Élelmezési Dolgozó, 1995 (38. évfolyam, 1-9. szám)

1995-01-01 / 1. szám

AZ ÉDOSZ SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA „Mindig másban keresik a bajt” Az MSZOSZ erejét a tagszervezetek adják Interjú Nagy Sándor elnökkel A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége - a legutóbbi hírek szerint - várhatóan március végén tartja soros kongresszusát. (Ezt megelőzően lesz az ÉDOSZ kongresszusa). Tekintettel a magas szintű tanácskozásokat megelőző elemzésekre, értékelé­sekre, arra kértük az elnök urat, Nagy Sándor kol­légát, hogy mondja el, milyennek látja „felülnézet­­ből”, az ágazati­, közelebbről az élelmiszer-ipari munkavállalói érdekvédelem helyzetét.­ ­ Az MSZOSZ egészén belül roppant vegyesnek tartom a képet. Vannak tagszervezetek, amelyek nagyon sok gyűrődésen, belső vi­tán, nehézségen túljutva úgy szer­veződtek meg, hogy azt hiszem az európai mércéhez illeszthető, jól működő, erőteljes benyomást keltő ágazati szakszervezetnek minősít­hetők. Nem sok ilyen van, ezt sze­retném leszögezni, de az én ta­pasztalataim szerint működnek ilyenek és vannak az ellenkező pó­luson a szétszabdalt, széttagolt, értelmetlenül szétesett és erőt koncentrálni nem képes szerveze­tek. Én nem akarom megkerülni azt a véleményemet, korábban is sokszor elmondtam, feltehetően ez sokaknak nem tetszett - nem azért mondom, hogy tetszen, hanem mert ez a véleményem -, az egyik legszélsőségesebb példának érez­tem a korábbi években azt, ami az élelmiszer-ipari szakszervezetek terén kialakult. Én azt gondolom, józan belátással mérlegelhető, hogy néhány ezer fős szakszerve­zetek, mint országos szervezetek nem képesek megállni a lábukon. Aki ezt állítja, az súlyosan becsap­ja az embereket, és bűnt követ el, a leghatározottabban ez a vélemé­nyem. Nem igaz, hogy 4-5 ezer fős szakszervezet rendelkezik olyan kondíciókkal, hogy szakértői le­gyenek, információs rendszere működjön, sztrájkalapja legyen, képzést folytasson és egyébként pedig elérje minden munkahelyét. Ez egyszerűen fizikai képtelenség. Ebből pedig az következik, hogy azok az érdekek, amelyek fenn­tartják a túltagoltságot, s most már nem csak az élelmiszeripari szerveződésekről beszélek, konk­rét személyi érdekekhez kapcso­lódnak, és lényegében az emberek­nek a becsapását jelentik. Ezt le­het kerülgetni, lehet finomabban fogalmazni, de ez a dolognak a lé­nyege. Természetesen ez úgy szo­kott lenni, hogy akik ezt csinálják, azok tudják hogy így van, de azért, hogy erre ne derüljön fény, mindig másban keresik a bajt. A maguk dolga tökéletes, az rendben van, mindenki más pedig, valamilyen rejtelmes ok folytán persze, nem azt csinálja, amit kellene. - Sokan hiányolták októberben az ÉDOSZ-kongresszuson az MSZOSZ elnökének jelenlétét. Készül-e Nagy Sándor, ott lesz-e a kongresszus befejező ülésszakán, amelynek a tétje talán egy egysé­ges szervezet létrehozása lesz? - Mindenesetre be van írva a naptáramba, és csak reménykedni tudok, hogy ezt semmi más kötele­zettség nem keresztezi, mert iga­zán nem szoktam a kongresszuso­kat elmulasztani, az elmúlt évek­ben azt hiszem, hogy egy-két kivé­teltől eltekintve az összes tagszer­vezeti kongresszuson ott voltam. Októberben, mint azt akkor je­leztem, az európai szövetségnek volt egy fontos gyűlése, ahol arról döntöttek, hogyan alakul a megfi­gyelői tagok szerepe és a tagdíjfi­zetése, emiatt egyszerűen muszáj volt kiutazni. (Folytatás a 2. oldalon.) Heves megye