Élelmezési Dolgozó, 1994 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Élelmezési DOLGOZÓ Agrárszövetség Az élelmiszeripar „hordozórakéta" lehet Interjú Nagy Tamás elnökkel A politikai pártokat bemutató sorozatunkban ezúttal az Agrárszövetséget ajánljuk olvasóink figyelmébe. Csöppnyi elfogultsággal és várakozással. Hiszen ennek a pártnak a pályaíve esik legközelebb az élelmiszeriparhoz. Ezért is faggattuk érdeklődéssel Nagy Tamás elnök urat, aki korábban (1991. szeptember) egyszer már megtisztelte lapunkat az álláspontja kifejtésével. ■ Az időközi választásokon az Agrárszövetség megmérette magát: a főpróba Kunszentmiklóson sikerült, Ön a parlamentbe került. Mit kínálnak az ország szavazópolgárainak 1994. májusában? ■ Az Agrárszövetségről ma már széles körben ismert, hogy egy ideológiai kötöttségektől mentes, pragmatikus politikai erő, más kifejezéssel egy modern polgári agrárpárt. Gyakorlatias felfogásunkból következik, hogy minden olyan társadalmi és gazdasági kérdéssel foglalkozunk, amely az embereket is foglalkoztatja. Tevékenységünk fókuszában azonban a falu és a vidék modernizációja áll. Mindig szem előtt tartva az agrárügyet! Mi azt gondoljuk, hogy 1994- ben - a politikai rendszerváltozás után - Magyarországon gazdasági rendszerváltozásnak kell bekövetkeznie. Ebben a folyamatban nagyon fontos, hogy a modernizációs politikában érdekelt politikai erők jussanak szerephez az ország kormányzásában. Megítélésünk szerint ugyanis Magyarország egész modernizációja megvalósíthatatlan a falu és a vidék modernizálása, az egészségesen fejlődő agrárvilág nélkül. Az Agrárszövetség maradéktalanul elkötelezett a demokrácián, a szabadságon és a tradíciókon alapuló társadalmi rendszer mellett, mert ez biztosítja a hatékony gazdálkodás feltételeit, a polgárosodás javainak háborítatlan élvezetét, a polgárok nyugodt életét. Arra törekszünk, hogy a falun élő emberek minden tekintetben polgárokká váljanak. Ebből az is következik, hogy miközben a falu, a vidék mellett szólunk, nem a város ellen politizálunk, nem akarjuk ellentétté fokozni az egyenlőtlenségeket. Ellenkezőleg! A magyar vidéknek elemi érdeke, hogy a főváros mint felvevőpiac, mint a legfontosabb gazdasági centrum és európai színvonalú kulturális egység, minél hatékonyabban működjön. Hangsúlyozom: nem agrárius párt vagyunk, akiknek bármiről csak a mezőgazdaság jut eszébe. Ha például holnap az egyházakról lesz szó, arról is van véleményünk, de - a beállítottságunkat illusztrálva - jobban érdekel bennünket a falusi kispap helyzete, mint az érsek úré. ■ Ha jól értem, akkor a munkavállalók számára is van mondanivalójuk. Milyennek látják a dolgozó emberek helyzetét? ■ A „csata” végül majd a hátrányos helyzetű vidékek felzárkózásával dől el. Egy ilyen típusú politizálás friss gondolatokat hozhat a munkanélküliséggel, gazdasági reménytelenséggel küzdő térségekben, hiszen mi preferáljuk ezeknek a kérdéseknek a megoldását. Ami pedig a kérdés lényegét illeti: jó lenne, ha nem csapnánk be magunkat. Ne hitegessük egymást azzal, hogy ez egy vállalkozói Magyarország lesz, tíz millió vállalkozó országa. A nagy kapitalista országokban a munkaképes lakosság húsz százalékát sem teszik ki az igazi vállalkozók. Azt mondani a munkavállalóknak, hogy te holnap vállalkozó leszel, ugyanolyan becsapása az embereknek, mint egykor az „arccal a vasút felé” jelszó volt. Mi egyetértünk azzal, hogy 