Élelmezési Dolgozó, 1995 (38. évfolyam, 1-9. szám)
1995-01-01 / 1. szám
AZ ÉDOSZ SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA „Mindig másban keresik a bajt” Az MSZOSZ erejét a tagszervezetek adják Interjú Nagy Sándor elnökkel A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége - a legutóbbi hírek szerint - várhatóan március végén tartja soros kongresszusát. (Ezt megelőzően lesz az ÉDOSZ kongresszusa). Tekintettel a magas szintű tanácskozásokat megelőző elemzésekre, értékelésekre, arra kértük az elnök urat, Nagy Sándor kollégát, hogy mondja el, milyennek látja „felülnézetből”, az ágazati, közelebbről az élelmiszer-ipari munkavállalói érdekvédelem helyzetét. Az MSZOSZ egészén belül roppant vegyesnek tartom a képet. Vannak tagszervezetek, amelyek nagyon sok gyűrődésen, belső vitán, nehézségen túljutva úgy szerveződtek meg, hogy azt hiszem az európai mércéhez illeszthető, jól működő, erőteljes benyomást keltő ágazati szakszervezetnek minősíthetők. Nem sok ilyen van, ezt szeretném leszögezni, de az én tapasztalataim szerint működnek ilyenek és vannak az ellenkező póluson a szétszabdalt, széttagolt, értelmetlenül szétesett és erőt koncentrálni nem képes szervezetek. Én nem akarom megkerülni azt a véleményemet, korábban is sokszor elmondtam, feltehetően ez sokaknak nem tetszett - nem azért mondom, hogy tetszen, hanem mert ez a véleményem -, az egyik legszélsőségesebb példának éreztem a korábbi években azt, ami az élelmiszer-ipari szakszervezetek terén kialakult. Én azt gondolom, józan belátással mérlegelhető, hogy néhány ezer fős szakszervezetek, mint országos szervezetek nem képesek megállni a lábukon. Aki ezt állítja, az súlyosan becsapja az embereket, és bűnt követ el, a leghatározottabban ez a véleményem. Nem igaz, hogy 4-5 ezer fős szakszervezet rendelkezik olyan kondíciókkal, hogy szakértői legyenek, információs rendszere működjön, sztrájkalapja legyen, képzést folytasson és egyébként pedig elérje minden munkahelyét. Ez egyszerűen fizikai képtelenség. Ebből pedig az következik, hogy azok az érdekek, amelyek fenntartják a túltagoltságot, s most már nem csak az élelmiszeripari szerveződésekről beszélek, konkrét személyi érdekekhez kapcsolódnak, és lényegében az embereknek a becsapását jelentik. Ezt lehet kerülgetni, lehet finomabban fogalmazni, de ez a dolognak a lényege. Természetesen ez úgy szokott lenni, hogy akik ezt csinálják, azok tudják hogy így van, de azért, hogy erre ne derüljön fény, mindig másban keresik a bajt. A maguk dolga tökéletes, az rendben van, mindenki más pedig, valamilyen rejtelmes ok folytán persze, nem azt csinálja, amit kellene. - Sokan hiányolták októberben az ÉDOSZ-kongresszuson az MSZOSZ elnökének jelenlétét. Készül-e Nagy Sándor, ott lesz-e a kongresszus befejező ülésszakán, amelynek a tétje talán egy egységes szervezet létrehozása lesz? - Mindenesetre be van írva a naptáramba, és csak reménykedni tudok, hogy ezt semmi más kötelezettség nem keresztezi, mert igazán nem szoktam a kongresszusokat elmulasztani, az elmúlt években azt hiszem, hogy egy-két kivételtől eltekintve az összes tagszervezeti kongresszuson ott voltam. Októberben, mint azt akkor jeleztem, az európai szövetségnek volt egy fontos gyűlése, ahol arról döntöttek, hogyan alakul a megfigyelői tagok szerepe és a tagdíjfizetése, emiatt egyszerűen muszáj volt kiutazni. (Folytatás a 2. oldalon.) Heves