Élelmezési Dolgozó, 1987 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Az elsők között jött létre a jog­segélyszolgálat, s azóta is igen eredményesen dolgozik a Borsod megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. Vezetője dr. Botos László. Szeretettel, szíves­ lélek­­kel végzi munkáját. Gyakran szó­lítják a dolgozók Laci bácsinak. Először nem tudta mire vélni a dolgot, míg egy alkalommal meg­fejtették neki a nagy kérdést. A szeretetüket fejezik ki, így. Még most is derül, amint elmondja az esetet. — Hát nem az a kötelességem, hogy minden erőmmel a dolgozók érdekeit juttassam érvényre? — kérdi s máris folytatja: — addig megyek, míg az igazság felül nem kerekedik. Utána jöhet a követke­ző! Az a szerencsém, hogy ezt megelőzően az államigazgatás­ban dolgoztam nyolc évig. Még­hozzá a lakásosztályon! Ott aztán volt alkalmam kellő gyakorlatot szereznem ember és jogismeret­ből, a gyakorlatban ... Ide hív­tak! Nem sokáig gondolkoztam vállalom-e vagy sem. Az új min­dig izgalmas. Annál inkább, mert akkor jött létre a kombinát, új he­lyen, s korszerű körülmények kö­zött kezdődött a munka. Ebben a gyárban megvolt a helye a szak­­szervezetnek, KISZ-nek egyszó­val a társadalmi szervezeteknek is. Megfelelő személyeket tudtak felvenni. Meg kell jegyeznem, hogy Szokoly István, az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt ISZT el­nöke, több évtizeden át volt szó­­titkár itt, elsőként harcolt azért, hogy így legyen. — És íme: az álma megvaló­sult! — jegyzem meg. Igaz, egyesek megkérdőjelez­ték ezt a főállást, de azt hiszem ma már nem akad kétkedő. — Szóval így kezdődött, és ho­gyan folytatódott? — Meg kellett ismertetni­­a dol­gozókkal a jogsegélyszolgálatot. Egyrészt különböző, főként testü­leti üléseken, sokszorosított tájé­koztatókon elmondtuk mit aka­runk csinálni. Nagy számban ren­deltünk jogsegély-folyóiratot, a Házi jogtanácsadót — így egyre többen szereztek róla tudomást. — Igazolódott, hogy jó volt az elgondolás. — Ezt két évenként a fluktuá­ció miatt, meg is ismételjük. Ép­pen most van folyamatban egy ki­advány készítése, amelyben a jogsegélyszolgálat tevékenységét taglaljuk, másrészt tájékoztatjuk dolgozóinkat, hogy a meghosz­­szabbított ügyfélfogadásokat hol, és mikor lehet igénybe venni? — Miért tartja ezt szükséges­nek? — Mert nálunk is előtérbe ke­rül a munkaidőalap kihasználásá­nak kérdése. Mi is azt akarjuk, hogy minél kevesebbszer hagy­ják el dolgozóink munkaidő alatt a gyár területét. Azt tudatosítjuk most, hogy a jogsegélyszolgálat mit tud ellátni. Melyek azok az ügytípusok, amikor a dolgozó megjelenése kötelező. Például: gyámügyek, válóperes ügyek, OTP előtti lakásszerződés-kötés. Az a lényege, hogy az osztályve­zetők regisztrálhatják, mikor kell elmenni valóban a dolgozónak. A munkaidőalap kihasználása mindannyiónk közös érdeke. — Milyen a bizalom a jogse­gélyszolgálat iránt? — A kezdeti bizonytalanságot fokozatos érdeklődés váltotta fel, s az ügyek száma folyamatosan emelkedett. (1978-ban 200, az idén már 350 fölött volt az ügyek száma.) Ezenkívül van egy sor olyan dolog, amit adminisztráció nélkül intézek el, telefonon, vagy