1994-ben szülessen egy társadalmi-gazdasági szerződés, amely rögzíti a kitörési pontokat a munkaadók és munkavállalók számára. Ha ugyanis a politika a munkavállalókat a gondjaikkal együtt egyszerűen magára hagyja azzal a gyalázatos hátsó gondolattal, hogy majd csak történik velük valami, akkor kezelhetetlen folyamatok gerjednek ebben a társadalomban. Természetszerűen az Agrárszövetség is fontosnak tartja a vállalkozások gyarapodását, de mindenekelőtt azért, mert a születő és meglévő vállalkozások munkalehetőséget teremtenek olyan emberek számára, akik boldog bérmunkásként szeretnének élni. Ebben az országban pedig a többség ők lesznek. Érdekes a szövetkezeti tagok helyzete, akik magántulajdonossá váltak, de a mai napig munkavállalónak érzik magukat, hiszen az ő tulajdonlásukból csak annyi valósult meg, hogy van egy cédulájuk róla. És a státusuk sem nagyon változott, sőt, egy kicsit talán romlott. ■ Amiről Ön beszél, az a mainál szorosabb egyeztetést feltételez a politikai pártok, ha úgy tetszik, a mindenkori kormányzat és az érdekképviseletek között. A jelenlegi kormányzati magatartás, amelyre az a jellemző, hogy akkor sem beszélünk az érdekképviseletekkel, ha már nagyon kellene, a jövőben tarthatatlan lesz. Erőltetettnek tartom a napjainkban folytatott vitát arról, hogy helyes-e, ha érdekvédelmi vezetők a parlamentbe kerülnek. Magam, mint az közismert, a Az agrárreformkörök 1989 májusában bontottak zászlót, s alakultak meg országszerte. Céljuk elsősorban az volt, hogy a mezőgazdasági termelők kezdeményezéseit támogassák az agrárválság leküzdésében. A gyorsan szerveződő mozgalom vezetői, Agrárszövetség néven választási pártot alakítva megjelentek a politikai küzdőtéren. 1990 tavaszán az országgyűlési választásokon, a vidék képviseletében föllépő, s a fővárosban jelölteket sem állító Agrárszövetség nem kapta meg a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatokat. Bár az Agrárszövetség jelöltjeként Vargáné Piros Ildikó, támogatásával pedig Wekler Ferenc (SZDSZ) mandátumhoz jutott, 1991-ben tartott I. kongresszusán az Agrárszövetség politikai párttá alakult, 1992 decemberi kongresszusán pedig meghatározta programjának fő elemeit. Közben növekedett a párt társadalmi támogatottsága, amelyet az is jelzett, hogy az időközi parlamenti választásokon a párt elnöke, Nagy Tamás - az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt közös jelűjeként - Bács-Kiskun megye 4. választókörzetében elnyerte a szavazók bizalmát, s bevonulhatott az Országgyűlésbe. Az Agrárszövetség az 1990. évi választási eredménye alapján állami támogatásban részesül. Tervek szerint 1994-ben a párt az ország minden választókörzetében állít jelöltet. MOSZ elnöke is vagyok. Véleményem szerint, amíg Magyarországon nem lesz kétkamarás parlament, addig szembe kell nézni azzal, hogy az érdekképviseletek ilyen vagy olyan politikai köntösben megjelennek a parlamentben. Milyen megfontolásból kellene kizárni onnan éppen a szakszervezetek képviselőit? Az Agrárszövetség éppen egy tárgyalási sorozat előtt áll, s külön érdekünk fűződik ahhoz, hogy az élelmiszer-ipari szakszervezetekkel egyeztessük álláspontunkat: milyen úton is kell haladni az 1994-98 közötti években. Úgy látom, hogy majd minden párt igyekszik szakszervezeti vezetőket megnyerni képviselőjelöltnek, ez alól mi sem vagyunk kivételek. Természetesen elsősorban az élelmiszer-gazdaságban