Élelmezési Dolgozó, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
LXXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Köszönet — Változik a részesedés — Szakmai képviselet az elnökségben — Ülésezett központi vezetőségünk — Szakszervezetünk központi vezetősége december 8-án tartott ülésén dr. Szabó Ferenc MÉM államtitkár előterjesztésében tájékoztatót halgatott meg az élelmiszeripar 1988. évi teljesítéséről és az ipar előtt álló jövő esztendei feladatokról. E napirend vitájában tizenegyen szólaltak fel, főleg a bv szakágazati bizottságának képviselői, mivel a beszámoló egy-egy ágazat lényegesebb problémáit is érintette. Az államtitkár a minisztérium elismerését fejezte ki az élelmiszeripar dolgozóinak az 1988. évi sikeres munkájukért, amellyel biztosították az ország lakosságának zavartalan élelmiszer-ellátását és az exporttervek túlteljesítését. A jövő esztendő alapkövetelménye lesz, hogy a termelést szinten tartsuk. A további nehezülő körülmények között ez újabb erőfeszítést igényel, de nem állítja megoldhatatlan feladat elé iparunk dolgozóit. A központi vezetőség dr. Szilágyi László titkár előterjesztésében javaslatot fogadott el a szakszervezeti alaprészesedés módosítására. A testület — figyelembe véve tagságunk igényeit, s mérlegelve a lehetőségeket is — úgy döntött, hogy a jelenlegi 45 százalékos alapszervezeti részesedési arányt átmeneti időre 50 százalékra emeli fel, de a SZOT ezirányú állásfoglalása után ismételten napirendre tűzi ezt a kérdést. Az alapszervezetek részesedése jövőre összeségében csaknem 11 millió forinttal növekszik ezzel az intézkedéssel. A központi költségvetés természetesen továbbra is vállalja azokat a kiadásokat — üdülés, fejlesztés, fenntartás, stb. — amelyek eddig is ezt a költségemelést terhelték. A testület az idei költségvetés módosítása révén biztosította, hogy az eredetileg jóváhagyott hatszáznegyvenezer forintos segélykeret egymilliókétszáztízezerre emelkedjen. Ezt főleg a nagycsaládosok és a szociális problémákkal küzdők megsegítésére kell fordítani. Vanek Béla titkár tájékoztatta a testületet a december elején megtartott Országos Szakszervezeti Tanácskozásról, külön kiemelve a több mint 50 tagú élelmiszer-ipari delegált munkáját, majd az elnökség nevében javasolta a testület kiegészítését. Kilenc ágazat — amely most nem képviselteti magát a testületben — megválasztja, és delegálja majd küldöttét az elnökségbe, ezzel is előkészítendő a szövetségi rendszert. ÁRA: 2,50 Ft 1989. JANUÁR Mérleg és jövő Egy év telt el azóta, hogy szakszervezetünk — az élelmiszeriparban dolgozók érdekeit szem előtt tartva — kialakította az 1988. évi tervelképzelésekkel kapcsolatos véleményét. Mostani ülésén megállapította: az ágazat, a változó és egyre nehezebbé váló körülmények ellenére összességében teljesítette feladatát és eredményes évet zár. A sikeres munkáért köszönet és elismerés illet valamennyi dolgozót, szakszervezeti tisztségviselőt. A termelés volumene általában azokban az iparágakban nem érte el az előző évi szintet, ahol az életszínvonal csökkenése miatt mérséklődött a belföldi kereslet, vagy tovább nehezült az exportértékesítési lehetőség. Befolyásolta a termelés alakulását az alapanyagellátottság is, így — a jelentős vállalati erőfeszítések ellenére — a termelés csökkenésével kell számolni a hús-, konzerv-, sütő-, édes-, dohány-, valamint a bőriparban. Ez negatívan érinti a kollektívákat is. Hazai ellátás és export A rugalmas alkalmazkodás, a piaci helyzet kihasználása következtében növekedett a termelés, a tej, növényolaj, baromfifeldolgozó, sör- és szeszipari ágakban. A