megye Megkezdődtek a bértárgyalások Az elmúlt hónapokban sorra alakultak a megyékben az MSZOSZ tagszervezetek megyei képviseleti testületei és azok munkaszervezetei. Heves megyében a képviseleti testület elnökének és a képviselet vezetőjének kollégánkat, Szabó Bélát választották, vele beszélgettünk a területi munka jelentőségéről. A munkavállalói érdekvédelem feltételeinek, mozgásterének változásai, főleg nehézségei vezettek arra a felismerésre, hogy a területi jelenlét nagyon fontos, s ezt a közös érdekeltség alapján a szakmáknak közösen kell megoldani. Gyakran tapasztalható ugyanis, hogy a munkahelyi érdekek érthető okokból munkahelyen kívül, illetve külső segítséggel képviselhetők hatékonyan. Nyilvánvaló az is, hogy a munkavállalók szükségletei túlmutatnak a munka világán, a különböző területi, megyei önkormányzatokban, hivatalokban, érdekvédelmi testületekben számos olyan döntés születik, amelyek alapvetően érintik a munkavállalók érdekeit. Az új szervezetnek az MSZOSZ szövetségi feladatok mellett biztosítania kell az ágazati, szakmai jelenlétet és közvetlen szakmai segítséget kell adni az érdekvédelmi feladatok ellátásához. Tehát szolgáltatás, s nemcsak alapszervezeteknek, de egyes szakszervezeti tagoknak is. - Melyek a közvetlen feladatok, az éppen aktuális kérdések? - Ami az időszerű feladatokat illeti, kiemelkedően fontosnak tartjuk a vállalati kollektív szerződések, tárgyalások, bérmegállapodások segítését. Heves megyében is hallatlanul nehéz kollektív szerződést kötni, előnyös módosítást, bérmegállapodást kiharcolni. Az okok között, ezek teljes felsorolása, elemzése nélkül, meg kell említeni a gazdasági nehézségeket, a tulajdonlás és a tulajdonosok bizonytalanságait, a törvényi garanciák gyengeségeit, a tagság csökkenését, valamint a megfelelő szakmai háttér hiányát. Heves megyében a képviselet az MSZOSZ-hoz tartozó 20 ezer tag nevében jogosult tárgyalni, megállapodást kötni. A tényleges munkahelyek száma azonban, ha csak a 25, vagy az 50 fős munkahelyeket vesszük számba, az előző szám több mint kétszerese. A nagyobb vállalatoknál megkezdődtek a bértárgyalások, például a Mátra Cukor Rt-nél, a bányászoknál és néhány vasas vállalatnál. A megyei képviselet egy erre a célra összeállított tematikus adatlappal segíti és ösztönzi a bértárgyalások megkezdését, s felajánlja a szakmai segítséget a bértárgyalások folytatásához. Folyamatosan kapcsolatot tartunk a szakmai központokkal, szükség esetén mérlegeljük a közös fellépés lehetőségét. A tapasztalatok összegzését testületi ülésen kívánjuk elvégezni, a tanulságokról később szívesen tájékoztatjuk a lap olvasóit. Köszönjük a beszélgetést. Sajtótájékoztató az ÉDOSZ-ban Oldani a feszültségeket Jelentős érdeklődést váltott ki az ÉDOSZ Szövetség 1995. január 18-án tartott sajtótájékoztatója, ahol Menczer Tibor megbízott főtitkár és egyes szakági vezetők vállalati konfliktusokra és érdekvédelmi vitákra hívták föl a közvélemény figyelmét. Sztrájkhelyzet nincs az élelmiszeriparban - állapították meg -, de a privatizáció, a nehéz gazdasági körülmények és a munkaügyi intézmények zavarai miatt több vállalatnál vannak feszültségek. A feszültségek okairól szólva Menczer kolléga elmondta: a kormányváltozás után a szakszervezetek azt várták, hogy rövid időn belül létrejön a társadalmi-gazdasági megállapodás (TGM) és a parlament módosítja a Munka Törvénykönyvét. Ez idáig