otthonosan mozgó személyiségeket vesszük számításba. Elmondhatom, hogy az Agrárszövetség és az ÉDOSZ kapcsolata nem mai keletű. Azt hiszem a politikai pártokat vizsgálni lehet abból a szempontból is, hogy egy-egy kritikus pillanatban milyen viszonyt alakítottak ki a szakszervezetekkel. A MOSZ és az Agrárszövetség 1991 júniusában szolidaritást vállalt az ÉDOSZ sztrájkra készülődő tagságával. Azóta különösen közel állunk egymáshoz. Úgy tudom, hogy élelmiszeripari dolgozók is megjelentek a mi szeptember 14-ei, parlament előtti demonstrációnkon. Figyelemmel kísérjük egymás törekvéseit és a különböző fórumokon számíthatunk egymás támogatására. Én ezt rendkívül nagyra értékelem. ■ Az Agrárszövetség a parlament kapui előtt áll, a szakértelmét senki sem vonja kétségbe. Ezért az élelmiszer-iparban dolgozók számára nagyon fontos, hogyan látják Önök az iparág helyzetét és jövőjét. ■ A gazdaságban a kitörési pontokat meg kell jelölni. Az Agrárszövetség álláspontja szerint egy új gazdaságpolitikában az élelmiszer-gazdaságnak prioritást, előnyt kell kapni. Szakmai meggyőződésünk, hogy a termelési feltételek, a szakmai felkészültség, a piaci lehetőségek is biztosítottak ahhoz, hogy ez a terület exportbevételekhez juttassa az országot, és munkalehetőségeket teremtsen sokak számára. A szövetkezetek átalakulása, az élelmiszeripar privatizációja a közeljövőben lezárul. A termelés, a feldolgozás, a kereskedelem jelentőségét egyaránt hangsúlyozzuk, s azt is, hogy az egész agrárvertikum érdekei érvényesüljenek. Ha prioritást kap az élelmiszergazdaság, mint igen jelentős felhasználó, illetve fogyasztó, nagyon kedvező hatást gyakorolhat más ágazatokra is. Egy prosperáló élelmiszeripar jó például az ózdi munkásnak is, mert felhasználója az általa gyárott eszközöknek, de folytathatom a sort a vegyiparral, a közlekedéssel stb. Tehát egyszerűen van egy olyan „hordozórakéta”, amelyre sokmindent fel lehet rakni. Ahogy a prognózisok kinéznek, az elkövetkezendő tíz évben ennek a területnek vannak olyan előnyei, amelyeket ki lehet használni. Közben pedig felnőhetnek más nemzetgazdasági ágazatok. Én nem ismerek más területet, amely hasonló sanszot kínálna az országnak. ■ A külpiacokat is beleértve? ■ Az élelmiszer-gazdaságot illetően nagyon sok teendője van a gazdasági diplomáciának. Az Európa Közösséghez való csatlakozásunk kifejezi azt a szándékot, hogy a vezető versenyzőkhöz akarunk igazodni. Ebből engedni nem lehet. Bizonyos ellentmondásnak látszik ma, hogy az állatállomány visszaesése, a gyenge terméseredmények miatt esetenként a megszabott kvótákat sem tudjuk kitölteni, miközben engedményeket, támogatást, előnyösebb feltételeket kell kicsikarnunk. Szükség lesz persze egy komoly beszélgetésre majd az új piacok felosztásáról. Ugyancsak érdemes volna megvizsgálni azt is, hogy az Európa Közösség országai milyen gazdasági manővereket hajtottak végre nálunk. Esetenként nekünk csak le kellene másolni ezeket a lépéseket a szomszédainknál, vagy a FÁK országaiban, akikkel szemben előnyben vagyunk. Elég talán, ha csak példaként megemlítem, hogy a szovjet adósságok fejében, - MíG repülőgépek helyett - élelmiszerkereskedelmi láncokat is vehettünk volna. - Köszönjük a beszélgetést. Horváth László Két évvel ezelőtt nagy sikerrel rendezték meg a budapesti vásárvárosban a FOODAPEST-et, az első élelmiszer, ital, és élelmiszer-gépipari szakkiállítást. Olyan magas