célkitűzéseknek megfelelően több iparágban megindult a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása. Jelentős eredmények születtek e téren a tartósítóiparban, a zöldségfeldolgozás, a paprikafeldolgozás, a gyümölcs ivólé gyártás, a baromfifeldolgozó iparban a készítménygyártás fokozása és a fogyasztói igények teljes körű kielégítése, a söriparban a minőségi sörök előállítása, a húsiparban a starteres termékgyártás terén. A vállalatok döntő többsége az évközi, sokszor váratlan és szokatlan változások ellenére jól alkalmazkodtak a piaci igényekhez. A belföldi élelmiszer-fogyasztás mintegy 4-5 százalékkal csökken. A feszített dollárexport előirányzatát viszont túlteljesíti ágazatunk. A tett erőfeszítéseket, a kollektívák helytállását csak részben tükrözi vissza az elért eredmény, a nyereség nagysága. Ez akkor is igaz, ha az élelmiszeripar nyeresége összességében várhatóan mintegy 3-3,5 milliárd forinttal meghaladja a tervezettet. A nyereség nagysága iparágak, vállalatok közötti szóródása minden korábbinál nagyobb. Feszültséget az okoz, hogy a nyereség tömege csak kismértékben haladja meg az 1980-ban elért nagyságrendet, és reálértékben annak mintegy felét teszi ki, így a bérszabályozási kötöttségeken túl a kollektíva anyagi ösztönzése is megnehezült, de mindenképpen negatívan hat a termékszerkezet-váltás által megkövetelt műszaki fejlesztések megvalósítására. A mintegy 10 milliárd forintos fejlesztés nagyon differenciáltan valósult meg és reálértékben kevesebb a korábbi éveknél. Jelentősebb technikai, technológiai korszerűsítés csak a vágbanki fejlesztésnek köszönhető. Korszerűsödött az élelmiszer-feldolgozás, javultak a munkakörülmények. Biztos megélhetés 200 ezer embernek Eredményesnek ítélhető meg az év azért is, mert az élelmiszeripar alapvető foglalkoztatási gondok nélkül, több mint 200 ezer dolgozónak adott biztos megélhetést. De az is tény, hogy a dolgozók bérének növekedése nem éri el azt a mértéket, amit a végzett munka mindenképpen indokolt volna. A szabályozás merev kötöttségei jelentettek legnagyobb akadályt. Ennek megszüntetése és a végzett munkával arányos bérezés megteremtése alapvetően fontos és kiemelt érdekvédelmi feladat, amit szakszervezetünk következetesen képviselt. Nem várt mértékű negatív hatást váltott ki a személyi jövedelemadó, elsősorban a nagymértékű elvonás és az emiatti ösztönző hatás csökkentése. Megoldását szakszervezetünk számos fórumon kezdeményezte. Az élelmiszeripar 1989. évi feladatai összetettebbek és bonyolultabbak lesznek és a változó körülmények számos új követelményt, feladatot támasztanak. Az alapvetően változó piaci körülményekhez történő rugalmas alkalmazkodás jelent legnagyobb kihívást a vállalatoknak és a kollektíváknak. A vállalatok többségének reálisan a belföldi értékesítési lehetőség csökkenésével kell számolni. Ezt mérsékelni csak a különböző fogyasztói igényekhez való még rugalmasabb alkalmazkodással, új termékek bevezetésével, a viszonylag alacsonyabb árfekvésű termékek kínálatának növelésével, a minőség további javításával lehetséges. Mivel a rubel relációjú export érdemlegesen nem bővíthető, a több áru értékesítésére csak a tőkés piac nyújt reális lehetőséget. Ez a piaci munka fokozását, a vertikumon belüli érdekeltség növelését, a minőség további javítását, a vevő igényéhez való rugalmas alkalmazkodást követeli meg. Javítani szükséges az élelmiszertermelés jövedelmezőségét, mert az alacsony nyereség lesz a korlátja a dolgozók jobb anyagi megbecsülésének. Ugyanis csak így biztosítható a bérrendszer nyújtotta nagyobb mozgástér keretei között a dolgozók