Élelmezési Dolgozó, 1988 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
LXXXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 Ft 1988. JANUÁR Központi vezetőségünk levele az ÉDOSZ tagjaihoz Kedves Elvtársak! Kedves Munkatársak! Az ÉDOSZ Központi Vezetősége ritkán fordul levélben a szakszervezeti tagsághoz. Mozgalmi munkánk gyakorlatát a személyes eszmecsere, konzultáció jellemzi. A jelenlegi időszak társadalmi, gazdasági problémái viszont indokolják, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel is. Az országunkban kialakult gazdasági helyzet ismert, a gondok, problémák az élelmezésiparban dolgozókat is érintik. Az életszínvonal általános csökkenése mellett számolni kell a dolgozók nagyobb áldozatvállalásával is. Tagságunkkal együtt érezzük, hogy ez a helyzet átmeneti. Meggyőződésünk, hogy az élelmezésiparban dolgozók fegyelmezett minőségi munkával, szigorú takarékossággal, eredményesen járulhatnak hozzá a kormány társadalmi kibontakozási programjának végrehajtásához. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az egyedüli lehetséges útja, hogy megállítsuk azt a gazdasági folyamatot, amely mindannyiunk életét nehezíti. Szakszervezeti tagságunk joggal elvárja, hogy a jelen helyzetben időről időre pontosan tudja és érezze érdekeinek határozottabb képviseletét és védelmét. Ezért az ÉDOSZ vezető testületei még konkrétabb ágazati és szakmai csoport-érdekvédelmet és differenciált érdekképviseletet valósítanak meg. A szakszervezeti bizottságokat arra kérjük, hogy a tagság széles körű bevonásával érjék el a szociális ellátás színvonalának megőrzését, továbbfejlesztését, fordítsanak nagyobb figyelmet az egyes emberre, segítsék gondjaik, problémáik enyhítését, megoldását. Tagságunk előtt ismeretes, hogy 1988-tól új szakszervezeti tagdíjrendszer lép életbe, amely lehetőséget biztosít a szociális gondoskodás szintentartásához, rászoruló tagtársaink gondjainak enyhítéséhez. Kérünk minden szakszervezeti tagot, hogy jól végzett gazdasági munkájával, aktív politizálással, a szakszervezeti tagsággal járó jogok és kötelezettségek következetes érvényesítésével járuljon hozzá gazdasági-társadalmi céljaink és az azokkal egybeeső szakszervezeti törekvéseink megvalósításához. ÉDOSZ KÖZPONTI VEZETŐSÉG Két szakszervezet együttműködése Tekintettel az adó- és árreform miatt kialakult rendkívüli ellátásszervezési körülményekre, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátó-ipari Dolgozók Szakszervezete az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetével gyakorlatiasabb kapcsolatot és együttműködést kezdeményezett az időszerű feladatokban. A KPVDSZ jelezte az ÉDOSZ- nak, hogy a jövőben szélesebb választékban van igény az alacsonyabb árfekvésű termékek kínálatára, elsősorban életszínvonalpolitikai okok miatt. Ugyanakkor a lakosság várhatóan érzékenyebben fog reagálni a termékek minőségére. Az év végi felkészülés és a leltárok, az átárazás, a felvásárlási láz óriási feladatokat ró a kereskedelemre, melyen az élelmiszeripar segítőkész hozzáállása sokat enyhíthet. Az élelmezésipar alapvető feladatának tekinti továbbra is a lakosság kiegyensúlyozott, jó színvonalú ellátását, a különböző jövedelmű rétegek differenciált keresletének kielégítését. Az év végi felkészülés érdekében az élelmiszeripar szabad szombati és nyújtott műszakok beállításával fokozza termelését. Folyamatos előregyártással, ünnepi ügyelettartással, pótszállítások beiktatásával