Megkezdődtek a bértárgyalások Az elmúlt hónapokban sorra alakultak a me­gyékben az MSZOSZ tag­­szervezetek megyei kép­viseleti testületei és azok munkaszervezetei. Heves megyében a képviseleti testület elnökének és a képviselet vezetőjének kollégánkat, Szabó Bélát választották, vele beszél­gettünk a területi munka jelen­tőségéről. A munkavállalói érdekvédelem feltételeinek, mozgásterének változá­sai, főleg nehézségei vezettek arra a felismerésre, hogy a területi jelenlét nagyon fontos, s ezt a közös érde­keltség alapján a szakmáknak közösen kell megoldani. Gyakran tapasztalható ugyanis, hogy a munkahelyi érdekek érthető okokból munkahelyen kívül, il­letve külső segítséggel képviselhetők hatékonyan. Nyilvánvaló az is, hogy a munkavállalók szükségletei túlmutat­nak a munka világán, a különböző területi, megyei önkormányzatokban, hivatalokban, érdekvédelmi testüle­tekben számos olyan döntés születik, amelyek alapvetően érintik a mun­kavállalók érdekeit. Az új szervezetnek az MSZOSZ szö­vetségi feladatok mellett biztosítania kell az ágazati, szakmai jelenlétet és közvetlen szakmai segítséget kell adni az érdekvédelmi feladatok ellátásához. Tehát szolgáltatás, s nemcsak alap­szervezeteknek, de egyes szakszerveze­ti tagoknak is. - Melyek a közvetlen feladatok, az éppen aktuális kérdések? - Ami az időszerű feladatokat illeti, ki­emelkedően fontosnak tartjuk a válla­lati kollektív szerződések, tárgyalások, bérmegállapodások segítését. Heves megyében is hallatlanul nehéz kol­lektív szerződést kötni, előnyös mó­dosítást, bérmegállapodást kiharcolni. Az okok között, ezek teljes felsorolása, elemzése nélkül, meg kell említeni a gazdasági nehézségeket, a tulajdonlás és a tulajdonosok bizonytalanságait, a törvényi garanciák gyengeségeit, a tag­ság csökkenését, valamint a megfelelő szakmai háttér hiányát. Heves megyében a képviselet az MSZOSZ-hoz tartozó 20 ezer tag nevé­ben jogosult tárgyalni, megállapodást kötni. A tényleges munkahelyek száma azonban, ha csak a 25, vagy az 50 fős munkahelyeket vesszük számba, az előző szám­ több mint kétszerese. A nagyobb vállalatoknál meg­kezdődtek a bértárgyalások, például a Mátra Cukor Rt-nél, a bányászoknál és néhány vasas vállalatnál. A megyei képviselet egy erre a célra összeállított tematikus adatlappal segíti és ösztönzi a bértárgyalások megkezdését, s fel­ajánlja a szakmai segítséget a bértár­gyalások folytatásához. Folyamatosan kapcsolatot tartunk a szakmai közpon­tokkal, szükség esetén mérlegeljük a közös fellépés lehetőségét. A tapasztalatok összegzését testüle­ti ülésen kívánjuk elvégezni, a ta­nulságokról később szívesen tájékoz­tatjuk a lap olvasóit.­­ Köszönjük a beszélgetést. Sajtótájékoztató az ÉDOSZ-ban Oldani a feszültségeket Jelentős érdeklődést váltott ki az ÉDOSZ Szövetség 1995. január 18-án tartott sajtótájé­koztatója, ahol Menczer Tibor megbízott főtitkár és egyes szakági vezetők vállalati konf­liktusokra és érdekvédelmi vi­tákra hívták föl a közvélemény figyelmét. Sztrájkhelyzet nincs az élelmiszeriparban - áll­apították meg -, de a privatizá­ció, a nehéz gazdasági körülmé­nyek és a munkaügyi intézmé­nyek zavarai miatt több válla­latnál vannak feszültségek. A feszültségek okairól szólva Menczer kolléga elmondta: a kormányváltozás után a szak­­szervezetek azt várták, hogy rö­vid időn belül létrejön a társa­dalmi-gazdasági megállapodás (TGM) és a parlament mó­dosítja a Munka Törvényköny­vét. Ez idáig elmaradtak