vállalaton kívül, hivatalban ... Nálunk is jellemző, hogy a mun­kajogi ügyek száma nem úgy ala­kult, ahogy a jogsegélyszolgálat léte indokolná. Ez országos jelen­ség. Azért van jogász, hogy a konfrontációt elkerüljük. Helyette vannak polgári, például családjo­gi, ingatlanügyek. Emellett jelen­tős az ügyek megoszlásában, az államigazgatási ügyek száma. Például: lakásügy, építési enge­délyezési eljárás, gyámügyi dol­gok, bölcsődei, óvodai elhelyezés és mások. — Milyen, vagy melyik siker­élményére emlékezik vissza a legszívesebben ? — Sikerélmény volt az, ami megalapozta nekem a bizalmat a kezdés idejétől. Sok dolgozónak sikerült elintéznem a lakásügyét. Akkor még volt tanácsi, szövetke­zeti, OTP-öröklakás. Személyes közbenjárás kellett hozzá. A laká­sok nagy részét fizikai dolgozók kapták. Az utóbbi időben elhara­pódzott, hogy a nyugdíj előtt ál­lóknak a kimaradt munkaidejét az érdekelt szervek a tanúvallo­másokkal együtt sem fogadják el. Ezért szükségtelen és indokolat­lan fellebbezési, majd bírósági el­járásra kényszerítik a nyugdíjba­­menő dolgozót. Hát ez mutat va­lamit nem? . .. Azt, hogy nem jár­nak el körültekintően. Úgy ér­zem, itt kell, és nagyon fontos a jogsegélyszolgálat fellépése a dol­gozók érdekében. — Sajnos sok gyermektartási per is van. Például: valakinek a gyermektartási fizetési kötelezett­sége, vagy jogosultsága megszű­nik. Mondjuk a gyerek nagykorú­vá válik. Ha tovább is felveszi az illető a pénzt, vissza kell fizetni. Jelentősek a gyerektartásidíj-fel­­emelési perek. S mintegy 35—40 százaléka az összügyeknek a vá­lóper. Itt csak tanácsot adhatunk, és a beadványt készítjük elő. — Milyen esetben mellőzik a segítséget ? — Ilyen is van! Olyannak, aki vét a TT ellen, akit ittasság miatt elmarasztalnak, vagy büntető el­járás alá vont személyeknek, ki­véve, ha a büntető eljárásban a dolgozó sértett. — Új év, új tervek? — Miután a vállalat önálló ja­nuár 1-jétől, még nagyobb jelen­tősége lesz a munkaidő pontos betartásának, de ugyanakkor a dolgozói érdekvédelem fokozódó betartásának is. Kihasználjuk a vállalaton kívüli jó kapcsolatain­kat, és továbbra is nagyon fontos­nak tartom a jogi felvilágosítást. Szentesi Magda Laci bácsi a jogsegélyszolgálatos Kellemes csalódás az öreg szeszgyárban Mielőtt elindultam volna az Óbudai Szeszgyárba, megbízóm figyelmeztetett: ne torpanjak meg, ha netán mostoha állapotok fogadnak, hiszen a 125 éves gyár­ban nyilván elégtelenek a szociá­lis viszonyok és a körülmények, esetleg bajok lehetnek a munka­­védelem terén is. Ám ezúttal kellemesen csalód­tam. Amikor Galambos János, a szakszervezeti bizottság titkárá­val végigjártuk a gyárat, miköz­ben elmondott egyet s mást, be­szélt a gyári állapotokról, az öreg szeszgyár szociális körülményei­ről, kiderült, hogy az utóbbi esz­tendőkben bizony alaposan meg­változott a gyár szociális helyzete, amiért sokat tett a gyár vezetése, a szakszervezeti bizottság tevőle­ges közreműködésével.