elmaradtak ezek a döntések, aszakszervezetek helyzete tovább romlott és háttérbe szorulnak a munkavállalók érdekei. Az 1995. évi költségvetés, az áremelések újabb terheket raknak a bérből és fizetésből élők vállára, akik erőteljesebb fellépést várnak a szakszervezetektől a helyzetük javítása érdekében. Mi úgy gondoljuk, a 24. órában vagyunk, hogy a feszültségeket feloldjuk és megállapodások szülessenek - hangzott el. A sztrájkjogról nem mondhatunk le, tehát ez nem lehet a megállapodásoknak sem a témája, sem az akadálya. Egy szakszervezet sztrájkjog nélkül már nem szakszervezet. Ez elvi kérdés, ha a gyakorlatban a hazai szakszervezetek csak ritkán élnek is ezzel a jogukkal. Az új kormánynak valódi szociális partneri viszonyt kell a szakszervezetekkel kialakítani, ez volna a megállapodás értelme. A munkahelyeken tapasztalható konfliktusok egy része a privatizációra vezethető vissza. Sajnos az új privatizációs törvénytervezet, ha elfogadnák, újabb feszültségek forrása lenne, mivel a korábbinál is kisebb esélyt adna a dolgozói tulajdonszerzésre és továbbra sem lenne biztosítva a szakszervezetek részvétele a döntések előkészítésében. Az utóbbi hónapok egyetlen pozitívuma, hogy a szakszervezetek képviselői részt vesznek az Állami Vagyonügynökség úgynevezett ágazati privatizációs bizottságainak munkájában, amelyek „szakmai előzsűriként” működnek. A munkavállalók érdekeinek védelmében több esetben már sikerült garanciákat beépíteni az adásvételi szerződésekbe. Az egyeztetések hiánya a különböző konfliktusok oka - hangsúlyozta Sóki Gyula, a Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Az élelmiszeripari termelés néhány statisztikai mutatója az utóbbi időben kedvezően alakult és egyes politikusok optimista nyilatkozatokat tettek, de „alulnézetből”, munkavállalói szemmel nézve a helyzet nem javult. Sőt, a bérek reálértéke romlik és növekszik a dolgozó ember kiszolgáltatottsága. Amit eddig elértünk vállalati megállapodások és kollektív szerződés révén, az veszélybe került - állapította meg Sóki kolléga. A sütőiparban, ahol 1992 óta kollektív szerződés van, lassan tendenciává válik, hogy a munkaadók felmondják a szerződést, illetve kibújnak a hatálya alól. A bérek alacsony színvonala és a növekedés elmaradása az inflációtól, önmagában is feszültségeket gerjeszt. Egyre többen jelzik a munkavállalók közül, hogy elégedetlenek annak a kormánynak az intézkedéseivel, amelyik a szakszervezetek támogatásával szerezte szavazatait, s megbízását. Farkas Andrásné, Vidéki Imréné, Steer Lajosné, M. Gaál László és Farkas András újságírók kérdéseire válaszolva a szakágazatokban folyó érdekvédelemről szóltak, illetve külön nyilatkozatokat adtak egyes sajtóorgánumoknak. A rádió, a televízió és a központi napilapok közlésén kívül, az MTI tudósítását átvéve, egyes vidéki lapok is beszámoltak a sajtótájékoztatón elhangzottakról. H. Hol tartunk a 120. nap közeledtével? Aki válaszol: Farkas András, a Növényolaj-ipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, az ÉDOSZ jelölő bizottságának vezetője - Október 27-28-án tartotta 49. kongresszusát az ÉDOSZ - kezdte tájékoztatását a jelölő bizottság elnöke. A balatonfüredi tanácskozás azonban csak a kongresszus „első félidejét” jelentette, mert csupán a helyzetelemzésre és a feladatok megjelölésére futotta az időből. A szövetség új alapszabályának tervezetét nem tárgyalta a