kívánják megoldani a zavartalan ellátást. Az élelmiszerkereskedelem a tároló és hűtőkapacitások jobb kihasználásával, az eladóterek folyamatos feltöltésével, a többcsatornás beszerzés lehetőségével élve kívánja az elvárásokat teljesíteni. Az állami intézkedésekkel összhangban együttműködést tartunk szükségesnek a következő kérdésekben: — Kísérjék figyelemmel a lakossági igények alakulását, és orientálják a gazdasági vezetést az áruellátási zavarok feloldása érdekében a folyamatos információcserére, szükség esetén a szállítások sűrítésére. Közös feladatnak kell tekinteni, hogy előzetes jelzést követően a területileg egyenetlenül jelentkező ellátási feszültségeket áruátcsoportosítással feloldják. Továbbra is kiemelt feladat a szerződéses fegyelem, a megállapodások betartása, ill. ennek mozgalmi segítése. A minőség kérdése a jövőben is jelentős mértékben befolyásolja a lakosság hangulatát, ennek érdekében javasoljuk, hogy az iparban és a kereskedelemben is a munka értékelésének egyik alapja legyen a magasabb színvonalú termékek előállítása, illetve az áruk állagának és minőségének megóvása. A gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelően fokozni kell az együttműködést, a közös teherviselést az új termékek bevezetésénél, a reklámtevékenység során, a termékbemutatók alkalmával, illetve a fogyasztói szokások befolyásolásában (például: egészséges táplálkozás). — Javasoljuk vállalatainknak, hogy a korábbi érdekellentéteket feloldva egyes alapvető cikkek esetében (liszt, cukor) a konténeres szállítások szorgalmazását közös költségviseléssel segítsék elő. — Az árfeltüntetések terheinek csökkentése érdekében is időszerűvé vált közös megoldások keresése. — Az értelmetlen tartalékolás (felvásárlás) mérséklése érdekében meg kell szervezni a széles körű és folyamatos lakossági tájékoztatást, fokozni a bizalmat. Mindkét szakszervezet felkéri közép- és alapszervezeteit, hogy saját területeiken a helyi körülményeknek megfelelően segítsék az együttműködést a gazdasági célok elérése érdekében. Ünnepek előtt a palackozóban — Ha a tisztelt vevő úgy igényli, még szilveszter este is kiszállítunk bort és üdítőket — mondja Győrött Soós Lajos, a Badacsony vidéki Pincegazdaság üzemegység igazgatója. De ez az előzékenység egyébként máskor is így van, csak az ünnepek azt jelentik, hogy ilyenkor nagyobb lesz a kereslet. Az üzemben a délelőtti műszak vége felé közelednek — nézem az órám, fél kettő van — de még mind a két töltő gépsor „ontja” a literes bort és a literes Márka üdítőt. — Muszáj iparkodni — mondja hangosan az igazgató, a gépek zaja miatt — mert 90 ezer hektoliter a bor, és 45 ezer hektoliter az üdítőeladási tervünk. Most csak egy-egy műszakban megyünk, de az ünnepek előtt át kell állni a kettőre. Feltétlen alkalmazkodnunk kell a piaci igényekhez, tudják ezt dolgozóink is, és nem reklamálnak, hogy karácsony és újév között is dolgozni kell. * — Mi lesz az ünnepek után? — Tagadhatatlan, hogy aggódva nézünk a borfogyasztás felé, de üdítő vonatkozásában nagyon is optimisták vagyunk. Itt elsősorban alacsonyabb árszintbe gondolkodunk, van továbbá lehetőségünk termékbővítésre és feltétlen technológia-korszerűsítésre gondolunk. Az a meggyőződésünk, hogy a jó minőségű üdítőnek stabil piaca van. Kenesei József Érvelést adni tisztségviselőinknek Ülésezett szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége november 26—27-én tartotta ülését, amelyen — Gyenes András