színvonalú volt az akkori bemutatkozás, hogy újabb igények alapján az idén, tehát 1994 november 23 és 26 között megrendezik a második nemzetközi élelmiszer-ipari szakkiállítást. Mivel az érdeklődés a látványos népszórakoztató seregszemlékről a szakkiállítások felé fordul, a rendezők elsősorban a szakemberek, vállalatok igényeit elégítik ki, de egy napot a nagyközönség számára tartanak fenn. A kiállítás fő célja annak bemutatása, hol tart élelmiszeriparunk, milyen lehetőségeink vannak a fejlesztésre, az európai piacokra való bejutásra. Ezt támasztja alá, hogy a rendezők díszvendégként az Európai Közösséget hívták meg. Kiemelt téma lesz a FOODAPEST-en az élelmiszer-gépipar bemutatása. Számos szakmai fórum, termékverseny is kíséri a kiállítást, a konferenciák a legégetőbb kérdésekkel foglalkoznak, mint például az élelmiszermarketing, vagy a magyar mezőgazdaság harmonizálása az ÉK szabályaihoz. A jelentkezések már megkezdődtek, május végéig fogadják el azokat a Hungexpó Agrostúdiójában. A hazai kiállítókon kívül a két évvel ezelőtti külföldi kiállítók - 18 országból voltak itt - zömmel jelentkeztek, sőt két újabb ország, Izrael és Törökország is jelezte már részvételét. A mi vállalatainknak, vállalkozóinknak, szakembereinknek is sokat nyújthat ez a nemzetközi, szakmai kiállítás és megmérettetés. (L. V.) Az 1994. január elsején hatályba lépett munkavédelmi törvény a munkavállalók részére lehetővé teszi, hogy minden olyan munkáltatónál, ahol a foglalkoztatottak létszáma a 10 főt, illetve a döntően nem fizikai jellegű tevékenység esetén a 20 főt meghaladja, érdekeik képviseletére munkavédelmi képviselőt választhatnak. A munkavédelmi képviselők választására, létszámára, visszahívására, működési területére a Munka Törvénykönyvnek az üzemi tanács választására vonatkozó előírásait kell alkalmazni. A törvény rendelkezéseinek figyelembevételével a megválasztandó képviselők számát praktikusan a munkahely tagoltsága, veszélyessége és az ott dolgozók száma szerint kell meghatározni. Arra kell törekedni, hogy a munkavédelmi képviselő feladatának ellátáshoz minél kevesebb mozgásra és munkaidő-ráfordításra legyen szükség, különös tekintettel arra, hogy a képviselt dolgozókkal napi kapcsolatot kell kialakítania. Naponta meg kell győződnie az illetékességi területének munka- és egészségügyi biztonságáról. Három, vagy annál több munkavédelmi képviselő megválasztása esetén munkavédelmi bizottság hozható létre. Célszerű, ha a bizottság saját tagjai közül vezetőt választ, aki a munkavállalók összességét érintő kérdésekben - a bizottsággal való egyeztetés alapján - egy személyben gyakorolja a képviselői jogokat. A munkavédelmi képviselők a választott szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkajogi védelemben részesülnek. A munkavállalók elemi érdeke azt kívánja, hogy a szakszervezetek az üzemi tanácsokkal összefogva a választások lebonyolítását haladéktalanul kezdjék meg. A megválasztott képviselők oktatását 1994. II. negyedévben központi szervezéssel megkezdjük. A munkavédelmi képviselőt megillető jogok: - Egyetértési joga van a munkavédelmi szabályzat kiadásához. - Részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a biztonságos és egészséges munkavégzés körülményeire, ide értve az új munkahelyek létesítésére vonatkozó döntéseket is. Működési területén munkaidőben bármikor ellenőrizheti a munkahelyek biztonságát, a balesetek