fórum, és tisztújításra sem került sor. A küldöttek úgy döntöttek, hogy a szövetségi együttműködés megújítása mellett az egység szakszervezet létrehozásának a lehetőségét is mérlegelik. Az elfogadott határozat szerint 120 napon belül, a kongresszus „másik félidejében” hagyják jóvá az új alapszabályt és választanak tisztségviselőket. Vanek Béla főtitkárt felmentették, és Menczer Tibort bízták meg a főtitkári teendők - átmeneti időre szóló - ellátásával. - Közel három hónap múltán, jelenleg mi a helyzet? - Bármelyik változat - az egységszakszervezet vagy a szövetség - kap többségi javaslatot, csak az ágazatok konszenzusával születhet döntés. Ez az egyetértés azonban még nem kristályosodott ki. - Megoszlanak a vélemények? - Igen. - Hogyan? -Az ÉDOSZ az egységszakszervezet híve, vannak, akik még nem érlelték ki magukban álláspontjukat, a harmadik csoport pedig a szövetségi működés mellett áll. - Ez a vajúdás miként befolyásolja a jelölőbizottság megbízatását? - Nehezíti a munkánkat. Ahhoz ugyanis, hogy érdemben dolgozni tudjunk, ismernünk kellene, hogy egység-szakszervezetben gondolkodjunk vagy szövetségben? Tudnunk illene, hogy milyen anyagi feltételek állnak rendelkezésre a vezető tisztségviselők kiválasztásánál. A jelölésnél nemcsak a tisztségről kell beszélni, hanem a fizetésről is szükséges valamit mondani. Nehezíti a helyzetünket, az itteni véleményemet is -, hogy előtte vagyunk a szövetségi tanács és a választmány ülésének, amelyek hivatottak a kongresszusra kerülő ajánlások megfogalmazására. Jelenleg ezeknek a javaslatoknak a kialakítása, összegyűjtése folyik. Az eddigiek alapján leszűrhető, hogy itt és most csakugyan nehéz szülés várható. Az egyetértés hiányának egyik oka az ÉDOSZ rossz anyagi helyzete. A másik pedig abban a társadalmi, gazdasági, politikai környezetben keresendő, amelyben a szakszervezeti munkát végezzük. Csökken a taglétszám, kevesebb tagdíj folyik be, ugyanakkor minden drágul, állandóan és drasztikusan növekednek a szervezet működéséhez szükséges költségek. Ez a helyzet nem teszi lehetővé a kellő színvonalú szakmai érdekvédelmi munkát. Gyakorlatilag szakapparátus nélkül működünk, s ez így nem tartható sokáig. - Mit kellene tenni, mire lenne szükség? - Ahhoz, hogy változzék a helyzet, a politikai feltételeknek is módosulniuk kellene. - Mire gondol pontosabban? - Arra, hogy ez a kormány a baloldali szavazóbázison jutott hatalomra. Ehhez az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezetek tagsága jelentős mértékben járult hozzá. Ennek megfelelően jogos volt a várakozás a tekintetben, hogy a kormányzópárt szocialista politikája eredményeként javulnak az érdekvédelmi szervezetek kondíciói. Félreértés ne essék, nem csodákra vártunk, de ennél kedvezőbb és gyorsabb változásokat reméltünk a munka világában. Gondolok itt a Munka Törvénykönyvének korszerűsítésére, a szakszervezeti jogosultságok helyreállítására, s általában a munkajogi szabályozásra, a munkaügyi problémák kezelésére. Pozitívabb változásokra számítottunk, hiszen a társadalmi-gazdasági megállapodás is késik, időpontja folyamatosan kitolódik. - Ezek a körülmények melyik variációnak kedveznek: az egység-szakszervezetnek, vagy a szövetségi formának? - Amíg ezek a társadalmi-politikai feltételek lesznek a meghatározók, úgy gondolom, az ágazatok többsége a szövetségben történő együttműködést részesíti előnyben. Kárpáti Sándor