ezek a döntések, a­­szakszervezetek helyzete tovább romlott és hát­térbe szorulnak a munkaválla­lók érdekei. Az 1995. évi költ­ségvetés, az áremelések újabb terheket raknak a bérből és fi­zetésből élők vállára, akik erő­teljesebb fellépést várnak a szakszervezetektől a helyzetük javítása érdekében. Mi úgy gondoljuk, a 24. órá­ban vagyunk, hogy a feszültsé­geket feloldjuk és megállapodá­sok szülessenek - hangzott el. A sztrájkjogról nem mondhatunk le, tehát ez nem lehet a megálla­podásoknak sem a témája, sem az akadálya. Egy szakszervezet sztrájkjog nélkül már nem szakszervezet. Ez elvi kérdés, ha a gyakorlatban a hazai szak­­szervezetek csak ritkán élnek is ezzel a jogukkal. Az új kor­mánynak valódi szociális part­neri viszonyt kell a szakszerve­zetekkel kialakítani, ez volna a megállapodás értelme. A munkahelyeken tapasztal­ható konfliktusok egy része a privatizációra vezethető vissza. Sajnos az új privatizációs tör­vénytervezet, ha elfogadnák, újabb feszültségek forrása len­ne, mivel a korábbinál is kisebb esélyt adna a dolgozói tulajdon­­szerzésre és továbbra sem lenne biztosítva a szakszervezetek részvétele a döntések elő­készítésében. Az utóbbi hóna­pok egyetlen pozitívuma, hogy a szakszervezetek képviselői részt vesznek az Állami Va­gyonügynökség úgynevezett ágazati privatizációs bizottsá­gainak munkájában, amelyek „szakmai előzsűriként” működ­nek. A munkavállalók érdekei­nek védelmében több esetben már sikerült garanciákat be­építeni az adásvételi szerződé­sekbe. Az egyeztetések hiánya a különböző konfliktusok oka - hangsúlyozta Sóki Gyula, a Sütőipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke. Az élelmi­­szeripari termelés néhány sta­tisztikai mutatója az utóbbi időben kedvezően alakult és egyes politikusok optimista nyilatkozatokat tettek, de „alulnézetből”, munkavállalói szemmel nézve a helyzet nem javult. Sőt, a bérek reálértéke romlik és növekszik a dolgozó ember kiszolgáltatottsága. Amit eddig elértünk vállalati megállapodások és kollektív szerződés révén, az veszélybe került - állapította meg Sóki kolléga. A sütőiparban, ahol 1992 óta kollektív szerződés van, lassan tendenciává válik, hogy a munkaadók felmondják a szerződést, illetve kibújnak a hatálya alól. A bérek alacsony színvonala és a növekedés el­maradása az inflációtól, önma­gában is feszültségeket gerjeszt. Egyre többen jelzik a munka­­vállalók közül, hogy elégedetle­nek annak a kormánynak az in­tézkedéseivel, amelyik a szak­­szervezetek támogatásával sze­rezte szavazatait, s megbízását. Farkas Andrásné, Vidéki Im­­réné, Steer Lajosné, M. Gaál László és Farkas András újságírók kérdéseire válaszolva a szakágazatokban folyó érdek­­védelemről szóltak, illetve külön nyilatkozatokat adtak egyes sajtóorgánumoknak. A rádió, a televízió és a köz­ponti napilapok közlésén kívül, az MTI tudósítását átvéve, egyes vidéki lapok is beszámol­tak a sajtótájékoztatón elhang­zottakról. H. Hol tartunk a 120. nap közeledtével? Aki válaszol: Farkas András, a Növényolaj-ipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, az ÉDOSZ jelölő bizottságának vezetője - Október 27-28-án tartotta 49. kongresszusát az ÉDOSZ - kezdte tá­jékoztatását a jelölő bizottság elnöke.