elnökletével — megvitatta az élelmezésipar 1987-es várható tervteljesítését, s a jövő évi előirányzatokat, az ehhez kapcsolódó feltételrendszerrel egyetemben. A központi vezetőség — Balogh Károlyné főtitkár előterjesztésében — meghallgatta és megvitatta azt a jelentést, amely a vezető-irányító munka továbbfejlesztéséről és munkamódszer-korszerűsítésről szólt. A testület elfogadta a KV és az elnökség 1988. évi munkaprogramjára és első féléves ülésrendjére vonatkozó javaslatot. Hasonlóan elfogadta a KV két ülése között végzett fontosabb munkáról szóló beszámolót. Az ülés munkájában részt vett Karakas László, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője, Fodorné Birgés Katalin, az MSZMP KB tagja, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának vezető titkára. Az első napirend előadója Szabó Ferenc miniszterhelyettes volt, aki a minisztérium írásos jelentését szóban is kiegészítette. Mint mondotta, az írásos anyag azokat a legfontosabb tendenciákat vázolja fel, amelyek mutatják, hogy az élelmezésipar feladatai akkor teljesíthetők, ha ahhoz adott a feltételrendszer is. Ezért is tartották szükségesnek az előterjesztők, hogy a központi vezetőséget a mezőgazdasági termelésről is — mint az élelmezésipari termelés egyik alapvető feltételéről — érdemben tájékoztassák. Az élelmezésipar ez évi munkájáról már készült előzetes áttekintés. Ez azt mutatja, hogy az esztendőt az élelmezésipar jobb eredményekkel zárja, mint ahogy azt ezelőtt néhány hónappal láttuk. Az idei tervet, ha szerény mértékben is, túlteljesítjük. Teljesítjük a lakosság zavartalan ellátását, a rubelelszámolású exportunk államközi szerződésnek megfelelően, míg a nem rubelelszámolású exportunkat némileg túlteljesítjük. Igaz, hogy mindehhez egy magasabb import is párosul. Az ágazatok teljesítése igen jelentős differenciálódást tükröz. A differenciálódást a gazdálkodásban, a tervek teljesítésében azonban nem tudjuk csak objektív okokkal magyarázni. Ebben jelentős szerepet játszik a vezetés színvonala, ráhatása a termelésre, az alkalmazkodóképesség és a vezetés sok más fontos eleme. A nyereségtermelés is kedvezőbb annál, mint amit a tervek előirányoztak, sőt az ágazati tervnél is. A vállalati beruházások szintje is magasabb a tervezettnél, s ebben jelentős szerepet játszik, hogy a vállalatok jól éltek a különböző forráslehetőségekkel. Nem viszünk adósságot Összességében tehát eredményes évet zárunk, s a velünk szemben támasztott követelményeknek eleget teszünk. Jó, hogy nem viszünk adósságot magunkkal a jövő esztendőre. Ez biztonságot ad számunkra. A jövő évi feladatokról szólva a miniszterhelyettes kiemelte: a mennyiségi teljesítés mellett most a minőség kerül a középpontba. A vásárlók nemcsak külföldön, hanem itthon is igényesebbek, a magasabb árért kifogástalan minőséget várnak. A minőséget azonban nemcsak a termék minőségére értjük, hanem az egész gazdálkodás, az egész munkánk minőségét értjük ez alatt. A bérszabályozás szigorúbb feltételeket állít, de aki teljesítményben, minőségben produkál, az növelheti jövedelmét is. Az iparban, foglalkoztatottak létszáma a jövő évben kisebb mértékben növekszik, mint az idén, de a különleges feladatok megoldása, a minőségi munka biztosításáért olyan emberekre lesz szükség, akik ennek a vállalkozásnak meg tudnak felelni. A beruházási lehetőségeink nem javulnak a jövő esztendőben, de úgy tűnik, nem lesz kevesebb az ideinél. Jelentősen befolyásolja