­­ Az elmúlt évek során javul­tak a szociális körülmények, az emberekről való gondoskodás fel­tételei is. 1979. végén elkészült egy korszerű munkásszálló, ahol 117 férfi és 29 nő nyert elhelye­zést. Kialakítottunk egy fekete-fe­hér öltözőt is, ahol egyidejűleg 130 férfi és mintegy 60-70 nő dol­gozónknak jutott lehetőség az öl­tözködésre és a tisztálkodásra. Ugyanakkor az üzemekben is megtalálhatók a tisztálkodást biz­tosító lehetőségek, a szükséges kellékekkel és férőhelyekkel. Né­hány éve működik egy jól felsze­relt és berendezett orvosi rendelő is, ahol hetenként két alkalommal egy orvos és egy asszisztens fo­gadja dolgozóinkat egészségügyi ellátás céljából. Gondoskodunk üzemi étkezte­tésről. Napi 12 forintért bőséges ebédet szolgálnak fel, azok részé­re, akik igényt tartanak rá. A dolgozókat szintén igen érzé­kenyen érintő témáról, az üdülte­tési lehetőségekről az szb-titkár elmondotta: — A Balaton partján rendelke­zünk egy bérelt üdülővel, a Ró­mai-parton pedig egy hétvégi üdülőnk van, így gyáregységünk­től évenként, mintegy 50-en üdül­hetnek, ezzel nem vagyunk meg­elégedve, s keressük a lehetősé­get, hogy további férőhelyekre te­gyünk szert. Törődünk dolgozóink ügyes­bajos dolgainak intézésével és helyzetük megkönnyítésével is. Például beszereztünk egy sző­nyegtisztító gépet, és campingfel­­szereléseket is vásároltunk, amit ingyenesen kölcsönzünk. Segít­jük dolgozóinkat lakásgondjaik megoldásában, s 100—120 ezer forint kamatmentes kölcsönt adunk, azoknak akik arra legin­kább rászorulnak. — Nem feledkezünk meg, gyáregységünkben a nyugdíja­sokról sem. Átlagosan 500—1000 forintot juttatunk azoknak a nyugdíjasoknak, akik arra ráspi­rálnak. Évente megtartjuk a nyugdíjasok találkozóját, ahol bensőséges hangulatban töltünk néhány órát. A gondoskodás tehát sokféle, az emberekkel való törődésnek, olyan jelei, amelyek mind-mind figyelmet érdemelnek, hiszen a közérzetet, a hangulatot is befo­lyásolják. A munkavédelemről, a baleseti és megbetegedési helyzetről szól­va, a szakszervezeti bizottság tit­kára egyebek között elmondta: évek óta nem fordult elő súlyos vagy halálos baleset a gyárban. Igaz , tette hozzá, hogy kisebb sérülések és megbetegedések mi­att, mintegy 211 nap esett ki ta­valy. Sok az üvegvágásból eredő könnyebb sérülés, ami a szakem­bereknek és a szakszervezeti akti­vistáknak is feladja a leckét. Egyébként a havi szemléket rendszeresen megtartjuk és az észlelt hiányosságokról jegyző­könyvet vezetünk, megjelölve a hibaforrásokat, a határidőt és a felelősöket is, hogy a számon ké­résnél ne lehessen vita. — Nagy gonddal ügyelünk rá — mondotta — hogy a gyár biz­tonsági helyzete ne romoljon, sőt javuljon. Jellemző, hogy évente tetemes anyagiakat fordítunk, például a zajszint és a légszeny­­nyeződés csökkentésére. A VII. ötéves terv előirányzata szerint, mintegy 21 900 E Ft-ot fordítunk igen és hasonló célokra. Lakatos János a gyár jelenéről és jövőjéről mondotta: — A különböző üdítőitalokat gyártó sor, ma közép-európai színvonalon működik. Az ecet­gyártó sor hasonlóan jónak mondható, tehát fejlett színvona­lon működik. Míg a szeszgyár — mint a legöregebb létesítmény —, valóban elavult állapotban van, de jövőre már korszerű gyárrá fejlődve szolgálja az ipart. — S, ha már a gyár állapotát, a benne uralkodó szociális viszo­nyokkal együtt bemutattam, szól­nom kell