megelőzésére tervezett intézkedések végrehajtását, az egyéni védőeszközök biztosítását és használatát, a dolgozók munkavédelmi oktatását és annak eredményességét. Részt vehet a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések körülményeinek kivizsgálásában, javaslatot tehet a hasonló esetet megelőző intézkedések végrehajtására. - Tájékoztatást kérhet a munkáltatótól minden olyan kérdésben, amely a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatban van. - Indokolt esetben szakértőt vehet igénybe. - Munkahelyi munkavédelmi program elkészítésére tehet javaslatot az 5/1993. (XII. 26.) MVM rendelet 11. paragrafusa szerint. A választások szervezésével és lebonyolításával foglalkozó üzemi tanács és az szb tagjai, valamint a munkáltatók munkavédelmi vezetői részére 1994 február 8-án egynapos országos konzultáció lesz az ÉDOSZ Szövetségben. A konzultáción jelen lesznek az Országos Munkavédelmi Főfelügyelősg, a Népjóléti Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és a MSZOSZ illetékes vezetői, szakemberei. Kocsis István munkavédelmi szakértő Privinese 2. A privatizációs történetek majdani almanachjába ajánljuk az alábbi kis esetet. Történt, hogy egy jó nevű külföldi vállalat megvásárolt egy ugyancsak jónevű magyar gyárat. Birtokon belül kerülve, az új tulajdonosnak első dolga volt, hogy a fölöslegesnek ítélt munkaerőtől megszabaduljon. Ezzel a nemes feladattal a gyár megszerzésében fölülmúlhatatlan érdemeket szerzett, a piszkos munkában járatosnak bizonyult magyar főnököket bízta meg, hadd bizonyítsák a hűségüket. A vezérigazgató természetesen továbbgördítette a feladatot a munkaügyisre, akinek a szakszervezeti funkciójához, úgy gondolta, úgyis jól illik az ilyenféle feladat. Nem is kellett sok idő hozzá, több száz ember hamarosan a kapun kívül került. A jól kimért végkielégítés fejében sokan nem is bánták a munkahelyük megszűnését, sőt akadtak, akik a szakszervezeti bizalminál protekciózták fel magukat az elbocsátandók listájára. A létszámleépítés ment, mint a karikacsapás. Nem is maradt el a jutalom: a munkaügyi bürokrata kapott egy kényelmesebb, jó kis zsíros állást, háromszor annyi fizetéssel. Futotta a felszámolt munkahelyekkel megspórolni vélt pénzből. Váratlanul azonban új piaci lehetőségek bukkantak fel, s emiatt vissza kellett venni az elbocsátott dolgozók jelentős hányadát. Közben a tulaj úgy gondolta, eljött az ideje, hogy a magyar vezérigazgatót külföldi szakemberrel váltsa fel. Az új főnök első nyilatkozatában nagyon rossz döntésnek minősítette az elhamarkodott elbocsátásokat és a követett személyzeti politikát. Történetünk hősét mindez nem zavarta, szépen meghúzta magát jól fizető állásában, mígnem egy csendes reggelen a gyárkapu előtt súlyos pofonokkal „betakarták”, nehezen titkolható nyomokkal. Természetesen esze ágában sem volt a rendőrségre szaladni, az irodájába érve azt is elfeledte, hogy kikkel esett ez a súlyos találkozása. A dolog persze kitudódott. A cégnél azóta is találgatják, hogy a derék embert azok közül verték-e meg valakik, akiket elbocsátott, vagy azok közül, akiket nem bocsátott el, s így elestek a jó kis végkielégítéstől, netán olyanok ,,cirógatták meg ", akik felvették a végkielégítést, de a visszavételből kimaradtak. Valószínű az igazságot sohasem tudjuk meg, eggyel több titok leng a honi privatizáció körül, amiről nem szól a Privinfó. Csak a privmese. (horváth)