyet az ex­portban intenzíven érdekelt ága­zataink közvetlenül és konkrét formában érzékeltek minden ne­gatívumával együtt. Ugyanis na­gyobb exportárualapot kellett többletmunka befektetésével lét­rehozni sokkal kevesebb árbevé­tel ellenében. Ezzel együtt is sike­­re­rült jelentősen hozzájárulnunk a vM népgazdaság egyensúlyi helyze­tének javításához. Kiegyensúlyozott ellátást biztosítottunk Az élelmezésipar dolgozóinak munkája, társadalmi munkameg­osztásban elfoglalt helye, az ellá­tást biztosító tevékenysége min­denkor meghatározó jelentőségű, s különösen kiemelt politikai fel­adattá vált az elmúlt évek növek­vő nehézségei miatt. Jelentős eredménynek értékelhetjük, hogy a lakosság élelmiszer-ellátása fo­lyamatos és kiegyensúlyozott volt. Az élelmezésipar dolgozó kol­lektívája a nehézségekkel együtt is teljesítette az előirányzott cél-­ kitűzéseket. Ellátta két alapvető feladatát. Megállapíthatjuk, hogy az elért eredményekben benne van szak­­szervezetünk tisztségviselőinek mozgósító, politikai nevelő mun­kája is. A vállalati kollektívák helytállását, az erőfeszítést, az esetenkénti többletmunkát, az ál­dozatvállalást egyre inkább elis­meri a társadalom egésze. Kö­szönjük becsületes, szorgalmas munkájukat. Javasoljuk, hogy a kongresszus is fejezze ki ezért az elismerését. Központi vezetőségünk elemez­te a fejlesztési lehetőségeket az iparban végrehajtott szervezeti korszerűsítések szempontjából. Megállapítható, hogy a pozitív hatások mellett gondok is kelet­keztek néhány vállalatnál. Az ön­álló vállalatoknál a korábbi trösz­ti közös teherviselés megszűnése, illetve a vagyonfelosztás után már csak saját alapjaikkal szá­molhattak, és — a trösztön belüli egyenlőtlen fejlődés következté­ben — ezek az alapok csak mini­mális induló feltételeket jelentet­tek. Tehát az önállósodás igen el­térő esélyt nyújtott számukra. Ezek az objektív adottságok is sze­

Next