a dolgzók hangulatáról és az emberi kapcsolatokról is, mert azzal sem szégyenkezünk — jegyezte meg a titkár. — A gyár dolgozóinak a hangulata jó, mint ahogyan kielégítőnek is mondhatóak, az emberi kapcsola­tok is. A dolgozók többsége törzs­gárda, akikkel nem nehéz szót ér­teni. Nem így a vándormadarak­kal, akik szerencsére minket is már ritkábban látogatnak. — Dolgozóink véleményüket nem rejtik véka alá a különböző fórumokon, ha azzal segíthetnek a közösségnek is. Az átlag bér­­színvonalunk csaknem nyolcvan­egyezer forint, ami vonzó és a jó hangulat alapja is. — No, ugye nem is olyan rosz­­szak nálunk a viszonyok? — kér­dez vissza a titkár mielőtt elkö­szönnék. — Valóban nem. De javítani lehet? — Arra törekszünk! F. B. A dolgozókkal egyetértésben Múzeumba kerül a péklapát A Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat gazdasági és szakszerve­zeti vezetése újabb nagy feladat előtt áll, mivel a Makói Kenyér­gyár rekonstrukciója miatt — kö­zel két évig — a környékbeli kis­üzemekkel kell megoldaniuk Ma­kó város zavartalan kenyér- és péksütemény-ellátását. Fenti témában megkerestük Gyulai István szb-titkárt és Paj­­tényi Ferenc műszakiigazgató-he­­lyettest, akik kérdéseinkre szíve­sen és készséggel válaszoltak. — Mi tette szükségessé a re­konstrukciót? — A kenyérgyár közel tíz éve épült és sajnos teljes belső építési és gépészeti felújításra szorul, vá­laszolja Pajtényi Ferenc. Elavul­tak a gőzkemencék, a lisztvonal és a malmi berendezések is. Nem utolsósorban könnyíteni szeret­nénk a pék szakmunkások fizikai leterhelésén — veszi át a szót Gyulai István szb-titkár — azzal, hogy megszüntetjük az eddigi ne­héz, lapátos vetést és megfelelő szociális ellátást (öltöző, fürdő, ebédlő) biztosítunk dolgozóink­nak. — Hány embert érintenek a szükséges intézkedések, és ho­gyan fogadták ezeket? — A vállalat politikai és gazda­sági vezetése egy jól átgondolt, részletes tervet „munkásgyűlés” keretében tárgyalt meg az érin­tett — mintegy 40— 50 — dolgo­zóval. Ebben ismertették, hogy kire milyen feladat vár, és hol ke­rül sor munkájának továbbfolyta­tására. Szó volt arról is, hogy ki milyen munkakörbe kerül, hogy eddigi keresete ne csökkenjen. Arra is gondoltunk, hogy a vidék­re való átjárást, saját gépkocsik beállításával megkönnyítsük — mondta Pajtényi Ferenc. Ugyanis arról van szó, hogy a szükséges termelést Csanádpalotán, Apát­falván, Szőregen és a még Makón lévő másik üzemben bonyolíta­nánk le. Ez igen komoly szervezé­si, termelési és szállítási feladato­kat jelent a vállalat műszaki gár­dájának. — Sütőipari dolgozóink nagy része megértéssel fogadta az új helyzetet — veszi át a szót Gyulai István —, és együttérez és gon­dolkodik a vállalattal. Sajnos né­­hányan másképp vélekednek, és nem vállalták a nehézségeket (ki­járás,­­ műszak stb.). Ezért a szakszervezetnek is megnőttek a feladatai, és elsősorban a bizalmi­hálózat erősítésével, a dolgozók időben és gyorsan történő tájé­koztatásával, a helyszíni szemé­lyes beszélgetések gyakoribbá té­telével kell és lehet ezt a vállalat előtt álló nehéz feladatot segíte­nünk. Ebben már komoly gyakor­latot szereztünk a néhány évvel