ennek színvonalát az, hogy vállalataink hogyan tudnak élni a pályázati lehetőségekkel, mennyiben tudják mozgósítani, bevonni a külső forrásokat a vállalati fejlesztésekbe. Importból nem lesz lehetőségünk olyan mennyiségű anyag behozatalára, mint amennyit a vállalatok igényelnek. Ezért jobb együttműködéssel, a kutatók, fejlesztők munkájának serkentésével mindent meg kell tenni ezen anyagok hazai előállításáért. Nyilvánvaló — hangoztatta —, hogy csak az a vállalat lesz képes a hazai és a nemzetközi piacon helytállni, megélni, amelyik növeli jövedelmezőségét, fejleszti termékei minőségét, növeli a választékot és korszerűsíti a csomagolást. A megváltozott piaci viszonyokat is számításba kell vennünk. Látnunk kell azt, hogy a csökkenő reálkereset mellett a mi termékeink iránti kereslet nemigen fog növekedni. Növekedhet a kezdeményezőkészség A nyersanyagtermelésünk megfelelő alapot biztosít az élelmiszeripar jövő évi terveinek teljesítéséhez. A vállalatoknak nagyobb lesz a mozgástere, csökken a kötöttsége. Növekedhet a rugalmasság, a kezdeményezőkészség. A szabad piac és az ármozgás is segíthetnek a feladatok teljesítéséhez, ha időben felismerjük ezeket és ki is használjuk őket. A napirend vitájához nyolcan kapcsolódtak. Bezdán János, a Gyulai Húskombinát szb-titkára, hozzászólásában kiemelte: kombinátuk az önállóság első évében jelentős eredményeket ért el, mintegy 200 millió forint nyereséggel számolnak. A kibontakozás jegyében sikeres világbanki beruházási programot indítanak. Az exporttervek teljesítése mellett fontosnak tartják, hogy az olcsó termékek gyártása is szélesedjen, mert az igény növekszik ezek iránt. Tar Istvánné, a Paksi Konzervgyár dolgozója, a mezőgazdasági nyersanyagtermelőkkel való szorosabb együttműködés fontosságáról és a szerződéses fegyelem erősítéséről szólt. Röviden összegezte a Tolna megyei élelmezésipari vállalatok munkáját, amelyek kivétel nélkül eredményes évet zártak. Papp György, a Pápai Húskombinát dolgozója arról számolt be, hogy a 36 millió dolláros évi exporttervének teljesítésén nagy erőfeszítésekkel dolgozik a kombinát kollektívája. Szalai Gyula, a Gabona Tröszt szb-titkára mondotta: a gabonaipar az idén is a tőle elvárt igények teljesítésével zárja az évet. Ez évben a gyártmányfejlesztés igen jelentős az ágazatban. A felújításokban a sajátrezsis munkavégzés már eléri a 60 százalékot, ami előnyös az ágazat számára. A szociális létesítmények és a munkarendek fejlesztésében, módosításában, a zaj- és porártalom csökkentésében a szakvezetés igényli a szakszervezeti bizalmiak, tisztségviselők és testületek javaslatait és közreműködését. Ahonnan hiányzik a 70 millió Egry Éva, az ÉDOSZ Komárom megyei titkára bevezetőben meleg szavakkal szólt az UIS Prágában megtartott nemzetközi konferenciájáról, amelynek maga is küldötte volt. Majd a tervhez kapcsolódóan kiemelte: egyenlő feltételeket kell biztosítani a gazdasági egységeknek feladataik teljesítéséhez. A gazdasági tervek megértetése minden szinten rendkívül fontos. Talán soha nem volt akkora jelentőségű, hogy a vállalati szociális terveket ne csak összegezzük, hanem kiálljunk azok teljesítése mellett. Könnyű Vilmosné, a Kalocsai Sütőipari Vállalat dolgozója, saját vállalatának eredményeit foglalta össze. Mint mondotta, a piachoz való rugalmas alkalmazkodás, az önállóság szélesedése, s az érdekeltség kiterjesztése nagyban segítette a sikeres munkát. A bérek bruttósításához fedezetet