­­ A balatonfüredi tanácskozás azon­ban csak a kongresszus „első félide­jét” jelentette, mert csupán a helyzet­­elemzésre és a feladatok megjelölésé­re futotta az időből. A szövetség új alapszabályának tervezetét nem tár­gyalta a fórum, és tisztújításra sem került sor. A küldöttek úgy döntöt­tek, hogy a szövetségi együttműködés megújítása mellett az egység­ szak­szervezet létrehozásának a lehetősé­gét is mérlegelik. Az elfogadott hatá­rozat szerint 120 napon belül, a kong­resszus „másik félidejében” hagyják jóvá az új alapszabályt és választa­nak tisztségviselőket. Vanek Béla fő­titkárt felmentették, és Menczer Ti­bort bízták meg a főtitkári teendők - átmeneti időre szóló - ellátásával. - Közel három hónap múltán, je­lenleg mi a helyzet? - Bármelyik változat - az egység­szakszervezet vagy a szövetség - kap többségi javaslatot, csak az ágazatok konszenzusával születhet döntés. Ez az egyetértés azonban még nem kris­tályosodott ki. - Megoszlanak a vélemények? - Igen. - Hogyan? -Az ÉDOSZ az egység­szakszer­vezet híve, vannak, akik még nem ér­lelték ki magukban álláspontjukat, a harmadik csoport pedig a szövetségi működés mellett áll. - Ez a vajúdás miként befolyásolja a jelölőbizottság megbízatását? - Nehezíti a munkánkat. Ahhoz ugyanis, hogy érdemben dolgozni tudjunk, ismernünk kellene, hogy egység-szakszervezetben gondolkod­junk vagy szövetségben? Tudnunk il­lene, hogy milyen anyagi feltételek állnak rendelkezésre a vezető tiszt­ségviselők kiválasztásánál. A jelölés­nél nemcsak a tisztségről kell beszél­ni, hanem a fizetésről is szükséges va­lamit mondani. Nehezíti a helyzetün­ket,­­ az itteni véleményemet is -, hogy előtte vagyunk a szövetségi ta­nács és a választmány ülésének, ame­lyek hivatottak a kongresszusra ke­rülő ajánlások megfogalmazására. Jelenleg ezeknek a javaslatoknak a kialakítása, összegyűjtése folyik.­­ Az eddigiek alapján leszűrhető, hogy itt és most csakugyan nehéz szü­lés várható.­­ Az egyetértés hiányának egyik oka az ÉDOSZ rossz anyagi helyzete. A másik pedig abban a társadalmi, gazdasági, politikai környezetben ke­resendő, amelyben a szakszervezeti munkát végezzük. Csökken a taglét­szám, kevesebb tagdíj folyik be, ugyanakkor minden drágul, állandó­an és drasztikusan növekednek a szervezet működéséhez szükséges költségek. Ez a helyzet nem teszi le­hetővé a kellő színvonalú szakmai ér­dekvédelmi munkát. Gyakorlatilag szakapparátus nélkül működünk, s ez így nem tartható sokáig. - Mit kellene tenni, mire lenne szükség? - Ahhoz, hogy változzék a helyzet, a politikai feltételeknek is módosul­niuk kellene. - Mire gondol pontosabban? - Arra, hogy ez a kormány a balol­dali szavazóbázison jutott hatalomra. Ehhez az MSZOSZ-hez tartozó szak­­szervezetek tagsága jelentős mérték­ben járult hozzá. Ennek megfelelően jogos volt a várakozás a tekintetben, hogy a kormányzópárt szocialista po­litikája eredményeként javulnak az érdekvédelmi szervezetek kondíciói. Félreértés ne essék, nem csodákra vártunk, de ennél kedvezőbb és gyor­sabb változásokat reméltünk a mun­ka világában. Gondolok itt a Munka Törvénykönyvének korszerűsítésére, a szakszervezeti jogosultságok hely­reállítására, s általában a munkajogi szabályozásra, a munkaügyi problé­mák kezelésére. Pozitívabb változá­sokra számítottunk, hiszen a társa­dalmi-gazdasági megállapodás is ké­sik, időpontja folyamatosan kitoló­dik. - Ezek a körülmények melyik va­riációnak kedveznek: az egység-szak­szervezetnek, vagy a szövetségi for­mának? - Amíg ezek a társadalmi-politikai feltételek lesznek a meghatározók, úgy gondolom, az ágazatok többsége a szövetségben történő együttműkö­dést részesíti előnyben. Kárpáti Sándor

Next