ezelőtt sikeresen lebonyolított — csongrádi és szentesi — hasonló nagyságrendű rekonstrukciók so­— A rekonstrukció műszaki lebonyolítása hogyan történik? — Az első ütemben kerülne sor a kenyérgyár teljes rekonst­rukciójára 88-ig, és a második ütemben felépülne a gyár és iro­daház, a következő ötéves terv­ben. Ezzel Makó város ellátása hosszú időre megnyugtató módon rendeződne. A kenyérgyár kapa­citása 16­­/16 órás lesz, 2 db cseh­szlovák gyártmányú kemence és a szükséges célgépek és liszttech­nológia kialakításával, amelyet nagyrészt a saját tmk-műhely dolgozói végeznek el — fejezte be Pajtényi Ferenc. — Mit tettek annak érdeké­ben, hogy a lakosság is megértse a helyzetet? — Gyulai István, a vállalat po­litikai és gazdasági vezetése idő­ben és részletesen tájékoztatta a város párt és tanácsi szerveit a tervezett rekonstrukció kihatásá­ról és a teendő intézkedésekről. Ugyanezt tettük az érdekelt ke­reskedelmi partnerekkel, veze­tőkkel. Előzetesen is megértést és türelmet kértünk az esetleges szállítási időcsúszások miatt. A kenyérgyári rekonstrukció után szélesíteni tudjuk a választé­kot, korszerűbb termékeket tu­dunk gyártani, és el tudjuk látni jó minőségű kenyérrel és péksü­teménnyel a Makó környéki fal­vak lakosságát is. Csikós Mihály Javulnak a munkakörülmények Két év alatt készült el a Győr-Sopron Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat új győri si­lótelepe. A beruházás közel 100 millió forintba ke­rült. A két átvételi vonallal működő, automatikus vezérlésű silósor kapacitása óránként százhúsz tonna. Az új létesítmény jelentősen hozzájárul a munkakörülmények javításához is. Dombi József a vezérlőpultnál figyeli a kukorica útját a mérlegeléstől a silóra szállításig Huszonöt éves testvérkapcsolat A nagy októberi szocialista for­radalom 69. évfordulója és a Her­­szon — Zala megyei — testvér­­megyei kapcsolatok 25 éves év­fordulója alkalmából barátsági napot és ünnepi megemlékezést tartottak a Nagykanizsai Sörgyár­ban. Az eseményen részt vett Ba­lázs Béla, a Zala Megyei Pártbi­zottság titkára, Gál Róbert, a Vá­rosi Pártbizottság első titkára, a négytagú szovjet küldöttség élén Prozorova Vera Vasziljevnával, a Herszon Megyei Pártbizottság titkárával. Ünnepi beszédet dr. Beleki Jó­zsef igazgató mondott, majd a szovjet küldöttség vezetője is mél­tatta a jeles ünnepet. Ezután a sörgyár igazgatója három dolgo­zónak miniszteri kitüntetést adott át, egy dolgozó, Nagy László ászokpincei csoportvezető, szb-bi­­zalmi, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést vette át a me­gyei ünnepségen Zalaegerszegen. SZOT Oklevél elismerésben ré­szesült Takács Antalné (Veszp­rém), a KISZ KB Dicsérő Okleve­lét Keglovics Katalin adminiszt­rátor (Nagykanizsa), a KISZ Kongresszusi Emlékérmet Cser György, a Nagykanizsai Sörgyár Platán táncegyüttesének vezetője kapta. A délutáni esemény záróprog­ramjaként a város és a megye ve­zetői közös üzemlátogatáson vet­tek részt, majd a könyvtárterem­ben beszámoló hangzott el a vál­lalati gazdálkodásról, a politikai és az MSZBT-munkáról. Bödör Béla Gyermekek a békéről Gyermekrajz-kiállítás szakszervezetünk székházában

Next