nyújt nyereségünk. Saját üzemének korszerűsítésére 70 millió forint kellene. Sajnos nincs. A munkások náluk ennek hallatán megjegyezték: de jó lenne az a 70 millió forint, amit a Nemzeti Színház „építésébe” befektettek. Szilágyi László, szakszervezetünk titkára megerősítette a minőségi gazdálkodás realitását, azt, hogy elnökségünk is támogatja, erősíti a minőségi követelményeket. Támogatjuk a tervelőirányzatot, s ezt ajánljuk alapszervezeteinknek is, természetesen az érdekvédelmi, a szociálpolitikai feladatokkal szoros egységben. Őszinte párbeszédet folytassunk erről is a tagsággal. Életkörelben végzett munka A második napirendet Balogh Károlyné főtitkár ajánlotta, egészítette ki szóban. Az előterjesztéssel és a vitával az a célunk, hogy belső életünkről átfogó értékelést adjunk, ez nem kis felelősség — mondotta. — Kongresszusi kötelezvény is, hogy az 1982-ben elfogadott, ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkat a gyakorlati megvalósítás közben áttekintsük, mérleget adjunk arról, meddig jutottunk, s hogy kialakítsuk további feladatainkat. Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy nagy politikai felelősséggel végeztük az összegzést. A politikai és gazdasági körülmények egyrészt indokolták, másrészt meg is könnyítették ezt. Nemigen kellett vizsgálódnunk, kutatni a tényeket, hiszen az élközeiben végzett szakszervezeti munkánk gazdag ismeretet tár elénk, s mert egyre inkább sikerül munkánk fő módszerévé alakítani a tagsággal való őszinte párbeszédet, a tisztségviselőkkel, aktivistákkal való szoros együttműködést. A legőszintébb szándékunk és törekvésünk a jövőben is, hogy tisztségviselőinknek érvet, hitet, támogatást adjunk a mindennapi életbe, a mindennapi gondokba, segítsünk eligazodni a bonyolult világban, életben, hogy még jobban igyekezzünk alkalmassá válni arra, amit tagságunk elvár tőlünk. Az a véleményünk, hogy a szakszervezetnek mindig legyen álláspontja minden, a dolgozókat érintő kérdésben, de az is követelmény, hogy a tagság mindenről időben tudjon is. Nyíltabb, nyitottabb munkát igényel a tagság a szakszervezettől, a bizalmitól kezdve a központi vezetőségig, s mi erre, választott szervek és tisztségviselők készek vagyunk. Mindenkit, aki tenni akar az élelmezésipari munkások érdekében, erre ösztönzünk, bátorítunk. Amivel nem érthetünk egyet Tudjuk, hogy nekünk az elkövetkezendő hónapokban fel kell készülni olyan új körülményekre, helyzetekre, amiben esetleg nincs sok gyakorlatunk még. De a szociális gondoskodás, a törvényesség és a demokratizmus számunkra eddig se volt idegen, s képesek leszünk rá a jövőben is, hogy az alapszervezetekben ezekre irányítsuk a szakszervezeti munka fő tüzét. Itt is, ott is halljuk — hogy különböző indokokkal — meg akarják szüntetni a kismamaműszakokat, vagy mérsékelni, megszüntetni bizonyos szociális juttatásokat. Nem értünk, nem érthetünk egyet ezzel. Ha egy vállalat gazdálkodását csak ezek „megtakarítása” teszi hatékonnyá, nem sok elismerést érdemelnek ennek a vállalatnak a vezetői, de szervezetei sem. E napirend vitájában felszólalt: Miklós Györgyné, a Győr-Sopron Megyei Tejipari Vállalat szb-titkára, Barna Istvánné, az ÉDOSZ budapesti titkára, Tősér Andrásné, az ÉDOSZ Pest megyei titkára, Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa vezető titkára, Somogyi Lászlóné, az ÉDOSZ Baranya megyei titkára, Kurucz Józsefné dr., a Növényolaj- és Mosószergyártó vállalat vezérigazgatója.