bérének munkával arányos növelése, ami elsőrendű feladatot jelent. A mezőgazdaságban végrehajtott mintegy 10 milliárd forintos támogatásleépítés, valamint az élelmiszer-ipari egyéb begyűrűző költségnövekedés várhatóan mintegy 12-15 százalékos termelői és fogyasztói áremelkedést eredményez, az exportnál pedig nagyobb támogatástömeget igényel. Ez is indokolja, hogy a tényleges költségeket figyelembe vevő árak kerüljenek kialakításra úgy, hogy a nyereséges termelés biztosított legyen. Azért is szükséges a nyereség növelésére irányuló törekvés, mert a kollektíva anyagi elismerése és a feltétlenül szükséges fejlesztések megvalósítása csak így biztosítható. A vállalatokon múlik az élelmiszer-ipari beruházások látványos növelésére. A beruházási források jelentős hányadát a már megkezdett beruházások folytatása köti le, amelyet segít a már jóváhagyott 550 millió forintos állami támogatás. Megnyugtató az, hogy az élelmiszeriparban jelentősebb foglalkoztatási gondokkal a jövőben sem kell számolnunk. A termelés jövedelmezőségének növelésével arányosan biztosítható a dolgozók bérének, jövedelmének növelése is. A vállalatokon múlik, hogy gazdálkodásuk eredményességének függvényével mennyire fogják növelni a dolgozók szociális ellátásának színvonalát, és menynyit fordítanak a többletteljesítmény eredményéből anyagi ösztönzésre. A szakszervezetnek elemi érdeke és kötelessége is, hogy kísérje figyelemmel a folyamatok alakulását és járuljon hozzá a kollektíva érdekei alapján a lehető legkedvezőbb és a kollektíva által is elfogadható arányok kialakításához. Szakszervezetünknek meggyőződése, hogy megfelelő vállalati gazdálkodás esetén, a kollektíva érdekeltségének javításával a nehezebb és összetettebb feladatok megvalósíthatók. Erre garanciát jelent az élelmiszeriparban dolgozók eddigi áldozatos munkája és helytállása. Sóki Gyula A KV-ülés vitájából 2. oldal Félmilliós alapítvány nyugdíjasoknak 2. oldal Küldötteink a Szakszervezetek Országos Tanácsánál * 3. oldal Merész merész álmai 4. oldal Csak tegyenek már valamit 5. oldal A századik kampány 5. oldal Hírek 6. oldal A nagy kérdés — Vajon hoz, vagy visz az új esztendő? A szakszervezetek országos tanácskozása Legfőbb hivatásunk: a dolgozók hatékony érdekvédelme Egész mozgalmunk fontos eseménye volt a szakszervezetek országos tanácskozása december első napjaiban. A delegátusok három napon át arról vitatkoztak, hogyan rendezzük sorainkat, miképpen újítsuk meg egész tevékenységünket, állítsuk tagjaink hatékonyabb érdekvédelmének szolgálatába. A tanácskozás állást foglalt a szakszervezetek előtt álló legfontosabb politikai és szervezeti feladatokban a megújulás fő irányáról, a szakszervezeti mozgalom helyzetéről ,az érdekvédelem és érdekképviselet fő irányáról; javaslatot fogadott el a magyar szakszervezetek országos színtű alapokmányának alapelveire, a kidolgozásával összefüggő néhány teendőről. Az élelmezésipari szervezett dolgozókat több mint ötven küldött , illetve meghívott képviselte a fórumon, s közülük négynek nyílt lehetősége, hogy szóban részletesen kifejtse, összegezze — választóik megbízása alapján — a napirenddel kapcsolatos véleményét. Lapunk 3. oldalán, némi rövidítéssel közöljük ezeket. Tisztségviselők munka közben a Nyírség Konzervgyárban 21 .sor Hatvani Sándorné bizalmi, főbizalmi helyettes Forgó Józsefné bizalmi, betanított munkás Kovács Imréné főbizalmi, csoportvezető és Pataki Miklósné bizalmi betanított munkás Bocskai Ferencné művezető szb-tag, propagandista Árvai Károlyné bizalmi, szakmunkás Tóth János üzemlakatos, bizalmi, az ifjúsági tagozat vezetőségi tagja